Térj be hozzánk
ha ellenállhatatlan vágyat érzel
az európai filmipar remekbe szabott példányai iránt...
Hozz lelkesedést, humort, és persze képeket:-)
Nem vágunk ki ha némelyik másik földrészről való, ha elég sármos...;-)
Bájgúroknak tilos az átjárás
Sziasztok! Tegnap indult el az online interaktív fantasy könyvem (fantasy környezetben játszódik és bele lehet szólni az események alakulásába). Talán lesz valaki, akit érdekel innen, úgyhogy berakom a linket: https://mysteories.com/index2.php
Bízom benne, hogy minél több embernek fog tetszeni! :)
A klotyóban olvasóstól én is kifeküdtem, annyira röhögtem, ahogy a kemény csajszi beoson, lábat kitámaszt az ajtón, könyvet elő a táskából és rögtön a szexjelenethez lapoz és hirtelen igazi Castle fangirl válik belőle :))))) és amikor rajtakapta!!!!! :D az volt a legjobb, a csaj nem tudta, hova bújjon zavarában, Rick meg ott vigyorgott önelégülten :))) szenzációs a sori, azt hiszem, nagyon jó lapot húztak ezzel, mikor elkezdték.
A Glee-t meg már el kell kezdenem nézni, mert Candy is mondta, hogy jó és a Firefly-t is úgy kezdtem el nézni, hogy ti ketten mondogattátok, hogy dehát az milyen szenzációs, szóval mostmár kétségem sincs, hogy mihez kezdek neki hamarosan :))
Istenem, úgy örülök, hogy megkapták a 22 epizódot. Hétről hétre egyre zseniálisabb a sorozat, szerencsére már rég túlléptek a "Fillion nélkül a kutya sem nézné, na jó, legfeljebb az a tizenöt Stana Katic-rajongó csorgatná a nyálát". A múltkori epizódon egyszerre szakadtam a nevetéstől és szipogtam a nyomozáson. A Fool Me Once-ban pedig két olyan jelenet is volt, amelyektől szó szerint fetrengtem (a hoppanáló-dehoppanáló CIA-ügynökös és a klotyóban olvasós).
Ó, csajok, annyira szeretem a brit sorozatokat :)) a Trinitytől http://www.itv.com/drama/contemporary/trinity/default.html akkor sem lehetett volna visszatartani, ha valaki napjában elmondja vagy tízszer a pilot előtt, hogy ez akkor a nagy f*s, hogy nem éri meg a ráfordított időt. A dolog eldöntetett abban a pillanatban, mikor a főszereplők között megláttam Charles Dance-t. Nem mondom, nem életem legizgibb sorozata, de túl lehet élni, vicces is, misztikus is, és Charles akkora egy mocsadék benne, hogy minden pillanat élvezet :) és hatvan fölött is csúcs pasas :)
Mi lenne vele? :) Valószínűleg nagy siker lesz, mint az első rész, én speciel a könyvben most tartok a 25. oldalon, izgi, de bocsássa meg nekem a Twilight rajongó közösség, én egyszerűn megpusztulok Carlisle-ért :DDD Az ő karaktere közelebb áll a szívemhez. a film zenéje jó, már belehallgattam és hihetetlen mennyiségű youtube videó foglalkozik a Twilight témakörrel. Egyszerűen már nem lehet úgy videózni, hogy ne akadnánk rá egy-két Robert Pattison (illetve ki lettem ám művelve rajongó barátnőm által: RPatts) videóra. A robsessedpattison.com meg egy döbbenetes oldal :DDD Hát, szóval ez van az Újholddal az én esetemben pl. :)
Köszönet a szuper beszámolóért! Ó, Edinburgh, oda bármikor szívesen visszamennék.
Nagyon aranyos a közös képetek, és mind örülünk annak, hogy végre személyesen találkoztatok. Asszem, most rajtunk a sor, kezdhetünk gyűjteni egy londoni kirándulásra. :-)
és minden szabad időnket azzal töltjük, hogy kijárunk megmászni az Arthur’s seat-et meg kimegyünk busszal a tengerpartra és lógatjuk a lábunk, kagylót gyűjtünk és várjuk a dagályt, meg kutyát veszünk és sétáltatjuk
Hmmmm... :-) Jól van, kéthavonta át fogok ugrani hozzátok, és cserébe szeretettel várlak benneteket a réunioni nyaralómban. :-) *hová is tettem a lottószelvényt*
Nagyon édes. Egy remek fickó, aki nem játssza meg az agyát. :)
De ez a kedvencem, ezen behaltam:
"He says he took the Tube to his first film premiere and was amazed to come round the corner in Leicester Square wearing his tux and discover that you were supposed to arrive by car. "
Jaj, máááá...Kedvenc ausztrálomat annyira szerette a CBS, hogy kapott megint egy sorit. Alex O'Loughlin újra akcióban...és dokit csináltak belőle :DDD Mennyei érzés, mégha nem is nagyon szeretem a kórházas cuccosokat.
