Én nem vettem észre magamon, hogy az alkohol hatására könnyebben mezítlábaznék, pedig bennem is megvan ez a gátlás (de lehet, hogy nem annyira erős). Igaz, én se vagyok valami nagy piás :) Meg mondjuk igyekszem lehetőleg letisztítani a talpamat, mielőtt hazaérek (akár tócsa, és persze nálam mindig van minimum szandál).
Nem tudom mással is van-e így, de én megfigyeltem magamon, hogy alkoholos befolyásoltság alatt könnyebben mezítlábazok. Nyilván akkor ez a fajta gátlás is oldódik, ami bennem azért megvan valamilyen szinten. Ne egy részegeskedő alaknak képzeljetek el :), de azért életem során számos emlékem van arról, hogy iszogatás után éjszaka hazafelé sétálva kibújtam a cipőből. Mondjuk a legelső eset éppen olyan volt, amire egyáltalán nem emlékeztem, kellemetlen helyzetbe is kerültem miatta. Olyan 20 éves körüli lehettem, még a szüleimnél laktam, és egy görbe este után kerültem valahogy haza. Reggel anyám bejött a szobámba, meglátta hogy koszosak a takaró alól kilógó talpaim és szörnyülködve kérdezte, hogy mit csináltam. Semmire nem emlékeztem, úgyhogy nem tudtam épkézláb választ adni, de aztán persze bevillant pár kép és összeraktam, hogy mi történhetett. Azóta is tartom a tradíciót, de persze már jóval tudatosabban :))
Mi ugye általában mind kedvtelésből dobjuk le a cipőt, de nemrég volt egy szokatlan tapasztalatom, amikor tényleg rákényszerültem. Egy nagyváros repteréről kellett bejutnom éjszaka a központba, busz már nem járt, taxit nem akartam fizetni, úgyhogy nekiindultam gyalog a közel húsz kilométernek, úgyis szeretek túrázni. Egy darabig jól is haladtam, de aztán egyre jobban kezdett törni a cipő, mindkét sarkamon kialakult egy vízhólyag. Egyre nehezebben léptem már, szóval gondoltam ideje kipróbálni, hátha mezítláb könnyebb - és valóban, mintha repültem volna innentől kezdve, dacára az olykor szúrós járdának. Az utolsó órát már így tettem meg a belváros fékporában, hogy aztán az első távolsági buszra szép fekete talpakkal szálljak fel, amiket utána egy hétig súrolhattam :)
Én bulizásnál csináltam, hogy amikor már jó hangulat volt, egy darabig mezítláb táncoltam (alapból szeretek ahol csak lehet, mezítláb lenni). A többség nem törődött vele, voltak akik mulatságosnak találták, bunkó beszólás csak egy-két alkalommal volt, de volt, hogy követőim is akadtak.
Amióta nagy divat lett a flip-flop papucs, úgy látom, mintha kevesebb mezítlábozót látnék a városban, bár lehet, hogy ők nem arrafelé jártak, mint én. Mindegy, ha láttam, akkor ők külföldiek voltak, magyarokat az utóbbi években alig láttam egyet-kettőt. De azért ideteszek pár képet.
Sokan, sok mindenért néztek/neveztek már hülyének. Kockázata és mellékhatása a szenvedélynek, hogy szeretek mezítláb lenni olyan helyeken is, ahol polgári körökben nem szokás. Írtam korábban, hogy az utóbbi időben már ritkábban teszem ezt, de ha mégis kívánkozok mezítláb lenni, ha nekem ez jól esik, magasról le... szóval nem érdekel, mit gondolnak/mondanak mások.
Na ez is "izgi" lehetett. Ilyen esetekben duplán nézhetnek minket hülyének az emberek. Egyrészt alapból hogy miért vagyunk mezítláb, másrészt meg hogy ráadásul a legforróbb felületen tesszük mindezt. :)
Közben kísérleti jelleggel elkezdtem szoktatni a talpam az extrém hőmérsékletekhez: amikor nagy a hőség, kilépek a teraszra, amin rendesen felforrósodik a járólap, és ott legalább kontrollált környezetben tesztelhetem a tűréshatárom, hátha idővel érezhető lesz valamifelé fejlődés :)
Pénteken volt egy afférom forró felülettel. Beálltam kocsival az egyik szupermarket parkolójába, mezítláb vezettem, és mivel csak pénzt akartam kivenni az áruház előterében álló automatából, eszembe se jutott felvenni a csomagtartóban lapuló papucsomat. A beton járólapok kellemesen melegek voltak, a kocsi és a bejárat közötti "legrövidebb görbe" azonban egy jóféle fekete aszfalttal burkolt részen vezetett keresztül. No, ott aztán én is igencsak szaporán szedtem a lábaimat. :D Visszafelé már a hosszabb, de kevésbé égető utat választottam, a beton járdán és a parkoló melletti füvön. ;)
Hogy bírjátok a forró betont ebben a hőségben? Persze kerüli az ember, de azért szembejöhet a nyári mezítlábazás során. Van olyan, aki kifejezetten dolgozott azon, hogy ellenállóbb legyen a talpa az ilyen felületeken?
