Viszont egyik órás verzión sincs eredeti hátlap, valamint egyiken sincs az óraszerkezet alatt lévő váltókapcsoló, amivel az ébresztést lehet ki- és bekapcsolni.
A most vásárolt példányon minden megvan, úgyhogy most már 4 rádióból csak összefaragok egyet :o)
Hát, igen vannak ilyen dolgok. Az órák esetében ritkábban, bár megjegyzem, de facto kinyithatatlan tokkal is volt már szerencsém találkozni... Izzadós volt a tulaj, sosem tartotta karban, belső tömítésű (a menetek alatt szorította rá a fő tömítést a peremen menetezett hátlap a tokra) volt, a menetek totálisan összerozsdásodtak, és eljött a pont, amikor kész, vége, az óra nyithatatlanná vált...
Mikroszkópok, optikai műszerek. Ezeknél elvileg gondoltak a szervizelésre, a gondot azonban az előző szervizesek okozzák leginkább.
Teljesen általános, hogy mindent is telenyomtak zsírral - ész nélkül. Ezek a régi, több évtizedes zsírok úgy ragasztanak, mint a legjobb fémragasztók. Ráadásul valamiért szerették ész nélkül izzadásig húzni mindent, még, ha a világon semmi sem indokolta azt.
Rengeteg speciális kulcs kell, azokat le szoktam gyártani. Azokkal többnyire sikerül a szerelés, bár volt olyan mikroszkópom,amiből annyira nem tudtam kibontani a fókuszáló mechanizmust, hogy végül az egészet belemerítettem egy liternyi petróba, és felraktam a rezsóra. Hatvan fokon két óra után nagy nehezen megindult.
Viszont szinte minden ilyen rögzítőelemnek van valamilyen lazulás elleni védelme - na azok szoktak ilyen pirinyó csavarok lenni. Azzal kell kezdeni, de mindig áldást mondok, ha simán kijön mind.
Most is van egy mikroszkópom, aminél egy hengeres anyát az istennek se bírok levenni, pedig esztergáltam hozzá két alu serleget is, amit ráhúzok, fel van réselve, és két hatalmas vizes fogóval próbálkoztam letekerni. Nincs rajta semmi, amibe kapaszkodni lehetne, elfordul rajta a serleg. Félretettem, mielőtt eltöröm, mert nagyon szép darabja lenne a gyűjteményemnek,és évtizedek óta csak most sikerült szerezni egyet.
Ezek többnyire nem játszanak. Például egy sliccelt hernyócsavar esetében a létező legóvatosabban kell eljárni, mert ha valamiért nehezebben indulna meg, és előtte a csavarhúzó szétfeszíti a sliccelést, akkor annak sanyi, úgy beleszorul a furatba, hogy ki nem veszed onnan.
Melegítéssel óvatosan kell bánni, mert gyakran üveg van a túloldalon, vagy valamilyen kristályos anyag, ami prizmát, polárszűrőt, stb. alkot. Egy pákával simán meg lehet repeszteni, vagy, ha ragasztott, több elemes darab,akkor részben szétválik, és vége.
Persze, így van - csak ez sem változtat semmit azon a problémán, hogy a mechanikus órák meg összetettebb szerkezetek, amelyeknek papírforma szerint 6-8 évente teljes szétszedésre, kitisztításra, újra kenésre - SZERVIZELÉSRE - van szükségük - vagy jön végül az az állapot, amiről itt most beszélünk.
És ezen sajnos semmilyen empátia meg segítőkészség sem tud változtatni - az nem fog kézrátételtől vagy valami filléres bűbájtól megjavulni. Ahogy írtam volt - ez praktikusan most egy olyan autó, amit sosem tartottak karban, nem szervizelték le, nem cseréltek rajta olajat, vezérlést, semmit, mentek vele, ameddig egy nagy füstfelhőben meg nem állt...
És most az lenne az elvárás, hogy menjen újra, de még annyiba se kerüljön, mint ha simán csak olajat-szűrőket-szíjakat kellene cserélni... Én erre nem tudok semmi biztatót mondani.
Pontosan miket szerelgetsz? Műszerekkel, főleg repülőgép-műszerekkel rendesen jártam én is úgy, hogy csavarok oldhatatlanok, nem is arra találták ki őket, kaptak még csavarrögzítőt is gazdagon - valójában nem számoltak a konstrukcióknál oldhatósággal, javíthatósággal, nem volt szempont.
