Tenni kellene valamit azért, hogy újra beinduljon ez a topik. Őszintén megvallva nem tudom, mi lenne a megoldás... - felhívni a szarvasi érdekeltségű lokálpatrióták figyelmét valamilyen aktualitás kapcsán? Találkoztam az utóbbi időben olyan személlyel, akit érdekelt volna, talán közre is működött volna, csak nem tudott róla, hogy létezik ilyen. Bár lehet, a facebook beelőzött ebben az esetben is, mivel több Szarvas témájú oldal is elérhető rajta.
Az az igazság, semmit sem tudok erről a szarvasi sörről. Sem nem kóstoltam, és azt sem tudom, hol árulják. Mintha egyszer azt olvastam volna valahol, csak fővárosi kiskocsmákban kapható. A serfőzde a Damjanich - Kazinczy utca sarkán van?
Én K. tanár úrtól hallottam róla, pontosabban emailban írta, hogy lesz egy ilyen könyv. Azt nem tudom mennyibe kerülhet, de az biztos, jó eset az, ha az eladásából visszajön az előállításának költsége.
Örömmel olvastam, hogy ebben az évben várhatóan megjelenik egy emlékkönyv, a Szarvasi katonák és polgárok a II. világháború idején címmel.
Várnak fényképet, katonafotókat, a kiképzés, a bevonulás, a harctér, a fogság képeit. Katonakönyveket, dokumentumokat, tábori levelezőlapokat.
Én ma küldtem él egy fotót, amelyet nagyanyám küldött magáról és az akkor 1 éves édesapámról a katonai szolgálatot töltő nagyapámnak. A fénykép 1944- ben készült és 4 év orosz hadifogság után került vissza.
Nem tudod véletlenül mennyibe kerülhet egy ilyen könyv megjelenése?
Úgy alakult, hogy kaptunk a Baksi féle naptárból is egy példányt. Most mit csináljak, gondolkodtam. Aztán az jutott az eszembe, elfér a falon kettő is egymás mellett. Az meg nem olyan megerőltető, hogy két naptárt hajtogatok havonta. :)
Kedves nobaba! Kívánok nektek békés, boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet!
A bőségzavara van szarvasi falinaptár fronton, a könyvesboltban szembesültem, hogy 3 féle is kapható. A Digitális kalamáris adott ki kettőt (Szarvas régen és Szarvas ma..) és a Fujilabor egyet, szintén napjaink Szarvasáról.
Természetesen mindegyikből vettem egyet-egyet, de lehet, hogy kicsi ez a város (piac) 3 falinaptárnak ugyanabban a témában. Szerintem csak egymás rovására fognak értékesíteni.
Ui: a könyvesboltban kicsit kedveztek a kalamárisos naptáraknak, ezek ott vannak a pénztár mellett, még a másik, kicsit eldugva a bolt közepén egy széken. (persze lehet, hogy csak véletlen)
Saját szememmel is láttam, de nekem nem tűnt annyira tragikusnak az ügy. Inkább volt érdekes a rózsaszín víz. Gyanítom, hogy van benne egy kis politikai "cseszegetés" is. Mindenesetre nem kellett volna belőle országos hírt csinálni. Az ismét jelentős belvízkár sokkal inkább tűnik problémának.
Valóban nagyon szép ez a falinaptár. Mi idén ismét a Múzeum és a Digitális Kalamáris kiadásában megjelent Matók-Roth-féle képekkel illusztráltat vettük meg. A Digitális Kalamáris jelentetett meg egy másik falinaptárt is, amin mai képek vannak a városról. Szóval a szarvasiaknak nem igazán lehet panaszszavuk falinaptár ügyben... :)
Azt meg el is felejtettem írni, hogy azért szerepel rokonod a könyvekben. Dédapád, Gily Emil, Molitorisz Pál könyvében, mint a régi szarvasi Baráti Kör tagja. Van egy csoportkép a kör tagjairól, a régebbi változatban még mint ismeretlen személy volt, itt már nem. Gondolom ez neked köszönhető? :)
A "Városunk Szarvas" könyvben pedig van egy fejezet, amely Szőnyi Sándornak állít emléket, Szarvas "gyárai" címmel. Ebben található egy rövid rész a Szarvasi Hitelbank Rt. téglagyáráról, itt a szerkesztő még a Gily-kastélyt is megemlíti.
nobaba: - Az nagy baj (szerintem), ha egy közösség megszokja-eltűri, hogy valaki, esetleg a nyújtott anyagiak örvén felhatalmazva érzi magát gusztustalan önreklámra..
