Mivel többségében háziállatokkal kapcsolatos témák vannak a csúcson, picit nekem hiányozni kezdtek az igazi vadak. Ezért is nyitottam meg ezt a topikot, ahová jöhet minden, ami kerítésen kívül van. Netán kerítésen belül, ámde mégsem egészen odavaló (és nem a rendőrséget hívjuk észrevételükkor ;-) A bogaraktól kezdve a ragadozókig bárkit becincálhattok ide.
Legtöbbünk találkozik a kirándulásai, túrái során olyan állatokkal, amikről szeretne többet tudni vagy legalábbis nevén „szólítani”. Persze vannak olyanok is, amiket a többség felismer (őz, vaddisznó, róka vagy éppen bükk, gesztenyefa), de mondjuk a lábnyomaikkal, netán hangjukkal már gondban vagyunk.
Tehát jöhet ide minden, írások, beszámolók, kérdések és képek, amik az élővilág „vadabbik” részéhez kötődnek.
Bizonyos apró momentumokból kifolyólag úgy érzem, pusztán a véletlen műve lehet, hogy azzal az üveggel még nem találkoztam. :) De jó tudni, majd megyek okoskodni sznob körökbe. :))
~
Ismét kicsit kilesek a szűken vett vadállat-vadnövény témából, s hozok egy történeti könyvajánlót. Nem erről szól a könyv, de ez egy szívemnek kedves történet:
"Linné nemcsak az általa ismert élővilág fajainak rendszerezésére törekedett, de összefogta, mintegy rendbe tette a nagy ókori és középkori elődök munkásságát is. Kedves példa erre Gaius Plinius Secundus (Kr. u. 23-79), az "idősebb", egyik elnevezése. Az ő Kr. u. 77-ben megjelent Naturalis historiae libri című munkájában a hófajd neve lagopus, azaz nyúllábú. A név alapján másfél évezreddel később e madárnak fantasztikus képe jelent meg Albertus Magnus (Albert von Böllstadt, ?1193-1280) állattan könyvének 1545-ös kiadásában. A művész az állatot "szó szerint fordításban" ábrázolta. Az ártatlan ferdítésről a néhai tudós, Aquinói Szent Tamás tanítómestere mit sem tehetett. Végül Linné genus névként megtartotta a találó Lagopus elnevezést, ugyanis a hideg időhöz alkalmazkodott tyúkféle lábát annak finom tollazata valóban tappancsszerűvé teszi. A hófajd (Lagopus murtus L. 1758) skóciai alfajának lábfejét a felföldi harcosok a szoknyájukat összefogó dísztűk ékesítésére használták."
Az a fekete vagy piros színű mütyűröket tartalmazó kis üvegtégely, amit párszáz forintért bárhol lehet kapni, az nem kaviár, hanem valami "tömeghal" (pl. kapelán) ikrája. Az igazi kaviárt csak exkluzívabb boltokban lehet kapni, legfőbb ismertetőjegye, hogy egy doboz tízezrekbe kerül.
Holló kellett, nem? Vagy lemaradtam? Bár őszintén szólva engem még mindig előbb emlékeztetnek valami fehér tyúkra, de ha behunyom a szemem, feketében már olyanok. :)
Kaviár: ezt nem tudtam, igaz, nem is olvasgattam még kaviáros üveget. Amúgy arról is a napokban hallottam először, hogy a piros kaviár csak "hagyománytisztelet" és valójában a piros színét festék adja. De ebben egészen-egészen biztos nem vagyok, csak arra emlékszem, hogy rendszertan vizsga előtt olvastam valamelyik könyvben és sehol se találom. Szóval lehet, álmodtam.
Thick, a zászlóshajó fajjal majd jövök, csak ma úgy 5 oldalt haladtam a szakdogámban és közben szolidaritási álláspontra helyezkedett az agyam a zöld szemesostorosokkal.
"...Egyébként a belugáról én se tudtam, hogy a vizát is illetik e névvel..."