Az órás vonal abból a szempontból mindenképpen kellemesebb, hogy ezeknél az óráknál már valamilyen szinten a kezdetek kezdetétől számoltak a szervizelés feltétlen szükségességével, és amelyik konstrukciót nem eleve egyszer használatos/eldobható kivitelűre szánták, az oldható, szerelhető, javítható, az nem kapott lerögzített csavarokat, szegecseket, beütött kötéseket. A műszerházaknál, de még a repülőgép-fedélzeti órák házainál is találkoztam én is nem egyszer megbonthatatlan csavarokkal, amiket végül csak kifúrni lehetett, vagy jobb esetben fogóval kijöttek elnyíródás nélkül, de a csavarhúzó szentelt vízbe mártva sem ért semmit...
"...és ezek a szettek sem filléresek sajnos......" - úgy van, és ez még csak az órára is igaz, amihez egyéb kiegészítők is szükségesek
. És nem is beszélve arról hogy az éves jelentős lemorzsolódás mellett a hagyományos órába 25 Ft egy versenygyűrű, ami elvész a galambbal együtt, míg az elektronikus órához 1000Ft körül arulják galambonként. - amiből évente tucatszám veszhet el....
Nekem az a problémám az "élezéssel", hogy amiket használtam eddig, azok nem letörtek, hanem szó szerint inkább elcsavarodtak. Abban a pici méretben egy elcsavarodott hegyet újraköszörülni kínlódás,és utána még rosszabb.
Törni nem szoktak.
Próbáltam fúró hengeres szárrészéből is, na azok törtek, de olyan kis erőhatásokra is,ami miatt nem próbálkoztam vele tovább.
A különbség ugye az órás és az én felhasználásomban, hogy nálam kitettek a csavarok, koszolódnak, kopnak, összekenik őket, a készülék takarításakor vegyszerek érhetik, stb. Van olyan is, amikor a gyár letapasztja a finombeállító csavarok fejét egy süllyesztett fészekben színig, valami gyurmaszerű cuccal. Ötven év után aztán ez alól kivenni a csavart nem gyerekjáték.
Egy bezárt órában ehhez képest steril a környezet.
Hát, ezt passzolom... Az a helyzet, hogy feszegetős-nyomorgatós-kapargatós feladatokra (sajnos van bőven ilyen is) külön csavarhúzókat használok/köszörülök, jellemzően elkopott-elfogyott kis HSS fúrószárakból - azok igen merev anyagok, de így is gyakori a pengék töredezése, de ezekért nem kár.
Az ilyen finom, jobb minőségű csavarhúzókat a "normális" dolgokhoz használom, és nyilván igyekszem kímélni is őket. Az biztos, hogy valami igen jóféle kemény-szívós szerszám-acélból van ezek hegye, nem "serbli". De igazándiból, ameddig el nem fogynak - én folyamatosan köszörülöm utána a csavarhúzókat, olyan nincs, hogy "tönkrementek", legfeljebb újra kell őket élezni, betétezni.
Nem, sokszor így áll meg egy öreg óra - megy látszólag szépen (valójában már csak kínlódva, gyötrődve, de jár - a Graham ingajárat illetőleg a svájci horgonyjárat jellemzője pedig az, hogy még elfogadható-értelmezhető pontossággal szokott akkor is járni, amikor már épp, hogy csak van emelés, már alig van a billegőnek lengésszöge, már csak "hálni jár belé a lélek") - aztán megáll.
És még a jobbik eset, amikor a kosz, a beállt kenések miatt esett a kritikus szint alá a nyomaték - nem a kopások váltak túlzottá.
Sajnos ez van, és nyilván tűnhet olcsóbbnak inkább másik órát venni - csak az a baj, hogy arra sincs garancia, hogy az bármivel is jobb állapotban lesz... De ilyen hagyományos mechanikus galambász versenyórát már nem gyártanak, a mai módi kis USB-s leolvasóba tehető "okosgyűrű" a galambnak, megfelelő appal kiegészítve, de ezek a szettek sem filléresek sajnos...
Értem. - azt hiszem. :) Köszönöm a választ! Amúgy nem talátod furcsának, hogy tavaly óta, mióta vettem (és előtte is, mert egy társamé volt az egyesületben, és szemem előtt használta minden héten), folyamatosan járt, midnen gond nélkül végig a hetet, most meg már csak a "C-szakaszban" hajlandó?! Nem túl hirtelen ez az átmenet, hogy 2 hete még végig járt, most meg cak a C-ben jár? Mivel az a görbe egy szigorúan monoton növekvő tendenciájú... Nekem - amatőrszemmel - gyanús itt valami.- mintha a rugónál akadt volna be(ki) valami.... (De-de, nekem a 40-50eFt ezért a javításért mr a "világvége" lenne(majdnem ennyi a rokkantnyugdíjam), ahhoz képest, hogy 15-20 eFt-ért másikat lehet venni. Ezzel talán nem volt szerencsém, ... másikkal, meg... e én azért jobban örülnék neki, ha ebbe tudnék lelket lehellni.)
