Keresés

Részletes keresés

AMonKEye Creative Commons License 2001.09.25 0 0 982
Én Benjámin történetének a folytatását várom a legjobban.
Beni, ne félj feltenni. Ha valaki fanyalog, hogy ebben a részben nincs szex, majd én megvédelek. :-)))
Dan
Nevem Viktor a takarító Creative Commons License 2001.09.25 0 0 981
11 évet töltöttem koleszban és engem mindig elkerültek az ilyen őszinte emberkék... :)
Várjuk a foJtköv!
Előzmény: coito_erGO (970)
coito_erGO Creative Commons License 2001.09.25 0 0 980
hm...nem semmi!!
de a nyikorgó vaságyakon ...szóval...


Brett Creative Commons License 2001.09.25 0 0 979
Nahát, hogy ennyi idő után mi ki nem derül a másikról: írói vénái is vannak:)))))

Eddig szuper, LYöhet a folytatás!!!!

Brett

Előzmény: ikseiboS (977)
ikseiboS Creative Commons License 2001.09.25 0 0 977
Köszönöm, hogy tanulmámnyoztad az előéletemet :) Alapos ember lehetsz. A J-kről le fogok szokni. Az a helyzet, hogy szerződésekben nem mutat jól, ha nem LY-t írsz, ahová az kellene. + persze örexem, és lassulok, és elvész a fiatalos lendület :))))
Előzmény: crash (972)
ikseiboS Creative Commons License 2001.09.25 0 0 976
...elképzelve kellett egy jó pár akrobata mutatvány... Hááát, igazából nem is tudom hogyan sikerült megoldani. Akkor biztosan nem lett volna nehéz a lábaimat a nyakam köré fonni :))) Egyébként ha valamit nagyon akarsz, meg tudod csinálni.
Na ujraolvasom a sztorit, és megpróbálom utólagosan javítani az akrobatamutatványokat, azaz ha nem egészen világos, akkor körbemagyarázom, és kiderül, hogy nem is akkora akrobata mutatvány. Elképzelhető, hogy egyes heLYeken /:)/ a kissé ködös fogalmazás okozza a félreértéseket. És persze az is elképzelhető, hogy így jó pár év távlatából már szebb és izgalmasabb dolgokra emlékezem. :))) Javítom, ha iLYet veszek észre :)
Előzmény: bond_007 (974)
bond_007 Creative Commons License 2001.09.25 0 0 974
Egyet kell értenem az előttem szólóval!
Amúgy a sztori tényleg nem rossz, bár elképzelve kellett egy jó pár akrobata mutatvány. Gondolom a többiek kővé merevedve feküdtek az ágyban.
crash Creative Commons License 2001.09.24 0 0 972
Részleteket nem tudok.
Előzmény: coito_erGO (970)
ikseiboS Creative Commons License 2001.09.24 0 0 971
Én is irok egy sztorit. Én is eddig csak olvastam. Nekem is több sztorim van, de nem mind publikus. Olvassátok!

Utolsó napom a koliban. Utolsó éjszaka, hogy valamejik kolitársammal együtt legyek. Utolsó eséj, hogy az annyiszor áhított farkak közül valamejiket kipipálhassam a listámon. Holnap már nem leszek itt. Más város, más szokások, és NO koli (hejette bejárás). Lefekhéshez készülődünk. Tussolás, ágyazás, beszélgetés a sötétben. Mivel ez az utolsó estém itt, elmondom a szobatársaknak, hogy meleg vagyok. Félve kezdem a sztorit. Csendben fekszenek a sötétben és hallgatnak. Csak négyen vannak rajtam kívül, az ötödik otthon fexik, mert beteg. Egyikük még a beszédem uután tanulni fog a másnapi dolgozatára. Figyelnek, nem szólnak közbe. Lassan a történetem végére érek, következhetnek a kérdések. Mindegyikük megkérdezi amit akar. Válaszolok. Aki dolgozatra készül, elindul tanulni. Négyen maradunk. Aludjunk!...

...Alszok. Egy kéz ér a homlokomhoz, megsímogat, megigazítja rajtam a takarót, s halkan odasúgja: "Ejjh, ha tudnád, hogy egy cipőben járunk!..."

Azt hittem álmodtam. Óvatosan lenéztem az alattam lévő ágyra. (Emeletes ágyak voltak a koliszobában. Én az egyik felső ágyon foglaltam hejet.) Balázs épp készülődött a lefekvéshez. Ezek szerint nem álmodtam, tényleg befejezte a tanulást és most aludni készül. Nem vette észre, hogy felébredtem.
- Sz-szzzz. Krisssz. - suttogtam.
Meglepve nézett fel a felső ágyra.
- Te még ébren vagy?
- Próbáltam aludni de nem megy. Kész vagy a tanulással?
- Háááát... Nem sokat tanultam. Az az igazság, hogy a történeted járt az eszemben.
- Miért? Ennyire nagy hatással volt rád?
- Persze. Nekem is volt hasonló élményem.
- Igen? Elmondod? Lécci!
- Jó, de ne itt, felébrednek a többiek.
- Hacsak már most nincsenek ébren. Várj, lemegyek, és akkor tudunk halkabban is beszélni. - és lemásztam az ágyamról.
Leültünk egymás mellé az alsó ágyra, az ő ágyára.
- Így jobb lesz, a szekrény fogja a hangot, és a felső ágy is szigetel. - mondtam, mintha értennék hozzá valami keveset is.
- Oké, de tényleg nem szeretném, ha felébrednének. Inkább várjunk még egy kicsit.
- Jó, akkor menjünk ki a Wc-be és gyújtsunk rá! Kérsz cigit?
- Aham.

(Kimentünk, rágyujtottunk, benéztünk még egy másik szobába a haverokhoz, majd kb fél óra elteltével visszatértünk a témára.)

