De mi is az a mészhomok tégla? Ezt a téglát, amely kiválóan alkalmas építkezésre, mésztejjel kevert tiszta homokból sajtolják. Vaslemezből készült hengeralakú kazánokban, 7—8 légkörnyomású gőzerővel sajtolják, a mely eljárással a mészhomok megkövesedik s 8—10 óra alatt tökéletes köveket lehet előállítani. Ez a találmány főként olyan vidéken tesz fontos szolgálatot az építőiparnak, ahol a téglaégetéshez nincs alkalmas anyag. Különös előnye, hogy télen-nyáron mindig egyformán lehet gyártani s a gyárba vitt nyers homok 10—12 óra múlva kész téglaként kerül ki onnan. E tégla teljesen fagyálló, teherbírása pedig majdnem kétszer akkora, mint a legjobb agyagtégláé.
A pénzügyminiszter Pálóczi Horváth István (1857.XII.30. – 1935.V.31.) örkényi földbirtokossal kötött szerződést a mészhomok téglagyár felállítására és a tégla gyártására. A választás nem véletlenül esett őrá, Örkényben 1901 óta működött az általa alapított mészhomok téglagyár. A szerződést 1908.VIII.3.-án fogadta el a Minisztertanács, amely szerint a kincstár 600 000 Koronás kamatmentes hitelt biztosított Pálóczi Horváthnak, aki ennek fejében kötelezte magát, hogy a telepen homoktéglagyárat épít és a munkástelep végleges terepszintje felett rendelkezésre álló homokanyag felhasználásával előállított mészhomoktéglából 1909 és 1911 közt évi 30 millió, tehát összesen 90 millió téglát átad a kincstárnak, ezrenként 25 Koronáért.
A mészhomok téglagyár az év áprilisában indult be, 1909 végéig 10 millió téglát gyártott. Miután а belföldi gyárak által szállított gépi berendezések nem felelt meg a kikötött célnak, a megalakított téglagyárat 1908-ban F. Komnick, elbingi, németországi cég teljesen átszerelte, sajátépítményű prés- és gép- berendezésével cserélve ki az eredeti berendezést. A gyár vezetését a Komnick-cég vette át, amely céggel az állam 200 millió darab mészhomoktégla szállítására vonatkozó kötést csinált a munkástelep építkezésének olcsó téglával való ellátása céljából. 1908-tól 1914 közepéig, vagyis a háború kitöréséig a lekötött mennyiségből 187 millió darab téglát le is szállított a cég.
Az égetett akkoriban agyagtégla ezer darabja 58 Korona volt, a mészhomok-tégla ára ezer darabonként 28 Korona. Az építkezéshez szükséges mintegy 90 millió téglát 2,5 millió Koronáért állították elő. Csaknem fele áron jutottak hozzá, nem számítva a szállítási költségmegtakarításból származó különbözetet. 1909—1914 között 1007 épületben 4412 lakás épült, melyek 70%-a földszintes, 30%-a emeletes házban nyert elhelyezést.
A gyárról pár sor 1911-ből: területe 24.000 négyszögöl s több egymáshoz illesztett épületrészből áll; van egy kétemeletes főépület, több földszintes résszel és egy földszintes melléképület lakásokkal. A hajtóerő egy 400 Lóerős kondenzációs gőzgép és villamos erőátvitel. Munkások száma 200 s ezek közül 20—30 nő. Évi termelési képesség 40 millió tégla. A termelést több éven át teljesen elfogyasztják a Wekerletelepen készülő 1200 munkásháznak az építkezésénél.
1914-1918 között a háború miatt a téglagyár nem üzemelt (leállt 1914.VIII.1.-én).
Trianon után a Csepeli Építési Anyagok Gyára Rt. néven megalakult társaság vette át a gyárat. A részvénytársaság igazgatóságában előkelő politikusok foglaltak helyet, így Ráday Gedeon gróf, Petry Pál, Ugrón Gábor, Almássy Imre gróf stb.
Ez a cég 1925-ig tudta nyereségesen üzemeltetni a gyárat, majd a téglakartell elleni küzdelemben alulmaradva azt veszteséggel bérlőknek adta át. Ez volt az 1927.I.1.-én alakult Elek Dezső és Társa cég, melyet Elek Dezső (? - ?) és Káldi Tivadar (? - ?) alapítottak kimondottan a téglagyár miatt, cégbejegyzés 1927.II.18.-án.
A bérlők a cégnek több mint százezer Pengős tartozását készpénzzel egyenlítették ki és 1927-ben egy keskenyvágányú homokszállító vasutat építettek a gyártás olcsóbbítása céljából. A gyár új erőre kapott, termelését újra jelentékenyen felfokozta úgy, hogy 1927-től 1930-ig közel százmillió darab téglát dobott a piacra.
A téglakartell tovább harcolt a kispesti üzem ellen és ehhez segítségként érkezett a hazánkba is begyűrűző gazdasági világválság. A termelés 1931-ben leállt, majd a cég csődöt jelentett. Két év múlva a gyár sorsa megpecsételődött, amint az egy rövid újsághírből megtudhatjuk:
MUNKAADÓ – 1933.VI.28.-i lapszám
Elárverezték a Wekerletelepi téglagyárat.
