Szolgám vagy, hogy eljusson szabadításom a föld határáig
Nem leszek Júdásod
Veled ettek, Uram, mégsem ismertek teljesen. Mi minden más lett volna, Ha szeretnek mind a tizenketten.
Ha nem árul el az, ki veled nyúlt a tálba, Ha nem hagynak ott mind az éjszakába. Ha Péter sem tagad meg, Uram, Jaj, háromszor megtette! De hát mit teszek én is, Nap-nap után kezdve?
Követlek mindig, bárhova is mész? Sajnos csak szeretném, De olykor nem vagyok rá kész.
Te tudod, hogy emberként néha Rozoga a lábam, s a kezem is béna. Megtenni a jót, Krisztust követve, Keresztet cipelni, földre hullni esve?
Nem leszek Júdásod, nem azt soha! Hűbb tanítványként vár a Golgota! Felviszem én is kicsiny keresztem melléd És veled eltelve befogadom az égi fényt!
Jenei Norbert
Iz 49,1-6; Zsolt 70; Jn 13,21-33.36-38 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet
Benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket
Olykor azon elmélkedem, hogy hogyan tudnék mind több időt együtt tölteni Jézussal. Ekkor a kezembe veszem a Szentírást, és Isten vezet. Betölt Szentlelkével, hogy a megroppant nádszálat megerősítsem, a pislákoló mécsbelet pedig betüzesítsem az emberek szívében. Ő hívott meg engem és Ő hívott meg mindannyiunkat, hogy ránk bízza a kiengesztelődés és a Krisztusban lévő szabadság evangéliumát. Kész vagyok befogadni? Fenntartások nélkül A Szentlélek vezetésére bízni magam? A kegyelemből kapott napon azon elmélkedem, hogy a mai napon mennyire sikerül megélnem a mai Igében szereplő Márta és Lázár történetét. Meghívtam-e Őt asztalomhoz mielőtt étkeztem és voltam-e szentmisén, hogy megjelenjek az Ő asztalánál, oltáránál? Jézus egy igazi hű barát, aki szívesen betér bárki hajlékába, és ha egy nehéz nap után a megpróbáltatások ellenére is hálát tudok adni és dicsőíteni őt, akkor a hely - ahol tartózkodok - megtelik az Ő kenete illatával.
Iz 42,1-7; Zsolt 26; Jn 12,1-11 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet
Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek
Az Ószövetség embere még pusztító hadúrnak és despotának látja Istent. Ő a sivatag ura. Az Újszövetség Istene már odahajol az emberhez és titkokat súg a fülébe. Ő a virágba borult kopárság kertésze. Jézus pedig a képlet hiányzó eleme: az eső. Jézus új szövetséget ajánl, melyben a koplalás böjtté válik, a víz feloldoz, ahol a kereszt a megdicsőülés szent eszköze.
Ha nehézséggel találkozunk tehát, két dolgot tehetünk: vagy az összes szentek litániájába foglalva szidjuk életünket, vagy megállunk egy pillanatra, és megpróbáljuk észrevenni a probléma jézusi oldalát. Igaz szívvel mindig sikerülni fog!
Isten elküldte angyalát, és megszabadította szolgáit
Jézus megtanított minket szeretni, nekünk adta a Miatyánkot, megváltott minket és megkért minket arra, hogy bízzunk Benne és Atyjában. Néha mégis elfelejtünk bízni az Atyában és Krisztusban. Ha megbotlunk, nehézség elé érünk, gyakran feladjuk és visszamegyünk, pedig ilyenkor tovább kell menni Krisztusban bízva. Hiszen csak arról van szó, hogy hinni kell az imádságban. Hinni kell az Atyában. Hinni Krisztusban. "Az imádság egy egyedülálló lehetőség, mert az imádság által képesek vagyunk embereket, dolgokat, szükségeket és kapcsolatokat átalakítani. Az imádság ereje végtelen." Krisztus ereje is végtelen és ha szeretjük Őt és az Atyát, Ábrahám igaz gyermekei közé tartozhatunk.
