Keresés

Részletes keresés

Flower2000 Creative Commons License 10 órája -1 0 8595

Hát én voltam egy ilyen piacon, de nem találtam jó minőségűnek azokat a holmikat. Olcsók voltak és olyanok amiket inkább törökök vesznek fel, nem pedig mi itt Európában. A jó minőséget meg kell fizetni Isztambulban is. Van sok üzlet.

Előzmény: Kisgombi (8593)
Márk... Creative Commons License 16 órája 0 0 8594

Mi Pendik-hajó kikötőtől  3 lépésre lévő piacon vásároltunk,és ténylegesen az Isztambuli árak töredékéért...

Kisgombi Creative Commons License 23 órája 0 0 8593

Ha valóban ruhát szeretnél vásárolni nagyon nem jó helyen kerestél.

A bazár és a környező utcák nem erről szólnak.
Ellenben a piacok! Mindig hetente azonos napon tartják, persze városrészenként más-más napon. A helyiket ott vásárolnak be. A zöldség-gyümölcs mellett a ruhaneműt, cipőt, lábast, ágyneműt, szőnyeget mindent.

Évek járunk Isztambulba és igyekszünk mindig úgy szervezni a programot, hogy a piac mindenképpen beleférjen. A farmer  kb. 10-15 TL, póló 5-10, gyereknek 3-8 líra. Amit vettünk eddig mind jó minőségű volt, nagyon meg voltam vele elégedve.

Előzmény: SCHF (8562)
Márk... Creative Commons License 5 napja 0 0 8592

Márk... Creative Commons License 6 napja 0 0 8591

2 nap....csak ízelítő....még idén vissza kell mennem,mert nem láttam szinte semmi   :( :( :(

Márk... Creative Commons License 6 napja 0 0 8590

Tömeg közlekedéssel elég nehéz,nézzetek hajót....

Mi bérelt autóval mentünk el.... :D

 

Előzmény: Kata Sz (8588)
COOP Creative Commons License 2015.07.23 0 0 8589

volt.. koteczki kollegina :)

Sile-hez mentek. próbálj meg rákeresni itt..

Előzmény: Kata Sz (8588)
Kata Sz Creative Commons License 2015.07.23 -1 0 8588

Sziasztok!

Épp Isztambulból írok. Maradt még egy kis időnk és elmennénk a Fekete tengerhez. Tudnátok tippeket adni, hogy hogyan oldható meg? (Nyelvet nem beszélünk, csak mutogatással és egyéb vicces dolgokkal kommunikálunk), ezért kérdezlek Titeket, hátha valaki volt már.....

Köszönöm!!

Bozsana Creative Commons License 2015.07.10 0 0 8587

jajj, bakker:) 15 és 19, bocsánat:) 

Előzmény: aNUBI19 (8586)
aNUBI19 Creative Commons License 2015.07.10 0 0 8586

Szia! Csirkesaslik 1900 líráért?  Ez komoly.

Előzmény: Bozsana (8585)
Bozsana Creative Commons License 2015.07.10 0 2 8585

Sziasztok!

 

Júniusban voltunk Istanbulban, és mivel az infók 90%át innen vettem, meg is osztanám a saját tapasztalataimat.

 

Utazás/Közlekedés:

Mi a Turkish Airlines-szal utaztunk, odafelé egy órát késtünk, de amúgy rendben volt. (leszámítva az előttünk ülő török kisfiút, aki 20percig hisztizett,hiába vittek már neki mindent a sztyuik:) )

Nem volt transferünk az Atatürkről, de nem is volt rá szükség. Du 4-7 között csúcsforgalom van, úgyhogy gyorsabban beértünk a szállásra a helyi bkval, amit a szállásadónk ajánlott.( metro +t1 vili sultanahmet megállóig). Nem sokat közlekedtünk, mert egyrészt közel vannak a látnivalók egymáshoz, másrészt sok dolog olyan helyen van ahova a helyi bkv nem jár (hegyes-dombos városról van szó, helyenként elég szűk-kanyargós utcákkal). Voltak viszont metrobus-nak nevezett szemályszállító kisbuszok, mindenhol, ezekre fel lehetett szállni szinte bárhol, mert ha sétáltál az út mentén (és egyértelműen turistának látszódtál) ráddudáltak, lelassítottak, hogy beszállhass. Ha erre nem mutattál hajlandóságot, tovább mentek. Mi nem próbáltuk ki. Taxi rengeteg van,dudálnak úgyanúgy ha felvennének. (itt jegyezném meg, hogy a törökök nem ismerik az index fogalmát, mindent dudálva jeleznek: 1.,helo,szia, 2.,elvihetlek?, 3.,kanyarodom jobbra-balra, 4., ne gyere ki elém, 5., menj a p****ba. kb.) Viszont balesetet mi se láttunk :) Az istanbulcardok használata-kiváltása nem vészes, a gépek tudnak angolul, az 5 lírás bankón kívül mindent elfogadnak-még ha nem is elsőre. Mi fejenként olyan 20lírát utazgattunk el, de ebből Ázsiáig mentünk. Hajókázni egyszer mindenképp érdekes, ha más nem, hát Ázsiából megnézni Európát:)

Ételek/Italok:

Aki éhen marad…..:) A bárány az megy nagyon, de mindenhol van, ha más nem, csirke-saslik. A mezéket is ki kell próbálni, én nem is tudtam, hogy szeretem a padlizsánkrémetJ. A levesük is isteni, ami elvileg lencse, de esküszöm, hogy az sárgaborsó… JAz adagok kiadósak, az árak változatosak. Karaköyben első éjszaka a vízparton ettünk, 1500líra volt a csirkesaslik,sultanahmetnél 1900ért ettünk. Iszonyatosan rengeteg helyen vannak kis cuki piros kocsik, amikről vagy főtt/grillezett kukoricát (1,5-2tl), sült gesztenyét, illetve péksütit árulnak, amit nutellával is lehet kérni (1-2tl szintén). Vizet is lehet kapni náluk sokszor, de gyakrabban jön veled szembe valaki kiabálva h SU (0,5tl). Enni még éjfélkor is bőven lehetett, bár ugye mikor mi voltunk, akkor kezdődött a Ramadan, szóval lehet közrejátszott a hosszú nyitva tartásban. Ha valaki jövőre ilyenkor menne, vegye figyelembe, hogy sorok lesznek a jobb, helyiek által is preferált éttermek előtt már 7-től, mert ők ilyenkor megveszik az ételt, fogják a családot, kiülnek vm parkba, mecsethez, és várják az imát ami után ehetnek. Ez mikor mi voltunk, fél 9 körül volt.  A tea kötelező, főleg az almatea, eszméletlen finom. Mindig kóstoljátok meg, mielőtt cukrozzátok, mert az almába van eredetileg, a herbálban nincs (és nehéz is addig cukrozni hogy jó legyen:) ) Nagyobb boltot nehéz a belvárosban találni, amiben jó kínálat is van, de kicsike van majd minden sarkon, és éjfél után is nyitva.

