Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
amazon papagájok (Amazona – Amazone – az azonosító ábrákat lásd a latin névnél!): közép- és dél-amerikai papagájnemzetség 31 (Vasiceknél 27) fajjal. A nevüket az első feltalálási helytől, az Amazonas folyam mellékétől származtathatjuk.
Magevő papagájok nemzetsége az Antillákról, Közép- és Dél-Amerikából. Néhány faj areája felnyúlik Mexikóba.
A tollazatukban a zöld szín az uralkodó. A zöld tollak vége sötétebbel szegett, minek folytán kialakul az amazonokra jellemző hullámszerű rajzolat.
Ezen felül valamennyinél találunk élénk színű díszítést a szárnyon, a fejen v. mindkét helyen.
A legtöbb fajnak számos alfaja van, s ezek a szabad természetben gyakran kereszteződnek, így előfordulnak egyértelműen nehezen besorolható példányok.
A méretüket tekintve a papagájok között középnagyok, 30- 40 cm közöttiek. De előfordul néhány "törpe", a 25 cm nagyságú pirostükrös és a 26 cm-es aranykantáros amazon.
A mások oldalon pedig néhány "óriás", a 45 cm nagyságú császár- és a 42-47 cm-es kékálarcos amazon.
Közös jellemzőjük
a zömök, nagy test; az erős, s viszonylag nagy csőr; a csupasz szemgyűrű; a rövid, félkörívű farok; a szárny, lekerekített, kiterjesztve nagy felületet mutat, vagyis széles, a farok hosszát egyik fajnál sem haladja meg;
a 2-3. számú evezőjűk a leghosszabb.
Könnyen szelídülő madarak, némelyik faj tehetségesebb egyedei jól megtaníthatók beszélni, ezért házi kedvencként gyakran tartott papagájok. Fotó: Rácz Sándor – Turner See - www.madarkert.fw.hu
A hím és a tojó között nem minden fajnál alakul ki ivari kétalakúság.
A táplálásukat tekintve nem mondhatók különösebben igényeseknek, normál papagájétrenden tarthatók.
Számukra Grahl által a következő magkeverék ajánlott:
70% napraforgó, 10% kender, 10% zab, 5% köles és 5% fénymag.
Ezen kívül igényelnek tejbe áztatott kenyeret, szeletelt (v. reszelt) sárgarépát, főtt rizst, sok gyümölcsöt, zöld eleséget.
Kapjanak csíráztatott magokat, félérett gabonakalászkákat, mészsó kiegészítést és a fiókák felneveléséhez apróra vágott, főtt baromfihúst, szívet és tojásos lágyeleséget.
Odvakban költenek. A fészekaljanként 4-6 tojást a tojó egyedül kelti ki.
Volierben (2x2x1 m) viszonylag könnyen szaporodásra bírhatók.
Különösen kedvelik a mély odúkat. A 30-35x30-35 cm2 alapterületen biztosítsunk számukra forgács és fűrészpor almozást.
Vannak akik meghökkentően mély odút ajánlanak ( 1,5 m). Az ilyen magasságú odúba természetesen illik helyezni "mászórácsot", s a feljárat a költőbarlanghoz nem csatlakozhat függőlegesen.
A legkedvezőbb csatlakozási szög a 45 fokos. Általában 10 cm-es röpnyílást kell készítenünk.
A költési idő 22-30 nap. A fiatalok sokáig maradnak az odúban, akár 70 napig is.
Viszonylag hosszú ideig élnek. Grahl tudósított egy 117 éves kékhomlokú amazonpapagájról.
Az amazon papagájokat a csőrük színe alapján 3 nagy csoportba szokták osztani, figyelemre méltó, hogy ez általában az élőhelyekre is utal:
a./ a világos v. szaruszínű csőrű amazonok Mexikóból, Kubáról, Dominikáról, Jamaikáról, a Bahama-szigetekről v. Saint Vincent-szigetről származnak;
b./ a kontinentális közép-amerikai fajoknál a csőr rendszerint szaruszínű, de a fajra jellemző helyen és mértékben sötét;
c./ míg a dél-amerikai (brazil) fajoknál a csőr általában piros v. feketés.
Két ide tartozó faj (az Amazona martinica és az Amazona violacea) már kihalt, további 10 faj veszélyeztetett.
Amazon-fajok (az azonosítást a tudományos névnél ( →Amazona ) található táblázat ábrái segítik):
1. →aranykantáros amazon (Amazona xantholora - Gold- v. Gelbzügel-Amazone),
2. →császáramazon (Amazona imperialis – Kaiser- v. Braunschwanz-Amazone),
3. →díszes amazonpapagáj v . vörösmaszkos amazon (Amazona petrei - Pracht-Amazon),
4. →fehérhomlokú amazonpapagáj (Amazona albifrons Weisstirnamazonpapagei),
al. nana: kis fehérhomlokú amazonpapagáj, al. saltuensis: északi fehérhomlokú amazonpapagáj,
5. →Finsch kéksapkás amazonpapagája (Blau-kappen- v. Finsch-Amazone - Lilac-crowned Amazon), alfaja még kérdéses: A. f. woodi: Wood lilakoronás amazonja – ÉRVT.
6. →galambnyakú amazon v. galambbegyű amazon (Amazona vinacea - Taubenhals- v. Weinrote-Amazone), 7. →granada amazon (Amazona dufresniana - Dufresnes- v. Granada-Amazone),
d. rhodocorytha: érvénytelen, ma már önálló faj rangján, tüzeshomlokú amazon,
8. →jamaikai amazon (Amazona collaria - Jamaika-Amazone fotó: Wendy Lee),9. →katonaamazon (Amazona mercenaria – Soldaten-amazone),
m. canipalliata: északi katona amazon,
11. →kékhomlokú amazonpapagáj (Amazona aestiva - Rotbug- v. Blaustirn-Amazon),
a. xanthopteryx: kékhomlokú nagy amazonpapagáj v. sárgaszárnyú kékhomlokú
13. →kékálarcos amazonpapagáj v. kékmaszkos amazonpapagáj (Amazona versicolor - Blaumasken- v. Blaustirn-Amazone),
14.→kékszakállas amazon v. piroshátú amazon (Amazona festiva - Blaubart- v. Blaukinn-Amazone),
f. bodini: →Bodini kékszemöldökű amazonpapagája (Bodini- v. Rotstirn-Amazone),
15. →királyamazon v . Szent Vincent-amazon (Amazona guildingii - Königs- v. St. Vincent-Amazone),
16. →kubai fehérfejfoltos amazonpapagáj (Amazona leucochephala - Kuba- v. Weisskopfinger Amazonenpapagei),
l. bahamensis: bahamai kuba-amazon, l. caymanensis: nagy kajman-amazon, l. hesterna: kis kuba-amazon, l. palmarum: nyugati kuba-amazon,
17. →lisztes amazon (Amazona farinosa – Müller-Amazone),
f. chapmani: sárgahomlokú lisztes amazon, f. guatemalae: →guatemala amazon, f. inornata: nyugati lisztes amazon (Westliche Müller-Amazon), f. virenticeps: costa ricai lisztes amazon,
18. →pirosfarkú pirosálarcos amazon (Amazona brasiliensis - Rot-schwanz- v. Rotmasken-Amazon),
19. →tüzeshomlokú amazon v . piroshomlokú amazon (Amazona rhodocorytha – Red Browed Amazon)
20. →pirostükrös sötétfejű amazon (Amazona agilis - Rotspiegel-Amazone),
21. →Puerto-Rico-Amazone (Amazona vittata - Portorico- v. Rotstirn-Amazon),
v. gracilipes: puerto ricoi kis amazonpapagáj (kipusztították),
22. →kékkoronás San Domingo-amazonpapagáj v. haiti amazon (Amazona ventralis -Blaukronenamazone v. Salles- v. St Domingo-Amazone - Hispaniolan Amazon),
A magevő madarak esetében jó szívvel nem nagyon lehet ajánlani állati fehérje táplálékot. Minden ezzel kapcsolatos vizsgálat kimutatott valamiféle májkárosodást.
A tények ismeretében én magam is erőteljesen visszafogtam a papagájaim (Neophemák, szilvafejű papagáj, nimfák, agapornisok, hullámosok és ara) állati fehérjetartalmú takarmányát, s mindössze a fiókanevelés időszakára korlátoztam.
