Idemásolom a nemrégiben Athénban látott koncertről írt véleményemet.
Megvolt a 23. Jethro Tull/IA koncertem. Voltak minuszok jócskán, de azért akadt plusz is. Egy biztos, a négy év előtti koncertnél, amikor is eldöntöttem, hogy soha többet, jóval jobban éreztem magam.
A Herodeion tökéletes helyszín volt, teljesen jó hangosítás, lelkes közönség, nagyjából teltház. Csak a vetítés látszott nehezen az ókori falakon.
A program 50 év JT (ami tull-ajdonképpen csak az első 10, hiszen az egyetlen Farm on a Freewayen kívül csupa ebből az időből származó dal volt). Gondolom a szetliszt megegyezett a korábbi BKKssal.
Ian hangja jobb volt, mint mikor legutóbb láttam, viszont először vettem észre, hogy a fuvolajátéka többször is kizökkent a tempóból.
Ami a leginkább bosszantó volt az első szet után, az a dalok választása volt. Számomra érthetetlen, hogy egy bő másfél órás koncerten miért szentelnek 40 percet az első 3 lemeznek (amiket én nem is igazán szeretek). Talán azért, mert ezek jobban fekszenek Iannek és a rendkívül erőtlen zenekarának. Egyszerűen hihetetlen, hogy miért pont ezeket a fazonokat szedte össze. Főleg a dobos - nemcsak lagymatag hanem fantáziátlan is, egyszerűen méltatlan arra, hogy ott legyen. Az első szet után kimondottan csalódott voltam.
Aztán a második menetet már sokkal inkább élveztem. Egyrészt nyilván a dalok miatt ( bár meglepetés nem volt, mindig ugyanaz, mintha nem lenne elég számuk, talán Ring Out..
kivételével), másrészt jót tett a programnak, hogy a Goodier -O'Hara páros alaposan beszállt az éneklésbe, nemcsak vokálként, hanem szólóban is. Az említett Ring Out...ban Ian nem is énekelt. Nem mondom, hogy ők a legjobbak, de legalább nem hamisak, amit Ianról nem lehetett elmondani. A Songs elején teljesen elkóborolt, teljesen más hangnemben nyomta, mint a többiek. Ráadásul sok esetben késésben volt a zenéhez képest - több számban is. Persze a vége a szokásos két szám volt, szerencsére a Locomotive Breath-t kicsit megvariálták. Azért az vicces volt, hogy ment a " No way to slow down" jóval lassabb tempóban, bár ezt már megszokhattuk az utóbbi évtized(ek)ben.
Szóval nem volt a koncert akkora csalódás, mint amikor legutóbb láttam. Sőt, időnként élveztem is. Talán azért, mert már hozzászokhattam, hogy már csak ilyen öreges produkcióra futja. De hát a JT az JT. Az viszont nagyon nem életszerű, hogy jegyet váltok a 24.-re
.jpg){kind=link}
