Mindegyik keresése KERGETÉSE Istennek hajlamos a test ellen piszkoskodni lásd böjt szüzesség cölibátusz önkorbácsolás remeteség ezt a próbálkozást igy hivják A S Z K E T I Z M U S .
Csakhát ugye a legharsányabb aszketizmus az öngyilkosság :)))azt meg tiltják és helyesen teszik.
A hinduista buddista és mindenféle vallási próbálkozás kisérletezik a testet lealázni .
Nevetséges.
Isten azért teremtette vajon a testet hogy legyen mit cseszegetni ? Hol a logika ?
Eléd adtam ma az életet és a halált, az áldást és az átkot
A mai igehelyek a helyes utat az élet és a jó, a helytelen utat pedig a halál és a rossz hasonlatával szemlélteti. A jó és a rossz magatartás következményeit tárja elénk, a jó következményeként az áldást, a rossz következményeként pedig az átkot. De vajon ilyen egyértelmű ez a két oldal? Ilyen feketék vagy fehérek lennének a döntéseink és választásaink? Azt gondolom, hogy nem ilyen egyszerű. Igyekszünk ugyan törekedni a helyes magatartásra, de a földi életünk ennél sokkal árnyaltabb helyzetekbe kényszerít. A jó magatartás nem vezet feltétlenül a földi életünkben a boldogságunkhoz. Sajnos ez a helyzet, mely gyakran elkeseredettségbe és csalódottságba sodor. Valóban boldog az az ember, és "boldogul minden dolgában", aki a helyes utat követi? Gyakran nem így érezzük. Azt reméljük, hogy ha igyekszünk jók lenni és ha ez még sikerül is, joggal várhatjuk el, hogy "jutalmul" jól alakul az életünk, boldogok leszünk. Reményeink jutalmát azonban üdvösségünkben, az örök életben nyerjük majd el. Ez az ígéret adjon nekünk erőt és kitartást saját keresztünk cipeléséhez.
MTörv 30,15-20; Zs 1; Lk 9,22-25 _______________________________________________ Uzenet levelező lista feliratkozás illetve a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet
/"Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel" (vö. Kol 2,12)/
Nagyböjti utunkon
Egyházunk mai elvárása, a két szigorú böjti nap és a péntekenkénti hústilalom minimum elvárás. Éppen azért van ez így, hogy leleményesen megkereshessük azt, amit helyzetünk, állapotunk megenged a nagyböjti önmegtagadásokra.
A nagyböjt keresztje
A kereszt a szenvedésnek és a győzelemnek is jele. Fontos helye van életünkben. Felfelé mutat, felemeli tekintetünket Isten felé, ugyanakkor össze is kapcsol egymással. Az idei nagyböjtben imádkozzunk naponta a kereszt előtt. Egyedül vagy családban, esetleg másokat is meghívva erre. Legyen idei nagyböjtünk középpontjában a kereszt, naponta üljünk le elé.
Többet imádkozzanak...
Egyéni és közös imádságunkat vegyük komolyan! Közösségi alkalmaink a Szentmisék, a pénteki keresztutak, az első csütörtöki szentségimádás. Közös imádságunk lehet az is, hogy a napot lezáró imában külön is imádkozunk egyházközségünkért, hogy mindannyiunknak legyen ereje vállalását elvégezni.
Étel s italban hősi fék ...
Mit tehetünk? Vállaljuk például a napi háromszori étkezést! Ezt akkor is megtehetjük, ha munkahelyen étkezünk, és abban hús is van. Általánosságban csökkentsük a fogyasztásunkat, csak a szükségeset fogyasszuk mindenből!
Bűnbánatban tisztítsuk szívünket!
A nagyböjt alkalom arra, hogy rendezzük kapcsolatainkat. A bűnbocsánat szentségének megtisztító ereje segít az embertársakkal is rendezni közös dolgainkat. Hiszem, hogy a komolyan vállalt imádság, böjt, önmegtagadás által Jézus arca átragyog tekintetünkön. Hiszem, hogy a csendes ima és böjt sugárzóvá válhat. Ha pedig sugárzóvá válik, ez alkalmat teremt a beszélgetésekre, a tanúságtételre is.
„Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel” (vö. Kol 2,12)
Kedves Testvérek!
A nagyböjt, amely a húsvét szent ünnepéhez vezet minket, nagyon értékes és fontos liturgikus időszak az egyház számára, s ennek tükrében örömmel fordulok hozzátok néhány gondolattal, hogy ezt az időszakot kellő elkötelezettséggel éljük meg. Az Egyház közössége, miközben a Jegyesével való végleges találkozásra tekint, amely az örök húsvétban valósul meg, állhatatos imádsággal és buzgóbban gyakorolva az irgalmasság tetteit, fokozottan törekszik a lélek megtisztulására, hogy a Megváltás misztériuma által még bővebben merítsen a Krisztus Urunkban való új életből (vö. nagyböjti I. prefáció).
1. Már megkeresztelésünk napján megkaptuk ezt az új életet, amikor „Krisztus halálának és feltámadásának részeseivé lettünk”, és elkezdődött számunkra „a tanítványság örömteli és felemelő kalandja”. (Homília Urunk megkeresztelkedésének ünnepén, 2010. január 10.). Szent Pál újra és újra rámutat leveleiben arra az egyedülálló közösségre, amely ebben a keresztségi megtisztulásban valósul meg Isten Fiával. Az a tény, hogy a keresztséget a legtöbb esetben gyermekként kapjuk meg, rámutat, hogy Isten ajándékáról van szó: senki sem saját erejével érdemli ki az örök életet. Isten irgalmát, amely eltörli a bűnt és lehetővé teszi, hogy „ugyanazzal a lelkülettel” éljük életünket, „amely Krisztus Jézusban volt” (vö. Fil 2,5), ingyen kapja az ember.
A Népek Apostola a filippiekhez írt levélben kifejezi az átalakulás értelmét, amely a Jézus halálában és feltámadásában való részesedés által valósul meg, és rámutat céljára: „hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is” (Fil 3,10-11). A keresztség tehát nem csak egy múltra emlékező szertartás, hanem találkozás Krisztussal, aki a megkeresztelt ember egész létét alakítja, az isteni életet ajándékozza neki és őszinte megtérésre hívja, melyet a kegyelem indít el és tart fenn, és ez vezeti majd el Krisztus teljessége életkorának mértékére.
Különleges kapcsolat fűzi a keresztséget a nagyböjthöz, amely alkalmas időszak az üdvözítő kegyelem megtapasztalására. A II. Vatikáni Zsinat atyái az egyház minden pásztorát arra hívták, hogy „minél bőségesebben alkalmazzák a nagyböjti liturgia sajátos keresztségi elemeit” (Sacrosanctum Concilium, 109). Az egyház ugyanis már a kezdetektől összeköti a húsvéti vigíliát a keresztség szertartásával: ebben a szentségben megvalósul az a nagy misztérium, amely által az ember meghal a bűnnek, részesedik az új életből a feltámadt Krisztusban és megkapja Isten Lelkét, aki feltámasztotta Jézust a halálból (vö. Róm 8,11). Ezt az ingyenes ajándékot mindannyiunknak újból és újból fel kell élesztenünk magunkban és a nagyböjt ahhoz hasonló utat kínál fel számunkra, mint a katekumenátus, amely az ősegyház keresztényeinek éppúgy, mint a mai katekumeneknek a hit és a keresztény élet semmivel nem helyettesíthető iskolája: ők valóban úgy élik meg a keresztséget, mint egész létüket meghatározó eseményt.
2. Ahhoz, hogy komolyan elinduljunk a húsvét felé vezető úton, és készüljünk az Úr feltámadásának ünneplésére – a liturgikus év legnagyobb és legörömtelibb ünnepére –, mi lehetne megfelelőbb annál, minthogy hagyjuk, hogy Isten igéje vezessen minket. Ezért az egyház a nagyböjti vasárnapokon felolvasott evangéliumi szakaszok által különösen mély találkozáshoz vezet minket az Úrral. Végigjáratja velünk a keresztény beavatás útjának szakaszait: a katekumenekkel az újjászületés szentségében való részesedésre készülve, a megkereszteltekkel pedig azért, hogy új és meghatározó lépéseket tegyenek Krisztus követésében, és teljesebben ajándékozzák magukat neki.
Nagyböjt első vasárnapja nyilvánvalóvá teszi számunkra, mit jelent emberként élni ezen a földön. A kísértések elleni győzedelmes harc, mellyel kezdetét veszi Krisztus küldetése, meghívás arra, hogy tudatára ébredjünk saját törékenységünknek, és így befogadjuk a kegyelmet, amely megszabadít a bűntől és új erőt ad Krisztusban, aki az út, az igazság és az élet (vö. Ordo Initiationis Christianae Adultorum, 25). Határozott felhívás ez, hogy emlékezzünk arra, hogy a keresztény hit – Jézus példájára és vele egységben – egyúttal harc „ennek a sötét világnak kormányzói” ellen (Ef 6,12), ahol a sátán működik és nem fárad bele ma sem, hogy megkísértse az embert, aki az Úrhoz akar közeledni: Krisztus győzelemmel kerül ki a kísértésből, hogy a mi szívünket is megnyissa a reményre és vezessen bennünket, hogy legyőzzük a rossz csábítását.