Dán 3,14-20.91-92.95; Dán 3,52-56; Jn 8,31-42 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet
Uram! Te látsz engem. Szívemet, mely a farizeusokkal együtt megkérdőjelezi azt, hogy ki vagy te. Tetteimet, melyek a zsidókkal együtt vallatnak: ki vagy te? Szenvedést kínáló, rejtőzködő Isten, számtalan átgondolás után még mindig előttem állnak titkaid. Felemeltettél és megaláztattál, botránnyá váltál a világ előtt. És ezeken keresztül kell megértselek téged. De nem is érthetnélek meg másként. Önmagad tárod elénk a kereszten, a szeretetet, melyet csak TE ismersz. Az utat, melyet csak te ismersz. Elénk jössz, és saját szemünkkel láthatjuk, milyen vagy igazán. Ha nem értem a szenvedést, nem tudok adni. Ha nem tudok adni, nem értem a szeretetet. Ha nem értem a szeretetet, nem értem az Istent. Szó szerint lemeztelenítve fekszik előttem a holttest, emberként magadból többet nem is adhattál. De Istenként még elküldheted hozzám a lelked, a kegyelmed, és segítségével ott kereshetlek, ahol rád találhatok. Önmagamtól azt sem értem, mit tettél velem. Tested adtad váltságul értem, lelked pedig azért, hogy megértsem az áldozatot. Te teremtettél meg, nem jó nekem nélküled élni. Hadd legyek a közeledben!
Szorongatás vesz körül, de Isten megmenti a benne bízókat
Életünkben számos hibát követünk el, illetve rágalmaznak meg minket igazságtalanul, így volt ez Zsuzsannával és a házasságtörő nővel is. Azonban ha van mit megbánnunk, és gyarló emberek lévén, van, akkor ez a Szent Negyven Nap kitűnő alkalom arra, hogy valami plusz dolgot tegyünk le az Úr elé. Azaz több áldozatot vállaljunk bűneink jóvátételére. Erre például jó a böjt, így jobban rá tudunk hangolódni a húsvéti misztérium átélésére. Ezt ne nyűgnek vegyük, hanem fogjuk fel valami plusz ajándékként az évközben elmarasztott dolgokért Jézus iránt. Jézus azáltal, hogy "újra lehajolt és írt a földre" gondolkodásra késztette a farizeusokat, hogy lássák ők is olyan bűnösök, mint a házasságtörő asszony. Kitűnő alkalom arra a Nagyböjt, hogy mi is jobban gyakoroljuk a szeretet, a türelem és az alázatosság erényeit felebarátaink felé. S vegyük úgy Jézus "lehajolását", mintha időt szeretne nyerni számunkra az Atyánál, bízva bennünk, hogy jók és jobbak is tudunk lenni.
Olyan voltam, mint a vágóhídra hurcolt gyanútlan bárány
Mi a jobb, ha tudjuk hogy mi vár ránk, vagy ha belecsöppenünk egy kemény szituációba? Valószínű egyik sem, de van aki lemerevedik, elkeseredik, van aki nekilendül, megbirkózik a helyzettel. Nyilván nem lehetünk mindig bölcsek, okosak, sajnos még tettrekészek sem, bár arra törekszünk. Nem az a baj, ha elesünk, hanem az, ha nem akarunk felkelni, s minél tovább maradunk lent, annál nehezebb felpattannunk. A megszokások rabjaivá válva sokkal könnyebben esünk áldozatul a kilátástalanságnak, levertségnek, megkeményedésnek. Kelj fel és járj!
Tegyük próbára az igazat, ítéljük gyalázatos halálra A nagyböjti időszak is kitűnő alkalom arra, hogy mi keresztények törekedjünk a tökéletességre, s ezáltal az életszentség útját járjuk. Azonban ennek is megvan a veszélye. Nehogy olyanok legyünk - ahogy azt a Bölcsesség is írja - mint aki "kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete", azaz ne akarjunk különb, "felsőbb rangú lények" lenni felebarátainkhoz képest. Igyekezzünk Krisztus üdvözítő tervét, az örömhírt hirdetni egymásnak tanúságtevő cselekedetként. Mert Jézus is azért jött a földre, hogy az Atya üzenetét továbbítsa nekünk. S ennek az üzenetnek a hitelességét be is bizonyította számunkra. Egyrészt kereszthalálával és feltámadásával, másrészt hivatalának kinyilatkoztatásával, azaz hogy Ő a Krisztus, a mi Üdvözítőnk, Szabadítónk és Isten Fia. Tehát ne legyünk "találgató jeruzsálemiek" sem, hanem tiszta szívből higgyük az Ő kilétét, s tekintsük magunkat egy Értékes Drágakő örököseinek, amit tovább kell őriznünk és adnunk a feltámadás reményében.