Peti, a kék-sárga aránk előéletében (Dió nevelte) sajnos sok állati fehérje volt, s emiatt kínzott is némi aggodalom. Szerencsére nem tapasztaltunk különösebb problémákat, de hogy aztán, amikor sajnálatosan meg kellett e kedves arapapagájomtól válnom mi jutott neki, nem tudom. Tudniillik távollétemben adták el, s egy ara életében az 5-6 év még úgyszólván gyermekkor...
És hogy öreg korára majd bántja-e pl. a köszvény, hát erre vonatkozólag nem nekem lesz tapasztalásom.
Egyébként e tekintetben nem követ el nagy hibát az, aki a humán táplálkozástudományi ismereteket megpróbálja alkalmazni a magevői takarmányozásában.
toll (Feder - plume): 1. régen lúdtollból metszett íróeszköz; 2. az álmoskönyvek szerint tollról álmodni annyit jelent, hogy az életünkben könnyen elröpülő, kellemes időszak következik;
3. plume (lat.): a bőrtüszőkből fejlődő könnyű, de rugalmas, továbbá vízhatlan, a szőrhöz hasonló szaruképlet, amely a hüllőpikkelyekből származtatható.
Az elméletet bizonyító 150 millió éves leleteket 2000-ben a rennesi egyetem paleontológusai egy franciaországi kőbányában, borostyánzárványban találták meg.
A borostyánban megőrződött tollak (lásd fotó!) központi szára (rachis) olyan, akárcsak a ma ismert pehelytollaké, de az ágak összenőttnek mutatkoznak és a szálakon nincsenek horgok. Kézenfekvő a felismerés, hogy ezek a tollak sokkal inkább szolgálták a hőszigetelést, mint a repülést.
A lelettel összefüggésben megjelent tanulmány (Proceedings of the Royal Society - Didier Néraudeau) szerint ezek a tollak csak sokkal később és egy hosszú evolúciós folyamat eredményeként váltak aerodinamikus eszközökké, lapos tollakká.
Erősödni látszik az a nézet, hogy a madarak a kétlábon járó dinoszauruszok a Theropodák közül fejlődtek ki. Vita ma már csak azon van, hogy a madarak ősei ilyenformán fán lakó dinoszauruszok közül emelkedtek-e ki vagy olyan nagy sebességgel rohanó dinók közül, amelyek rendkívüli futási sebességre és ennek eredményeként lassan-lassan (a lapossá váló tollaikkal) a talajról való felemelkedésre voltak képesek.
Az evolúciós elméletek csatájában Nick Longrich, kanadai ősmadárszakértő vitatja a lelet alapján körvonalazódó előbbi gondolat helyességét. Arra hivatkozik, hogy a mai röpképtelen madaraknál is ismert a leegyszerűsödő tollszerkezet - s azt senki sem tartja ősinek. Ilyenformán nem törvényszerű, hogy a madártollak a dinoszauruszoknál mutatkozó toll jellegű képződményekből alakultak volna ki - minden esetre a figyelem fokozottan fordul a fosszilis toll-leletek felé.
A mai toll kialakulásának a folyamata:
a külhámon levő edényes bibircsek visszahúzódnak az irhába;
e bibircsek elülső lapján mély barázda található, amelytől jobbra és balra két sekélyebb rovatka ágazik el;
a két sekélyebb rovátka további rovátkákra ágazik, s a bőr táskaszerű mélyedését körülhálózva síkban futnak össze;
a külhám a betüremkedések hatására túlteng és elszarusodik;
az elszarusodó rész feltolamlik és tollá alakul. A fejlődő tollak kezdetben véresek, tokosak.
A toll eredete és élettani szerepe szerint lehet:
embironális pehelytoll (natális tollazat),
a fiókamezt alkotó toll,
végleges toll.
Az embrionális pehelytollak házigalambnál 0,5-2 cm hosszúak, halványsárgák.
A sűrűségükből lehet következtetni a madár későbbi tollazatára:
a sűrűn pelyhezettek feketék v. kékek lesznek,
a ritkább embrionális tollazat utal arra, hogy fehér v. vörös lesz a galamb,
a sárgákról szinte teljesen hiányzik az embrionális tollazat.
Az embrionális tollak helyére az ún. fiókamez lép, amely nagyon hasonlít a végleges tollazathoz, de vannak fajok, ahol külön kell fiókatollazatról beszélni.
A végleges tollak száma és milyensége összefüggést mutat az életmóddal. A kolibriknál a számuk nem éri el az ezret. A galambok tollazata cc. 6000 darab tollból áll. A víziszárnyasok tollainak száma lényegesen nagyobb, egyetlen hattyún több, mint 25 000 toll található. A vadmadarak tollazata is tömörebb, mint a háziszárnyas rokonoké.
Amikor a toll közelít a teljes kifejlődéséhez, a rovátkák eltűnnek. A toll nyele vékonyfalú csövecskévé záródik és a beléje nyúló bibircs elszárad.
A tollak a klb. madaraknál sokban eltérnek, sőt, egy állaton is többféle toll található.
Egyes módosult tollakat nem tekintve valamennyi toll kemény gerincből (scapus) és zászlóból más néven lobogóból (vexillum) áll. A zászló a gerinc felső ún. szári (rhachtis) részén két felöl helyezkedik el.
A toll kemény "tartógerendája" az ún. gerinc, amelynek alsó tollatlan része a cséve (calamus).
A gerincnek a bőrben levő része hengeres, üres és átlátszó, a zászlós része pedig, mint említettük: az ún. szár (rhachis).
A cséve végén található az ún. köldök, mely a tollhüvelyszemölcsből táplálkozik. A csévében (calamus) sejtes hártya található, amely a toll lelke, éltetője.
A szár felé a gerinc négyszögletűvé válik és szivacsos állagú, taplós lesz. A szár a színén domború és sima, szaruszerű anyaggal borított. A fonákján kevésbé sima, s a közepén egy hosszanti barázda húzódik. A tollszár mindkét oldaláról tollsugarak ágaznak el.
A zászlót (vexillum) tehát tollsugarak v. ágak (ramus) alkotják. A sugarakról (kivéve pehelytollak, selyemtollúság és fonaltollak) másodrendű ágacskák (cirrus) indulnak ki.
A csúcs felöli ágacskákon apró horgocskák (horogcirrus) találhatóak, amelyek belekapaszkodnak a cséve felé mutató ágacskákba. Ezeken ugyanis ív alakú horgocskák vannak.
A horgok és a kampók egymásba kapaszkodván a zászlót alkotják.
A tollsugarak az anyaguk szerint vékony szarulemezkék.
A zászló a kormány- és az evezőtollakon rendszerint egységes felületet alkot.
A tollaknak több típusát különböztetjük meg.
1./ pehelytoll;
2./ fedőtoll
(fotó:http://home.arcor.de/eemee/2005_Februar/feder_stockente.html), más néven igazi, v. nagy toll, s ezen belül
2/a. vendégszáras-,
2/b. foszlott-, ill.
2/c. szabadszárú v. csonttoll ismeretes;
3./ serték, melyek a 2/c-hez hasonlatosak azzal a különbséggel, hogy nagyon rövidek, szőrszerűek.
A pehelytollak a nagy tollak tövében a testet borítják, s feladatuk a hőszigetelés.
Ha az igazi v. nagy tollak tövéből oldalhajtásként kiágazó tollakat találunk, akkor e nagy tollat vendégszáras tollnak nevezzük. A vendégszáras tollak rendesen a főtollnál kisebbek, kivéve az emunál, ahol mindkettő egyformán fejlett.
Az úgynevezett foszlott tollak szára vékony, puha, s a zászlójuk nem áll egybe, mert a sugaraik selymesek, szabadon lengenek. Ilyen foszlott tollaik pl. a túzokkakasoknak vannak, s az ún. bajuszt alkotják.
A szabadszárú v. csonttollak úgy keletkeznek,, hogy a zászló lekopik, visszafejlődik, s csak a kemény száruk marad meg. Ilyen szabadszárú tollaik vannak a paradicsommadár hímeknek.
A tollak feladata az életkor és a testtájék szerint más és más.
A fiatal állat testén mutatkoznak legszembeötlőbben a pihe- v. pehelytollak (pluma). Ezek alkotják az ún. fészekruhát (neoptile), amely a futómadaraknál az egész élet folyamán megmaradhatnak.
