Hogy jon ide Nagy Sandor nepe, akik mar Nagy Sandor elott is ott eltek a sapkahoz?
Amugy ranezesre a sapkanak ket alap formaja van a csucsos es a felgomb es mindenutt elofordul mindketto. Csak azert mert az alap formaja hasonlit, meg nincs kapcsolat (lasd az inka sapkak).
Amugy idezet, az altalad linkelt cikkbol: "...az alternatívoknál nagyon nagy baj, hogy sokszor nem lehet velük vitatkozni, mert a hiányzó adatokat egyszerűen saját fantáziájukkal pótolják. A logikai elveket és a hivatkozási rendet sem tartják be általában ..."
vagy a szabadság jelképe már az antik koroktól kezdve, az keleten szakrális és rangot jelző motívum.
Megkezdted a napi ámok megfutását, miután tegnap minden fronton lenullázódtál.
A baszkok "főnícia" nevű sapkája csak a 15. századtól létezik, Brutus a pénzére pileust és nem fríg sapkát tett, a pileus alakjában/formájában =/= fríg sapka, a szkíta sapkának meg egyikhez sincs köze, csakúgy nincs a magyar honfoglalók fémcsúcsban végződő süvegének sem. A közös bennük: főfödők voltak.
Na, erről a bázisról indíthatsz -- ha eléggé vastag a hámréteg az orcádon ... Ja, és nem feledve: a magyar őstörténeti topikon vagyunk.
"Ancient Greek helmets. Top line, from left to right: Illyrian type helmet, Corinthian helmet. Bottom line, from left to right: Phrygian type helmet, Pileus helmet with an olive branch ornament, Chalcidian helmet. Staatliche Antikensammlungen"
Ebből teljesen egyértelmű, hogy a francia forradalom előtt milyen formájú volt a szabadság jelképe (a római pileusz), és ennek nem sok köze van a szkíták ezerféle fejfedőjéhez. Ezt max. te szeretnéd beleképzelni! ;-)))
"Ebből is látszik, hogy sokféle sityakot viseltek a szkíták, nincs valami egységes a szkíta-szabadság-jelképe-izé."
Szerintem meg van, mégpedig nyugati szemszögből. Ha a csúcsos, ill kúp alakú fejfedőket nézem, ami nyugatról nézve az individuális divatozó jelleg, vagy a szabadság jelképe már az antik koroktól kezdve, az keleten szakrális és rangot jelző motívum.
"Na, pl. ezt a Krímben talált szkíta sisakot utánozhatták a pileusal nyugaton."
Szorgalmasan megtalálod -- mutatja a jelecske a térképen -- a lelőhely melletti falucskát (Zrubnoe, Zrubne), ami Donecktől keletre van 50-70 km-re, a Don környékén. Ez vagy 300 km-re van a Krím-félszigettől!
Tehát nem krími lelet, és nem utánozták, mert a formája a legáltalánosabb sisakforma, ami csak létezik. Az első ilyenek már i. e. 1700-ból ismertek (wiki: Boar's tusk helmet) Dash már mutatott mindenféle szkíta fejfedőket. További adalék.
"Pointed hats were also worn in ancient times by Saka (Scythians), and are shown on Hindu temples (as helmets and metal crowns) and in Hittitereliefs. As described by Herodotus, the name of the Scythian tribe of the tigrakhauda (Orthocorybantians) is a bahuvrihi compound literally translating to "people with pointed hats".