Ahogy benyitottunk a szobánkba, lehalkítottuk magunkat, és próbáltunk úgy mozogni, hogy az öreg padló ne recsegjen, a vaságy ne nyikorogjon, a szekrényben hagyott kulcs ne csörögjön. Leültünk a nemrég elhagyott helyre, ismét egymás mellé, bár kicsit távolabb egymástól, mint az előbb. Tartottam attól, hogy nem venné jó néven ha rámásznék. Kicsit figyeltük a szobatársak léglezését, mind nyugodtan aludt, vagy nagyon jól játszotta, hogy alszik.
- Kezdheted. - sugtam oda.
És a sztori elkezdődött. (Leírnám, ha emlékeznék, de valahogy nem a sztorija volt akkor a lényeg, hanem az, hogy beszéljen, beszéljen, és lássam csillogni a szemét a sötét szobába beszűrődő fényben, halljam a suttogó basszusát, érezzem a forró lehelletét és kamaszosan férfias illatát.)
- Figyi, nem lehetne a paplanodat használatba venni, remegek, azt hiszem fázok. - mondtam.
- Én is ... hmmm ... fázok. Takarjuk be magunkat. - és a paplanját máris a lábainkra terítette.
- Így nem jó. Hozom a sajátomat is, mert nem tudom magam körbetekerni. - indultam volna a saját takaróért.
- Valamid a paplanból kilóg?
- Hát szeretném a lábfejemet is betakarni.
- Akkor gyere közelebb. - sugta, és látszott a szemében valami pajkos csillogás.
Nekem sem kellett több, óriási izgatottságomban úgy elkezdtem remegni, hogy a fogaim néha összekoccantak. A farkam csak úgy ágaskodott, ami köszönhető volt Balázs közelségének, és a sztori tartalmának.
Közelebb húzódtam. Éreztem, ahogy remeg a teste, bár hallani nem lehetett a suttogásán.
- Nem jó így sem... Kilóg a lábam. Hideg van. Fázok.
- Ne nyavajogj már, mint egy fürdős qrwa.
- Nem nekem van fürdős sztorim kettőnk közül. - vágtam vissza a sztorija tartalmára hivatkozva.
- Ez nem volt szép. Na döntsd el, hogyan akarsz elhejezkedni, majd alkalmazkodok. - s ezzel felállt az ágyról.
- Köszi. - mondtam, s elheverdtem az ágyán. Jól be is bugyoláltam a "hidegtől" remegő testemet a paplanjába. Isteni férfias illata volt az ágyneműnek. Nem frissen mosott illat, hanem kicsit használt, kicsit izzadt, kicsit deo-s... Ujra remegni kezdtem.
- Te végig akarod állni a beszélgetést?
- Nem, csak azon gondolkodok, hogy hova hejezkedjek.
- Ha akarsz, feküdj be mellém, engem nem zavar. Nem foglak megerőszakolni. Meg ugy könnyeb beszélni is, ha 10 centire van a fül és a száj egymástól.
Nem tudom mi jáccódott le benne, de nekem kiszáradt a torkom amint felemelte a paplant, és bedugta a lábát mellém. S a lábát követte az egész test is :)
Nagyot nyeltem, és próbáltam továbbvinni a beszélgetést.
- Azóta volt valami "ojan" élményed?
Nem válaszolt azonnal. Remegett, és nagyokat nyelt.
- Volt.
- Részleteket nem mondasz?
- Nem szeretnék. De te mesélj valamit, gondolom volt már többször is ojan élményed.
- Volt, de valamit valamiért. Én sztorizok, ha te is sztorizol, és te kezded.
- Nem...
- Na jó, akkor sztorizok, de viszonoznod kell valamivel. - próbáltam menteni a hejzetet. - Nem baj, ha közelebb jövök, nagyon hideg a fal, és félig kinnt vagyok a takaró alól.
- Nem ... Nem baj... Gyere csak... Sőt.... - mondta sejtelmesen.
- Sőt? Mi sőt?... - kérdeztem miközben közelebb csúsztam.
- Én is fázok, így legalább melegítjük egymást. - és elvigyorodott. - Szoktad verni a farkad?
- Persze.
- Itt a koliban is?
- Igen
- A szobában?
- Igen
- Mikor?
- Hát amikor nagyon rajtam van.
- Tegnapelőtt verted?
- .....iiiiigen..... - vallottam be elvörösödve, még szerencse hogy sötét volt és nem látta.
- Hallottam.
- Micsoda? Csattogott? Nyögtem?
- Nem... Mozgott egy picit az ágy. Na meg a te ágybetéted sem elég stabil,és ha fennt megmozdulsz, és lennt fekszik valaki, akkor hallja a fémkereten keresztül a mozgást.
- Lebuktam. Nem tudtál aludni tőle?
- Nem is akartam. - sugta pajkosan, és közelebb bújt. - Fázok még mindig.
Gondoltam ideje nyílt lapokkal játszani.
- Ne gyere közelebb, mert izé... kínos a hejzet... szóval ha közelebb jösz, akkor kínosan fogom magam érezni.
Elgondolkodott.
- Én is kínosan érezném magam, ha közelebb kellene mennem.
Megigazítottam a paplant, s közben bebujtattam a kezem a takaró alá, kettőnk közé.
- Igen?... Bocs, meg kell igazítanom a boxert, mert kényelmetlenné vált.
- Csak nyugodtan.
Lassan elindult a kezem végigsimítva a hasamat, és felhuztam a pólómat. Újabb kézmozdulattal becsusztattam a kezem a boxerembe, és letöröltem a kibuggyanó előváladékot a farkamról. Következő mozdulattal "véletlenül" Kriszhez értem. Még nem éreztem embert annyira összerezzeni, mint amit ő produkált az érintésem után.
- Megmaszírozzalak?
(A koliban szokássá vált egymás masszírozása, és ezt a lehető legjobban ki is élvezték az emberek. Szerencsémre volt időm gyakorolni 1 éven át amikor elsős voltam. Minden éjszaka az egyik szobafőnökömet "kellett" maszíroznom. Nem volt ellenemre a dolog, ugyanis a srác teccett nagyon. De ezt neki nem kellett tudnia, hát mindig kicsit kérettem magam. Az egy év alatt népszerű lettem maszir terén és volt ojan, hogy egy éjszaka alatt négy - öt embert is ki kellett szolgálni, persze csak azokat vállaltam, akik jól néztek ki.)
- A hátamat... Azt most nagyon elviselném. - sugta és éreztem, hogy mosolyog.
- Jó, akkor feküdj hasra, és mondd, hogy hol vagy csikis.
Megadta az istrukciókat és hasra fordult. Én lekaptam a pólómat, és az ő levetett pólója mellé dobtam. Ráültem a fenekére, vigyázva, hogy nehogym megérezze merevségemet.
- Testápolóval, vagy szárazon?
- Szárazon, most nincs kedvem maszatolni.
- Ja, és ne ficánkolj alattam.
Elkezdődött a munka. Finoman elkezdtem lazítani a nyakát, majd haladtam a vállra, gyúrtam az izmait, szívtam magamba a testének az illatát és vágyakoztam.
- Ne durván, csak lazítás, és finoman, mintha csak símogatnál!... - kérte, és én örömmel engedelmeskedtem.
Végigsimítottam a gerincén, le egészen a fenekéig. S hogy nekem is jusson a jóból, folytatta a kezem az utat a derekáról fel az ágyékomra, onnan vissza, s vissza az ő gerincén. Majd a vállak következtek, amiket két kézel, kicsit a hátára ráhajolva végeztem. Végig a karján, le a kézfejéig, majd vissza, nyak, és extraként a tarkója, és a füle mögötti rész.
- Neeee... Ezt neeee... - nyögte élvezettel teli hangon.
- Miért? Nem jó?
- De, de, de, csak kényelmetlen "így" feküdni.
- Jaaaa. - mondtam megértve a célzást. - Akkor felemlkedek, igazítsd meg, vagy én igazítsam?
- Ahhhhh...ogy gonnnn...dolod. - sugta szaggatottan, és remegése fokozódott.