A fészekruhát a maradandó ruha (teleoptile) váltja fel. A teleoptile általában két rétegű:
1. közvetlenül a bőr felszínén van a laza szerkezetű →pehelytollak rétege, amely rendkívül jó hőszigetelő;
2. a madár testének habitusát, alakját, színét az ún. kontúrtollak (pennae) határozzák meg. Ezek tetőzetesen borulnak egymásra, s egyúttal beborítják a testet. Utóbbiakat nevezhetjük
2/a. fedőtollaknak (tectrices) is,
2/b. a szárnyakon levőket pedig evezőtollaknak (remiges);
2/c. a farokból ágaznak ki az ún. kormánytollak, melyek száma általában 12 db.
A fedőtollak cserépszerűen borulnak egymásra és sima felületet képeznek. Vannak esetek, amikor a tollak növésének iránya eltér a szabályostól, ilyenkor alakulnak ki az ún. →tollforgók v. →tollcsigák.
Az evezőknek három típusát különböztetjük meg.
kéz- v. elsőrendű,
kar- v. másodrendű és
vállevezők.
A kéz v. elsőrendű evezők száma általában 10.
A karevezők száma fajonként erősen változó.
Az evezők és a kormánytollak - szemben a tetőzetesen egymásra boruló fedőtollakkal - legyezőszerűen helyezkednek el.
A fedőtollak felülről simulnak a kormány- és az evezőtollakra. Eszerint nevezzük őket kéz-, felső és alsó szárny- v. farkfedőknek. Elrendeződésük és nagyságuk szerint a felső szárnyfedők lehetnek
nagy-,
középső- és
kis szárnyfedők.
A tollak SZÍNEZETE rendszerint összefüggést mutat
az életkorral,
az egészségi állapottal,
a környezeti változásokkal,
az ivari ciklussal és
a toll szerkezetével.
Ha ugyanis egy és ugyanazon toll más-más színű, akkor annak a szerkezete is más, mert a másság nem mindig a színanyagokon múlik, hanem gyakran a fénytörésen alapul. A tollazat színeit meghatározó anyagok (→színanyagok) száma rendkívül kicsi ahhoz képest, hogy a madarak hányféle színárnyalatban pompáznak.
A madaraknál a festékanyag hiánya nem ritkaság, így az albinizmus jelensége gyakori.
A repüléskor válik jelentőssé, hogy a tollak a hossztengelyük körül kis mértékben izmok által elfordíthatók. Nyugalmi állapotukban a zászlók csak lefelé tudnak elmozdulni, felfelé nem.
Ebből adódik, hogy amikor a madár a szárnyát emeli, akkor a zászlók lefelé elmozdulnak, és ezzel viszonylag akadály nélkül átengedik maguk között a levegőt, míg amikor a szárny lefelé csap, akkor az alulról keletkező nyomás hatására a zászlók szétterülve egymáshoz simulnak, és egységes felületet alkotnak.
A szárnyon az evezőknek a repülésben, a farok kormánytollainak pedig az irányváltoztatásban mutatkozik meg a szerepe.
A tollak színezete mellett az alakjuk is fajonként és testtájékonként más és más.
A baglyok evezőinek a széle nem egyenesvonalú, hanem szabálytalan és rojtos, ami valóságos hangtompítóként működik.
A varjú evezőin bemetszést láthatunk, amely rést képez a szárnyon, s ez mérsékli a levegő áramlását.
Az evezőkre a féloldalas forma jellemző, ami azt jelenti, hogy a zászló bal oldala (az elülső éle) keskenyebb, miáltal a felhajtóerő kedvezőbben érvényesülhet. A szárny csúcsától befelé haladva az evezők egyre rövidebbek és szélesebbek - ez a fokozatosság elve.
A hattyúk evezőinek 15 kg körüli súlyt kell elbírnia, ami csak úgy lehetséges, hogy ezek a tollak nagyon hosszúak - 40-45 cm-esek - és teljes hosszukban rendkívül erősek, ugyanakkor rugalmasak.
A kormánytollaknak az egyensúlyozás (szarka), a kitámasztás (fakusz) és a kormányzás mellett szerepe van az udvarlásban is, ezért tapasztaljuk, hogy nász idején számos faj (paradicsomvida) hímjei különleges farktollakat növesztenek.
A kócsagok és a gémek sajátos tollai az ún. puderező tollak, amelyek folyamatosan nőnek, s végük púderszerű anyaggá morzsolódik el. Ezzel a púderrel tartják rendben a tollruhát a kócsagok és a gémek.
Ábrák:
1. A madarak testén a tollak közeiben hajszálhoz hasonló képződmények találhatók, ezek az ún. madárhajak, amelyek szerepe a tollak helyzetének érzékelése
2. A gerincből esetenként kettéhasad, s elágazó második tollszár az ún. vendégtollat tartja, így egyetlen toll kettős feladatot lát el
3. Az evezőtollak csak akkor tölthetik be a feladatukat, ha a zászlójuk egységes felületet alkot.
Ehhez az ágacskákon található horgocskák járulnak hozzá, melyek rugalmas, de biztos kapcsolatot biztosítanak az ágacskák között. (→tolltépés; →élő toll; →toll felhasználása; →pihetoll; →tollnövekedés; →tollazat; →pajzsmirigy; →prédatoll; →propellertollak; →tollképződmények; →VÖCSÖKFÉLÉK)
http://hem.bredband.net/classicflies/under/material.html
Kedves Andrea!
A kép alapján (amit még nem is látunk) nehéz korrekt választ adni, tudniillik a kérdés azon áll vagy bukik, hogy a tollcséve sérült-e.
Feltételezem, hogy nem, hiszen az nagyon durva sérüléssel járna. Így úgy gondolom, van remény arra, hogy ép, egészséges, tollazatában is kifogástalan madarakat tudsz majd ajándékozni a barátaid legnagyon megelégedésére és örömére.
házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros /gibraliensis/ - Hausrotschwanz - Black Redstar) v. farcinkó, vörösfarkú, füstfarkú: Jó száz évvel ezelőtt még csak Marokkóban, Dél-, Elő- és Közép-Ázsiában lehetett látni ezt a rigófélét, de aztán megkezdte felfelé hatolását észak felé, s eljutott hozzánk is.
A tél-tavaszforduló táján érkezik hazánkba. 141-154 mm nagyságú, évenként kétszer költő, a kerti rozsdafarkúnál testesebb madár. Fotó: Daniel Bastaja - http://www.birdingfaqs.com/
A szem nagy, barnás. A láb (csüd 21-25 mm) sötét szaruszínű. A csőr színe ezzel egyező. a hossza 11-13 mm.
A hím kormos fekete, de a szárnytükröt fehér rajzolat díszíti. A torok és a begy bársonyos, másutt szürke árnyalatos.
A farok (58-66 mm) és az alsó farkfedők rozsdavörösek. A két középső kormánytoll viszont sötétbarna.
Érdekes, hogy a hímek közül sok példány színe közelít a tojókéhoz, a Kaukázustól keletre pedig vannak rozsdahasú hímek is.
A tojó sötétszürke, felül barnás.
A fiatalok barnás alapon sötéttel pettyezettek.
A sistergő énekét kimagasló pontokról, újabban házak ormáról, tévéantennákról is, az udvarlás időszakában, aztán a költési idény végén, az ősz beálltával lehet hallani.
A Himaláján nagy magasságokban is fészkel, ott sziklarepedésekbe v. földi lyukakba költi ki a tojásait.
Nálunk az áprilisi költést júniusban követi a második. Nem csak odvakban talál ehhez helyet, hanem padlások zugaiban és gerendavégeken. Fészekaljanként 4-6 fehér tojása van.
A hím is megkotlik. A rendszerint szőrrel bélelt fészekben a 13. napon kelnek a picik, s 2 hetes korukban már próbálgatják a szárnyukat.
Rovarokkal, álcákkal és bábokkal táplálkozik, a tartása nagyon körülményes volna. Ősszel bogyókat is fogyaszt.
Izgalmi állapotában a vörösbegyhez hasonlóan bólogat. A hívóhangja: fid, csak-csak-csak.
Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.
http://www.trunet.oiseaux.net/rougequeue.noir.1.html
Bocs, hogy hozzákotyokok, de van egy ilyen topik ahol kb. fél évtizede, nagyon lelkes és szinte profi szinten papagájokat tartó, sőt tenyésztői tapasztalatokkal is rendelkező hozzáértő csapat található!
Az itt elhangzó szakszerü tanácsokon túl, hátha Ők is hozzá tudnak tenni valamit!?
Kedves Madárbarát! Feltöltök egy képet a kis megtépett fiókákról, még az lenne a kérdésem, hogy kinőhet a tolluk a fejükön és hátukon vagy nem várható? Nagyon szomorú lennék ha nem. Előre is köszönöm a választ.
