Ezt értsd meg, valóban (hogy mi az mindenféle koncepció és gondolkozás nélkül csak......LENNI), írányítsd a figyelmed Önnön létezésed érzésére, eldobva minden mást, mindenféle gondolat nélkül és nem lesz szükséged, semmiféle meditációra, és semmiféle gyakorlatra sem.
Lin-csi kolostorába egy nap vendég érkezett. Vang tanácsos urat, aki támogatója volt a kolostornak, szívesenlátták a szerzetesek. Miután jót ettek-ittak, Vang és Lin-csi sétára indultak. Végigjárták a kertet, azépületeket. Amikor a szerzetesek csarnoka előtt megálltak, Vang úr megkérdezte.- A szerzetesek, ugyebár, ebben a csarnokban olvasgatják a szent könyveket?- Nem, tanácsos úr, a szerzetesek nem itt olvasgatják a szent könyveket.- Nem itt? Hát hol? - kérdezte a tanácsos.- A szerzetesek egyáltalán nem olvasgatják a szent könyveket - vallotta be Lin-csi apát, s a tanácsosámulatára még csak nem is szégyenkezett.- Akkor bizonyára a meditációban gyakorolják magukat a hívek. Itt végzik a gyakorlatokat? - kérdezte Vangnagyúr, megadván Lin-csinek a lehetőséget, hogy dicsérje a szerzeteseket. De az apát nem élt vele.- Nem, tanácsos úr. A szerzetesek nem végeznek itt gyakorlatokat.- Nem?- Nem.- Hát akkor hol?!- A szerzetesek, tanácsos úr, egyáltalán nem végeznek meditációs gyakorlatokat - jelentette ki Lin-csi apát, s bátran Vang úr szemébe nézett. A tanácsos zavartan hümmögött, majd újra kérdezett.- Bizonyára nagy hitvitákat folytatnak, így képzik magukat. Ebben a csarnokban vitatkoznak?- Nem, tanácsos úr, a szerzetesek sem itt, sem máshol nem vitatkoznak. És nem képzik magukat - mondtaLin-csi. Zavarában Vang már rá se nézett.- Hát akkor mit csinálnak ebben a kolostorban a szerzetesek? - kérdezte végül félénken.- A szerzetesek, tanácsos úr, ebben a kolostorban buddhává válnak. Ha akarnak - felelte Lin-csi Vangnak,majd hosszan hallgatott. S míg az apát hallgatott, a tanácsos elméje megvilágosodott. "- Hiszen világ mélyeés sekélye, a gondolat fényessége, a szépség szép reménye, mind a mi kezünkben van" - gondolta Vang.Majd meghajolt Lin-csi felé, s szívében hálával távozott.
Majd Válmíki így folytatta: - Helyezkedjünk el az egyensúly elérését támogató kényelmes ülõ helyzetbe. Majd az ÓM mantra ismétlésével engedjük, hogy elménk és az érzékszervek saját természetüket követve lecsendesedjenek, egészen addig, míg az elme el nem éri a tökéletes béke állapotát. (Vaszistha-Jóga második kötet, 119. oldal)
Az a baj, az ilyen és ehhez hasonló idézeteket sokféleképpen lehet értelmeni. Egy 2 évtizede a TM-et gyakorlónak ez teljesen mást jelent, az egyensúly, és a kényelmes ülõhelyzet is, mint annak, aki egy hagyomyányos jógát gyakorol, ahol a gyakorlók egy hagyományos jóga ülésben vannak. Itt megint oda jut a dolog, hogy a könyvet sokféleképpen lehet értelmezni, és az ideális az lenne, ha ilyen könyvet egy guru (mester) értelmezne, és nem egy tanár.
Egy TM-esnek ez a fejet elõre hajtó, egyenes lábú ülésre is utalhat. Az egyensúly utalhat a testre, vagy a testben az energiákra. A TM nem foglalkozik energiákkal, õk lehet, hogy egy mentális egyensúlyba hozatalra gondolnak. A TM-ben nem az OM mantrát használják, tehát ami nem egyezik az értelmezõ elgondolásával, azt kihagyják. A mantrát lehet belealvósan is gyakorolni, vagy felvéve egy hagyományos jóga ülést már a test pozíciójától más lesz a mantra hatása.
Sajnos egy ilyen könyvet lehet arra is használni, hogy elõre haladjon az ember, vagy arra is, hogy a saját szintjén igazolja magát a keresõ.