-Öröm és nagy bánat: felkerestem a lelkészi hivatalt (Ó-templom), egy kedves hölgy minden további nélkül bevitt - valóban fantasztikus belülről is (itt konfirmáltam sok-sok év/e/tizede). Viszont megkönnyeztem Klenk Jóskát, a gyülekezet elismert (sajnos, mint megtudtam, volt) tagját -régi barátság fűzött hozzá, csak szétszórt minket a sors...
Igen, szerencsések vagyunk mi szarvasiak, hogy ilyen bőséges városunk helytörténeti irodalma! :)
És még ott van a nyáron megjelent, Molitorisz Pál pazar könyve, a Szarvasi emberek. 389 oldal, kemény borító, rengeteg archív kép, és nagyon jó írások. Sajnos ez is csak 70 példányban jelent meg, ebből is ha jól tudom csak 50 került kereskedelmi forgalomba. A "Szarvasiak a Nagy Háborúban" úgy tudtam 100 példányban készült, csak most olvastam nobabától, hogy volt még újra kiadás. Úgy alakult, hogy ebben nem vettem részt, de a könyv megvan, nincs benne a rokonod. Sajnos pont a könyvbemutató napján lett nagyon beteg a kutyánk, így azon se voltam. A "Városunk Szarvas" című könyvel úgy volt, hogy csak képekkel járulok hozzá, aztán úgy alakult, hogy három írásom is belekerült (egy direkt ide készült, kettő egy-egy korábbi Krónika cikk rövidített változata). Elég viccesen hangzik, de fogalmam sincs, hány példányban készült (nem is szerepel benne). Az eredeti terv az volt, általános iskolások kapják meg. A legutóbbi hírek szerint könyvárusítási forgalomba is kerül. Az ára talán 2000 ft. körül lesz? (ha valami konkrétat is megtudok, jelentkezek) A kiadó Szarvas Város Önkormányzata. De mindezek nem vonnak le semmit a könyv értékeiből: borzasztóan jól sikerült! :)
Nagyon büszke vagyok rá, hogy az én írásaim is belekerültek!
Most így visszagondolva az egészre (a vasárnapi özönvíz) már nem is tűnik olyan nagy dolognak. De akkor félelmetes, felkavaró élmény volt.
Igen, volt átadás. Kisállatkert, vadaspark. Gondolj bele, a nyúlzugi telekszomszédunk ott a gondnok. Nem voltunk még megnézni, de biztos nagyon szép.
irígykedve olvasom, hogy milyen kiadványok jelentek meg mostanában, Városunk Szarvas, Szarvasiak a nagy háborúban... vajon Nagymamám testvére benne van-e? Péczely Aladár.
Még a tél előtt biztosan elutazom, vajon a könyveket hol lehet megvásárolni? Egyáltalán van még belőlük vajon???
brati: nagyon átérzem, hogy milyen félelmetes, szörnyű lehetett a sok víz.
Hihetetlen módon lényegében egy nap alatt eltűnt a víz. Hátul a tyúkudvarban még sár van, de ez előfordult máskor is. Most voltunk kint a telken, semmi nyomát nem láttuk annak, hogy ott állt volna valahol a belvíz. Persze lehet látni, hogy vizes a föld, de a növényeknek csak jót tett, üdébbek mint egész évben voltak.
Ma az M1 híradójában is a Szarvasi esőzés és az azutáni helyzet volt az egyik téma. Megszólalt P. Ernő is, inkább ne tette volna (jajj borzasztó volt, nemcsak a rengeteg víz)
Remélem már normalizálódott a helyzet, borzalmas volt látni a képeket.
Nem a könyvről írok most. Katasztrófa szinte ami volt itt délután Szarvason! Álltam a melléképület előtti folyóson és néztem tehetetlenül ahogy folyik be a víz. A melléképület egy régi vályogépület, egy szintben a talajszinttel: csak a küszöb fogta meg, hogy be ne menjen a víz. És nem akart elállni az a rohadt eső, zuhogott, zuhogott. Bementem vécére, mit látok, fent van a víz (szerencsére még nem folyt ki). Az összes udvari szennyvízakna színültig. Kíváncsi voltam és megemeltem az utcait is, az is tele. De a tyúkólakkal nem voltunk ilyen szerencsések, betört a víz. Az árkokból már kezdett kiönteni a víz. A szembeszomszéd udvara eléggé ki van betonozna, víz alatt is volt az egész. A másik szomszédnál a szennyvízaknából egyenesen az árokba folyt a lé. Szerencsére elállt az eső, most kezd lejjebb menni a szint az árkokban, szennyvízaknákban. Csak ne essen már! Most is dörög a távolban... Harminc éve lakunk itt, ilyet még soha nem láttam.