Felemelkedtem és megfogtam a feneke oldalát, hogy emelkedjen ő is. Megtette.
Remegő kézzel nyultam be a teste alá. Óvatosan csúsztattam a kezem az ágyhoz tapasztva, nehogy kellemetlenül és durván érjek hozzá a megigazítandó szervhez.
- Lécci egy kicsit feljebb, mert így nehéz lesz. - suttogtam.
- jóóóh..
Feljebb emelkedett, hozzányomta pucsítás közbe a fenekét a farkamhoz, ami már szinte uszott a váladékban. Beljebb toltam a kezem. Egy nedves folthoz értem.
'Hmmm. Egészen jó eredményt értem el, ahhoz képest hogy egy éve vagyunk szobatársak, nekem pont az utolsó itt töltendő éjszakámon kell ijenbe bonyolódnom. Itt fekszik alattam egy felizgatott pasas, akihez ha hozzáérek, hajlandó bármire. Nem hagyhatom ki az alkalmat.' - gondoltam magamban, miközben körözni kezdtem ujjaimmail a lepedőn terpeszkedő nedves, sikamlós folton. A kézmozgás közben hozzáértem valami keményhez, forróhoz, és nedveshez. Ő is usztott már a "vágyakozó cseppek"-ben. Az eddig tenyérrel lefelé tartott kezemet óvatosan megfordítottam. Krisz finoman hozzányomta magát a kezemhez, én pedig óvatosan rámarkoltam a farkára. Ez volt az utolsó csepp a pohárba.
- Megfordulok. Vedd le a gatyádat. - sugta kéjesen parancsoló hangsújjal.
Leszálltam a fenekéről, miközben végigsimítottam egyik kezemmel a farkát, másikkal pedig a fenekét. Levettem a gatyámat, és az is a pólók mellé került. Ő közben az oldalára feküdt, és behúzódott a falhoz, maga mögé tolva a paplant. befeküdtem mellé, arccal felé. Kezem amellett, hogy a remegése szinte észrevétlenül elmúlt, külön életet élt. Ő még nem vette a le az alsóját. Benyúltam hát a forró dorongot keresve, s másik kezemmel gatyán keresztül maszíroztam a heréjét. Az ő keze sem tétlenkedett, rámarkolt a péniszemre és lassan húzogatni kezdte a bőrt rajta. Nagyon beindultam. Merészebb lettem. Megfordultam hát, és alsóneműjén keresztül nyaldosni kezdtem a heréjét, majd lefejtettem meredező farkáról a gatyát, és testközelből, élesben érezhettem a nedvek illatát. Éreztem, hogy be kell kapnom, hogy vágyok rá. Eközben ő nem csak érezte ezt, hanem meg is tette. Csodálatos volt két hónap után újra egy meleg szájban érezni magamat. Lekerült az ő alsója is. Franciázni kezdtünk. Szoptam őt, mint egy szivattyú, nyaldostam a zacsiját, s próbáltam közelebb kerülni a fenekéhez a nyelvemmel. Már a lábai között volt a fejem, amikor éreztem, hogy az ánuszomat izgatja az ujjaival. Megpróbált beljebb hatolni is, de nem igazán sikerült, ugyanis nem csúszott eléggé.
- Várj! - lihegtem. Felálltam, felnyúltam a felső ágy feletti polcra, és odaadtam neki a krémet. - Ezzel próbáld. Csak előtte melegítsd egy kicsit a tenyeredben, mert hideg.
Újra leheveredtem, és ott folytattam, ahol abbahagytam. Bekaptam, szívtam... Ahogyan ő mozgatta az ujját az ánuszom körül, én úgy köröztem nyelvemmel a makkján. Bedugta. Én bekaptam. Kihúzta. Én lecsúsztam a farkáról. Először óvatosan csináltuk, majd egyre vadabbul.
- Á..á..álljunk meg, még nem akarok elmenni. - mondta. - Most csak én mozgok!...
- Gyerehhhh!....
Jött is, nem kellett neki kétszer elsuttogni a kérést. Miközben ujjával dugta a fenekemet, másik kezével a heréimet morzsolgatta, szájával pedig benyelte a farkamat. Megnyálaztam az ujjamat és játszani kezdtem én is a nyílásával. Körbe - körbe - körbe... Nem bírtam volna tovább.
- Balásss, stop! Most én jövök!
Megfordultam. Fej a fejhez.
- Megcsókolhatlak?
Válaszul egy puszit kaptam a számra.
- Én ijenre gondoltam! - és már csókoltam is a száját. Beharaptam az alsóajkát, miközben kezemmel a farkával jáccottam. Vadul nyelvelni kezdtünk. Nem érdekelt már, hogy hallják-e a szobatársak, vagy nem. Csókoltam a fülét, az állát, az ádámcsutkáját, a mellét. Eljátszadoztam a mellbimbóival, ami nagyon tetszett neki. Haladtam lejjeb, köldök, s utána a herék.
- Fordulj meg!
- De ugye nem dugsz meg? - sugta kétségbe esetten.
- Nem, mára nincsenek ijen terveim, legalábbis én nem foglak megdugni téged! - nyugtattam meg.
Amint megfordult, széthúztam a fenekét, hogy nyelvemmel jobban hozzáférjek a nyíláshoz. Belenyaltam a fenekébe. Szerencsére nem volt szőrös, én pedig nem voltam borostás, így akadályok nélkül csúszott az arcom a farai közé. Körözött a nyelvem az ánusza körül, egyre kisebb köröket írva le, míg középre nem értem. Teljesen megfeszítettem a nyelvem, amennyire csak bírtam, hogy kemény legyen, és megpróbáltam behatolni vele. Nem ment. Benyálaztam az ujjamat és miközben nyaltam, lassan becsusztattam a mutatót. Felnyögött, és lassan mozgatni kezdte a farát, imitálva a dugást. Ujjaztam hát, miközben nyaltam. Másik kezemmel a farkát markoltam. Szinte dugta a kezemet. Egyre síkosabb lett tőle a tenyerem. Ujjat cseréltem, és a középső került a mutató hejére. Átvette tőlem a farkát, s így a szabad kezemmel magamat izgattam. Hol az ujjamat csusztattam magamnak be, hol a farkamon rántottam egyet kettőt. Ismét ujjcsere. Hüvelyk. Szinte önkívületben vonaglott a kezeim között.
-Ahhh. Most egy kicsit álljunk meg. Ülj fel, terpeszben. Húzd fel a lábad. - adta az istrukciókat, s én követtem boldogan.
Ujrakrémezte a nyílásomat, s két kézzel a fenekemre koncentrált, miközben figyelte, ahogyan verem a farkam. Egy ujjal kezdte. Finoman hatolt be, majd következett egy másik ujj. Mozgatta bennem az ujjait, mintha bábozna. Majd ki s be, ki s be... Aztán bekerült a harmadik ujj is. Kicsit fájt, de pillanatok alatt átvette a fájdalom hejét a kéjérzet.
- Balázs, nem bírom tovább, el fogok menni.
- Várj, akkor inkább megállok.
Így ismét én lettem az aktív.
- Szeretnéd ha egymás szájába élveznénk? - kérdeztem.
- Inkább ne.
- Te sem akarsz az én számba?
- Inkább ne.
- Jó, te tudod. - hagytam annyiban a dolgot.
Így már csak kézzel foglalkoztam vele, miközben magamat sem hagytam nyugodni. Egy idő után átvette tőlem a stafétát, és a hejzet átalakult közös masztivá. Három huzás után úgy terített be bőséges nedűjével, hogy jutott belőle a hajamra is. Én sem vártam tul sokáig, amint ő lecsillapodott, én is megszórtam őtt rendesen 'mag'-gal.
Ezután még elmentunk együtt zuhanyozni, majd lefekudtunk aludni, mindenki a saját ágyába.
Másnap én eljöttem végleg a koliból, a suliból. Átjelentkezésem után mai napig nem láttam őt. Igaz nem tettünk meg egymással mindent, de ez az élmény akkor is a legszebb emlékeim egyike arról a helyről.

