Sose lesz annyi időm mint a héten, ezért gondoltam egyet, és rászántam magamat, hogy irok még egy részt (III.).
A WC-s kaland után komolyan el kellett gondolkodnom arról, hogy most mi is történik velem és velünk. Nagyon felszabadult voltam, hogy három hónap alatt, mióta Zsoltit ismerem, mi minden történt velem. Megismertem valakit, akit soha nem vágytam megismerni, és teljesen kiforditotta a napjaimat. Ugyanakkor, amennyire felszabadulttá tett, ugyanannyira letaglózott a gondolat, hogy ebből nem lehet soha semmi, olyan családi háttérrel mint amilyen Zsoltnak és nekem volt külön-külön és együtt, meghát az emberek gondolkodása miatt is.
Ő egy kemény, machó családból jött, volt egy bátyja és egy huga. Kinézetre Zsolti se volt semmi, de a bátyja ... . Hát, most igy utólag azt mondom, hogy ő a klasszikus férfi ideál, nemcsak az arca, hanem a testlakata is, a viselkedése pedig gyengéden macho volt. Majd kellő időben mesélek róla is.
A papa egy olyan férfias hapsi, nem szép, de nagyon kemény darab.
Zsolti sem sikerült rosszul. 180 cm magas volt, atletizált nagyon sokáig, igy nagyon arányos volt minden tagja. Sötétszőke, szemébelógó haját és dús szemöldökét, markáns arcvonásait, nagy tenyerét és szép hosszú ujjait, keskeny csipőjét és jó formájú lábait nehéz volt nem észrevenni. Az együttes hatás pedig - én ugyan elfogult vagyok - de full full volt. Én sem voltam rosszul kinéző, de mellette nem sok esélyem volt, ha ugyanazért a nőért indultunk együtt. Még akkor is, ha akkor barna, nagyon göndör hajam, kék szemem, szintén keskeny csipőm és jó alakom volt. Magasságunk szintre teljesen megegyezett. Kettőnk közül nekem volt jobb a szövegem, de Zsolti olyan eképesztően kihivóan tudott viselkedni, hogy szinte csodáltam érte.
Nála szőrösebb pasival azóta sem találkoztam. Ezt nagyon szégyelte, talán előttem érezte először, hogy ez másoknak mit okozhat. Szóval Zsolti egy igazi jó hapsi volt nekem, aki nagy zöldes szemével mindig mosolygóan nézett midenkire. Mivel sokáig sportolt, nagyon harmónikus volt a mozgása. Ha pl. elmetünk dizsibe, akkor mindenki meghalt mellettünk. Csak hivatásos táncos maradt melletünk meg a parketton. Ez lehet, hogy igy túlzásnak hangzik, de csak képzeljetek el két fiatal, jó alakú hapsit, akikből dől a hülység, és nagyon felszabadultak .... Igy nem csoda, hogy majdnem mindent nőt sikerült előbb vagy utóbb becserkészni. Ezek persze inkább skalpvadászatok voltak, de szenvedélyünk miatt fontos volt, hogy legyen mindig sikerünk.
A barátnők ezt nagyon nehezen viselték. Hatalmas botrányok votak, havonta egy kis szakitás, azután a menetrendszerű visszatérés. És mindent ment a régi kerékvágáson.
Szóval, elhatároztam, hogy - mivel ezt a kapcsolatot, bármennyire is fájt, egyre jobban nem tudtam fenntartani - megszakitom a kapcsolatot Zsoltival. Nem volt könnyű döntés, de nem láttam, hogy mitől lehetnénk környezetünktől nem megveteve általuk elfogadottak lenni. Sehogy.
Zsolti nem értette, hogy mi történt. Ugyanúgy viselkedtem mint addig, csak nem adtam alkalmat semmilyen közeledésre, a siklamlós közeledései elől kitértem. Viccein nem akartam nevetni, bármilyen jók is voltak. Ez igy ment egy hónapon keresztül. Sikeres háritásaimon nagyon felbuzdultam, és úgy gondoltam, hogy akkor ez igy menni fog. Úgy éreztem, hogy győztem. Már nem gondoltam annyit Zsoltira és az együtt töltött percekre. Próbáltam elhessegetni, mind nagyobb sikerrel azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor karjaim között tartottam.
A hatás nem maradt el. Zsolti eleinte nem igazán vette fel kitéréseimet, azt hitte valami új nő van a dologban. De azért nagyon akarta tudni, hogy hova sietek munka után és mit csinálok hét végén. Nem akarta elhinni, hogy a gyoönyörű barátnőmmel voltam. Azt mondta, hogy ezt nem fogom neki soha bemagyararázni. Pedig igy volt.
Egy jó idő után, Zsolti egyre komorabb lett. Többször jött be borotválatlanul dolgozni, amit soha nem tett korábban, annál is inkább mert erős arcszőrzete volt, mégha szőkésbarna is volt. Szemei beesettek lettek. Már nem jött oda hozzám, csak sóvárogva nézett rám egyre messzebbről. Nem kezdeményezett beszélgetést se velem, és senkivel sem, ha én is ott voltam. Munka után nem ment rögtön haza, hanem megvárta mig hazamegyek és csak utána ment el a cégtől. Nappal egyre kevesebb viccet engedett el, viszont nagyon belemerült a munkába. Hát azért anyagi haszna is volt ennek a sok munkának, mert negyedév múlva előléptették.
Az előléptetése alkalmával rendezett koccintáson csak egy teljesen semleges gratulálommal elintéztem, és úgy éreztem, hogy akkor győztem véglegesen.