Bizony, és találkozhatsz is ezzel a névvel a leghétköznapibb emberi takarmány, a kaviár dobozán (beluga=viza, ossietra=vágó tok, sevruga=sőregtok)... :))
Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm! A redőny nálam is sok-sok évig teljesen le volt húzva, de ilyen emberkék között szerencsére már a rések között újra fény szűrűdik be az agyacskámba. :-D
Egyik - ennél meghagytam a Google elérést, hogy a linkre kattintva elérhető legyen a kép; másik; itten is van egy.
Volt még néhány találat, én az albino/white raven, albino/white corvus, weisser/albino rabe szavakkal és kombinációival próbálkoztam. Homoszexuális oldaltól kezdve mindent találni így. :->
:)) Eddig szinte mindig írtam rendszertani besorolást, ezúttal nem mertem. Kivárom én azt a 10-15 évet. ;)
Apropó, ezt láttátok? Wild Things Photography Nem mondom, nekem a színezések (ill. a szürkeárnyalat) némelyik képnél sok, de ha ezredennyire jó fotókat tudnék csinálni, bizony kiárusítanám a fél királynőségemet.
Gyenge poénnal élve a neten a fehér hollós-varnyús képek igen ritkák. Az "albino crow" szavakra volt még a legtöbb találat (tudom, ez varnyú), hollóból igen sovány a felhozatal, -- vagy én keresek bénán. :) Igaz, a találatokat elnézve sokszor nem tudtam, hogy sirályt, fehér tyúkot vagy valami egyéb állatfajt látok.
Azért nem volt szép a felnőttektől, hogy ezek miatt lehülyéztek anno. Más gyerek kb. ilyenkor veszti el az érdeklődését, redőny és csókolom.
Azt elfelejtetted írni, hogy a legújabb genetikai vizsgálatok szerint a mezei veréb a struccalkatúak, a házi veréb pedig a pingvinalkatúak közé tartozik, és e két faj hasonlatossága miatt fogják a közeljövőben a fent említett két rendet összevonni.
Ha jól tudom a múlt század elején, Hódmezővásárhely(?) környékén volt egy pár holló, amelyik néhány évente repített egy-egy fehér fiókát. Az egyik a ?múzeum gyűjteményében lakott, míg a háborúban el nem esett, a teljes gyűjteménnyel együtt.
A verebek olvasgatása közben jutott eszembe egy gyermekkori kérdésem, amire akkor, a körülöttem lévő felnőttek nem tudtak válaszolni, és mindeközben kicsit gügyének is tartottak, hogy ilyen marhaságokon jár az a kevés eszem is.
Kérdés: A fehér holló ugye nem csak a mesékben létezik, hanem a valóságban is? Gondolom nem túl sűrű az előfordulásuk, de ugye néha születnek albínó hollók is?
A kúti verébként is emlegetett mezei veréb egy kb. 14 cm-es madár, csokoládébarna fejtetővel és tarkóval, fehér arcán jól elkülönülő fekete folttal. Gyakran összekeverik a házi verébbel, de szerencsére könnyen azonosíthatók: a házi veréb fejteteje szürke és nincsen fekete fülfoltja. A mezeinek kettős fehér szárnycsíkja van, mivel szárnya és faroktolla barnák, a váll és a szárnyfedők vége viszont fehér (bár ez a szárnycsíknem mindig látszik). A tojó és a hím azonos színezetű (házi verébéknél egyébként a tojó egyszerűbb kinézettel bír).
Elterjedés, élőhely
A mezei veréb eredeti élőhelyét Eurázsia jelenti, több területen napjainkban is terjeszkedik (pl. Dél-Ázsiában). Betelepítették Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra. Globális elterjedtségét illetően még nincsenek pontos adatok, Európában mindenesetre 52-92 millió egyeddel számolnak. Hazánkban 200.000–500.000 pár röpdös, számuk igen lassan, de csökken.