Jajjjjjjj... Megnéztem a Legion trailerét. Jajj... Paul Bettany olyan szép. Kevin meg heavy metal fegyverzetben és fekete angyalszárnyakkal durvul...de...már megint egy ekkora szart :DDD Ez megint az a film, amit majd letöltve, egy unott pillanatomban megnézek, visszatekerem az összes Kevin-es jelenetet még egyszer aztán delete.
Akit érdekel: http://www.youtube.com/watch?v=tGE_zSdCzDU
Na, meg még néhány skótság, így délutánra. Az első képen látható bazárból rengeteg van, nagyjából ugyanannyiért kínálják a portékájukat, amik között vannak igen csinos darabok is. De a kedvenc az a Ness, ahol olyan rucikat lehet venni, csajok...jaaaaajj, vissza akarok menni, lehetőleg egy nagy rakás pénzzel és venni Ness cuccokat :)
A Conan Doyle-t a szobánk ablakából fényképeztem, az építkezés pedig folyamatos, ugyanis csak buszközlekedésük van, de már építik a villamosvonalakat. Ez egy olyan újdonság, ami totál felforgatja az edinburgh-iak életét, de jól tűrik.
Egy-két kép csak úgy, hogy lássátok, milyen jellegűek az épületek. Vöröstéglás háznak nyoma sincs (G ennek örült, utálja őket), minden kőből van, és mikor a skótok azt mondják valamire, hogy monument, azt úgy is értik. Az emlékművek mind nem emberszabásúak. Általában valami csúcsos, kupolás felfelé ívelő dolog, középen elhelyezve a nagy skót személyiség és tényleg akkora de akkora, hogy feltételezed, hogy az illető valami nagy jót tehetett a skót néppel. Nagyon tetszett, hogy mindenkire ilyen büszkék, egyem a szívüket :)
Nahát, ezen a képen meg én vigyorgok, mint a tejbetök. Egy délelőttöt arra szántunk G-val, hogy kibuszoztunk East Lothian-be, mert ott aztán van promenade bőven, lehet sétálni. A második képen látható az apály vízszintje, a harmadikon meg a dagály vízszintje és mindez háromnegyed óra alatt változott így meg. Nagy lazán besétáltunk G-val a száraz foltokon, ameddig csak tudtunk, de aztán láttuk, hogy jön a hullám és nem húzódik vissza, hanem csak úgy jön, jön és akkor azt gondoltuk, talán mégis jobb lesz kiülni a susnyásba és onnan nézni a dagályt :) Csúcs volt, kijelöltünk egy pontot, ahol volt egy kiálló szikla és azt vizslattuk, hogy na milyen gyorsan lepi el a víz. Hát nagyon gyorsan :)
A kutyás képet meg csak azért, mert tényleg rengeteg kutya volt, ez vmi skót sajátosság, hogy macska nincs, csak a kutyában bíznak, de azt akkora becsben tartják, hogy ihaj. Macskát egyedül a Botanikus Kertben láttunk, de ott is csak azért szerintem, mert tilos volt a kutyáknak a belépés :)
Na, ez itt az Arthur's seat, amire végül nem másztunk fel G-vel, mert annyi mindent meg akartunk nézni és azzal elment volna a fél nap, de az előtte lévő kisebb dombra felkapaszkodtunk (ott volt velünk Detti barátnőm is, aki ott dolgozik a párjával és aznapra szabit vett ki, hogy együtt lehessünk) és lefelé menet abban a szerencsében volt részünk, hogy előttünk gyalogolt le a dombról egy igen feszes hátsójú, mézszőke hajú kócos gyönyörű skót pasas az apukájával (gondolom, az apja lehetett...vagy nem :D) és lefelé menet gyönyörködhettünk a látványban Kilt-ben még izgibb lett volna, de farmerben sem volt utolsó :)
Látvány a dombról, háttérben tenger.
Ez a vár előtt készült, csak akartam, hogy lássátok, hogy milyen színpadot meg nézőteret építenek a Fringe idejére a vár elé. Az egész teret körbeveszi a nézőtér, épp akkor bontották. Egy nap reméljük, azt is megnézzük :)
Ez a kép a Tartan Weaving Mill and Exhibition épületében készült, ahol nemcsak megnézheted, hogy szövik a különböző mintájú tartanokat, hanem meg is veheted akár az egész felszerelést hétköznapra, ünnepnapra. Én egy fekete fejű birkát vettem, amit stílusosan nem Shaun-nak, hanem Gerry-nek neveztem el. :D
Bocsánat, hogy ilyen sokáig eltartott a beszámoló írás, de amikor hazajöttem múlt hétvégén Londonból, már náthás voltam (nem, nem H1N1, legalábbis remélem :D) és aztán a gyerekek is elkapták a héten az orrfolyást, szóval indul az őszi szezon :S Mindegy, mostmár összeszedem magam, mert annyira vágytam már megosztani veletek a híreket. A Facebook-on lévő ismerősök már kaptak egy kis képes ízelítőt, de most akkor mindenki.
