Pontosabban volt egy ilyen szigorítási elgondolás is 1993-ban, de az akkori minisztériumi álláspontban, jobban belegondolva, már nem vagyok biztos. Mindenesetre főként azok akarata érvényesült, akik annak idején kandidátusként vagy kisdoktorijukat PhD-vé nyilváníttatva kívánták magukat habilitáltatni, s így nagydoktori nélkül (amit a késő Kádár-renszer idején általában megkívántak a professzúrához) egyetemi tanárrá avanzsálni. Sokaknak sikerült is.
Helyi előírásokról van szó, de egyébként ez volt a minisztérium eredeti elképzelése 1993-ban: adjunktussághoz PhD. docentúrához dr. hab., professzúrához DSc. A lobbiérdekek nyomására sokat puhult a végleges törvényszöveg, egyes egyetemek azonban szigorítottak. Időnként a MAB is bekeményít (professzori előterjesztéseket visszadobnak), de ott is oszcillál a gyakorlat. Összességében egyik fokozat sem garantál, ill. ér ma már sokat, talán még a nagydoktori valamit.
1) A 3. bekezdés utolsó mondata a Kádár-rendszerre ill. arra is vonatkozik.
2) Jól látod, az akadémiai nagydoktorátusnak nincs megfelelője a nyugati világban. Egyes kelet-európai országokban a szovjet modell továbbélése folytán még létezik, másutt, pl. Lengyelországban a dr. hab. helyettesíti. Ennek ellenére, mint írtam, ahol még létezik, ott az akadémiai DSc a legtekintélyesebb rang egy kutató számára (nem számítva persze az akadémiai levelező és rendes tagságot, amely utóbbi tényleg a csúcs egy-egy adott országon belül).
Remélem, nem minősül topikrombolásnak, ha válaszolok (ami ugyanis sajnos egész röviden nem lehetséges), tekintettel arra, hogy a névviselés kérdésköréhez képest szvsz a doktori és egyéb, pl. nemesi címek feltüntetése nem tekinthető offtopik problémának.
Nem vagyok szakértője a témának, de egy bizonyos áttekintéssel rendelkezem róla. Eredetileg csak egyetlen doktori cím volt, mint a középkori egyetem által adható legmagasabb tudományos cím (alulról haladva a baccalaureus, a licentiatus, a magister után jött a doctor). Azt hosszú lenne kifejteni, hogyan alakult ki az az igazságtalan helyzet, hogy az orvosok és a jogászok Magyarországon (más országokban viszont, legalábbis a jogászok, ma már általában nem) a diplomával együtt automatikusan megkapják a doktorátust is (ez már 100 éve is így volt Mo.-on), míg mindenki más csak magister, ill. újabban esetleg csak baccalaureus lesz (utóbbi Bologna-modell miatt).
A Rákosi-rendszer elvette az egyetemektől a doktorátus adományozásának jogát (mind az automatikus orvosi/jogi, mind a tudományos dokt. vonatkozásában), sőt megfosztotta az egyetemeket a habilitáció (= habilitált doktor = dr. hab. = egyetemi magántanári cím) adományozásának jogától is, amely utóbbi német-osztrák mintára legkésőbb a XIX. században honosodhatott meg Magyarországon, és szovjet mintára az MTA által adományozható tudományok kandidátusa ill. a tudományok doktora fokozatokat állította ezek helyébe. 1956 végén az egyetemek visszakapták a doktorátus adományozásának jogát, és ennek kapcsán visszaállt az automatikus orvosi és jogi doktorátus is (az 1951 és 1956 között végzett orvosokat és jogászokat 1957-ben utólagosan doktorrá avatták). Ez időtől kezdve állították szembe egymással a közbeszédben az egyetem által kreált kisdoktorokat és az MTA által kreált nagydoktorokat, utóbbiak hivatalosan a "tudományok doktora" címet viselték. E két rang közé illeszkedett a kandidátusi fokozat, ők szintén dr.-t írhattak (és írhatnak ma is) a nevük elé. Valójában tudományos fokozatnak csak az MTA-fokozatok számítottak abban az időben, pusztán egyetemi doktorátussal pl. nem lehetett valaki docens (vagy csak egészen kivételesen...)
A Kádár-rendszer idején történtek kisebb módosítások (az egyetemi doktorátust dr. univ.-nak keresztélték át 1983-ban, az MTA fokozatoknál is kicsit változott a terminológia stb.).