Útólag az elmodásából tudom, hogy ez tette be nála a kiskaput. Zsolti elkezdett fogyni, és halvány korábbi önmaga sem volt már, de hát azért jó hapsi maradt, csak egy kicsit megroggyant. Barátnője előtt megjátszottam a tudatlant, hogy én, mint a kegjobb barátja nem tudom, hogy mi van vele. Az én kis nőcim, Réka is kezdett aggódni Zsolti miatt.
Akkor úgy gondoltam, hogy ennek igy kellett lennie !
Igy telt el talán két hónap, amikor Zsolti egyszer nem jött be dolgozni. Majd mésnap se. És utána se. Mindenki tőlem kérdezte, hogy mi van vele. Én tényleg nem is tudtam, hogy miért nem jött, de nem is értettem, hogy miért tőlem kérdezik, hiszen nekem, akkor már nem volt több közöm hozzá, mint bármelyik másik munmkatársamnak.
Talán egy hét múlva, hogy Zsolti nem jött be dolgozni, csörgött munka közben az asztalomon a telefon. Felvettem. Zsolti édespaja szólt bele. Azóta is azt gondolom, hogy infarktusközeli állapotba kerültem a pillanat töredéke alatt. Egy szót se tudtam szólni a meglepetéstől. Szám kiszáradt, szivverésem felgyorsult, tenyerem izzadni kezdett és tényleg az ájulás kerülgetett. Próbáltam laza és könnyed lenni, mint amilyennek megismert, de azt hiszem ez nem nagyon jött össze. Laci bácsi, mert igy hivták Zsolt apját, azt kérte, hogy menjek már látogassam meg Zsoltit, mert nagyon furcsának tartja, hogy Zsolti otthon fekszik lázasan, és a legjobb barátja nem hivja fel és nem látogatja meg. Kérdeztem, hogy mi a baja, de azt válaszolta, hogy az orvosok nem találtak semmit nála, és hogy biztos a sok munkától teljesen kimerült.
Lehet, hogy hülyék az orvosok, de Zsolti baja nem ez volt, szerintem. Dehát én nem az orvosin végeztem, igy nem értettem, hogy az orvosok mire gondolnak, amikor általános testi kifáradásról és stresszről beszéltek a kimerülés okaént. Laci bá' dörmögő hangján csak azt mondta nagyon nyugodtan: "Andriskám, kérlek, gyere ki a fiamhoz, nagyon vár téged!" és arra kért, hogy próbáljak az elkövetkező napokban valamikor időt szakitani Zsoltira és menjek ki hozzájuk. Ha kell, bejön értem a céghez munka után kocsival.
(Még most most is megkönnyezem Laci bá' kétségbeesett kérését.)
Laci bá' beszélgetésünk egy-két perce alatt lerombolta addig felépitett váramat, amelynek a falai mögé bebújtam Zsolti elöl.Győzedelmi érzésem órák alatt eltünt. Előremegfontoltan gonosznak éreztem magamat. Azon a délután én minden voltam magam előtt, csak jó fiú nem. A szégyenérzet másnapra teljesen úrrá lett rajtam. A követekező napon rászántam magamat, hogy kimenjek Zsoltiékhoz. A munkaidő vége előtt vagy egy órával elindultam hozzájuk.
Még csak kora este volt, amikor megérkeztem a házuk elé.
Csöngettem egyszer, majd mégegyszer és mégegyszer, de nem nyitott senki sem kaput. Hirtelen zördült a kapuzár és egy magas, nagyon-nagyon helyes izmos, szőrös férfi nyitott kaput egy szál bermudában. Nagyon zavarba jöttem, és megkérdeztem, hogy Zsolt itthon van-e. Bólintott és nagy szemekkel rám meredve, csak annyit kérdezett, hogy én vagyok-e András. Mondtam , hogy igen, majd csak annyit kérdezett számonkérően, hogy mi történt, hogy "kegyeskedtem " kijönni Zsoltihoz. Nagyon kényelmetlenül éreztem magamat, talán soha ennyire nem. Gyomrom görcsben volt, szám megint kiszáradt.
A férfi, aki Zsolt bátyja volt és Tamásnak hivták, bekisért a házba és felmentünk az emeletre, Zsolt szobájába. Benyitott, és beléptünk, majd Tamás gyorsan ki is ment a szobából.
Zsoltra néztem, aki ágyában feküdt, azon az ágyon, amely nemkihúzva, első "kapcsolatunk" szinhelye volt. Nagyon sápadt volt, de szeme most is mosolygott mint mindig. Igy besett arccal is iszonyúan jól nézett ki. Nem volt rajta semmi felül, mindkét karja a paplanon volt.
- Miért nem jöttél el, annyira vártalak - mondta, majd folytatta - ne mondd, hogy nem értél rá. Egy hete csak azon gondolkodom, hogy mit tettem, hogy ki akarsz rekeszteni az életedből. Hát nem vetted észre, hogy csak miattad dolgozom ennél a dög unalmas cégnél? Mi van veled? Találtál valaki mást? Már nem vagyok neked jó?
Ekkor láttam az első könnycseppet a bal szemének a sarkában. Azt hittem, hogy ott helyben elájulok. Olyat éreztem, hogy a világ kifordul velem együtt. (Ilyen fordult már elő korábban velem, hogy a meglepetéstől lemnent a vérnyomásom és hirtelen összecsuklottam, ezért egy nap kétszer kellett kávét innom.) Miután a vér kiment a fejemből, leültem Zsolti ágyának a szélére. Zsolt nagy szemeivel nyugodtan nézett rám, választ várt. Nem tudtam megszólalni még egy jó ideig. Kezét odacsúsztatta az enyémhez, majd megfogta ls megszoritotta és csak annyit suttogott: " Ne hagyj egyedül!"