coito_erGO Creative Commons License 2001.09.24 0 0 970
cool! bár a részlezek azért érdekelnének :)))))
Előzmény: crash (969)
crash Creative Commons License 2001.09.24 0 0 969
Nos, a korábban beharangozott történet:

Egy volt osztálytársam öccse mesélte:
Egy vidéki város középiskolai kollégiumában, még takarodó előtt a tanárok végigjárták a szobákat. Benyitván ez egyik szobába, nem mindennapi látvány tárult a szemük elé: 3 srác egymáson önfeledten kalaondozott kézzel, nyelvvel, szájjal. Mivel katonai suli volt, nem maradt
ennyiben a dolog, ha jól tudom, szétrobbantotték a társaságot, nem külön szobákba, hanem külön koliba.

that's all

coito_erGO Creative Commons License 2001.09.24 0 0 968
bond: milyen folyamot szakítottál meg?

szerintem nem úgy profik a történetek, ahogy józsyxz gondolja. de itt mindennek helye van! szóval: előre :)))

bond_007 Creative Commons License 2001.09.24 0 0 967
Józsixyz:
Melyik sztorikra gondolsz?
Nem hinném, hogy profik lennének. Én a magam részéről leírtam amik történtek velem, tehát igazak, nem szépítettem rajta semmit, ez talán látszik is. No happy end, veszekedések tömkellege, stb.
Amúgy te is írhatnál saját sztorit még, ha van valamid. Hidd el, hogy ritkán történnek olyanok, amiket le lehetne írni, és ilyenkor jól jönnek a benjámin féle sztorik.
Előzmény: józsixyz (963)
bond_007 Creative Commons License 2001.09.24 0 0 966
A kép nem igazán jött ide!
Amúgy azóta nem történt semmi különös, mármint testi szempontból. Továbbra is összejárunk, de csak barátként. Aztán jött a kapolcsi sztori (amiről korábban írtam). Ákossal összejövünk egyszer kétszer. Ha érdekel benneteket leírom majd. Csak most túl sokat püföltem a billentyűzetet.
Igazából nem tudom mennyire irigyelhető az eset. Jó persze a testi oldaláról igen, de utálom magam kicsit amiatt, hogy megszakítottam a folyamot. Persze ettől függetlenül szerintem jól döntöttem. Azért arra kíváncsi leszek, hogy Atis folytatja-e mással, vagy csak egy próba volt ez az egész. Amikor találkozunk azért sokszor eszembe jut, és egy-egy pillantásból rögtön tudjuk, hogy mindkettőnk arra gondolt. Majd jövök még...
Előzmény: elijah (965)
elijah Creative Commons License 2001.09.23 0 0 965
Bond, ez egyszerűen szenzációs!!! Annyira érzéki... nem jutok szóhoz! Meg kell mondjam, irigyellek.

Küldök is nektek egy szép képet, amit az előbb találtam... (remélem sikerül)

Előzmény: bond_007 (960)
coito_erGO Creative Commons License 2001.09.23 0 0 964
hú...hát mit lehet mondani...kár, h ilyen rövid volt a nyaralás...és h vége a sztorinak...
egyébként most hogy ÁLL a dolog...?
Előzmény: bond_007 (960)
józsixyz Creative Commons License 2001.09.23 0 0 963
Hát szerintem meg túl profik ezek a sztorik ebbe a rovatba. Ezeket mostanában már csak átszkrollozom. Kár, hogy senkinek nincs már saját sztorija.
thosewerethedays Creative Commons License 2001.09.23 0 0 961
Szoval miutan Jocoval megtortent az ESET, gyakran eleg erdekes helyzetekbe kerultunk.
Mindkettonk apja szeretett legpuskazgatni.Egyszer oten(a ket apa, Joco, az occse Zoli, es en )voltunk valamerre kocsival, es mikor jottunk hazafele mar elegge besotetedett.Elol ult a ket apa, hatul kozepen en, balra Joco, jobbra Zoli.A legpuskat meg el kellett kisse rejteni, ha esetleg a rendorok megallitananak minket.Igy a puska az olunkbe kerult,keresztbe vegigfektetve rajtunk, es ra pedig a nagy, vastag kabatok.Ma mar el sem tudom hinni,de a rendezkedes kozben a bal kezemet beugyeskedtem Joco melegitoje ala, majd nem sokkal kesobb o is a kezeben tartotta a farkamat.Probaltam csak a csuklomat mozgatni, es az egeszhez persze fapofat vagni.Elkezdtuk verni egymasnak, de valahogy az oriasi izgalom miatt,meg attol felve, hogy nem tudjuk turtoztetni magunkat bizonyos arckifejezesektol, hangoktol,hamar egymas karjat nyomkodtuk, jelezve, "pihenjunk".Ekkor lejjebb mereszkedtem, mikozben a visszapillantot figyeltem,vajon lat-e apa minket.Egeszen a terdeig mentem,probaltam teljesen hozzasimitani kezemet a meleg,szoros combjahoz ugy, hogy a melegito alol ne latszodjon semmi.De egyszer ,szettartam az ujjaimat,s a gatya lathatoan megfeszult.Gyorsan korbepillantottam:Zoli arcat sosem felejtem el.Nem tudom mi jatszodhatott le a fejeben, de az arcan a hihetetlen meglepettseg, es ugyanakkor a bizonytalansag(mintha tenyleg nem akart volna hinni a sajat szemenek) tukrozodott.Osszetalalkozott a tekintetunk, de aztan o gyorsan kinezett jobbra az ablakon...

Mekkora hulye voltam...:))

bond_007 Creative Commons License 2001.09.23 0 0 960
Mivel nagyon aktívnak érzem magam, rögtön folytatnám is a történetet. Nem tudom mennyire átérezhető az a kavarás, ami ott volt, az ellenszenv, az izgalom, a túlfűtöttség, és az a bizonytalanság, ami mindannyiunkat átjárt. De ez mindig csak az események után tört rénk. Azért merem többes számban mondani, mert a többieken is látszott, s bár mindenről múlt időben beszélünk, mégsem lehet átsiklani felette.
Bocs az intermezzoért, de ezek most nagyon előjöttek bennem. És ahogy írom újra átélem mindazt, ami velünk történt. Amikor a fényképeket nézem, akkor is az jut eszembe, hogy a sátor és a tenger között, előtt stb. történt-e. Na de befejezem a gondolataim feltárását, és inkább folytatom.