Moga (i. e. kb. 85–i. e. 60) – görög Mauész (Μαυες), kínai Mao vagy Mukua, szanszkrit Moasza – az első indoszkíta király volt.[1]
Moga a szakaurak királya volt. A szakaurak első csoportja i. e. 110. táján, a Karakorum vonulatain, a Khunjerab-hágón átkelve költözött az Indusvölgyébe, illetve a Szvat és a Kabul folyó völgyében fekvő Gandhárába, az indiai görögök birtokaira.[2]
Költözésük útvonalát régészeti leletek – sziklákra festett harcosok, lovasok, buddhista sztúpák képei, valamint szaka és parthus uralkodók kharosti írássalrögzített neve – jelzik Satial, Gilgit és Hunza környékén.[1]
Kezdetben elismerték a görög fennhatóságot, az i. e. 1. század elején azonban felülkerekedtek, és elfoglalták Takszilát, valamint a görög birtokok egy részét.[3] Fővárosuknak Takszilát tették meg, ezért e csoportot takszilai indoszkítáknak is nevezik.[4
Uralkodásának idejéből fennmaradtak ezüst és bronz pénzérméi, valamint az úgynevezett takszilai rézlemez, melyet felirata szerint Moga 78. évében készítettek. Moga kapcsolatban állt, meglehet, rokona volt a vele nagyjából egy időben, Kelet-Iránban uralkodó Vononész indoszkíta királynak.[5]
Az i. e. 80. évtől biztosan Moga uralkodott Takszila környékén.[6]
Pénzérméin – melyek a Takszilában korábban vert görög érméket másolják – Zeusz, Niké és más görög istenek láthatók. Tetradrachmáinak egyike-másika – eltérően a ilyenfajta görög érméktől – elefántot ábrázol.[6] Érméin nagykirálynak (szanszkrit nyelven, kharosti írással, maharajasa Moasa) vagy királyok nagy királyának (görög nyelven, görög írással baszileosz baszileon megalou Mauou; prákrit nyelven, kharosthi írással rajtirajasa mahatasa Moasa) nevezi magát.[7]
Mármint a Maszudi leírása szerint Itilt (mivel könnyen lehet szerintem, hogy mégis az Akhtuba lesz a Bortász folyó...).
Lehet, nekem is nagyon nyugatra lennének már a donnál.
Ezt csak így egy gondolatnak itt hagyom ehhez a burtasz névhez, a baskíroknál a bure a farkas, :
"A burtasz, mint már említettük, a törökök egyik nemzete", írta Maszudi.
Baskhir
бүре • (büre)
(zoology) wolf
In the Bashkir toponomastics, the names with the basis “tash” are connected not only with the natural environment, the features of a mountain landscape, water networks, and economic activities of the people, but many of them have a connection with the spiritual culture of the people.
TOPONYMS DERIVED FROM THE GEOGRAPHICAL TERM “TASH” (STONE) AND ASSOCIATED CULT OF STONES OF THE BASHKIRS
Pl. hogy mit lehet tudni arról, hol is folyt pontosan az Akhtuba folyó és hol ömlött a Volgába ha tett ilyet. Mert akkor már a lenyomozott torkolat és a között a pont között egy viszonylag belátható területen belül lehetne keresni Itilt. Mármint a Maszudi leírása szerint Itilt (mivel könnyen lehet szerintem, hogy mégis az Akhtuba lesz a Bortász folyó...).
Ha már ennyire benne vagy utána átvehetnénk Ibn Fadlant hogy hol is találta meg azokat a baskírokat egész pontosan. Egy csomó ismeretlen folyónevet ír le amiket átkelt, de valahol megjegyzi a szövegben, hogy áradások vannak, ezért azt gondolom, hogy azért kel ő át annyi folyón mert a nagyobb patakok is folyókká duzzadtak, így talán akár a volga bolgároktól visszafelé fejtve meg lehetne találni mikor melyik vízfolyást milyen néven nevezi.
"Valójában egy egész sor különböző szkíta sapka van ám, területről és kortól függően. Itt vannak pl. a Pazyryknél talált konkrét nemezsapik. Ezeknek mondjuk mind van füle... És nem is mind csúcsos."
Erről van szó. Változnak az idők, változik a forma az eredet pedig mégsem kétséges: Anatóliai népek pl. Phrügia, és Urartu térsége.