Nem vagyok egy könnyes tipus, de folyt a könnyem, először csak az egyik szememből, majd mind a kettőből. Zsolti férfiasan szőrös kezében tartotta kezemet és megszoritotta. Csak egy szoritást várt tőlem.
Csak annyit tudtam mondani, hogy ne haragudj, és ráborultam a mellére. Kezével beletúrt a hajamba és lassan simogatni kezdett, mikozben azt suttogta, hogy nem akar elvesziteni. Fejemet felemeltem, odacsúsztam a fejéhez és megcsókoltam. A viszonzás nem maradt el. Megfeszültek izmai és szenvedélyesen magához ölelt. Egy pillanat alatt felelevenedett bennem minden az elmúlt négy hónapból. Szorosan magamhoz öleltem és nyelvemmel behatoltam a szájába, ameddig csak tudtam. Testemet elöntötte a forrőság. Zsolti szőrös lábát kiemelte a takaró alól és rátette a hátamra. Eközben kezemmel megfogtam a kezét és mind a kettőt a feje fölé szoritottam. Nem tiltakozott, megengedő volt. Hagyta, hogy szétcsókoljam a fülét, kiszivjam a nyakát. Nem mondott semmit, csak nagyokat nyögött és azt suttogta: "csókolj, drágám". Ez volt a kulcsszó. Zakómat ledobtam, nyakkendőmből kiszabaditottam magamat, letoltam a nagdrágomat és a gatyómat. Ott álltam előtte egy szál faszban. Nem érdekelt, hogy a bátyja bármikor bejöhet. Ráfeküdtem Zsoltira, minden porcikáját érezni akartam. Zsolt jobb keze a farkamhoz csúszott és keményen megmarkolta. Balkezét feje fölött tartottam, jobb karjára pedig úgy ránehezedtem, hogy ne tudjon mozdulni. Ekkor éreztem először, hogy nem tud mit tenni, moccanni sem tud, ki van szolgáltatva nekem. A smárolástól kifáradt nyelvvel csúsztam a nyakára, hogy összevisszaharapdáljam, majd lecsúsztam a mellére. Kezét elengedtem, és balkezemmel izmos mellét simogattam. Zsolti nem csinált már seemit csak feküdt és várta a végkifejletet. Előbb a hasára csúsztam, majd fanszőrzetébe nyomta bele az orromat, hogy érezzem a farkának a szagát. Jobbkezével besegitette a farkát a számba és vadul szopni kezdtem. Zsolti aprókat nyögött, de még mindig nem mozdult. Lassan lecsúsztam a gyönyörű golyóihoz és azokat vettem be számba , majd engedtem kicsúszni őket egyenként. Továbbkalakbdozott a nyelvem. Semmit nem éreztem csak nagyon sok szőrt és még több szőrt. Lassan felemeltem szőrös combjait, hogy minél közelebb kerüljek a gyönyörünk kapujához. Közben Zsolt bevette a farkamat a szájába, kezével közben úgy szoritotta a faszomat, mintha soha nem akarná elengedni. Lassan kezdtem mozgatni a farkamat a szájában és olyan kellemes érzésem támadt mint a barátnőm szájában még soha.Ahogy mozgattam, úgy lett a makk egyre nagyobb és keményebb. Szinte döftem a faszt a szájába, de nem tett semmit, csak éreztem, hogy majdnem a torkában vagyok. Nyelvem közben a lüktető lukát simogatta. Ez igy ment percekig, majd halkan csak annyit mondott: "kúrjál már szét". Megfordultam és merev faszomat úyg belevágtam a lukába, hogy felorditott, de rögtön utána már csak azt ismételgette, basszál, basszál basszál ... Andris. Nem akartam gyorsan elmenni. Ezért kisebb szüneteket tartottam, közben belenyomtam a nyelvemet a fejébe vagy az ajkait harapdáltam. Nem tudom mennyi idő telt igy el, talán 10-15 perc, majd elkezdtem "járni" benne. Szegény Zsoltinak fájt, de csak annyit kiabált, hogy basszál szét ... .
Előbb ő ment el majd én rögtön utána. Miután megkapta a beöntést, ráfeküdtem és hosszasan csókolóztunk.
Ekkor már sejtettem, hogy nem akarok Zsolttól elválni egyhamar, de valamit ki kell találnom, hogy valahogy együtt tudjak élni ezzel a kapcsolattal.
A történetek igazak, ez egy hároméves kapcsolat volt: nagyon hosszú idő majdnem kizárólag egymás mellett ill. együtt valakivel párhuzamosan átszőve rengeteg nővel és olyan fordulatokkal... . Csak a barátom neve nem az igazi.
Igy is néha úgy érzem, hogy egyszer valaki vmilyen részletre rá fog ismerni. De csaknem.
Brettnek tetszett a kis történetem. Örülök neki. Amennyiben vanak ötletek, hogy mely részletek az igazán érdekesek, szivesen veszem, ha elmondjátok, hogy pl. a naturálisabb vagy a lelkizős esetleg egyéb részekre térjek ki jobban.