Szóval ez a sátras jelenet meglepett rendesen. Az jutott eszembe, hogy egy órája még egymás faszát szoptuk ez a szemét meg lefekszik azzal a szemét kurvával, aki egész nap hisztizett. Na de aztán lehűtöttem magam egy-két sörrel a kemping büféjében. Még szerencse hogy az olaszok ilyen éjjeli baglyok. Anna közben elment zuhanyozni, én meg ittam. Gondolkoztam, hogyan legyen tovább, de semmi okos nem jutott eszembe, amúgy sem voltam túl jó hangulatban. Aztán vagy egy óra múlva előkerült Attila. Leült mellém az asztalhoz, és a jó szokásához híven nem szólt egy szót sem. Nekem meg már tele volt a faszom, hogy mindig én pofázzak, ezért vártam. Nem volt hiába.
- Most haragszol?
- Már nem, inkább csak meglepődtem, te sem lettél volna másképp.
- Biztosan nem, igazad van.
- Tudod, megsajnáltam Ágit.
- Na igen, ismerem az ilyet, megsajnáltad, elcsúsztál egy banánhéjon és a farkad pont belecsusszant esés közben.
- Igazságtalan vagy! Anna jobban tűri, és amit mi csinálunk az tisztán látszik, hogy nem lehet hosszú távú. És nem akarom, hogy emiatt basszuk szét a barátságunkat.
- Na jó, hagyjuk ezt most! Kérsz egy sört!
- Igen!
Elsöröztünk még egy ideig, mire visszaértünk a sátorhoz a lányok már régen aludtak. Én már csak egy jó forró fürdőre vágytam. És szerencsére ezt egy olasz kempingben meg is lehet tenni, akár éjjel fél kettőkor is. Beálltam a zuhany alá és hagytam, hogy a víz csapdossa a hátam. A délutánra gondoltam és eszméletlen merevedésem lett. Arra gondoltam, amikor Attila finoman leszopott és közben a víz vett körül mindenhonnan. Kivertem, mert nem hittem, hogy valamikor is lejjebb lankadnának a dolgok, és nem volt kedvem álló törülközővel a sátorhoz menni. Totál hulla voltam, beestem a sátorba és el is aludtam.
Másnap maradtunk ugyanabban a kempingben. Ez kellemes volt, nem kellett sietni, hogy délre elhagyjuk a kempinget. A lányok elmentek vásárolni. Ez azzal a veszéllyel járt, hogy ha túl sok pénzt adtunk nekik, akkor megvették az összes idiótaságot. Na mindegy. Szóval a sátorban punnyadtunk Atissal.
- Te keféltél már fiúval? – egy újabb köhögtetős kérdés.
- Igen, még régebben egyszer-kétszer.
- Szeretném, ha megdugnál.
- Na álljon meg a nászmenet, nem lesz ez egy kicsit sok.
- Csak kíváncsi vagyok.
- Hülye vagy édes fiam!
- Miért?
- Ezt meg sem hallottam.
- Nem lehetsz ilyen önző. Te is akartad ezt az egészet, vagy nem, most egyszerre mi a baj?
- Az, hogy a legjobb barátom vagy, s mint mondtad ez nem lehet hosszú életű. Na mármost, én csak azt dugom meg, akivel hosszú távra tervezek, legyen az férfi, vagy nő. Megszívtam már emiatt! Comprende?
Csönd következett. Kicsit kavarogtak a fejemben a gondolatok. Milyen hülye elveim vannak, vagy mégsem? A francba.
- És különben is nem így megy – folytattam a helyi beszédet – hogy dugj meg, itt egy húszas, mi a fasznak képzelsz engem? Szemétláda! Az a baj, hogy szeretlek te szemét!
Közben rávágtam egyet a hasára. Rögtön összerándult, és elnyúlt a szája, mint egy gyereknek, csak éppen nem sírt.
- Baszod, kurva nagyot ütöttél! ez fáj!
- Na mutasd! – és elkezdtem megfordítani. Még mindig összegörnyedve feküdt. Amikor visszafordítottam átkarolta a derekam és átdobott a túloldalra, és rámugrott.
- Bevetted? – vigyorgott – én akarlak téged hidd el, csak elegem van a natúr nyalakodásból. Lehet, hogy nem lesz tovább, de most most van, ki kell használnunk, érted. A csajok még vagy egy óráig nem érnek vissza.
Fölém hajolt, egészen közel az arcomhoz, éreztem, ahogy vibrál. Rámlehelt, erősen a szemembe nézett, láttam, hogyan csillog a két kék szeme, csak úgy izzott. Majd a száját a fülem mellé tett és belesuttogott: Tudom, hogy te is akarod.
Kurvára utáltam, hogy igaza van. Megfogtam a fejét, mindkét kezemmel és az arcomra szorítottam. Megcsókolt, újra és újra. A fejemet a számat, a nyakam, majd lejjebb, a farkamat és a zacskómat szívogatta. Nem bírtam magammal.
- Szóval azt akarod, hogy megkeféljelek?
- Te is azt akarod.
Gumit vettem elő. Felhúztam a farkamra, benyálaztam a lyukát, majd szépen lassan bevezettem.
- Fáj egy kicsit!
- Majd vigyázunk! Nyugodj meg. Megcsókoltam és közben ritmusosan, de lassan mozogni kezdtem, ő halkan nyögdécselni kezdett.
- Érzem, ahogy a farkad egyre duzzad és keményebb lesz. – mondta.
- Én is! – válaszoltam és mosolyogtunk egyet.
Közben ő a farkát verte, ami ugyancsak szépen tornyosult már. Látszott rajta, hogy egyre jobban élvezi a kettőnk együttlétét. és ez engem kicsit megrémisztett, nem így és nem erre készültem fel. Egy idő után kihúztam a farkamat és szopni kezdtem. vadul, ahogy ő szerette. Lassan elélvezett már, amikor abbahagytam és újra kefélni kezdtem. Elég sok idő eltelt a vitával, úgyhogy kicsit sietnünk kellett. Rá néhány percre elmentem, nem bírtam tovább. Ő közben verte a saját farkát, aztán végül én fejeztem be a melót. Ő közben a mellbimbómat harapdálta és nyalogatta. Végül elsült ő is. Ráfeküdtem a hasára és oldalról figyeltem az arcát. Mit nem adtam volna, ha megörökíthettem volna az arcát akkor. Nem mosolygott fizikálisan, s mégis, majd rámnézett és megkaptam a csókot, amit előző nap este is. Készült kifelé, amikor visszahúztam, megcsókoltam, ezt mondtam neki:
- Bármennyire is szeretném folytatni, de abba kell hagynunk. Legyen itt a vége, akkor kell abbahagyni, amikor minden a legjobb, azt állítják sokan. Ez a három nap szédületes volt, de lásd be, ennek tényleg nincsen értelme. Ha akarsz magadnak egy fiút is, keress. Azt hiszem ismerjük egymást hosszú ideje és nem a szeretőd akarok lenni, mert hát Ági mellett csak szerető lehet bárki, inkább a barátod leszek. találok magamnak mást én is.
Visszafordult, megfogta a fejem.
- Nem mondhatsz nekem most ilyet.
- Pedig ez van, szerintem nincsen jobb megoldás. talán ha ketten lennénk, egyedül igazából, akkor mást mondanék, de a mi helyzetünkben ez a normális. Nem hiszem, hogy meg tudnánk csinálni azt, amit a Gáborral. Ő egyedül volt. Most elmegyek fürdeni.
Ott térdeltünk egymással szemben a sátor közepén és néztük egymás mint akik egymás útjában állnak és nem tudják eldönteni, ki induljon el előbb. De szerintem egyikünk sem akart.
- Nem értek veled egyet – mondta Atis, még akkor sem ha idősebb vagy három évvel, ez nem hiszem hogy tapasztalatból sokat jelentene. És én csak a MOST-ot látom.
- Ez a különbség, mert én előre is próbálok nézni. Gondold meg, ha most oké, maradna minden, egy idő után megunnánk egymást az ágyban, esetleg rádjönne, vagy rám, hogy „no boys” többet. Aztán mindenki menne, amerre akar, és sohaviszlát. Én nem ezt akarom, gondolom te sem.
Tudom, hogy akkor nem értette meg, miért teszem, amit teszek, megért, hogy hagyjam egyedül, én fürdeni mentem. Utána két napig azt hittem mégiscsak elvesztettem a legjobb barátomat. Nem került ugyan, de csak felületes dolgokról beszélgettünk, láttam rajta, hogy gondolkodik, s dúl benne az érthetetlenség, és a történtek ellen való tenni akarás. Végül két nap után odajött hozzám, átölelt és azt mondta: „Igazad van. Köszönöm!”
Furcsán éreztem magam akkor, ültem a vízparton, és arra gondoltam, amikor Gábor meghalt abban a balesetben. Tomboltam, mert nem akartam megérteni és felfogni, ami történt velünk. Egészen addig, míg nem tudtam elfogadni.
A nyaralás többi része (is) jól telt. Közös megegyezéssel békét kötöttünk, Ági és én. Talán sikerült elfogadnia azt, hogy biszexuális vagyok. Végül nem azért jöttünk össze, így négyen, mert heterók vagyunk, hanem, mert összeillettünk. Más most tervezzük a jövő évi nyaralást. Hova. Aztán valaki közbeszólt:
- Egy, vagy két sátrat vigyünk? Egy nagy röhögés következett.
- Kettőt! – szólt Ági.
- Pedig csak egy fér a kocsiba!