Az Urunk színeváltozásáról szóló evangéliumi részlet Krisztus dicsőségét állítja szemünk elé, amely előrevételezi a feltámadást, és hírül adja, hogy az ember istenivé válik. A keresztény közösség tudatára ébred, hogy velük is az történik, mint Péterrel, Jakabbal és Jánossal – Jézus „fölment külön velük egy magas hegyre” (vö. Mt 17,1) –, hogy mint fiak a Fiúban újra befogadják Krisztust, Isten kegyelmének ajándékát: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5). Meghívás ez arra, hogy eltávolodjunk a hétköznapi élet zajától azért, hogy elmélyüljünk Isten jelenlétében: Ő minden nap szeretne Igéjével lelkünk mélyére hatolni, ahol az megkülönbözteti a jót és a rosszat (vö. Zsid 4,12), és megerősíti az Úr követésére irányuló akaratot.
Jézusnak a szamariai asszonyhoz intézett kérése: „Adj innom!” (Jn 4,7) – amelyet a harmadik vasárnap liturgiájában hallunk –, kifejezi Isten vágyát minden ember iránt, és szeretné felébreszteni szívünkben annak a víznek az ajándéka iránti vágyat, „amely örök életre szökellő vízforrás lesz” bennünk (Jn 4,14). Ez a Szentlélek ajándéka, aki a keresztényeket „igazi imádókká” teszi, akik tudnak „lélekben és igazságban” (vö. Jn 4,23) imádkozni az Atyához. Csak ez a víz olthatja a jó, az igazság és a szépség iránti szomjunkat! Csak ez, a Fiútól kapott víz öntözi meg nyugtalan és elégedetlen lelkünk pusztaságát, „amíg meg nem pihen Istenben”, ahogy ezt szent Ágoston híres szavai kifejezik.
A következő vasárnap a vakon született emberről szóló szakasz úgy mutatja be Krisztust, mint a világ világosságát. Az evangélium mindannyiunkat megszólít: „Hiszel az Emberfiában?” „Hiszek, Uram!” (Jn 9,35.38), jelenti ki örömmel a vakon született, s ezt minden hívő nevében mondja. A gyógyulás csodája azt fejezi ki, hogy Krisztus szemünkkel együtt a belső látásunkat is meg akarja nyitni, hogy hitünk egyre mélyebbé váljon és fel tudjuk ismerni benne egyetlen Üdvözítőnket. Ő bevilágítja az élet minden sötétségét, és segíti az embert, hogy a „fény szülötteként” éljen.
Amikor az ötödik vasárnapon Lázár feltámasztását hirdetik nekünk, akkor létünk utolsó misztériuma előtt állunk: „Én vagyok a feltámadás és az élet. ... Hiszed ezt?” (Jn 11, 25-26). Ekkor az egész keresztény közösség – Mártával együtt – teljes reményét őszintén újra a Názáreti Jézusba helyezi: „Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön” (Jn 11,27). A Jézussal való közösség ebben az életben felkészít minket, hogy átlépjünk a halál küszöbén, és örökké Benne éljünk. A holtak feltámadásában való hit és az örök élet reménye megnyitják látásunkat létünk végső értelmére: Isten a feltámadásra és az életre teremtette az embert, és ez az igazság adja meg a valódi és végső dimenzióját az emberek életének, személyes és társadalmi létüknek, a kultúrának, a politikának, a gazdaságnak. A hit fénye nélkül az egész világegyetem ott marad egy sírboltba zárva jövő és remény nélkül.
A nagyböjti út a húsvéti szent három napban, különösen a szent éjszaka nagy virrasztásában teljesedik ki: keresztségi fogadalmunk megújításával újra megerősítjük, hogy Krisztus életünk Ura, azé az életé, amit Istentől kaptunk, amikor újjászülettünk „vízből és Szentlélekből”. Ismét megerősítjük szilárd elhatározásunkat, hogy válaszolunk a kegyelem működésére és ezáltal tanítványai leszünk.
3. A keresztség szentsége által történő elmerülésünk Krisztus halálában és feltámadásában, minden nap arra ösztönöz bennünket, hogy megszabadítsuk szívünket az anyagi dolgok terhétől, a „földdel” való önző köteléktől, amely szegénnyé tesz és megakadályoz minket, hogy készségesek és nyitottak legyünk Isten és a felebarát előtt. Isten Krisztusban szeretetként nyilatkoztatta ki magát (vö. 1Jn 4,7-10). Krisztus keresztje, „a kereszt szava” megmutatja Isten üdvözítő erejét (vö. 1Kor 1,18), aki önmagát ajándékozza oda, hogy az embert újra felemelje és megmentse – ez a szeretet legradikálisabb formája (vö. Az Isten szeretet kezd. enc., 12.) A böjt, az alamizsna és az imádság hagyományos gyakorlatain keresztül, amelyek a megtérésre való törekvésünket fejezik ki, a nagyböjt arra nevel minket, hogy egyre radikálisabban éljük meg Krisztus szeretetét. A böjt, amelynek különböző motivációi lehetnek, a keresztény ember számára mély, vallási értelmet nyer: szegényebbé téve asztalunkat megtanuljuk legyőzni önzésünket, hogy az ajándékozás és a szeretet logikája szerint éljünk. Elviselve valaminek a hiányát – és nem csak a fölöslegről való lemondást –, megtanuljuk levenni tekintetünket az „énünkről”, hogy felfedezzünk Valakit magunk mellett és felismerjük Istent sok testvérünk arcán. A keresztény számára a böjt egyáltalán nem magába zárkózás, hanem még inkább megnyílás Isten felé és az emberek szükségletei előtt, és ezáltal az Isten iránti szeretet egyben felebaráti szeretet is (vö. Mk 12,31).
Utunk során szembe találkozunk a birtoklás és a pénzsóvárság kísértésével is, amelyek Isten elsőbbségét veszélyeztetik életünkben. A birtoklás vágyának következményei erőszak, hatalommal való visszaélés és halál. Ezért az Egyház – különösen a nagyböjti időben – arra hív, hogy gyakoroljuk az alamizsna adást, vagyis javaink másokkal való megosztásának képességét. A javak bálványozása azonban nemcsak eltávolít másoktól, hanem üressé, boldogtalanná teszi az embert, becsapja, áltatja anélkül, hogy megvalósítaná, amit ígér, mert az anyagi javakat Isten helyére teszi, aki az élet egyetlen forrása. Hogyan is érthetnénk meg Isten atyai jóságát, ha a szívünk önmagunkkal és saját terveinkkel van tele, és azzal álltatjuk magunkat, hogy ezekkel biztosíthatjuk jövőnket? A kísértés az, hogy úgy gondolkodunk, mint a példabeszédben szereplő gazdag: „Ember, van annyid, hogy sok évig elég...”. Ismerjük az Úr ítéletét: „Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet...” (Lk 12,19-20). Az alamizsna gyakorlata felhívás arra, hogy Isten legyen számunkra az első és odafigyeljünk a másik emberre, hogy újra felfedezzük jóságos Atyánkat és megtapasztaljuk irgalmát.
Az Egyház az egész nagyböjti időszakban különösen bőven adja nekünk Isten igéjét. Róla elmélkedve és magunkévá téve, megélve a mindennapokban, megtanuljuk az imádságnak egy értékes és semmivel nem helyettesíthető formáját, mert az Istenre való odafigyelés, aki továbbra is szól hozzánk szívünkben, táplálja hitbeli előrehaladásunkat, melyet keresztségünk napján kezdtünk el. Az imádság lehetővé teszi azt is, hogy új módon fogjuk fel az időt: az örökkévalóság és a természetfeletti távlata nélkül ugyanis az idő csupán egy olyan távlat felé vezeti lépteinket, amelynek nincs jövője. Az imádságban azonban időt találunk Istenre, ezáltal felismerjük, hogy „az Ő igéi nem múlnak el” (vö. Mk 13,31), és abba a bensőséges közösségbe lépünk vele, „amit senki el nem vehet tőlünk” (vö. Jn 16,22) és amely megnyit bennünket arra a reményre, amelyben nem csalódunk, az örök életre.
Összefoglalva: nagyböjti utunk, amelynek során a kereszt misztériumát szemléljük, azt jelenti, hogy Krisztushoz „hasonulunk a halálban” (vö. Fil 3, 11) azért, hogy mély megtérés menjen végbe életünkben. Vagyis hagyjuk, hogy a Szentlélek működése átalakítson bennünket, ahogy Szent Pállal történt a damaszkuszi úton; határozottan Isten akarata szerint irányítsuk életünket; szabaduljunk meg önzésünktől úgy, hogy legyőzzük a másokon való uralkodás ösztönét és megnyíljunk Krisztus szeretetére. A nagyböjti időszak megfelelő alkalom arra, hogy felismerjük gyengeségünket, őszintén megvizsgálva életünket befogadjuk a bűnbánat szentségének megújító kegyelmét és határozottan Krisztus felé haladjunk.
Kedves Testvéreim! A Megváltónkkal való személyes találkozás által, valamint a böjtön, az alamizsnán és az imádságon keresztül a megtérés útja a húsvét felé arra segít, hogy újra felfedezzük keresztségünket. Az idei nagyböjtben újítsuk meg készségünket annak a kegyelemnek a befogadására, amit Isten akkor nekünk ajándékozott azért, hogy megvilágítsa és vezesse minden tevékenységünket. Arra vagyunk hivatottak, hogy Jézus egyre nagylelkűbb és hitelesebb követésében minden nap megéljük mindazt, amit e szentség jelent és megvalósít. Ezen az utunkon rábízzuk magunkat a Szűzanyára, aki világra hozta Isten Igéjét hitben és testben, hogy úgy, mint ő, elmerüljünk Fiának, Jézusnak halálában és feltámadásában, és örök életünk legyen.