Az id. Wekerle néhai miniszterelnök iniciativája alapján annakidején a kartellárak ellensúlyozására megalakult kispesti mészhomoktéglagyár felépítményei s a kb. 750 tonna súlyú vasbetonberendezései a Pénzintézeti Központnál árvereztettek. A bánatpénzt letették Bruckner József és Fiai ócskavaskereskedő, Pick L. és Tsa ócskavaskereskedő és Pollák Jenő építési anyagkereskedő cégek. Jellemző a mai viszonyokra, hogy a gyártelep, amelyet jóval az értékén alul, 450.000 Pengővel kiáltottak ki, nem az építőnek és termelőnek ért a legtöbbet, hanem a lebontónak, az egyik ócskavaskereskedőnek, aki 75.000 Pengővel a legmagasabb összeget kínálta, amit, ha jóváhagynak, akkor a Wekerletelepi téglagyár rövidesen a múlté lesz.
Ez a név sem volt még itt a fórumon: galánthai gróf Fekete György (élt: 1711-1788)
.
Fekete György 1730-ban a bécsi egyetemen végezte tanulmányait és közügyvédből királyi ügyvéd, császári és királyi helytartósági tanácsos, 1752-ben királyi személynök, valóságos belső titkos tanácsos, 1751 július 30-tól Arad vármegye főispánja, a Szent István-rend közép-, utóbb nagy-keresztese, királyi főudvarmester és 1770-től alkancellár lett, 1760-ban pedig grófi rangra emelték. 1773-tól az országbírói méltóságot is viselte; 1770-től 1784-ig az egyetem és összes tanulmányi ügyek főigazgatója volt.
.
...valamikor 1745-ben, vagy azután, jutott hozzá a fóti uradalomhoz.
.
Ha 1760 előtt készült a tégla, akkor talán Gerorgius Fekete (??), ha 1760 után, akkor Gróf Fekete. (??)
.
Györgynek a fia gróf Fekete János (1741-1803) tehát az sem kizárt, hogy az övé a tégla. A halála után (1808-ban) vásárolta meg Fótot a Károlyi család, talán János fiától, gróf Fekete Ferenc császári és királyi kamarástól, kinek halálával (1835-ben) a család grófi ága kihalt.
Rendszeresen nézem,olvasom a fórum anyagát, talán tavasszal tettem fel téglaképeket.
Most újabb téglaképeket tudok mutatni nektek,ezeket itt lakóhelyem Szólád környékén találtam,
egy régi vízimalomnál,érdekessége,hogy máshol itt a környékünkön nem találkoztam ilyen ( Jencsky Ernő gyűjtőtársunk szerint babapiskótás jelű .. ) téglával !
...merthogy tudtommal ezeknek még eddig nem volt megfejtése.
.
...illetve a kalapácsosokra mondták, hogy a Mohácsi Takarékpénztár Téglagyárában készültek, de ott (Villánykövesden) a mélyített "MT" téglák készültek.
Viszont szerintem a monogramos kalapácsos alapján ezek a kalapácsos téglák Blau Rezső bányatulajdonos, útépítési vállalkozó téglagyárában készültek.
Feltételezem, hogy több téglagyára is volt, de az biztos, hogy Kiskőszegen (jelenleg Horvátország) volt téglagyára, amit 1917-ben adott el Frigyes főhercegnek.
Blau Rezső (néhol Rudolf) neve bányákkal kapcsolatban már 1883-tól megtalálható. Baranya vármegye legnagyobb adózóinak (virilisták) felsorolásában is többször szerepel (pl.:1906, 1912...), elég előkelő helyen!
.
És mellesleg Blau Rezső résztulajdonosa volt a Mohácsi Takarékpénztár Rt.-nek.
Ha Kunwald Jakab 1869-ben eladta óbudai téglagyárát, majd 1872-ben elhunyt, 1879-ben hogy lehetett nála baleset? Vagy eltévedtem a téglagyárak között?
Vagy ha Kunwald nem egyenlő Kunewalder, akkor az meg kicsoda? A Kudelka Dávid? Aki esetleg Kunewalder volt (hiszen zsidó ember)?
A szomorú történet:
POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, 1879.XII.31.-i lapszám
Borzasztó szerencsétlenség történt deczember 29-én dél körül Ó-Budán a Kunewalder-féle mészégető és téglagyárban. Dinamit robbant föl, s több emberi élet veszett el, számos munkás pedig megsérült.
A gyár egyik fészerében dinamitot szárítottak. Néhány töltényt, mintegy másfél fontnyit, a kemenczére tették száradni a munkások. Kunewalder, ki meglátta ezt, figyelmeztette a munkásokat, hogy ne tegyék a töltényeket a kályhára, mert baj történhetik. De a munkások azt felelték, hogy nem lesz baj, mert a dinamit magától meg nem gyúl. Kunewalder úr erre eltávozott és a városba ment. Alig hogy távozott, a gyárban iszonyú durranás hallatszott. A dinamit felrobbant. Szétrepesztette a fészer oldalfalát és boltozott oldalfalát és boltozott tetejét; a fészer tetején munkáslak volt berendezve, ez a szoba teljesen leszakadt és mindenestől a fészerbe zuhant le. A műhelyben levő munkások közül három szörnyet halt, három pedig súlyosan megsebesült. A fészer fölötti szobában az egyik munkásnak családja, egy tizenöt éves leány és két kisgyermek épen az ebédhez készült. A három gyermek közül kettő szintén szörnyet halt, egy megsebesült. Mindez egy percz műve volt. A robbanás által szétvetett égő romok szerteszét hullottak, néhány munkást megperzseltek, másokat megütöttek. Mire az így megsérültek magukhoz tértek, a fészer már romhalmaz volt, oldalfalai bedőltek, szerszámok, bútorok szerteszét hevertek. Azonnal a tűzoltókért siettek, kik csakhamar megjelentek a színhelyen, hogy a romokat eltakarítsák. Borzasztó volt látni a szerteszét tépett holttesteket, melyekre csak az öltönydarabok után lehetett ráismerni. Némelyiket több részre szakította a robbanás. A romok közt volt három munkás és egy kis gyermek, iszonyan eltorzítva, de még élve vitték őket a kórházba. A szerencsétlenség a Geiger nevű kerékgyártó család tagjait részint megölte, részint oly súlyosan megsebesíté, hogy életükhöz nincs remény.