Az órád azért áll meg, mert már olyan gatya fizikális állapotban van a mechanika, hogy a rugó extrém nagy nyomatékú teljesen felhúzott szakaszában tud csak elkalimpálni, de a normál nyomaték mellett már leáll. Ennek bármiféle további erőltetése csak károsodáshoz vezet - alkalmasint még nagyobbhoz, mint ami már úgyis megvan...
Amúgy így néz ki egy random órarugó nyomaték-görbéje:
No ebből a te órád a C-szakaszban még eljár, miközben jó állapotban járnia kellene még az A-szakaszban is. A kilincset ennél leengedni még a szerkezetet részben megbontva sem fogod tudni, mert érdekes megoldással egy, a rugómag tengelyére felfeszülő önbehúzó rugó az ellenkilincs. Leengedni csak úgy lehet, hogy ha kiszereljük a betétjáratot a szerkezetből, és hagyjuk lefutni.
És értem én, hogy anyagiak meg minden (bár kertelés nélkül - ha galambászkodsz, az a hobbi is kerül azért pénzbe, és a mai világban 40-50eFt, amennyiből hozzányúlnak az órádhoz - már, ha találsz erre egyáltalán vállalkozó szakembert manapság, ami már nem is biztos - azért nem világvége), de praktikusan egy besült motorú autó előtt állsz, amin már kizárólag a motorgenerál segíthet, de ezt te meg akarod úszni, merthogy sokba kerül... Akkor vagy el tudod végezni a generált magad is (de ugye ez is egy szakma, és pár jó tanács kevés lesz hozzá - és a munka elvégzéséhez elengedhetetlen megfelelő szerszámok-eszközök, vegyszerek-kenőanyagok beszerzése kapásból a többszörösébe kerül a szervizelésnek) - vagy így marad...
Igyekszik az ember segíteni, de ez az óra a tipikus példa arra, hogy miként végzik ezek az eszközök karbantartás hiányában. És gond az is, hogy egy ilyet megjavítani-szervizelni jóval-jóval nagyobb munka annál, mint amit az ember akár a szűk baráti körében is szívességi alapon bevállalhatna. Adott esetben akár több napos munkáról beszélünk...
Persze, megértem én, és el is fogadom, hogynem hiába ez is egy külön szakma, csak anyagiak híján, próbálok magamban érezni elég kurázsit, meg szellemi kraft-ot, hogy rááldozva az időt, talán magam is megoldhatok. Egyelőre megpróbálom használni a régi órámat, aztán majd meglátom... míg ennek meg nem oldódik a helyzete. Ami ezzel a várakozással aggaszt, hogy így viszont olyan 80%-osan felhúzott állapotban megállva marad, és ez hosszú távon esetleg kifáraszthatja a rugót. van mód rá, hogy valahogy oldjam a rugó feszítettségét, vagy valahogy "kényszer-lejárassam" az órát? - ez utóbbira azt már kitapasztaltam, hogy, ha folyamat vége felé közelebbi fogaskerekeket kézzel próbálom a rugó dolgát kisegíteni, akkor simán jár tovább(vagy gyorsabban is, ha erősebben), illetve azt találtam ki, hogy a percmutatóra függesztettemfel egy kb 20-30 dkg-os súlyt fonállal, ai a kb 1-5 számtartományban, oylan 120 fokban tudja "járatni". Viszont ezek az órák teljes felhúzás mellett, akár 1 hétig is elketyegnek, én meg 20 perces tartományok járatásával, majd 500-szor akasztgathatnám újra rá a kis súlyt. Az jutott még eszembe, hogy vékony damilt erősíthetnék még a rugó dobjára körbe pár menetben, és arra egy bagyobb súly, esetleg segíthetne. Szerinted, használható ötlet? (Gondolom, a szétszedést is úgy szokták a szakik, hogy előtte a rugó teljesen nyugalmi, feszítetlen állapotban van, tehát a "lejáratás" mindenképpen ajálott, és akkor minkább előbb, mint később, ha majd szétszedetik, mert, akkor addig nem fárad a rugó.)
Jajj... Ne hari, de az első reakcióm ezt olvasva az volt, hogy miért kérsz tanácsot egy szakmai fórumon - ha úgysem fogadod el, ha nem azt mondják, amit hallani szeretnél???
A nyomtató számlapot hiába tisztogatod így, sőt, meglehet, hogy pont ezzel érted el, hogy a festék/indigó maradékait a tengelyek mellé kicsit feloldva bepasszíroztad, és végül megszorultak. Betettem pár szervizeléskor készült képet ilyen órákról - az egyiken látszik egy más féle, de hasonló felépítésű Isgus nyomtató-számlapja, a másik egy Pragotron, ami viszont a tiéd kvázi klónja - ezt a szerkezetet nem lehet egyben tisztítani, semmilyen óraszerkezetet sem lehet egyben tisztítani, szét kell szedni, és tisztító folyadékban (szappanlúg) alaposan kiáztatni, sokszor fizikálisan is ki kell a csapágyakat tisztítani, utána újra kenni. Vagy csak idő kérdése, hogy megálljon. A hajtórugó házában olyan szintű lekvár maradt mára a kenésből, hogy semmi meglepő nem lenne abban sem, ha a rugó egyszerűen összeszorulna felhúzott állapotban, és nem lenne képes a nyomatékát leadni - teljesen hétköznapi probléma elhanyagolt, sosem pucolt régi órákon.
