A toronydaruk az élő város különös képződményei. Kinőnek a földből, majd egy ideig uralják a környéket. Felülről figyelik a várost, dolgoznak, forogna, élnek. Aztán egy idő után lebomlanak, eltűnnek, hogy máshol emelkedjenek fel újra. Amit a toronydaru lát, az egy egyszeri, megismételhetetlen várostörténet. Maga a daru is egy különös képződmény: megfigyeltétek már, milyen munka felépíteni vagy lebontani egy toronydarut?
Írjatok meg mindent, amit a toronydarukról tudtok. Hol vannak, éppen hol épülnek, mit építenek, hol bontanak le egyet, mekkorák, miért különlegesek.
Gyűjtsünk toronydarut.
Huh, még épp elkaptam belőle valamit... Ez egy híres baleset volt! Interneten is van róla sokminden... Van egy külön honlap - szerencsés és kevésbé szerencsés - darubalesetekről: daru balesetek Ilyen gépek üzemeltetőinek bizony tanulságos lehet.
@Fokhagymabors: nagyon jó rajz! :) Ez jóformán csak egy Weitz (Richier) lehet! Kár, hogy itthon egyáltalán nem voltak ilyen gépek, pedig szépek bizony! Romániában is van még jónéhány, ma meg Svájcban. És szerte a világban. Ilyesmi volt? Weitz, Svájc
A kis önszerelők némelyike egyébként egész érdekes! Majd felkutatok pár érdekességet! :)
@Zooley: megyek én, de nem csak oda! Mindenhova, ahol vannak még érdekes gépek! :))
a melóhely közelében ástak egy bazinagy gödröt egy foghíjtelken. Igazából már a bontás idejében sejtettem, hogy érdemes lesz még erre járni:-) Ma láttam, hogy a gödör peremén elkészült egy kb 5x5 méteres betontalapzat. Mellette teherautó a szokásos beton téglalapokkal, amit a gép alá szokás pakolni, illetve egy darusautó. Na, gondoltam, a következő napokban érdekes dolgok történnek majd arrafelé... Sajnos ellógni nem tudok, hogy megnézzem a fejleményeket. De sejtem, hogy egy olyan önszerelő forgóoszlopos kisebbfajta Potain lesz, amit én - ez most szentségtörő lesz, de ki ne dobjatok érte innen - én nem tartok igazán érdekesnek. Ugyanis a szomszéd házat is ilyennel húzták fel, ezek járják a várost telekről telekre.
más: Horvátországban láttam egy ősöreg matuzsálemet, ami darugurut igencsak érdekelné, de fotózni sajna nem tudtam, rajtam kívül álló okok miatt. Képet pedig egyszerűen nem találok. Így aztán egy vázlatrajzot tudok csak adni, igyekeztem az arányokat a lehető legélethűbben rajzolni. Felismeritek?
Sajnos az nincs, de ábrák vannak, majd alkalomadtán bedigizem. :) Az ÉMUK telepén is áll egy Kaiser, sajnos csak este tudtam lefotózni, így elég sötét a kép. Látható rajta viszont az oszlop. a kúszatókeret és a munkahenger jobb oldalt. :) Kaiser HBS, kúszatókeret (Bauforum)
@Zooley: megkaptam a képeket, köszi!! :))) Nagyon jól sikerültek!! Az MK-k valóban érdekesek! A Liebherr-nek korábban is voltak ilyen járműalvázra szerelt darui: MK-40, MK-45 (kétféle változatban), MK-52, MK-80, MK-100, és a legújabb az MK-110. Voltak aztán járműalvázra szerelt toronydaruk a Potain, a svéd Tornborgs, a szintén svéd Linden, a holland Munsters stb. termékei közt is. Viszont ha ennek a "műfajnak" a királyára vagy kíváncsi, akkor a - szintén holland - Spierings-eket nézd meg, ebben a kategóriában a legnagyobb és legerősebb gépek! :)) Spierings Ja, és ha netán fotózol bárhol bármi érdekeset a témában, itt mindig szívesen látjuk! :))
...ez pedig egy Edilmac 701, szerkezetileg szinte ugyanolyan, mint a 951. Ez a gép viszont még kúszási helyzetben van. A horogra azért akasztanak ballasztot, hogy a macska mozgatásával egyensúlyi helyzetbe hozzák a kúszótörzset, kúszatni ugyanis csak úgy szabad. Látható, hogy itt a kúszótörzs köré éppen felraktak egy oszoptagot, de még nem kúsztak feljebb benne. Látható a hidraulikus munkahenger is a kúszótörzs belsejében, ami a "lépegetést" végzi. Az Edilmac-ok tetején látható kis ferde "gém" (segéddaru) egyébként épp arra szolgál, hogy a fél külső oszloptagokat mindkét oldalon felhúzzák vele (forgatható). A fél oszloptagokról is van ott egy kép, ez tulajdonképp egy tag.
