A Hajdú-könyvet ismerem. Ő főként családnév-összeírásokra hivatkozik, illetve olyan munkákra, amik nálunk nem elérhetők. De köszönöm az ötletet, és a Venáncot is.
Azért van szükség a magyar megfelelőre, mert 19. század eleji katolikus anyakönyveket bogarászom, amelyek kivétel nélkül latin nyelvűek, viszont a dolgozatomban a nevek vernakuláris (valőszínűsíthető beszélt nyelvi) változatát kell használnom. Én sem gondolom, hogy minden névnek szükséges magyar megfelelőt találni, de kevéssé tartom valószínűleg, hogy egy akkor élt tököli katolikus jobbágy Venanciusznak vagy Klemensznek szólította a gyermekét.
Az átírás modern, azért ġ-vel van átírva. A klasszikus velarizált-faringalizált L ma egy franciás torok-R. Egy hasonló hangot az perzsából is gh-val írják át.
Úgy látom, az egyházi hagyomány a blaesus 'pösze' hangátvetéses alakváltozatának tartja. Kérdés, hogy mi volt az örmény eredeti. Nem tudom, ez autentikus-e, de sőt még kiolvasni se tudom: Սուրբ Բարսեղ.
Szerintetek létezhet olyan cseh vagy szlovák családnév, hogy Magyarly (Madarly? Az internetes források szerint így hívták azt a kincstári erdőbérlőt, aki az első cseheket telepítette az Al-Duna mellékére az 1820-as években. A gugli az első változatra gyakorlatilag csak erről a bizonyos személyről szóló találatokat hoz ki, a másodikra viszont talál egy párat, ami ettől független. És ha ez egy szabályosan képzett név, akkor miből jöhet? Mi a kapcsolata a "magyar" szóval?
Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan 306-307. oldalán ír egy keveset a délszláv névadásról és ha nem ismered, szerintem érdemes megnézned, mert érdekes, délszláv nyelvű forrásokra is hivatkozik (kérdés, hol vannak ezek meg). De itt a topikban sokat hivatkoztak korábban interneten is elérhető történeti összeírásokra az akkori Magyarország területéről. Ezek alapján alkothatsz saját statisztikát.
Másik kérdésem, hogy meg tudná-e mondani valaki, hogy mi a Venantius férfinév magyar megfelelője, ha a Vince (Vincentius), a Vencel (Venceslaus), illetve a Vendel (Vendelinus) már foglalt.
Érdeklődöm, hogy tud-e valaki olyan névtani forrást ajánlani, ahol délszláv keresztnevek névdivatjáról, gyakorisági sorrendjéről szerezhetek információt. Szakdolgozathoz kell, és főleg a szerb, illetve horvát vonal érdekel, ráadásul a 19. század eleji állapot. Előre is köszönöm a segítséget.
Ha esetleg csak anyakönyvben olvastad akkor kérlek nézd meg azt az U betűt, mert lehet hogy SZ (kézírásban picit hasonlíthat néha). Akkor lehet a vége "-szki" és Sikonski formában már létező név.
Balázs
Szerintem hagyatkozzunk arra, hogy a keresztény kultúrkörben elterjedt személynévként, így annak nyelvében, a latinban rögzült írott formában terjedt el először eleink között. (oklevelek, szerzetesek, egyházfik, stb.). Ilyen értelemben azé az elsőbbség, aki nálunk az igét először terjeszteni kezdte, vszeg a bizánciak (görög nyelv) Ennek hatása a Vasileoszzal való tudatos, vagy véletlen keverése.
Az, hogy később a köznyelvben a hétköznapok társadalmi érintkezésében ez 'magyar fülnek' is értelmezhető hangalakot öltött, törvényszerűség, más neveknél (szinte mindnél) bekövetkezett. Ennek módosító hatásairól, menetéről a magyar hangtani változások ismerőit kellene szóra bírni. A szlávot nem gondolom átadó nyelvnek - hangtani módosító hatásáról nem tudok szólani, ez utóbbi bárkié is, évszázadokkal későbbi hatás, mint a név megjelenése -, ahogy más környező nyelvet sem. Azért, mert nem a nevet adták át, az már 'benne volt' az egyházi latinnak köszönhetően a magyar keresztnév-kincsben, és különböző helyi - akár egyházközségtörténeti, akár helytörténeti - okok, hatások miatt erősebben, vagy gyengébben volt elterjedve egyes vidékeken.
M. C. Marcellus ie. II. században volt konzul és a 4. konzuli évében "Marcellus Apuliában vonta össze seregeit, és az előkelő Blasius árulása nyomán bevette Salapia városát". Azaz elég rég kivált a Cornelius nemzetségből a Blasius ág.
Az örmény származású Szent Balázs, mint már személynévvé vált volt nemzetségnevet használta. Persze a Balázs név katolikus kultúrkörben történő elterjedése neki köszönhető, s mint látjuk ez valamikor a VI. században történhetett meg. Ekkor pedig, ha jól emlékszem, volt szláv térítés a Balkánon ill. talán a KM-ben is. Ez a közvetlen szláv átvételt erősíti. De másrészt pedig nem ismeretlen a korai idegen szavak magyarba történő átvételekor a sz > zs váltás (Sigmund > Zsigmond, n. Schnur - zsinór) sem.