Szállás:

A Great Fortune Hotel-ben voltunk. Vadi új a hely, májusban nyitott, mi voltunk az első magyarok. A tulaj, a recisek eszméletlenül kedvesek, és tényleg minden kérést, bármikor teszed is, megpróbálnak teljesíteni. Egyik este éjfél körül küldték el a lótifuti fiút szendvicsalapanyagért, mert éhesek voltak a vendégek. A szobák picik igaz, de mi is csak este 11 és reggel 8 között használtuk alvásra. Azt is tudni kell, hogy aki az óvárosban száll meg, nagyszobára ne számítson, törvény tiltja ugyanis az átépítéseket a régi épületeknél (hiába szeretnének a hoteltulajdonosok is nagyobb szobákat). A reggeliző helység még a pinceszinten van, de felkerül nemsokára a teraszra, ami jó lesz, mert valami gyönyörű a kilátás a Kék Mecsetre és Hagia Sophiára onnan. Ugyanis a tér, amin találhatók, egy utcára volt tőlünk, kényelmes 3perc séta. J A reggeli svédasztalos, de nagyon bőséges, hideg és meleg étel, gyümölcsök, sütemények, joghurtok, öntetek, méz…minden. Ali, a tulaj, elvitt minket egy helyi kis vizipipás helyre, ahol a felszolgálók angolul nem is tudtak. Rajtunk kívül turista nem is volt. Hangulatos hely, ha valakit érdekel,, írjon és visszakeresem  a térképen hol van:)

Látnivalók:

Kötelezőket megnéztük (Hagia Sophia, Kék Mecset, Topkapi, Dolmabache). Ha valaki választani kényszerül a Topkapi és Dolmabache között (mindkettő minimum 2 óra, Topkapi több is), utóbbit ajánlom. A Topkapi számomra a „soha nem kapom vissza azokat az órákat” kategória, de persze másnak attól még élete élménye lehet, elvégre mindenki másJ Nekem túl szürke volt, olyan mint egy csontváz-semmilyen. Dolmabache meg érdekes, és szép, a maga törökösen túldíszített módjánJ Érdemes a Hárembe is bemenni. A palotánál idegenvezetés van ugye, és várni kell, míg gyűlik a nép az angolos idegenvezetéshez (ha nem csoporttal jössz). Fotózni nem szabad, komolyan, kivezetnek érte (előttünk a sorban két kretén-már elnézést- haladt, magyarok…esküszöm, szégyelltem magam, hogy ugyanaz a nemzetiségünk, végig próbáltak fotózni, rájuk lett szólva, és végig arról beszéltek, hogy miazhogynemlehetfotóznihátmekkoraköcsögségmárez. Oh, és arról beszéltek még, hogy csúszik a szőnyeg, el kéne rajta esni, hogy perelhessék őket. Na itt én inkább előrébb mentem, mert már komolyan ütöttem volna még egy szóért). Aki szereti a történelmet annak a Régészeti múzeum az álma, órákat lehet eltölteni benne, hatalmas ugyanis. A Hagia Irene szép, de kihagyható, belül székek, rengeteg galamb és galambszar fogad….van egy háló kifeszítve nekik,de ez csak abban segít, hogy tollat nem, csak szűrt kakit kapsz a nyakadba. Jártunk még pár mecsetben, nagyobbakban, kisebbekben, mind más volt, de hihetetlenül szépek. A nagyobbak olyanok, mint nálunk egy klub, vagy művelődési ház: van aki imádkozik, a gyerekek futkároznak (fiúk csak ugyebár), felnőttek sakkoznak, dámáznak, alszanak. Nőknek imádkozni kevés helyen van lehetőségük, ott is csak vm kis elkerített részen ugye, ami méretében egérlyuk a mecsethez képest. Ami fontos, az az öltözködés! Komolyan: barátnőmet azért küldték ki egy nagyobb mecsetből (Újmecset), mert igaz, hogy hosszú szoknyája volt, de oldalt térdig(!) fel volt vágva. Egy másik lányt onnan a farmernadrág miatt küldték ki. Legtöbb helyen van kölcsön kendő, meg ruhaszerűség, kérdés, hogy aznap a sokadik használat után fel akarod e venni még. Sok turista tett amúgy erre, és még kendőt se voltak képesek vinni magukkal, illetve nyafogtak, hogy kisszoknyára lepedőt kell tekerni. A Bazároktól nem kell félni, drágák, de sokszor maguktól is alkudnak, ha látják rajtad, hogy mész el, bizonytalan vagy. vagy magyar. Bácsi magyarul hebegett habogott, hogy ad kedvezményt, mert tudja, hogy rossz a gazdaságunk és gyenge a pénzünk :)))

Félni nem kell a törököktől (ketten voltunk lányok), többször ha látszódott, hogy nem tudjuk, merre tovább, jöttek segíteni, ha tudtak angolul, ha nem, akkor odavezettek, vagy szóltak valakinek, aki beszélt:) Ketten voltunk lányok, de utcakölykökön kívül atrocitás nem ért. A Suleymaniye mecset környéke nem feltétlenül bájos,kedves, ott szó szerint letámadott minket egy gyerekhorda (kb 6-10évesek voltak), kb 15en, és fogdosni kezdtek….elképesztő volt. Már mikor megérkeztünk, és villamosoztunk befelé, is volt 3 kis suhanc a járművön, mint a majmok ugráltak ide oda, és hiába szóltak rájuk a felnőttek, letojták. Mellesleg, látványosan van különbség gyereknevelésben. Borzalmasak a gyerekek viselkedésileg, sehogyan nincsenek fegyelmezve, főleg a fiúk.

Ramadan idején nem kell aggódni. Első 1-2napban a nyitva tartások változhatnak, de ennyi. Enni/inni nem mindenhol illik a törökök előtt, de belvárosban nem gond, de azért vigyázzunk (amúgy többen tartják a Ramadant, mint ahányan eljárnak imádkozni, de sokan ettek napközben. A hotel tulaja, Ali, nem tartotta, de vigyázott, hogy ne egyen-igyon-cigizzen az alkalmazottak előtt). Esténként a családok összegyűlnek, kiülnek parkba, mecset köré, visznek vízforralót, kávéfőzőt,mindent, és esznek, játszanak órákon át. Vannak ilyenkor műsorok is, pl mi így láttunk dervish táncot is. A mecsetek minaretjei közé feliratok vannak függesztve, éjjel világítanak. Ezeket változtatják is. A világítást amúgy a mecseteken a reggeli első imáig hagyják meg, utána lekapcsolják.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, de ha kérdés van, írjatok :)

Flower2000 Creative Commons License 2015.07.09 0 0 8584

Nem rossz választás!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Előzmény: apion (8583)
apion Creative Commons License 2015.07.09 0 0 8583

Antalyaba mentünk a Pegasussal, onnan pedig a kemeri régió Göynük településén található Mirada del mare hotelba,ahol sikerült jól kipihenni az isztambuli fáradalmakat.

Előzmény: Flower2000 (8582)
Flower2000 Creative Commons License 2015.07.09 0 0 8582

Újabb jól sikerült út, örül az ember, ha látja, hogy van értelme beirkálni hasznos dolgokat. Hol voltatok Isztambul után? Repülővel mentetek?