Bölcs 2,1a.12-22; Zsolt 33; Jn 7,1-2.10.25-30 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet
Isten segíti és védelmezi az embert, a teremtményét, annak ellenére, hogy az ember élete során folyamatosan vétkezik az Úr parancsolatai ellen és elfordul Tőle. Bálványt állít, annak szolgál pedig tudja, hogy nem szabad, és csak még jobban eltávolítja őt Istentől. Tagadja Jézust, Isten egyszülött Fiát, akit a mi üdvösségünkre és szabadulásunkra küldtek. Az embereknek éppen ezért folyamatos vezetésre van szükségük, hogy visszataláljanak az ő Teremtőjükhöz. A vezetés pedig nem lehet más, mint Isten írott Igéje, a Biblia és a testet öltött Ige, maga Jézus Krisztus.
Az Úr nap mint nap szól hozzánk. Hívja a bűn foglyait, mindazokat, akik "sötétségben ülnek". Nem akar ítélni minket, az "ítéletet egészen a Fiúnak adta". Mert szeret bennünket, és ahogy egy anya nem felejtkezhetik el gyermekéről, úgy Ő sem feledkezik meg rólunk. Az Ő Fia előtt kell majd számot adnunk mindarról, amit életünkben tettünk, mert Jézus emberré lett érettünk. Most nézz mélyen a szívedbe és tedd fel magadnak a kérdést: hiszem-e azt a "beszédet", amit Jézus és az Úr ránk hagyott? Csak jót cselekedni nem elég... Légy forró vagy, mint a jég, annyira hideg, de a langyos utálatos az Úr előtt... "mert bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre". Nyisd meg füled és tárd ki szíved neki, hogy megmoshasson, fehér ruhába öltöztethessen, "mert megvigasztalja népét az Úr és könyörül szegényein".
Iz 49,8-15; Zsolt 144; Jn 5,17-30 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet
"Semmit sem adtál Krisztusnak, ha egész szívedet nem adtad az Úrnak." (Kalazanci Szent József) A szív, mely egész életünkön át dolgozik értünk, az egyik legnagyobb kincsünk. Nem mindegy, kinek adjuk oda, kiért eped. Az sem mindegy, hogy mi táplálja, miért dobog, gyűlöl-e vagy szeret.
"Ha csak jeleket, és csodákat nem láttok, nem hisztek." (Jn 4, 48) A Szent Tamás-i mondat nyomán született közmondás is így szól: Hiszem, ha látom! Az anyagi világban élve, emberi természetünkből adódóan könnyebben fogadjuk el a fizikálisan is átélhető - látható, hallható, tapintható, ízlelhető - dolgokat. Ki ne szeretne közülünk Jézussal személyesen emberi, testi mivoltában is találkozni? Százszorta könnyebb lenne hinni Neki, hinni Benne, ha mi is a saját szemünkkel látnánk csodás tetteit, hallgatnánk tanítását. De ránk az Úr mást bízott: mélyebb, erősebb hitet. "Hidd el, ha nem tudod" énekli Zorán a 34. dalban. Mi kézzel foghatóan nem "tudjuk", nem ismerjük Jézust, de hisszük. Boldognak is mond ezért minket: "Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek." (Jn 20, 29) Az anyagi bizonyíték nélküli hit nem természetes velejárója életünknek. Sokan, sokféleképpen próbálják keresni, sikertelenül. A hit, az Isten kegyelmi ajándéka. Legyünk rá büszkék, hogy mi megkaptuk, és ne felejtsünk el hálát adni érte!