Köszi, erről már olvastam a papagáj könyvemben. Azt írják, hogy az evező és a fark tollakat levedli. Az enyémnek a tok felet eltörik és van, hogy teljesen más irányba áll mint a többi. Nagy kalitkában van, úgy hogy sérülés nem lehet. Megpróbálom majd lefényképezni és felteszem.
Én papagájom is imádja a sajtot, ha csak meghallja a szót, meggárgyul. De minden kenyérfélét, párizsit, mindent amit a tenyésztő szerint nem esznek. Ő eszi! De tojás ellen be van oltva. Nem hajlandó megenni! Saláta, répa, petrezselyem, de a nagy kedvenc a narancs és a mandarin. Ha megérzi az illatot mikor bontom, már kiabál, hogy kér.
Nagyon szépen köszönöm!!!! Megkaptam a lexikont! Lenne nekem is egy papagájos kérdésem. Van egy hullámos papagájom, 6 hetes kora óta van velem. Most másfél éves, nekem kéz szelíd. Imádjuk egymást, engem tart anyukájának. Sajnos a szárny tollai törnek, nem nagyon tud repülni, inkább zuhan. Már minden vitamint kipróbáltam de nem segít. Mitől lehet ez? Valami öröklött betegség lehet? Választ előre is köszönöm!
amazoni tirika (Nannopsittaca amazonica - érvt.): a tirikák nemrégiben felfedezett második faja a különös nemzetségben.
Az Amazonas vízgyűjtőjének eddig háborítatlan esőerdőiben akadtak rá, a 80-as évek végén. Később kiderült, hogy a felfedezés nem bizonyítható.
Érdekes, hogy aztán mégis lett egy "második" faj a Nannopsittaca családnemben, a nemrégiben említatt Achilleus-verébpapagáj.
alkonypapagáj: →rózsáshasú v. Bourke-papagáj (Neopsephotus bourkii - Bourke's Parrot).
áll: madaraknál az alsó csőrkáva tövétől lefelé szélesedő testtájék, mely alul, a torkon homorú ívben záródik.
Alisterus: a valódi papagájok alcsaládjának egyik nemzetsége, a királypapagájok 3 fajjal és 2+3+6 alfajjal
1. Alisterus amboinensis: →amboni királypapagáj (Amboina-Königssittich),
- a. buruensis: →kékszárnyú ambon-királypapagáj(Blauflügel-Königssittich),
- a. dorsalis: guineai ambon-papagáj (Salawati-Königssittich),
- a. hypophonius: halmahera-szigeti ambon-papagáj- a. sulaensis: sula-szigeti ambon-papagáj,
- a. versicolor: peleng-szigeti ambon-papagáj;
2. Alisterus chloropterus: →zöldszárnyú királypapagáj (Gelbschulter- v. Grünflügel-Königssittich),
- ch. callopterus: hegyvidéki királypapagáj, - ch. moszkowskii: északi zöldszárnyú királypapagáj,
3. Alisterus scapularis: ausztrál →királypapagáj (Australischer Königssittich),
- sc. minor: kis királypapagáj (Kleiner Königssittich).
alka (Alca torda - Tordalk): az alkafélék (Alcidae) családjába tartozó nemzetség egyetlen, mintegy 40 cm nagyságú faja. Az élőhelye alapján grönlandi alkának is ne...
AZT UGYE NEM KELL KÜLÖN KIHANGSÚLYOZNI, HOGY A NYILLAL JELZETT SZAVAK HIVATKOZÁSOK. RÁJUK KATTINTVA ELJUTHATNAK AZ AZONOS SZÓCIKKHEZ A LEXIKONBAN.
EZ AZ E-KÖNYV NAGYSZERŰSÉGE - SZŐCS BÉLA JÓVOLTÁBÓL. KÖVETKEZÉSKÉPP AZ ALISTERUS-FAJOK MINDEGYIKE IS KÜLÖN SZÓCIKK A LEXIKONBAN.
Bizony, hogy szép lassan meg kell fosztani őket ettől a csemegétől.
Tessék inkább csíráztatott maggal etetni és rászoktatni a sárgarépára, zöldeleségre.
Béla biztos küld lexikont, ha érdekli önöket, tessék postacímet küldeni az ebenezer@freestart.hu email-címre.
És a lexikonban pontosan le van írva a csíráztatás, külön zöldeleség szócikk szerepel..., szóval meggyőződésem, hogy hasznát fogják venni a madaraik érdekében.
Bár, ha jól emlékszem, már ide, a hozzászólások közé is be lett másolva.
Akkor pedig ide a keresőbe be lehet írni a
zöldeleség
szót és a Gyorskeresés innen pozicióban ki fogja adni az információkat.
Alexandra-papagáj: →kéksapkás papagáj v . wales hercegnője (Psathopterus /v. Polytelis/ alexandrae).
Alexandrasittich (ném.): Alexandra- v. →kéksapkás papagáj (Blaukappensittich), közismertebb nevén walesi hercegnő papagáj (Princes-of-Wales-Sittich).
Alexandersittich(2) (ném.): →nagy sándorpapagáj (Psittacula eupatria - Grosser Alexandersittich).
Alexandersittich(3) (ném.): →örvös papagáj v. kis sándorpapagáj (Psittacula krameri - Kleiner Alexandersittich - lásd a mellékelt fotón!).
alfa-chloralose: altatószer, melyet rendszerint a fácánok →altatásos befogásánál alkalmaznak, a szervezetbe preparált takarmánnyal való bejuttatás révén.
LÉNYEGÉBEN A SZÓCIKKEK AZT DEMONSTRÁLJÁK, HOGY AKI NÉMET NÉVEN KERES PAPAGÁJT, AZ SEM LEHET ELVESZETT EMBER - A MADÁRBARÁT-LEXIKONBAN segítségre lelhet.
Kedves Madárbarát! A fiókák kb.1 hónaposak és a szülők naponta kapnak száraz sajtot, tojássárgáját,lágyeleséget, szépiát, salátát egyszóval amiről csak hallottunk. Tehát valószinüleg a sajt, vagy a sok fehérje lehet ennek a dolognak az oka, mert naponta kapnak sajtot is mert nagyon szeretik, verekednek érte. Megpróbáljuk akkor ennek az elhagyását, mert már előre elajádékoztuk a kicsiket és szeretnénk, ha szépek és egészségesek lennének. Nagyon köszönöm a gyors válaszodat! A szülők most is raktak tojásokat,de már kivettük az oduból, mert nem szeretnénk több fiókát, az odut még kivenni nem mertük ,mert a picik még visszamennek. Mégegyszer köszönöm.
Valóban, általános iskolai tudásomat is bevetve, és nem bírva megállni az e témához való hozzászólás lehetőségét, én csupán szerényen kiegészíteni próbáltam egy madaras körökben is közismert témát. :-)
Mindenesetre úgy érzem, hogy szerepemet ebben azért túl értékelted, de azért nagyon köszönöm méltatásod, valamint egy "lapon" való említésed egy ilyen alapos és felmérhetetlenűl hasznos mű, a Madárbarát-lexikon kapcsán!
Szerintem is nagyon-nagyon jó ötletnek tűnik, hogy e témák is helyet kapjanak a lexikonban, s már ezeket is olyan alapos részletességgel elemezted, hogy szinte ebben a formában is megállnák a helyüket.
Ha még van energiád kalandozni e témakörben találtam egy szintén érdekes cikket:
Albert Schwindt (1952-): édesapja már neves madarász volt, amikor megszületett, így nem csoda, hogy eleségek, volierek között nőtt fel, s ő sem tudott ellenállni a madarak vonzásának. Ma már nagyágyú a német papagájosok világában, annak minden kellékével: keltetőgépek, volierekkel teljesen beépített udvar, irigylésre méltó madárállomány és főként szaktudás, ami nélkül hiába volna “fegyver, s paripa”.
Aki még nem látott néhány napos kakadut vagy pár hetest, netán a kitollasodott fiatalok érdeklik… Nos, annak érdemes bekérezkedni hozzá, mert ha Albert a bizalmába fogadja, akkor biztosan mutat neki. És csodálkozhat, hogy “Jé! Ilyen a… Mi is?” A wühlerkakadu. Igen. Nálunk még neve sincs, s a szegényes magyar szakirodalomban itt alfajként, ott egyáltalán nem említik. Én is sokáig töprengtem, míg végül a lexikonban →piroskantáros kakadu (Cacatua pastinator) lett. És még nem szóltunk a fecskepapagájáról, meg a legyezőpapagájairól, az amazonokról, a nappapagájairól, s az ember csak mélyeket sóhajt, s elnézi a fiát, a csöpp kis Nicot, aki a takarmány-előkészítőben matat, s arra gondol, hogy neki majd már milyen könnyű lesz! Vagy éppen ellenkezőleg. Nehéz felül múlani az ősöket.
http://www.papageienzuchtschwindt.de/
hiperszexualitás: a szexuális tevékenység túlfokozott volta.