Ezért én inkább a jógáról szívesebben olvasom eredetiben jóga mesterek írásait, így a mester tulajdonképpen közvetlenül hozzám szól, és nem fenyeget az a veszély, hogy a fordító saját filozófiáján keresztül kell látnom az eredeti mester írását.
Ezzel együtt mindenesetre dícséretes ez a munka a fordítóktól.
Arra gondoltam mostanában, hogy ebben az álértékeket propagáló világban a TM-et lehet, hogy azért nyomják és pénzelik úgy, mivel ez is egy nem mûködõ (félig mûködõ) technika, aminek hiányosságai vannak. Igy akit érdekel az ember kiaknázatlan potenciálja, annak sokkal nehezebb dolga van, hogy egy ténylegesen mûködõ technikát találjon arra, ha valóban meg szeretné ismerni önmagát, a bensõjét, mivel nagyobb esélye van arra, hogy egy TM féle a tudat megismerését tekintve zsákutcában landoljon.
Sajnos ez nagyon is egybevág a világban zajló mesterségesen generált folyamatokkal, amelynek a célja a népbutítás, és az egyének gyengítése.
Olvasgassd az advaitát, mert ez a létező legtisztább "tan".Az egyetlen, mely mindenféle sallangoktól mentes.Persze pont ezért olyan nehezen érthető, az elme számára.És az megint egy más kérdés, hogy mit tudsz leszűrni belőle.Ez is egy ilyen vicces dolog.:)(Nem azért mert buta vagy, pusztán azért, mert az elme, mindannyiunké, a legmélyebb tudatlanságban van és puszta lehetetlenség, hogy amíg a felébredést el nem éred, hogy valóban megértsd, a tanításokat, ez a helyzet).De ez vezethet el, majd a valódi megértéshez, ami már közel lehet a valósághoz, akkor már csak karnyújtásnyira van a "megvilágosodás".:D
Egy szóval sem mondtam, hogy egyszerű volt "idáig eljutni", brutálisan nehéz volt, mert az elme tévképzeteibe merült elme számára, ez egy lehetetlen vállakozásnak tűnik, még csak az sem egyszerű, hogy egyáltalán valóban eljuss a valódi megértésig ami már közel lehet, hogy egyáltalán miről szól ez az egész.De most csak azt tudom mondani, ez a világ legegyszerűbb "dolga", és nevetségesen egyszerű és könnyű az egész, vicc az egész.:)
Hehe, kár, hogy ez millió emberből egynek sikerül kb., a többi csak beszél róla de nem éli, vajon miért van ez így? Talán mégsem ilyen egyszerű ez az egész, hiszen, ha az lenne, akkor azon nyomban mindenki, akihez eljut ez a varázslatos információ, persze ez nagyon nincs így. :)
Olyan, valamit keresel ami már most is vagy és abban a pillanatban, hogy feladod a keresést és magát a keresőt, megérkeztél és megtaláltad.Ennyi, hát nem vicces? :D :D :D
Olyan, valamit keresel ami már most is vagy és abban a pillanatban, hogy feladod a keresést, megérkeztél és megtaláltad.Ennyi, hát nem vicces? :D :D :D
Igen, össze akarom zavarni.:D Hogy ledőljön az a hitrendszer és elképzelésrendszer, amit perpill erről az egészről, meg a megvilágosodásról gondol, mert tudom, hogy megvilágosodáshoz, ez vezet, nem más.:D :D :D
Megjelölted neki a kívánatos állapotot, mégpedig: "itt és most, a gondolkozás tökéletes beszüntetésével, csak létezik, a folyamatos samadhiban, nirvánában..."
a végső tanács pedig:
"Csak gondolkozz el ezeken, ennyi.:) "
Ravasz húzás! :D
---
Egyébként, ha már szerinted ez csak egy vicc, akkor lehetne ez a gondolozásbeszüntetősdi, meg a légy itt a jelenben-es blablabla is egy vicc nem? Talán túl komolyan veszed ezt a vonalat, mintha túlságosan ragaszkodnál ahhoz, hogy 'ez az egész egy vicc', meg, hogy 'semmilyen gyakorlatra nincs szükség', remélem nem haragszol meg, de kívülről úgy tűnik, hogy neked erre a 'gyakorlatra' van szükséged, hogy ezeket mantrázgasd. Abból gondolom csak, hogy a hsz-eidben igen gyakran elhangzanak ilyen és ehhez hasonló sorok (szinte mindegyikben), persze más irományokra regálsz általában, de nekem mégis úgy tűnik, mintha leginkább magadat győzködnéd. ;)
Semmi más nincs csak az Önvaló ami Vagy és soha sem volt semmi más, ez a samadhi, ennyi.