A robbanószert Kopeczka pallér tette a kályhára, de Kopeczka maga sérületlen maradt, mert a színből (melyet bognár műhelynek használtak) eltávozott. A műhelyben volt Geiger Mária és Geiger Erzsébet gyermekek agyonzúzattak, Geiger Frigyes és Sexta József munkások halálos égés sebeket kaptak, Balics György, Ábel János, Behberger és Geiger József munkások súlyos sértéseket szenvedtek, Sanda János fiú pedig halálos testi sérülést kapott. A Sz. János kórházba 7 sebesült s két halott szállíttatott. A sebesültek egyike Geiger Frigyes 29 éves, kerékgyártó, nős, 3 gyermek atyja, a kapott sebek következtében már este meghalt. Ennek három gyermeke Geiger Józefa 14 éves, Mária 11 éves, Erzsébet 16 hónapos szintén a kórházban fekszenek teljesen reménytelen állapotban. Ugyancsak a kórházba s állíttattak Szenft József s Balis Gy. bognárok, Ábel János s Rehberger Béla kovácsok s Sanda János egy 4 éves kisgyermek. Életben maradásokhoz azonban — az egy Geiger Jozefát kivéve — semmi remény sincsen.
MAGYARORSZÁG, 1879.XII.31.
A dynamit-robbanás áldozatai közül ma éjjel ismét ketten haltak meg. A szerencsétlen Geiger család feje, GeigerFrigyes, akit már haldokolva vittek a kórházba, s a 4 éves Schöda Sándor, kinek szétzúzódott az agycsontja, az arcza elégett, s a belei kilógtak. A Geiger családból a sértetlenül maradt asszonyon kívül, csak egy kis, bár nagyon megsérült leány maradt meg: G. Jozefin. A János kórház orvosai minden erejükből azon igyekeznek, hogy a szerencsétleneket életben megtartsák. Ma d.u. volt az elhunytak bonczolása, holnap pedig a temetésük. Ma d.u. 2 órakor egy Csery vizsgálóbíróból, Élesdy rendőr hivatalnokból, Eberling mérnökből s Varga esküdtből álló bizottság tekintette meg a katasztrófa színhelyét s kihallgatta Kopetka János ügyvezetőt. Konstatálták, hogy a szerencsétlenséget a Kopetka könnyelmű vigyázatlansága idézte elő, ki 15—20 dynamit töltényt egy pléh kályhára tett szárítani, ami nincs megengedve. Kopetkát elfogták.
POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉS, 1890.X.-1891.III.
Ítéletek: A budapesti kir. törvényszék: Kopetka János a B. T. K. 290. §-ába ütköző vétkes gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében vétkesnek mondatik ki s ezért 1879. évi deczember 30-tól 1880. április 16-ig tartott vizsgálati fogságának betudásával egy évi fogházbüntetés elszenvedésére ítéltetik. Köteles azonkívül........... Geiger Frigyesné született Jancsitz Mária részére 800 frtot megfizetni. Kudelka Dávid az újlaki tégla- és mészégető részvénytársulat gondnoka, a vétkes gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének vádja alól felmentetik.
Indokok: A megejtett vizsgálat, 1880. évi november 5-én megtartott végtárgyalás folyamán elrendelt pótvizsgálat és a mai napon megtartott végtárgyalás folyamán konstatáltatott, hogy 1879. évi deczember 29-én reggeli 10—11 óra között a budapesti III. kerületben, Újlakon létező, és a budapesti tégla- és mészégető társulat tulajdonát képező úgynevezett „ Kunewald-féle“ téglagyár telepen a bognár-műhelyben oly robbanás történt, hogy a műhelyt tartalmazó emeletes épület falai kidöntöttek, illetve a bolthajtás elroncsoltatott és a szerencsétlenség színhelyén volt egyének közül Geiger Jozefa, Geiger Erzsébet, Geiger Frigyes és Geiger Mária életüktől megfosztattak, továbbá Ábel János, Bilicz György és Rehberger Béla súlyos testi sértést szenvedtek. Megállapíttatott tanuk vallomása, részben pedig elsőrendű vádlott beismerése által azon ténykörülmény, hogy a robbanás azon dynamit-patronok felrobbanása által okoztatott, melyek az említett bognárműhelyben részint a fűtött kályha közelében, részint pedig annak tetején, Kopetka János vádlott által elhelyeztettek. Ezzel szemben Kopetka János azon védekezése, hogy a veszély közvetlenségéről tudomással nem bírt, elfogadható nem volt, pedig azért, mert ő a dynamit-patronokkal való robbantások közül ebbeli foglalkozásánál fogva megbízva volt, és mert maga beismerte, hogy a dynamit-patronokkal való bánásmódot tárgyaló utasítást elolvasta, és végre, mert öt—hat nappal a robbanást megelőzőleg az általa gyakorolt szárítási mód veszélyes voltára figyelmeztetve lett. Ilyeténképpen a robbanás Kopetka gondatlan cselekményének tulajdonítható lévén, őt a B. T. K. 290. §-ába ütköző vétségben vétkesnek kimondani kellett. A büntetés kimérésénél enyhítőnek vétetett tanuk által igazolt azon körülmény, hogy Kopetka tette azon gyárban már évek óta szokásossá vált cselekedetben gyökeredzik, melynél fogva a dynamit-patronok hideg téli időben — más melegítő eszközök hiányában — a fűtött műhely enyhébb hőmérsékében lágyíttatnak meg a használat előtt. Enyhítő körülmény a vádlott büntetlen előélete és azon körülmény is, hogy vádlott a divó s fentebb említett szokás mellett, csekély műveltségi fokánál fogva, tettének súlyos következményeit az általa ismert írásbeli utasítás daczára kellőleg fel nem bírta fogni.