Nem tudom, hányan olvasták eddig még senkivel megnemosztott töténetemet, de coitonál nagy sikere volt. Akkor itt küldöm a második részt:
Nem tudom, hogy ki hogy volt az első ilyen alkalma után (I. rész), de ez lévén az első kapcsolatom a 20-as éveim közepén, nagyon kizökkentett a napi kerékvágásból. Először nem is a félelem, hogy mi van akkor, ha megtudják, hanem az élmény újszerűsége az, ami nagyon megváltoztatott átmenetileg.
Másnap alig vártam, hogy találkozzunk reggel a munkahelyen. De nem szóltunk egymáshoz, sőt szinte félve néztünk egymásra. Talán attól féltünk, hogy valaki valamit észrevesz, nem tudom,de azért sejtettem, hogy valami olyan történt velem, amit nem lenne nagyon jó megbeszélnem a haverokkal. Bezzeg a női hóditásokat részletesen kibeszéltük: de tényleg, az utolsó pillanatot is, meg az összes többit, ami előtte volt.
Külön mentünk ebédelni. De annyira el voltam foglalva a saját gondolataimmal, hogy nem is akartam egyelőre beszélni róluk, még Zsolttal se.
De azért, ha valami miatt egymás mellett voltunk pl. az asztalánál álltam meg, szinte szikrázott a levegő közöttünk a remegő feszültségtől. Igy teltek a napok. Naponta bizonygattam magam előtt, hogy nem igazán történt semmi, csak valamit kipróbáltam, ami nem volt túl rossz. Meg különben is: nekem ott van imádott barátnőm, akivel ezután sokkal több időt kezdtem el tölteni.
Persze, lopva sokat néztem Zsoltra, de ő is kerülte a tekintetemet. Neki sem volt könnyű. Mint utólag megtudtam, nagyon fájt a kis gyönyörű segge még napokkal később is.
Ahogy múltak a napok, egyre rosszabb volt, hogy nem beszéltünk és kezdett hiányozni, hogy nem érinthetem meg. Akkor egy kis gonoszságot eszelt ki Zsolt ellenem - később elmondta - elkezdett minden nap nem öltöny nadrágban járni dolgozni, hanem farmerban. Vagy úgy intézte, hogy a munkahelyen öltözzön át és legalább egy nő lássa a részeleteket, vagy abban volt egész nap. Egyik rosszabb volt mint a másik. Ha látta valamelyik kolléganőm a nagy vetkőzést, akkor azt beszélték egész nap a szobában, ahol ültem, hogy milyen izmos és szőrös lába van Zsoltnak és hogy mi mindent nem csinálnának vele, ha egyet kivánhatnának. A másik lehetőség az volt, hogy a tényleg jó alakú seggével egész nap ott feszitett körülöttem.
Egy kis időbe telt mire rájöttem, hogy én is bejövök olyan nadrágban dolgozni, amelyeket baraátnőm nagyon szeretett, hogyha hordtam. Ezek egy kicsit feszültek rajtam, és elöl látszott, hogy mekkora az én kis csomagom, hátul meg formás kicsi hátsóm, ami tényleg volt (nem dicsérni akarom magamat).
Ez azután meghozta a nemvárt hatását. Másnap a kolléganőim, egész nap azt hajtogatták, hogy milyen jól áll nekem a nadrágom, és hetekig utána még az volt a téma, hogy egy jó seggü hapsival milyen jó lenni. Hát ebben egyetértettünk!
Zsolt egészen odalett a látványomtól. Hirtelen minden dolga körülöttem támadt. Alig vártam, hogy valahogy egyedül maradjunk. De hát az nem jött össze sehogy se. A kezdeti velekapcsolatos bizsergető érzés mellett el kezdett hatalmasodni rajtam a félelem, hogy valami olyat kezdek, aminek nem lesz jó vége.
Több mint egy hét telt el a szüleivel való találkozás óta, amikor a napi munka végeztével indultunk a kollégákkal haza. Vártuk a liftet, és persze ilyenkor mindenki be akart szállni egyszerre. Én is és Zsolt is ott álltunk egyméstól jó távol a lift előtt, amikor kinyilt az ajtó, benyomultunk, és Zsolt ott is állt előttem a liftben. A lift tomve lett. Nemcsak, hogy nem fért be mindenki, de még túlsúlyosak voltunk, igy valakinek ki kellett szállni. Ideges remegés fogott el.
Néha a hetedik emeletről gyorsan le lehet jutni a földszinre, ha közben a sehol nem kell megállni. MOst azonban nem bántam volna, ha legalább egyetlen emeleten megállunk és Zsolt ott marad mellettem.
Megálltunk a hatodik emeleten. A lift ajtó kinyilt, de senki nem akart kiszállni, beszállni meg senki se tudott, és arra vártunk, hogy majd csak becsukódik a lift ajta. Ekkor Zsolt, aki nekem háttal állt, lassan nekinyomta előbb a popsiját farkamnak majd az egész izmos hátát mellkasomnak, szinte nekiszoritott a lift falának. Hát, nyelni nem tudtam az ijedtségtől, mert hatása a nyomulásnak kapitális volt a nadrágomban fél pillanat alatt. Ha eddig egy kicsit feszült rajtam a nadrág, akkor most a gombok a sliccén továbbfeszültek... . Elfogott a félelem, hogy ha most ki kell szállni a liftből, akkor nem tudom mi lesz. Persze, a bal kezemmel közben szőrös karját simogattam, hogy fokozzam a jóérzésemet, majd lassan megszoritottam a kezét. Nem tiltakozott. A félelmem és a jó érzés viszonylag sokáig tartott, mert minden emeleten megálltunk, még ötön, osszesen. KÖzben attól féltem, hogy nem elég, hogy kőkemény a farkam és mivel nem tudott kényelmesen kinyújtózni ezért egy kicsit fájt, de mi lesz, ha ott elmegyek. HOgy ezt megelőzzem, mert éreztem, pillanatokon belül be fog következni, négyjegyű számokat kezdtem összeadni. A megelőzés sikerült. De ki kellett szállni a liftből hamarosan.