Vicces helyzetbe kerültem a napokban, mert nem tervezetten bekeveredtem egy kültéri fürdőbe. Mivel nem számítottam rá, nem volt nálam papucs sem. A cipőt persze az öltözőben hagytam, mint mindenki, és nem is gondoltam, hogy gondom lesz a járkálással, mert már délután 4-5 óra volt. De a beton még akkor is olyan forró volt, hogy mindenki papucsban járt, én meg csak kapkodtam a talpaimat, amikor nem a vízben voltam, pedig nem idegen tőlem a mezítlábazás. Azt hittem, jobban fogom bírni, és bár szerencsére nem szereztem égést, de még érzem a nyomait. Irigykedtem két idősebb asszonyra, akik viszont simán álltak a napon és percekig beszélgettek zavartalanul, gondolom az ő dolgos, az élet által megedzett talpuknak ez már meg se kottyant :)
Megint jól sikerült ünneplő szandált választanom. Pedig felpróbáltam, járkáltam benne, az anyaga természetes bőr stb. Mégis éppen, hogy csak kibírtam benne a szombati diploma osztón. Az ünnepség végén levettem a kezemben lóbálva vittem haza és a nap további részében már mezítláb voltam. Az utóbbi években már elég ritkán adóztam ennek a szenvedélyemnek, eléggé érzékeny lett a talpam, de összességében nagyon élveztem a dolgot. :)
Nem, csak kora tavasztól késő őszig ha nincs fagy vagy hó. Nem szeretem a hideget hosszútávon, maximum csak rövid időre. Most tavasszal is alig vártam, hogy végre kellemes idő legyen és tudjak mezítláb mászkálni.
Mindenhol mezítláb szoktam járni városban is, csak munkahelyre szoktam cipőt húzni. Kellemes érzés. Szeretem ha szép száraz, napos jó idő van mert akkor mindenhol mezítláb tudok mászkálni. Nem zavar ha megnéznek, de egyébként nem szoktam reakciókat kapni, általában pozitív visszajelzéseket kapok. Egyedüli problémám, hogy télen nagyon hideg van, ilyenkor jó lenne délebbre élni, pl. Új-Zéland, Dél-Afrika vagy Ausztrália ahol amúgy is bevett szokás a mezítlábazás.
ez szerintem is teljesen érthetetlen, amit írtál. annyira túlcivilizált, sterilizált az ember, idegenkedik a természettől, fél tőle, nem mer hozzáérni, stb. hogy már a strandon is ilyen szinten függője ennek az izolációnak, az kemény.
őszintén szólva én a legtöbb helyen a természetben sem értem, miért nem alap mezítláb lenni. rengeteg biztonságos, kellemes felület van például egy nem sziklás erdőben, amihez élmény kapcsolódni. hogy ne érjen a talpam a fűhöz, amikor nincs hideg, az nekem elképzelhetetlen. de hát a társadalmi elvárások, meg amit fent írtam, az így együtt rettentő korlátozó.
Tegnap délután megint lemenrem mezítlábazni egy kicsit. A talpam most sokkal koszosabb lett mint múltkor. És ezek tényleg a saját képeim és a saját talpam. Nem a netről letöltött dolgokat rakok fel.
Ma ötödjére voltam lent az utcán teljesen MEZÍTLÁBASAN (azért vittem magammal egy pár cipőt a biztonság kedveért). A talpam az utca porától és egy kis tegnapi eső utáni sártól ilyen jó színű. :) Nagyon jó érzés volt, igazán felüdítő. De még csak 14 vagyok. Esetleg tudnátok pár tippet adni, hogyan lehetne koszosabb a talpam és, hogy milyen jó mezítlábazós helyek vannak Budapesten? Előre is köszönöm!
Elég régóta mezítlábazok, meleg időben (kb 20 fok felett), mindenhol. Kb 10 éve kezdtem, most már egy ideje nyári cipőm/szandálom sincs sincs, mert ez az időszak minden évben 4-5 hónapot foglal magába.
Eleinte fura volt nekem is, mert nem volt természetes az élmény. A természet után üzletekben kezdtem aztán iskolába/munkahelyen. Pesti új munkahelyemen 1. munkanap 10 percet agyaltam odaúton mit is felejtettem otthon, aztán a metró mozgólépcsőjén rájöttem: lábbelit :D
Azóta már bp-n kb mindig bringázom, így nem zavar az utcai mocsok.
6 év alatt egyetlen helyről tiltottak ki miatta: egy tesco express-ből a fehérvári úton, ahol akkoriban a fagyasztó is mindig készlethiányos volt. Voltam annyira "jó" kedvemben, hogy megvártam míg rendőrt hívtam, aki megerősítette hogy bemondásra nem tilthatnak ki és tagadhatják meg a kiszolgálást, hanem erre az üzletvezető adhat írásos nyilatkozatot, szóval ha valaki tervez hasonlót, vagy találkozik ilyesmivel, csak tudjátok hogy ez a menete (már tudtam mielőtt belekezdtem, de sokan, akiknek dolgok lenne, nem tudják)
A legtöbb embert nem érdekli, csak pár nagyképű/beképzelt alak hiszi hogy a lábbelijétől felsőbbrendű lesz. Van aki rácsodálkozik, van aki egyetértését fejezi ki (még a tescos biztonsági őr is, de nem az ő hatásköre, őt is utasítják)
Szóval a kérdésem, akad más is aki ilyen "nagyüzemben" űzi az ipart? neki mik a tapasztalatai?