Mezei verébbel a zárt erdőkön kívül több helyen is találkozhatunk: lakott területek peremén, fasorokban, erdőszéleken, mezőgazdasági területeken, kedveli a fűz-nyár ligeterdőket is. Nem városi madár, de kisebb csoportjaikkal találkozhatunk Budapesten is, pl. az Orczy-kertben.
Fészkelőhely, költés
Fészkét növényi szálakból készíti, tollakkal béleli, a bejáratot a fészek oldalába építi. Fészkük elhelyezésében igen ötletesek, felhasználják a fák korhadt részeit, csöveket, más fészkek oldalát (egy variáció: közös fészek kuvikkal, balkáni gerlével, házi verébbel – ugyanennek a történetnek 18 év feletti folytatása: a kuvik a fiókákat nem bántotta, de a felnövő verebekkel már szívesen kibélelte a gyomrát).
A párválasztás olykor életre szól, ám előfordulhat poligámia is, egyes agilisabb hímek több tojóval élnek együtt és így több fészekben is etetik a fiókákat. :-> Áprilistól augusztusig kétszer (jó körülmények között háromszor) kezdenek költésbe. Egy alkalommal 5–7 tojás kerül a fészekbe, s 12–14 nap alatt kelnek ki a fiókák.
Táplálkozás
A fiókák szinte kizárólag állati eredetű táplálékot fogyasztanak: sáskákat, hernyókat, szúnyogokat stb. Egy vizsgálat szerint 16 óra alatt a szülők 86-szor vittek élelmet a tátogó csőröknek. A felnőtt madarak már nagyobb mennyiségben élnek növényi táplálékon is, egy gyomorvizsgálat szerint átlag 78% növényi, 22% állati eredetű táplálékot fogyasztottak (és 80%-kal fényesebb haj stb. ;-) Szó szerint élelmes szülők, egy megfigyelés szerint a szövőlepke szárnyait például kitépdesték, s a valóban hasznosítható, húsos résszel örvendeztették meg a porontyokat.
A mezei veréb, az Év Madara 2007-ben
A Magyar Madártani Egyesület (MME) a mezei verebet választotta az év madarának idén. A döntés okát részben a mennyiségük komoly csökkenésének apropója adta, Nagy-Britanniában 10–20%-ára esett az eredeti létszámuk (más források szerint 3%-ra). Magyarországon a mezei veréb egyelőre stabil állománnyal bír, de a nyugat-európai változások intő példával szolgálnak. Hazánkban hasonló megfontolásból helyezték természetvédelmi oltalom alá 2001-ben.
Tőlünk nyugatabbra az egyik legnagyobb gondot a táplálékhiány jelenti: a mezőgazdasági területeken folytatott permetezés nem sok rovarnak hagy életteret, s így a mezei verebeknek sem. Márpedig a fiókák felcseperedéséhez jóformán kizárólag állati eredetű fehérje szükséges. "Az intenzív, ipari jellegű gazdálkodás, a fokozott vegyszerhasználat, a veszteségmentes terménybetakarítás miatt Nyugat-Európa számos országában jelentősen szűkült a faj élettere és táplálékbázisa. Ebben nagy szerepe volt az Európai Unió intenzív gazdálkodást támogató Közös Agárpolitikájának (CAP) is, amely bombaként robbant a mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajok között, ha nem is kiirtva, de jelentősen megtizedelve állományaikat." [Forrás: Origo]
Hogyan lehet kedvezni ezeknek a madaraknak? Akiknek kertje, földje van, maga is gazdálkodik, már azzal segít, ha meghagyja az idős fákat. A tarlóégetés szokásával érdemes mielőbb elhagyni, ezzel nemcsak a mezei verebek fennmaradását segíthetjük, hanem más fajokét is (madaraktól a rágcsálókig). Fészekodúk kihelyezésével ugyancsak hozzájárulhatunk a fennmaradásukhoz (részletek ITT). Noha Brehm neten is elérhető könyvében még adott esetben indokoltnak tartja irtásukat, ez már elavult nézet, ráadásul a mezei veréb védett státuszt élvez.
