Las Navasnál az döntött, hogy az arabok megerősített állása a Sierra Morenában volt, amit a spanyolok megkerültek, eljutva a fennsíkra. A spanyol krónikák szerényen százezerre becsülték a megölt muzulmánok számát...:-)
Egyébként elég furcsák az általad citált számadatok is, mivel azt bizonyítják, hogy míg Catalunyában a lakosság száma 100 év alatt a felére csökkent, addig a többi tartományban stagnált.
A katalán régiót ennyivel keményebben sújtották volna a pestisjárványok?
"A XIV. századi nagy pestisjárványok, főleg az 1347-1349. évi tudjuk, hogy milyen óriási pusztítást okozott Nyugat-Európa nedvesebb éghajlatú részein. Egyes régiókban a népességcsökkenés elérte a 75 %-ot is.
Mi volt a helyzet a jóval szárazabb éghajlatú Hispániában?"
Kedves Galgadio!
Idézek: " Különösen súlyos veszteséget okoztak az 1348-tól kezdődő nagy pestisjárványok (1348, 1362, 1371, 1375). A történészek becslései szerint a lakosság 40-60 %-át pusztították ki, elsősorban a városokban."
A spanyol királyságok népessége
Catalunya 1300 körül 550 ezer, 1400 körül 260 ezer (!)
Aragón 1300 körül 200 ezer, 1400 körül 250 ezer
Valencia 1300 körül 200 ezer, 1400 köröl 250 ezer
Mallorca 1300 körül 50 ezer, 1400 körül 55 ezer
Navarra 1300 körül 100 ezer, 1400 körül 100 ezer
Castilla y León 1300 körül 4,5 millió, 1400 körül 4,5 millió
A mór Granadáról nincsenek adataim.
Összességében 1300 körül 5,6 millió, 1400 körül 5,415 millió.
Tehát stagnált, sőt egy picit csökkent a lakosok száma.
Kíváncsi vagyok, hogy a Carlosnak milyen adatai vannak.
Úgy leült már ez a topik, gondoltam ideírom a kedvenc spanyol viccemet. Ezt anno az egyik profom mesélte szeminárium elején, amikor érzékeltetni akarta a félszigeti spanyol és az amerikai spanyol közötti különbséget.
La madrileña está esperando la guagua (bus) en una parada en Buenos Aires. Pregunta al argentino: ¿señor, me podrá decir por dónde podría coger la guagua?
No sé señorita, pero supongo que por el tubo de escape...
Azaz Amerikában inkább használd a tomar igét, mert a cogerrel csúnya élményekben lehet részed... :o))
Egy valamit árulj el nekem: ez a recept mitől speciálisan andalúz?
Márcsak azért, mert ez egy teljesen sima olajban sült hal receptje. Az én asszonyom is így csinálja a halat, annyi különbséggel, hogy a lisztbe pirospaprikát is kever.
Azt azért megsúgom neked, hogyha az olajba 2-3 összezúzott fokhagymát plusz még esetleg szerecsendiót meg más fűszereket is teszel és ebben sütöd ki a halat, igazi mediterrán ízvilágot fogsz kapni.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy életem legrosszabb sült halát Olaszországban ettem, a ligur tengerparton. Sótlan volt, ízetlen, gumiszerű és minden ízesítés egy kis odalötykölt paradicsommártás volt a tetején.
A katalán partokon viszont nagyon finoman sütik a halat, akárcsak Montenegroban.
!Muy Estimados Señores!
A tegnapi meg a tegnapelőtti körből kimaradtam, bár úgy nézem, túl sok érdekes dolog nem történt azóta.
Mivel Señor Galgadio már föltett ide egy receptet, úgy gondolom, ez sem lesz túlságosan OFF:
PESCADO FRITO A LA ANDALUZA (Receta):
Lávese el pescado asegurando colarlo bien. Cubralo con harina y fríase en aceite muy bien caliente.
El pescado que no este sobrecocido.
Comaselo mientras este caliente como merienda o como comida acompañado por un vino blanco de calidad.
!Buen provecho!
Hátha főzőcskézni támad kedvetek az ünnepek alatt:)
Gyermekkoromban olvastam az Óceán világa című könyvet, de valahol elveszett azóta.
Abban olvastam egy (XVIII. századi ?) spanyol hajóskapitányról, ha jól emlékszem valami Antonio de ...-ról, aki állítólag egy héttel rövidebb idő alatt tudta megtenni az Európa-Amerika közötti tengeri utat, ami akkoriban átlagosan egy hónapig tartott.
A derék hispán capitán titka a könyv szerint az volt, hogy kortársainál korábban fölismerte a tengeráramlatok, többek között a Golf-áramlat jelentőségét a tengerhajózásban.
Nelson megsebesült Trafalgarnál, majd pár óra múlva meghalt. Most hajószámokat nem tudok írni, de a francia és a spanyol sorhajók is ott maradtak nagyrészt. Angol veszteség csekélyebb.