Iz 65,17-21; Zsolt 29; Jn 4,43-54 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet
Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt, ami a szívben van
Sokan érezzük úgy, hogy magunkra maradtunk az életben, nem értenek meg, és senkit sem érdekel, hogy mi van velünk. Sorsunkra hagynak azok, akikben bíztunk, azok, akiknek mellettünk kellene állniuk. Mi okból teszik ezt, nem tudjuk. Csak azt látjuk, hogy önmaguk dolgai a fontosak, mi nem jelentünk számukra túl sokat. Így érezhetett az a fiatalember is, akiről a mai Evangéliumi rész (Jn 9,1-41) beszél nekünk. Vakon született és koldus volt. Senkinek nem kellett. Mégis ő volt az, akihez az Úr Jézus odalépett és felemelte. Megnyitotta szemeit és a férfi látott. Ez az ember nem tudta, hogy kicsoda Jézus. Nem volt sem tudós, sem előkelő. Senki volt. Mégis, az Isten Fia őt érintette meg, nem csak testileg a szemeit, hanem a lelkét, a szívét is. Gyógyulása után a szomszédok faggatták, hogy ki gyógyította meg. Azt mondta akkor: "Az az ember..." Majd amikor a farizeusok elé vitték, egyre lelkesebb lett az ifjú. A farizeusok előtt már egy fokkal magasabbra lépett a felismerésben, a megvallásban. Már nem embernek mondta, hanem "hogy próféta". Az ifjút nem zavarta, hogy saját szülei sem álltak mellé. Látszólag az egész világ összeesküdött ellene. Ő viszont nem foglalkozott semmivel és senkivel. Boldog volt, mert olyant tapasztalt meg, amit senki sem a körülötte állók közül. Az ifjú gyógyulását nem örömként látták, sőt fel akarták használni vádként Jézus ellen. A farizeusok egyszerűen kijelentették: mi tudjuk, hogy ez az ember (Jézus) bűnös. Elméleteik összege ez. Az ifjú ember, aki meggyógyult, elméleteikkel szemben a valóságot mondta: - Hogy bűnös-e nem tudom. Egyet tudok: vak voltam és most látok. Az ifjú teljes erővel felvállalta Jézust! Majd kitaszították. Kiközösítették. Jézus, amikor ezt meghallotta, keresésére indult és meg is találta. A Nagy magányos felkereste a magányost. Sokszor ki kell esnünk valahonnan, hogy Jézus karjaiba essünk, és annak lássuk és higgyük, AKI. - Te hiszel az ember fiában? - kérdezte Jézus, és az ifjú felelt: - Ki az, Uram, hogy higgyek benne? Jézus azt mondja neki: - Látod őt, aki veled beszél, ő az. Mire az ifjú: - Hiszek, Uram. És leborult előtte. Láthatjuk, amiért talán ez az egész történet leíródott: hogyan fejlődik ki egy ember hite. Akár akarjuk, akár nem, ez a történet mindenképp megkérdezi tőlünk: "Nekünk kicsoda Krisztus?" Merek-e a világ nyomása ellenére kitartani Mellette? Merem-e azt mondani Jézusnak: Hiszek, Uram! Szeretlek! Tied vagyok! Bátor vagyok-e abban hinni, hogy Jézus mellém áll-és soha el nem hagy, ha egyedül maradok az életben és úgy érzem: nincs tovább!? Ő meghalt, de feltámadt Érted, értem, mindannyiunkért. Higgyük el, és fogadjuk el Tőle ezt, a soha véget nem érő ajándékot: az örök életet!
1Sám 16,1b.6-7.10-13a; Zsolt 22; Ef 5,8-14; Jn 9,1-41 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet
"Üldözni fognak minket? Hazudozva minden rosszat mondanak rólunk Jézus nevéért? Á, bírjuk ám mi ezt, fel vagyunk erre készülve. Semmi pánik, nem hátrálunk meg!" Igaz? Pedig ez csak a bemelegítés lenne. Azt még könnyű ugyanis elviselni, hogy a hitetlenek nevetnek rajtunk, hisz ők "tudatlanok". Az ő sértegetésük nem fáj annyira. A baj akkor van, amikor Isten saját népe, a templomba járók, a hívők kritizálnak, mert megteszed Isten akaratát. A Mesterre, amikor Isten ujjával megszabadít valakit, azt mondta a saját népe, hogy az ördög ügyvédje és Belzebub nevében cselekszik. Ha ez így van, vajon más jut annak, aki követi Jézust? Amikor Isten nevében jársz, a jók esetleg leszektáznak, azt mondják - védekezésképpen -, hogy fundamentalista vagy, bigott katolikus, túlságosan radikális, vagy idealista. Ilyen helyzetben, mint Jeremiás - megteszed-e, amit Isten mond neked? Megteszed-e akkor is, amikor Isten előre szól, felkészít, és te is tudod, hogy a jók - akik Istenhez tartozóknak vallják magukat - "nem fognak rád hallgatni, nem fognak válaszolni neked" és nem csak Neki fordítanak hátat, hanem neked is. Isten jól tudja: amikor már a "jók" is üldöznek, akkor derül ki, mennyire ragaszkodunk Hozzá, mennyire tiszta a szívünk.
