Nem biztos, hogy nem jó az, ha valaki többször ugyanazt kérdezi. Hátha pont nyolcadszorra fog neki beugrani valami. :) Csak az nem mindegy, hogy a nyolcadik kérdést már csak 'poénból' tesszük-e fel, és a kapott választ már csak elolvasgatjuk, hogy hátha jó az nekünk, vagy tényleg energiát fektetünk a megértésbe. Ezért írtam azt, hogy szerintem lehet nyolcszor ugyanazt kérdezni, de akkor törjük magunkat a megértésen és ne legyünk felületesek. Gondolkozzunk. Szerintem az elején még nem biztos, hogy olyan jól ráérzünk a dolgokra. Arra sem, hogy pontosan mit kérdezzünk, és arra sem, hogy hogyan értelmezzük, ami kijött. Ha jól emlékszem, Müller is azt írta, hogy neki sem volt rögtön minden tiszta, volt amit csak később értett meg, hogy mire is gondolhatott a könyv, csak később került a helyére egy-egy gondolat, és hogy a mai napig van olyan, amit nem ért a könyvön, vagy sokáig nem értett meg belőle. Szóval szerintem bizonytalankodni lehet, csak ha már használjuk a Jóskönyvet, akkor vegyük komolyan. Amiket Te írtál a 'tudni kellene' soraidban az mind szép és jó, és igazad van, de az elején még tuti nem fog menni. Mikor először a kezembe vettem a könyvet, nekem ebből max. kettő ment szerintem. Úgyhogy a listádat azzal bővíteném, hogy tudni kellene mélyen elgondolkodni dolgokon, de emellett tudni kellene türelmesnek is lenni - magunkkal szemben is.
Na ezzel egy az egyben egyet értek. Az első bekezdéseddel is. De ez nem csak szint kérdése. Szerintem ugyanez a helyzet azzal, ha valaki egy számára nagyon fontos kérdést tesz fel szinte naponta, mert a választ csak elolvassa, de nem értelmezi, azon nem gondolkodik el elég mélyen. Kijött valami, OK. Ha értem - vagy érteni vélem -, jól van; ha nem értem, nem értem - hülye a könyv. Én ismerek olyat, aki majdhogynem naponta kérdez, a téma kb. ugyanaz, csak több, az adott tárgyhoz kapcsolódó 'rész'kérdést tesz fel. Szerintem ez felesleges. Ki kellene találni, hogy az adott dologgal kapcsolatban mi a fő kérdés, mi az az egyetlen kérdés, amire tudni szeretné a választ, azt egyszer megkérdezni, esetleg utána a jóslatot többször is elolvasni és napokig értelmezni, hátha rájövünk a lényegre; nem kellene hetente háromszor dobni ugyanarra a kérdésre más-más szóösszetétellel vagy mondatszerkezettel. A gond az, hogy lehet, hogy a könyv akár naponta is értelmes és okos választ ad ugyanarra a kérdésre pepitában, de ezzel gyönyörűen össze tudjuk zavarni saját magunkat. Én ennek nem vagyok híve. Hosszú napokig, akár hetekig töprengek egy adott dolgon, kérdésen - de ezek szerint Te is. Én nem azt mondom, hogy egyedül ez a módszer üdvös, de nekem bevált. És azt is látom (az ismerősömön), hogy a folytonos visszakérdezés ugyanarra a témára nem válik be, nem boldogul a helyzettel, a kérdéssel, és a válaszokkal sem. A lényeg, hogy a Jóskönyvhöz nem lehet felületességgel közelíteni.
Én azt gondolom, kell lennie egy szintnek a kérdés vonatkozásában, ami fölött kérdez az ember, ezért az író ajánlásával szemben én nem tartom napi használatra valónak a Jóskönyvet.
A valódi problémán - jó esetben - az ember sokat, nagyon sokat, rengeteget "agyal".
Ha már felismerte és problémának tartja, időt ad neki. Időt, amennyit kell...
Alaposan, több oldalról mérlegel, megrág és körbejár, ennél jobb hangolódás pedig nem kell szerintem. Bizonyos fokú önismeret itt természetesen elengedhetetlen.
Aztán vagy rájön a megoldás lehetséges és járható módjára, vagy megérik benne a kérdésfeltevés-válaszelfogadás döntése (ez a kettő nincs külön).
A Jóskönyv nem a hirtelen felindulás, hanem kiérlelt kérdésekra való válaszadás ezköze...
Én azt gondolom, hogy a könyv egyébként mindenkinek megadja a választ a kérdésére, az a kérdés, hogy valaki megérti-e az üzenetet avagy sem. Én mikor elkezdtem használni a könyvet, csináltam ezt a leírt meditálós, füstölőgyújtásos ráhangolódást, mégsem értettem meg, amit a könyv mondott. Akkor persze azt gondoltam, hogy megértettem, és még az is lehet, hogy akkor, ott arra volt szükségem, amit 'kiértettem' belőle, de visszanézve aztán más tartalommal bírt az adott jel. Hogy a Müller-féle macskás hasonlattal éljek: már nem csak egy bajszot láttam, hanem mondjuk már a komplett fejet. Szóval meditálás ide vagy oda, a válasz korrekt lesz, maximum nem értjük meg. Vagy nem úgy. :)
(gör. ), a szó eredeti értelmében a beszélgetés mestersége; filozófiai értelmet kapott a szó Sokrates föllépésével, kinél a beszélgetés a tudományos eljárás egyik módja, amelynek segítségével a beszélők...
[ 2 ] dialektika
görög logikai műszó. Eredetileg a beszélgetés és vitatkozás művészetét jelentette későbben magát a filozófiai módszert. Aristotelesnél a D. szó értelme megváltozik és az érvelés módszerét jelenti. A modern...
[ 3 ] dialektika
eredeti jelentése: vitatkozás, vitakészség, érvelés. Ragyogó dialektikával védte meg álláspontját. - Filozófiai elv és módszer, amely a jelenségeket összefüggésükben, fejlődésükben, az ellentétek állandó...
Ha nem a Jóskönyről szólna a topik, megkérnélek, hogy fejtsd ki, ez a Müller=giccs gondolat hogy született meg az elmédben, de hát ugye... :)) Arról nem is beszélve, hogy az egész élet egy nagy agyalás, ne szűkítsünk ennyire. :)
Nálam ez megvan, ilyenkor találom ki, hogy konkrétan mi is lesz a kérdés. Én nem úgy csinálom, hogy leülök meditálni, és akkor találom ki, mit is kérdeznék, hanem napokig agyalok rajta, és amikor leülök a Jóskönyvvel, már tudom a kérdést. Gondolom ezért is nem hiányzik a 'körítés'.
Rosszul fogalmaztam. A ráhangolódás megvan, csak nem külsőségekben nyilvánul meg, vagyis nem gyújtok füstölőt, nem ülök spec testhelyzetbe, meg ilyesmi - nem emlékszem, Müller miket sorolt fel. Tehát nem előzi meg rituális mozdulat- vagy tevékenységsor a jóslást. Ha úgy vesszük, napokig hangolódom előtte, fokozódik a 'feszültség', hogy na, most már tényleg kéreznem kell, és egyszercsak előveszem a könyvet. Mégis azt vettem észre, hogy igazán hangolt akkor vagyok, mikor a jósjel(ek)et olvasom. Azt gondolom, hogy a dobáskor úgyis az jön ki, aminek kell, amire szükségem van. Nekem ez így tökéletesen bevált. :)
