Korábban már több topikon is szóba került az oszmán hadsereg felépítése, csatái stb.
Fogjuk most össze az ezzel kapcsolatos kérdéseket, véleményeket egy topikba.
Nemcsak a 70 évvel későbbi mohácsi síkon nem sikerült a ragyogó eredményt produkálni, hanem a 470 évvel ksőbbi animációs filmen sem.
Háromszor megnéztem a filmet, amit idelinkeltél...
Mondja már meg valaki, hogyan kell ezt nézni, hogy megfeleljen bármelyik, korabeli csataleírásnak:) A katonák vonulnak innen oda, és onnan ide. Aranymálna díjas animáció.
Ugyanúgy nem értem a filmet, mint a felülnézeti térképi ábrázolásokat.
Lehet, hogy először a filmet kellett volna megnéznem, és csak utána elolvasni a forrásokat? :):):):)
Robi azért elég sokat foglalkozott ezzel a dzsámival. Elmodása szerint az építőanyagát feltehetően fel is használták a keresztény templom építésekor. Egyébként újabban Robi közölt is egy igen látványos cikket a szolnoki vár lehetséges kinézetéről:
Kertész Róbert-Szakonyi Balázs: A szolnoki szandzsákszékhely és virtuális rekonstrukciója.
"Kertész Róbert - vázolva a dzsámihoz köthető történelmi hátteret - kiemelte: az oszmán uralommal a 16. században egy virágzó korszak kezdődött Szolnok életében, ugyanis a törökök kereskedelmi és logisztikai központtá fejlesztették a várost. Az 1550-es években épült, és az akkori uralkodó, Szulejmán szultán nevét viselő dzsámi is ezt a feltevést igazolja."
[...]
"A jelenkori Törökországban kiemelt fontosságot tulajdonítanak az egykori oszmán birodalom megmaradt építészeti emlékei megőrzésének, még létező tárgyi emlékei felkutatásának és a jelentősebb épületek újjáépítésének. Ennek szellemében felmerült az egykori szolnoki muszlim imahely korhű, méretarányos másolatának felépítése is - jelezte a régész, hozzátéve: a megvalósítás első lépéseként Szolnok önkormányzata és a török miniszterelnöki hivatal alárendeltségében működő koordinációs ügynökség szándéknyilatkozatot írt alá."
Szerintem a pacifista lelkület elterjedéséhez olyan apróságok is hozzájárulhattak, mint például az európai nagyhatalmak katonai potenciáljának a brutális megnövekedése.
Példának okáért az elsőrangú nagyhatalmak "leggyengébbike", Poroszország 236 000 főt mozgósított az 1758-as hadi évre. Így a szembenálló felek erőviszonya a következőképpen alakult. Durván 350 000 vs. 270 000. 80-100 000 oszmán kiegyenélíthette volna ezt, de ők, amúgy helyesen, nem óhajtották eljátszani az ágyútöltelék szerepét.
Ez érdekes történet, habár van egy homályos pont benne. Az angol-porosz szövetségnek tudott volna segíteni Ausztria megtámadásával, de mit tudott volna volna ártani az angoloknak vagy poroszoknak ?
"Azért hadvezérnek általában nem pacifisták szoktak menni."
Hát nem:-) Ráadásul a militáns berendezkedésű, hódításokra berendezkedő Oszmán Birodalomra fokozottan igaz ez a megállapítás.
Azért voltak az oszmán-török történelemben békés mentalitású nagyvezírek is, ha nem is sok.
Pl. az egyik legjelentősebb Kodzsa Ragib Mehmed pasa volt, aki 1757-től 1763-ig volt nagyvezír.
A "keresztény" Európában tízezerrel tombolt a hétéves háború. Mindkét szövetségi blokk kisérletet tett arra, hogy az oszmánokat is berángassa a háborúba a saját oldalán, de Kodzsa Ragib Mehmed pasa elzárkózott ez elől és III. Musztafa szultánt is meggyőzte, hogy ne avatkozzanak be a "hitetlenek" háborújába.
III. Musztafa és nagyvezíre egyébként jó párost alkottak, már-már baráti volt a kapcsolatuk.
Néha állítólag kiültek a Topkapi Szerájnak a Boszporusz felé néző kertjébe és a költészetről és az oszmán kultúráról folytattak elmélkedéseket...
Szerintem is megvesztegették, különben miért hagyta volna futni az oroszokat. Azért hadvezérnek általában nem pacifisták szoktak menni. Elég olcsón megúszta, ezért régebben selyemzsinór járt volna.
"Továbbá ebben a háborúban az oszmánok lényegében hazai pályán manőverezhettek"
Írhattam volna azt is, hogy hazai pályán fociztak:-)
Egyébként a hadműveletek nagy része Boszniában és Szerbiában zajlott.
Ugyanebben az időben az oszmánok viszont az oroszokkal is háborúban álltak a Zaporozsje és a Krím vidékén, ott viszont inkább az oroszoknak kedvezett a hadiszerencse.
Az 1737-1739. évi Habsburg - Oszmánhoz még annyit.
Úgy tűnik, hogy a korábbi évtizedek katonai kudarcai, balfogásai és szerencsétlenkedései után erre a háborúra az oszmánoknál összejött egy viszonylag jó képességű parancsnoki gárda, míg a Habsburgokra ez nem feltétlenül igaz.
Továbbá ebben a háborúban az oszmánok lényegében hazai pályán manőverezhettek, míg az osztrákok a hátországuktól távol küzdöttek.
No meg az is, amit írt valaki, hogy 1683-1697 és 1716-1718 után az osztrák hadvezetés egy kicsit lebecsülte az oszmánokat.
Az ellenfél lebecsülése meg mindig veszélyes, mind a háborúban, mind a sportban:-)
1711-ben azért olyan nagy oszmán győzelem nem volt.
Gyakorlatilag annyi volt a történet, hogy Pakcsemüezzin Baltadzsi Mehmed pasa, az akkori nagyvezír összegyűjtött egy óriási méretű török-tatár sereget, egyes források szerint 180 ezer főt és Beszarábiában egyszerűen bekerítették Péter cár jóval kisebb orosz seregét.
Ezután viszont nem került sor tényleges csatára, hanem Baltadzsi Mehmed megegyezett az oroszokkal az elvonulás feltételeiben.
A bekerített oroszok szabadon elvonulhattak.
Annyiban igaza volt a Baltadzsinak, hogy így sok ezer, sőt talán sok tízezer ember életét kímélte meg a korai és értelmetlen haláltól...
III. Ahmed szultán és bizalmasai viszont annyira nem díjazták Baltadzsi Mehmed pasának ezt a vértelen megoldását: megvádolták anagyvezírt, hogy megvesztegették az oroszok, leváltották és egy kis görög szigetre száműzték:-)
nem volt teljesen fekete és fehér a kép akkor sem :)
voltak keresztények akik zsoldosként harcoltak a török oldalon, voltak a janicsárok, aztán a renegátok (iszlám hitre áttért magyarok, illetve a vallási ellentéteket kihasználva református magyarok), de magyar oldalon is előfordult török-tatár katonai segítség, sőt az is előfordult, hogy a hadjárat után elfelejtett egy részük hazamenni...
továbbá a török kiűzésekor is sok török inkább a maradás mellett döntött - pl. Egerben.
Sajnos mindig voltak olyan keresztények akik a török szolgálatába álltak. Mint az a erdélyi szász, aki azokat az ágyúkat öntötte amivel elfoglalták 1453-ban Konstantinápolyt.