MOst tudtam meg először, hogy milyen, amikor azért teszem a táskámat magam elé, hogy eltakarjam harcra kész farkamat. Zsolt is kiszállt a liftből előttem, rámnézett hatalmas csillogó szemével megnyalta szája szélét és elindult kifelé az épületből. Egy kollégám kezdett hozzám beszélni, igy nem tudtam Zsolttal menni, de percekbe került mire munkatársammal két értelmes szót tudtam váltani.
Megviseltek a liftes élményeim, mert félelmetesen gyorsan éreztem meg a forróságot a nadrágomban. Ilyet még korábban nem tapasztaltam.
Elhatároztam, hogy beszélek Zsolttal amint lehet.
Napok teltek el, de valahogy nem jött össze, hogy beszéljünk. MIvel továbbra is keményen nőztünk külön-külön még az ebédidőben is, ezért nem tudtunk négyszemközt lenni.
Egyszer a folyosón beszélgettem, azt hiszem az egyik kolléganőmel, amikor megállt mellettem vagy inkább közvetlen közelemben. Szinte éreztem forróságát. Megvárta, mig befejezzük a beszélgetést, és azt mondta, hogy szeretne velem beszélni. Egy pillanat alatt gyomromban volt az ideg, Zsolt hangja pedig határozott volt és nem tudtam, hogy mi fog következni.
Lementünk egy emelettel lejjebb, ahol le lehetett ülni a folyosón és nem voltak annyian. Egymásra néztünk, de nem tudtunk egy szót se szólni. Csak azt láttam nadrágján keresztül, hogy Zsolt farka egyre nagyobb lesz. Ez villámcsapásként ért, és az enyém is egyre nagyobb lett. Életemben elöször rágyújtottam ,mert nem birtam a feszültséget. (Zsolt ugyanis cigizett). Megbeszéltük, hogy ez igy nem megy tovább, mert mind a ketten nagyon féltünk, hogy mi lesz, ha valaki megsejt valamit kettőnk kapcsolatáról. Elemséltük, hogy mi történt velünk az elmúlt héten, meg minden mást. Csak egyet nem: hogy mi lesz velünk. Ezt egyikünk sem merte szóbahozni. Csak hencegtünk egymás előtt legújabb nőügyünkkel, amit a hétvégén hoztunk össze.
Nem tudom volt-e már nektek olyan, hogy beszéltetek valakivel, de közben szikrázott a levegő köztetek és szemetekkel majd felfaltátok a másikat. Valami ilyesmi történt most velünk. MIvel a lényegről nem beszéltünk, ezért lelkileg is kielégitetlenül indultunk vissza dolgozni.
Engem nagyon megviselt Zsolt jelenléte és hogy nem beszéltünk arról, amiről nagyon akartunk, csak büszkeségből vagy talán félelemből. A beszélgetés után nem a szobámba mentem, hanem a WC-be, hogy megmossam az arcomat és egy kicsit lehiggadjak. Nagyon elmerültem a gondolataimban, amikor valaki hátulról átölelt és belecsókolt a fülembe.
A hatás felért egy ősrobbanással. Farkam már állt is, és elkezdtem Zsolt szőrös karját simogatni, miközben hol a fülemet, hol a nyakamat csókolta előbb a jobb oldalon, majd a bal oldalon. Eközben akkorra már álló farkát a fenekemhez dörzsölte és kúró mozdulatokat kezdett imitálmi. Hátranyúltam és megfogtam a seggét és masszirozni kezdtem. Csókoloztunk és nagyokat sóhajtottunk. Tudtam, hogy kell valaminek történnie, különben olyan alhasi fájdalmaim lesznek este, hogy rosszul leszek tőle.
Bementünk az egyik WC-be, és legnagyobb meglepetésemre Zsolt már a sliccemet gombolta ki nagyon ügyesen és a következő pillanatban már a farkamat szopta - teljes beleéléssel. Akkora voltam mint még soha, talán. Fejét teljesen rányomtam a farkamra. Szegény majd megfulladt, de nem tiltakozott, mert mint később elmondta, három napja arról álmodott, hogy csak mégegyszer az életében leszophasson. Hát most azt tette, és nem tudom, hogy csinálta, de igazi tehetségnek bizonyult ebben (is). Közben kezével a mellbimbóimat dörzsölgette és a szőrös hasamat és mellemet simogatta. Lassan lecsúszott a kezem és felemeltem magamhoz, és vadul csókolni kezdtük egymást nagy szendedéllyel. Majd leguggoltam és elkezdtem a farkát nyalogatni, miközben gyönyörűen izmos és szőrös combját simogattam. Számba vettem golyóit, aminek egy halk nyikkanás volt az eredménye majd egy nagy, mélyről jövő nyögést hallottam, és Zsolt lassan megfordult. Ismét ott volt előttem izmos és szőrüs kerek feneke. Csak massziroztam és élveztem, ahogy a göndör sötétszőke szőr csiklandozta a tenyeremet. Zsolt türelmetlenül szólt, hogy nyaljam már ki, mert mindjárt elmegy és előtte még érezni akarja a nyelvem a seggében. Ez volt ott a hab a tortán. Körbecsokolgattam a lukát, majd nyelvemmel lassan egyre kisebb köröket irtam le az élvezetek kapujában. Lassan szétfeszitettem az ujjammal a seggét és nyelvemet olyan mélyre nyomtam, ahogy csak tudtam, miközben simogattam, seggét és combját elöl felváltva. Majd feláltam és ismét vadul egymásnak estünk.