Lényeges változás csak a rendszerváltás után történt. 1993-ban megszűnt a szovjet eredetű kandidátusi fokozat adományozhatósága, funkcióját az egyetemek által adományozható, angolszász ihletésű PhD fokozat vette át, amelynek bevezetése egyúttal az addigi dr. univ. fokozat megszűnését is jelentette. Hogy a helyzet még kacifántosabb legyen, visszaállították a német eredetű habilitáció intézményét is (amely az egyetemi tanári rang megszerzésének feltételévé vált), de nem törölték el a szovjet eredetű nagydoktori fokozatot sem, amelyet puszta tudományos címként, "az MTA doktora" elnevezéssel az MTA továbbra is adományoz, s amely előnyös, bár nem kötelező a professzorrá történő előlépésnél.
A jelenlegi, enyhén szólva hibdridnek nevezhető szabályozás szerint tehát a magyar egyetemek kétféle doktorátust (az angolszász eredetű PhD és a német eredetű dr. hab.) adományozhatnak, de még a dr. hab.-nál is nagyobb tekintélyt biztosít egy kutatónak, ha megszerzi vagy birtokolja a szovjet eredetű akadémiai nagydoktorátust. Az akadémiai doktorokat (DSc) ma is nevezik még nagydoktornak, de a PhD kapcsán tapasztalatom szerint nemigen használatos a kisdoktor megjelölés.
*Nota bene, Olaszországban minden egyetemet végzett személy dottore ill. dottoressa (legalábbis a Bologna-modell bevezetése előtt ez vola helyzet), ennélfogva pl. Calabriában a boltosok az üzletükbe betévedő sápadtarcú, finomabb megjelenésű urakat automatikusan dottorének szólítják.
Igazat megvallva, nemigen ismerem a kis/nagydoktor közötti különbséget, illetve valami rémlik, de jó lenne pontosan tudni, ha van egy kis időd, kedved leírni... (esetleg ha túl OFF, levélben)... És hogy tagolódik be ebbe a rendszerbe a PhD? (azt egyetemen is lehet szerezni).
Ha jól értem, a kisdoktori címet egyetemek adhatják, a nagyot az akadémia. Akkor a nagydoktornak sok nyugati országban nincs megfelelője?
Komolyan, annyira nem vagyok képben ezekkel a dolgokkal.
Kérdés, mit tegyen az, akit pl. négy db. doktorátussal áldott/vert meg a sors keze. Furán néz ki, de írhatná pl. a neve elé akár azt is, hogy DDDDr. Hiszen olyat már sokszor láttam (2 db. doktorátussal rendelkező személynél), hogy DDr., ami az NDK létezésének idején elég humorosan hatott (és személyes tapasztalatom szerint néha kigúnyolást generált nemzetközi konferenciákon). Sőt olyat is láttam nem egyszer, hogy Dr. D(D)r. h. c. mult. Mert hogy az illetőnek több honoris causa doktorátusa is volt. (A latin mult. rövidítés feloldása egyébként multoties [= többször]). De írják a többszörös doktorátust úgy is, hogy Dres (a doctor többesszáma latinul doctores). A nemzetközi gyakorlat nem egységes.
Megegyzem, hogy az orvos, a fogorvos, az állatorvos és a jogi doktorok esetében tkp. nem korrekt a dr./Dr. használata, mert ők másként doktorok. A törvény szerint ők a dr. med., dr. med. dent., a dr. med. vet., ill. a dr. iur. szakképzettség-megjelölésre lennének csak jogosultak, a szokásos dr. rövidítéssel azonban ők is felpipiskednek a tudományos fokozat megszerzésére révén doktorátust szerzettek közé, és ezzel (főként az igen vegyes szellemi szintet képviselő jogászok hatalmas tömege) sanos erősen devalválják a hazai (tudományos) doktori cím értékét.
Meglepően elterjedt az az ostoba babona, miszerint a "kisdoktorok" nem írhatják nevük elé a Dr.-t, mert ez az MTA által adományozott "nagydoktori" címmel kapcsolatos privilégium lenne. Ezt a hülyeséget először kiskamasz koromban hallottam von Hause aus dezinformált gyerekektől, most meg őszülő hajú emberként még mindig hallom pl. egyetemista fiataloktól.
> Vannak országok, ahol az aláírásod független a nevedtől, azaz a betűk azt is olvashatják, hogy KXaladJár, ha Nagy Józsefnek hívnak
Én például a doktort nem szoktam beleírni, merthogy 25 év után eléggé nehezemre esne változtatni az aláírásomon. Eddig még sehol sem szóltak érte, szóval remélem, hogy ez így szabályos.
Sőt, ha pl. egy étteremben asztalt foglalok, én sem az igdzi nevem mondom. Igazat megvallva, semmi közük hozzá. -- Nálam ez és az ilyenek az egyetlen szitu, ahol alteregózom.
Illetve ahogy vesszük. Vannak országok, ahol az aláírásod független a nevedtől, azaz a betűk azt is olvashatják, hogy KXaladJár, ha Nagy Józsefnek hívnak, csak a) az aláírás mindig egyforma legyen (már amennyire) b) a hivatalos dokumentumokban, fényképes igazolványokban ugyanúgy szerepeljen.