Súlyosító körülményül vétetett, hogy dynamit patronok használatára vonatkozó utasítást vádlott a Kudelka által tett figyelemeztetés után sem vette tekintetbe. A kár, munkamulasztási igények és fájdalomdíjak megfizetésében való elmarasztalás az ítélet jogkövetkezményeként volt kimondandó. Kudelka Dávid másodrendű vádlott felmentendő volt, mert oly fokú mulasztás őt nem terheli, amelynek folytán a szerencsétlenségnek okvetetlenül be kellene következnie. Tanuk előadása szerint ő minden elővigyázati rendszabályt megtett. A dynamit zár alatt tartását elrendelte. Elsőrendű vádlottat a dynamit használatában utasította. Midőn elsőrendű vádlott ezen utasítás ellen cselekedett, őt rendre utasította s a patronokat a műhelyből elvitette. Nem tételezhető fel, hogy tudta volna azon szokást, hogy a dynamit a műhelyben melegíttetik. Határozottan tagadja vádlott, hogy 1879. évi deczember 24-dike előtt Kopetkának ezen szokásáról tudomása lett volna. Ezen tagadással szemben ellenbizonyíték fel nem merült, ennélfogva másodrendű vádlottállítása annál is inkább valónak veendő, mert tanuk bizonyítják, hogy midőn a patronokat deczember 24-én a műhelyben észrevette, Kopetkát megdorgálta s őt ezen szokás elhagyására, valamint a dynamit-patronoknak az utasítás szerinti használatára utasította. Végül pedig a műhelyből a patronokat elvitette. Felelőssége tehát csakis december 24-től kezdődik, ez idő után pedig mulasztással nem terhelhető, annyival inkább, mert tág hatáskörében más teendőkkel lévén elfoglalva, vagy pedig hivatalos működésében a gyártelepen kívül tartózkodott s igy a nagy személyzeti létszámnál fogva Kopetkára különösen és közvetlenül fel nem ügyelhetett. Maga a gyár igazgatósága állítja tanúvallomásában, hogy Kudelkának a Kopetkára való felügyelet közvetetlenül nem tartozott kötelezettségei közé.
Be van igazolva azon körülmény is, hogy Kudelka a szerencsétlenség alkalmával nem is volt a gyártelepen, s tanuk állítják, hogy ezen napra a robbantási munkálatokat beszüntette. Kötelességét tehát megtette s igy mulasztással és gondatlansággal őt vádolni nem lehet, ennélfogva a vád alól felmentendő volt. (1882. október 19-én, 30,702. sz.)
A budapesti kir. ítélőtábla: Az első bíróság ítéletét az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. (1883. január 29-én, 1882. évi 60,467. sz.)
A kir. Curia: A kir. ítélő táblának ítélete az abban az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helyben hagyatik. (1884. február 21-én. 1011. sz.)
Ezen ítélet után Kopetka 1885.X.14. – 1885.VI.27.-ig újra börtönbe vonult.
Marsovszki Péter, (1891.IX.8. Szegvár - 1968.VII.15. Orosháza), Római Katolikus vallású
1927-ben a Csongrád Városi Téglagyár alkalmazásában áll.
ALFÖLDI ÚJSÁG, 1931.IX.26.-i kiadás:
Elővezetik, mert nem jelent meg a tárgyaláson. Brauner Miklósné szegvári lakos könnyű testi sértés vétségéért feljelentette Marsovszki Pétert, aki őt — állítólag — megütötte és megrugdosta. Mivel Marsovszki a tegnapi tárgyaláson nem jelent meg, a bíróság elrendelte elővezettetését és a tárgyalást október 30-ig elnapolta.
SZENTESI HÍRLAP, 1933.III.12.-i ollózás:
Bocsánatot kért a téglamester a megsértett napszámos asszonytól
A nagymágocsi téglagyárnak 1931 évben munkavezetője volt Marsovszki Péter szegvári téglamester. A téglagyárban dolgozott Halász Eszter szegvári napszámosasszony is. A téglamester november 2-án elbocsátotta a munkából az asszonyt, de a munkabérét nem fizette ki. November 17-én megjelent a munkavezetőnél Halász Eszter és a bérét kérte. Összeszólalkoztak és a munkavezető durva szavakkal támadt az asszonyra. Halász Eszter feljelentésére becsületsértés címén indult meg az eljárás Marsovszki Péter ellen. A járásbíróság pénteken tárgyalta az ügyet. A tanúk kihallgatása után Marsovszki Péter bocsánatot kért HalászEsztertől, aki nem kívánta ezek után megbüntetését és a bíróság az eljárást megszüntette.
SZENTESI HÍRLAP, 1934.I.23.-i kiadás:
Elfogtak egy kerékpártolvajt. Szombaton este fél 9 órakor Tóth Sándor Harucker utcai hentesmester üzlete elől Marsovszki Péter szegvári ember el akarta vinni a hentesmester kerékpárját. Tóth Sándor üldözőbe vette és a Kaszinó sarkánál elfogta Marsovszkit. Bevitte a rendőrségre, ahol őrizetbe vették.