Kedves Olajág! Igaz, már túl vagyunk a nagyhéten, mégis tudnál írni a Szent Háromnap megünnepléséről? A római liturgiáról készítettem egy összefoglalót.
A kereszténység legnagyobb ünnepének megünneplése a liturgiában is hangsúlyos szerepet kap. Az ünneplés nagyhéten folyik, melynek kezdete a virágvasárnap. „Az emberek megváltásának és Isten tökéletes megdicsőítésének művet Krisztus főképpen a húsvéti misztérium által vitte végbe, amikor halálunkat halálával megtörte, és az életet föltámadásával újjá szerzette. Ezért az Úr szenvedésének és föltámadásának szent három napja az egész egyházi év tetőpontjaként tündöklik. Ahogy a vasárnap csúcspontja a hétnek, úgy csúcspont a húsvét ünnepe a liturgikus évben.” (a liturgikus év általános szabályaiból)
A Szent Háromnap liturgiája egyetlen liturgiát alkot, hiszen csütörtökön nem fejezzük be a Szentmisét a szokott módon áldással, pénteken nem keresztvetéssel kezdünk, és nem áldással fejeződik be a liturgia, a húsvéti vigília pedig nem keresztvetéssel kezdődik. Ez is azt sugallja, hogy kapcsolódjunk be mindhárom napon az Egyház ünneplésébe.
NAGYCSÜTÖRTÖK az utolsó vacsora emlékezete. A Szentmisében Jézus végtelen szeretetét szemléljük, amellyel nekünk adja önmagát a kenyér és a bor színe alatt. A Jézusi szeretet kinyilvánítása a lábmosás, melyet az evangéliumban olvasunk. A dicsőségre megszólal a harang és az orgona, majd egészen a húsvéti vigíliáig hallgat. A szentmise végén az Oltáriszentséget az őrzési helyére viszik, és csendesen fejeződik be a Szentmise. Ezen az estén együtt imádkozunk, virrasztunk az olajfák hegyén imádkozó, vérrel verejtékező Krisztussal.
NAGYPÉNTEK Jézus Krisztus szenvedésének és halálának napja, szigorú böjti nap. Ezen a napon az Egyház nem mutat be szentmisét. Az úgynevezett „csonkamise” Jézus szenvedésének ünneplése, melynek középpontja a kereszt előtti hódolat. Az igeliturgiában a János passió hangzik el, majd egyetemes könyörgéseket az ókeresztény korból ránk maradt minta szerint végezzük. Ezzel Krisztus megváltó szenvedésének egyetemes hatását hangsúlyozza az Egyház. NAGYSZOMBAT a csendnek a napja. Ezen a napon nincs Szentmise, nincs szentség kiszolgáltatás, kivéve a bűnbocsánat szentségét és a haldoklók ellátását. Nagyszombat estéjén – a hivatalos előírások szerint a sötétség beállta után – kezdődik a HÚSVÉTI VIGÍLIA, mely az úrért átvirrasztott éjszaka. A vigília kezdete a fény-liturgia tűzszenteléssel, ünnepélyes bevonulással, mely során a húsvéti gyertyáról terjed a fény szerte a templomban, és a húsvéti örömének, mely húsvét titkát és örömét énekli meg. Az igeliturgia felvázolja az üdvösség történetének főbb eseményeit, kezdve a teremtéstörténettel, a Vörös tengeren való átvonuláson át a prófétai jövendölésekig. A dicsőségre újra megszólal az orgona és a harang, majd a húsvéti evangélium hangzik fel. A keresztség liturgiája emlékeztet arra, hogy az ókeresztény időkben ekkor keresztelték meg a felnőtteket, és a keresztségi fogadás megújításával felszítjuk magunkban az istengyermekség kegyelmét. Az ünnepi Szentmise majd a körmenet húsvét örömét erősíti és hirdeti meg a világban.
Tegnap a keleti Egyhazban veget ert a Nagyböjt. A mai napal pedig kezdetet vette a Nagyhet :). Szep Nagyhetet mindenkinek!
A Nagyhétre tulajdonképpen ugyanazok a böjti előirasok vonatkoznak, mint a Nagyböjtre, de az ember veheti egy kicsit szigorubban is. Illetve holnap Viragvasarnap van: ez fel mentest ad halra (+borra es olajra), es Nagycsutortokon is felmentes van borra es olajra, mivel elmeletileg Nagypenteken es Nagyszombaton, egeszen a Feltamadasig nem eszünk semmit. Vagy szinte semmit.
"Magtalan foganással a szülés érthetetlen, férjezetlen Ányának a terhessége sérthetetlen; mert az Isten születése megújítja a természetet. Ezért Téged, az Istentől eljegyzett Anyát, minden nemzedékek igaz,hittel, magasztalnak."
Az értelem megsérült, és a test elernyedt, beteg lett a Iélek, a beszéd erőtelen, halálra vált az élet, küszöbön a végzet; ezért hát nyomorult lelkem, mit cselekszel majd amikor jő a Bíró, megvizsgálni dolgaidat?
Eléd tártam óh én lelkem, Mózes könyvét a világ teremtéséről, s attól fogva az egész Szent írást, mely szól néked igazakról s igaztalanokról; te az utóbbiakat követted lelkem; nem pedig az elsőket, és vétkeztél Isten ellen.
A törvény erőtlenné lett, szünetel az Evangélium, az egész Szent írás elhanyagolódott benned, élgyöngültek a próféták és az igazak minden igéi; sebeid megsokasodtak, óh én lelkem, mert nincs orvos, aki meggyógyítson téged.
Eléd tárom óh én lelkem, az Új Szövetség példáit, melyek elvezetnek téged a töredelemre; az igazakat kövessed, fordulj el a bűnösöktől, és engeszteld ki a Krisztust, imádsággal és tiszta élettel.
Krisztus gyermekké lett, testben hozzám szólott, és mindent, amit a természet nyújt, önszántából betöltött, egyedül a bűnt kivéve, példaképet adva néked, óh én lelkem, és képet az Ő leereszkedéséről.
Krisztus emberré lett, megtérésre hívta a gonosztevőket és a paráznákat; térj meg óh én lelkem, megnyílt már a Mennyország kapuja, és megelőzhetnek a megtérő farizeusok, vámszedők és házasságtörők.
Krisztus megmentette a bölcseket, összehívta a pásztorokat, a csecsemők sokaságát vértanúkká tette, megdicsőítette az öreg férfiút, és a koros özvegyasszonyt, akiket te nem követtél lelkem, sem tettekben, sem életben; de jaj néked az ítélkezéskor!
Negyven napig böjtölt az Úr a pusztában, és végül is megéhezett, megmutatva emberi mivoltát. Én lelkem ne tespedj; ha rád támad az ellenség, imákkal és böjtöléssel űzd el őt lábaid elől.
Krisztus megkísértetett, az ördög kísértette meg, rámutatva a kövekre, hogy kenyérré változtassa, s a hegyre vezette Őt fel, hogy lássa a világ minden országait együtt. Félj én lelkem az ördögi cselfogástól, légy éber és imádkozzál Istenhez minden órában.
Bár a magányos gerlice, a kiáltó szava szólott, Krisztus szövétneke hirdette a megtérést, Heródes mégis törvénytelenül élt együtt Heródiással. Vigyázz lelkem, meg ne fogjon a törvényszegők csapdája, hanem öleld magadhoz a megtérést.
A pusztában lakozott a kegyelem hírnöke, és az egész Judea és Szamaria, hallván róla sietett őhozzá; mindannyian megvallották bűneiket, és készséggel megkeresztelkedtek; te azonban óh én lelkem, nem követted őket.
A házasság tisztességes, és a nászágy feddhetetlen; mert mindkettőt megáldotta Krisztus, amikor a kánai menyegzőn testileg étkezett, és a vizet borrá változtatta, megmutatva az első csodáját, hogy te is megváltozzál én lelkem.
Megerősítette Krisztus az inaszakadtat, hogy ágyát is fölemelte, és a halott ifjút, az özvegynek fiát fölkeltette, akárcsak a százados szolgáját, és megjelenve a szamariai asszonynak, megmutatta előre néked óh lelkem, a Lélekben való imádást.
A vérfolyásos asszonyt meggyógyította .az Úr, ruhája szélének érintése által; poklosokat megtisztított, vakokat és sántákat megvilágosított és fölemelt, süketeket és némákat, és a földig görnyedt asszonyt szavával meggyógyította, hogy te üdvözülhess, én nyomorult lelkem.
Betegségeket gyógyítva, szegényeknek evangéliumot hirdetett Krisztus az Ige; nyomorékokat gyógyított, vámszedőkkel együtt evett, bűnösökkel beszélgetett; Jairus leányának már elköltözött lelkét visszahozta kezének érintésével.
A vámszedő megigazult, és a parázna nő jó útra tért, de a gőgös farizeus elítéltetett; mert az egyik így szólt: Könyörülj énrajtam! - és a másik: Irgalmazz énnékem! - amaz pedig dicsekedve így kiáltott: Isten, hálát adok Néked! - és folytatta esztelen beszédét.