Örülök, hogy újra olvashatok tőled/rólad. A kollégáid mit szóltak hozzá, hogy a kocsiban hagytad a cipődet? És miért adózol keveset mostanában e szenvedélyednek - ha szabad kíváncsiskodnom.
Ma, munka ügyben, Csongrád megyében jártunk, egy olyan helyen, aminek közelében egy gyönyörű szabadvizi strand is található. A főnök, a csapatépítés jegyében kitalálta, hogy menjünk le a partra. Jómagam eleve a kocsiban hagytam a szandálomat, mezítláb mentem, úgyis elég keveset adózok mostanában ennek a szenvedélyemnek. Mivel nem számítottunk erre a kitérőre, nem vittünk fürdőruhát, így be kellett érnem azzal, hogy sétálgattam a kellemesen puha fövenyen és kb. térdig beletrappoltam a vízbe. Bár a járda égette néha az elkényelmesedett talpamat, nagyon kellemes volt az egész.
Ami kellemetlen meglepetés volt, hogy elég sok embert láttam papucsban, szandálban ténferegni közvetlenül a vízparton, a sima, tiszta homokos felületen, mitöbb láttam olyanokat, akik flipflop papuccsal a lábukon napoztak.
Rendben: ne járjon mindenki mezítláb a városban, ne menjen be nyilvános helyekre, de az év egyik legmelegebb napján, a strandon flipflopban napozni… Illik ide a klasszikus idézet: „Valami nem stimmel itt. Nincs minden rendben a világgal”.
-javul a világszemléleted (Igen, ez is, mert lelassulsz, és többet veszel észre)
-javul az alvásminőséged
-javul a vérkeringésed
Én ezeket vettem eddig észre. Ti milyen hatásokat figyeltetek még meg? Szerettek esős időben is menni? Én csak erdőben szoktam. És sajnos mindig csak egyedül.
Árulja már el valaki, hogy miért "gáz", ha valaki szandálban és (TISZTA, LYUKMENTES) zokniban sétál...????
Egyszerűen nem értem : évekkel ezelőtt valaki elkezdte fikázni - sőt : üldözni - ezt az összeállítást. (Szerintem lábfetisiszta lehetett az illető - egy tiszta zokni "kellemesen elfedi" a bütykös, kalapácsujjas, ápolatlan, (netán gombás) férfi lábfejeket - így a zokni csak jót tesz...
Vagy egy ilyen férfi lábfej látványa gerjeszt valakit...????
(Természetesen a lányoknál / nőknél ilyen ápolatlan lábfejek nem fordulnak elő, így ők csak viseljenek szandált zokni v. akár harisnya nélkül...)
Valóban tanára válogatja. Nálunk, annak idején az általánosban elképzelhetelen lett volna. Igaz, hogy a tanárunk egy megszállott kemény ember volt. (Néha még alkohollal is keményített magán.) Így aztán nem bántam túlzottan, amikor úgy hetedik félévében az iskolaorvos elküldött egy szakorvoshoz, akinek javaslata alapján gyógytestnevelésre kellett járnom. Gyorsan nőttem, rossz volt a testtartásom ilyesmi. Az első órán aztán láttam, hogy a lányok csaknem mind mezítláb tesiznek és jó néhány fiú is. Amúgy csak annyiban volt gyógytesi, hogy óra elején a bemelegítés után csináltunk egy pár testtartásjavító, nyújtó gyakorlatot. Így aztán én is csatlakoztam a mezítlábasok táborához. Nagyon jól éreztem magam minden tesiórán, még kosárlabdázás közben sem zavart, a rúd- és kötélmászás pediog sokkal könnyebb volt mezítlábasan. A labdajátékok pedig trikós és félmeztelen csapatok között folytak. Így az órák nagy részében csak egy tornagatyát viseltünk. Nagyon élveztük. Később az is előfordult, hogy a z öltözőben egy odadobott birkózószőnyegen birkózómeccseket rendeztünk. Így nekünk nagyon klassz volt a gyógytesi.
Szia Piszkos Talp :-) Miért éppen a pincében sétálgattál? Mondjuk nyáron én is kiléptem a szandálból és mezítláb mentem le egy borpincébe és akkor az nagyon jól esett...Nem csak a hűvös 11-12 fokos levegő, hanem az ugyanilyen hőmérsékletű, nyirkos, hideg lösz felületen állni és azon járkálni....
Nem saját kép!
Mai menet a Keresztúri erdőben (Nagyon jó hely, mindenkinek ajánlom. Nincs sok ember, és a terep sem nehéz.)