A mai szentírási részeket olvasva Szentmihályi Szabó Péter gondolatai jutnak eszembe: "Hitünk lényegéhez tartozik annak a belátása, hogy amit Isten nevében cselekszünk, az nehéz, de nem lehetetlen. Annyira értjük Isten szándékát, amennyire átérezzük embertársaink érzéseit".
Érzem Isten végtelen szeretetét, és látom, milyen fontos neki minden ember. Hálásan megköszönöm Neki azokat az embereket, akiket hozzám küldött, hogy segítségükkel még gyöngédebben és szorosabban ölelhessen magához. Örömmel veszek részt az Ő országának építésében, ezért ápolom a Vele és embertársaimmal való meghitt kapcsolatomat. Elhatározom, hogy nyitott szívvel és szemmel élem a mindennapjaimat, hogy az Ő útján járva másokat is Hozzá vezethessek.
Jer 7,23-28; Zsolt 94; Lk 11,14-23 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet
Hallgass az Úr rendelkezéseire, és cselekedj azok szerint
Sokan mondják és mindenki érzi, hogy felgyorsult a világ. Még akkor is kapkodunk, ha nem a pénz megszerzéséért hajtunk, ha nem dolgozzuk halálra magunkat, csak azt a pár halaszthatatlan dolgot intézzük el nap mint nap, ha csak megpróbálunk találkozni azokkal, akiket már régen láttunk, és nem halaszthatjuk tovább. Mintha nem lenne elég időnk, és a régi közhely, hogy "mindenkinek arra van ideje, amire szakít", mintha egyre kevesebbszer hangzana el. Annyira megváltoztunk, annyi dolga van mindenkinek, mint talán a történelem folyamán még soha. A diák sokat tanul, a felnőtt sokat dolgozik, az idős nem tud megválni szokásos teendőitől, de közben senki sem akar lemondani az egyre csábítóbb szórakozásokról. Mindenki leterhelt, ingerült a környezetével, mindenkit belekényszerítenek egy hajszába. Közben egyre többen magányosak a kommunikációs zűrzavarban. Bár vágyunk a megnyugvásra, az emberhez méltó életre, mégse úgy élünk. De miért? A választ mindenkinek magának kell megadnia. Ehhez egy kis kapaszkodó: "Gondosan vigyázz tehát magadra és lelkedre: el ne feledd azokat a dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől egész életedben, ismertesd meg őket fiaddal s unokáiddal."
Kedves Prophet1! Igazad van, és köszi a beírást. Csak annyit, hogy ezeket a gondolatokat az üzenet lustán kapom én is, tehát nem én készítem. Időnként ott is hagyom az alján a lelőhelyet.
Szoktam olvasni a mai üzenetekbe való beírásaidat, kapok általuk én is.
Azt gondolom, bármennyire is próbálják néha kiforgatni ezeket a beírásokat, fontos, hogy elhangozzék időnként a krisztusi üzenet még az indexen is. És biztos vagyok benne, hogy hat az olvasóra. Isten áldjon! satya
Nem bántásként, nem is a vitatkozás kedvéért, hanem inkább a teljesebb igazság kedvéért írom ide a következőket: E legutóbbi magyarázatnál az a véleményem, hogy amit mond, az igaz, de nem a textus mondanivalóját magyarázza. Valahol azt hallottam - és teljesen egyetértek vele - hogy az igemagyarázó, amikor felolvassa, vagy elolvassa a textust, és nekiáll magyarázni, a textus felolvasásával mintegy azt jelenti ki: "becsületszavamra erről fogok beszélni". Itt ez hiányzik, mert a magyarázat nem a textusról szól, legfeljebb csak nagyon érintőlegesen. Jézus arról beszél itt, hogy néha bizony csak keveseké az Isten kegyelmének kiváltsága. A "kemény beszédek" közé tartozik ez, amint a következményekből is láthatjuk, hiszen Jézust le akarták taszítani a hegyről miatta... Hadd iktassak ide - engedelmeddel - egy "textusszerű magyarázatot" erről a bibliai helyről:
ROSSZUL VÉGZŐDÖTT (Lk. 4, 25-30.)