SZENTESI HÍRLAP, 1934.VIII.15.-i újság:
Egy hónap kerékpárlopásért
Még az év januárjában történt, hogy Tóth Sándor szentesi mészáros és hentes kerékpárját ellopták a Báró Harucker utcai üzlete elől. A tettes már negyed óra alatt kézre került ifjú Marsovszky Péter gyopárosi téglaégető személyében, aki mindössze a Kaszinó épületéig jutott el a lopott kerékpárral. A rendőrség kihallgatása után szabadlábra helyezte, azonban a büntető eljárás megindult ellene. A tegnapi bírósági tárgyaláson ifj. Marsovszky azzal védekezett, hogy előzőleg sokat ivott, ennélfogva tettének elkövetése idején teljesen önkívületi állapotban volt. Állítását több tanúval igyekezett igazolni. A bíróság azonban nem fogadta el ezt a védekezést és lopás vétsége miatt egy hónapi fogházra ítélte ifj. Marsovszkyt. Az ügyész megnyugodott, a vádlott és ügyvédje fellebbeztek.
SZENTESI HÍRLAP, 1935.I.25.-én:
Egy szegvári család háborúsága
Marsovszki Péter szegvári gazdálkodó betöréses lopás miatt feljelentette a fiát és a feleségét. Feljelentése szerint szeptember havában lezárt tanyáját felnyitották és onnan hat mázsa tengerit, 12 kocsi búzaszalmát és egy piros paplant elvittek összesen 270 Pengő értékben. A szerdai tárgyaláson Marsovszki Péterné és ifj Marsovszki Péter elismerték a dolgot, de azzal védekeztek, hogy az közös tulajdon volt és joguk volt vele rendelkezni. A bíróság a tanúk kihallgatása után az anyát és fiát felmentette a vád alól.
BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 1936.IV.16.-i lapszámából:
Súlyos szerencsétlenséget okozott az eleki téglagyár prése
(A B. K. tudósítója jelenti.) Súlyos és könnyen végzetessé válható baleset színhelye volt tegnap az eleki téglagyár gépháza. Marsovszky Péter téglamester a téglaprés körül foglalatoskodott, amikor a gép egy vigyázatlan mozdulat következtében elkapta a mester jobb karját.
A közelben tartózkodó gépész nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem azonnal a préshez ugrott és leállította a gépet, de Marsovszkynak így is összeroncsolódott az egész karja.
A kihívott mentők a gyulai kórházba szállították a szerencsétlenül járt téglamestert. Az orvosok szerint előreláthatólag le kell vágni a szétroncsolt kart.
BÉKÉS, 1937.X.21.-i lapszám:
Felmentették a sikkasztás vádja alól
Vitéz Viczián Mátyás orosházi községi rendőr, mint zárgondnok tett feljelentést Marsovszki Péter orosházai földmíves ellen, mert a Palik György és neje részére lefoglalt különféle téglaneműeknél és két kis hold föld terményeinél hiányokat észlelt. A megtartott járásbírósági tárgyaláson Marsovszki tagadta a vádat. A bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után egy heti fogházra ítélte a vádlottat. Fellebbezés folytán egy ízben már tárgyalt ez ügyben a gyulai kir. törvényszék büntető fellebbviteli tanácsa és a tényállás tisztázása végett helyszíni szemlével kapcsolatos tanúkihallgatásokat rendelt el. Ezek megtörténte után újból a büntető fellebbviteli tanács elé került a fenti ügy. A tanács dr.Csatáry László elnöklete alatt Marsovszkit az ellene emelt sikkasztás vádja alól felmentette, mert a helyszíni szemlém megállapítást nyert, hogy az 1500 darab tégla megvolt és az 500 darab tégla kicserélése megnyugtató módon bizonyítva nincsen.
OROSHÁZI FRISS ÚJSÁG, 1937.XI.23.-i ollózás:
Régi haragosa verte meg Marsovszkit
A rablásról szóló hír csak mese?
Megírtuk, hogy Marsovszki Péter orosházi Vajda utcai lakost, akinek Medgyesegyházán téglaégető telepe van, a múlt hét elején Medgyesegyházán egy kocsma előtt alaposan elverték és állítólag elraboltak tőle 280 Pengőt. A csendőrség megindította a nyomozást. Eddig azt állapították meg, hogy nem négy-öt suhanc, hanem egy régi haragosa verte meg Marsovszkit. Azok a legények pedig akiket Marsovszki feljelentett, hogy őt leütötték, hallani sem akarnak semmiféle verekedésről. A rablásról szóló hír is állítólag csak mese. A tanúk előadása szerint Marsovszkinál a kérdéses időben csak néhány Pengő volt. Az eset azonban még nincs tisztázva, majd a bíróságnál derül ki az igazság.
1940.VII.11.-én a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztériumtól „Tűzharcos” minősítést kapott.
VIHARSAROK NÉPE, 1955.VI.2.-i lapszámból:
Kizsákmányolásáról ismert személyiség volt Orosházán Marsovszki Péter önálló téglaégető és földbérlő. Mezőgazdasági alkalmazottait embertelenül dolgoztatta, legtöbbször bérüket is elfelejtette kifizetni. Sőt, még a bíróság által megítélt munkabért sem fizette meg a harácsolásról híres Marsovszki. Természetes, hogy nem tetszett neki népi demokratikus államrendünk, amely gátat emelt munkásnyúzó ösztönének. Becsmérelte is a nép államát, ahol csak arra alkalma volt, amiért többször büntetve volt. Ennek ellenére 1954 tavaszán és júliusban az államrend ellen izgató, súlyos kijelentéseket tett. Ezenkívül volt alkalmazottai és a közte folyó polgári perekben könnyen befolyásolható, gazdaságilag neki kiszolgáltatott dolgozókat, anyagi juttatások ígéretével hamis tanúzásra vett rá, vagy akart rávenni. Ezen bűncselekményei miatt a megyei bíróság Marsovszki Pétert 4 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre, 2000 Forint értékű vagyonelkobzásra és egyes jogaitól 10 évre való eltiltásra ítélte.