Az egész spirituális keresés, egy hatalmas nagy vicc.:D
Ha egy cseppet is megrengettem, jelenlegi nézeteidet és egy cseppet is "lejött" hogy nem a levegőbe beszélek, gondolkozz el ezeken, te sem két napja kutatsz, körmöd szakadtáig, a valóságot keresed, már régóta,de meddig akarsz még keresni?Csak gondolkozz el ezeken, és esetleg, olvasgasd az advaitát, mert arra jutottam a nagy kereséssel, hogy az a legtisztább, tan és valóban a nyílegyenes ösvény.Őszintén a hosszú évek keresése alatt mit értél el?Semmit.A samadhi itt és most elérhető, abban a pillanatban, hogy eldobod a tévképzeteidet és a gondolkozást leállítod itt és most és abban a pillanatban, hogy a gondolkozást leállítod az elme, egó képzete szeretefoszlik és nem marad más csak az Önvaló, valódi Önmagad, ez maga a nirvána, vagy hívd ahogy akarod.
Ezek csak szavak Tomi.Semmiféle állapotok nincsenek (azok mind csak az elme újabb káprázatai), két eset van, vagy fennáll a gondolkozás és elemének, egónak képzeled magad, aki majd valamikor 100 év jógázás után majd, majd, majd (valamikor a jövőben, ami nem is létezik csak az elmédben), majd elér valamit (gondolja ezt).Vagy itt és most, a gondolkozás tökéletes beszüntetésével, csak létezik, a folyamatos samadhiban, nirvánában (vagy nevezd aminek csak akarod, de ezek csak szavak, meg elképzelések az elmédben, perpill nem többek, csak kitűzött célok, melyeket soha sem lehet elérni a jövőben, csak itt és most), mert Önnön Léted a samadhi nem más, ez valódi természeted.Ennyi ez az egész.:D
De tudom, hogy ezt nehéz lesz elfogadnod, én sem hiszem, hogy képes lettem volna ezt belátni, amikor éveket pazaroltam el, a rádzsa jógára, csak gondolkozz el ezeken, nem akarok többet, csak gondold át, ennyi.A jóga semmi más mint, a Patanjali álltal leírt 2. 3. szutra ennyi, a jógát totál félreértelmezik, ezért évszázadokig gyakorolják, a különböző gyakorlatokat azok számára találták ki, akik annyira belemerültek az elmébe, hogy képtelenek, megérteni, felfogni, milyen egyszerű ez az egész.A Yama, Niyama sem más, mint az Önvalód Önnön természete, de ehhez semmit sem kell tenned, mégis elmével hogyan lehetne megvalósítani, akár csak a Yamat, Niyamat, ez puszta képtelenség (neked sikerült?).De te értelmes ember vagy és komoly kereső, (csak gondold át ezeket) elérted már valaha is a samadhit, mely nem más mint Önnön valódi léted, hm?Pedig az mindig jelen van, az nem valami keresendő külső tárgy, akkor miért nem érted el, miért nem találod, miért nem tudod, hogy ki vagy és miért gondolod, hogy ahhoz bármiféle gyakorlatra szükséged van, hogy valódi, Önmagad felismerd?Ez egy vicc az egész.:D :D :D
Az, hogy a jelenben vagy, és a megszokottól egy kicsit másfajta tudatosságot tapasztalsz, még nem jelenti azt, hogy elérted a jóga meditációs állapotát. Az a baj, hogy mindenki mindjárt meditálni akar, és nem értik meg az emberek, hogy először kell egy több éves, évtizedes előkészítés.
Ezt valakinek írtam mailben, nem lényeg kinek és hogy miért, de a TM-hez tartozik, ezért, ha már leírtam, gondoltam bemásolom, ha valakit érdekel, próbálja ki mekkora a különbség a jelen pillanat tudatossága és az elmében elmerülő, meditációk között.