Ótestamentumi példák világánál leplezi le Jézus a názáretiek igazi lelki állapotát. Nem egyszer megtörtént már a múltban, hogy Isten szabadító hatalma olyanok életében nyilvánult meg, akikről ezt senki nem gondolta volna, mert azok, akikhez legközelebb esett volna a segítség, elfásultak már iránta. Ami napról napra új csoda lehetne az ember életében, megszokott és semmibevett dologgá válhat szemében. (25-27.)
A következmények igazolták Jézust: a názáretbeliek lelke valóban elzárkózott előle. Ahelyett, hogy szemrehányó szavai alatt magukba szálltak volna, "beteltek haraggal" ellene, és rátámadtak. A vádoló, kemény igazságok hozzák napfényre: mi rejtőzik az emberben. Vagy ingerültté lesz, és ezzel csak azt bizonyítja, hogy valóban rászolgált az ítéletre, vagy összetörik alatta, s akkor van reménység. (28-29.)
Fájdalmas lehetett Jézus búcsúja Názáret városától. Ahova annyi kedves emlék fűzte, onnan kitaszították, és csak a belőle kiáradó titokzatos erő fékezte meg a feldühödött tömeget, hogy kárt nem tettek az életében. Akik Őt régtől fogva ismerték, azokkal végül nem tehetett mást, mint hogy küzülük "eltávozott". Lehet-e borzasztóbb valami, mint amikor Jézus hátat fordít az embernek? (30.)
Sok leprás közül nem tisztult meg más, mint a szíriai Naámán
A mai evangéliumi részt olvasva látom, milyen sok előítélet élt az emberekben Jézussal szemben, és azon tűnődöm, mennyire így vagyunk ezzel mi is embertársaink kapcsán. Ezek az előítéletek persze mindig negatív előjelűek. Beskatulyázzuk, elszigeteljük, nem engedjük magunkhoz közel őket. Azt hisszük, mindent tudunk a másikról, valójában azonban vakok vagyunk, nem hiszünk a változásban, tüskéket növesztünk, elmegyünk mások mellett anélkül, hogy szeretnénk. Gyakran Istennel szemben is így viselkedünk. Tüskés sünként kucorgunk a tenyerén, mi szeretnénk neki előírni, mikor mit és hogyan tegyen velünk, nem vesszük észre, hogy legtöbbször a legegyszerűbb eseményeken keresztül árasztja ránk kegyelmeit. Ma szilárdan elhatározom, hogy embertársaimhoz előítéletek nélkül, az igazi értékeket szem előtt tartva, mindig jót feltételezve közeledem. Istenre pedig rábízom magamat teljesen, hiszen Ő az, aki leginkább tudja mikor mire és hogyan van szükségem, mert Ő az, aki legjobban szeret engem.
A szamariai asszony ezt kérdezi Jézustól: "Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk?" Jézus válaszából és a mai evangélium tanításából az csendül ki, hogy az, ami éltet, ami élőbbé teszi a hitet, az Isten kegyelme. Az a kegyelem, ami Jákobnak is alkalmat adott arra, hogy kutat adjon népének.