Zákheus bár vámszedő volt, mégis megigazult; és míg Simon farizeus megbotránkozott, a parázna asszony bűnfeloldozást nyert Attól, kinek hatalma van bűnöket megbocsátani. Ot engeszteld ki magad iránt, én lelkem.
Nem követted én nyomorult lelkem, a parázna asszonyt, aki fogta alabástrom szelencéjét, és kenettel s könnyeivel megkente az Úr lábait, és hajával letörölte régi bűneinek adósságlevelét, melyek mardosták őt.
Tudod óh én lelkem, hogyan estek átok alá a városok, amelyeknek Krisztus hirdette az evangéliumot; félj azoknak példájától, ne légy olyan, amilyenek azok voltak; mert a Szodomához hasonlítva, a pokolra ítélte el őket az Uralkodó.
Ne légy gyarlóbb kétségbeesésedben én lelkem, a kananeus asszonynál, ki a hitére hallgatott, amely által meggyógyult az ő leánya Istennek szavára. Óh Dávidnak Fia, üdvözíts engem is! - így kiálts szíved mélyéből a Krisztushoz, amiképen amaz asszony is kiáltott.
Könyörülj rajtam, üdvözíts engem, Dávidnak Fia; irgalmazz nékem, ki az ördöngösöket szavaddal meggyógyítottad. Hallasd énvelem is kegyelmes hangodat, mint ama latorral: Bizony mondom néked, Velem leszel a Paradicsomban, midőn eljövök dicsőségemben.
Az egyik lator káromolt, a másik meg áldott Téged, míg mindketten a kereszten függtek. Te pedig óh Nagykönyörületű, miként a hívő latornak, ki felismerte Benned az Istent, nyisd meg nékem is a dicsőséges Országodnak kapu] át.
A természet megrendült, látván Téged keresztre feszítve; a hegyek s a sziklák félelmükben megrepedtek, és a föld megremegett, s az Alvilág feltárult; a napfény pedig elhomályosult, látván Téged óh Jézusom, testben megfeszítve.
Bűnbánathoz méltó gyümölcsöket ne kívánj éntőlem, mert erőm megfogyatkozott bennem; adj nékem mindenkor töredelmes szívet, és a lelki szegénységet, hog szívesen fogadott áldozat gyanánt, azokat hozzam Tenéked, egyedüli Üdvözítőm.
Bírám és Ismerőm, aki újból eljösz az angyalaiddal, megítélni az egész világot, rámtekintve akkor irgalmas szemeddel, és meglátva szánj meg engem, és könyörülj rajtam Jézus, aki minden embernél többet vétkeztem.
„Kit a Mennyei Seregek dicsőítenek, és kitől rettegnek a Kerubok s a Szeráfok, minden lekellet és teremtmény, dicsérjétek, áldjátok és magasztaljátok Őt mindörökké."
Irgalmazz a vétkezőnek Üdvözítő, ösztökéld az értelmemet megtérésre, fogadj engem a bűnbánót, és könyörülj rajtam, aki így kiáltok Hozzád: Csak Ellened vétkeztem, törvényszegő voltam, irgalmazz énnékem.
A szekeres Illés egykor az erények szekerére szállott, és a földről az egekbe ragadtatott; elmélkedj én lelkem, az ő fölmenetelén.
Jordán árját hajdan Elisszeus, Illés palástjával kettéválasztotta; te azonban lelkem, nem lettél részese ezen kegyelemnek, mértéktelenséged miatt.
Elisszeus egykor elfogadta Illésnek palástját, és kétszeres kegyelemben részesült az Úrtól; te azonban lelkem, nem lettél részese ezen kegyelemnek, mértéktelenséged miatt.
A suméni asszony egykor, jó szándékkal megvendégelte az igazt, de te lelkem sem idegent, sem utast nem fogadtál be, s azért kivettettél zokogva a nászcsarnokból.
Geházinak aljas gondolatát követted mindenkor, én nyomorult lelkem; vesd el annak kapzsiságát legalább öregségedre; menekülj a Gyehenna tüzétől, levetve gonoszságodat.
Oziást követted lelkem, s kétszeresen elszenvedted annak poklosságát, mert helytelent gondolsz, és törvénytelent cselekszel; hagyd el a meglévő dolgaidat, és folyamodj bűnbánathoz.
A Ninivebeliekről hallottad én lelkem, hogyan vezekeltek Isten színe előtt, zsákot öltve és hamuban ülve; ámde őket nem követted, hanem hamisabbnak bizonyultál mindazoknál, kik a törvény előtt és után is valaha vétkeztek.
Hallottad én lelkem, mint siratta sárgödörben Jeremiás, Sionnak városát, zokogva és könnyeket hullajtva; kövesd az ő bánkódó életét és üdvözülni fogsz.
Jónás hajdan Tharzisba menekült, előrelátva a Ninivebeliek megtérését; mert próféta lévén, ismerte az Isten könyörületességét; s ezzel elősegítette, hogy jövendölése meg ne cáfolódjék.
Dánielről hallottad én lelkem, hogyan zárta le a barlangban a vadállatok száját; tudod azt is, hogyan oltották el hittel, Azariás ifjú barátai az égő kemence lángját.
Eléd tártam óh én lelkem, példaképül az ószövetség egészét; kövesd az igazak istenes tetteit, és kerüld a gonoszok bűneit. Igazságos Bírám, Üdvözítőm, irgalmazz énnékem, ments meg engem a tűztől és a fenyegetéstől, amelyet az ítéletkor jogosan kell elszenvednem; könnyíts rajtam végem előtt, erény és bűnbánat által.
Miként ama lator, úgy kiáltok Hozzád: Emlékezz meg rólam! Miként Péter sírok keservesen: Bocsáss meg énnékem, Üdvözítő! Mint a vámszedő kiáltok; könnyezem mint a parázna asszony. Fogadd el bánkódásomat, mint egykor a kananeus asszonyét.
Gyógyítsd meg óh Üdvözítő, gyarló lelkem korhadását, és egyedüli Orvosom, tégy reám flastromot, kenj meg olajjal és borral, a bűnbánat műveivel és a töredelem könnyeivel.
A kananeus asszonyt követve, így kiáltok Hozzád: Irgalmazz énnékem óh Dávidnak Fia! Megérintem ruhádnak szegélyét, mint a vérfolyásos asszony; és sírok mint Márta és Mária Lázár fölött.
Könnyeimnek alabástrom szelencéjét, mint kenetet öntve a fejedre Üdvözítő, úgy beszélek Hozzád, mint a bűnös asszony, irgalmat keresve; felajánlom Néked a könyörgésemet, és kérem a bűnök bocsánatát.
Bár senki sem vétkezett Ellened mint én, mégis fogadj be könyörületes Üdvözítő engem, aki félelemmel bűnbánatot tartok, és vággyal kiáltok: Csak Ellened vétkeztem, törvényszegő voltam, irgalmazz énnékem.
Szánd meg a teremtményedet Üdvözítő, és mint Pásztor keresd meg az elveszett bárányt; ragadd el a farkasoktól az eltévedettet, és tégy engem növendékké juhaid nyájában.
Amikor majd mint kegyelmes Bíró leülsz itélkezni, és megmutatod a félelmetes dicsőségedet Krisztusom, minő félelem lesz akkor! Ég majd a kemence tüze, és mindnyájan rettegnek majd, rettenetes ítélőszékedtől.
„ Vétkeztünk, törvényszegők, igaztalanok voltunk a Te színed előtt, és nem tartottuk meg és nem cselekedtük, amit nékünk parancsoltál. Mégse adj át minket a végzetnek, atyáink Istene."
Vétkeztem, bűnöztem, s megvetettem parancsolatodat; mert véti ben előljártam, sebeimhez fekélyt is szereztem; de Temagad irgaln énnékem mint könyörületes, atyáinknak Istene.
Szivem rejtett dolgait megvallottam Néked, mint az én Bírám lásd megalázkodásomat, lásd a bánkódásomat is, és figyelj ítéletemre Temagad irgalmazz énnékem mint könyörületes; atyáinknak Istene.
Midőn egykor Saul elvesztette atyja szamarait, óh én lelkem; vá lanul királyságot kapott, hogy kikiáltassék. De te vigyázz, ne csald magadat, többre tartva állatias vágyaidat, mint a Krisztus Királyságát.
Az istenes Dávid hajdan kétszéresen vétkezett óh lelkem, me bezve a paráznaság nyilától, s leterítve a gyilkosság dárdájától. Te azon a tetteknél súlyosabb betegségben vagy, belső indulataid miatt.
Törvénytelenségre törvénytelenséget halmozott hajdanán Dávid, mert a gyilkossághoz paráznaságot vegyített; ám azonnal kettős bűnbánatot tartott. Te azonban, óh én lelkem, gonoszabbat cselekedtél, nem tartva bűnbánatot Isten színe előtt.
Dávid egykor mintegy képmást állított magának, amidőn éneket s tett, melyben elítéli az általa elkövetett vétket, így kiáltva: Irgalmazz nékem, csak Teellened vétkeztem, mindeneknek Istene; Te tisztíts meg engem.
Midőn a frigyláda szekéren vitetett, és felfordulván az ökör, Uzza csupán érintette, tapasztalta Istennek haragját. Kerüld hát én lelkem, annak merészségét, s kellőképen tiszteld Istennek dolgait.
Hallottad én lelkem, hogyan lázadt fel Absolon a természet ellen, ismered a vétkes cselekedeteit, amelyekkel meggyalázta az atyjának, Dávidnak fekhelyét; és te mégis utánozod az ő szenvedélyes, élvhajszoló indulatát.
