Az elephantinei Amherst 65 papirusz leletek megtalálása és szövegének a megfejtése világszenzáció
volt. Ennek ellenére jehova papjai kiadványaiban nem találtam attól szóló beszámolót.
Vajon miért?
Magának az írásszövegnek a tartalma rendkívül kínos jehova papjai számára.
Azokból ugyanis az alábbiak derülnek ki YHWH istennel kapcsolatban:
A papirusz első zsoltára a 20. zsoltár előfutára: rövidebb, mint a bibliai szöveg; nincs utalás se Sionra, se a messiásra (Isten felkentjére) vagy a királyra. A bibliai szövegváltozat júdeai szemléletű és arra a győzelemre összpontosít, amit Isten ad a felkent királynak. Az Amherst papirusz zsoltára az északi királyság szempontjait érvényesíti. Az ének Jahóhoz szól. Őt hívták Adonájnak (Úr) is, úgy utaltak rá, mint a „mi Bikánk”, és azonosították Bétel istennel. A „Bika” fenségcím izraelita eredetre utal.
Ezért elhatározta Jeroboám király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak téged Egyiptomból! Az egyiket elhelyezte Bételbe, a másikat pedig Dánba vitette. (1Kir 12,28–29)
Ez a két aranyborjú jelenítette meg JHWH-t. Ózeás is a borjúval köti össze Samariát, az északi királyság fővárosát (8,6). Samaria borja megtestesíti a „samariai JHWH”-t, ahogy egy Kuntillet ‘Ajrudi felirat is hozza (Kr. e. 800 körül). Jahó és Bétel azonosítása is az ének északi, izraeli eredetére utal. Jeremiás könyve is beszámol Bétel tiszteletéről és azt Izrael, vagyis az északi királyság eltévelyedésének tartja (48,13).
Izraelita bronzbika a vaskor I. időszakából (Kr. e. 1200-1000)
A másik két zsoltár hiányzik a Bibliánkból, ez azonban nem von le értékükből. Ezeket is hívő izraeliták énekelték, mielőtt még vallásukban megfogalmazódott volna az egyistenhit kizárólagosságának igénye. Jahót a legfőbb istenként ünneplik, akinek királysága kitűnik a többi isten között (vö. Zsolt 82,1).
A harmadik izraelita zsoltár az ég csillagait ezeknek az isteneknek a megjelenéseként értelmezi, mint ahogy a Kr. e. 14. századi ugariti szövegek tették hét évszázaddal korábban. Mivel annyi a csillag, mint a homokszem, az egész mennyei tanács Jahó uralmát hirdeti. A legfőbb istennek is el kell fogadni Jahó páratlanságát, ő is csupán áldhatja őt és gratulálhat neki trónra lépése alkalmából.
Az énekek ünnepi hangvételűek. Az újévet ősszel ülték meg, ami egyben szüreti fesztivál is volt. A második zsoltár arra hívja Jahót, hogy „ezer edény bőségéből igyon”. Az éves áldozati adományokhoz tartoztak a bárányok is. Közösségi lakomán vagyunk, ahol Izrael istene és tisztelői egy asztalhoz ülnek. „Ha az izraelitákat olykor az ókor puritánjaiként ábrázolták, akkor ezek a dalok most egy másik oldalt mutatnak” – fogalmaz a cikk szerzője.
Az első izraelita zsoltár azonosítja Jahót az arámi Bétel istennel, akiről eddig keveset tudtunk. Az Amherst 63 papirusz szír részeiben azonban vannak Bételhez intézett rituális énekek is, amelyek lehetővé teszik, hogy megismerjük őt. Először is szembeötlő a hasonlóság Bétel és a kánaáni Baál között. A párhuzamok olyannyira közeliek, hogy Bétel szinte Baál utódjaként tűnik fel. Különös a fenségcíme is: „a Tenger elpusztítója”, továbbá néhány téma, amiket már a Baál-ciklusból ismerünk (uralomra jutás az összes isten felett, mennyei palota építése).
A zsoltárokban előkerülő istenségek
Bétel viharisten, hegyen lakik, esőfelhőket készít és mennydörög, de ő az „árvák atyja és az özvegyek bírája” is. Ez utóbbi megjelölés a Zsolt 68,8 versét visszhangozza. Másik neve: „Hámát lakója”, ami azt a szíriai várost jelöli, ahonnan a szüénéi közösség származik. Mindazonáltal a Bétel istennév kissé szokatlan; olyan szimbólumra utal, ami megjeleníti őt: egy kőoszlopra (kultikus sztélére), ami az istenség lakóhelyéül szolgál. A sémi nyelvekben a bétel szóösszetétel annyit jelent, mint „Isten háza”, amit eredetileg Baál lakásának gondoltak. Ez magyarázatot ad arra, hogy Bétel miért hasonlít megszólalásig Baálra.