Egyszerre mentünk el megint. Zsolt nem győzött csodálkozni, hogy hogy jön ki belőlem ennyi minden, de nem vette észre, hogy belőle legalább annyi jött mint belőlem, ha nem több. Most még jobb volt mint az első alkalommal
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! húúúú....mint mondjak, rendesen felizgultam ettől!!!!szerintem nem kérdéses, h jó lenne, ha folytatnád....esetleg képekkel illusztrálhatnád ;))))
Egy kisebb cégnél dolgoztam néhány éve. Teltek a napok, a hetek, a hónapok és fülig szerelmes voltam a barátnőmbe, aki mellesleg gyönyorű volt, nem fojtott meg a szeretetével és nagyon szeretett. Alig vértam, hogy vége legyen a munkának, és ha nem a haverokkal mentem el vhová, akkor mindig hozzámentem.
Egy napon egy új fiú lépett be a céghez, Zsoltnak hivták. 180 cm magas, nagyon férfias, sötétszőke kékszemű jó alakú izmos srác volt, aki mindekire mosolygott, jó volt a humora, és hamarosan a kis mhelyu társaság középpontja lett. Eddig nem is lett volna semmi probléma, de a nyár közeledtével fehér rövid ujjú ingbe kezdett járni. Amikor megláttam izmos és szőrös karját, nem tudtam a szememet levenni róla. Egészen megzavart - napokra. Állandóan csak az izmos szőrös karjára gondoltam.
De mint minden újdonság ez is csak 3 napig tartott. Annyi változás azonban történt, hogy próbáltam többet beszélgetni vele, addig is tudtam a karját figyelni.
Egy reggel, nem a fehér ingbe jött, hanem valamilyen poloban, igy le kellett vennie a polot és felvenni az inget. Véletlenül, de tényleg bent voltam a szobában, ahol az átöltözés történt. Felső testén minden izom látszott, barna volt, de szőrtelen. Ahogy ott járkált félmeztelenül - ketten voltunk a szobában - nem tudtam, hogy csináljak úgy, hogy ne vegye észre, hogy magamon kivül vagyok. Talán inkább az a jobb szó, hogy szabályosan rosszul voltam: nagyon vert a szivem, remegett a kezem, még a vér is kimet belőle és nem mertem már az asztaltól se felállni, mert biztos, hogy ott halok meg szégyenemben,ha észreveszi felizgulásomat.
Hogy-hogynem kijutottam a szobából, de mint előzöleg is,ismét nagyon zavart lettem.Barátnőm rögtön észrevette, hogy valami történt. De este lerendeztük egy gyors menettel a dolgot, és kis barátnőm megnyugodott, hogy megint nem nőztem be az ebédszünetben valahol. Napokig csak arra vártam, hogy minél többet a közelében legyek. Perze nem volt olyan nehéz, mert hasonló magasságú és jó kötésü srác voltam, és nem lehetett engem nem észrevenni.
Hamarosan jól összehaverkodtunk, barátnők is megismerték egymást. Együtt jártunk bulizni. Mivel korábban külföldön éltem, nagyon imponált neki, hogy jól beszélek németül és a cég vendégeivel mindig én mentem mindenhová a fönökséggel együtt. Sokat mesélt rólam szüleinek és a barátnőjének. Hamarosan gyanúba is keverték otthon, hogy mit áradozik egy barátjáról, mintegy buzi.
Nagyon megijedt, hogy otthon lebizizták, ettől kezdve kevesebbet jártunk el együtt szórakozni, nem mentünk annyit együtt ebédelni. Nagyon ki votam a helyzettől, és észre is vette rajtam a barátnőm, de mindig sikerült valakire vagy valamire ráfognom a rosszkedvűségem okát.
Hamarosan újabb sokk ért. Zsolt egyik reggel nem öltönynadrágban jött dolgozni, hanem farmerban, és a szobájában kellett átöltöznie. Persze teljesen véletlenül megint ott voltam. Ott állt előttem kisgatyában.Gyönyorű izmos lábai voltak, de olyan szőrösek, hogy én még olyat nem láttam. Vastag sötétszőke,göndor szőr. A verejték kivert, szabályosan rosszul lettem, a vérnyomásam 180/120 volt, azt hittem ott halok meg a látványtól. Miután tett-vett előttem, kicsit szégyenlősen, megkérdeztem, hogy a popsija is ilyen szőrös-e. Letolta a gatyáját, és akkor megláttam azt, amit már a nadrág alapján is sejtettem, hogy gyönyörü a segge is, és szintén szőrös volt.
Mondanom se kell, hogy aznap dolgozni már nem tudtam, annyira megzavart a látvány. Másról nem is tudtam gondolkozni csak a lábát és a seggét láttam mindenhol. Kitört rajtam a pánik, hogy akkor most már meleg vagyok. Gondoltam,egy hét betegállomány majd segit felejteni és kitisztul a fejem.
Zsolt nagyon megijedt, hogy valami bajom van. Minden nap felhivott, és órákig beszéltünk mindenről vidáman és felszabadultan. Ettől azoban még rosszabbul lettem. Már minden gondolatom ő volt. Attól féltem, hogy a barátnőm valamit észrevesz, ezért minden nap többször is voltunk együtt. Azért az az időszak nagyon strapás volt. De semmit nem vettek észre a körülöttemlévők.