1. Hogy megértsd ezt az igen fontos párhuzamot, érdemes kikeresned a Teremtés könyvéből Jákob történetét. Mennyi csalás, mennyi hazugság, mennyi bűn! De most figyelj csak arra az eseményre, amikor Jákob találkozni szeretne a testvérével Ézsauval, de fél tőle! A találkozás előtt szörnyű lelki tusát vív: rossz volt a lelkiismerete, tudta, hogy gonoszul és álnok módon bánt el a testvérével. De azon az éjszakán Isten rádöbbentette, hogy bár van miért félnie, de mégse a testvérétől, hanem Istentől féljen. Isten ui. addig nem áldotta meg, amíg testvére és apja ellen elkövetett bűneitől meg nem szabadul. Azon az éjszakán Jákob nyomorék és megalázott lett, de Isten kedveltje vált belőle, mert felismerte bűneit és elfogadta a megtérés kegyelmét. 2. Ugyanez történik Jákob kútjánál a szamariai asszonnyal, sőt városának népével is. Isten kegyelme szembesítette őket önmagukkal, bűneikkel. Rádöbbentek arra, hogy Isten velük van - elküldte egyszülött Fiát, Jézust - aki meg akarja őket áldani, de a bűneik akadályozzák ezt. És megtértek! 3. Veled mi a helyzet? Tudod-e hogy Isten mag akar téged áldani Jézusban, de ezt az áldást a bűneid akadályozzák? Szembenézel-e önmagaddal, tusakodol-e lelkiismereteddel és felismered-e a kegyelmével jelen lévő Istent? Az életünkben jelen van a fájdalom, a keserűség, a veríték, ugyanakkor jelen van Isten kegyelme is, a vigasztalások és megerősítések kelyhe!
Kiv 17,3-7; Zsolt 94; Róm 5,1-2.5-8; Jn 4,5-42 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet napi Szentírási idézetek: http://www.bences.hu/lelki/Igenaptar/napi.html
A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: "Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik" "Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik." A farizeusok és az írástudók, vagyis a buzgó hívők méltatlankodtak, mikor meglátták, hogy Jézus a vámosokkal és a bűnösökkel is szóba áll, sőt hajlandó velük egy asztalnál enni. Jézus meghallja zúgolódásukat, és válaszul több példabeszédet is elmond nekik, köztük a tékozló fiúról szóló történetet is. Kisgyermekként mindig arra gondoltam, hogy milyen igazságtalan is ez a történet, és az idősebb fiú pártján álltam. Épp úgy, mint a farizeusok és az írástudók. Milyen nehéz is teljes szívvel megbocsátani a bűnösnek, aki talán igazán nagyot is vét ellenünk, mint azt a történetben az apa teszi. Azért gyönyörű a tékozló fiúról szóló történet, mert nagyon nehéz és egyben nagyon szép hozzáállásra hív, olyan nehézre és olyan szépre, amit egy egész életen át gyakorolhatunk. Hogy majd a földi életünk végén elmondhassuk: bár életemben mindkét fiúval azonosultam, most mégis leginkább az apa szerető és megbocsátó szerepében szeretnék élni most és mindörökké. Ámen.
február 22. péntek (Szent Péter Apostol Székfoglalása)
Péter, az elöljárótárs, Krisztus szenvedésének tanúja
"legeltessétek Isten nyáját, amelyet rátok bíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; nem uralkodva a választottak fölött, hanem szívből, mint a nyájnak példaképei."
+++
Péter apostol szavai nemcsak korának presbitereihez szóltak, a Biblia szavai mindig, minden időben megszólítanak minket, így ezek a szavak korunk minden vezetőjéhez is szólnak. A Biblia évében különösen fontos, hogy a kinyilatkoztatás szavai termékeny szívekbe hulljanak, az eddigi vezetők szívét Isten elé fordítsák, és egyben új hivatások késztetői is legyenek akár az egyház jövendő pásztorai, akár a világi intézmények leendő vezetői számára. Kérjük Istent, hogy szükségünkben kérésünk ne legyen hiába való, hiszen ő jól tudja, hogy jó pásztorokra ezekben a mostani időkben milyen nagy szükségünk van.
1Pét 5,1-4; Zsolt 22; Mt 16,13-19 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet napi Szentírási idézetek: http://www.bences.hu/lelki/Igenaptar/napi.html
"Én az Úr, kikutatom a szívet, megvizsgálom a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint, cselekedeteinek a gyümölcse szerint." (Jer. 17,10)
+++
Törvénytelen világban élünk. Amit törvénynek hiszünk, és meghatározza életünket, behálózza mindennapjainkat, nem szolgáltat, nem szolgálhat igazsággal számunkra. A jogszolgáltatás egyre gyakrabban jelent törvénytelenséget, igazságtalanságot. Nem csoda, ha ebben a megzavarodott, kifordított világban az emberek a saját igazságuk, saját törvényeik, meggyőződésük szerint próbálják alakítani napjaikat. Az emberi törvények pedig mindig az önzés, a hatalomvágy, a gátlástalan gyarapodás, a karrier és a pozíció, a befolyásolás törvényei. Az írás szerint az ilyen mércék szerint cselekvő ember, "átkozott", olyan, mint a "szelek által ide-oda sodort porszem", élete értéktelen, megsemmisülésre ítélt. Az Úr törvényeire tekintő, az Ő értékeire figyelő, és azt mindennap megcselekedni próbáló ember viszont "áldott", olyan, mint a "víz mellé ültetett fa, amely száraz esztendőben sem szűnik meg gyümölcsöt teremni". A gyümölcs pedig a lélek derűje, az Isten békessége, amely valóban minden értelmen túlmutat.
