Látom, nagyon lassú voltam, közben el is tűntél. :)
Emberi dolgokra nem lehet mondani, hogy nincs kivétel. De azért az az általános, ha már elkezdi, hogy majd a jövőhéte, a jövőhónapban dönt, akkor az jövőév is lesz, meg sohanapján.
Megkérdezheted. Két-két gyerekünk van. Nálam már szinte felnőttek, a páromnak kisebbek, de nem annyira picurkák, és már úgy sem élt velük, ez valóban könnyebbé tette a helyzetünket.
Nagyon sok árnyalata van, ki marad, és érdemes-e együtt maradni a gyerekek miatt. A gyerekek miatt érdemes mindent megtenni a szülőknek a kapcsolat javítására, helyrehozatalára, esetleg a szerelem újra megtalálására. Ha nem megy, nem hiszem, hogy a gyerekek kedvéért bármit ki kell és lehet bírni, és az a gyerekeknek is jót tesz. Persze a másik véglet, aki hamar rámondja, hogy a gyerekeknek is rossz, ha neki nem jó, és hamar lelép. Annak egy-két év múlva az új kapcsolata is így fog kinézni. Még a jó válás is nagyon nehéz a gyerekeknek, ahol normális emberi kapcsolat marad. Megszeretheti a gyerek a "mostohát" is, de azért az édesszülőt jobban szereti nyilván, és az is az egészséges arány. De felmerül, hogy apa ezt a második feleségét sokkal jobban szereti, akkor hogy is van, mitől, miért? És ezt egy még kialakulatlan személyiséggel átélni. Tudom ám ennek a súlyát, de mást tenni ezért nem tudok.
Vannak viszont olyan találkozások, és nem azért meséltem el, mert ezt valami etalonnak tartanám, de három nap múlva tudtam, hogy "Igen"! Ő is így érezte, és az idő azóta igazolt is bennünket.
Nem csak a nők sokfélék, a férfiak is azok ám! :) Nem mindig a kényelem, és az "úgyis megszereztem" az oka, hogy a kettős helyzetben maradnak. Még azt sem mondanám, hogy mindig mindegyiknek ez kényelmes lenne. Sokszor valami tehetetlenség, a változástól való félelem, hátha ez is olyan lesz. Aztán ettől a feltételezéstől tényleg olyan is lesz. Vezetnie kéne egy olyan nőnek, aki nem nagyon alkalmas erre, hisz azért ment bele a többszögű viszonyba.
Ezek igazak, csak talán nem a szerelem szót kéne használni. Titkos viszony, szex, amiből rájön a valaki, hogy jó helyen van, ahol. Vagy arra, hogy keresnie kell egy új, igazi szerelmet.
Nati, te most ugyan azt mondod, amit Tamara hangoztat évek óta, csak selyempapírba csomagolva, de így is egy kicsit sarkos a dolog. Tényleg nem ilyen egyszerű az élet, és nem ennyire egyszerűek az emberi kapcsolatok.
Én csak hosszabb ismeretség és kölcsönös szerelem után mennék bele szeretői kapcsolatba. Nem úgy, hogy majd kialakul...
Ha meg csak szexkapcsolat kellene, ott meg az elején tisztázva lennének a játékszabályok. Viszont ha egyedülálló lennék, nem hiszem, hogy bevállalnék egy nős pasit állandó csak szexpartnerként (szexre lehet találni független férfit is), valószínű, hogy ebben az esetben kevés esély lenne a szerelem kialakulására.
Persze, ettől függetlenül, a szerelemből indult szeretőségben is megváltozhatnak az érzelmek, de mondjuk ebben az esetben fel kellene rakni az embereknek magukban a kérdést, hogyha már szerelmesek lettek valaki másba, akkor valszeg otthon már valami nem működik. Ha meg szerelmes vagyok és akarok valakit, akkor tisztességgel lezárom a házasságom (kapcsolatom), nem megoldás évekig hazudozni. Ha viszont család, akkor lemondok a szerelemről. Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni.
egyszer szexeltünk, nem várom el hogy igazán mély legyen a kapcsolat amikor még a szeretője sem vagyok a szó szoros értelmében!!!
nyilván ha nem mélyül el akkor kilépek egy idő után, de ahhoz azért többet kellene talizni, hogy bármilyen érzelmekről beszéljünk, vagy egyáltalán kapcsolatról beszéljünk!
és igen a feleségével nyaralt, miközben velem kommunikált / sms/ emil / az egész nyaralása alatt........
szóval ragaszkodik, de nem fogom faggatni meg baszogatni!! majd eljön annak is az ideje......
Nem is követelőzni kell! Viszont az felettébb furcsa, hogy találkozgattok, szexeltek és szóba sem kerül ilyesmi. Ennek az egésznek nagyon olyan szaga van, hogy vagy te, akivel jól érzi magát, és van a felesége, akivel nyaral, ki tudja, milyen a kapcsolatuk és ő ezt kettőt külön tudja magában választani.
