MAGYAR KÖZLÖNY: 1949.VI.10.-i kormányülés rendelete alapján megalakult a
Békési Téglagyárak Nemzeti Vállalat. A vállalat székhelye: Békéscsaba. A vállalat tárgya: Tégla, tetőfedő-cserép és egyéb égetett agyagból készült építőanyagok gyártása A vállalat tartama: Határozatlan idő. Illetékes miniszter: Építésügyi miniszter. Átalakuló állami vállalatok:
1, - Bohn M. és Társai Tetőcserép és Téglagyár, Békéscsaba
3, - Békésmegyei Takarékpénztár Rt. Téglagyára, Gyula
4, -
5, -
6, -
7, -
8, -
9, - Eleki Takarékpénztár Téglagyára, Elek
10, -
11, -
12, -
13, -
A vállalat megszűnt 1950.X.1.-én. Ekkor: Battonya, Békés, Békéscsaba I-II, Dévaványa, Elek, Füzesgyarmat, Gyula, Körösladány, Mezőberény I-II, Orosháza I-II téglagyárak voltak a vezetése alatt.
OI - Okolicsnói Okolicsányi István (élt: 1824–1918)
Okolicsányi István önkéntesként csatlakozott a szabadságharchoz. 1848 nyarától Világosig harcolt, főhadnagyi rangban szolgált. Testvére, Lajos századosként halt hősi halált. Az abszolutizmus éveiben Gyöngyösön volt szolgabíró, 1863-ban pedig a szolnoki törvényszék elnökeként szerepelt. 1867 után a szolnoki honvédegylet tagja, 1893-tól elnöke. A dualizmus időszakában közjegyző, királyi tanácsos. Az 1880-as években Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatási bizottságában együtt dolgozott Horthy Istvánnal és Scheftsik István téglagyárossal.
Szép Gáspár Menyhért Boldizsár téglaégető (1872.XII.18. Szentes – 1946.I.6. Szentes), Római Katolikus vallású
Édesapja idősebb Szép Gáspár Menyhért Boldizsár napszámos, édesanyja Nagy Katalin
1905-ben foglalkozása kőműves mester.
1908-ban ő építette fel a MÁV kistőkei váróhelyiségét.
1927.II.4. – ALFÖLDI ÚJSÁG
— Új téglagyár lesz Szentesen. Az Oláh és Szép téglagyári cég beltagja, Szép Gáspár nemrégiben kivált a cég kötelékéből. Szép Gáspár most új, modern téglagyárat szándékozik építeni a felső csordajáráson, a vasút mellett. Ebből a célból felkérte Szentes városát, hogy az annak tulajdonában levő ottani sárga agyagos földből, amely téglagyártásra különösen alkalmas, adjon el neki a város tíz katasztrális hold nagyságú területet. Szép kötelezi magát, hogy abban az esetben, ha a kért földterületet megkapja, az ingatlan átadásától számított 30 nap elteltével a téglagyártást megkezdi.
1929-ben kézzel vert kis és nagyméretű tégla, valamint hódfarkú cserép a gyártmánypaletta gyárában.
1936-ban raktári készletei mellett maga, a téglagyár is eladó!
1938-ban így ír róla Csongrád Vármegye monográfiája:
Szép Gáspár tégla és cserépgyáros. Szentes, u. o. *1872-ben. Atyja: Sz. Gáspár, anyja: Köteleki Nagy Katalin. Középiskoláit szülőhelyén, a felső ipariskolát Budapesten végezte, utána a kőmívesipart tanulta ki. Gyakorlata alatt felépítette a felső postát, a református templomot, megyeházát és több átalakítást is végzett. 1927-ben alapította meg mai téglagyárát, amely 2800 négyszögöles területen fekszik és mindenben modern felszerelésű. Teljes kihasználás mellett 1 millió darab produktummal rendelkezik. Szép Gáspár a háború alatt az olasz fronton harcolt. A Kiskereszt és kétszer Bronz Vitézségi érem tulajdonosa. Neje: Czakó Mária, gyermekei: Ferenc, városi állatorvos, Margit tanítónő. Mária, Gáspár és Etelka.