A pár még be sem fejezte az egyik fészekaljjal a "dolgát", felhagy az előző fészekalj gondozásával és új költésbe kezd. További megnyilvánulási formái a tenyészetekben: a hím nem hagy nyugtot a tojójának, még a táplálkozásban is gátolja.
Sőt, pl. pennant papagájoknál előfordul, hogy a túlságosan tüzes hím szétmarcangolja a tojót. A sámarigóknál a szaporodási ciklusbeli eltolódás szokott gondot okozni, amikor is a hím már párosodna, de a tojó még nem készült fel.
Az emiatt kezdődő hajsza nem függ össze a hiperszexualitással, de szintén gyakran végződik a tojó halálával. (Megoldást jelenthet, ha a pennant hím evezőtollait csonkoljuk, így a tojónak van esélye a menekülésre, a sámáknál pedig, hogy a hímet csak akkor engedjük össze a tojóval, ha a tojó a csőrében tartott egy-egy fűszállal jelzi, hogy felkészült a fészkelésre.)
Ha a táplálék(állati fehérje)bőségből adódó hiperszexualitás jelenségével állunk szemben, akkor
1. csökkentsük a megvilágítást;
2. csökkentsük a táplálékot (díszpintyeknél hetente 1 koplalási napot beiktathatunk);
3. ha a hím a már kikelt fiókákat is veszélyezteti, akkor válasszuk le a hímet a "családjáról";
4. ha a nőstény dobja ki a fiókát akkor a kelés után rögtön a tojót vegyük el, s hagyjuk a hímre a fiókák nevelését;
5. adjuk a fiókákat dajkaságba!
A másik megnyilvánulási forma, hogy a költés, fiókanevelés normális fázisai valahol megrekednek, abnormálisan folytatódnak: a tojó vég nélkül tojik; a kikelt fiókákat nem etetik a szülők, hanem új költésbe kezdenek...
Ezeknek a jelenségeknek egyebek mellett valamilyen anyagcserezavar lehet az oka v. pl. az állati fehérje túladagolás. (Próbálkozzunk a lágyeleség visszafogásával!) (→kopaszság)
Őszintén megvallva az ilyen kérdésektől félek a legjobban. Tudom vannak, akik kapásból válaszolják a tutit, de én sajnos nem vagyok ilyen nagytudású mágus. Elveszem a sok-sok lehetőség között vagy csak túlbonyolítom a dolgokat? Még az is meglehet...
Tegnap voltam Molnár Laci barátomnál, aki büszkén mutatta meg a fürjtenyészetét (kínai törpe és japán, meg a sok-sok kelésben levő fácántojását) és a csibék sokasságát.
Gyönyörű kicsik tömegét láttam a melegtőlámpa alatt, de nem hallgathatom el, hogy bizony voltak megkopasztottak is közöttük. Laci látva a fintort az arcomon rögtön mondta: "Túl sokan vannak, a stressz, a sűrűség miatt b.sztatják egymást. Ha nem volna ilyen őszies az idő már át tudtam volna őket tenni...".
Nos, kétségtelen, hogy a kopaszságnak gyakran oka a stresz miatti "csonkítás", "öncsonkítás". Utóbbiról tudna mesélni Filotás Balázs, aki egy ilyen öncsonkító nemespapagájt kezelt ki a vele való szeretetteljes foglalkozással.
De hát az Önök esetében nyilván nem erről van szó. akkor mi lehet?
Főként kanáriknál figyelték meg, hogy a kalciumhiány miatt a tojó kopaszítoja a kicsinyeit - ezt se lehet kizárni.
De azt hiszem, jobban járunk, ha a kurta emlékezet helyet fellapozzuk a lexikont. én a kopaszság szócikknél kezdeneém a keresét:
kopaszság, calvities (lat.):1. a haj v. szőrzet, netán tollazat (kopasznyakú tyúk) kisebb területre kiterjedő, nem kóros hiánya. Ilyen, a fajra jellemző kopaszság mutatkozik az egyiptomi v. szent íbisz fején is!
Az embernél valószínűleg egy génpár által meghatározott. A gén a férfiban dominánsként a nőben recesszívként viselkedik;
2. előfordul gombás megbetegedések következményeként is, amelyek gyógyítása orvosi beavatkozást igényel (→kosz; →mycosis);
3. más esetben pl. madaraknál anyagcserezavar miatt, a napfény ill. vitaminhiány következtében hullik ki a tollazat v. a természetes vedléssel nem tart lépést az új tollak fejlődése.
Utóbbi esetben a hőmérséklet megemelése, a napoztatás (kvarclámpa) és a vitaminokban gazdag, kellő állati fehérje tartalmú takarmányozás elősegíti a gyógyulást;
4. vannak fajok, amelyeknél a gyors vedlés miatt időleges kopaszság alakul ki, mint pl. a pásztormejnónál, melyet David Bakewell dokumentált:
http://www.orientalbirdimages.org/photographers.php?p=380&action=birderimages&Birder_ID=359&pagesize=15. bekövetkezhet külső okokra is, ami nem →betegség következménye. Különösen a zsúfolt elhelyezéstől szenvedő és unatkozó díszpintyeknél fordul elő, hogy egymás tollait kihúzigálják.
Az orvoslás evidens.
Nehezebb a helyzet, ha a szülőmadarak károsítják a fiókákat ekként. Az ilyen jellegű rossz szokás miatt mérlegelni kell a selejtezést. Lásd: www.openrescue.org
Mindig a konkrét előidéző okot kell megszüntetni, akkor is, ha a kopaszság hátterében valamilyen anyagcserezavar, ill. hiányos (Ca) táplálás áll.
Próbát tehetünk a Gallimicin nevű készítménnyel, amelyet direkten a csirkék kopaszodásának terápiájára fejlesztettek ki.
6. Előfordul, hogy pszichés okok következtében alakul ki. Egyik kedves ismerősöm elújságolta, hogy egy fiatal hölgy nekiajándékozott egy drága, ritka papagájt. A madár ráadásul mintegy 50-es szókinccsel rendelkezik - egyetlen szépséghibája, hogy a csőrével elérhető összes tollát szétrágja, kihúzza, minek következtében jóformán teljesen kopasz.
Az okokat firtatva kiderült, hogy a házi kedvenc klb. okokból jó egy esztendeje nélkülözi a gazdi szeretetét. Nem jut a hölgynek ideje rá, mitől a papagáj búskomorságba esett... Állatorvos megvizsgálta, kezelte, végül rájöttek, hogy valahány lehetséges okok közül marad a magánnyal együtt járó depresszió. A hölgy odaajándékozta papagájtenyésztő barátomnak, a barátom elkezdett vele foglalkozni, s ahogy érezte a madár a törődést, a szeretet áradását, újra kezdett kedvessé, érdeklődővé, vidámmá válni, egyre kevesebbet foglalkozott a tollazatával, s 2 hónap után a "kopaszsága" jelentős mértékben javult. Lásd fotó!(→napfény; →napfürdőzés; →kosz)
koplalás: →éhezés. (→sarlósfecske)
koplalási nap: a szabad természetben a madarak számára
És most ugorjunk! Előfordul, hogy az úgynevezett szuperszexualitás következményeként a szülők kopaszítják kicsinyeiket, pontosabban a gyorsabb távozásra késztetés (üldözés) során kihúzzák a kicsik tollait.
Ez általában akkor következik be, ha a madár étrendjében túltang az állati fehérje. Kanáriknál ilyenkor javasolják a tojássárgájá csökkentését a lágyeleségben.
Ha tehát tudnám, hogy mivel etetitek a fiókát nevelő nimfákat, akkor ezt a lehetőséget können el tudnánk vetni vagy éppenséggel azt mondhatnánk, hogy valószínűleg megtaláltuk a fő vagy az egyik okot.
A kapott információkból erre tudok következtetni, és azt tanácsolom, hogy emeljétek a táplálékban a kálcium mennyiségét, az állati fehérjét pedig (már ha adtok ilyen jellegű lágyeleséget a szülőknek) csökkentsétek!