Bár... ez az infó számomra nagyon érdekes:
Anatóliába a Kr. e. 13. század végétől kezdve több hullámban vándorolt be a Balkánról az akkád nyelvű forrásokban muskiknak nevezett nép, akik saját magukat a brüg népnévvel jelölték, és akiket a görögök pedig phrügöknek (phryges, Φρύγες) neveztek. (Napjainkban a muski-phrüg azonosságot a legtöbb tudós elfogadja, bár vannak, akik egyértelmű bizonyítékok híján óvatosan kezelik a kérdést.) Nagy valószínűséggel ők tehetők felelőssé a Hettita Birodalom Kr. e. 1200 körül bekövetkezett végső elpusztításáért. A görögök szerint a phrügök a trójai háború idején – a bronzkor végén – települtek át Ázsiába, ami lényegében megfelel a valóságnak.
Megtalálhatták Nagy Sándor nyelvrokonait Pakisztánban, ahol a burusó népcsoport nyelvéről azt állítják: indoeurópai eredetű, és azon belül nyugati, európai-balkáni-kisázsiai gyökerei lehetnek.
Az indoeurópai nyelvek nyugati, európai ágába tartozik az angol, a német, a francia, az orosz és a görög is. (A keleti ágat az indoiráni nyelvek alkotják.) A görög mitológia és történelem által ismertté vált kisázsiai phrügök nyelve pedig a nyelvészek szerint a göröghöz áll közel. A phrügök fővárosában, Gordionban a híres gordiuszi csomót Nagy Sándor vágta ketté, nem bíbelődve sokat a megoldhatatlan feladvánnyal.
A Macquarie Egyetem nyelvtörténésze, Ilija Casule szerint a szintén megfejthetetlen eredetűnek tartott észak-pakisztáni burusaszki a phrügiaihoz hasonló indoeurópai nyelvből ered. Casule úgy véli, hogy a burusaszki ugyanis a balkáni nyelvekkel, pontosabban azok paleo-balkáni őseivel és azon belül a phrügiaival rokonítható.
Burusaszki nyelven ma körülbelül 90 ezer ember beszél, több nyelvjárása létezik, és próbálták már rokonítani őket a jenyiszeji (szibériai), a baszk és a kaukázusi (grúz) elszigetelt nyelvekkel is. Ők maguk úgy tartják, hogy Nagy Sándor katonáitól származnak.
Nagy Sándor katonái makedónok voltak, és göröghöz közeli nyelvjárást beszéltek. A burusók azonban már Nagy Sándor ázsiai hódításai előtt is a mai Pakisztán környékén élhettek. Ha Casulénak igaza van, akkor a görög-makedón-phrüg kulturális és esetleg nyelvi kapcsolatok valamiféle lenyomata lehet a leszármazási elmélet a körükben.
Casule tanulmánya a Journal of Indo-European Studies című tudományos lapban jelenik meg. Ha igaza van, akkor legalább félszáz nyelvész eddigi munkáját lehet félretenni, és újragondolni a burusaszki eredetét.
---
A burusaszki nyelv Pakisztán északi részén, a Karakorumban a burusók által beszélt szigetnyelv. Három fő nyelvjárását a Hunza-, Jaszin- és a Nagar-völgyben beszélt nyelvjárások. Legismertebb közülük a hunza.
A burusók vagy hunzák (burusaszki nyelven: ہنزہ) körülbelül 80-90 000 fős etnikum. Pakisztán Gilgit–Baltisztán régiójának legészakibb részén, a Karakorum hegységben, a Hunza-, Nagar- és Jaszin-völgyben, egy nehezen megközelíthető hegyvidéki részen (7900 km²) élnek, a pakisztáni, indiai és kínai határ találkozásánál olyan hegyek között, amelyek átlag magassága hat-hét és fél ezer méter.[3] Nyelvük, a burusaszki nyelv, az izolált nyelvek közé tartozik. Többnyire muzulmánok. Legismertebb nyelvjárásukat beszélő csoportjuk a hunzakutok.[4] A hunzakutok, magas hegyi emberek a Nyugat-Karakorum hegyeiben, Észak-Pakisztánban élnek, rendelkeznek sámánisztikus hagyománykörrel is, vallási szakembereik Bitan néven ismertek.[5]
Nyelvük, a burusaszki nyelv izolált nyelv, nem nyert bizonyítást, hogy kapcsolatban áll más nyelvekkel.[6] Három nyelvjárása a Hunza-völgyben beszélt hunzai, a Nagar-völgyben beszélt nagari és a Jaszin-vülgyben beszélt jaszini burosó.