Amint visszamentem dolgozni, Zsolt azt mondta, hogy elejét vegye minden további buzivádaskodásnaik otthon, el kell mennem hozzájuk, és be akar mutatni a szükeinek is. Mivel vidékről járt be dolgozni, nem volt egyszerű kiugrani hozzájuk.
A csaláglátogatás megesett, nagyon szimpatikus szülei voltak, a papával sörbarátságot kötöttem. Szülők pedig megnyugodtak, hogy Zsolt jó társaságban van. Persze, nagyon zavarban voltam végig, amit csak fokozott, hogy Zsolt az apja előtt állandóan ölelgetett, amit azelőtt soha nem tett. El lehet képzelni, hogy kivoltam. Már a puszta átkarolástól is izgalomba jöttem. Még szerencse, hogy a sört asztalnál ittuk és nem valami kricsniben, ahol állnikell a pultnál. Zsolt meg, miután átöltözött feszes farmerjába és polojába, és odaült mellém szinte nyomta fel a vérnyomásom. Mikor az apja kiment, azt mondta, hogy nagyon szimpatikus vagyok a szüleinek és most legszivesebben leteperne a földre. Földbe gyökerezett a lábam, és ezután már csak azt vártam, hogy Zsolt menjen el mellőlem, hogy fel tudjak állni a székről simán és feltünés nélkül. Miután a szülőkkel megbeszéltünk mindent, amit ilyenkor lehet, Zsolt kérte, hogy menjek be a házuk emeletén lévő szobába, mert megmutat nekem valamilyen játékprogramot.
Fogalmam sincs már, hogy milye volt a program, meg miről szólt, csak arra emlékszem, hogy Zsolt levette a nadrágját, mondván, hogy nyár van és meleg és mondta, hogy én is vegyem le nyugodtan. Azt gondoltam, hogy ez a fiú becsavarodott, hogy igy játszik a tüzzel. A nadrágomat persze hogy nem vettem le. Elképzeltem, hogy a papa érdeklődve benyit én meg ott vagyok a fián. Zsolt azonban kitalálta, hogy mit gondolok, mert csak annyit mondott, hogy nem jönnek fel a szülei, mert mindjárt elmennek.
Leült mellém egy szál poloban és gatyában és a joystickkel kezdett játszani, miközben a TVképernyőre szegeződött a szeme. Egyszercsak a balkezével megfogta a jobb kezemet és a szőrös combjára tette. Azt se tudtam, hogy most mit csináljak: tiltakozzak vagy kimenjek a szobából. Győzött az ösztön. Elkezdtem a szőrös combját simogatni, és egyre feljebb csúszott a kezem, mig el nem értem az egyik golyóját. Erre felszisszent, majd bekapta a fülemet és szenvedélyesen elkezdte csókölgatni.
MInden gátlásomat elfelejtettem. ledobtam magamról a nadrágot, és az ingemet, róla pedig letéptem a poloját, hátradöntöttem a kanapén és vadul csokölózni kezdtünk. Előbb a szaját, majd a fülét és nyakát csókoltam. Azután lejjeb mentem: a mellbimbójára majd a szőrtelen hasát puszilgattam. Ekkorra már ahatalmas volt a farkam. Zsolt ezt észre is vette és lehúzta az alsónadrágom is mint aki életében nem evett, rávetette magát a farkamra. Elüször csak a makkot simogatta a nyelvével, majd bekapta, ami belefért, ki-behúzta a szájából, jobbkezével pedig afarkát verte. Egyikünk se akart elmenni még. Vadul csókolóztunk és simogattuk egymást. Kértem, hogy fekükdjön hasra, mert szeretném a vilag - nekem- legjobb segét megsimogatni. A két kezembe elfért a két kis szőrös gerezd. Ekkor mentem el először. Zsolt meg is lepődött, de mondtam, hogy ez nálam nem probléma, én a napi többhöz vagyok szokva, ne aggódjon. Alig vártam, szétnyaljam a seggét. Zsolt nem akarta engedni, de nagyobb volt benne a vágy mint a szemérem, igy nemsokára már a nyelvemmel hatoltam kis még szűk lukába. Próbáltam az újammal egy kicsit kitágitani, de nem engedte.
Leültem és mondtam, hogy üljön velem szembe az ölembe. És ez a gyönyörü, izmos test és ott ülte rajtam, a szőrös karok körbefonták a nyakamat, a szőrös combok között pedig ott állt a farkam, amiról Zsolt alig tudta levenni a szemét. Nagysága és szabályossága teljesen rabul ejtette. Akkor még nem tudtam, hogy ez mekkora ösaszekötő kapocs lesz az elkövetkező idpszakban. Simogatni kezdtem a fenekét és próbáltam a lukhoz egyre közelebb kerülni a kezemmel. Sikerrel, már csak mély sóhajok jöttek belőle a tiltakozás helyett. Hanyatt fektettem és felemeltem a lábait és csak annyit mondtam, hogy akármi is történik, most szétkúrom. Ideje tiltakozni nem volt, mert gyorsan bent voltam, s a kezdeti fájdalmai után artikulátlan hangok jöttek ki belőle.
Egyszerre mentünk el. Soha nem volt addig annyira jó, mint akkor.
Hát egyelőre ennyi, ha lesz érdeklődés, akkor megirom a további kis epizódokat is.
