Majd megtudom holnap. Mivel a túrának ez a része egy oda-vissza szakasz lesz, talán mindkét útvonalat lejárom, egyiket oda, másikat vissza. Bár ahogy elnézem, valószínű ez inkább 1,5-2km többlet. Feltehetőleg talán a régi út is járható.
Általában nem szoktam reagálni annak a seggfejnek, aki mínusz egyezik. De az alábbi beírásomra adott mínuszolásához a következő írással szeretnék reagálni:
Hegyekről és emberekről
Mit jelent az, hogy valakit megismerek? Látom a pillanatnyi állapotát és messzemenő következtetéseket vonok le belőle vagy veszem a fáradtságot és belenézek a hátizsákjába, hogy mélységében ismerjem meg annak tartalmát, az életutat, az emlékeket, hogy megértsem, milyen helyről indult, milyen hegyeket és völgyeket járt meg, milyen szakadékokba esett bele, sebezte meg magát és próbált meggyógyulni, felállni és tovább menni a következő megpróbáltatásig?
Észreveszem-e, hogy aki mellett megálltam, az vajon miért ül vagy áll egy helyben vagy jó európai emberként lefolytatva némi kedélyes beszélgetést fogom magam és továbblépek, hiszen miért is érdekelne igazán a másik.
Láttam egy filmet a Mont Everest serpáiról. Egy expedíció csúcsmászását forgatta le a stáb a serpákkal a történet középpontjában. Az expedíció során a member-eknek, tagoknak hívott európai mászók (egytől-egyig tehetős emberek) reggel full reggelivel, délben ebéddel, este vacsorával és semmi pakkal mentek tábortól táborig. Miközben még arra sem vették a fáradtságot, hogy maguk után összepakoljanak. A serpáknak kellett mindent eltakarítani és dupla teherrel mászni a hegyet.
És mégis. Mikor lefelé jövet a Gianni nevű olasz mászó, aki brahiból oxigénmaszk nélkül mászott, szívinfarktusban meghalt, csak a serpák állták körbe. Még a csapatban mászó orvos sem foglalkozott vele jaja, kicsit tachycard volt már felfelé is Az összes európai diadalmasan levonult a hegyről, mit sem törődve annak az embernek a földi maradványaival, akivel röpke fél órával korábban még egymást lapogatták a csúcson. Csak a serpák maradtak ott, csomagolták be a halottat és építettek neki szikladarabokból szarkofágot az egyik meredély oldalában.
Serpa vagy-e vagy hegymászó ekképp? Mellé állsz a másiknak és segíted vinni az életével megtöltött hátizsákját, vagy hegymászó vagy, aki csak a saját útjára ügyel és hátrahagy mindent és mindenkit, aki nem felel meg az elvárásodnak, akiben nem látod saját előmeneteled zálogát
NB Sajnos beigazolódott amiről egy-két éve alaposan beszéltünk itt a fórumon is - a turistaút jogi védelme (az erdők részbeni kivételével, ami valamennyire szabályozott, még ha ott sem működik igazán jól) alapvetően esélytelen, a jószándékot nem vitatva egyre inkább az látszik (amit sokan kezdettől fogva mondtunk) hogy értelmetlen, felesleges a nagypontosságú felmérés...
//PS és amit akkor is írtam mindig: bárcsak ne lenne igazam. De minden jel arra mutat, hogy hiába//
Ma ugrott be miután elhaladtam a kis aluljáró előtt az autópályánál (ma délutáni rövid program volt a Csabdi-Óbarok szakasz), hogy tegnap átmentünk rajta :D
Köszi a részletezést neked és olahtamasnak is. Majdnem +12 kili az gáz, 37 km egy napra már sok lesz, főleg hogy utazni is kell, szóval holnapra marad a régi útvonal.
Oké, nem tudtam, hogy a még előttem ez esetben egyenlő azzal, hogy annyi van hátra :D
DDP füzet beszerezve (régi is használható amúgy, csak akkor 600 ft az újra legyártott szép tűzzománc jelvény), az lesz majd a következő magyar mozgalom aminek nekiállok.
Az új útvonal mennyivel hosszabb? A mostani ugye 25 km.