Jer 17,5-10; Zsolt 1; Lk 16,19-31 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet napi Szentírási idézetek: http://www.bences.hu/lelki/Igenaptar/napi.html
A mai ember önmagában bízik elsősorban - Isten csak akkor jut eszébe, ha már semmiképpen nem tud egyedül boldogulni. Rohan, küzd, dolgozik a jobb életért, és közben elfelejti, hogy mindez hiábavaló, mert "ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána" (Zsolt 49,18). Aki született, annak ez a sorsa, s mégis az ember igyekszik nem gondolni erre és inkább a földi dolgok után kapkod. Felvállal számtalan pótcselekvést, csak nehogy gondolkodnia kelljen közben azon, hogy hová is tart az útja, s hogy miért is érdemes valóban küzdeni... A világi dicsőséget előbbre valónak tartja az örök boldogságnál, s igyekszik is minél többet kiélvezni ebből. "Pedig az ember nem válthatja meg magát" (Zsolt 49,8). Hol van a Jézus által megkövetelt alázat és mások szolgálata? Szép eszmények ezek egy letűnt korból? Mit kell tehát tenni? Nem olyan bonyolult ez: "Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet!" (Iz 1,16b-17)
Iz 1,10.16-20; Zsolt 49; Mt 23,1-12 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet
Hányszor ítélkeztem igazságtalanul?! Hányszor formáltam véleményt meggondolatlanul?! Hányszor gondoltam, én más vagyok, mint a többi ember! Hogy jobb vagyok, kevesebb hibám van, mint a másiknak! Hányszor voltak előítéleteim valakivel vagy valamivel kapcsolatban?!
S mindezek miatt hányszor könyöröghetek a megbocsájtásért.....
Az Úr szent népe leszel, ahogyan megígérte A szent nép nem attól volt szent, hogy nem vétkezett, nem voltak problémái, kihívásai, hanem azért, mert Isten kiválasztotta őket. A kiválasztott népnek lehetőségük volt megújulni prófétáik által, hogy Isten akaratát teljesítsék. Mi Isten gyermekeiként szintén meghívottak vagyunk a szent életre, amelyhez folyton meg kell újulnia lelkünknek. Ehhez jó lehetőséget nyújt nagyböjt ideje, amikor meglátogathatjuk rég nem látott barátainkat, elvégezhetjük mindig elodázott feladatainkat, időt szánunk lelkünk táplálására, minden nap megkeressük a teremtett világ egy szépségét, mosolyt csalunk ki legalább egy embertársunkból...Ahogy a mondás is rávilágít: Segíts magadon, Isten is megsegít!
MTörv 26,16-19; Zsolt 118,1-8; Mt 5,43-48 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet
Van, aki alamizsnát kér és kap, van aki pedig nem részesül ebben. Olyan azonban ritkán adódik, hogy nem az alamizsnáért könyörög az ember, hanem az alamizsna az emberért. Nos igen, a jóakarat is igényli az embert. A jóakarat igazi hírnökei az angyalok, akik itt vannak velünk mindig. Ránk mosolyognak, bíztatnak, ott vannak velünk egy jóleső köszöntésben, egy "jó napot"-ban és a végtelen sok szeretetben. Csupán észre kell venni ezt az "alamizsnát" - a jótettek alamizsnáját - amit kapunk tőlük.
ApCsel 13,46-49; Zsolt 116; Lk 10,1-9 *-*-*-* _______________________________________________ Uzenet levelező lista a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet napi Szentírási idézetek: http://www.bences.hu/lelki/Igenaptar/napi.html