OROSHÁZI HÍRLAP, 1957.V.30.-i lapból:
UZSORÁS A JAVÁBÓL!
Még ha nem kerül bíróság elé Marsovszki Péter, Makói u. 27 szám alatti lakos, akkor is bátran megállapíthatjuk ezt róla. Köztudomású, hogy ma nincs az a téglamennyiség, mely el ne fogyna hisz az üzemek, kollektív gazdaságok hatalmas épületei, valamint a családi lakóházaik szinte napról napra szaporodnak. Csak helyeselni lehet, hogy a tótkomlósi Haladás Tsz. és az Alkotmány Tsz. is hozzálátott a szénporos téglák előállításához. Úgy esett, hogy Marsovszki Péterrel kötöttek megállapodást. A két termelőszövetkezet haszonbérbe vette nagyteljesítményű téglaprését. Hamarosan meg is kötik a megállapodást, mely szerint Marsovszki Péter minden 1000 darab tégla után 40 Forint haszonbért kap. Marsovszki téglaprése naponta legkevesebb 10 000 darabot présel. Ez tehát naponta 400 Forintos haszonbér, minden különösebb munka nélkül. Azaz bocsánat, ő felügyel a termelésre, mert a termelőszövetkezetek adják a munkaerőt, a meghajtóerőt, az égetéshez szükséges tüzelőt. Mit tartalmaz még a megállapodás? A két tótkomlósi termelőszövetkezet minden 1000 darab tégla után köteles Marsovszki javára egy munkaegységet írni. A napi 400 Forinton felül tehát minden nap 10 munkaegységgel szaporodik Marsovszki keresete. Vajon számoltak a termelő szövetkezetek, hogy mit fog ez az ember zárszámadásig összekeresni? A megállapodás továbbá arról szól, hogy a kiégetett téglamennyiség 3 százaléka önköltségi áron Marsovszkit illeti, amit aztán ő dupla áron, elfeketézhet. Mindezt betetőzve, a két termelőszövetkezet egy hold háztáji földet biztosít Marsovszkinak, amit bevetnek, megmunkálnak neki. Így néz ki nagyjából Marsovszki és a két termelőszövetkezet között közeledő- megállapodás, mely után nyugodtan elmondhatjuk, hogy vannak még könnyen nagy pénzeket kereső emberek.
OROSHÁZI HÍRLAP, 1957.IX.12.-i számból:
…
Marsovszki Péter, Orosháza, Makói utcai lakost hamis tanúzásra való felbújtásért ítélte el a bíróság. A hamis tanúzásra felbújtatott Kovács József 6 hónapi felfüggesztett börtönbüntetést, Marsovszki Péter pedig 3 hónapi kitöltendő börtönbüntetést kapott.
Marsovszki tégla, lelőhely Bánkút
Csongrád Megyei Hírlap, 1966.XI.19. - A jobb kar elvesztése pont nem látszik, de a Hitler bajusz azért megmaradt...
Dr Gecse a kéziratában és Jóska papa a könyvében is csak a vezetéknevét írta le. Aztán itt a fórumon lett keresztapja is, aki saját kútfőből kitalálta, hogy Szabó Rezsőnek hívták, így a sződrákosi téglagyár tégláit is átkeresztelte Szabó Rezsőre.
Én meg most véletlenül találtam egy listát 1890-ből. :)
Azt úgysem találnátok ki, hogy hol! A Színészek lapja c. hetilap egyik 1929-es számában.
Vannak benne "nyomdahibák", de nem kizárt, hogy az utolsó nevet kivételesen helyesen írták le. :)
MAGYAR KÖZLÖNY: 1949.VI.10.-i kormányülés rendelete alapján megalakult a
Békési Téglagyárak Nemzeti Vállalat. A vállalat székhelye: Békéscsaba. A vállalat tárgya: Tégla, tetőfedő-cserép és egyéb égetett agyagból készült építőanyagok gyártása A vállalat tartama: Határozatlan idő. Illetékes miniszter: Építésügyi miniszter. Átalakuló állami vállalatok:
1, - Bohn M. és Társai Tetőcserép és Téglagyár, Békéscsaba
3, - Békésmegyei Takarékpénztár Rt. Téglagyára, Gyula
4, -
5, -
6, -
7, -
8, -
9, - Eleki Takarékpénztár Téglagyára, Elek
10, -
11, -
12, -
13, -
A vállalat megszűnt 1950.X.1.-én. Ekkor: Battonya, Békés, Békéscsaba I-II, Dévaványa, Elek, Füzesgyarmat, Gyula, Körösladány, Mezőberény I-II, Orosháza I-II téglagyárak voltak a vezetése alatt.
OI - Okolicsnói Okolicsányi István (élt: 1824–1918)
Okolicsányi István önkéntesként csatlakozott a szabadságharchoz. 1848 nyarától Világosig harcolt, főhadnagyi rangban szolgált. Testvére, Lajos századosként halt hősi halált. Az abszolutizmus éveiben Gyöngyösön volt szolgabíró, 1863-ban pedig a szolnoki törvényszék elnökeként szerepelt. 1867 után a szolnoki honvédegylet tagja, 1893-tól elnöke. A dualizmus időszakában közjegyző, királyi tanácsos. Az 1880-as években Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatási bizottságában együtt dolgozott Horthy Istvánnal és Scheftsik István téglagyárossal.