Előzmény: apion (8581)
apion Creative Commons License 2015.07.09 0 1 8581
Sziasztok! Júni.25-29 között voltunk Isztambulban, két nagyszülő, szülők és unoka. Először is köszönöm a fórumtársak rengeteg hasznos tanácsát. Én márciusban időt és fáradtságot nem sajnálva elolvastam a fórumot a legelejétől és kimásoltam a számomra hasznos dolgokat. Érdekes volt a több,mint 10 év változásait a hozzászólásokban lekövetni. A repjegyeket a Pegazus oldalán vettem meg márciusban. Két szobát foglaltam 4 éjszakára a venere (210 euro) ill. onhotels (160 euro) oldalon a Flower Palace hotelba, amely a Sirkeci és Gülhane megállók között félúton található. A hotel valóban olyan, mint a hirdetések képein, kaptunk egy nagy franciaágyas és egy tágas 3 ágyas szobát, amelyben volt vízforraló is teával és kávéval. Reggeli a tetőn, szép kilátással. Mivel Isztambul után mi még tovább utaztunk a riviérára nagy bőröndökkel érkeztünk, ezért a transzfert Ramazannal oldottuk meg pontos és gyors volt(be másfél ki egy óra sem kellett). A SAW-on váltottunk pénzt először (2,9 líra/euro). Csütörtök délután ötkor indultunk útnak a hotelból. A Gülhane megállóban az automatánál vettünk két Istanbulkartot és fel is töltöttük őket. Első utunk a Kék mecsetbe vezetett, amelybe sorállás nélkül bejutottunk, majd a Hippodrom téren rácsodálkoztunk a rengeteg földön, padon ülő emberre, akik várták a közös vacsorát. Megnéztük a karnaki templomban már látott obeliszkek harmadik példányát és sétálgattunk, közben megkerestük a Bazilika Ciszternát is, hogy tudjuk hol van pontosan. Megéhezve lesétáltunk a már sokat emlegetett Ziya Baba étterembe, ahol nagyon finomat ettünk, korrekt áron, majd villamossal elmentünk a Sirkeci megállóig, onnan gyalog haza. Másnap reggeli után villamossal Kabatasig utaztunk, ahol a Dolmabahce-palota kertjét és a háremet (20Tl) néztük, a palotába nem mentünk be. Kabatastól a Taskim térre mentünk a funiculárral sétáltunk az Iskital Caddesin, felültünk a nosztalgiavillamosra, majd lesétáltunk a Galata toronyig, fel nem mentünk. Innen le a hídig, majd vissza a hotelba. Egy kis pihi után délután elmentünk a rövidebb Boszporusz hajóútra a Turyollal, majd a kikötővel szemben a Sadik büfénél ettün 6 líráért egy jó balik ekmeket. Eminönüből villamossal elmentünk a Sultanahmet megállóig és lementünk a Bazilika Ciszternába, itt mindenki fotózott nem foglalkoztak vele. 6 óra előtt sorállás nélkül bementünk a Hagia Sophiaba is,ahonnan 3/4 7-kor jöttünk ki. Villamossal Sirkeci, majd beültünk az Urfalim K&L étterembe lahmacunt enni. Estére nem kellett altató egyikünknek sem. Szombat reggel a marmarayyal elmentünk Kazlicesmeig, hogy megtekintsük a Yedikule erődöt. Egy szép parkon keresztül elsétáltunk a tenger felőli részéig, majd a túloldalon körbe vissza a bejáratig, de ott közölték velünk, hogy végleg bezárt, ezt szomorúan konstatáltuk. Besétáltunk Kazlicesme központjába és a szombat délelőtt további részét a bőrüzletekre szántuk, sikeresen, majd visszatértünk a hotelba. Délután a fűszerbazárból átsétáltunk a nagy bazárba, majd vissza Eminönübe egy balik ekmekre, ezért lekéstük az eyüpbe tartó hajót, de megoldottuk a helyzetet a 99A busszal. Kezdtek gyülekezni a felhők és az eső is csepergett, de mire kiértünk Eyüpbe kivilágosodott. Leghosszabb ideig kb. fél órát itt álltunk sorba, hogy feljussunk a Piyer Loti kilátóhoz. Visszafelé hajóval jöttünk, mert a tengeralattjárót nem szerettük volna kihagyni. Eminönüben vettünk kukoricát, gesztenyét és élveztük a város hangulatát a kikötőben, majd visszasétáltunk a hotelbe. Vasárnap reggel ketten elmentünk megvenni a belépőket a Topkapiba, ahol rövidke volt a sor nyitás előtt. Az automatáknál is megvehettük volna a jegyeket, de ott ingyenes gyerekbelépőt nem lehet váltani. A Gülhane parkon keresztül visszamentünk a család többi tagjáért, majd vissza a Topkapihoz, ahol sor most sem volt. A hárembe itt nem mentünk be így egy óra körül jöttünk ki. Vasárnap délután még áthajóztunk Kadiköybe sétálgatni, felülni a nosztalgia villamosra és fagyizni a Madoban. Nagyon jól éreztük magunkat, a fő koncepciónk az volt, hogy inkább többet lássunk, mint kevesebbet, de részletesen.
SCHF Creative Commons License 2015.07.07 0 0 8580

Köszi, ez tényleg nagyon jó ár, csak 2 euróval több, mint a miénk és sokkal komfortosabbnak tűnik.

Láttam ilyen joghurtot végül is, de nem tudtam, hogy ez az Ayran. 

Előzmény: blaze73 (8578)
SCHF Creative Commons License 2015.07.07 0 0 8579

Köszi az ötletet, megnéztem az úti könyvemben és a térképen is, a fűszerbazár első sorának hátsó végében lévő kapun kell kilépni és jobbra fordulni, így könnyen megtaláljuk a Rüsztem pasa mecsetét. A belső teret szinte teljes egészében izniki csempékkel díszítették, kék, türkíz és korallpiros színekben. Ide mindenképpen elfogok menni, biztosan nagyon szép.

Nem írja a könyv, hogy belépő lenne, gondolom ez ingyenes, ugye? Azért nem találtuk meg, mert a bazárt is kihagytuk, de most bepótoljuk.

Az Egyiptomi bazárt is megnéztem, ha valakit érdekel, hétfőtől szombatig 8-19 óráig van nyitva és szombaton nagy a tömeg.

Előzmény: kirgizke (8577)
blaze73 Creative Commons License 2015.07.07 0 0 8578

Nagyon jó volt a szobánk, légkondi, széf, LCD tv, jó wifi, csendes - nagy.

 

3 éjszakára a reggelivel fizettem 157 EUR-t, az június végén igen jó ár. 

Reggeli fent a tetőtérben, Boszporusz kilátással : nagyon klassz.

 

Ez volt a szobánk :

 

 

szóval nagyon ajánlott a hely.


Ayran : minden döneresnél, étteremben van: népi italuk. 

 

Sós, vízes joghurt : nagyon jó.    A friss a legjobb, de a dobozos is teljesen oké.

 

 

 

Előzmény: SCHF (8574)
kirgizke Creative Commons License 2015.07.07 0 0 8577

Decemberben voltunk a Yeni és az Eyüp mecsetben is. A Yeni a Kék Mecsethez hasonlít stílusban és kivitelezésben. Az Eyüp mecset belülről nem annyira extravagáns, inkább egyszerűbb, de vallási szempontból a legfontosabb mecset Törökországban.

Ha valami nagyon szépet akarsz, akkor a Rüstem Pasa mecsetet ajánlom.

Előzmény: SCHF (8575)
kirgizke Creative Commons License 2015.07.07 0 0 8576

Ayrant a boltban is vehetsz dobozos vagy üveges kiszerelésben (a hűtőpultban van). Vendéglátó helyeken "csapolni" is szokták. A legdurvább, amit ebben a témában láttunk, egy ayran-szökőkút volt egy autópálya melletti pihenőhelyen. Na az elég undorítóan nézett ki, ahogy habzott benne a cucc...