És kérném szépen, hogy bármire is juttok, tájékoztassatok bennünket.
Találtam a fűben egy tojást, kb 10 mm hosszú, 5-6 mm átmérőjű, szabad szemmel sötét szürkés-barna, nagyító alatt apró pettyes. Ki tojhatta, és hogy kerülhetett oda?
De még mennyire hogy! És úgy gondolom, hogy már az általános iskola felső tagozatosai hosszasan tudnák sorolni azokat a fajokat, amelyek révén az ember nyertese lett a honosításnak. Hogy csak a növényeket nézzük: én nem szívesen mondanék le se a kukoricáról, se a paprikáról.
És a hozzászólásod kapcsán tudjuk érvényesíteni az e-könyv hihetetlen előnyét, hogy itt egy téma kapcsán lehetőségét kínáljuk a lexikonben való szörfözgetésnek.
Rögtön eszembe jutott, hogy az
akklimatizáció
szócikkből tényleg el lehesen jutni azokhoz az információkhoz is, amelyeket te fontosnak tartasz és valóban a témához kapcsolódnak.
No lássuk!
betelepített: olyan madárfaj, amely egy adott területen nem őshonos, s oda az ember közvetítésével került (seregély Amerikába, mezei veréb Ausztráliába, helenapinty a Helena-szigetre stb.) és ott sikerült gyökeret eresztenie.
→invazív, →akklimatizáció
betelepítés: valamilyen állat (vad) olyan területre szállítása, ahol természetes körülmények között nem fordult elő, abból a célból, hogy ott megtelepedjen, otthon érezze magát és elszaporodjon. Általában vadászati célból történik, például így került 1911-ben Magyarországra a nem őshonos muflon.
A fácán Ázsiából származik. Ősének a himalájai fényfácánt tartják, feltehetően már a római korban behozták Európába, ugyancsak vadászati hasznosítás céljából. És még hosszasan sorolhatnánk, esetenként a kudarcos vagy balul beütött eseteket is. Közismert, hogy ma már a Balatonban sem kívánatos a valamikor nagy reményekkel betelepített angolna. Másutt (Németország) a barátpapagáj megtelepítése kavar vitákat.
Ma már, a természetvédelmi törvény előírásai szerint - pontosan a bajok megelőzése okán - bármely, nem vadászható faj be- vagy visszatelepítéséhez a környezetvédelmi miniszter, valamint a vadászatért felelős (most a földművelésügyi és vidékfejlesztési) miniszter előzetes, együttes hozzájárulása szükséges.
→invazív, →akklimatizáció
invázió: 1. elözönlés, valami tömeges megjelenése ott, ahol korábban nem v. csak kismértékben mutatkozott;
2. madarak rejtélyes felbukkanása az eredeti élőhelyüktől távol. 1863-ban Európában addig soha nem látott vándorcsapatok bukkantak fel, a fogolyra emlékeztető, de annál lényegesen nagyobb →talpastyúkok, Közép-Ázsia sztyeppéiről.
Hogy miért hagyták el az eredeti hazájukat, talán túlnépesedtek, talán megváltoztak az életfeltételek, nem tudjuk, de tény, hogy 1888-ban és 1908-ban is megindult a hasonló beáramlásuk Európába, amit szaknyelven inváziónak nevezünk. Néhány pár megpróbált költeni is, de aztán, ahogyan jöttek, úgy tűntek el.
Hasonló jelenséget más fajok (pl. keresztcsőrű) esetében is lehet már tapasztalni.
invazív faj: nevezik tájidegen v. özönfajoknak is azokat a növényeket, állatokat, melyek az adott környezetben nem őshonosak, hanem pl. az ember telepítette be oda, és a faj a kedvező körülmények nyújtotta lehetőségekkel élve rendszerint rendkívül agresszíven kiszorítja az őshonos konkurenseit. Ilyen történetesen az istenverés parlagfű, amely ugyan nem szándékos betelepítés következményeként, de mindenki által jól ismert kellemetlen hatásokkal okoz szenvedést az allergiásoknak.
→akklimatizáció, →betelepítés
Ilyenformán az utóbbi hivatkozásokat a te össztönzésedre fogja Béla barátom beiktatni (remélem - az akklimatizációhoz is →invazív, →betelepítés)
Lehet, hogy pl. még a bentévit is hozzá lehetne csapni (?!?)
monogámia,monogámia: szilárd párkapcsolatban élő állatok, ill. embernél a hűséggel jelzett párkapcsolat Az ilyen fajok egyedei a szaporodási ciklus kezdetén v. már az azt megelőző őszön párba állnak, s hím és nőstény legalább a ciklus végéig együtt él, együtt gondoskodnak az utódokról.
A jelenséget kutató Wolfgang Wickler és munkatársai kimutatták, hogy a monogám párkapcsolat lényegét a legtöbb esetben egy vagy több olyan ceremónia végrehajtása iránti szükséglet jelenti, amelyet a két fél mindegyike csak a másikkal együtt képes lefolytatni. Ez alól csak a monogám garnélák (egy Hymenocera faj) kivételek, amelyeknél a társ hiánya hoz létre zaklatott állapotot, s az együttlét hozza el a boldog nyugalomba süppedés helyzetét.
Vannak fajok, melyek viszonylag hosszú "eljegyzési" időszak után az életük végéig tartó hűséget fogadnak egymásnak, ilyenek pl. a ragadozó madarak, a ludak, a hattyúk, a csókák, a gólyák, egyes baglyok és sok papagáj stb.
A monogám madarak egy részénél a kötelékképző ceremónia egyik sajátos formája a duetténeklés.
A madarak nagy többsége monogám (egynejűségben, ill. egyférjűségben élő), de általában nem olyan szilárd a kapcsolat, mint gondoljuk. Pl. a verebek v. a zebrapintyek is félrelépnek.
Galambéknál sem vesznek tragikusan egy-egy titkos pásztorórát.
A szintén sírig tartó házasságot kötő tőkésréce gácsér pedig akár megerőszakolni is kész a közelébe felbukkanó facér tojót.
Következésképpen tudnunk kell, miközben 1980 előtt a madárfajok több mint 90 százalékáról hitték, hogy - legalábbis a költési idényben - monogámiában él, a tényleges monogámia a madarak körében is rendkívül ritka jelenség.
A fejlettebb genetikai technikák alkalmazásával és az apasági vizsgálatok robbanásszerű elterjedésével megdőlt ez a feltételezés, és ma már kijelenthetjük, hogy a monogámia a legkirívóbb viselkedés a biológiában.
A monogámia akkor nyújt előnyöket, ha kevés a nőstény, és azok is egymástól távol találhatóak. Ilyenkor a hím jobban teszi, ha a vele szimpatizáló tojóval együtt marad, és elkergeti a vetélytársakat. Amikor a nőstények jelentősen szétszóródnak, akkor a tartós monogámia további előnyöket nyújt a szerencsés hímek számára. A legnagyobb előny az által jelentkezik, hogy minél jobban szétszóródnak a tojók annál kisebb a velük való találkozásnak a lehetősége. S ha a „koslatás” eredményeként találnak is egy másik párnak alkalmas egyedet, annak is hosszú és esetenként veszélyes vándorlás lehet az ára. Vagyis a hűségre való ösztönzés annál erőteljesebb.
Tehát a monogámia veszélytelenebb, mint a csapodárság.
Akkor sincs sok értelme – sőt, egyáltalán nincs -, ha a párzási időszak nagyon rövid. Értelmetlen koslatni, ha mire tojóra akadnánk, elszáll a fészkelési készleltetés.
Ahol sok madár van jelen költési idényben (telepesen költők), és nagy a „kavarodás”, nos, ott elméletileg szabadon adódik a félrelépések lehetősége, és noha pl. a parti fecskék esetében is szilárd monogámiát feltételeztek a megfigyelők, ezt az újabb kutatások nem igazolják. A parti fecskéket monogám madarak helyett a szakirodalom ma már szociálisan monogámnak nevezi.
Hazai kutatóink az ausztriai Grünauban működő Konrad Lorenz - Research Stationmunkatársaival közösen végzett vizsgálataik során megállapították, hogy a monogámnak hitt parti fecskék fészekaljaiban minden harmadik fiókájának idegen apukája van. Vagyis minden harmadik fióka felnevelésében nem a valódi apa vesz részt. A hűtlenség azonban a faj szempontjából előnyös, mert a tojók által genetikailag értékesebbnek ítélt hímek utódai számát növeli, a kombinálódás lehetőségét adja. Sőt a hűséges férjek jóvoltából az értékesebbnek vélt hímek génjei uralkodóvá válását teszi lehetővé.