Olvastam a könyvről, a polgármester minden évnyitón adott az iskoláknak.
Természetesen igyekszem majd ezt is beszerezni.
Utánrendelés során tudtam megvenni a Szarvasiak a nagyháborúban könyvet. Nagyon színvonalas írások vannak benne. A Szarvasi Krónika idei számának központi témája lett volna az I. világháború, de a sok érdekes anyag miatt külön könyv lett belőle.
Ezt én sem értem, hogy a fizetős előadásokra miért kell házigazda. Idén került bevezetésre, előtte csak a "Vers a víz fölött" esteken volt szokás. Bár bevallom, engem nem igazán zavart.
De nem is emiatt írok. Egy könyvet szeretnék bemutatni, "Városunk Szarvas" a címe. Augusztus elején lett készen, több mint egy évig készült. Tavaly kérte fel az Önkormányzat a Szarvasi Krónika szerkesztőségét arra, hogy készítsen egy olvasókönyvet, azzal a céllal, hogy az általános iskolások felső tagozatának legyen segítségül abban, jobban megismerjék városukat. A könyv elkészült, a célkitűzésnek teljes mértékben megfelel, sőt több lett. Nem csak a tizenéves korosztálynak szól, felnőttek is nyugodtan olvashatják, nem fognak csalódni ők sem (ezért ez az alcíme: Olvasókönyv kicsiknek és nagyoknak). Gyönyörű kiadvány: kemény borító, 320 oldal (jó vaskos), kívül-belül színes, rengeteg képpel. A felelős szerkesztő a témák leginkább avatott szakembereit kérte fel az írásra. Ez több, mint negyven szerzőt jelent! Ennyi szerző persze ennyiféle hozzáállás, stílus, de a könyv tartalma (hála a profi szerkesztésnek) mégsem kaotikus. Nehéz lenne tételesen felsorolni mennyi minden belekerült, szól Szarvas múltjáról, jelenéről, az itt élt és élő emberekről. Én az ötödik városmonográfiának nevezném, vagy legalábbis ilyennek képzelem el az ötödiket, ha folytatni kívánnánk azt a jó szokást, hogy ötven évenként kiadásra kerül egy - nincs olyan messze ám 2022! :) Ha lesz újabb várostörténet és ilyen lesz, nem csak abban fog különbözni, hogy modernebb lesz (értem ezalatt azt, hogy színes, tele képekkel). Az eddigiek egy-egy névhez voltak köthetők: Hellebranth János, Zsilinszky Mihály, Neumann Jenő, Maday Pál. Feltételezem, hogy ez a könyv megmutatta (és ha igen, akkor ez a legfőbb érdeme!), hogy összefogásban az erő! Remélem ezt mások is így gondolják. Most szokott az következni, hogy a könyv megvásárolható itt-ott, ennyiért. Sajnos konkrét adatokról most nem tudok írni. Az iskolák megkapták. Egy rádióműsorban (sajnos én nem hallgattam ezt a műsort) állítólag elhangzott polgármesterünk szájából, hogy hamarosan a boltokba kerül. Az ára sem lesz nagyon borsos. Ha megtudok valamit és érdekel titeket, jelentkezek.
Eszenyi Enikő estjén sajnos nem voltam ott, de Engem is nagyon elszomorított, hogy a Monte Cristo grófja előtt a pösze alpolgármester nyekegését kellett hallgatni, aki még felolvasni sem volt képes az elé rakott szöveget.
Nem érte, hogy egy fizetős előadáshoz minek kell "házigazda"? Talán adott valami többlet támogatást (a saját pénzéből) az előadásra?
Hosszú évek után pár napot Szarvason töltöttem, épp az Eszenyi Enikő esten értem oda. Fantasztikus a színpad, csodálatos az Enci...!!!
Ami miatt nem bánom, hogy több, mint 50 éve kényszerültem eljönni szülővárosomból, a következő: közel negyedóráig (az előadás előtt) valami helyi potentát önfényezését hallgathatta a jó nép zokszó vagy fütty nélkül ( a vízi-színpad létrejötte egyedül neki köszönhető - mondta ő; Enikővel kvázi puszipajtások stb.) Mellesleg a művésznő úgy érezhette, bele kell szőnie a műsorába a "nagy embert" - és jellemzően "Pősze úr" ként szólította - és állítólag egyáltalán nem így hívják...