Szabadságod méltóságát testednek vetetted alá lelkem, mert egy új és ellenséges Ahitofelt lelve, megfogadtad annak tanácsait; ámde felborította azokat Krisztus, hogy te mégis üdvözülhess.
A csodálatos Salamon, ki teljes volt a bölcseség kegyelmével, egyszer gonoszságot követett el Isten ellen, és elpártolt Tőle; te is hozzá igazodtál, óh én lelkem, kárhozatos életeddel.
Gyönyöröktől vonszoltatva, szenvedélyétől bemocskolódott, - óh jaj! - a bölcsesg kedvelője, parázna nők szeretője és Istentől idegen lett; őt követted gondolatban, óh én lelkem, undorító élvezeteket hajszolva.
Roboámot utánoztad buzgón, óh én lelkem, aki nem fogadta meg atyja tanácsát, és egyúttal Jeroboámot is, a legrosszabb szolgát és pártütőt. Hanem kerüld azok követését, és így kiálts Istenhez: Vétkeztem, könyörülj rajtam!
Ahábot követted buzgón lelkem, - óh jaj! - s a testi fertő fekélyeinek tanyájává lettél, és az undok szenvedélyek eszközévé. Sóhajts fel háta mélységből, és valld meg a bűneidet Istennek.
Illés egykor Jezábelnek kétszer ötven hívét égette meg, amikor a gyalázatnak prófétáit kiirtotta, Áháb megfenyítésére. Kerüld hát én lelkem, kettőjüknek követését, és erősödjél meg.
Bezárult fölötted az ég, s az Istentől küldött éhség elért téged, óh én lelkem, mint hajdan Áhábot, mert nem engedelmeskedtél a thesbei Illés szavainak. Kövesd hát a sareptai asszonyt, és tápláld a prófétának lelkét.
Szándékosan halmoztad fel Manassénak gaztetteit, óh én lelkem, bálványokként felállítva szenvedélyeidet, és megsokasítva a haragot. Azért az ő bűnbánatát buzgóan követve, töredelmet szerezzél magadnak.
Leborulok Teelőtted, s mint könnyeket ajánlom fel beszédemet Néked: Vétkeztem, amiként a parázna nő vétkezett, és gonoszt is cselekedtem, miként senki más a földön. Mégis könyörülj teremtményeden Uralkodó, és hívj vissza engem.
Tönkretettem képmásodat, megrontottam parancsodat, minden szépségem elhomályosult, és a szenvedélyektől kialudt a lámpásom, óh Üdvözítő. Mégis könyörülj énrajtam, és - amiként énekeli Dávid, - adj énnékem örvendezést.
Térj meg, tartsál bűnbánatot, tárd fel rejtett dolgaidat; mondd a mindent ismerő Istennek: Egyedül Te tudod Üdvözítő, az én titkos dolgaimat; Temagad irgalmazz nékem, - amiként énekli Dávid, - a Te irgalmasságod szerint.
Szertefoszlottak napjaim, mint az ébredő álmai; azért miként Ezékiás, könnyezem a fekhelyemen, hogy megnyújtassék az életem ideje. De mely Ézsaiás vesz majd oltalmába téged, óh én lelkem, hacsak nem a mindenek Istene?
„Teljes szívemből kiáltottam a könyörületes Istenhez, és meghallgatott engem a pokol legmélyéből, és kiragadta az enyészetből az én életemet."
Szemeimnek könnyeit és mélységes sóhajtásaimat, tisztán ajánlom fel Néked Üdvözítő, és szívem így kiált: Istenem, vétkeztem Ellened, könyörülj énrajtam.
Idegenné váltál az Uradtól lelkem, miként Dáthán és Abiron; de kiálts fel irgalomért egész szívedből, nehogy a föld szakadéka magába temessen.
Elvadulva mint az üsző, óh én lelkem, Efráimhoz lettél hasonlóvá; amint az őz a csapdától óvakodik, úgy őrizd meg életedet, felszárnyalva tettekben és értelemben és szemléletben.
Mózes keze meggyőz minket óh én lelkem, hogy Isten a bélpoklos életet fehérré és tisztává teheti; ne essél hát kétségbe, ha poklossá is lettél.
Vétkeimnek hullámai, Üdvözítőm, hirtelen elborítottak engem, mint egykor a Vörös Tenger, visszaáramlása által, az egyiptomiakat és azok hadnagyait.
Háládatlanul határoztál én lelkem, mint egykor Izráel; mert isteni manna helyett, esztelenül a szenvedély élvhajszoló falánkságát választottad.
A disznóhúst, az üstöket és az egyiptomi étket, többre becsülted a mennyeinél óh én lelkem, miként hajdan a hálátlan nép a pusztaságban;
A kananeus gondolat forrásait többre becsülted lelkem, a kőszikla vízerénél, amelyből a bölcseség folyója feltárja, az isteni tudománynak árját.
Midőn Mózes, a Te szolgád, vesszejével jelképesen ráütött a kősziklára, a Te életetadó oldaladat jelezte előre, Üdvözítő, amelyből mi mindannyian az életnek italát merítjük.
Vizsgáld meg és kémleld ki én lelkem, mint Józsué Návi fia, hogy milyen az ígéretnek földje, és lakozzál abban törvényesen.
Kelj föl és verd le a test szenvedélyeit, mint Józsué Amáleket és a gabaonitákat, mindenkor legyőzve az álnok gondolatokat.
Kelj át az időnek árján, mint hajdan a bárka, és foglald el lelkem, az ígéret földjét; ez Isten parancsa.
Amiképen Pétert megmentetted Üdvözítő, amikor segítségért kiáltott, siess ments meg engem is a fenevadtól, kinyújtva kezedet, és ragadj, ki engem a bűn mélységéből.
Csöndes révpartnak ismerlek Krisztus, felséges Uralkodóm; siess ments meg engem a bűn és a kétségbeesés sötét mélységéből.
Én vagyok óh Üdvözítő, a királyi drachma, melyet egykor elvesztettél; lámpást gyújtva Ige, a Te Előhírnöködet, keresd és találd meg a Te képmásodat.
Kretai Szent Andras bunbanati nagy kanonjanak otodik odaja:
„Éjszakából fölserkenve könyörgök Hozzád, Emberszerető, világosíts meg és vezérelj engem parancsolataiddal, és taníts meg cselekedni, Üdvözítőm, a Te akaratodat."
Életemet éjszakában töltöttem mindvégig, mert sötétség lett énnékem, és mély homály a bűn éjszakája; mégis avass engem Üdvözítő, a napnak fiává.
Ruben példáját követve én nyomorult, gonosz törvénytelenséget tettem a magasságbeli Isten ellen, bemocskolván fekhelyemet, mint amaz az ő atyjáét.
Megvallom a bűnömet Tenéked, Krisztus Király: Vétkeztem, vétkeztem, miként hajdan József testvérei, amikor eladták a tisztaság s a józanság gyümölcsét.
Testvérei megkötözték azt az igaz lelket, és eladták rabszolgának a kedveset, az Úr előképe gyanánt; te pedig óh lelkem, teljességgel elad tad magadat gonoszságod által.
Az igaz és józan eszű Józsefet kövessed, nyomorult és haszontalan lelkem, és ne tobzódj oktalan indulatokban, minduntalan vétkezve.
Bár a gödörben volt egykor József, óh felséges Uralkodó, a Te temetésedet és feltámadásodat jelképezte; hát én bemutatok-e Néked valaha valami hasonlót?
Hallottál én lelkem, Mózes kosaráról, melyet a folyó árjának hullámai vittek, s amely egykor mint hajlékban, megóvta őt a fáraó gonosz szándékától.
Hogyha eddig bábákra hallgattál, én nyomorult lelkem, akik egykor megölték a zsenge fiúgyermekeket, vagyis az értelem cselekedeteit, mos- tan miként a nagy Mózes, szívjad magadba a bölcseséget.
Megsebezted ugyan, ámde mégsem ölted meg az egyiptomi érzületet, miként a nagy Mózes, óh nyomorult lelkem. Mondd meg tehát, hogyan lakozol majd bűnbánattal, a szenvedély pusztájában?
A pusztákban lakott a nagy Mózes; jöjj hát, kövesd az ő eljárását lelkem, hogy a csipkebokor istenjelenésének is, légy a látó részesévé. Mózes vesszejének légy a képmása én lelkem, mely megütötte a tengert, és szilárddá tette a mélységet, az isteni keresztnek jelével, amely által te is nagy dolgokat vihetsz végbe.
Áron feddhetetlen tiszta tüzet ajánlott fel Istennek, ámde Hofni és Fineás, miként te is óh én lelkem, Istennek nem tetsző, szennyes életüket mutatták be.
Mivel nehéz felfogású vagyok Uram, Hanani és Amvri lettem, a kegyetlen fáraónak lelkileg és testileg, és mélyre süllyedt értelmem; Te azonban segíts rajtam.
Sárral kentem össze értelmemet én nyomorult; moss meg engem Uralkodóm, könnyeimnek fürdőjében, könyörgök Tehozzád, és testemnek öltözetét tedd fehérré mint a hó.
Ha vizsgálom tetteimet, Üdvözítőm, azt látom, hogy minden embert felülmúltam a bűnökben, mivelhogy én tudatosan vétkeztem, nem pedig tudatlanul.