(E kis írás forrását jelentette egynehány könyv, így a Haraszthy-féle Magyarország madarai, az Élővilág Könyvtár Énekesmadarak kötete, a Természetkalauztól a Szárazföldi madarak, az Ujhelyi szerkesztette Élővilág Enciklopédia II., MME-anyagok, valamint a net és amit időközben elfelejtettem.)
"De van egy halacska, amelyre a tengeri ugorka rendszerint nem lő. A halacska bátran közeledik hozzá, és... belopódzik a tengeri ugorkába.
Ez a halacska hasonlít az angolnához, és a hegyes bujkálóhal (Fierasfer acus -- [érvényes nevén, ha jól látom, most Carapus acus, ha valaki esetleg rá akarna keresni]) nevet viseli. (Hossza olykor eléri a 20 centimétert, úgyhogy nem is nagyon kicsi hal.) A bujkálóhal odaúszik a tengeri ugorkához, és farka végét annak légzőnyílásához csúsztatja. Ezután elkezd tekeregni és egyre mélyebbre kúszik a tengeri ugorkába. A halacska farkával előre kúszik be a tengeri ugorkába, és csakhamar egészen elrejtőzik benne.
A tengeri ugorka "hasában" olykor nem egy, hanem egyszerre három-négy lakó is megtelepedik. A halacskák nappal alszanak, éjszaka pedig előbújnak, és zsákmány után néznek, rákocskákat fognak. Egy ideig vadászgatnak, majd ismét az élő lakóházba úsznak. A holothuria most is bebocsájtja őket."
--
A bujkálóhal pedig a tőkehalalakúak rendjébe tartozik, konkrétan gyöngyöshal, a miért pedig innen derül ki:
"A gyöngyöshalak apró tőkehalak, melyek igencsak szokatlan helyeken élnek: egyesek a tengeri uborkák belsejében, íg mások bizonyos tengeri csillagfajokban vagy az osztrigák köpenyüregében (innen kapták gyöngyhal nevüket). A tengeri uborkába előbb hegyes farkuk végét dugják be, azután befészkelik magukat az uborka végbelébe. Egyes gyöngyhalak pusztán csak "szállodának" használják a tengeri uborkát, és hagyják, hadd keresse meg számukra a táplálékot, mások viszont az uborka belsejét eszegetik."
(Az állatvilág enciklopédiája, Halak)
(Mindez persze annyira nem lényeges, de míg én rájöttem, hogy miért van meg ugyanaz a történet két változatban a fejemben, az nem két perc volt. Aztán rájöttem, hogy azért, mert két helyen olvastam, s egyikben sem említették a másik nevet. Juhé. :)
Ha már szóba kerültek a nevek, nekem a tengeri uborka régiesebb neve, az ugorka tetszik nagyon. Régi kedvenc könyvemben (Igor Akimuskin: Még a krokodilusnak is van barátja) is így emlegetik. Nem éppen egy soha nem hallott történet jön itt alább, de jó példa a könyv nyelvezetére és hangvételére:
A tengeri csillagok szerény rokona a tengeri ugorka (melyet megfőzve és füstölve trepangnak neveznek a kínai ínyencek), egyike a földkerekség legjámborabb teremtményeinek. Sem fogai, sem tövisei nincsenek. Ezek az eleven hasas korsók a tengerfenéken fekszenek, és iszappal táplálkoznak.
A természet a tengeri ugorkát (holothuriát) rendkívül kis hatékonyságú, habár szerfelett sajátos fegyverrel vértezte fel. Belső részeivel lövi a ragadozókat!
Amíg a ragadozó a feláldozott belső részeket falja, a holothuria elinal. Kilenc-tizenkét nap múlva új bélcsatornája és új tüdőfája nő. A tengeri ugorka ekkor ismét képes táplálkozni, és lövöldözhet is ellenségeire.
De van egy halacska, amelyre a tengeri ugorka rendszerint nem lő. A halacska bátran közeledik hozzá, és...