"Amikor volt egy időszakom és "szerelmes" voltam Oshoba :D, "furcsa dolog történt", évekig meditáltam mindenféle technikákkal, a TM-et egyébként a koleszban gyakoroltam még a gimi időszakában, volt egy nevelőtanárom, (milyen véletlen hogy pont az ő csopotjába kerültem :))aki a keleti filozófiák, a theozófia és egyéb filozófiák megszálottja volt, nagyon hálás vagok neki, suli után minden egyes nap 5-6 órákat csak ültünk és ezekről beszélgettünk ketten, ő hívtafel a figyelmem a TM-re és a hatására kezdtem el a TM-et.Na visszatérve ez már később volt, szóval Osho állandóan az itt és mostról beszélt és egyszer csak úgy kezdtem el meditálni, hogy próbáltam a jelen pillanatban az itt és mostban tartózkodni és meglepő, volt mert számomra a meditáció előtte azt jelentette, hogy egyre mélyebb szintekre merültem az elmémben csak tudatos maradtam, nagyon mély szintekre tudtam merülni anélkül, hogy a tudatosságom meg szűnt volna, vagy belealudtam volna, vagy az elme ilyen olyan gondolatokat képeket teremtett volna, na de nem ez a lényeg, csak leültem és az itt és mostra koncentáltam figyeltem, próbáltam sem a múltban elmerülni, sem a jövővel foglalkozni, csak folyamatosan legyek tudatos itt és most (Ezt mondta Osho, vagy a múltban vagy vagy a jövő köti le az elmét, de az itt és most a lényeg, egyébként a többi út is ezt mondja, az elme csendje csak itt és most állhat be, de az elme természete az vagy a múlt emlékei, vagy a jövőbeli fantáziálás köti le, soha sincs itt és most jelen, mert amikor az elmében sem a múlt emlékképei, sem a jövőbeni vágyak, stb. nem jelennek meg akkor nincs más csak a gondolati üresség a csend, na ezt keresi minden út és ez a célja minden valódi meditációnak)Na szóval amikor próbáltam hogy semmi se merüljön fel az elmémben, se a múlt se a jövő ne kösse le, csak legyek itt és most, az volt a legérdekesebb, hogy nem az elmémben merültem el és nem egyre mélyebre meg mélyebre merültem benne, hanem egy teljesen másfajta meditatív de sokkal tudatossabb állapotban voltam, tulajdonképpen ez a valódi meditáció, vagy inkább fogalmazzunk úgy ez nem meditáció, ezért mondom azt, egyik meditáció sem fog sehová sem vezetni ez a fajta tudatosság a jelen pillanatban egészen más mint amikor belezuhansz az elméd egyre mélyebb rétegeibe. Ezt most nem a TM, vagy más miatt írtam le, azzal meditálsz amelyikkel, csak szeretnél, de ha van kedved próbáld ki.
Egyébként Oshonak, az EGO könyve, és amiben mindet betetőz a legjobb a TANTRA a végső megértés, ez már csak a végső valóságról szól, melyben Tilopa versét elemzi."
Ahogy visszanéztem a régebbi hozzászólásokat (mert kerestem valamit), láttam te is ajánlottad a Vaszistha-Jóga könyvet, ezen kicsit megdöbbentem, mert ha elolvastad és meg is értetted, akkor nem tudom miről beszélsz itt a posztjaidban, ne velem foglalkozz, olvasd el miről beszélt Vaszistha, mert annak a könyvnek minden egyes mondata a végső valóságról szól, két köteten keresztül, a legtisztább formában (és teljesen ugyan azt mondja amit az advaita, akár Ramana, vagy Niszargadatta, vagy a többi a megvilágosodást valóban "elért" "Guru").
Fogalmad sincs a depresszióm előtt milyen "nagyvilági", "egoista" életet éltem, hogy "ki voltam" a társadalomban, leírnám mert engem a legkevésbé sem zavar, de sajnos ezt nem lehet itt, vagy máshol leírni.....Maradjunk annyiban, messzemenőkig meg volt mindenem, minden téren és most is meglehetne......Ne valami "kockafejű", "bárgyú", "szenteskedőnek" képzelj, aki nem ismeri a világot, vagy nem élvezte annak "gyönyöreit" a legmesszemenőbbekig, ezért elvonult és fogalma sincs semmiről, mert nem erről van szó.
(Ebben semmiféle indulat, vagy más, nincs, ne is képzeljetek bele, csak reagáltam arra amiket leírtál.)
Aki pl. (csak hogy maradjunk a legalapvetőbb dolgoknál és most nem valamifajta számotokra elszállt misztikus élményekről beszélek), foglalkozott hipnózissal, vagy legalább olvasott róla, vagy ha hallott már a kondícionálásról, melyről a pszichológia beszél és meg is értette azt, halál egyszerűen, képes megcáfolni azt amit látni vél, azt amit a saját reakcióinak, gondolatainak, tudásának vél és halál egyszerűen beláthatja, hogy minden realatív, csak nézőpont kérdése, a világ, meg amit képzelsz rőla, vagy magadról, puszta látszat, nem több.Ezt megint lehetne oldalakon keresztül boncolgatni, de értelmes emberek vagytok, csak gondolkozzatok el ezeken.