(→poligámia; →eljegyzés; →párválasztás; →hibrid)
Biztosra veszem, hogy azzal Te is tisztában vagy, hogy a meghonosításoknak, aklimatizálódási kényszereknek pl. a betelepítések nyomán sajnos van-volt árny oldala is! Ezek nem egyszer...sajnos beláthatatlan ökológiai problémához is vezettek!!!
A fauna-idegen fajok meggondolatlan bevitele a világ legtöbb helyén -1-2 fajt kivéve- komoly problémákhoz vezetett. Belegondolni is rossz, hogy pl. a nagyobb papagájok között némely a fészekrablástól sem riad vissza, nem beszélve a mezőgazdasági kártevésekről, melyeknek van azért az adott régiókban a helybeli faunások közűl is egy két kimagasló képviselője. Ezenkívül némely feltünő színű kisebb papagáj nagy valószínűséggel a ragadozók desszertjeként végzi! :(
Vannak-voltak a meghonosítottak között viszont olyan alkalmazkobó, élelmes fajok is, melyek egyszerüen kiszorították, s ellehetetlenítették az őshonos konkurenciát....
Mind e mellett szinte egész valószínű, hogy már így is elég sok kóbor faunaidegen madárka kószál a világ sok táján. Papagájt pl. Mo.-on vadon; jó magam is láttam az utóbbi 5 évben jópárat.
Két nimfa papagájom van. Nemrég vettük a fiu papagájt, hamarosan párba is álltak. Sok tojást raktak. Először egy kismadár, majd még kettő kelt ki. Az elsőt szépen fel is nevelték midketten etették. Őt ki is vettük már a szülőktől. Had neveljék a másik két kis fiókát. Az lenne a kérdésem ,hogy eleinte csak az egyik szülő, de most már mid a kettő tépkedi a fiókák tollát a fejükön és a hátukon is. Ez miért lehet és kell-e ellene tenni valamit? Előre is köszönöm a választ.
9. →katonaamazon (Amazona mercenaria – Soldaten-amazone),
m. canipalliata: északi katona amazon,
→tucumáni amazon (Amazona tucumana - Südliche Prachtamazon),
A lelettel összefüggésben megjelent tanulmány (Proceedings of the Royal Society - Didier Néraudeau) szerint ezek a tollak csak sokkal később és egy hosszú evolúciós folyamat eredményeként váltak aerodinamikus eszközökké, lapos tollakká.
Erősödni látszik az a nézet, hogy a madarak a kétlábon járó dinoszauruszok a Theropodák közül fejlődtek ki. Vita ma már csak azon van, hogy a madarak ősei ilyenformán fán lakó dinoszauruszok közül emelkedtek-e ki vagy olyan nagy sebességgel rohanó dinók közül, amelyek rendkívüli futási sebességre és ennek eredményeként lassan-lassan (a lapossá váló tollaikkal) a talajról való felemelkedésre voltak képesek.
Az evolúciós elméletek csatájában Nick Longrich, kanadai ősmadárszakértő vitatja a lelet alapján körvonalazódó előbbi gondolat helyességét. Arra hivatkozik, hogy a mai röpképtelen madaraknál is ismert a leegyszerűsödő tollszerkezet - s azt senki sem tartja ősinek. Ilyenformán nem törvényszerű, hogy a madártollak a dinoszauruszoknál mutatkozó toll jellegű képződményekből alakultak volna ki - minden esetre a figyelem fokozottan fordul a fosszilis toll-leletek felé.
A mai toll kialakulásának a folyamata:
a külhámon levő edényes bibircsek visszahúzódnak az irhába;
e bibircsek elülső lapján mély barázda található, amelytől jobbra és balra két sekélyebb rovatka ágazik el;
a két sekélyebb rovátka további rovátkákra ágazik, s a bőr táskaszerű mélyedését körülhálózva síkban futnak össze;
a külhám a betüremkedések hatására túlteng és elszarusodik;
az elszarusodó rész feltolamlik és tollá alakul. A fejlődő tollak kezdetben véresek, tokosak.
A toll eredete és élettani szerepe szerint lehet:
embironális pehelytoll (natális tollazat),
a fiókamezt alkotó toll,
végleges toll.
Az embrionális pehelytollak házigalambnál 0,5-2 cm hosszúak, halványsárgák.
A sűrűségükből lehet következtetni a madár későbbi tollazatára:
a sűrűn pelyhezettek feketék v. kékek lesznek,
a ritkább embrionális tollazat utal arra, hogy fehér v. vörös lesz a galamb,
a sárgákról szinte teljesen hiányzik az embrionális tollazat.
Az embrionális tollak helyére az ún. fiókamez lép, amely nagyon hasonlít a végleges tollazathoz, de vannak fajok, ahol külön kell fiókatollazatról beszélni.
A végleges tollak száma és milyensége összefüggést mutat az életmóddal. A kolibriknál a számuk nem éri el az ezret. A galambok tollazata cc. 6000 darab tollból áll. A víziszárnyasok tollainak száma lényegesen nagyobb, egyetlen hattyún több, mint 25 000 toll található. A vadmadarak tollazata is tömörebb, mint a háziszárnyas rokonoké.
Amikor a toll közelít a teljes kifejlődéséhez, a rovátkák eltűnnek. A toll nyele vékonyfalú csövecskévé záródik és a beléje nyúló bibircs elszárad.
A tollak a klb. madaraknál sokban eltérnek, sőt, egy állaton is többféle toll található.
Egyes módosult tollakat nem tekintve valamennyi toll kemény gerincből (scapus) és zászlóból más néven lobogóból (vexillum) áll. A zászló a gerinc felső ún. szári (rhachtis) részén két felöl helyezkedik el.
A toll kemény "tartógerendája" az ún. gerinc, amelynek alsó tollatlan része a cséve (calamus).
A gerincnek a bőrben levő része hengeres, üres és átlátszó, a zászlós része pedig, mint említettük: az ún. szár (rhachis).
A cséve végén található az ún. köldök, mely a tollhüvelyszemölcsből táplálkozik. A csévében (calamus) sejtes hártya található, amely a toll lelke, éltetője.
A szár felé a gerinc négyszögletűvé válik és szivacsos állagú, taplós lesz. A szár a színén domború és sima, szaruszerű anyaggal borított. A fonákján kevésbé sima, s a közepén egy hosszanti barázda húzódik. A tollszár mindkét oldaláról tollsugarak ágaznak el.
A zászlót (vexillum) tehát tollsugarak v. ágak (ramus) alkotják. A sugarakról (kivéve pehelytollak, selyemtollúság és fonaltollak) másodrendű ágacskák (cirrus) indulnak ki.
A csúcs felöli ágacskákon apró horgocskák (horogcirrus) találhatóak, amelyek belekapaszkodnak a cséve felé mutató ágacskákba. Ezeken ugyanis ív alakú horgocskák vannak.
A horgok és a kampók egymásba kapaszkodván a zászlót alkotják.
A tollsugarak az anyaguk szerint vékony szarulemezkék.
A zászló a kormány- és az evezőtollakon rendszerint egységes felületet alkot.
A tollaknak több típusát különböztetjük meg.
1./ pehelytoll;
2./ fedőtoll
(fotó:
2/a. fedőtollaknak (tectrices) is,
2/b. a szárnyakon levőket pedig evezőtollaknak (remiges);
2/c. a farokból ágaznak ki az ún. kormánytollak, melyek száma általában 12 db.
A fedőtollak cserépszerűen borulnak egymásra és sima felületet képeznek. Vannak esetek, amikor a tollak növésének iránya eltér a szabályostól, ilyenkor alakulnak ki az ún. →tollforgók v. →tollcsigák.
Az evezőknek három típusát különböztetjük meg.
kéz- v. elsőrendű,
kar- v. másodrendű és
vállevezők.
A kéz v. elsőrendű evezők száma általában 10.
A karevezők száma fajonként erősen változó.
Az evezők és a kormánytollak - szemben a tetőzetesen egymásra boruló fedőtollakkal - legyezőszerűen helyezkednek el.
A fedőtollak felülről simulnak a kormány- és az evezőtollakra. Eszerint nevezzük őket kéz-, felső és alsó szárny- v. farkfedőknek. Elrendeződésük és nagyságuk szerint a felső szárnyfedők lehetnek
nagy-,
középső- és
kis szárnyfedők.