Én a bolti műagyag kupás kiszerelést kedvelem, a csapolt változattól (emiatt) ódzkodom.

Előzmény: SCHF (8574)
SCHF Creative Commons License 2015.07.07 0 0 8575

Köszi a képeket, csodálatosak! Nekem még nem volt időm letölteni őket.

Októberben a Kék Mecsetet és a Fűszerbazárt biztosan megfogom még nézni.

A Fűszerbazár melletti Yeni Mecsetben volt valaki? Érdemes oda is bemenni?

Az Eyüp Mecsethez akartam még elmenni, de oda sem sikerült. Volt valaki itt mostanában?

Előzmény: iszisz (8571)
SCHF Creative Commons License 2015.07.07 0 0 8574

Köszi a linket, megnéztem a szállodátokat, tényleg jó és árban sem olyan vészes.

Ha még egyszer eljövök ide pár napra, akkor lehet, hogy inkább ezt választom.

Valószínű, hogy én nem ettem igazi dönert. Merre kell keresni azt az"ayran"-t?

Igen, az Atatürk repülőtérre vonatkozott a pénz váltásunk, megint egy tapasztalattal több lett, de tényleg a belvárosban sokkal jobban váltják, mint ezen a repülőtéren.

Előzmény: blaze73 (8567)
blaze73 Creative Commons License 2015.07.07 0 0 8573

Akkor marha nagy szerencsénk volt a szállással: ott olyan csend volt este, éjjel is, hogy csak na.
Maximum a sirájokat hallottad, de az meg nekem nem "zaj" :) 

 

 

Előzmény: iszisz (8570)
COOP Creative Commons License 2015.07.07 0 0 8572

Örülök, hogy bejött a  Hodjapasha! :) Fantasztikusak! :)

Előzmény: iszisz (8570)
iszisz Creative Commons License 2015.07.06 0 1 8571

Néhány fotó a teljesség igénye nélkül

iszisz Creative Commons License 2015.07.06 0 3 8570

Mi is megérkeztünk nettó 3 egész napos, 4 éjszakás isztambuli utunkról.

Nagyon köszönöm mindannyiótoknak a hasznos infókat!

 

Külön köszönet COOP-nak a Hodjapasháért! A ’Rhytm of the Dance’-et volt lehetőségünk megnézni, az útmutatás alapján még itthonról foglaltam, első sor közepe nekünk is megvolt! :) Gyerekek egyik legnagyobb élményként emlegetik.

 

Pó_apónak pedig hálás vagyok Ziya Babáért, utolsó este jutottunk el, mondanom sem kell a legfinomabbat itt ettük, s kb. féláron mint másutt.

 

Wizzairrel repültünk, percre pontosan érkeztünk. Ahogy seraggi is írja, sima ügy volt a pénzváltás, 5 perc múlva már szálltunk is fel az E11-re. Kis emlékeztető: ne feledjétek, hogy az Istanbulkartot csak és kizárólag 10 lírás bankjeggyel tudjátok megvenni az automatából! A hajóval is szerencsénk volt Kadiköyben, 2 perc múlva indult és valóban meseszép a tenger felől megközelíteni a várost.

Nem törekedtünk arra, hogy minden beleférjen a programba (lehetetlen küldetés is lett volna), de az alábbi helyekre eljutottunk: Hagia Sofia, Kék mecset, Szulejmán mecset, Topkapi Palota + Hárem, Archeológiai Múzeum, Elsüllyedt Palota, Boszporusz hajókázás, Nagy Bazár, Fűszer Bazár, Hodjapasha. Viszont reggeltől késő estig róttuk az utcákat, vagy éppen megpihentünk egy parkban, próbáltuk átérezni és felvenni a város ritmusát.

A La Safran Suite-ban laktunk, tényleg csak ki kellett lépnünk az utcára a látványosságokhoz egy „csendes” kis utcából. Az idézőjel nem véletlen, éjjel itt is voltak fura zajok: órákon keresztül pakolták a kukoricát, éjfélkor nekiálltak flexelni stb. Nem nagyon izgattuk magunkat, így is aludtunk mint a bunda.

Nekünk plusz élményt adott, ahogy a Ramadán miatt összegyűltek a török családok a Sultan Ahmet Parkban, gyakorlatilag bent üldögéltek a virágágyások között és olyan gondtalanok voltak. Minden esténket ott fejeztük be mi is, kicsit elvegyültünk, teáztunk, és vártuk az utolsó müezzint.

Szerencsénk volt az időjárással, végig 26 fok körüli napos időnk volt.

Jól éreztük magunkat, nem biztos hogy erre a helyre vágyok majd vissza, de meglátjuk mit hoz a jövő.

Törölt nick Creative Commons License 2015.07.06 -10 2 8569

Azért tisztázás gyanánt(ezt csak az utókor számára, akik olvassák a topikot):

 

Mivel Pestről 2 reptérre lehet eljutni: Atatürtk és Sabiha. Te az Atatürkre érkeztél és OTT nem ajánlod a pénzváltást. 

 

Többször leírtuk a SAW reptéren nyugodtan lehet váltani lírát, mivel (én) 3%-os eltérést tapasztaltam a reptér és város közötti váltásban. 

 

Elég rendesen lehúztak titeket a 2,15-ös árfolyammal. Mi is akkor voltunk, és 2,95 körül adtak 1€-ért.

 

 

Ja és a booking továbbra sem terhel semmilyen kártyát, azt a szállás terheli, ha akarja. ;)

Előzmény: SCHF (8566)
cassano71 Creative Commons License 2015.07.06 0 1 8568

Én kb. 10 éve Marokkóban vettem egyet Safi nevű városban 15k Ft-ért, az bokáig érő, eléggé üt, olyan mint amilyet a három banditából kettő visel akiket Charles Bronson kinyír az állomáson az elején a Volt egyszer egy vadnyugatban.

Az egy classic scene ugyebár és nem is csak western rajongóknak tehát elvárom, hogy mindenki tudja miről beszélek:-)

Csak hogy bőrkabát ügyben már megszólaljak én is.

Előzmény: apion (8565)
blaze73 Creative Commons License 2015.07.06 0 0 8567

Jó beszámoló, köszönjük.

A szállás akkor nem volt jó választás, nekünk nagyon jót sikerült kifogni : csend volt és nagyon jókat lehetett aludni.
Nagyon ajánlom, 3 percre van a Kék Mecsettől 

 

http://www.antiquehostel.com/

 

Igazi dönereknél, adana kebap, stb. nekem nem hiányzott az öntet.  Bőven jó volt a paradicsom-hagyma-petrezselyem szentháromság saláta bele, nem volt száraz - ayran-nal kell inni :) 

Előzmény: SCHF (8566)
SCHF Creative Commons License 2015.07.06 0 2 8566

Sziasztok!

 

Megírtam a beszámolót, elnézést, hogy hosszú lett, de azoknak is szól, akik még nem voltak Isztambulban és nem szeretnek a fórum hozzá szólásaiban visszaolvasgatni.

 

2015.06.26. péntek

Elérkezett a várva várt nap és a 13.50-es repülőgéppel elrepültünk Isztambulba a Turkish repülőtársasággal. A repülőn a jobb oldalon a 4.sorban kaptunk helyet az ablak mellé. Időben szállt fel a gép, nem volt késés. A felszolgált étel jó volt, egy kis csirke hús salátával, egy halas szendvics, egy kis sós keksz, egy darab sütemény és víz, valamint hoztak üdítőt, de lehetett kérni bort és töményet is.. A mellettünk ülő török fickó nem kért semmit, aludt végig, akkor még nem értettük, hogy miért.