A Ladó szerint az ismeretlen eredetű latin Blasio-ból származik. Nem említi, hogy miként került a nyelvünkbe.
A Blasius-ra sokáig azt tartották hogy a Vazul név egy változata és mint az, a Baszileosz - királyi szóból ered. De aztán úgy tudom rájöttek hogy ez nem igaz és most egyelőre annyit tudnak hogy egy görög-latin családnév volt, mást nem...
Bocsáss meg, de én nem hiszem a "boldog" szóból való közvetlen levezetést. Egyszerűen csak azért mert egy szentnek a neve és ezért minden keresztény nemzet nyelvében kialakult a saját formája (vagy tisztán átvették). Az viszont lehet, hogy a Blasius név szláv alakjának kialakulásába beleszólt a "boldog" szóhoz való hasonlóság, nem?
Utánanézve a dolgoknak kételyeim támadtak a Balázst illetően.
Szerintem a Blasius-ból nehéz eredeztetni, sokkal inkább az ószláv блажь-ból, amelynek a jelentése: 'boldog' (u.m. szent, vö Василий Блаженный). Az szól mellett, hogy az ún. -ort/-olt, tort/tolt váltakozás szabályai szerint az ősszláv -alt/-art kombináció a a déli szlév nyelvekben (ahova az óegyházi szláv is tartozik) -lat/-rat lett, pl. градъ a keleti szlávban pedig -orot - город. Így ez a név egy *balg ősből alakulhatott (a g-zs váltakozás is törvényszerű, de ehhez feltételezni kell, hogy egy ь--ъ umlaut végbementét is.
VAjon mit jelent a Blasius? Lehet, hogy az is boldogot?
A spanyol alak ejtése kb "vlász" amíg a szláv alak ejtése "blázs"... Én nem arról beszéltem hogy hasonlóan írják hanem hogy ugyanúgy ejtik!
Azt viszont inkább visszautasítanám hogy "ti gondolkozásotok" - távol áll tőlem a szlavofília. Csak ahogy a rozs szavunkat se mondjuk hogy mi terjesztettük el az összes szláv területen, hanem elfogadjuk, hogy mi vettük át tőlük, úgy el kell fogadni, hogy sok nevünk szláv közvetítéssel került hozzánk (lásd: Miklós)
ja. de nézd a szlovák "Blaz"-hoz hogy hasonlít a spanyol Blas... mondhatni UGYANAZ. Akkor a Ti gondolkodásotok szerint itt IS egyértelmű átvételről van szó. spanyol-szlovák...
Még teljesen közös tőről eredő nyelvekben is más alakok lettek a Blasiusból. Ha most a magyar és a szláv ami egymástól teljesen idegen eredetű azonos alakot hoz létre az természetesen elképzelhető, csak az esélye jóval kisebb mint annak, hogy átvételről van szó. Ez az én véleményem, de kíváncsi vagyok a többiek mint mondanak a vitánkról :)
"de hogy mindkét nyelv a B(a)lázs hangzást generálta volna belőle..."
ez miért elképzelhetetlen??? ugyanarról az egy BLASIUS szóból jött létre! Miért ne lenne ez magyarul Balázs, szlovákul Blaz... miért kell,hogy a Balázs a Blazból jöjjön??? Blasius-Balázs-Blázs...
kérem a grammaticaval behatóbban foglalkozók ellenérveit.
üdv:
iater.
Nem tudom miért írod azt amit... Amit én írtam az annyit jelent hogy a szláv Bla név magyaros átírással lett Blázs, ennyit mutatott a nyíl...
Ami meg azt illeti én meg lennék lepve ha nem a szláv alak átvételéről lenne szó (a nyilvánvaló hangzásbeli hasonlóság + a mássalhangzótorlódást a szokott módon megoldó magyar nyelvi sajátság). Esetleg lehetne az olasz is, de ott meg az olasz nyelv jellegzetességeként a második helyen álló L-ból i lett így a Biaggio B(j)ázs lett volna ez esetben.
Elképzelhető azonos fejlődés a Blasiusból a szláv és magyar nyelvnél, de hogy mindkét nyelv a B(a)lázs hangzást generálta volna belőle...
Persze, hogy nem ugyanazt jelentik. Szótár biztos megmondaná nekem, hogy az egyik kanca, a másik csődör, vagy az egyik ló, a másik paripa, vagy gebe vagy mittudom én, de nincs (csak otthon, az is csak kisszótár vagy középszótár).
Amit élőnyelvből tapasztaltam viszont az, hogy a loscsagyot irodalmiasnak érzik, általánosnak, távolinak, míg beszélt nyelvben kizárólag a konyt használták (dél-nyugat orosz nyelvterület; ott ahol az irodalmi orosz g-t h-nak mondják..., akárcsak az ukrán "írás" alapján); még a művelt réteg is (na, a művelt réteg csak egy-két helyen h-zott. pl. mnogo [mnóha]).
Az "pedig egy betűre végződnek -- hogy lehet ez?" a hn/nn.-re utal?