1941.VIII. a téglagyár üzemen kívül, de Gáspár (lakik Nagynyomás, 93/a, a gyár területe) szeretné újraindítani.
1943.VIII. a körkemence bontásra eladó, várható vissznyeremény 160 000 db tégla.
Az Arcanum Adatbázis Kiadónak hála újabb helyi, 1945 előtt kiadott orosházi lapok évfolyamai kerültek fel az ADT Plusra (sajnos fizetős). Az Orosházi Friss Újságban és az Orosházi Friss Hírekben található adatokból megállapítható, hogy az eddig orosházi gyártóként ismert Szász György téglagyára soha sem volt Orosháza közigazgatási területén, hanem az Orosházát délről szinte körül ölelő hódmezővásárhelyi tanyavilágban helyezkedett el. Az 1950-ben bekövetkezett területrendezéskor a szmöre kispajtások vastagon korrigálták a megyehatárokat és jelentős csongrád megyei, vásárhelyi területek kerültek át Békés megyéhez. Így az a terület is, ahol a Szász téglagyár állt egykoron. Ma sem tartozik Orosházához a terület, hanem Kardoskút községhez. A megoldás részben ott van/volt az 1941-es katonai felmérésen is egy Tv. jelzéssel a kérdéses helyen, de mivel gyárról szólt az információ én átsiklottam felette. A városi legenda szerint Szász György orosházi téglagyáros volt, amit erősített az, hogy a gyár a termékeit a sűrűn lakott tanyavilágban és az amúgy 3 km-re lévő Orosházán értékesített, nem pedig a 30 kilométerre található Vásárhelyen. Egyébként Orosházán és környékén kerülnek elő Szász téglák. Erről tanúskodnak a Szász téglagyár sűrűn feladott hirdetései a fenti orosházi lapokban. Sajnos a pontos címet, hogy Hódmezővásárhely tanya ......mennyi, azt egyikben sem találni. Viszont van egy hirdetés, amelyben pontosabban megadják a gyár helyét: ....."Szász téglagyárnál Aradi-útparton Hódmezővásárhely-puszta I. osztályú kézi cserép ezre 20 pengő......". Ez is jól látható az 1941-es felmérési térképen, hiszen az Aradi út ott húzódik a téglagyár mellett.
Pár éve Pista72 30719-es hozzászólásában volt egy SZ jelzésű feloldatlan tégla, amely készítőjére az egyik jelölt Szász György hódmezővásárhelyi téglagyáros volt. Ami ennyiben is maradt, bár szerintem az a tégla nem ebből a gyárból való. Telefonon megbeszéltük vásárhelyi gyűjtőtársammal, hogy emlékei szerint a névhez köthető adat a vásárhelyi levéltárból származik, ami természetes, hiszen a Szász téglagyár ha nem is szállított a járás székhelyére terméket, de a tulajdonosi köre Hódmezővásárhelyre adózott.
A rövid lényeg: a 2010-ben megjelent I. és II. bélyeges tégla napok előadásait tartalmazó kiadványban a tanulmányomban szereplő (11. o) 32. és 33. képeken látható téglák Szász György hódmezővásárhelyi téglagyárából kerültek ki.
Csak érdekességnek, mert egyébként nem nagyon fordul elő, hogy egy téglán a téglaégető mester monogramja is megjelenik.
Jellemzően a tulajdonos neve szerepel a téglán! Illetve előfordul, hogy belefaragnak még egy pici monoramot a vetőládába, de abból még nem derül ki, hogy a mester, vagy csak egy segéd monogramja. (Lásd pl.: az egri érsekség "AEA" téglái.)
Itt viszont a "T" mint tulajdonos (Téglagyáros??) - feltehetően Horváth János, de ezt még kutatni kell - mellett az "ÉM" 100%, hogy az égetőmester.
Akkor az is előfordulhatott, hogy egy ember, bár milliónyi téglát legyártott, egy sem "viselte a nevét" , mert sosem jutott el a saját vállalkozásig, mindig csak alkalmazott maradt.