Egyes feltételezések szerint egy hun csoport leszármazottai a magyarul sokszor helytelenül hunzáknak írt, valójában hunzakutok. Az utóbbi években divatossá vált az ősmagyarokkal fennálló rokonságuk feltételezése, amit semmilyen tudományos vizsgálat nem támaszt alá.
És egy "finnugorbarát" kutató, aki a hunzáknál is járt....
A magyarság, mint a szkíta-hun kultúrkör része
"Csáji László Koppány 2007-ben megjelent könyvében (A sztyeppei civilizáció és a magyarság) bizonyítja, hogy mind a finnugor, mind a szkíta-hun kapcsolatok megférnek egymás mellett a magyarság eredetében. A „sztyeppei civilizáció” tézisének alapja egy társadalmi hálózatelemzési modell, felhasznált segédanyagként identitáselméleti, régészeti, folklórkutatási, történelemtudományi stb. adatokkal kiegészítve. Csáji az őstörténetünkben a bronzkortól kezdődő szakaszra a „sztyeppei civilizáció” fogalmának bevezetését javasolja, melynek részei mindazok az önmagukat íjfeszítő, vagy kerek-sátor (értsd: jurta) alatt lakónak meghatározó népek, melyek a sztyeppe-zónán a nyelvi, politikai, kulturális sokszínűség ellenére organikus, a szomszédos kultúrköröktől elütő hálózatot hoztak létre Eurázsiában - időszakos eltérésekkel a Kárpát-medencétől Mandzsúriáig -, a bronzkor végétől. Az itt élő, külön népnevek alatt megjelenő népeket (szkíták, hunok, avarok, magyarok, ogur- és oguz-törökök, mongolok, stb.) kultúrájuk, etnikai viszonyaik, szokásaik egy nagy történelmi folyamattá állítják össze. Mindez nem új őshaza-elméletet jelent, hanem eltérő szemléletet, a "rokonság" és "ethnosz" újragondolásával. A szerző szerint az elmúlt évtizedek új kutatási eredményei alig jelennek meg a magyar köztudatban, pedig azok nagyban hozzátesznek modelljéhez. Az orosz területeken zajló munka a magyar őstörténetet közvetlenül érinti: korábban magyarnak tekintett sírok kerültek elő például a Szinyeglázovo tó partján, néhány héttel ezelőtt pedig Délnyugat-Szibéria, az Urál és a kazak sztyeppe kontaktzónájában találtak hatalmas honfoglaláskori temetőt."
Ethnic Levels and Ethnonyms in Shifting Context: Ethnic Terminology in Hunza (Pakistan). Hungarian Historical Review 2018, 7(1) 111-135.
This paper constitutes an attempt to unravel the complexity of ethnic levels and ethnonyms, and to outline the ambiguous roles of “origin,” “language,” “locality,” and “social solidarity” in the ethnic identities of the Hunza, using the methods of anthropological studies on ethnicity, discourse analysis and cognitive semantics. The former kingdom of Hunza (now in the Pakistani controlled Kashmir). It is not obvious what one can call the ethnic level in Hunza. Ethnonyms do not have set definitions. There are overlapping categories of ethnic and quasi-ethnic perspectives. The notion that an ethnic group is based on a strict unit of origin, language, and territory seems to be false. Ethnic levels appear in constantly changing registers of personal knowledge (they only partially overlap each-other). However, the discourse in which the inhabitants of Hunza express and experience their ethnic perceptions is an existing communicational frame, even if it contains relatively fluid and constantly changing elements of narratives, experiences, emotions, and values. The notion of Hunzakuts is seemingly a politonym, but it is also a local unit. The Burusho, Dom, Xik, Shina etc. are seemingly language based endonyms, but kinship, cultural relations, historical coexistence, administrative frames, language, and religiosity can all influence these ethnic perspectives. I delineated the essence of my explanation in a table, showing the complexity of ethnonyms used in social interactions. A native speaker has all these concepts in his or her mind, and in any particular situation, the relevant meanings are called forth. Ethnic identity is a set of different attachments, as frames of a person’s ethnic perceptions and behavior. Ethnicity is a kind of knowledge: participating in a discourse, sharing more or less common narratives, emotions, experiences, and values. Ethnicity is also a recognition: placing someone in the social environment, and it is also the foundation for meaningful and relevant relations. Finally, ethnicity is a practical tool of communication: ethnic perceptions and categories appear in conversation nearly always for a particular purpose.