Először is: TALÁLKOZTUNK FREDNÉVEL! :DD Ildika ugyanolyan a valóságban, mint fotókon, karakán, vicces csaj és isteni volt végre valóságosan is látni őt. Mivel négy éve vagyunk barátok, de csak az interneten találkoztunk, szerintem már mindketten nagyon vártuk ezt a találkozót, legalábbis beleolvastam a blogjába és elpirultam a pozitív jelzők áradatától :) Hát, hasonlóakat tudok én is mondani, végre,végre! Zoli mindig azzal szívatott, hogy Ildika nem is valóságos, hanem szerinte computer generált személyiség, mivel olyan kalandos az élete, de aztán hogy, hogynem, ő volt az, aki először találkozott vele még áprilisban, élőben és kiderült, hogy nahát, ha gép generálta, akkor nagyon jó munkát végzett a szoftver :) Ez is milyen már…az uram előbb látja élőben a barátnőm, mint én. :) Úgyhogy láthattok most egy fotót rólunk, Ildika szerint nagy a feje, szerintem tök aranyosak vagyunk együtt, és bizony már most visszamennék hozzá, hogy aztán összecsomagoljunk és elhúzzunk SKÓCIÁBA, amiről külön kisregényt is fogok írni még ezeken az oldalakon :) Ivanhoz, Ildika férjéhez is volt szerencsém, akinek nagyon jó humora van és szeret jókat nevetni. A St James Park füvén tartottunk gyorspikniket utolsó nap és még olyan csúnyákat is mondtunk, hogy Charles herceg egy kacsa és egy mókus keverékéhez hasonlít, és Ivan mindenen vihogott. Ivan és Ildika gyönyörű pár egyébként és remélem, hogy hamarosan kapok beszámolót tőlük majd a windsori kirándulásról, ahol biztosan szuperül érzik majd magukat. Na, aztán az utazás. Még mindig kavarognak bennem a benyomások, nehéz őket rendszerezni, egy viszont nagyon kiordít közülük: IMÁDOM EDINBURGH-OT MEG SKÓCIÁT! Komolyan mondom, négy nap Edinburgh után London szürke nagyvárosnak tűnt (jó, annyira azért nem, de hát egyszerűen összehasonlíthatatlan a kettő) és visszavágytam és úgy éreztem, mikor hazajöttem, hogy most rögtön becsomagolom a családot, és megyünk vissza és megyek, elvállalok bármilyen munkát és ott fogom felnevelni a srácaimat East Lothian-ben és minden szabad időnket azzal töltjük, hogy kijárunk megmászni az Arthur’s seat-et meg kimegyünk busszal a tengerpartra és lógatjuk a lábunk, kagylót gyűjtünk és várjuk a dagályt, meg kutyát veszünk és sétáltatjuk. Érezhetően nagy benyomást tett rám a hely Nem tudom elmondani, hogy mit érzek, annyira erős és szinte áramütésszerű. Olyan volt, mintha ott születtem volna, abból a földből nőttem volna ki, csak valamilyen véletlen folytán Magyarországra keveredtem és most itt kérdezgetem magam, hogy miért nem teljeskörű a hazaszeretetem. Tudom, hogy máshol sem kolbászból fonják a kerítést és hogy az első turistaérzés elmúlik, amint beállnak a hétköznapok, de egyszerűen még sehol sem volt ilyen. Sehol a világon, pedig már jártam pár helyen. Abban biztos vagyok, hogy nem ez volt az utolsó utam Edinburgh-ba.
És most a képek jöjjenek, ha már ennyit beszéltem.
Akkor tehát itt látható Fredné meg Bubu, ahogy ölelkeznek a Starbucks-ban :) Ez volt Bubu első Starbucks élménye amúgy, klassz a Latte. Ildika segített ki, mert én sokszor iszom Latte Macchiattót, de itt olyan nincs, az a Latte. És milyen igaza volt, istenire sikerült :) És köszönöm a meghívást is!
Ez már Edinburgh, egész pontosan a kultuszhely, ahol a Harry Potter megszületett, ami szerencsére nem látszik meg a hely árában, de mondjuk inkább fiatalok látogatják, a közeli egyetemi campusra való tekintettel. Nem éreztem amúgy a hely szellemét olyan erősen, hogy ihletem támadt volna valami világsikerű megalkotására, de a város megadta ezt az érzést nekem :)
Másik kommersz fotóm, egy skót Police Box képe, mert hogy ott a Doktorok másfajta Police Box-al utaznak. Rengeteg volt belőle, de egyik sem tűnt használatban állónak, viszont egyet átalakítottak a Picardy Place-en, pirosra festették és isteni jó kávéillat áradt belőle :)