Zsorzs LeGars Creative Commons License 2001.09.23 0 0 959
Most, hogy megtörtént a topic "újradefiniálása", és kiderült, nem kell, hogy feltétlenül csurogjon a g., arra gondoltam, ideje leírni egy emlékemet, mely (viszonylag) hosszú időre meghatározta a gondolataimat. Ami pedig azt illeti, hogy vajon az adott személy, olvasván a topicot, rájöhet-e arra, hogy ő volt a történet "tárgya", hát van ilyen. Ha már egyszer nem tudja senki a nevünket, arcunkat stb., akkor ennyi rizikófaktort csak vállaljunk be. Mindent nem lehet egyszerre.

Lényeg a lényeg, tavaly decemberben volt egy igen-igen jó parti a PeCsában, ahová én is elmentem a haverokkal, ahogy azt jó esetben szoktuk. Miután a társaságban én vagyok messze a legpörgősebb, akit elég nehéz a táncparkettről lekaparni, ha tetszik a zene, hajnali három-négy óra magasságában magamra maradtam. Úgy éreztem, a többiek nem pörgetnek eléggé, így tettem egy kört a tömegben, körülnéztem, és közben persze veszettül roptam. Egyszer csak egy társaság közelébe kerültem, olyan négyen-öten voltak, és nekik is legalább annyira bejöhetett a zene, mint nekem, mert nagyon veszettül nyomták. Néhány lány és két fiú, akik néha - a partik jellegétől elütően - egymás nyakába borultak, kétértelműen (akár többértelműen) lejtettek, elég tisztességesen szét voltak csapva, és nem igazán vettek tudomást a külvilágról. Rendben. A közelükben maradtam, nem csak mert nagyon jó volt látni önfeledt táncukat, hanem mert az egyik srác igen megtetszett nekem. Húszas éveinek elején járhatott, zöld póló, rajta három piros kereszt egymás alatt, a mai napig nem felejtem. Miközben élvezettel táncolt - láthatóan nagyon átérezte a ritmus minden ütését -, ízlésem szerint nagyon erotikusan lejtett, észrevett, és kétértelmű pillantásokat vetett rám, melyek mögött látni véltem, milyen féktelen lehet bizonyos helyzetekben, khmm, mintha vihar előtti csendet figyelnék. Akkortájt nekem barátnőm volt, akivel komoly csatáink voltak a szexuális beállítottságot illetően, így én még elképzelni sem igen mertem, mi lehetne, ha lehetne.

Ugyanakkor a tánc, a zene, a fickó hatására egészen becsavarodtam, lüktetett a szívem, minden porcikám, kirobbanni vágytam, ami, ugye, ha szeretjük a táncot, olyan érzés, mely automatikusan csak fokozódik a táncparketten. Mintha ketrecből akarnék kiszabadulni. A srác egyszerre volt erotikus, férfias, könnyed, piszok jó ritmusérzékkel, minden megvolt, ami engem elcsábíthat. Nem mertem lépni. Társaságban volt, baráti köre elég belterjesnek tűnt, nem léphettem volna semmilyen formában közéjük, közben pedig, a másik oldalról, rendkívül feszélyezett a tudat, hogy ott a barátnőm, akit imádok, aki a nagy szerelmem volt évekig, közben azonban 800 kilométerre leledzik tőlem (nem magyar volt), így bármit, bármikor megtehetnék, semmi nem derülne ki. Csak hát, hjaj, az a piszok lelkiismeret…

Idővel nem kívántam tovább kínozni magam, tovább léptem, mint amikor azt mondja magának az ember, hogy elég, ezt fölösleges folytatni, le kell zárni, felejtsük el, menjünk tovább. Így tettem tehát. Megkerestem a barátaimat, beszélgettünk, leültem közéjük, hogy lelassuljak, hogy visszatérjek ahhoz a képhez, amit kialakítottam magamról - magamnak, ezzel is megkönnyítendő az elszakadásomat a látomástól, amit a srácról alkottam magamban.