It was made of either wool or felt and the top slumped forward. This Phrygian cap, as we call it today, was a way of identifying easterners like Amazons, Dacians (of modern Romania and Serbia), or Phrygians. Ancient artists often depicted mythological figures said to be from the eastern Mediterranean in this headware, men like the Trojan Aeneas, Ganymede, or Perseus.
Kylix with the head of an Amazon wearing a dotted Phrygian Cap and laurel wreath (fourth century BCE), ceramic (image via Walters Art Museum, CC0)
The cap was also part of the iconographic clothing worn by the god Mithras, an eastern deity born from a rock who would later become popular in the Roman Mediterranean during the second and third centuries CE. Mithras was an Indo-Iranian god at the center of a mystery cult — meaning that initiates kept many of the rites and beliefs secret. He was fashioned as a sun-god and bull killer within his Roman context."
HOL csinálja ezt a szkíta sapka?
Túl azon hogy fület/tarkót/homlokot/nyakat véd, mint egy sisak?
Mondhatni mondhatod, de minek: a fríg és a szkíta sapka közti különbséget még hegedülni is lehet, és nem cincogó szonáta, de hegedűverseny lesz belőle.
Mitől volna az? Nem bemutattam az elébb ugyanezt a szkíta képet a fríg sapka mellett, és fel is hívtam a figyelmet az érdemi eltérésekre? Mit látnál oda, ami nincs ott?
De főleg: miért?
Hülyének néznél itt mindenkit a félnótás és széteső szövegeléseddel?
Valójában egy egész sor különböző szkíta sapka van ám, területről és kortól függően. Itt vannak pl. a Pazyryknél talált konkrét nemezsapik. Ezeknek mondjuk mind van füle... És nem is mind csúcsos.
De korabeli ábrázolást is olyat találok amilyet szeretnék, tessék, itt van pl. egy i.e. 5. századi etruszk szobor is egy szkítáról. Elég lifegősnek látszik a sapkája.
Ha meg valaki emlékszik hogy "ünneplőruhának" milyen csúcsos fejfedőket tudtak összehozni, pl. az ukoki "jéghercegnőt" miben temették el, érdemes megnézni ezeket a tuvai csajokat népviseletben.
De hogy emeljem is a tétet ha már megint ez a téma: A késő középkorban egész Európában divatos henninnel mi a helyzet? Azt sikerült már összehozni a szkítákkal? Azért, ha már csúcsos sapka, az aztán csúcsos sapka...
Azt csak a hosszú verzióban teszi. A rövid verzióban viszont - mint ahogy a 68. lábjegyzet is írja - egyértelműen a saját előbb felsorolt népeihez nem akarja beengedni a ruszokat ott a folyótorkolaton, nem az izmaelitákhoz. Azt már, ahogy írják is az emlegetett lábjegyzetben, a hosszú verzió alapján okoskodták ki.
Szóval, a hosszú verzió szerint azért van a folyótorkolatban, hogy ne engedje a tengerről hajóval érkező ruszokat az izmaelitákat megtámadni. (Lényegtelen, hogy egyébként a kazárok épp nagyon is hagyták ezt legalább kétszer)
A rövid verzió szerint meg azért van ott a folyótorkolatban hogy a hajóval érkező ruszok ellen védje a saját népeit. És hogy pont így ne hagyja azt sem, hogy szárazföldön törjenek be hozzájuk.