Mivel a terepen csak egy fekete-fehérben kinyomtatott kis térképen láttam a módosítás tervezetét, nem lehet pontosan megmondani. Attól függően, követi-e a jelenleg élő jelzéseket, vagy bekapcsol új nyomvonalat is, 12-14 kilométerre saccolom a többletet. Az biztos, hogy benne van a Római fürdő, illetve a Csengő-hegyi kilátó is. Az útvonal tehát Bakonynánától délre jó eséllyel a kék tanösvény jelzést követi, és ha itt új erdei utat nem jelölnek ki, akkor ezen addig kell majd menni amíg le nem ér a Felsőpere előtti útkereszteződésig, és onnan meg az aszfaltúton megy majd be Alsóperére.
Te hol tartasz a túrával?
ld. lentebb :)
"Még előttem van az útvonal csigaszerű bekunkorodása Hárskúttól..."
Ez jó hír, akkor lehet az Eplény-Várpalota lesz a nyerő, de még kitalálom. Az új útvonal mennyivel hosszabb? A mostani ugye 25 km.
Vértessomlón a cukrászdában pecsételtem, nem is tudok ott saját pecsétről.
Nem használtam, egy ismerősömmel találkoztam ott (tehát a túrán kívül volt ennyi plusz) ő és a párja kísértek el a kocsmához és az úton mentünk. Oroszlányban nem kerestem meg a saját pecsétet, a többi helyen eddig rendben voltak.
Veszprém megyében biztos hogy mindenhol van saját pecsét, a megyei szövetség gondoskodott róla. A többi megye "felségterületén" e szerint a lista szerint kellene lenniük, a gyakorlatban múlt év tavaszán-nyarán ezekkel még nem találkoztam - igaz, volt amit nem is kerestem. Te mit tapasztaltál? Vértessomló főleg érdekelne, ott egy vasárnapi reggel jártam, és nem sikerült pecsétet szereznem. Ha lenne már önálló, lehet hogy visszamennék érte. Óbaroknál használtad a kis gyalogos alagutat az autópálya alatt? Azon sem pár lépés, de mindenképpen rövidebb mint a buszforduló felé körbemenni.
Csak az útvonalak és a várható időjárás ismeretében nem tudnék választani a két terv közül. Alsóperére még nem értek oda a jelzésfestők, ott még nincs kihelyezve a terelésről szóló tájékoztatás sem.
Én is haladgatok a KDP-vel, jelenleg a Zirc-Gerencepuszta és az Oroszlány-Óbarok szakasz van meg. A leírtak alapján azonban elgondolkoztam, hogy az előzőleg kitalált Óbarok-Tarján vagy az Eplény-Várpalota részre menjek-e legközelebb? Holnapután lenne aktuális, addig még a régi útvonal él, gondolom.
Pecsételőhelyekről van valahol aktuális infó? Ma Óbarokon nem volt túl közel az útvonaltól a kocsma, aminek a kerítésén a pecsét van, pecsét jelzés nem volt, de a jelzettség amúgy jó volt.
Még egy dolog amiért tetszik ez a túra: a régi vas pecsetésdobozok, az első OKT bejárásomra emlékeztetnek :)
...és akkor jöjjön egy túrabeszámoló, a régi útvonal utolsó napjaiból:
KDP, Várpalota-Eplény
Mivel a május nálunk általában egy sajátos munkarendű időszak, hetek óta tudtam hogy lesz egy szabad keddi napom, mikor egy napos túra keretében ezt a szakaszt teljesíthetem. Hétfőn megláttam itt a bejegyzést: útvonalváltozás. Gondolkodóba estem mit tegyek, de végül arra jutottam, hogy mivel korábbi emlékeim kötődnek a megszűnő részhez, illetve az új útvonalváltozat még nem él, és a szakaszolást is erre találtam ki, maradok az eredeti tervnél.
Délelőtt vonatoztam le Várpalotára, ahol a lehetséges kulturális látnivalók közül a Trianon múzeumot néztem ki. Az indíttatás leginkább történelmi kíváncsiságból történt, adalékokat szerettem volna gyűjteni az időszakról alkotott ismereteimhez. Sajnos nekem csalódás lett (nem mondom hogy nem volt egy ilyen félelmem előzetesen). Bár a bemutatott tárgyi anyag bőséges, azzal sokra nem mentem, hogy az "áldozat, a bűnbakok, és a hősök" egyoldalú hangsúlyozásáról szólt, az előzmények, a globális háttér, illetve a XXI. századi jelen és jövőkép nélkül.