Szép Gáspár Menyhért Boldizsár téglaégető (1872.XII.18. Szentes – 1946.I.6. Szentes), Római Katolikus vallású
Édesapja idősebb Szép Gáspár Menyhért Boldizsár napszámos, édesanyja Nagy Katalin
1905-ben foglalkozása kőműves mester.
1908-ban ő építette fel a MÁV kistőkei váróhelyiségét.
1927.II.4. – ALFÖLDI ÚJSÁG
— Új téglagyár lesz Szentesen. Az Oláh és Szép téglagyári cég beltagja, Szép Gáspár nemrégiben kivált a cég kötelékéből. Szép Gáspár most új, modern téglagyárat szándékozik építeni a felső csordajáráson, a vasút mellett. Ebből a célból felkérte Szentes városát, hogy az annak tulajdonában levő ottani sárga agyagos földből, amely téglagyártásra különösen alkalmas, adjon el neki a város tíz katasztrális hold nagyságú területet. Szép kötelezi magát, hogy abban az esetben, ha a kért földterületet megkapja, az ingatlan átadásától számított 30 nap elteltével a téglagyártást megkezdi.
1929-ben kézzel vert kis és nagyméretű tégla, valamint hódfarkú cserép a gyártmánypaletta gyárában.
1936-ban raktári készletei mellett maga, a téglagyár is eladó!
1938-ban így ír róla Csongrád Vármegye monográfiája:
Szép Gáspár tégla és cserépgyáros. Szentes, u. o. *1872-ben. Atyja: Sz. Gáspár, anyja: Köteleki Nagy Katalin. Középiskoláit szülőhelyén, a felső ipariskolát Budapesten végezte, utána a kőmívesipart tanulta ki. Gyakorlata alatt felépítette a felső postát, a református templomot, megyeházát és több átalakítást is végzett. 1927-ben alapította meg mai téglagyárát, amely 2800 négyszögöles területen fekszik és mindenben modern felszerelésű. Teljes kihasználás mellett 1 millió darab produktummal rendelkezik. Szép Gáspár a háború alatt az olasz fronton harcolt. A Kiskereszt és kétszer Bronz Vitézségi érem tulajdonosa. Neje: Czakó Mária, gyermekei: Ferenc, városi állatorvos, Margit tanítónő. Mária, Gáspár és Etelka.
1941.VIII. a téglagyár üzemen kívül, de Gáspár (lakik Nagynyomás, 93/a, a gyár területe) szeretné újraindítani.
1943.VIII. a körkemence bontásra eladó, várható vissznyeremény 160 000 db tégla.
Az Arcanum Adatbázis Kiadónak hála újabb helyi, 1945 előtt kiadott orosházi lapok évfolyamai kerültek fel az ADT Plusra (sajnos fizetős). Az Orosházi Friss Újságban és az Orosházi Friss Hírekben található adatokból megállapítható, hogy az eddig orosházi gyártóként ismert Szász György téglagyára soha sem volt Orosháza közigazgatási területén, hanem az Orosházát délről szinte körül ölelő hódmezővásárhelyi tanyavilágban helyezkedett el. Az 1950-ben bekövetkezett területrendezéskor a szmöre kispajtások vastagon korrigálták a megyehatárokat és jelentős csongrád megyei, vásárhelyi területek kerültek át Békés megyéhez. Így az a terület is, ahol a Szász téglagyár állt egykoron. Ma sem tartozik Orosházához a terület, hanem Kardoskút községhez. A megoldás részben ott van/volt az 1941-es katonai felmérésen is egy Tv. jelzéssel a kérdéses helyen, de mivel gyárról szólt az információ én átsiklottam felette. A városi legenda szerint Szász György orosházi téglagyáros volt, amit erősített az, hogy a gyár a termékeit a sűrűn lakott tanyavilágban és az amúgy 3 km-re lévő Orosházán értékesített, nem pedig a 30 kilométerre található Vásárhelyen. Egyébként Orosházán és környékén kerülnek elő Szász téglák. Erről tanúskodnak a Szász téglagyár sűrűn feladott hirdetései a fenti orosházi lapokban. Sajnos a pontos címet, hogy Hódmezővásárhely tanya ......mennyi, azt egyikben sem találni. Viszont van egy hirdetés, amelyben pontosabban megadják a gyár helyét: ....."Szász téglagyárnál Aradi-útparton Hódmezővásárhely-puszta I. osztályú kézi cserép ezre 20 pengő......". Ez is jól látható az 1941-es felmérési térképen, hiszen az Aradi út ott húzódik a téglagyár mellett.
Pár éve Pista72 30719-es hozzászólásában volt egy SZ jelzésű feloldatlan tégla, amely készítőjére az egyik jelölt Szász György hódmezővásárhelyi téglagyáros volt. Ami ennyiben is maradt, bár szerintem az a tégla nem ebből a gyárból való. Telefonon megbeszéltük vásárhelyi gyűjtőtársammal, hogy emlékei szerint a névhez köthető adat a vásárhelyi levéltárból származik, ami természetes, hiszen a Szász téglagyár ha nem is szállított a járás székhelyére terméket, de a tulajdonosi köre Hódmezővásárhelyre adózott.
A rövid lényeg: a 2010-ben megjelent I. és II. bélyeges tégla napok előadásait tartalmazó kiadványban a tanulmányomban szereplő (11. o) 32. és 33. képeken látható téglák Szász György hódmezővásárhelyi téglagyárából kerültek ki.