Ez szerintem egy minden szempontból ellentmondásos szöveg. De tényleg nagyon hajlok már arra, hogy egyszerűen azért mert aki írta, az nem tudta miről ír, csak összemásolgatott mindent amit tudott. Persze tőlem ettől még akár lehetett is egy eredeti levél, aminek nyomai talán ezeknek az egymásnak és maguknak is ellentmondó másolatok mélyén ott lapulhat, de azon se lepődnék meg ha ezeknek ahhoz semmi köze nincs is.
"Ez ugye már az ötletelés része. Szerintem ezt úgy csinálhatta, hogy keletre a kaszpi csücskére gondol, onnan ahol ő lakik a deltában. És egyébként meg azt is el tudom képzelni, hogy ha még nayobb volt a vízhozama anno a volgának, hogy egy még sokkal nagyobb delta torkolata volt ami jobban benyúlt a tengerbe."
Ez jó ötlet. Csak, mint az én nagy meglepetésemre is kiderült, akkoriban épp nem ez volt hanem az ellentéte.
Bár szerintem ez az olyan információkat, hogy "innen keletre négy hónapra" meg hogy a népek felsorolásánál pár Krím környéki népen kívül mindenki tőle keletre él nem oldják meg. Ilyeneket pedig igen konkrétan ír.
De többször átolvasva a szöveget én már azt sem mondanám, hogy it valóban valami Itil-áthelyezésről lenne szó, könnyen lehet hogy akik többnyire muszlim forrásokból összefoldozták ezt a szöveget (és ugye több ponton jól láthatóan nem egészen értették mit másolnak és hogy néz ki a környék valójában), egyszerűen összemostak Itilről és Sarkelről szóló információkat. Mivel a "torkolat" szövegtől teljesen függetlenül is vannak benne olyan megállapítások amik csak Sarkelre vagy a környékére értelmezhetőek.
Bár a Maszudi és Istakhri/Ibn Hakual féle városleírások közötti eltérések zavarnak kicsit. De előbb tényleg megnézem a többi vízrajzi dolgot. Pl. hogy mit lehet tudni arról, hol is folyt pontosan az Akhtuba folyó és hol ömlött a Volgába ha tett ilyet. Mert akkor már a lenyomozott torkolat és a között a pont között egy viszonylag belátható területen belül lehetne keresni Itilt. Mármint a Maszudi leírása szerint Itilt (mivel könnyen lehet szerintem, hogy mégis az Akhtuba lesz a Bortász folyó...).
A Scythian ceremonial golden helmet with a fighting scene, excavated in the burial mound Perderieva Mogila near Zrubne in the Don basin, 4th century BC; a showpiece of the archaeological Museum of Historical Treasures of Ukraine, Kiev. Source: De Krim. Goud en geheimen van de Zwarte Zee, Allard Pierson Museum Series volume 4, 35.
In the past ten years interest in the history and heritage of European regional and ethnic conflicts has grown explosively. These not only play a prominent role in collective memory, but also in political debates, cultural property protection, commemorations, and public space. The so-called Crimean Gold exhibition at the Allard Pierson museum has become stateless after the 2014 Russian 'annexation' of Crimea, and is actually put on trial in Amsterdam, claimed by Ukraine and four Crimean museums. Who defines the national identity of conflicted heritage? The author argues that the trial represents the new geopolitical reality of the EU's and NATO's eastward expansion, activated by the Euromaidan revolt and the MH17 crash, and fuelled by transnational memory wars narrated in terms of national trauma and victimhood. The question of ownership is not a legal one, but reveals the highly contested use of the past in post-communist nation building.
Na, pl. ezt a Krímben talált szkíta sisakot utánozhatták a pileusal nyugaton.
Akkor rövid beszámoló a Kaszpi és Volga történetének geológiai irodalmában tett kalandozásaimról. Gondoltam, hogy írok majd egy részletesebb szöveget erről, egy tucat orosz meg angol tanulmány meg vizsgálat linkelgetésével, de annyira mélyen úgysem érdekel senkit szerintem, így megpróbálom a lényeget összefoglalni (persze ha valakit érdekel adhatok címeket meg linkeket).