De igen, valószínűleg arról van szó, hogy az illető megváltoztatta a nevét, az új a hivatalos, de nem hivatalosan a régit is használja.
Szerintem téged se akadályoz meg senki abban, hogy a mindennapi életben mondjuk az édesanyád vezetéknevét használd, ha úri kedved úgy diktálja (egy csomó művész meg is teszi). Viszont hivatalosan attól még nem azt írod alá.
Ismerek több hölgyet is, akik a férjük vezetékneve + a saját keresztnevük kombót használják gyakorlatilag állandóan, pedig nem ez a hivatalosan felvett nevük. Egészen addig, amíg valahol tényleg hivatalosan szerepelnek, vagy írnak alá (államigazgatási ügyek, egészségügy). Sokukról még a közvetlen kollágáik sem mindig tudják, hogy valójában nem úgy hívják őket, mint ahogy közismert.
Egyébként a hivatalos név lényege (elvben), hogy egyértelműen azonosítson. (Persze, általában nem elég, ezért kell szül. dátum, hely, anyja neve). Viszont a hivatalos név egyetlen hibája, hogy egy név több emberre is mutathat.
Azzal, amit te javasolsz, több név mutathatna egy emberre, ami a nyilvántartásokban való belső konzisztenciát veszélyeztetné.
Szóval a hivatalos név lényegét ásná alá egy ilyen szabályozás.
Perzse ha nincs hivatalos vonatkozása vagy nem áll fenn egy adott személy rosszindulatú megtévesztése, nem jár megkárosításával, akár Habakukk Mihálynak is bemutatkozhatsz Ha Kovács-Tóth János is a neved.. :-)
Csak egy családnév vagy ha két családnév akkor az ismert módon összekapcsolva. Azaz olyan nincs hogy Kovács VAGY Tóth. Kovács-Tóth vagy Tóth-Kovács vagy Kovács vagy Tóth a lehetőség. Erősen visszás lenne ha meg lehetne csinálni ezt, hogy amilyen kedvem van, azt a nevemet használom! :)
Tisztelt LvT!
2002-ben a Pellek név kutatásánál eljuttál a Bilek névhez. Mint írtad:
„Bilek: oszmán-törökül 'csukló, ököl' jelentésű.”
Később Milyennincs ezt írta nekem:
„Nem tudok LvT-vel vitatkozni nyelvi kérdésben pláne, hogy ő nem gondolt anno a szlávra a Bilek esetében, hanem egyből egy másik , konkrétan török eredetet favorizált, nekem elsőre a Fehér jelentésű/származtatású Bili, Billi, Bielik nevek jutnak az eszembe, e körül etimologizálnék...”
Engem a Bilecz név eredete érdekel. Mint családnév megtalálható az 1715-ős országos adóösszeírásban Ungváron. Később is a Felvidéken és a mai Ukrajna területén fordul elő gyakrabban és a Nyírségben.
A német Bielitz (sziléziai) nyelvjárás története. „Geschichte der Deutschen Sprachinsel Bielitz (schlesien)” Walter Kuhn 1981.
39. oldalon 1433-ból említi egy krakkói iskola anyakönyvében (Studentenmatrikel) található beírást: Martinus Nicolai de Byelicze, 1449 Johannes Ruperti de Byelecz, 1462 Mathias de filius Michaelis, 1473 Paulus Johannis de Bilecz, 1495 nicolas Gregorii de Bylycz stb.
Mint helység, vagy terület névvel – betű szerint – két helyen:
The following market-towns and seigniories, víz.: Bilecz, belonging to the prince of Schwarzemberg. („A new system of geography.” tr. [by P. Murdoch]. szerző: Anton Friedrich Büsching – 1762. 85. oldal, BOHEMIA) Az 1837-es „Revue du Nord”-ban franciául a Hercegovina történelmi emlékeiben a bileki fensík (Travunia) és Klobuk leírásánál. „L’ autre commune se compose des trois comtés du canton de Banjani et Bilecz.” (Ami később Trebignitza lesz a szöveg szerint.)
Hasonló, de nem betűszerinti átírásban szláv és török területen gyakori. (Csaknem félszáz és ebben nincsenek benn a nyilvánvalóan „fehérek”.)
Mi a véleményed a Bilecz név eredetéről? Tudsz ebben segíteni?
Kedves milyennincs. Változatlanul fel kell hívnom a figyelmed, hogy én nem állítottam egy szóval sem a Balázs Blasiusból való közvetlen eredeztetését szláv nyelv(ek) kiiktatásával. Ugyanígy nem állítottam spontán "grassroot movement" keresztelkedést. Ezeket más állította. Csak arra mutattam rá, hogy ezt -- az eddig elhangzott vagy implikált ellenérvek alapján -- még nem lehet elvetni.