Szánd meg Uram, szánd meg a Te teremtményedet; vétkeztem,. de nézd el nékem, hiszen magad vagy egyedül, természettől fogva tiszta, és Terajtad kívül senki más nem mentes szennytől.
Érettem Isten létedre hozzám lettél hasonlóvá, és csodákat cselekedtél, gyógyítva bélpoklosokat, bénákat megerősítve, s ama asszony vérfolyását megállítva, köntösöd szélének érintése által.
Ama vérfolyásos asszonyt kövesd, én nyomorult lelkem, siess oda és ragadd meg Krisztus ruhájának szélét, hogy elkerüld a büntetést, és Őtőle halljad: A te hited megmentett téged.
A mélyen meggörnyedt asszonyt kövesd, óh én lelkem; jöjj borult le Jézus lábaihoz, hogy Ő egyenessé tegyen téged, s egyenesen járhass az Úr ösvényein.
Bár mély kút vagy Uralkodóm, fakassz nékem italt tisztaságos ereidből, hogy mint a szamariai asszony, azt igyam és többé meg ne szomjúhozzam; mert az élet vizét Te fakasztod.
Siloámmá váljanak az én könnyeim, óh felséges Uralkodóm, hogy megmossam én is lelki szemeimet, és lélekben láthassalak Téged, az öröktől fogva való Világosságot.
Kretai Szent Andras bunbanati nagy kanonjanak negyedik odaja:
„Meghallotta a próféta a Te eljöveteledet Uram, és megfélemedett attól, hogy Szűztől akarsz születni, és embereknek megmutatkozni, és így szólott: Hallottam híredet és megfélemedtem; dicsőség a Te hatalmadnak, Uram."
Műveidtől ne fordulj el, teremtményedet ne vesd meg, igazságos Bíró, bár mint ember többet vétkeztem minden embernél, óh Emberszerető; de mint a mindenek Urának, hatalmad van elengedni a bűnöket.
Közeleg a vég, én lelkem, közeleg és te nem gondolsz vele, és nem készülsz reá; rövidül az idő, kelj föl; közel van a küszöbhöz a Bíró; mint az álom, mint a virág, úgy múlik el az élet ideje; miért is zúgolodunk hiába?
Térj magadhoz óh én lelkem, és gondold át tetteidet, amelyeket cselekedtél; vedd szemügyre őket, és ontsad a könnyeidnek csöppjeit; bátran valld meg tetteidet és gondolataidat Krisztusnak, hogy megigazulhass.
Nem volt az életben olyan bűn vagy gaztett, vagy gonoszság, melyet én el ne követtem volna, Üdvözítőm, gondolatban és szóban és szándékomban, akaratban, véleményben és tettben vétkezve, mint senki más sohasem.
Azért is megvádoltattam, s azért is elítéltettem én nyomorult, a tulajdon lelkiismeretem által, melynél nincsen semmi szigorúbb a földön. Én Bírám és Megváltóm és Ismerőm, szánj meg és üdvözíts engem, a Te szolgádat.
A lajtorja, melyet egykor a nagy patriarcha látott, példaképe - óh én lelkem - a cselekvő fölemelkedésnek, s az értelmes felmenésnek; ha tehát cselekedetben, tudásban és szemléletben élni akarsz, te is újhodjál meg.
A nap hevét elszenvedte a szükségért az ősatya, s az éjszaka hidegét is elviselte, minden napon ellátásról gondoskodva, legeltetve, verekedve és szolgálva, hogy magának a két asszonyt megszerezze.
A két asszonyt így értelmezd: a cselekvést és a komoly tudományt; a sokgyermekes Leát mint cselekvést, a sokfájdalmú Ráchelt mint tudást; mert fáradság nélkül óh én lelkem, sem cselekvést, sem tudást nem szerezhetsz.
Virrasszál én lelkem, jeleskedjél mint a nagy ősatya, hogy cselekvést nyerjél a tudással együtt, s hogy oly elme legyél, mely látja az Istent, és elérd szemléleteddel az elérhetetlen homályt, és igen meggazdagodjál.
Midőn a nagy patriarcha a tizenkét ősatyát nemzette, titokzatos lajtorját állított néked óh én lelkem, a cselekvő fölemelkedéshez: gyermekeit mint az alapokat, lépcsőfokokat helyezve eléd nagybölcsen a fölmenetelkez.
A gyűlölt Ézsaut követted én lelkem, odaadtad kisértődnek elsőszülött szépségedet, s elvesztetted az atyai áldást; kétszeresen megbotlottál: cselekedetben és gondolatban; azért hát most térj meg.
Edomnak neveztetett el Ézsau a súlyos fajtalanságáért; mivel mindig féktelenség égette őt, s a gyönyörök bemocskolták, Edomnak neveztetett, minek jelentése: a léleknek bűnt kedvelő hevülete.
Habár hallottad én lelkem, hogyan igazult meg Jób a szemétdombon fekve, nem követted annak bátorságát, nem volt szilárd elhatározásod azokban a dolgokban, amelyeket megismertél és megtudtál, és amikben megkísértettél, hanem állhatatlan voltál.
Aki egykor trónuson ült, most mezítelenül, fekélyek közt, szemétdombon fekszik; aki gyermekekben gazdag volt és híres, váratlanul gyermektelen és hajléktalan lett; szemétdombját palotának, fekélyeit gyöngyszemeknek tekintette.
A királyi méltósággal, koszorúval és bíborral felruházott, dúsgazdag és igaz ember, gazdagságban és nyájakban bővelkedvén, gazdagságát, dicsőségét, királyságát, hirtelen elszegényedve elvesztette.
Hogyha igaz volt ő, s hibátlanabb mindenkinél, ámde mégsem kerülte el a kísértő hálóit és kelepcéit, mit fogsz tenni te nyomorult, bűnre hajló lélek, ha váratlan csapások szakadnak reád?
A testemben megrokkantam, lelkemben bemocskolódtam, teljesen elborítottak a fekélyek; de Te Krisztus, mert Orvos vagy, mindkettőt gyógyítsd meg a bűnbánat által, moss meg és tisztíts meg engem, és tégy engem a hónál is fehérebbé, Üdvözítőm.
Testedet és véredet mindannyiunkért adtad oda, a keresztre feszítve óh Ige; testedet, hogy újjáalkoss engem, véredet, hogy tisztává moss engem; lelkedet is odaadtad Krisztus, csak hogy engem Atyádhoz vezessél.
Üdvösséget szereztél a földnek közepette óh Alkotó, hogy mi üdvö:üljünk; önként feszíttettél a kereszt fájára, és a bezárt Éden újra megnyílt nékünk; a magasságbeliek és a lentiek, a teremtés és az összes nemzetek, üdvözülve hódolnak Előtted.
Fürdőm legyen nékem oldaladból kipatakzó véred, s egyben italom .s legyen, a bűnbocsánat fakadó vize, hogy kétszeresen is megtisztuljak, hint kenettel és itallal megkenetve és ellátva, a Te éltető beszédeiddel óh Ige.
Kizárattam a nászházból, kizárattam mind a menyegzőből, mind a vacsorából, lámpásom kialudt, olaj nélkül lévén; a palota bezárult előttem nialatt szunnyadtam, és a vacsora elfogyott, engem pedig megkötözött kezekkel és lábakkal kivetettek onnan.
Kelyhévé lett az Egyháznak a Te életetadó oldalad, amelyből a bűnbocsánat és a tudás kettős forrása fakadt számunkra, az Ó és az Üj Szövetség jelképéül, Üdvözítőnk.
Életem ideje rövid, és telve van fájdalommal és gazsággal; mégis fogadj be bűnbánatomban, és hívj vissza tudatomban engem, hogy ne legyek sem prédája, sem étele idegennek. Üdvözítő, Te könyörülj rajtam.
Gőgös szavú vagyok most és kevély szívű, könnyelmű és hívságos; mégse ítélj meg engem a farizeussal együtt, hanem inkább add meg nékem a vámszedő alázatát, óh egyedül irgalmas és igazságos Bíró, és őhozzá számlálj engem.
Vétkeztem, mert meggyaláztam testemnek edényét, tudom óh Könyörületes; mégis fogadj be bűnbánatomban, és hívj vissza tudatomban engem, hogy ne legyek sem prédája, sem étele idegennek. Üdvözítő, Te könyörül rajtam.
Önmagamnak bálványává lettem, vágyaimmal ártottam lelkemnek, óh Könyörületes; mégis fogadj be bűnbánatomban, és hívj vissza tudatomban engem, hogy ne legyek sem prédája, sem étele idegennek. Üdvözítő, Te könyörülj rajtam.
Nem hallgattam a hangodra, engedetlen voltam Írásodnak óh Törvényhozó; mégis fogadj be bűnbánatomban, és hívj vissza tudatomban engem, hogy ne legyek sem prédája, sem étele idegennek. Üdvözítő, Te könyörülj rajtam.