Én úgy tudom, hogy egy gyárnak nevezhető üzemben legalább hárman voltak egy asztalnál. 1 fő talicskával hordta a sarat (felénk sárnak hívták, máshol meg másként) 2 fő meg vetette téglát. Ha nem volt asszonykéz vagy gyermekkéz, akkor mint írtam valakinek állítani kellett a vetett téglákat. Tehát egy asztal volt egy elszámolási egység 1 ezer darabra vetítve legalábbis a nagyobb gyárakban. Ahogy Hentz közli a számozással a minőséget is vissza lehetett ellenőrizni. Valahol olvastam, hogy a tőkés gyárak előtti korszakban és a kisipari szegmensben a téglavetők, az égetőmesterek nem minden esetben voltak a vállalkozás állandó alkalmazottjai. Egyik helyről szerződtek a másikra kivetették a szerződött téglamennyiséget, illetve kiégették. 1848 előtt Magyarországon alapvetően feudalizmus volt és például a téglagyártásban is csak egy-két osztrák érdekeltségű, eredetű (milyen érdekes) tőkés vállalkozás működött. Az ország jelentős részén a földbirtokos joga és lehetősége volt a tégla égetése vagy annak átruházása bérlőnek. Így nem kell csodálkozni, hogy a földbirtokos Wenckheim család tulajdonjegyét viselő téglavetőládát nem vihette magával a munkás.
Jogos, ahogy Youtube csatornán elnézem, még a vak indiai gyermekmunkás is kivet percenként 4-6 téglát... :-(
Tehát akkor, ahol 35 db számozott vetőláda volt, ott vetőasztalból volt 35 db x 2 fővel, az 70 fő téglavető, vagy esetenként 105 fő téglavető? Akkor ugyanazzal a ládaszámmal vésve akár 2-3 vetőláda is volt (hiszen egyazon asztalon ugyanazon számmal vésett ládákat használták).
1831-ben az Ókígyósi Wenckheim uradalomban az eszközleltárban 1 db téglavető asztal és 10 db téglavető láda is szerepel.
Utolsó mondatod, én 5 hónappal számoltam (Május-Szeptember), de ez akkor akár lehetett 7 hónap is (Április-október) az időjárás függvényében.
Köszönöm a linket, próbálom Békés Vármegye > Békés Megye teljes tégla történetét feldolgozni, ehez nagyon nagy segítség a tanulmány.
Az a napi 600 akár mennyi tégla egy vetőládás munkástól nagyon kevés. A számozások nem a vetőládát jelzik, hanem az asztalt, amelyhez általában három munkás tartozott. Ha volt gyerek, vagy asszony, akit odaengedtek állítani, sorjázni, bocskorozni a kivetett és némileg megszáradt téglát több segítség és nagyobb teljesítmény párosult. Alább egy link, amelyben az olvasható dolgozat szerzője Hentz Lajos azzal az előnnyel indult, hogy velünk ellentétben ő olyan munkásokkal, adatközlőkkel tudott még beszélni, akik kisebb vagy nagyobb békés megyei gyárakban dolgoztak (sőt Kaiser Ádám személyében egy volt mezőberényi téglagyár tulajdonos is volt az adatközlői között). Hentz egyértelműen leírja, hogy a számozás az asztal számozása volt. Sőt, az okát, okait is közli. Nekem is volt szerencsém párszor beszélni, interjút készíteni Nagy Károly mezőkovácsházi téglaégetővel, aki a egy téglaégető familia utolsó mohikánja volt és az 50-es években még ő is kisipari szinten égette a téglát (náluk nem számozták a vetőládákat csak a tulajdonos monogramja szerepel a vetőládában és a téglákon). Hentz Lajos és az én adatközlőm is azt erősítette meg, hogy egy gyakorlott téglavető munkás bőven ezer darab felett vetett egy nap. Nagy Károly állítása szerint a legügyesebb munkások napi 2000 darabot vetettek. Ezt meg kell szorozni kettővel, ha az asztalon csak ketten vetettek a harmadik pedig talicskázott vagy hárommal, amennyiben beforogtak. Abban a világban mindent, a teljesítményt, a tégla árát 1 ezer darabban állapították meg. 1951-ben vezették be a 48 órás munkahetet és jóval később a 40 órásat. A téglavetők általában a fagymentes idényben, tehát nem egész évben dolgoztak.