Aztán tovább ténferegtem, wc, kisterem, büfé, nagyterem. Egy pillanatban arra lettem figyelmes, hogy a srác a két termet összekötő folyosón a falnak támaszkodva ácsorog, egyedül, láthatólag azt sem tudja, hol van! Uff! Nem hagyhattam ki, éreztem, oda kell mennem hozzá, mégis csak meg kell szólítanom, nem hagyhatom ki ezt a kínálkozó alkalmat. Rávettem magam, hogy megszólítsam, de olyan zavarban voltam, és annyira nem lehetett mit mondani, hogy csak valami hülye duma jött ki belőlem a buli fergeteges hangulatát illetően. A srác annyira kész volt, hogy még válaszolni sem igen bírt, csak kicsit elmosolyodott, és ismét magába fordult. Még próbálkoztam egy keveset, aztán leléptem. Mit tehettem volna mást?! Az elkövetkező néhány partin figyeltem, látom-e, eljön-e, de nem. Azóta sem láttam viszont, és bár letettem arról, hogy megismerhetem, azért nem felejtettem el. Ma már talán jobb is, hogy ez az egy kép maradt meg belőle, ahogy táncol, ahogy csípőjét rázza, ahogy rámpislant. Azzal bíztatom magam, hogy bizonyos dolgokhoz jobb nem közelíteni. "It woud burst the bubble" (Björk)

PS: Bond, a sztorid elképesztő, iszonyatos perpatvar lehetett. Várom a folytatást (nem hiszem, hogy egyedül lennék J)

bond_007 Creative Commons License 2001.09.23 0 0 958
Nos, íme a folytatás…
Másnap, amikor továbbindultunk, a lányok, no és persze mi is nagy kussban ültünk a kocsiban. Nekem sem volt fogalmam hogyan kellene a helyzetet feloldani, igaz azt sem nagyon értettem, miért is kellene. Végül megálltunk az autópálya mellett kajálni. Attiláék bementek kenyeret venni, mi Annával kint maradtunk. Egy ideig csönd volt, aztán Anna megtörte a hallgatást.
- Mi volt tegnap a sátorban?
- Láttad nem? Minek kérdezel ilyen hülyeségeket!
- Láttam, pont ez az! Megígérted, hogy Gábor után nem lesz másik!
- Tudom, de ez csak úgy jött.
- Az ilyen nem jön csak úgy!
- De, hidd el. Amikor mi először lefeküdtünk szinte az is csak úgy jött. Emlékszel?
- Az azért kicsit más.
- Miért lenne más, megmondanád?
- Mert az ember nem fekszik le a legjobb barátjával, főleg ha a barátnője is ott van.
- Ez igaz, de most mit vársz?
Közben visszaértek Attiláék is. Eléggé gondterhelt képpel. Arra gondoltam: hogy ezt rendesen elbasztuk, mégsem tudtam kiverni a fejemből, főleg nem úgy gondolni rá, hogy borzalom.
- Ági úgy néz rám, mint egy gyilkosra. – mondta Attila félre
- Ne csodálkozz rajta. Neki ez új.
- Nekem is, de nem bánom, hidd el.
- Én elhiszem, nekem ne bizonygasd.
Megkajáltunk, ahogy illik: gyorsan, aztán autóba, és irány tovább. A lányok hátul, mi elől. Arra gondoltam, hogy ez lesz életem leghosszabb és legszarabb nyaralása. Útközben Ágira rájött a bőghetnék. Aztán veszekedni kezdett Attilával. Egy idő után meguntam a dolgot és közbeszóltam.
- Nem hagynátok abba!
- Te ne szólj bele – kiabált Ági.
- Azért van némi közöm hozzá, nem gondolod.
- Hát, ez igaz. Bent keféltek a sátorban, mint két hülye buzi, míg mi a városban kóválygunk, erre mit mondasz? Azt hogy bepiáltunk?
- Nem, azt hogy megkívántuk egymást.
- És ez szerinted normális?
- Te még soha nem kívántál meg lányt?
- De igen, de nem feküdtem le vele.
- Mert gyáva vagy!
- Hagyjátok abba – szólt bele Attila.
- Valóban nem ártana – helyeselt Anna is.
- És mégis miért hagyjuk abba? Téged nem zavar, hogy a barátod lefeküdt az én barátommal?
- Nem ez az első eset.
- Ezt nem hiszem el! Szóval buzi vagy.
- Na igen! Anna pedig fiú, nézd csak meg jobban, állati nagy farka van, a mellei meg leereszthetőek.
- Te bárkivel lefeküdnél, öntelt fasz vagy.
- Igazad van, lefeküdnék, ha akarod megállok, és megduglak téged is – ekkorra már tök ideges voltam, pedig nem szoktam kiabálni gyakran.
- Fogjátok be! – szólt Attila.
Csönd is lett.
Este későn érkeztünk a tengerpartra, a kempingbe. Újra sátorverés, kajafőzés. Úgy tűnt, hogy a lányok kicsit lenyugodtak, én meg azon gondolkoztam, hogyan tartóztatom meg magam este, olyan közel Attilához. Ott feküdt mellettem, nem volt különösebben feltűnő jelenség, a maga 185 centijével, inkább kisfiús volt a 21 évével, borotválkozni alig szokott. A szemei viszont tiszták voltak, kékek. Bele volt írva az egész lénye, láttam rajta, hogy nem akarja elfelejteni a történteket, és kívánja a folytatást. De egyben félt is a körülmények miatt. Este elmentünk úszni, mind a négyen. A tenger szuperjó volt. Meleg volt, és hűvös egyszerre. Levettünk magunkról mindent és irány a víz. Kiúsztam magamból minden dühöt, amit az Ágival történt vita során összeszedtem. Jól beúsztam.
Egyszer csak Attila is ott termett mellettem.
- Jól megkavartuk a szart!
- Ez így van!
- De kavarjuk meg jobban, én nem bírom ki melletted a sátorban, ha nem csinálunk valamit itt most rögtön! – szólt, én meg köpni, nyelni nem tudtam.
- Ha te is akarod…
Átkaroltam és ő is viszont. Csókoltuk egymást, ahol értük. Nem akartam elengedni. Aztán a kezével verni kezdte a farkam. Szépen lassan, finoman. Közben annyira megdagadt hogy szinte fájt.
- Ne hagyd abba, nagyon jól csinálod! – mondtam neki
- Nem is akarom abbahagyni. - És folytatta.
- Feküdj fel a vízre!
Felfeküdtem és szopni kezdett, lágyan, gyengéden. Néha erősen összeszorította a száját, szinte szívta ki az erőt belőlem. Aztán ismét csak verni kezdte a farkam, én már a határon voltam.
- Mindjárt elélvezek! – nyögtem
- Akkor most váltunk, jó?
Nyalogatni kezdtem a mellbimbóját, és a nyakát. És nem tudtam elhinni, hogy ez igaz. Rábuktam a farkára és szívni kezdtem, erősen. Vadabbul! kérte, és folytattuk. Éreztem, hogy olajat öntünk ezzel a tűzre, de nem érdekelt.
- Elsülök! – mondta, én abbahagytam és egy nagyot spriccelt, vonaglott a vízben és látszott rajta a elégültség. Van nekem is egy kis behoznivalóm, ha jól emlékszem és rámmosolygott.
- Van ám!
Szopni kezdett, éreztem, ahogy duzzad egyre jobban a farkam a szájában. De nem siette el, szépen lassan, de erősen szopott. Alig bírtam a vízen maradni. Jól jönne egy matrac, gondoltam. Aztán amikor már nem bírtam magammal, verni kezdte és egy oltári nagyot élveztem, a mellére is ment belőle.
- Mellbevágó volt. – mondta és elkezdtünk röhögni.
Már fájt a hasam a sok röhögéstől, amikor mellémúszott újra, átkarolt és egy csókot adott, mintha azt mondta volna ezzel, hogy köszönöm.
- Én most kiúszom, te később gyere, talán így Ági nem fog gyanút. Amúgy Anna miért nincs így kiborulva?
- Mert voltunk már édeshármasban, még régebben.
- Így érthető.
- Azért kicsit csodálkozott ő is, mit mondjak.
- Még szép, csak Ágival nem tudom mit kezdjek.
- Kitalálunk valamit. Mondjuk édesnégyes?
- Hülye! – nevetni kezdett, majd kiúszott a partra.
Én úgy húsz perc múlva mentem vissza, akkor már csak Anna volt a parton. Attiláék visszamentek a sátorba.
- Jót úsztál?
- Fantasztikus volt.
- Megint szeretkeztetek ugye? Ne hazudj, ismerlek!
- Igen.
- Tudod nem is a tény zavar, inkább váratlanul ért az egész, azt hittem Gábor után nem tudsz majd mással kezdeni. Én akkor ezt elfogadtam, és most sem teszek másképp. Az igazat megvallva, három hete én is lefeküdtem egy lánnyal.
Na paff neki, gondoltam magamban. Ez szívbeszúrás, pont jókorra időzítette, mert így mindenképp azt kell mondjam:
- És jó volt?
- Nem nagyon, de tudni akartam milyen. És nem mondom azt, hogy nem próbálom meg többször. Igazából Attila nagyon rendes és helyes srác.
- Igazán?
- Igen, nem szabadna egyedül magadnak megtartanod!
- Tessék???
- Ha ilyet „játszotok” ti ketten, úgy a fair, ha minket is bevesztek.
- Viccelsz? Szerinted Ági mikor menne ebbe bel?
- Csak várd ki a végét.
Ezután visszaindultunk a sátorhoz. Furcsa zajokat hallottunk, kinyitottam az ajtót és Ági, meg az Atis ott keféltek gőzerővel. Korán jöttünk – mondtam Annának, viszazártam az ajtót, és valahogy megcsalva éreztem magam, pedig nem szabadott volna!
folyt. köv. (mert még nincs ám vége)
yons Creative Commons License 2001.09.23 0 0 955
Sheme,