Szerintem, ha szerelmes lenne, már kellett volna beszélnie az érzelmeiről és a félelmeiről is. Nem kell dönteni mindjárt, itt nem erről van szó, de azért jó, ha valaki tiszta helyzetet teremt...
Ja, így mindjárt más a helyzet! Jó sokáig tartott neki dönteni! Viszont én személy szerint, nem bírnám elviselni éveken keresztül, hogy csak második legyek.
"A pasid tudja már, hogy te mire vágysz? Szerintem ezt tisztázd vele minél előbb, mielőtt hiú reményeket táplálnál és neki esze ágában sem lenne miattad borítani..."
dehogy tudja, hülye nem vagyok!! nem fogom elijeszteni magamtól, nem fogok egy-két randi után követelőzni!!!! nem vagyok a saját magam ellensége!!
majd meglátom milyen irányba alakulnak a dolgok, ne aggódj úgy alakítom hogy borítson, ha meg nem borít akkor így jártam!!!
mindenesetre én a tőlem telhető dolgokat megteszem , a többi nem rajtam múlik!!
Mondjuk ez a 6 éven át szerető dolog kicsit durva! Nem biztos, hogy feleségül vettem volna egy ilyen nőt.....
Szerintem 1 év elég, hogy valaki döntsön, a többi csak kifogás, időhúzás, folyamatos önámítás és hazudozás. Ha belegondolsz, a barátnőd "elvett a férje életéből 6 évet" (teljesen mindegy, hogy mi okból), folyamatosan hitegette és hazudozott neki, pedig az lett volna a tisztességes, ha elengedi, hogy boldog legyen mással. Ha már valaki nem is szeret valakit, nem akar vele élni, legalább tisztelje meg az őszinteségével!
A pasid tudja már, hogy te mire vágysz? Szerintem ezt tisztázd vele minél előbb, mielőtt hiú reményeket táplálnál és neki esze ágában sem lenne miattad borítani...
Szia, nem várom el, hogy megértsd. Ez nem fekete vagy fehér. A hozzászólásban leírtam, hogy hogyan is alakult ez ki. Csak lehet az időbeliség miatt nem érthető. Ez ugyanis nem két nap alatt történt, hanem legalább 1 hónapja őrlődöm. A feleségem sem két napja jött rá. Csak egészen tegnapig nem voltam biztos magamban. És igen, a döntés/"megvilágosodás" csak úgy hirtelen jött. A nagy döntések az életben szerintem mindig hirtelen jönnek. És azért vagyok boldog, mert újra egymásra találtunk, mert rájöttem, be tudtam vallani magamnak, hogy ez a szerelem csak egy menekülés volt. És ez nem önámítás, 100%-ig boldogok vagyunk most. Egy mázsás kő esett le a szívemről és most repülni tudok vele. Ez most nem azt jelenti, hogy Ő nem tetszik. Ő változatlanul ugyanaz a nagyon értékes, jószívű, kedves ember, aki volt, csak helyre tudtam tenni magamban az érzéseimet. És kívánom Neki, hogy Ő is találja meg a párját, aki neki való, mert én már megtaláltam.
Nincs általános recept. Van, ahol érdemes, söt szükségszerü kilépni a gyötrelmes régi kapcsolatból, mert nincs esély újrakezdésre. Viszont van, amikor csak elöre menekülés lenne a válás, ahelyett, hogy szembenéznénk a saját hibáinkkal. Ilyenkor csak idö kérdése, és a következö kapcsolatban is felmerülnek (ugyanazok) a konfliktusok.
De ezt eldönteni, hogy melyik helyzetben is vagyok, na ez az, ami nem egyszerü :)
"Amelyik háromszögben élő pasi nem tud az első évben dönteni, az soha a büdös életben már nem fog dobbantani, csak megkeseríteni két nő életét."
Ez nagyon igaz! Mennyi nönek kéne ezt megszivlelnie, akkor nem hagyná magát áltatni évekig! Mert általában a nök mennek bele a szeretö szerepkörébe, és hitegetik magukat jó sokáig, hogy majd a kedvükért a szeretöjük elhagyja a családját, akinek esze ágában sincs kilépni a számára kényelmes helyzetböl.
Én nagyon boldogan élek a másodikkal, és már több éve, azért merek írni róla. Nagyon titkosan kezdődött, és azonnali felismeréssel, és gyors döntéssel is. Amikről sokan azt mondják, önáltatás és ideálkeresés, vagy beleképzelés.
Amelyik háromszögben élő pasi nem tud az első évben dönteni, az soha a büdös életben már nem fog dobbantani, csak megkeseríteni két nő életét.