Az objektivitást fontosnak tartom, bár nem a név eredetének objektivitásához szóltam hozzá, hanem az érvláncolat objektivitásához. Könnyen lehet, hogy meg van az irodalomban az alapos pl. művelődéstörténeti, nyelvitörténeti, etc. etc. érvelése, ami szerint egyértelműen szláv közvetítés. Sőt, a megfelelő szótárakban ilyenként van megadva, és ezek nekem tekintélynek számítanak, én a Blasius > szl. Blazь/Blaž > m. Balázs-t fogadom el egyezményes etimológiának. -- de az eddig rendelkezésemre álló (ill. a topikból leszűrhető) adatok szerint lehetne más is -- és erre mutattam rá --, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a szótár szerkesztőinek több állt a rendelkezésére, és nekik van (nagy valószínűséggel) igazuk.
Először meditáltam, hogy írjak-e még e témában, de épp FriendlyFire 6109 hsz-beli 'énnemtudommilye' késztet arra, hogy leírjam, mitől féltem a topikot, s miért okoz számomra csalódást az, amikor a lehetőségeket kész tényeknek próbáljuk meg látni, hogy mégiscsak eljussunk egyfajta megoldáshoz, akkor ha az nem egyértelműen bontakozik ki.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy feladványos topik. A kérdezők mind - az unatkozó topikolókat kivéve, - a saját, vagy a családfáján, rokonságában lévő neveket kérdezi, identitása okán.
A többségük ráadásul nem is látogatja a Fórumot, hanem direkt ezért regisztrál, így számukra az amit itt olvas, majdnemhogy 'szentség' lesz, akár generációkra adhatja meg számára az értelmezést. Ezért különösen fontos, hogy amit itt megadunk, az ne lehetőség, hanem valószínűség legyen. Ha nem az, akkor téveszmékre vezethet, újabb családi legenda gyártói leszünk mi, amúgy jóakarók.
Emlékezzetek a januári Facskó névre (5500 hsz), mely úgy lett 'bedobva', hogy nem tudtunk meg semmit a név használóinak környezetéről végig a polémia alatt, s tartott a diskurzus január 11-től február 20-ig, LvT szlovák magyarázatával lezárva, úgy, hogy végig tudtuk, hogy Dusnokon számtalan horvát nemzetiségű használja és a horvát telefonkönyv is 'tele van' e névvel.
Konkrétan a Balázs név kapcsán ragadtattam itt magam egyeseket sértő megfogalmazásra (akinem nem inge), de nem tudtam mást mondani arra a helyzetre, hogy példaként (kvázi érvként) 'merült fel', hogy "a magyarban meg van az imám, dzsámi, mecset, minarett szó, pedig a lakosság elenyésző része muzulmán." (mert amikor átvette, használni kezdte a szavakat, akkor nem az volt a helyzet)
Mindezidáig ragaszkodtam ahhoz, hogy előidejűség van a latin javára a szlávval szemben a Blasius alakjának megjelenését tekintve, s a Balázs - ha a szlávból jön - akkor is időben későbbi fejlemény, mint a X. századi kereszténység felvétele (ill. az ahhoz kötöttem megjelenési valószínűség).
A szlávokkal való korábbi találkozást, meg a kereszténység korábbi ismeretét értem én, elfogadom, elfogadtam végig, amit nem, az az, hogy nincs Balázs a latin Blasius nélkül és hogy nem volt spontán keresztelkedés (így a szlávoktól nem érkezhetett a X. sz. előtt)
Aztán olvasgattam mást is, és találtam olyan forrást, ami Mo-i elterjedését lényegében XII. sz-inak mondja, így az a feltételezésem, hogy a VI sz-i kelet-eu-i elterjedése és a IX. sz-i nyugat-eu-i elterjedése miatt a kereszténység Mo-i megjelenésével egyidőben jelenik meg nálunk is, el kell vessem. (viszont részben igazolja miért nincs Árpád-kori szövegekben, csak következetesen latinul)
Innentől pedig már sok minden lehet. Ezeket nem részletezem, mert ezek lehetőségek, idáig már nem látunk pontosan el, mi 'topiklakók', s ha igazolni nem tudunk, csak - lehet, akkor inkább ne, mert valaki készpénznek veszi.
Gyakorlatilag egy PIE vándorszó mVlV 'őröl' jelentéssel (V - vowel 'magánhangzó'), mely a mezőgazdaság terjedésével terjedt el. Még az urali nyelvek némelyikébe is bekerült egy kis jelentésmódosulással.
Ja, mondjuk gyanús, hogy germán, latin és szláv nyelvekben is egyezik. Persze lehet korai vándorszó is az egyikből a többibe. Ezt megfelelő IE szótár nélkül sosem tuhatja biztosan a nem-IE-ista.