Ami a hitelesítést illeti: ezek az órák eleve nem kronométer pontosságúak, de a szépen kövezett zsebóra-igényességű betétjárataikkal általában egészen tisztességes pontosságra képesek - ameddig jól karban vannak tartva. Elhanyagolva viszont már napi akár 10-20 perces eltérésekkel is képesek kalimpálni, ami versenyóraként már megkérdőjelezi a használhatóságukat. Ha csak egy órát használnak a versenyen - nem értek a galambászathoz kb: semmit sem, ezt azért előre bocsátom, de feltételezem, hogy nálunk viszonylag kisebb versenyek vannak, nem több száz galamb röptetésével, tehát egy óra a maga 30-32 patron-fészkével elégséges lehet) - akkor ez még nem gond, hiszen az egymáshoz képest mért idők így is értelmezhetők lesznek, legfeljebb nem lehet hiteles abszolút időkről beszélni. De ha ennél több "versenyzőt" kell összehasonlítani - akkor hiteles és ellenőrzötten összehangolt órák kellenek, amelyekhez már elvárás, hogy hitelesítve legyenek.
Az óra teljes és aprólékos szétszedése, szakszerű kitisztítása, szükség esetén a kopások javítása majd megfelelő anyagok felhasználásával történő kenése nélkül pedig nem beszélhetünk javításról-szervizelésről, legfeljebb kis hályogkovácsolásról. Mint amikor a kopott kakukkos órát kifújják WD40-el, majd ráakasztanak egy kétszer akkora súlyt - és lám, az óra még akár 1-2 évig is eljár, ergo "megjavították" - az eredmény viszont a végén valódi gazdasági totálkár, javíthatatlanra kopik az egész, pontosabban javítható, csak lehet venni három új kakukkost abból, amibe ez kerülne... A mechanikus óra éppúgy egy gép, mint mondjuk egy autó, és most képzeld el azt, hogy nem szervizeled a kocsidat, ha már nagyon nyikorog-nyekereg itt ott, meglocsolod olajjal, utántöltöd a motorból elfogyót is, és csak mész-mész vele, míg végül egy nagy csattanás után bodor füstfelhőben megáll az út szélén. Utána hiába várod, hogy egy mezei olajcsere után megint jó legyen - könnyen lehet, hogy bontó lesz a vége...
"...segédszámlapokat - szinte biztosra vehető, hogy csúnyán el van már szennyeződve... - és nyilván ez nem történt meg." - a valóság az, hogy tavaly vásároltam/vettem át ezt az órát, és az első dolgom volt, hogy a számlapot fogkefével, némi alkoholos oldat segítségével alaposan letisztítottam, aminek eredménye a papírnyomatos is szépen látszott. Azzal nemigen lehet sok gond, talán csak a tengelyek mentén. "...és egy ilyen hitelesítés emlékeim szerint 2 vagy 3 évig volt érvényes..." - hát, nekem van egy másik "Junior" típusú kisebb, szintén mechanikus órám, amivel kb 30 éven át versenyeztem/használtam minden évben, és egyszer sem járt szervízben, én takarítgattam 1-2 évente, illetve vigyáztam rá. Talán csak annyi baja volt, hogy kicsit elkezdett késni. (Annak viszont sajnos, egyébb baja lett.)
"A mai világban az a sajnálatos, hogy egy ilyen óránál egy korrekt, alapos szerviz már gazdasági totálkár..." - na, igen, ezért ódzkodom én is ettől a megoldástól (Az említett összeg feléért vettem.). Bár, sejtem, hogy helyre lehetne hozni szakemberrel, de azt sajnos nemigen engedhetem meg magamnak, és ezért szeretném magam megpróbálni a javítást.
A rugóház kenésnél szintén a tengely kenése a cél? A többi esetben én az elérhető tengelyek végeihez próbáltam eljuttatni a műszerolajból (illetve a fogaskerekekre is). Azt ki lehetne fejteni, hogy miért "inkább ront" inkább szétszedés nékül kenni, mint nem kenni? A tengelyek valamelyik végöknél "állnak a szerelő lapon, merjem megbontani valamelyik oldalról a szerkezetet, vagy ez nagyon kockázatos tapasztalat hiányában?