Na, kerestem a témához pár képet, hogy szemléltetni tudjam a hagyományosabb, kúszótörzses megoldást (erről interneten sem találtok túl sok képet). :) Először is itt van egy Edilmac 951, üzemi helyzetben. Jól látható a kúszótörzs helyzete, több, mint egy oszloptagnyit kiemelkedik a külső oszlopból, míg pontosan egy oszloptagnyi hosszon van "belecsúsztatva" a külső oszlopba:
Ez a kúszási módszer használatos inkább manapság. Az Edilmac-okon, Pingon-okon stb. a felső oszloprész (kúszótörzs) még a teleszkópos szerkezet belső része volt, ami azt jelenti, hogy köré kellett felhelyezni egy-egy külső oszloptagot, majd abban léptették felfelé a kúszótörzset egy tagnyit. Ennek a hátránya épp ezért az volt, hogy a külső oszlop egy-egy tagját két félrészből kellett odafenn összeszerelni. A linken látható kúszatási módszer más, itt az oszlop körül van egy ún. kúszató keret, aminek egyik oldalán akkora nyílás van, amin be lehet helyezni egy egész törzstagot. Ehhez a kúszatókeret a rá felrögzített egész "daru felsőrésszel" együtt felkúszik egy tagnyit, így lesz hely a kereten belül a következő, oldalról becsúsztatható oszloptagnak. Ma már szinte kizárólag olyan állóoszlopúakat gyártanak, amik ezzel a módszerrel magasíthatók. Ez az "újabb" megoldás tulajdonképpen nem is olyan új, a Potain alkalmazta először, azt hiszem, a hatvanas években (vagy esetleg még korábban), Potain Record 6-osokon. Kétségtelen, hogy ennek a módszernek számos előnye van a belső kúszótörzshöz képest: - az oszloptagokat egy darabban lehet gyártani, nem kell "félbe szedni" őket, - ha a magasság nem indokolja a kúszatást, akkor a kúszatókeret elhagyásával a daru egyszerűen egy autódaru segítségével szerelhető fel, ami ma elterjedt, - ha több magas gépre van szükség egy építkezésen, akkor oda elég akár egy kúszatókeret is, mindig arra a gépre helyezik fel, amelyiket éppen kúszatni kell.
Megnéztem a Liebherr honlapját és az a mobil toronydaru nagyon tetszett. Mk seria. Amúgy a szakmámból kifolyólag (autószerelő vagyok) az autódaruk is nagyon érdekelnek. Imádom a nagy nehéz vasakat!!
Tulajdonképp a hidraulikus munkahenger nem magukat az oszloptagokat építi be, azokat a daru többnyire kötéllel húzza fel. A munkahenger segítségével azután "fellépeget" egy oszloptagnyit az oszlopnak a felső, belső tagja. Van olyan képem, amin ez jobban látszik, csak most épp nem otthonról írok, de majd keresek. :)
Ha vonaton ülök - főként ha olyan helyen járok, amerre nem szoktam -, mindig nyitva tartom a szemem, hátha feltűnik valahol valami ritkaság. Ezúttal sikerült találnom egy igazi csemegét! :)) Debrecen felé menet Szolnokon vettem észre ezt a gépet, így a visszautat "kénytelen voltam" Szolnokon megszakítani! :D Igaz, nem épp egy óriás, de annál érdekesebb egy gyűjtőnek: egy hazai gyártású kövület, az ÉPGÉP által egykoron gyártott TD-26. A gépkönyv szerint a használandó megnevezés "törpe toronydaru", bár éppenséggel az ötvenes években használták ezeket magasabb oszloppal építkezéseken is. Emlékszem, hogy jónéhány éve láttam még ilyet a Ferihegyre vezető útról is, egy gyár udvarán, de akkor még nem volt se fényképezőgépem, se lehetőség arra, hogy a teljes gépet le lehessen fényképezni (épp csak a felső része látszott a kerítésen túl). Akkor még azt sem tudtam, milyen típus ez. Most viszont hatalmas szerencsém volt, mert amint látjátok, a gép teljes egészében látható és fotózható volt egy felüljáróról. Máshonnan bizonyosan nem lehetett volna így látni! :) Még a daru sínpályája és a tápkábelhez tartozó kábeldob is látható (ez utóbbi ahhoz kell, hogy a daru a sínen szabadon haladhasson annak a veszélye nélkül, hogy például a futókerekek átvágják a kábelt). Érdemes megfigyelni az ellensúly kialakítását is! :) Ja, és ez még billenőgémes (a teher távolságát az oszloptól nem futómacskával, hanem a gém fel- illetve lefelé történő billentésével érik el), ez pedig forgóoszlopú toronydaruk esetében nem épp gyakori látvány már. :)