Alapok (ha részben közismertek is):
A Kaszpi tengerszintje független a világtengerekétől, bár ahhoz viszonyítva mérik (konkrétabban a Balti-tengerhez). Ez a tengerszint viszont jelentősen ingadozott a tenger története alatt. Legmagasabban +50 méteren volt és akkor majdnem az Urálig ért, a Volga-torkolat pedig a mai Szamara környékén volt, legalacsonyabban pedig -113 méteren volt és akkor gyakorlatilag csak egy tó volt a mai Irán partjainál. De ez mind nagyon régen volt. A területi változások megértéséhez fontos ismerni a medence szerkezetét, vagyis azt, hogy az valójában egy az Agrakhan-félszigetet és Mangyshlak-félszigetet összekötő íves vonal mentén véget ér, ahol a Közép- és Észak-Kaszpi közötti határt is meghúzzák. Maga az Észak-Kaszpi az már technikailag "túlfolyik" a Kaszpi-alföldre, vagyis arra a nagy, lapos, tengerszint alatti síkságra ami a mai Kaszpi-tengertől nagyon messze nyúlik még északra. Ezért van az, hogy ez a partszakasz a legérzékenyebb a tengerszint-változásokra és már pár méteres különbség is jelentős változásokat okozhat a partvonalban.
De akkor átugorva jégkorokat meg mindent, nézzük a minket érdeklő időszakot.
Referenciának: Ma a tengerszint -28m és az elmúlt évszázadban -26m és -29m között változott. (pl. -29 méternél a Kara-Bogaz öböl, az a nagy öböl középen keleten, a '70-es években egy időre teljesen eltűnt)
A közepébe csapva: Derbent regresszió.
A Derbent regresszió a Kaszpi utolsó nagy regresszív fázisa amikor a 10. század vége és 13. század között -35 méterig (egyes mérések szerint a csúcsán -45m) zuhant vissza a tengerszint. A ma is csak 4 méter mély Észak-Kaszpi-tenger pedig -32-nél kiszárad. Vagyis, a Derbent regresszió alatt az a tengerszakasz eltűnt és a Volga jóval távolabb ömlött a tengerbe mint ma.Ez elég sokáig fennállt, hogy az emberek alkalmazkodjanak, mindenfélét építettek is az új földterületen délen, pl. egy karavánszerájt Derbentnél.
Ennek a 13. században lesz vége, ahol a méréseken és írott forrásokon is egybehangzóan lehet követni a tengerszint emelkedését, ahogy pl. Abeskun a 13. század elejére teljesen a partra kerül, majd a század közepére egy sziget lesz, majd, mikor a 14. század első éveiben az Amu-Darja utat talál a Kaszpiba és elég gyorsan -19m/-22m magasra dobja fel a mélységet, Abeskunt és egy csomó minden mást elönt a tenger.
Ez a 16. századra visszaesett és azóta nagyjából -25m és -29m között ingadozott. Ebben az időszakban formálódott ki a ma ismert delta is, bár az nagyrészt még frissebb fejlemény, hiszen nem csak az egész keleti delta egy 19-20. századi újdonság, de maga a delta területe is több mint nyolcszorosára nőtt az elmúlt évszázadban. Szóval - a történelmi átlaghoz képest is extra nagy- mai delta nézegetésével nem megyünk sokra.