Gyönyörű idő volt a repülés alatt, sütött a nap, szép fotókat tudtam készíteni. Valószínű, hogy akik a bal oldalon ültek, többet láttak a városból, mert mi már csak akkor pillantottuk meg, amikor már le is szállt a gép. Nem volt késés egy perc sem. A kiszállás után rögtön az útlevelünket kellett leellenőriztetni, ezért be kellett állni egy jó hosszú sorba, ahol kb. 1 órát álltunk és meneteltünk előre. Ez alatt az idő alatt, már megérkeztek a bőröndjeink is és ott keringtek körbe-körbe.

Venni akartunk első körben egy Isztambul kártyát, mert metróval és villamossal akartunk eljutni a szálláshelyünkre, ezért kerestük, hogy hol tudjuk ezt megtenni. Bele is botlottunk egy turista irodába, ahol ki volt írva, hogy itt kapható ez a kártya. Nagyon megörültünk neki, mert féltünk az automatás vásárlástól. 20 líráért kínálta a török, de elmagyarázta, hogy azért ilyen sok, mert 14 lírát el is utazhatunk és csak 6 a kártya díja. Ennek nagyon meg is örültünk és páronként vettünk egyet-egyet.

Mentünk tovább a metró felé és találtunk egy másik helyet, ahol ki volt írva, hogy itt lehet feltölteni a kártyát. Ott kiderült, hogy az előbbi török jól átvágott bennünket, mert a kártyánkon utazás nélkül már csak 11 líra maradt. Na mindegy, most már késő bánat, feltöltettük még 50 lírával, de később kiderült, hogy bőven elég lett volna a 20 vagy 30 líra is.

A metrót gyorsan megtaláltuk és fel is szálltunk. Köszönöm Nektek, hogy írtátok korábban, hogy a Zeytinburnu megállónál kell átszállnunk a T1-es villamosra, ez könnyen sikerült is, csak az volt nehéz, hogy a sok csomaggal elférjünk a zsúfolt kocsikban. Rengetegen voltak, nem győztünk vigyázni a táskáinkra és a zsebeinkre, de szerencsére senki sem akart kirabolni minket.

A Cemberlitas megállónál kellett volna leszállnunk, de tovább mentünk véletlenül a Sultanahmet megállóig, úgyhogy sétálhattunk egy kicsit vissza a csomagokkal, de kibírtuk.

A booking.com –on foglaltuk a szállást a Dedem Boutique Hotelt még 4 hónappal ezelőtt. Nekünk eddig ezzel a társasággal nem volt gondunk, most is korrektek voltak, nem terhelték meg a számlát. Nagyon olcsó volt, főleg, hogy korán foglaltunk, mert páronként az 5 éjszakára csak 155 eurót kellett kifizetnünk előre, amikor bejelentkeztünk.

Ja és most jut eszembe, hogy váltottunk a reptéren pénzt, mert azt hittük, hogy csak lírában tudjuk kifizetni a szállást, de az eurót is ugyanúgy elfogadják. Viszont a reptéri váltást nem ajánlom, mert nem olyan jó, mint a városban. 200 euróért csak 430 lírát kaptunk.

A szobák nagyon picik voltak, egy hajókabin méretűek, a kilátás sem volt szép, mert egy másik, romos házra nézett a szoba, de tiszta volt.

Megérkezésünkkor kezünkbe nyomtak fejenként egy-egy üveg ásványvizet is és mondták, hogy használhatjuk a kávé automatát, ingyen, ez nagyon jó volt, mert naponta egy-két kávé lecsúszott a torkunkon.

Hátránya a szobának még annyi volt, hogy a szálloda mellett nagy építkezések zajlottak és a meleg miatt, ezeket éjszaka bonyolították le, ezért aludni nem igen lehetett a nagy zaj miatt.

Este még elmentünk egyet sétálni, felfedezni a környéket, nagyon közel laktunk a Kék Mecsethez, kb. 5 perc séta alatt ott voltunk. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy rengeteg ember volt az utcákon, a parkokban. A földön ültek, vagy feküdtek és ettek. Ekkor derült ki számunkra, hogy most van náluk a ramadan és egész nap nem ehetnek, csak ilyenkor este. A Kék Mecset előtti nagy parkban egy talp alá való hely nem volt, mindenhová leterítve a pokrócok és kipakolva a kaják. (ezért nem evett a gépen a mellettem ülő fickó)

Megkóstoltuk a parázson sült kukoricát. 2 líráért adják a legtöbb helyen, de volt ahol láttunk 1,5 líráért is. A gránátalma levet a főtéren nagyon drágán adják, 2,5 dl-t 8 líráért. Többnyire narancs levet ittunk, mert azt lehetett már kapni 1 líráért is.

2015.06.27. szombat

Reggel időben felkeltünk és felfedeztük a reggelit. A szálloda legfelső emeletén a 7.-en szolgálták fel svédasztalos jelleggel, minden reggel ugyanaz volt a menü. Kenyér(barna és fehér), vaj, főtt tojás, paradicsom, uborka, olivabogyó(két féle), sajt, parízer szerű, nem túl bizalomgerjesztő szalámi. Az 5 reggeliből háromszor hoztak görög dinnyét is.

Reggeli után nyakunkba vettük a várost és megnéztük először a Topkapi Palotát. Az Aja Szófia és a Saray Burnu vége között emelkedik a Topkapi Palota, azaz Ágyúkapu palota. Ez volt az oszmán-török szultánok rezidenciája és a kormányzat központja az Oszmán Birodalomban. A palotát 5 km kőfal és 27 torony veszi körül. Egy dombon helyezkedik el a palota, ami a Márvány tengerre , a Boszporuszra és az Aranyszarvra néz. Egykor ez volt az Oszmán Birodalom szultánjának és a török kormánynak a hivatalos székhelye, de ma már múzeumként funkcionál, ami ma is a legrégebbi palota a világon. Bepillantást nyerhettünk a hárem szállására, a palota konyhájában található hatalmas porcelán kollekcióra, a kincstár ékszer és óra gyűjteményére.

Jól elfáradtunk, mire végig néztünk mindent a palotában, de érdemes bemenni, mert nagyon szép, bár a hárem nekünk annyira nem tetszett, többet vártunk tőle. Belépő a palotába 30 líra, a hárembe 15.

A palota meglátogatása után a Haigha Sophia (Aja Szófia) templomát szerettük volna meglátogatni, de hatalmas sor állt a bejáratnál, ezért inkább tovább mentünk a Bazilika ciszterna (Yerebatan szeráj) felé. Itt is volt egy kisebb sor, de bevállalható. Elsüllyedt Palotának is nevezik. A belépődíj itt 20 líra. Lenyűgöző föld alatti csarnok a város egykori víztározó rendszerének része, ahol a Belgrádi erdőből érkező vizet tárolták. A ciszterna 140 méter hosszú és 70 méter széles, boltozatos mennyezetét korinthoszi oszlopok támasztják alá. 532-ben építette Justinianus császár és a bizánci korban víztárolásra használták, ám a birodalom bukása után feledésbe merült. 1545-ben egy francia katona bukkant rá, ahogy a helyiek innen húzták fel a vizet. A ciszternát ezután a Topkapi Palota vízellátásához használták, majd 1987-ben restaurálták és látogathatóvá tették. Érdemes bemenni, mert épnek tűnik ma is.