A főváros határában lévő Békás-Megyeren, a Péter-hegy löszfalánál SchlesingerAdolf épített gőztéglagyárat 1893-ban két körkemencével. Feltehetőleg előtte is égetett már itt téglát, téglajele S A (tükrözve is).
A fővárosi törvényszéken 1894.IV.2.-án jegyezték be a Péterhegyi Téglaipar Részvénytársaságot, melynek célja az 1894.III.22.-i alakuló közgyűlés értelmében Schlesinger Adolf gyárának továbbvitele. Alapítói: báró SchossbergerNándor, Schlesinger Adolf, Gattmann James és Veith Béla. Téglajele a társaságnak P T I
A jól felszerelt és épületeiben logikusan elrendezett gyár jól fejlődött, 1896-ban iparvágányi összeköttetést teremtett a szentendrei HÉV-vel. A millenniumi építkezések lecsengése azonban a századforduló után veszteségessé tették a gyárat.
1901.V.28.-én jegyezte be a fővárosi törvényszék a jogutód Péterhegyi Téglaipar Részvénytársaság alapszabály módosítását (alakuló közgyűlés 1901.V.5.).
1906-ban az üzemet megvette az Újlaki Téglagyár és Péter-hegy–Nagybátony–Újlaki Téglagyár néven működött tovább.
1919-ben épp a Tanácsköztársaság alatt kért a cég a téglagyárban iparvasút építéséhez engedélyt.
1928-ban nyarán fasiszta és kommunista pártok tagjai verekedtek össze a gyár területén. A tömegverekedést a csendőrség állította le.
1944 májusában a téglagyárat zsidó gettó számára vette igénybe a csendőrség és az SS.
Az 1948-as államosításkor Csillaghegyi Téglagyár néven önállósult, ez a név rajta is maradt.
1961-ben új présház épült.
1963-ban a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat 6. számú gyáregysége lett.
1977-ben itt forgatták a Cséplő Gyuri című film egy részét.
1988-ban szűnt meg, a helyén később lakótelep épült.
NÉPSZAVA, 1903.V.16.
A Csillaghegyen a lelketlen kapitalizmusnak megint van egy nyomoréka. E hó 7-én este 8 órakor leomlott a péterhegyi téglagyár agyagbányájában egy az ásatás folytán lazává lett földrészlet maga alá temetvén egy szegény munkást, akinek a ballábát háromszorosan eltörte és oldalbordáját behorpasztotta, így szállították be a szegényt a kórházba. Oka annak az, hogy a munkások szakavatott munkavezető felügyelete nélkül önmagukra hagyatva dolgoznak és pedig reggel 4 órától éjjeli 8—9 óráig. Ez hallatlan kínzás; állatnak sem való, annál kevésbé embernek. De hát törődik is vele akár a péterhegyi téglaipar részvénytársaság, akár annak megalapítója, akár a budapesti egyesült takarékpénztár, amelynek zálogtárgyát képezi jelenleg a tönkrejutott gyár. Haszon kell, mégpedig minél nagyobb, azért végső kimerülésig kell dolgoztatni az embereket, akik a fárasztó 15 órányi munka és az elégtelen élelem következtében az esteli órákban a szemfényvesztő villanyos világításnál valósággal vakok, mint az elcsigázott és kiéheztetett igavonó marhák. És mi a napikeresetük ezeknek a hajszolt boldogtalanok? Nyomorult 80—90 krajczár, legfeljebb 1 frt 10 kr. De mi lesz a nyomorék vagy családja kárpótlása?
NÉPSZAVA, 1940.IX.1.