2. Manapság sem elfogadott hazánkban a fi(j)ú-fi(j)ú szexuális kapcsolat, elítélik, majdhogynem tűzzel-vassal védekeznek ellene. Munkahelyekről elbocsátják a tagot, hogyha csak a gyanú árnyéka is rávetül. Ki meri akkor felvállalni: én csak a haverom seggében érzem jól magam! Ugyanis ráismer(né)nek egymásra az ilyen emberek ismerősei. Szavajárásról biztosan. Itt is elég nagy a lebukás veszélye. Nem?

Ez nem igaz, nekem pl. több kollégám is volt/van aki nyiltan vállalta, és mégsem rúgták ki őket. Megjegyzem ha valakit ezért rúgnak ki, akkor szinte 100% eséllyel nyeri meg a munkaügyi pert.
Egyébként hidd el, hogy az ilyen emberek legnagyobb része teljesen normális, hétköznapi életet él, és sokszor még csak sejteni sem lehet miről van szó. Valóban vannak 'reklámbuzik', akik minden lehetséges eszközzel hangsúlyozzák hogy ők kicsodák - na őket a melegek többsége megveti. Egyébként akkor tőled is megkérdezem: mitől elfogadottabb az, ha egy filmben pl. két nő csinálja egymással (manapság egyre gyakrabban), mint két férfi? Egyébként szerintem az, hogy ki-kivel fekszik le, mindenkinek magánügye. Hidd el,hogy a melegek nagy többsége a közelébe sem megy az Angyal és hasonló helyeknek, illetve a melegparádéknak.

Előzmény: Sheme (936)
coito_erGO Creative Commons License 2001.09.23 0 0 954
na, az nagyon jó lesz, ha a szézoffolás után végre ismét a kerékvágás & co jön!!!

mellesleg: izgatottan várom a gabalyodásokat :))))))))))

Előzmény: bond_007 (953)
bond_007 Creative Commons License 2001.09.23 0 0 953
Üdv Mindenkinek!

Két napja nem voltam itt, s mit látok, ill. olvasok, mire visszajövök. "Bűzlik" az oldal. Aztért is szeretem ezt a topicot, mert fölösleges idiotizmussal eddig még nem volt teletűzdelve. De csak eddig. Igazából az X-edik hozzászólás óta ez a szagos téma megy. Nem lehetne lógva hagyni az egészet. Úgyis ki ilyen, ki olyan. Van akinek egy szag illat, és fordítva. Ez olyan, mintha arról vitatkoznánk, hogy a pacalpörkölt jó, vagy sem. (Pedig egy adag fottírzokni, nem más). Még azt várom, hogy olvasás közben alúl kis csíkban fusson a szöveg, hogy a műsor után közvetítést adunk a jelenlegi szaghelyzetről. Szóval ha lehet szálljunk le erről, oké?
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
(itt most elvágtam a témát)

Amúgy sikerült összehoznom az olaszországi események folytatását, du., vagy este felrakom!
Bond

coito_erGO Creative Commons License 2001.09.22 0 0 952
nagggyon helyes!!!! viszont a testszag ki mit szeret c. hely számodra paradicsom lehet!!! :)
Előzmény: Sheme (951)
Sheme Creative Commons License 2001.09.22 0 0 951
Ezennek kijelentem a Tisztelt netes barátok előtt, nem hozakodom itt elő ezzel. 1000 bocs és 1 anyamedve!
Előzmény: coito_erGO (949)
Sheme Creative Commons License 2001.09.22 0 0 950
Szia!

Na, éppen erre szerettem volna kilyukadni. Köszi a segítséget. Nem akartam, hogy az én számból hangozzék el, mert akkor azt találnák itt mondani, hogy nőgyűlölő vagyok.

Nem. Szeretem őket.

Előzmény: AMonKEye (943)
coito_erGO Creative Commons License 2001.09.22 0 0 949
coooooool!

szerintem eléggé szét lett offolva itt a szagokkal a topic...eddig nem nagyon volt ilyen, h elkelendoztunk volna...

szóval némi nemi esetek jól jönnének :))))

semmi különös: de tegnap csúcsforgalomban "repesztettem" a kiskörúton vagy 2km/h sebességgel...szóval az éti csigák is elhúztak mellettem. a mellettem levő autóban egy helyes, ÖLTÖNYÖS muki ült, valami divatpicsával....szóval annak ellenére, h alig látszódott belőle vmi, megtetszett...és nézgettem...ő is rámnézett, sőt rám is mosolygot...hát ettől totál hepi lettem...

ennyi!

Előzmény: Pluto81 (948)
Pluto81 Creative Commons License 2001.09.22 0 0 948
Coito:
Tessék egy netcaféból való hozzászólás :)

(Private-Link, József krt. 52)

Többiek:
A szagok kellemetlenek, az illatok finomak. :)

-Pluto,
aki most jól megmondta..

coito_erGO Creative Commons License 2001.09.21 0 0 947
a topic mindenkié....akit érdekel, és érdemben szól hozzá. a gyűlölködők meg jobb lenne, ha nem távol maradnának!

és remélem mielőbb minél több sztorit olvashatunk..

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!