Kedden egyszerre tizenkét országban jelenik meg Lothar Machtan brémai történész könyve, amelyben azt bizonyítja be, Adolf Hitler homoszexuális volt. A szerző 1989 óta tanít a brémai egyetemen tizenkilencedik és huszadik századi történelmet. A szerző azt állítja, hogy Hitlernek 1920-ig voltak meleg kapcsolatai, később azonban kategorikusan tagadta múltját.
Néhány napja fedeztem fel ezt a kisebb üzenet sort. Néhány dolog tetszett benne. Több is nagyon valószinűnek tűnik (hosszú i-t nem tudok előállitani), némelyiknek nagyon jó a stilusa. Ja, és nem durvul el igazán.
Én nagyon jó történeteket nem tudok kitalálni, de volt 1-2 velem történt eset, ami még most is felkavar. Ezeket a barátnőm nem tudja, - és nem is szeretném vele megosztani - de ha lenne érdeklődés elmondanám. Nem jut el egyik sem a legnagyobb csúcsra, de igy is jó volt - nekem. Mivel nagyon megnézem, hogy kivel és mit és lehet, ezért az esetek száma nem igazán jelentős, de mindegyik maradandó emléket hagyott bennem.
Amennyiben lenne érdelkődés, akkor elmesélnék 1-et vagy 2-t is akár.
Szeretem ezt a topicot. Sokat olvasom. Írni, eleddig, nincs sok mindent. Ha lesz, fogok. Nem tetszik, hogy szétoffolták.
DE mielőtt valaki a másik helyesírására "követ vet", nézzen már szét a saját berkein belül, ha egy mód van rá... T. bakos29 asztaltárs!
"Végtelenűl sajnálom, hogy ilyen szokásokat veszel fel." engedtessék meg, "végtelenül" rövid "ü".
"Minden nap várjuk, az újabbnál újabb történeteket!" az a vessző ott nemhogy felesleges, hanem egyenesen borzalmas.
Elnézést. Coito asztaltársnak igaza van. Hagyjuk már ezt a baromságot, nem ez a topic témája. Vagy beköszöntött az ősz, ilyenkor jön itt az uborkaszezon??? Ne nevettessük ki magunkat, Hölgyeim és Uraim...
ikseiboS: Végtelenűl sajnálom, hogy ilyen szokásokat veszel fel. Véleményem szerint, ezek után, mutasd meg, hogy tudsz Te, (a mi kedvünkért)- a szabályoknak megfelelően, és a mi megnyugtatásunkra - helyesen írni.
Magyar karakteres billentyűzetet már 1500-ért lehet kapni!
Minden nap várjuk, az újabbnál újabb történeteket!
nem lehetne, h a magyar hejjjjjesiraas zabájjait NE itt vitassátok meg?!?!?mindenki írjon, ahogy akar...felőlem a lengyel helyesírás szabályait alkalmazhatjátok, csak írjatok olyat, ami a topicba illik...szétoffolttátok az egészet :((((((
Talán ha megnézed az előzetes hozzászólásaimat, akkor rájösz, hogy nekem a NET-en ez az irásmód vált be, és hozzám tartozik.
De amint látod/olvasod, kezdek leszokni róla, mert egy szerződésben nem mutat jól a J ha LY-t kellene irni. Most pedig ha a hosszú i betűkbe akarsz belekötni, akkor közlöm, hogy elveszitettem az ASCII táblámat, és az angol billentyűzeten örülök, ha megtalálom a magyaros karaktereket. (Eddig a hosszú i-re nem találtam rá.)
:))))
Kedves coito, ha azóta még nem ébredtél volna fel, akkor közérthetôbben:
Ha itt fönn a nevemmel egy sorban rákattintasz az adatok linkjére, akkor kapsz egy szép lapocskát, ahol aztán látsz egy Homepage elnevezést, mögötte egy URL-el. Na, az az URL a honlapomat jelenti. És ha elmész oda, és megkeresed benne a Történetek menüpontot, akkor találsz ott egy címlistát. De mert vannak benne jócskán hetero történetek is (meg egy leszbi), hát kimazsoláztam, hogy mi az, ami a kedves topiklátogatók érdeklôdésére számot tarthat.
De persze ha ez még mindig túl bonyolult, akkor kattints
ide , talán így könnyebb. :-)
Inkognito!
Engedelmeddel szept. 26-i opusodat viszem ma a kedvesemnek, kedveskedni. Remélem, a "lopás" bocsánatos bűn ebben a rohanó világban. De azt is mondhatnám, hogy zárt körben terjesztelek. Engem is megérintettél.
JJ! Hajrá! Olvasni akarom a sztoridat! Irj nagyobb tempóban mint eddig. Ha a fővonal már megvan, akkor semmi gáz, meglesz a sztori is :) Vagy csinálhatod azt is, hogy egy tartalomjegyzéket (vázlatot) közzé teszel itt, és akkor még jobban érdekelni fog mindenkit :)))
Vagy csinálj a készülü sztorinak egy honlapot, ahol folyamatosan frissül, módosul majd a szöveg :))) És akkor még az alkotás folyamatát is sikerül megosztanod velünk :))))
(A honlap dolgot nem gondoltam komojan, az USA szabvány intelligenciához illik!)
Coito, te is irhatnál néhány sztorit, legalább jobban megismernénk téged :) Nem fontos a kolis élmény (legalábbis eddig már voltak nem kolis dolgok is). Mondjuk ird le milyen is volt az első, amit szinzte senki nem felejt el. Vagyis az az eset, ami meghatározta a későbbi hozzáállásodat :)