Ebéd után felkerestük a Haigha Sofiát és nagyon megörültünk, hogy elfogyott a sor, ezért gyorsan bementünk. A Hagia Szophia valaha egy imaházként funkcionált, mely az évszázadok során több vallást is kiszolgált. Először görög keleti ortodox bazilika volt, mely 537-es építésekor otthont adott a konstantinápolyi patriarkának. A 12. században, majdnem hat évtizedig római katolikus templom volt. 1453-ban mecset lett, és bezárásáig, 1931-ig az is maradt. 1935-ben, mint múzeum nyitotta meg újra kapuit. Egy időben, ez volt a legnagyobb katedrális a világon, és ez szolgáltatta az ihletet más mecsetekhez, köztük a Kék Mecsethez is, mely nagyszerű példája a bizánci építészetnek. A különböző vallási jeleneteket ábrázoló mozaikjai a legismertebbek. A belépő 30 líra.

Tovább sétáltunk a Kék mecsethez, de itt már hatalmas sor fogadott minket, ezért csak az udvarát nézhettük meg, de majd ha jövünk október 1.-én, akkor ezzel kezdjük a városnézést, bár úgy hallottam, hogy délután kell megnézni, mert akkor a legszebb, mivel a délutáni nap besüt az ablakon és a fénye megvilágítja a kék csempéket. Ingyenes a belépés, a cipőt le kell venni és a nőknek kendővel kell takarni a fejet, férfiaknak illik felvenni egy térdet takaró nadrágot.

Kék mecset vagy Ahmed szultán mecsetje (Sultanahmet Camii) Isztambul egyik központi mecsete mely a város Sultanahmet negyedében található, a Haigha Szophia székesegyházzal szemben. Népszerű nevét azokról a kék csempékről kapta, melyekkel a belső falait borították. A mecsethez tartozó épületegyüttesben találhatjuk az alapító szultán síremlékét.  A mecset belsejének egy részét 20 000 kézzel készített izniki csempe borítja, ötven különböző motívummal (egyes csempék tradicionális, mások virág-, gyümölcs- és ciprusmotívumokkal díszítettek). A csempéket a kézműves mester, Kaşıcı Hasan irányításával készítették. A csempékre kifizethető összeget a szultán egy rendeletben határozta meg, a csempeárak azonban gyorsan emelkedtek, így később egyre rosszabb minőségű csempékkel burkolták a mecset belsejét. Ennek eredményeképpen a színük megfakult, fényük tompult.

Jól elfáradtunk, ezért visszasétáltunk a szállodánkba egy kicsit pihenni, útközben még megálltunk a Hippodromnál, mely a bizánci időkben versenyek helyéül szolgált. A római Circus Maximus példájára építették 203-ban és fogathajtó versenyeket rendeztek a falai között. Nagy Konstantin császár kibővítette a Hippodromot, és így mint egy százezer néző befogadására vált alkalmassá. Az északi végében áll a spina, a központi tengely, melyet egy díszes szökőkút jelez. Az egyiptomi obeliszket 391-ben hozatta Theodoszisz császár. Amit ma látunk az eredeti oszlopnak csak egy harmada, ugyanis szállítás közben eltört. A talapzat domborművei Theodosziszt és családtagjait ábrázolják. A Kígyós oszlopot három egymásba fonódó broznkígyó ékesíti, de a kígyók feje eltűnt. Az oszlop Isztambul legrégebbi ókori műemléke, mely a görögök perzsák felett aratott plateai győzelemnek állít emléket.

Ha villamossal megyünk vissza, akkor a Cemberlitas megállónál kell leszállni és vele szemben magasodik a Cemberlitas, más néven gyűrűs oszlop. A kőoszlopot Égett oszlopnak is hívják, mivel 1770-ben egy tűzvész pusztított a városrészben. Az égett oszlop mögött emelkedi a Nurusmaniye Camii barokk homlokzata, melyet 1775-ben építettek. Egy kis pihenés után, ahogy átsétáltunk a kapun, követtük a tömeget és a Fedett Bazár felé sodort minket. Isztambul és a világ legnagyobb fedett vásárcsarnoka, ahol négyezer üzlet található, valamint bankok, kávézók, éttermek, mecsetek. A piacot a nyári nap és a téli esők ellen kupolákkal és boltíves tetőszerkezettel fedték le. A Nuruosmaniye felől haladtunk a Beyazit kapu felé, ez a piac főutcája, melyet ékszerüzletek szegélyeznek. A Beyazit kapu a főutca végében található, ahonnan olcsóbb ruhadarabokat kínáló árusokhoz értünk. Itt körül néztünk, de egyenlőre nem akartunk még semmit sem venni, arra gondoltunk, hogy előbb feltérképezzük a többi helyet. A bazár 19 órakor bezár, úgyhogy már nem akartak semmit sem ránk tukmálni, mindenki készülődött a bezáráshoz. Vasárnap nincs nyitva, úgyhogy akkor ne keressük.

2015.06.28. vasárnap

Kissé fáradtan ébredtünk, mert éjszaka nagyon keveset lehetett aludni, mivel nagyon zajos a környék. Reggeli után igyekeztünk az új városrészt felfedezni, köztük a Dolmabahce Palotát. Villamossal mentünk el a palotához, a végállomásnál, Kabatas-nál kell hozzá leszállni és egy pici séta. 40 líra a belépődíj, ha mindent látni akarunk, ha csak a palotát és a háremet nem, akkor 30.

Mivel a Topkapiban a hárem nem tett ránk nagy benyomást, ezért úgy gondoltuk, hogy most kihagyjuk, pedig itt sokkal szebb, állítólag. Vezetett sétát lehet csak tenni a palotában, a cipőnkre adtak egy védő fóliát, hogy ne vigyük be a koszt. Egy angol nyelvű csoporthoz csatlakoztunk, erre egy kicsit várni kellett.

Abdülmadzsid szultán (1839-1861 uralkodott) folytatta apja II. Mahmud által elkezdett reformprogramot és úgy találta, hogy a Topkapi palota túlságosan régimódi, ezért egy új rezidenciát építtetett a Boszporusz partján. A Dolmabahce Palota az Oszmán Birodalom dicsőségét hirdette, ám az építési költségek a birodalom vesztét okozták. Amikor Atatürk és kormánya eltörölte a szultanátust 1922-ben, VI. Mehmedet, a hat évszázada uralkodó dinasztia utolsó sarját egy brit hadihajó szállította el a palota elől és élete utolsó éveit száműzetésben kellett töltenie. Atatürk a palotában halt meg 1938.11.10.-én 9 óra 5 perckor, ekkor az épület valamennyi óráját megállították.

A vezetett túra két részből áll, először a Selamliket (közösségi termek) és tróntermet, majd a háremet lehet megtekinteni. A Selamlik legszebb látnivalói a hatalmas Baccarat és cseh kristálycsillárok, melyekből összesen 36 van, valamint a főlépcső kristálykorlátja, a szultán fürdőszobája, két óriási medvebőr (az orosz cár ajándéka), továbbá sévres-i vázák, gobelinek, szőnyegek és egy méretes ágy, ami a szultán használt. A trónterem is hatalmas és lenyűgözően díszített.

Érdemes bemenni és megvenni a kombinált jegyet, mert a hárem is gyönyörű (bár mi nem láttuk). A palota kertjében is lehet  sétálgatni, szökőkutak, szép virágok vannak mindenfelé.