Úgyhogy erre nem is vesztegettem többet bő óránál, és negyed egy körül nekiindultam a piros útnak. A városból hamar kijutottam, és ugyan pár helyen elbújt a jelzés a zöldellő lombok közé, többnyire a vékonyabb, kevésbé járt utat követve nem tértem el az iránytól. Nem haladtam nagyon gyorsan, mivel minden útba eső bodzabokornál megálltam, így hamarosan szatyornyi virágot süllyeszthettem a táskámba. A völgy amúgy hangulatos: nem olyan zárt mint a Burok, de itt is vannak fenséges mészkősziklák, és a nap ide sem nagyon tűz be, úgyhogy ideálisak voltak a körülmények. Elértem a "kálistó"-t, egy több tíz méter átmérőjű óriási pocsolyát, melyet nyilván az elmúlt napok csapadéka duzzasztott fel a völgy egy laposabb pontján - a mélységét nem akartam megmérni, inkább elmentem mellette. Innen már közel volt a Bátorkő vára, melyből a turistaút felől a megerősített várfal maradványa látszik (illetve maga az odavezető út is olyan, hogy szinte el lehet rajta képzelni a felfelé zörgő szekereket). Felkapaszkodtam a torony romjához - valamilyen ragadozómadár fészkelhet benne, mely azonnal "elveszítette" a hangját, ahogy kiléptem a fák közül. :) A Márkus-szekrénye oldalához érve a völgy véget ért, és a lapos tetejét egy dózerúton másztam meg. Amint az út jobbra hajlott, feltűnt Tés, és hopp - egy öreg jellegfa törzsén a bélyegző doboza villant meg, melyet ezek szerint ide helyeztek át az Öreg-Futónéról.
Pár száz lépéssel később a terelésről szóló tájékoztatást is megtaláltam - azonban a jelzés egyelőre nincs leszürkítve, úgyhogy nem volt kérdés hogy a régi úton megyek tovább. Egyébként - szerintem a terelésben az erdészet, a honvédség inkább volt mellékszereplő (ha annyira fontos, akkor már a Mórócz-tető felőli rész levágásakor elviszik az utat másfelé), Alsóperét megtolták egy kicsit, így szerintem a Csengő-hegy kilátója és a tanösvény útba ejtése volt a fő ok. Én egyébként annyiból nem tartom jónak, hogy így a Várpalota-Eplény egy napra túl hosszú lett, Tésig pedig egyik irányból sem elég hosszú. Maga az út azonban tény hogy kevés látványosságot mutat, és főleg dózerút. A Mórócz-tetői elágazást felismertem régről, de mivel a hegy mögül most is hadgyakorlat zaja hallatszott, jobbnak láttam nem kapaszkodni fel a nyílt tetőre. Jött szembe erdészeti terepjáró is, odaintett, úgyhogy megnyugodtam hogy rossz helyen csak nem vagyok...
Négy óra körül értem el az Alsópere előtti vadgesztenyefasort, ami az arborétum mellett fut. Ebbe szabadon be lehetett menni, van kényelmesen kialakított pihenő benne, nyugalmasan üldögéltem is fél órát. Innen meredek, hosszú emelkedő vezetett tovább, melynek tetején balra egy nyiladékban vettem észre a jelzést. Gyönyörű nyiladék volt, mintha a kékesi sípályát láttam volna, csak negyed olyan szélesen. Egy baj volt vele, a jelzés nem is arra ment: feltehetően átmozgatták a kereszteződés másik pontjára a lőállást, melyre felfestették. Úgyhogy tovább Eplénynek. A vadvilág a túra során egyébként minden tekintetben képviseltette magát: szarvas lőtt ki mellőlem, róka és őzike nézett rám elgondolkodva, illetve kellő távolságból vaddisznócsaládot is megfigyelhettem. A Körtélyes nevű rész a nevében is benne van: gyümölcsös-legelő volt valaha. Innen tavasszal jól látszik a völgy is, most a lombok persze takarták. Utána az eplényi sípálya - voltam már itt síelni, de így nyáron nagyon másképp fest. A ratrakok és hóágyúk azért a miheztartás végett ott pihennek. A tetői pályák egyike múlt évben egy ülőlifttel bővült - itt volt egy kisebb irtás, de legalább a hozzá vezető utat és parkolót ügyesen, a szomszédos távvezeték nyiladékában építették meg.
Negyed hétre értem le Eplénybe, pecsételtem, majd beültem a 82-es bisztróba, egy sörre (a szomszédban van egy dohánybolt is). Innen pedig már csak ki kellett mennem a vasútállomásra, ahonnan fél nyolckor indult a vonat Veszprémbe.