[Itt reklám, holnap folytatás következik, jó éjt.] :)
OK, innentől aki bűnbe esik, össznépileg kövezés által fenyegetve kénytelen lesz nekünk hozni valami érdekes csemegét növényről vagy állatról. A kövezést én fogom kezdeni a béke jegyében. :)
A nem várt gyerekáldás elkerülésére pedig a Thick által idézett topikba kimazsoláztam a lényeget, ha van szusz vitázni, ott már terített asztal vár mindenkit.
Egyébként a belugáról én se tudtam, hogy a vizát is illetik e névvel, már hogy on is legyek.
Egy kicsi félmeztelen szemüveges emberke, valami Mohandas Karamchand "Mahatma" Gandhi mondta azt, hogy egy társadalom fejlettségét jellemzi a mód, ahogy az állatokkal bánik!
Mad árka! Bocsánat, hogy kérésed ellenére ezt még hozzáfűztem, de ez érzékeny pontom! Ezután ehez a témához itt nem fogok hozzászólni, ha tovább gyűrűzne, akkor sem!
semmi gond, küldtem egy mailt a közterületeseknek, ők lépjenek hivatalosan, ennyi. jogilag azt hiszem, még érdhez tartozik a terület, ha nem, csak szólnak, hova forduljak.
Hol van ez a terület amúgy? Bár nem voltam még hasonló helyzetben, de ahogy az előbb írtam, én az adott ebrendészetet hívnám, több helyen van ügyelet is (csak ezek értelemszerűen "területiek", Debrecenből kár hívni a kecskemétieket).
A kilövős vitával kéretik átfáradni ide: Állatkínzás elleni harc Ez a téma ritkán áll meg 1000 hozzászólás alatt, ezt szegény 600 hozzászólásos topikot nem ezzel kéne felturbózni. Úgyhogy ez itt ebben a témában az utolsó, a többit nem szeretném itt látni.
Desync, tudod, hol van a helyhez legközelebbi ebrendészet/gyepmester? Szerintem akár a közeli állatorvost is érdemes megkérdezni, jó eséllyel tájékozottabb.
Gyenge poénnal élve a neten a fehér hollós-varnyús képek igen ritkák. Az "albino crow" szavakra volt még a legtöbb találat (tudom, ez varnyú), hollóból igen sovány a felhozatal, -- vagy én keresek bénán. :) Igaz, a találatokat elnézve sokszor nem tudtam, hogy sirályt, fehér tyúkot vagy valami egyéb állatfajt látok. 
Jegyei
A fiókák szinte kizárólag állati eredetű táplálékot fogyasztanak: sáskákat, hernyókat, szúnyogokat stb. Egy vizsgálat szerint 16 óra alatt a szülők 86-szor vittek élelmet a tátogó csőröknek. A felnőtt madarak már nagyobb mennyiségben élnek növényi táplálékon is, egy gyomorvizsgálat szerint átlag 78% növényi, 22% állati eredetű táplálékot fogyasztottak (és 80%-kal fényesebb haj stb. ;-) Szó szerint élelmes szülők, egy megfigyelés szerint a szövőlepke szárnyait például kitépdesték, s a valóban hasznosítható, húsos résszel örvendeztették meg a porontyokat. 
Tőlünk nyugatabbra az egyik legnagyobb gondot a táplálékhiány jelenti: a mezőgazdasági területeken folytatott permetezés nem sok rovarnak hagy életteret, s így a mezei verebeknek sem. Márpedig a fiókák felcseperedéséhez jóformán kizárólag állati eredetű fehérje szükséges. "Az intenzív, ipari jellegű gazdálkodás, a fokozott vegyszerhasználat, a veszteségmentes terménybetakarítás miatt Nyugat-Európa számos országában jelentősen szűkült a faj élettere és táplálékbázisa. Ebben nagy szerepe volt az Európai Unió intenzív gazdálkodást támogató Közös Agárpolitikájának (CAP) is, amely bombaként robbant a mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajok között, ha nem is kiirtva, de jelentősen megtizedelve állományaikat." [Forrás: Origo] 