Ahogy írtam tegnap, elutaztam Debrecenbe, hogy végre lefotózzam azt a darut, ami számomra a toronydaruk "királynője": az Edilmac 401-est. Szerintem a legletisztultabb formájú toronydaru. Vélhetőleg már csak ez az egy van belőle, legalábbis itthon. Szerencsére egy még van... :) Az olasz tervezők annak idején kitettek magukért, amikor ennek a gépnek a terveit készítették. :))
Ez a típus ugyan nem volt épp a kezelők álma: ha megfigyelitek, a fülke az oszlopban van, és nem fordul a gémmel -> a kezelő fordul a gém után, mindig más ablakon néz lefelé. :D Ez a daru még azok közé az állóoszlopúak közé tartozik, amik majdnem önszerelők voltak, tehát csak egy kisméretű autódaru kell ahhoz, hogy a földön összeszerelje elfektetve a részegységeket, utána a daru már felállítja magát, aztán pedig önmaga képes az oszlop magasítására kúszással a szükséges magasságig (ehhez kell például az oszlopcsúcs legtetején látható kis segédgém is). Erről majd alkalomadtán teszek fel ábrákat, és folyamatában láthatjátok a szerelést - szerintem sokkal érdekesebb és ötletesebb, mint a ma elterjedt - bár kétségtelenül gyorsabb és egyszerűbb - módszer, miszerint egy nagy teljesítményű autódaruval vagy egy másik toronydaruval egészen egyszerűen a levegőben "összerakják" a masinát (mint például azokon a korábban feltett képeimen, amiken a két Wolff-ot szerelik le). Még az önszerelőkhöz tartozik egyébként az eddig feltett képek közül mindegyik Pingon, valamint a magyar QTS-101 is.
Az időjárásnem játszott éppen a kezemre, mert borult idő volt végig, de legalább az eső elállt, mihelyt elkezdtem fotózni... :DDD Ez itt tehát az E 401:
@Tupolev: az EC-k és az LC-k közt van jónéhány szemmel látható különbség, de hogy pontosan miért volt szükség ebben a kategóriában két különböző sorozatra, azt nem tudom. Az EC sorozat típusainak jellemzője az egy szállítási és szerelési egységet képező oszlopcsúcs-ellengém-gémtő (rajta előre befűzött futómacska, horog) egység, emiatt a szerelés nagyon gyorsan történhet (mint azt most élőben is volt alkalmam látni a Kövér Lajosban). :) (Ja, egyébként minden LC külső fülkés, csak az általad feltett képen egy régebbi HC is van, aminek a fülkéje az oszlopban van; azért írtam így, hogy a többiek is tudják, melyik a HC és az LC.) :)
A Liebherr cég egyébként éppen csak néhány hónapja fejezte be az EC sorozat gyártását, helyettük most már csak a - megújult, jónéhány új típussal bővült - oszlopcsúcs nélküli EC-B sorozatot gyártják. Az LC-k közül is már csak a 30 LC van a programban, az is csak azért, mert abban a kis teljesítményű tartományban nincs alternatívája a cég egyéb termékei közt.
Szép képek! :) A Liebherr HC mellett a másik (a vékonyabb, külső fülkés) pedig LC sorozatú Liebherr! Az sem épp gyakori látvány errefelé! Eddig én is csak ezt az egy LC-t láttam. :) A Volga szálló mellett három Wolff-ot kaptál el, és Wolff az is, aminek a szerelését lefotóztad az Andrássy-n! :) A legalsó kép a sárga táblával brutálisan jó! :))
Mindjárt indulok Debrecenbe, a "célobjektum" egy olasz Edilmac E-401, amit eddig gyakorlatilag nem sikerült élőben látnom '88 óta, pedig szerintem a legszebb az összes állóoszlopú közt! Úgy tűnik, az időjárással nem lesz szerencsém, de bárhogy is, mindenképp csinálok képeket. :)