Nagyon finom bojti etelek vannak, tenyleg egeszsegesek, valtozatosak, es rengeteg van beloluk. Gondoltam is ra, hogy lehet, hogy jo lenne valmikor osszeirnom egy "bojti receptkonyvet" azok szamara, akik esetleg bajban vannak (vagy tudnanak esetleg hozzairnu, hogy nekem is legyenek uj receptjeim :)), mert az az igazsag, hogy en is megijedtem, amikor eloszor kellett "ellatnom" a kornyezetemet bojtos etelekkel, hogy akkor most mit is fozzek, es mibol??! De aztan nagyon finom izeket sikerult "varazsolni"
Ilyenkor bizonyos izektol tavol tartjuk magunkat, es cserebe mas, uj izeket kapunk ajandekba. Ez nagyon erdekes. Peldaul nem nem hasznalsz olajat, amitol minden etelnek finomabb ize van, viszont felfedezed a sokfele hagymanak a finom izet, es hogy mindenhez milyen jo hagymat fozni, vagy tenni. (Egyebkent irtam korabban, hogy szombat-vasarnap megengedett az olaj is, es a bor is, illetve vannak unnepek, amikor a hal is)
En lattam olyan tesztat a boltokban, amiben nincs tojas, ezeket szoktam fozni.
De nagyon finom, es laktatos a gomba, a bab, a lencse - es ezeket nagyon sokfelekeppen el lehet kesziteni.
A rizsnek egeszen mas ize van pl. paradicsomosan, a krumplit lehet hejaban megsutni, szoval lehet ilyenkor kreativan kiserletezni :). Ilyenkor en idonkent megengedem magamnak, hogy furcsasagokat probaljak ki, mint amilyen a rizs teszta, amit Magyarorszagon is lehet kapni, biztosan be lehet szerezni olcsobban. Aztan en nagyon szeretem a tejet, es ilyenkor bojtben ritkan, de veszek szojatejet.
Aztan edessegnek ott vannak a gyumolcsok, az aszalt gyumolcsok, lekvarok, es erdekes dolgokat lehet osszehozni mezzel. A muzli gyumolcslevel ilyenkor nagyon finomnak tunik.
Aztan amikor jon a hetvege, es lehet egesz nap enni, es olajjal is fozni, meg bort inni, nahat akkor aztan tenyleg megint valtozatossa valik az etrend. lehet cukkinit, vagy kis tokot olajban kisutni, esetleg elotte lisztben megforgatni. Sutoben krumplit, megpakolva hagymaval, paradicsommal, vagy akar meg tobb zoldseggel, az ember nem is gondolna, milyen jol esik.
Osszessegeben ilyenkor, meg az idonkenti kulonlegessegekkel is sokkal olcsobban ki lehet jonni egy honapban, mint amikor hust, tejtermekeket, tojast is fogyaszt az ember. A bojti elv szerint a kimaradt penzt oda erdemes adni a szegenyeknek (vagy a nalunk szegenyebbeknek).
Szoval ilyeneket eszunk. Bojtben egyebkent valahogy jobban esik az etel. Orulunk neki nagyon, hogy Isten mennyi minden finomsaggal lep meg minket, meg ilyenkor is.
"A mai vasarnapon a bizanci ritus szerint vajhagyo vasarnap van. Ez azt jelenti, hogy a ma estetol a Hus utan a tejet, tojast, vajat, tejtermekeket is elhagyjuk. Ezen kivul halat sem, olajat es bort sem fogyasztunk."
Kedves Olajág!
Ha nem ehettek húst, tejterméket, halat, tojást, akkor a Nagyböjt alatt mit esztek? Vannak külön böjti ételek? Tésztát pl ehettek?
Kretai Szent Andras bunbanati nagy kanonjanak harmadik odaja:
„A Te parancsolataid rendíthetetlen sziklájára, erősítsd meg Krisztus, a Te Egyházadat."
Az Úr tüzét bocsájtotta le az Úr, óh én lelkem, s felégette egykor Szodomának földjét.
Menekülj a hegyre, mint ama Lót, óh én lelkem, és Szégorba igyekezz eljutni.
Menekülj a tűzvésztől én lelkem, menekülj Szodoma égése elől, menekülj az isteni láng pusztításától.
Bűnvallást teszek Néked óh Üdvözítő: Vétkeztem, vétkeztem Ellened, de tekints el és bocsáss meg nékem, mint könyörületes.
Egyedül én vétkeztem Ellened; többet vétkeztem mindenkinél, óh: Krisztus Üdvözítő, de ne vess meg engem.
Te vagy a Jó Pásztor, keress meg hát engem, az eltévedt juhot, és ne vess meg engem.
Te vagy az édes Jézus, Te vagy az én Alkotóm, Tebenned megigazulok, Üdvözítőm.
„Erősítsd meg Uram, a Te parancsolataid sziklájára megrendült szívemet, mert egyedül Te vagy Szent és Úr."
Életemnek forrása vagy, ki a halált lerontottad, és Hozzád kiáltok szívemből a végem előtt: Vétkeztem, könyörülj, és üdvözíts engem. Noénak garázda kortársait követtem óh Üdvözítő, és az ő ítéletüket örököltem, hogy a vízözönben elmerüljek.
Vétkeztem óh Uram, vétkeztem Ellened, könyörülj énrajtam; mert nincsen az emberek közt olyan bűnös, akin a vétkekben túl ne tettem volna.
Követted az atyagyilkos Hámot, óh én lelkem, és nem takartad be felebarátod szégyenét, hátrafelé közelítve hozzá.
Sém áldását nem nyerted el, óh nyomorult lelkem, sem kiterjedt. birtokhoz nem jutottál mint Jáfeth, a bocsánat földjén.
Menj ki Hárrán bűnös földjéről, én lelkem, s jöjj az örök enyészetlenség földjére, melyet kapott örökségül Ábrahám.
Hallottad én lelkem, amint egykor eltávozott Ábrahám, a szülői földről és vándorrá lett; kövesd hát az ő készségét.
Mamvré tölgyesében megvendégelte az ősatya az angyalokat, és öregségében elnyerte a megígért jutalmat.
Megismerted én nyomorult lelkem, Izsáknak új áldozatát, aki titkon ajánltatott fel az Úrnak; kövesd hát az ő készségét.
Hallottad én lelkem, hogyan űzetett el Izmáel, lévén rableány szülőtte; légy hát éber és vigyázz, nehogy kicsapongva te is úgy járj.
A hajdani egyiptomi Hágárhoz vagy hasonló én lelkem, mert készséggel szolgaságba estél, és új Izmáelként a kegyetlenséget szülted. Ismered én lelkem, Jákob lajtorjáját, mely a földről felmutat az égre; miért nem fogadtad el biztonságos alapnak az istenfélelmet?
Isten Papját s az egyetlen Királyt, Krisztust kövesd mint a példaképet, emberek között a világi életben.
Ne válj sóbálvánnyá midőn hátrafordulsz, óh én lelkem; rettentsen meg Szodoma példája, és fölfelé Szégorba menekülj.
A bűn tűzvészétől menekülj én lelkem, miként Lót is egykor; menekülj Szodomától és Gomorrától; menekülj minden esztelen indulat lángjától.
Irgalmazz nékem óh Uram, irgalmazz énnékem, - így kiáltok Hozzád, - midőn eljösz az angyalaiddal, hogy megadjad mindenkinek tettei értéke szerint.
Ne vesd el óh Uralkodó, azok könyörgését, kik dicsérnek Téged, de könyörülj óh Emberszerető, és adj bocsánatot a hittel kérőknek.
„ Lássátok, lássátok, hogy Én vagyok az Isten, aki mannát esőztettem, s a sziklából vizet fakasztottam, egykor a pusztában az Én népemnek, egyedül az Én jobbommal, és tulajdon erőm által."
Lássátok, lássátok, hogy Én vagyok az Isten! Halljad óh én lelkem az Úr kiáltását, és szakadj el a régi bűnödtől, és féljed Őt mint Bírót és itélkezö Istent.
Kihez lettél hasonlóvá, óh sokat vétkezett lelkem? Csak az első Káinhoz és ama Lámekhez, mert megkövezted a testet gonosztetteiddel, és az elmét megölted esztelen indulatai.
Elkerülted mindazokat, kik a törvény előtt jártak, óh én lelkem; sem Séthez nem lettél hasonlóvá, sem Énost nem követted, sem Énokot, sem Noét; de gyarlónak bizonyultál az igazak életére.
Magad nyitottad meg a te Istened haragjának zuhatagát, óh én lelkem, mint a földet elárasztottad egész testedet, tetteidet s életedet, és kívül maradtál a megmentő bárkán.
Férfiút megöltem, ha megsebesített, és ifjút is, ha megütött, - így kiáltott felzokogva Lámek; te pedig nem rettegsz, óh én lelkem, amiért bemocskolódtál, beszennyezve a testet és az értelmet.
Óh hogyan is lettem követője Lámeknek, a hajdani gyilkosnak, megölve a lelkemet mint férfiút, értelmemet mint ifjút, és testemet mint testvért, miként ama gyilkos Káin, gyönyöröket hajszoló indulatomban!
Tornyot véltél építeni, és erődöt állítani vágyaiddal én lelkem; ámde az Alkotó megzavarta szándékodat, és a földre sújtotta mesterkedéseidet. Megverettem és megsebesültem; íme az ellenség nyilai, amelyek átjárták a lelkemet és a testemet; íme a sebek, a fekélyek, a rokkantságom, - kiáltok Tehozzád, - íme a féktelen szenvedélyeimnek ütései.
Az Úr tüzét bocsájtotta egykor az Úr, felégetve Szodomának ocsmány törvénytelenségét; te pedig óh lelkem, felszítottad a Gyehenna lángját, amelyben majd megégsz keservesen.