A tollak SZÍNEZETE rendszerint összefüggést mutat
az életkorral,
az egészségi állapottal,
a környezeti változásokkal,
az ivari ciklussal és
a toll szerkezetével.
Ha ugyanis egy és ugyanazon toll más-más színű, akkor annak a szerkezete is más, mert a másság nem mindig a színanyagokon múlik, hanem gyakran a fénytörésen alapul. A tollazat színeit meghatározó anyagok (→színanyagok) száma rendkívül kicsi ahhoz képest, hogy a madarak hányféle színárnyalatban pompáznak.
A madaraknál a festékanyag hiánya nem ritkaság, így az albinizmus jelensége gyakori.
A repüléskor válik jelentőssé, hogy a tollak a hossztengelyük körül kis mértékben izmok által elfordíthatók. Nyugalmi állapotukban a zászlók csak lefelé tudnak elmozdulni, felfelé nem.
Ebből adódik, hogy amikor a madár a szárnyát emeli, akkor a zászlók lefelé elmozdulnak, és ezzel viszonylag akadály nélkül átengedik maguk között a levegőt, míg amikor a szárny lefelé csap, akkor az alulról keletkező nyomás hatására a zászlók szétterülve egymáshoz simulnak, és egységes felületet alkotnak.
A szárnyon az evezőknek a repülésben, a farok kormánytollainak pedig az irányváltoztatásban mutatkozik meg a szerepe.
A tollak színezete mellett az alakjuk is fajonként és testtájékonként más és más.
A baglyok evezőinek a széle nem egyenesvonalú, hanem szabálytalan és rojtos, ami valóságos hangtompítóként működik.
A varjú evezőin bemetszést láthatunk, amely rést képez a szárnyon, s ez mérsékli a levegő áramlását.
Az evezőkre a féloldalas forma jellemző, ami azt jelenti, hogy a zászló bal oldala (az elülső éle) keskenyebb, miáltal a felhajtóerő kedvezőbben érvényesülhet. A szárny csúcsától befelé haladva az evezők egyre rövidebbek és szélesebbek - ez a fokozatosság elve.
A hattyúk evezőinek 15 kg körüli súlyt kell elbírnia, ami csak úgy lehetséges, hogy ezek a tollak nagyon hosszúak - 40-45 cm-esek - és teljes hosszukban rendkívül erősek, ugyanakkor rugalmasak.
A kormánytollaknak az egyensúlyozás (szarka), a kitámasztás (fakusz) és a kormányzás mellett szerepe van az udvarlásban is, ezért tapasztaljuk, hogy nász idején számos faj (paradicsomvida) hímjei különleges farktollakat növesztenek.
A kócsagok és a gémek sajátos tollai az ún. puderező tollak, amelyek folyamatosan nőnek, s végük púderszerű anyaggá morzsolódik el. Ezzel a púderrel tartják rendben a tollruhát a kócsagok és a gémek.
Ábrák:
1. A madarak testén a tollak közeiben hajszálhoz hasonló képződmények találhatók, ezek az ún. madárhajak, amelyek szerepe a tollak helyzetének érzékelése
2. A gerincből esetenként kettéhasad, s elágazó második tollszár az ún. vendégtollat tartja, így egyetlen toll kettős feladatot lát el
3. Az evezőtollak csak akkor tölthetik be a feladatukat, ha a zászlójuk egységes felületet alkot.
Ehhez az ágacskákon található horgocskák járulnak hozzá, melyek rugalmas, de biztos kapcsolatot biztosítanak az ágacskák között. (→tolltépés; →élő toll; →toll felhasználása; →pihetoll; →tollnövekedés; →tollazat; →pajzsmirigy; →prédatoll; →propellertollak; →tollképződmények; →VÖCSÖKFÉLÉK)
A szem nagy, barnás. A láb (csüd 21-25 mm) sötét szaruszínű. A csőr színe ezzel egyező. a hossza 11-13 mm.
A hím kormos fekete, de a szárnytükröt fehér rajzolat díszíti. A torok és a begy bársonyos, másutt szürke árnyalatos.
A farok (58-66 mm) és az alsó farkfedők rozsdavörösek. A két középső kormánytoll viszont sötétbarna.
Érdekes, hogy a hímek közül sok példány színe közelít a tojókéhoz, a Kaukázustól keletre pedig vannak rozsdahasú hímek is.
A tojó sötétszürke, felül barnás.
A fiatalok barnás alapon sötéttel pettyezettek.
A sistergő énekét kimagasló pontokról, újabban házak ormáról, tévéantennákról is, az udvarlás időszakában, aztán a költési idény végén, az ősz beálltával lehet hallani.
A Himaláján nagy magasságokban is fészkel, ott sziklarepedésekbe v. földi lyukakba költi ki a tojásait.
Nálunk az áprilisi költést júniusban követi a második. Nem csak odvakban talál ehhez helyet, hanem padlások zugaiban és gerendavégeken. Fészekaljanként 4-6 fehér tojása van.
A hím is megkotlik. A rendszerint szőrrel bélelt fészekben a 13. napon kelnek a picik, s 2 hetes korukban már próbálgatják a szárnyukat.
Rovarokkal, álcákkal és bábokkal táplálkozik, a tartása nagyon körülményes volna. Ősszel bogyókat is fogyaszt.
Izgalmi állapotában a vörösbegyhez hasonlóan bólogat. A hívóhangja: fid, csak-csak-csak.
Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.
Kékesdi L. Gyula: tojó érkezik a fészekhez
Bent éhes csőrök várják
A rács mőgött fiókák
A szülők szorgalmasan hordják a rovarokat
Odabent elégedett csönd (egy kis időre)
1. Alisterus amboinensis: →amboni királypapagáj (Amboina-Königssittich),
- a. buruensis: →kékszárnyú ambon-királypapagáj (Blauflügel-Königssittich),
- a. dorsalis: guineai ambon-papagáj (Salawati-Königssittich),
- a. hypophonius: halmahera-szigeti ambon-papagáj
- a. sulaensis: sula-szigeti ambon-papagáj,
- a. versicolor: peleng-szigeti ambon-papagáj;
2. Alisterus chloropterus: →zöldszárnyú királypapagáj (Gelbschulter- v. Grünflügel-Königssittich),
- ch. callopterus: hegyvidéki királypapagáj,
- ch. moszkowskii: északi zöldszárnyú királypapagáj,
3. Alisterus scapularis: ausztrál →királypapagáj (Australischer Königssittich),
- sc. minor: kis királypapagáj (Kleiner Königssittich).
Alexandersittich(3) (ném.): →örvös papagáj v. kis sándorpapagáj (Psittacula krameri - Kleiner Alexandersittich - lásd a mellékelt fotón!).
alfa-chloralose: altatószer, melyet rendszerint a fácánok →altatásos befogásánál alkalmaznak, a szervezetbe preparált takarmánnyal való bejuttatás révén.
Aki még nem látott néhány napos kakadut vagy pár hetest, netán a kitollasodott fiatalok érdeklik… Nos, annak érdemes bekérezkedni hozzá, mert ha Albert a bizalmába fogadja, akkor biztosan mutat neki. És csodálkozhat, hogy “Jé! Ilyen a… Mi is?” A wühlerkakadu. Igen. Nálunk még neve sincs, s a szegényes magyar szakirodalomban itt alfajként, ott egyáltalán nem említik. Én is sokáig töprengtem, míg végül a lexikonban →piroskantáros kakadu (Cacatua pastinator) lett. És még nem szóltunk a fecskepapagájáról, meg a legyezőpapagájairól, az amazonokról, a nappapagájairól, s az ember csak mélyeket sóhajt, s elnézi a fiát, a csöpp kis Nicot, aki a takarmány-előkészítőben matat, s arra gondol, hogy neki majd már milyen könnyű lesz! Vagy éppen ellenkezőleg. Nehéz felül múlani az ősöket.
Hazai kutatóink az ausztriai Grünauban működő Konrad Lorenz - Research Station munkatársaival közösen végzett vizsgálataik során megállapították, hogy a monogámnak hitt parti fecskék fészekaljaiban minden harmadik fiókájának idegen apukája van. Vagyis minden harmadik fióka felnevelésében nem a valódi apa vesz részt. A hűtlenség azonban a faj szempontjából előnyös, mert a tojók által genetikailag értékesebbnek ítélt hímek utódai számát növeli, a kombinálódás lehetőségét adja. Sőt a hűséges férjek jóvoltából az értékesebbnek vélt hímek génjei uralkodóvá válását teszi lehetővé.
(→poligámia; →eljegyzés; →párválasztás; →hibrid)