Mindez a fregattállományra persze nem vonatkozik (azok nem vívnak ágyúpárbajt)
Ebből következett, hogy a tengereket innentől csak az angolok ellenőrizték. (A sorhajók és a szakképzett tengerészek pótlása sem nem gyors, sem nem olcsó. Egy legénység 1-2 tengeri út után mondható összekovácsoltnak, ez éves folyamat, meg persze a költségek.) Pontosabban szerintem a kikötőket és kereskedelmi utakat, mert a lassú sorhajó ágyúi és ágyúállósága erre (is) valók. A fregatt mindent utolér (v. elmenekül), de kevés egy sorhajóval való ágyúpárbajhoz.
Nem biztos, hogy túlzás. Attól még lehettek söpredék, hogy kalózkodni foglakozás, mi több, hivatás. Mint ahogy a gyarmatosítók, vagy akár bizonyos fajta zsoldoskatonák is tekinthetők annak.
¡ Muchas gracias Señores!
Lesz bőven olvasnivalóm az ünnepekre.
Trafalgarra nem dobtatok föl semmit. Mármint hogy mennyire volt súlyos vereség a spanyol-francia flottára nézve.
Gracias: Don Quixote
Az valóban vérgáz volt, hogy Dél-Korea érdekében milyen ámokfutást engedtek meg maguknak a bírók. Ha jól emlékszem, nem csak a spanyolok, hanem az olaszok és a portugálok is a 11 koreai és a 3 bíró ellen játszottak...
Az a szemétláda Sepp Blatter csak a pénzt nézi a fociba. Belevette abba a hülye fejibe, hogy a futballt népszerűsíteni kell a harmadik világban, elsősorban Ázsiában, mert ott még nem annyira népszerű a labdarúgás (a latin-amerikaiak futballbolondok és az afrikaiak is kezdenek már azzá válni...).
Ezért kiadta a bíróknak, hogy a két ferdeszemű csapat közül (Japán és Dél-Korea) az egyiket mindenféleképpen be kell nyomni a legjobb négybe.
A japánokat elég nehéz lett volna a játéktudásuk alapján, ezért a Dél-Koreát kellett.
Az áldozat meg a spanyol válogatott lett, amit egy sötétlelkű egyiptomi bíró két szabályos, meg nem adott góllal kiejtett a legjobb négyből.
"Tunéziának illik legalább hármat rúgni, Szaudinak meg négyet. Az ukránok már keményebb gyerekek, de őket is meg kell verni."
Úgy legyen! Azt azonban ne felektsd el, kedves lovag, hogy az 1964-es EB-győzelem óta mintha átok ülne a piros-kékeken. Gondolj csak az utolsó hat focivébére, vagy akár a legutóbbira, a japán-koreaira!
De a 2004-es luzitániai EB sem volt egy diadalmenet a hispánok számára...
Spanyolország Ukrajnát, Tunéziát és Szaudi-Arábiát kapta.
Nem tűnik különösebben nehéz csoportnak. Tunéziának illik legalább hármat rúgni, Szaudinak meg négyet. Az ukránok már keményebb gyerekek, de őket is meg kell verni.
Basszus, ha ebből a csoportból nem jutnak tovább a spanyolok, én esküszöm, hogy soha többé nem fogok Spanyolországnak szurkolni.
Vazze, két arabus csapatot is kaptunk. Lesz ott csontzene meg bokacsörgés...
Aszem erre mondták a középkorba a spanyolok, hogy Hay moros en la costa!
Tényleg nem kötözködésképpen, de egy kicsikét pontosítani szeretnélek:)
Nem csak a karibi kalózokat különböztették meg ezekkel a kifejezésekkel, hanem a földközi-tengerieket is. Sőt, ebben a térségben előbb léteztek ezek a definíciók.
Amúgy az elnevezések viszonylag egyszerűen tettek különbséget a kalózok között: voltak a hivatalos kalózok, királyi engedélyekkel ugyebár. Voltak a kalózvárosok kalózai, illetve a magányos kalózok.
Társadalmi söpredéknek, és szociopatáknak nevezni őket szerintem azért némileg túlzás. A karibi és mediterrán angol kalózok jó része nemesi száramazású, vagy legalábbis magas rangú tengerész-tiszt. Az ún. letter of marquise, azaz királyi diploma adta meg nekik a jogot a kalózkodásra. A legnagyobb rajtaütések, a legtöbb elsüllyesztett hajó és a legtöbb pénz az ő lelkükön szárad, hiszen ők tudtak elég hajót és embert mozgósítani egy ilyen méretű expedícióhoz.
A kalózállamok kalózai sem voltak túlságosan brutálisak. Nekik a bevételt elsősorban a váltásgdíj, illetve az elfogott hajórakomány eladása volt. Kínosan vigyáztak arra, hogy egy bizonyos határt a pusztításban ne lépjenek át, mert akkor már durván odacsaptak volna a hatóságok, így meg elvegetálhattak nyugalomban.
Az erőszakosságot sem igazán lehet rajtuk számonkérni. Gyakorlatban semmivel nem voltak erőszakosabban a korszak katonáinál....
Azok a híres kalózok, akikről a legendák és a filmek szólnak, újabb kategóriát képviselnek: a magányos kalózét. Őkmár nem nagyon finomkodtak, de ahogy említettem, nem voltak kirívóan erőszakosak. Amúgy a legtöbb iylen kalóz nem békében húnyt el az ágyában, nagy részük bitófán végezte....