A Palotából felsétáltunk a Taksim térre. Ez a tér a világ bármelyik nagyvárosában lehetne, hatalmas a forgalom, mindenki siet valahová.

Egy kicsit sétálgattunk az innét vezető sétálóutcában, megnéztünk pár boltot, de egyik sem tett ránk nagy benyomást, nagyon drágák voltak. Ebédeltünk egy jót, végre tudtam enni grill halat, nem vagyok húsos egyáltalán, de csirkét azért eszem, megkóstoltuk rizspudingot is, amit itt a fórumon ajánlottatok, finom volt végül is, de aztán később kiderült, hogy valószínű lisztesen készítik, glutén érzékenyek ne fogyasszák!

Feltűnt, hogy a környező utcákban és a téren, egyre-több rendőr gyülekezik, láttunk egy-két tömeg oszlató kocsit is, aztán kiderült, hogy meleg-felvonulás szerveződik, úgyhogy gyorsan el is hagytuk a helyszínt. (a hírekben hallottuk, hogy jól tettük, mert lövöldözés is volt)

Ezen a napon lejártuk a lábainkat, mert ahelyett, hogy villamossal mentünk volna vissza a belvárosba, gyalog vágtunk neki, gondolván, így többet látunk a városból. A Galata hídhoz értünk ki, mely az Aranyszarv öböl felett ível át, miközben sétáltunk a hídon a tekintetünket a Galata torony vonzotta magához. 9-19 óráig van nyitva és 18 líra a belépő, a városfalak legmagasabban lévő bástyája. Tetején hangulatos étterem, gyönyörű a kilátás a minaretekre és kupolákra. (nem mentünk fel, csak kívülről néztük meg)

Innét felsétáltunk a Szulejmán-mecsethez. A mecset Isztambul „harmadik dombján” található, építését 1550.ben Szulejmán szultán rendelte el, a mecset elég jól megsérült az évek során. A 20. század közepén állították helyre. Az Aranyszarv-öböl partján, az Isztambuli Egyetem északi kapuja közelében található. Először a belső udvarba léptünk be, melyet gránitból, márványból és porfírból készítet csodálatos oszlopcsarnok szegélyez, közepén pedig egy négyszögletes kút található. A belső tér hatalmas és lenyűgöző. a 16. századi ólomüveg ablakokon rengeteg fény árad be. A mecset négyzetes alaprajzú, oldalai 58 méter hosszúak, a kupola 27,5 méter átmérőjű és 47 m magas. A csempék izniki fajasznszból készültek, virágmotívumokkal díszítik őket. Az ajtók és az ablakok zsalugáterei gyönyörűen faragottak, és elefántcsont és gyöngyház berakásúak.

A mecsetbe a belépés ingyenes, nőknek kendőben és fedett vállakkal illik bemenni, ha nincs kendőnk, akkor adnak, férfiak bemehetnek térdig érő nadrágban is, valamint a mecset középső részébe csak a férfiak léphetnek be, a nők egy elkerített részről csodálhatják a mecsetet.

Szulejmán és Szinán a közelben nyugszanak, a mecset mögött meglehet látogatni a sírjukat, de amikor mi ott voltunk, már nem volt nyitva. A mecset mögötti teraszról csodás kilátás nyílik az Aranyszarv-öbölre.

Az Egyetem mellett elhaladva gyalog sétáltunk vissza a szálláshelyünkre.

Baromira elfáradtunk a mai napon, nem is értem, hogy miért vettünk Isztambul kártyát, ha ennyit gyalogolunk, de úgy láttuk, hogy gyalog lehet megismerni a város igazi szépségeit és nem olyan nagyok a távolságok a városban.

 

2015.06.29. hétfő

Reggeli után villamossal elmentünk Karaköy-be, ahol az internet szerint lehet találni egy jó kis bevásárló piacot, de sajnos nem nyerték el a tetszésünket, elég silány minőségű portékáik. Hamar visszatértünk a kikötőhöz, ahol befizettünk egy hajókirándulásra a Herceg- szigetekre. A híd alatt megtaláltuk a Turyol hajótársaságot, ahogy ajánlottátok és fejenként 6 líráért elvitt minket a legnagyobb szigetre, Büyükadára (Nagy szigetre). Az út kb. másfél óra volt, sajnos akkor eléggé borús, hűvös lett az idő, úgyhogy nem lehetett szép képeket készíteni, szerencsére visszafelé ez a vágyam is teljesült.

 A szigeteket a törökök csak Adalar, azaz szigeteknek nevezik. A Márvány-tengerben található kilenc kis földarabból álló szigetcsoport a bizánci kortól kezdve lakott volt, szerzetesközösségek találtak itt nyugalomra és ide száműzték az uralkodókat is. Napjainkban az itt található bájos strandokra járnak pihenni az isztambuliak. Ideális pihenőhely, mert az autókat kitiltották, így csak gyalogosan, kerékpárral, vagy lovas kocsival lehet bejárni őket. Rengeteg lovas kocsit láttunk a szigeten, száguldoztak mindenfelé, félre kellett ugranunk. Egy jó órás körre el lehetett volna menni 60-70 líráért. Mi inkább a gyalogos nézelődést választottuk ismét. A kikötő közelében nagyon finom grill halat lehetett enni és a kikötőtől jobbra fordulva egy szép tengerparti sétányon körbe lehetett járni. Mi főleg a strandot akartuk felfedezni, de csak fizetős strandokat találtunk, 30 líra volt a belépő, de akkor már eléggé jött a vihar, úgyhogy amúgy sem volt strandidő. A sétány mellett néhány ember fürdött, de közelebb menve, sok medúza rajt lehetett látni, ami nem lett volna olyan nyerő, ha az embert megcsípi.

Így sajnos a tengeri fürdés elmaradt, de amikor visszafelé sétáltunk a kikötőbe elkapott minket a vihar, úgyhogy azért meglett a fürdés is, csak éppen fentről jött a víz.

A hajók majdnem óránként mennek vissza, mi a 16 órásra váltottunk jegyet. Először az volt a terv, hogy kiszállunk az Ázsiai oldalon Kadiköy-ben, mert kikötött a hajó ott is, odafelé is láttuk, de aztán meggondoltuk magunkat és visszatértünk Eminönübe. A visszaút során, nagyon szép idő lett, hét ágra sütött a nap, végre lehetett szép fotókat készíteni. Végig kint álltam a hajó végében és hol az egyik, hol a másik oldalra mentem át. Amikor elhagytuk Büyükada-t, a következő megálló Kinahada-n volt, ha több időnk lett volna, akkor itt érdemes kiszállni, mert nagyon szép strandokat lehet találni, bár azt nem tudtam megállapítani így messziről a hajóról, hogy medúzák vannak-e itt is.

A Galata híd alatti aluljáróban van olcsóbb piac, 5-10 líráért lehet kapni pólókat, de annyira nekünk nem tetszett. Viszont itt ettem a hal piacon balik ekmek-et (halas szendvics) 8 líráért, nagyon finom, de öntetet nem igen ismerik erre-felé, mert amikor kértem, akkor adtak citromlevet. A dönerekkel is az volt a bajom, hogy semmiféle öntetet nem akartak beletenni és hiába volt finom, de nekem száraznak tűnt. Amikor kértem az öntetet, akkor rámutattak a majonézre és a ketchupra, ami nem adja meg azt a finom fokhagymás ízt, amit itt szoktam enni Magyarországon, török ételbárban. Nem is értem, hogy miért nem tudnak ott kint is ugyanilyet adni?