Csak érdekességnek, mert egyébként nem nagyon fordul elő, hogy egy téglán a téglaégető mester monogramja is megjelenik.
Jellemzően a tulajdonos neve szerepel a téglán! Illetve előfordul, hogy belefaragnak még egy pici monoramot a vetőládába, de abból még nem derül ki, hogy a mester, vagy csak egy segéd monogramja. (Lásd pl.: az egri érsekség "AEA" téglái.)
Itt viszont a "T" mint tulajdonos (Téglagyáros??) - feltehetően Horváth János, de ezt még kutatni kell - mellett az "ÉM" 100%, hogy az égetőmester.
Akkor az is előfordulhatott, hogy egy ember, bár milliónyi téglát legyártott, egy sem "viselte a nevét" , mert sosem jutott el a saját vállalkozásig, mindig csak alkalmazott maradt.
Én úgy tudom, hogy egy gyárnak nevezhető üzemben legalább hárman voltak egy asztalnál. 1 fő talicskával hordta a sarat (felénk sárnak hívták, máshol meg másként) 2 fő meg vetette téglát. Ha nem volt asszonykéz vagy gyermekkéz, akkor mint írtam valakinek állítani kellett a vetett téglákat. Tehát egy asztal volt egy elszámolási egység 1 ezer darabra vetítve legalábbis a nagyobb gyárakban. Ahogy Hentz közli a számozással a minőséget is vissza lehetett ellenőrizni. Valahol olvastam, hogy a tőkés gyárak előtti korszakban és a kisipari szegmensben a téglavetők, az égetőmesterek nem minden esetben voltak a vállalkozás állandó alkalmazottjai. Egyik helyről szerződtek a másikra kivetették a szerződött téglamennyiséget, illetve kiégették. 1848 előtt Magyarországon alapvetően feudalizmus volt és például a téglagyártásban is csak egy-két osztrák érdekeltségű, eredetű (milyen érdekes) tőkés vállalkozás működött. Az ország jelentős részén a földbirtokos joga és lehetősége volt a tégla égetése vagy annak átruházása bérlőnek. Így nem kell csodálkozni, hogy a földbirtokos Wenckheim család tulajdonjegyét viselő téglavetőládát nem vihette magával a munkás.
Jogos, ahogy Youtube csatornán elnézem, még a vak indiai gyermekmunkás is kivet percenként 4-6 téglát... :-(
Tehát akkor, ahol 35 db számozott vetőláda volt, ott vetőasztalból volt 35 db x 2 fővel, az 70 fő téglavető, vagy esetenként 105 fő téglavető? Akkor ugyanazzal a ládaszámmal vésve akár 2-3 vetőláda is volt (hiszen egyazon asztalon ugyanazon számmal vésett ládákat használták).
1831-ben az Ókígyósi Wenckheim uradalomban az eszközleltárban 1 db téglavető asztal és 10 db téglavető láda is szerepel.
Utolsó mondatod, én 5 hónappal számoltam (Május-Szeptember), de ez akkor akár lehetett 7 hónap is (Április-október) az időjárás függvényében.
Köszönöm a linket, próbálom Békés Vármegye > Békés Megye teljes tégla történetét feldolgozni, ehez nagyon nagy segítség a tanulmány.
Az a napi 600 akár mennyi tégla egy vetőládás munkástól nagyon kevés. A számozások nem a vetőládát jelzik, hanem az asztalt, amelyhez általában három munkás tartozott. Ha volt gyerek, vagy asszony, akit odaengedtek állítani, sorjázni, bocskorozni a kivetett és némileg megszáradt téglát több segítség és nagyobb teljesítmény párosult. Alább egy link, amelyben az olvasható dolgozat szerzője Hentz Lajos azzal az előnnyel indult, hogy velünk ellentétben ő olyan munkásokkal, adatközlőkkel tudott még beszélni, akik kisebb vagy nagyobb békés megyei gyárakban dolgoztak (sőt Kaiser Ádám személyében egy volt mezőberényi téglagyár tulajdonos is volt az adatközlői között). Hentz egyértelműen leírja, hogy a számozás az asztal számozása volt. Sőt, az okát, okait is közli. Nekem is volt szerencsém párszor beszélni, interjút készíteni Nagy Károly mezőkovácsházi téglaégetővel, aki a egy téglaégető familia utolsó mohikánja volt és az 50-es években még ő is kisipari szinten égette a téglát (náluk nem számozták a vetőládákat csak a tulajdonos monogramja szerepel a vetőládában és a téglákon). Hentz Lajos és az én adatközlőm is azt erősítette meg, hogy egy gyakorlott téglavető munkás bőven ezer darab felett vetett egy nap. Nagy Károly állítása szerint a legügyesebb munkások napi 2000 darabot vetettek. Ezt meg kell szorozni kettővel, ha az asztalon csak ketten vetettek a harmadik pedig talicskázott vagy hárommal, amennyiben beforogtak. Abban a világban mindent, a teljesítményt, a tégla árát 1 ezer darabban állapították meg. 1951-ben vezették be a 48 órás munkahetet és jóval később a 40 órásat. A téglavetők általában a fagymentes idényben, tehát nem egész évben dolgoztak.
Kudelka Dávid halálának anyakönyvi bejegyzése
Marsovszki tégla, lelőhely Bánkút
Csongrád Megyei Hírlap, 1966.XI.19. - A jobb kar elvesztése pont nem látszik, de a Hitler bajusz azért megmaradt...
OROSHÁZI FRISS HÍREK, 1928.V.6.