Tudjátok meg és lássátok, hogy Én vagyok az Isten, aki vizsgálom a szíveket és büntetem a gondolatokat, megfeddem a tetteket és megégetem a bűnöket, igazságot szolgáltatok az árvának, a megalázottnak s a szegénynek.
Kretai Szent Andras bunbanati nagy kanonjanak elso odaja:
„Segítőm és pártfogóm lett üdvözülésemben az én Istenem és dicsőítem Őt, atyámnak Istene Ő, és magasztalom Őt, mert dicsőségesen megdicsőíttetett.''
Hol is kezdjem siratni nyomorult életemnek tetteit? Mily kezdetet adjak siralmaimnak óh Krisztus? De Te mint könyörületes, add meg nékem vétkeim elengedését.
Jőjj nyomorult lelkem, és testeddel együtt tégy vallomást a minde nek Alkotója előtt; és ezentúl tartózkodj előbbi oktalanságodtól, és ajánld fel könnyeidet bűnbánattal Istennek.
Az elsőnek alkotott Ádámot engedetlenségben felülmúltam, s azért tudom, hogy bűneim elszakítottak Istentől, és az örök Mennyországnak gyönyörétől.
Óh jaj, én nyomorult lelkem, miért lettél hasonlóvá az első Évához? Rosszul láttál s meglakoltál keservesen; hozzáértél ama gyümölcsfához, s könnyelműen megízlelted az oktalanság ételét.
Valóságos Éva helyett eszmei Éva lett nékem, a testies szenvedélyes gondolat, mely édeset mutat ugyan, de mindenkor keserűt ízleltet velem.
Méltán száműzetett az Édenből Ádám, mivel nem tartotta meg egy parancsolatodat, Üdvözítő. Mit kell nékem elszenvednem, aki mindenestől elvetettem az éltető igéidet?
Felülmúlva Káin gyilkosságát, önként lettem gyilkosává lelkiismeretemnek; mert fölgerjesztettem a testet, és megtámadtam azt gonosz tetteimmel.
Ábel igazságát nem követtem óh Jézusom, Néked kedves ajándékot soha fel nem ajánlottam, sem istenes cselekedeteket, sem tiszta áldozato kat, sem feddhetetlen életet.
Miként Káin, óh nyomorult lelkem, a mindenek Alkotójának mi is csupán undok tetteket, elvetendő áldozatot és haszontalan életet mutattunk be, s azért el is ítéltettünk.
A sarat életrekeltvén óh Alkotó, húst és csontokat, lehelletet és életet adtál nékem. Teremtőm és Megváltóm és Bírám, fogadjál be engem a bűnbánót.
Megvallom Néked óh Üdvözítő, bűneimet, amelyeket elkövettem, és lelki és testi sebeimet, amelyeket belső gyilkos gondolatok, latrok módján ejtettek énrajtam.
Bár vétkeztem, Üdvözítő, mégis tudom, hogy Te Emberszerető vagy; együttérzőn fenyítesz meg, és készséggel kegyelmezel; meglátod a könnyezőt, és mint Atya elősietsz, fogadni a tékozlót.
Aki ajtód elé vetettem magamat, vénségemre ne vess engem az alvilág mélységébe, Üdvözítőm, hanem Emberszeretőként, végem előtt add meg nékem vétkeim elengedését.
Mint rablók kezébe, úgy estem én rabul gondolataimnak, súlyosan megsebeztettem tőlük, és sebek borítottak el engem. De Te Krisztus Üdvözítő, jöjj hozzám és adj gyógyulást nékem.
Látván engem messziről a pap, elhaladt mellettem, s a lévita midőn látott nyomorúságomban, megvetett mint mezítelent. Te azonban, Máriából támadt Jézus, jöjj és könyörülj meg rajtam.
Istennek Báránya, aki elveszed a mindenek bűneit, vedd le rólam a bűn súlyos bilincseit, és mint könyörületes, add meg nékem vétkeim elengedését.
Itt a bűnbánat ideje, Hozzád járulok a Teremtőmhöz; vedd le rólam a bűn súlyos bilincseit, és mint könyörületes, add meg nékem vétkeim elengedését.
Ne utálj meg engem, Üdvözítő, és ne vess el a Te színed elől; vedd le rólam a bűn súlyos bilincseit, és mint könyörületes, add meg nékem vétkeim elengedését.
Szándékos és szándéktalan vétkeimet, a nyilvánosakat és a titkosakat, ismerteket és ismeretleneket, valamennyit bocsásd meg mint Isten, Üdvözítő, könyörülj énrajtam és üdvözíts engem.
Ifjúságom óta parancsaidat megszegtem óh Krisztusom, és egész életemet szenvedélyekben, gondatlanul és restül töltöttem el. Ezért így kiáltok Hozzád Üdvözítő: Életemnek végén, Te üdvözíts engem.
Lelkemnek vagyonát tékozlóan elköltöttem, híján vagyok a jámbor erényeknek, és éhezve így kiáltok: Óh könyörületnek Atyja, Te siess és könyörülj meg rajtam.
Leborulok Teelőtted Jézus, vétkeztem Ellened, könyörülj énrajtam; vedd le rólam a bűn súlyos bilincseit, és mint könyörületes, add nékem a bűnbánat könnyeit.
Ne ítélkezz énfelettem, előhozva tetteimet, számonkérve szavaimat, vádolva szándékaimat; de elnézve kegyelmedben hitványságaimat, üdvözíts engem óh Mindenható.
Mondá az Úr: Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket. Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is.
A mai vasarnapon a bizanci ritus szerint vajhagyo vasarnap van. Ez azt jelenti, hogy a ma estetol a Hus utan a tejet, tojast, vajat, tejtermekeket is elhagyjuk. Ezen kivul halat sem, olajat es bort sem fogyasztunk.
Holnaptol elkezdodik a szigoru bojt, amit csak azoknak szabad vegezniuk, akik erre egeszsegileg es lelkileg is alkalmasak. Merjuk fel, hogy eletkorulmenyeinkhez, fizikai es lelkiallapotunkhoz merten mennyit tudunk, es szeretnenk belole felvallalni. Semmi sem "kotelezo".
A keleti bojtben az elso het, es abbol is az elso harom nap a legszigorubb. Aki szeretne es tudja vallalni, megteheti, hogy Szerda alkonyatig egesz nap nem eszik (iszik) semmit, es este is csak keveset.
A mai vasarnapnak a megbocsajtas van a kozeppontjaban, ehhez kapcsolodik a Nagybojtre elokeszito Evangelium is. Mielott nekivagunk az elkovetkezendo negyven napnak, erdemes vegiggondolnunk emberi kapcsolatainkat (is), es ha valamivel akarva vagy akaratlanul megbantottuk embertarsunkat, erdemes bocsanatot kernunk tole. Szep kezdete lehet a bojtnek! :)
Ami a lelki vetuletet illeti a bojtnek: igyekeztunk elmenni mindig a nagybojti esti imadsagokra, ezek tenyleg nagyon szep alkalmak. A nagybojt alatt estenkent mindig sokan jonnek el, es a legszebb liturgikus szoveket enekeljuk, azokat, amelyeket maskor nem, csak a Nagybojt alatt. Amikor nem tudtunk elmenni az esti imadsagra, olyankor otthon igyekeztunk egyutt elolvasni hangosan, felvaltva az adott szoveget.
Ezek (is) nagyon szep estek voltak.
Aztan masik, szinten lelki vetulete a bojtnek, hogy ilyenkor igyekeztunk kevesebbet vitatkozni. Ez azert is nehez Nagybojtben, mert mindamellett, hogy lelekben csodalatosan gazdagodunk, es epulunk, ebben az idoszakban az Ordog is kulonosen "aktiv". Hiszen erzi a vesztet :).
Gyakorlatban: tavaly adottak voltak az eletkorulmenyeim ahhoz, hogy vegre ugy vigyem vegig a Nagybojtot, ahogy azt jonak gondolom - vagyis az egyhazi (keleti) eloirasokat kovetve. Egyutt vegeztuk a parommal.
Ez alapvetoen ugy nezett ki, hogy a nagybojt alatt napkozben nem ettunk ittunk semmit, hanem csak napnyugta utan (a muzulmanok innen vettek at a Ramadant).
Napnyugta utan sem akarmit ettunk, hanem csak zoldsegfeleket es gyumolcsot. Tehat sem hust, sem tejet, vajat, tojast, es olajat sem fogyasztottunk. Ebbol az egeszbol az olajrol valo lemondas lehet a legnehezebb, mert gyakorlatilag egyet jelent a fozessel. A nagybojt utolso egy-ket heteben en ittam napkozben is valamennyi vizet.
Nagybojt alatt a szombat es a vasarnap valosagos "unnep" :), mert ekkor van felmentes az olajra es a borra (szombaton a Teremtest, vasarnap a Foltamadast unnepeljuk). Ilyenkor az olaj miatt nagyon finom izeket lehet enni es a bor miatt inni, es ekkor az ember nagyon folvidul, mert azt latja, hogy az Isten, aki mindezt lehetove teszi, mennyire Jo, es szereto. Nem is beszelve a vasarnapi Szentaldozasrol.
Aztan vannak egyszer-egyszer nagyobb egyhazi unnepek, amikor szinten folmentes van borra es olajra, sot halra! Na, hat ezek aztan megint csak nagyon vidam napok!
Ennyit irok most a fizikai vetuleterol a tavalyi bojtomnek, es persze a lelki vetulete sokkal fontosabb. Arrol majd meg fogok ezutan irni.