A vágányokon játszadozott a csecsemő. Suskevics János 16 hónapos csillaghegyi gyermek a békásmegyeri téglagyár területén lévő iparvágányon játszott. Közben Milasi Ferenc gyári munkás két nyerstéglával megrakott csillét tolt be a szárítóba. A síneken játszó kisgyermeket nem vette észre és a csilléket a kisgyermekre tolta, úgy hogy a csille kereke a gyermek lábát térden felül összezúzta. A kisfiú sérüléseibe belehalt. A csendőrség a vizsgálatot megindította, hogy kit terhel a felelősség.
NÉPSZAVA, 1942.VII.28.
A csille
A békásmegyeri téglagyár telepén csillerakás közben a magasból egy csille nagymennyiségű agyaggal kifordult és maga alá temette Turi Imre csillaghegyi munkást. A mentők eszméletlen állapotban súlyos sérülésekkel vitték a Magdolna-kórházba.
NÉPSZABADSÁG, 1979.VII.18.
…
A legrosszabb, ha várni kell.
Megülepedett a forró, nyári levegő a téglagyári színek között. Már a sóhajtástól is dől az emberről a víz. Apró mozdony csühög a földbe süppedt síneken. Mögötte csörömpölve ráncigálják egymást jobbra-balra a csillék. A kanyarban majdnem mindig leesik egy-egy nedves nyerstégla, ezért aztán a kanyarok környékén a bozót mindenütt tele van szikkadó, repedezett téglatetemekkel. A mozdony megáll a téglaszínben. Vezetője kettesével kapcsolja le a tele csilléket, maga előtt összegyűjti az üreseket, és elpöfög velük. A lerakók hatan vannak, mindnyájan asszonyok. A téglával teli csillékből mindegyiküknek jut egy-egy, hogy a saját kazlát rakja belőle. A kazalrakásnak megvan a fortélya. Úgy kell a téglákat egymásra tenni, hogy minél többet járhasson közöttük a levegő. A kazalrakást meg kell tanulni. Rossz esetben ugyanis a két méter magas szikkadó építmény elveszti egyensúlyát, és eldőlhet. Ez leggyakrabban kezdőkkel fordulhat elő, ha volnának kezdők. De nincsenek. Ezek az asszonyok egytől egyig több mint huszonöt éve tornyozzák itt a téglát. Persze egy-egy rossz, megbabonázott napon így is előfordul, hogy eldől egy-két kazal. Ilyenkor oda a teljesítmény. — És ilyenkor sírunk a dühtől — mondják az asszonyok. A téglagyári színek alatt a teljesítmény határoz meg mindent. Ha a mozdony csak egy percre is elmarad valahol a téglával, az asszonyok nekidőlnek az üres csilléknek, kézfejükkel letörlik az izzadságot a homlokukról (észre sem veszik, hogy ezzel a mozdulattal összesározzák az arcukat), s csendben fülelnek, hallani-e már a mozdony pöfögését. — Az a legrosszabb — mondják —, amikor várni kell a téglára. Ilyenkor tétlenül telnek a percek, nincs teljesítmény. Lássuk, milyen is ez a munka? A következő adagnál én is beállok közéjük dolgozni. A nyers B—30-as tégla tizenkét és fél kiló. Nem sikerül rajta megtalálnom a fogást. Olyan szerencsétlenül cipelem, hogy tíz perc után megfájdul a derekam. Az asszonyok nevetnek. Mutatják, hogyan illesszem az ujjaimat a tégla üregeibe, ne derékból hajoljak, hanem a lábam roggyantsam meg, a téglát meg szorítsam a hasamhoz, mert úgy nem érezni annyira a súlyát. Igyekszem ellesni takarékos mozdulataikat, fura, görbedt testtartásukat, de a szemükből látom (tapintatból nem mondják), hogy csapnivaló lerakó lenne belőlem. Egy lerakónak nyolc óra alatt 2600 téglát kell kazalba raknia ahhoz, hogy meglegyen a normája. Sokszor ennél többet is teljesítenek. Az a súly, amit egy műszakban megemelnek, körülbelül 32 tonna, de ha jól megy a munka, elérheti a 36 tonnát is.
OROSHÁZI FRISS HÍREK, 1928.V.6.