Este még elmentünk ismét egy esti sétára, mert abban bíztunk, hogy hátha hétfő lévén nem lesz akkora tömeg a parkban, de sajnos tévedtünk. Ugyanúgy kirajzottak a törökök és ettek a földön és az éttermekben, ezért inkább a szállodát választottuk egy kis esti borozgatásra.

 

2015.06.30 kedd

Reggel bevetettük magunkat a bazár forgatagába, pedig itthon eldöntöttük, hogy nem megyünk a bazár közelébe, de mivel semmit nem vettünk még eddig, ezért kénytelenek voltunk. Ott volt a szállásunk közelében, csak pár lépést kellett megtenni. Az a jó még a reggelekben, hogy nincs nagy tömeg, egész üres volt a bazár, azzal akartak a kereskedők elkábítani, hogy azért adja az árut olcsóbban, mert első vevők vagyunk, de nem hatottak meg. Keményen kell alkudni, ha valaki akar valamit venni a bazárban, de szerintem annyira nem érik meg az árak.

Korábban írtam, hogy a bőrök egyáltalán nem érik meg, aranyat nem is néztük, mert nem érdekelt, a márkásnak mondott farmereket meglehet kapni jó nagy alkudozás árán 15-20 euróért, a pólókat 10-15-ért, a márkás utánzatú egész jó minőségű ingeket is 10-15 euróra le lehet alkudni.

Két óra elég is volt a bazárra, nagyon fárasztó tud lenni ez a sok alkudozás, igyekeztünk vissza a szállásra, mert a ma is hajókázást terveztünk, de most a Boszporuszon.

Villamossal elmentünk a végállomásra, Kabatas-ra, lesétáltunk a partra és egy hopp-on-hopp-off hajóra váltottunk jegyet, ami 15 líra volt. Ez a hajó egy kis kört tesz meg a Boszporuszon. Ezt akkor néztük ki, amikor a Dolmabache palotát látogattuk meg. Így utólag már nem éri meg annyira az ára, sokkal jobb lett volna, ha a teljes Boszporusz túrát választjuk, mert az kimegy teljesen a Fekete-tengerig, de ez csak a második hídig ment és ott vissza is fordult. A teljes Boszporusz hajókirándulás ára 25 líra.

Azért is döntöttünk a hopp-on hajó mellett, mert az volt a szimpatikus, hogy erről bármikor le lehet szállni és a következő hajóra visszaszállni. Óránként indultak a hajójáratok 12.45-től.

Nagyon jó volt látni, hogy a hajó Európa és Ázsia között közlekedik gyönyörű napos, meleg időnk is lett. Élveztük ahogy a hajó elhaladt a csodás Dolmabache palota mellett, láttuk a Tengerészeti Múzeumot és a Yildiz parkot. Ezután átkeltünk a Boszporusz híd alatt. A nyugati végénél fekszik Ortaköy, ahol a vízparton egy szép mecsetet láthattunk. A hajó az európai oldalon indult el a part közelében. Pompás fából épült vízparti magánpalotákban gyönyörködhettünk. Hamarosan feltűnt Rumeli Hisara erődje is. 1452-ben emelték II. Mehmed parancsára, mielőtt a szultán elsöprő támadást indított volna Konstantinápoly ellen. A falak mögött kellemes park bújt meg. A Faith Sultan Mehmed híd után a hajó átment a túlsó part közelébe és visszafelé fordult. Kanlicában meglehetett volna kóstolni a helyi joghurtot, de nem szálltunk le a hajóról, mert annyira jól éreztük magunkat a táj nézegetésével. Mielőtt visszatért volna a hajónk a kiinduló helyére végre leszálltunk, az ázsiai oldalon, a Beylerbeyi Palotánál. Ez volt a szultán nyári rezidenciája és vadászkastélya, melyet 1865-ben építettek. Ide is csak vezetett túrával lehet bemenni, 20 líráért. A társaságnak nem volt hozzá kedve, így kihagytuk a látogatást. A következő hajóval visszamentünk és a hajóról csodáltuk meg, kicsit hasonlított a Dolmabache Palotához kívülről.

Ezért sem érdemes erre a hopp-on hajóra menni, ha az ember csak nézelődni akar és nem akar róla leszállni.

A kikötőből visszamentünk villamossal a Galata hídhoz és ott ismét belevegyültünk a tömegbe és hátulról visszasétáltunk a szállodánkhoz. Ismét megtapasztaltuk, hogy nincsenek nagy távolságok a városban.

Az Isztambul kártyánkon jó sok egység megmaradt, úgyhogy ha visszatérünk majd októberben, akkor fogjuk leutazni.

Búcsúzóul egy szép kert helyiségben fogyasztottuk el a vacsoránkat, pár éhes macska vigyázó szemei között. Ez nekem nem nagyon tetszett. Akár mikor beültünk valahová, mindenhol macskákkal találkoztunk kint és bent egyaránt. Dobtunk nekik egy kis kenyeret, de azt nem akarták megenni, húshoz vannak szoktatva.

Nagyon finom a baklavájuk, ezt többször is kóstoltuk, bár egy kicsit nekem túl édes is, és elég drágán adják, cukrászdában szoktam egy-egy darabot kérni, 3 lírát kének érte.

Itt a vacsora után mindenkinek hoztak ingyen baklavát és teát, valamint kaptunk ingyen ásványvizet is.

De a bazárban is mindig megkínáltak minket alma teával, úgyhogy vettünk és hoztunk is haza ajándékba.

2015.07.01. szerda

Az utolsó nap, fél 1-ig kellett elhagynunk a szobát, úgyhogy még az utolsó líránkat elvásárolgattuk. A bazárban megismerkedtünk egy török emberrel aki tökéletesen beszélt magyarul és kiderült, hogy Székesfehérváron lakik, tolmácsként dolgozik, sok magyar csoportot hoz ki. ő segített alkudozni és tényleg jó minőségű árukra tudtunk szert tenni.

Betettük a csomagjainkat a szálloda halljába és még egy búcsú dönert megettünk ebédre, majd megkávéztunk a szállodában és szép kényelmesen kimentünk a repülőtérre, most legalább nem volt tömeg, kb. 1 óra alatt lehet kiérni, villamossal és metróval. A repülő téren aztán várhattunk jó sokat, mert csak este 18.10-kor indult a gépünk. Viszont nagyon hamar belehetett csekkolni, nem kell megvárni a két órát indulás előtt.

Az volt a furcsa, hogy egy csomó török ember bement egy öltözőbe és kijött meztelenül, valami fehér törölköző-szerű pongyolába beleburkolózva és mentek valahová. Valószínűleg megtisztálkodtak valahol, de nem tudtunk rájönni, hogy pontosan mit és hol csináltak.

A repülőn ismét a 4. sorba kaptunk helyet, pedig a 3.-ba volt a foglalásunk, de erre nem lehet adni, mert odafelé, sem a 4.-be kellett volna ülnünk a helyfoglalás szerint.

Nyugodt repülő út volt, percre pontosan érkeztünk, immár magyar idő szerint 19.10-re a reptérre.

Összegezve nagyon szép volt, jól éreztük magunkat és már gondolkodom rajta, hogy mit nézzünk meg majd októberben, amikor visszatérünk ebbe a csodálatos városba.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!