A 10. század, regresszió előtt:
Ebben az időben, amikor a történetünk is játszódik, egy korábbi alacsonyabb tengerszint utáni emelkedés volt és a Kaszpi -22/23 méteren állt, talán kicsit még magasabban is. Ezt egyébként az írott források is megerősítik, amiket mi is olvastunk, csak nem tudtuk mit olvasunk pontosan. Pl. Maszudi is írja, hogy Derbent fala egy mérföldre nyúlott a tengerbe, azt is, hogy Amol egy órára van a tengerpartól, pedig a meredek és így a tengerszint-változásokra nem túl érzékeny partszakaszon álló Amol ma 20km-re van a tengertől ami sehogy sincs meg egy óra alatt. De pont így beazonosították a Hudud és Ibn Hakual által sorolt szigeteket is, amik ma nem szigetek hanem a part részei, félszigetek végei. Ha az olyan mérések nem lennének önmagukban elegek, hogy ebben az időben, a keleti parton, a mai Türkmenbasi-öböltől 75km-re még tenger volt a sztratigráfiai vizsgálatok szerint. A Volga-torkolat ebben az időszakban:
Elvileg azt könnyen ki lehetne számolni, hogy milyen tengerszintnél pontosan hova esik a partszakasz, és -23m-nél már épp Asztrahán fölé esne, ahogy emelkedik a víz pedig egyre távolabb és távolabb. De ez ennyire nem egyszerű mert a delta máshogy reagál a tengerszint-változásokra. Ez függ a delta aktuális fejlettségétől, a szintemelkedés mértékétől és sebességétől meg mindenfélétől, egész tanulmányok szólnak erről. De a lényegre térve, azt tudni vélik, hogy hiába volt akár a Derbent regresszió, a delta két fő ága (az egyik ma a nyugati szélén fut, a másik középen) már megvolt, szóval mikor épp nem itt volt a torkolat a Volga akkor is kettévált itt Asztrahán felett. Ahogy a Baer-dombok is megvoltak.
Szóval, az van, hogy a mikor olyan gyorsan emelkedik a víz mint ami a 10. század előtt történt, akkor az nem helyezi át az egész rendszert, hanem a megemelkedett víz egyszerűen elönti a területet, egy úgynevezett ingressziós torkolatot hozva létre. Ami magyarul annyit tesz, hogy egy kisebb-nagyobb szigetekkel tarkított tengeröböl lesz a területen, maga a folyótorkolat meg ennek bejárata lesz. És azt, hogy ebben az időben is ez történt sztratigráfiai vizsgálatok is bizonyítják (pl. Kroonenberg et al 2003), mivel ebben az időben sós vagy brakkvíz volt a területen és folyami kagylók helyett tengeri kagylók találhatóak a rétegben.
Ez egyébként az írott forrásainknak is megfelel, hiszen Maszuditól Ibn Hakualig senki nem ír pl. mocsárról meg deltavidékről, hanem egy nagy és széles folyószakaszról írnak, amilyen csak az Amu-Darja van még egy, ami akkora lendülettel ömlik a tengerbe, hogy annak két napi távolságra is édes még a vize (ez lehetett az elöntött öböl...). Na de hogy nézett ki pontosan? Nem tudják. Persze, egy-két területről meg tudják mondani, hogy biztos a víz felett voltak és szigetek voltak (pl. ahol Vasziljev is ásogat is egy sziget volt, nem is valami közel a parthoz), máshol meg biztos víz volt de annyi minden változott azóta, hogy a potos térképhez nincs elég adatuk (még).
Viszont grafikonok meg sztratigráfiai rajzok helyett én találtam egy jobb módszert a dolog elképzelésére. Abban az időszakban amikor - ha sok béna térkép is volt még - már elkezdtek a hajózás miatt normális térképeket is csinálni, kétszer is volt rövidebb ideig ilyen magasan a Kaszpi-tenger, egyszer a 17-18. századok fordulóján -23m-en, egyszer pedig a 19. század legelején -22m-en. Az első a Zee-Fakkelt kiadó, holland van Keulen térképészcsalád által csinált kb. 1710-es hajózási térkép a Volga-torkolatról, vízmélység és zátonyok feltüntetésével is, a másik meg a híres atlaszcsináló John Cary 1801-es térképe.
Szóval, ezek alapján minden ami ma a Volga-deltában van az kb. ki is esik. Asztrahántól felfelé éri meg keresgetni. De egyelőre én nem tippelgetnék tovább, hanem előtte megpróbálom majd lenyomozni ezek után, hogy vannak-e a Don- és Volga-kanyarok környékéről meg a Don-torkolat/Azovi-tengerről is ilyen kutatások (gondolom vannak) és majd csak a korabeli vízrajz legalább megközelítő felrajzolása után van értelme újra megpróbálni értelmezni a forrásokat.
#/media/File:Five_Ancient_Greek_helmets.jpg){kind=link}