A zsoltárban Jahó Bétellel történő azonosítása meglepő. Az elephantinei zsidók templomában azonban az ősi Jahó mellett tisztelték Esem-Bételt and Anat-Bételt is. Az egyik elephantinei papirusz Anat-Bételre – hagyományosan: Bétel házastársa; ismertebb nevén: az Ég királynője – az Anat-Jahó névvel hivatkoznak. A kutatók azt feltételezik, hogy az elephantinei zsidók fejében Bétel és Jahó egyazon istenre használatos két név, mivel pedig Bétel Baál utódja, Jahót jóformán azonosították Baállal."
Papyrus Amherst 63, XII. hasáb, 11–19. sor
Zsolt 20
Jahó válaszoljon nekünk bajainkban. Adonáj válaszoljon nekünk bajainkban. Légy egy íj a mennyben, Holdsarló! Küldd el hírnökeidet Rash egészéből és Cáfonból Jahó segítsen nekünk. Jahó adja meg nekünk szívünk vágyait. Az Úr adja meg nekünk szívünk vágyait. Minden kívánságunkat teljesítse Jahó. Jahó töltse be, az Úr ne vegye el szívünk egyetlen vágyát sem. Néhányan az íj által, néhányan a lándzsa által – íme, nekünk Jahó a mi Urunk és Istenünk. A Bikánk legyen velünk. Bétel válaszoljon nekünk holnap. Baál-Samajin áldja az Urat: „Hűséges embereiddel együtt megáldalak téged!” Vége.
Ez azt jelenti, hogy amikor az Ószövetség korábbi könyvei íródtak, az elvi szintű monoteizmus még nem lett kinyilatkoztatva.
Ez azért történhetett, mert Isten szent szolgái a próféták soha nem állították, hogy csak egy Isten létezik.Az általad képviselt un. monoteizmus Egyiptomból ered.
Az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia tízedik fáraójának, IV. Amenhotepnek, a későbbi Ehnatonnak (i. e. 1353–1336)megfogalmazta felismerését: szerinte az élet forrása nem Ámon, hanem a Nap és annak fénye, sugarai teremtik meg a valóságot és osztják fel szakaszokra a napokat és az évet. Aton a mindenség teremtője, ő ad életet mindennek. A fáraó már uralkodása első éveiben kezdte háttérbe szorítani a többi istent, a királyi palotába pedig hamarosan már nem tértek vissza Ámon papjai, helyüket héliopoliszi Aton-papok vették át."
Ehnatonhoz hasonlóan egy zsidó kolónia lakói i.e. a 4. században átvették a YHWH nevű bika isten imádatát. Az egyiptomi Amherst 63 papiruszok között, 35 olyan arámi nyelven írt dokumentum is van, amiket a Kr. e. 7. és 6. században írtak. Ebben a korban élt Jeroboám király,aki Egyiptom borjának YHWH-nak az imádatára fanyarodott.
Eltávolította Áron papságát és borjúisteneket készített. Az egyiket elhelyezte Béthelbe a másikat Dánba. Ez a két aranyborjú jelenítette meg JHWH-t. Ózeás is a borjúval köti össze Samariát, az északi királyság fővárosát (8,6). Samaria borja megtestesíti a „samariai JHWH”-t, ahogy egy Kuntillet ‘Ajrudi felirat is hozza (Kr. e. 800 körül). Jahó és Bétel azonosítása is az ének északi, izraeli eredetére utal. Jeremiás könyve is beszámol Bétel tiszteletéről és azt Izrael, vagyis az északi királyság eltévelyedésének tartja (48,13).
Az Amherst 63 papíruszok között lévő 3. zsoltár izraelita zsoltár az ég csillagait az isteneknek a megjelenéseként értelmezi, mint ahogy a Kr. e. 14. századi ugariti szövegek tették hét évszázaddal korábban. Mivel annyi a csillag, mint a homokszem, az egész mennyei tanács Jahó uralmát hirdeti.A legfőbb istennek is el kell fogadni Jahó páratlanságát, ő is csupán áldhatja őt és gratulálhat neki trónra lépése alkalmából.
A papirusz első zsoltára a 20. zsoltár előfutára: rövidebb, mint a bibliai szöveg; nincs utalás se Sionra, se a messiásra (Isten felkentjére) vagy a királyra. A bibliai szövegváltozat júdeai szemléletű és arra a győzelemre összpontosít, amit Isten ad a felkent királynak. Az Amherst papirusz zsoltára az északi királyság szempontjait érvényesíti. Az ének Jahóhoz szól. Őt hívták Adonájnak (Úr) is, úgy utaltak rá, mint a „mi Bikánk”, és azonosították Bétel istennel. A „Bika” fenségcím izraelita eredetre utal.
Jeroboámhoz hasonlóan a napimádó kumráni szekta sem ismerte el Áron papságát.
Ők is az ugariti és az elephantinei írásokban szereplő Jahót a bikaborjút imádták,
amit a napimádattal szentesítettek.
Ami arra való utalásodat illeti, hogy a korábbi próféták írásai hajlanak a több istenben való hit jelenlétére Izrael fiai között, ki kell,hogy ábrándítsalak.
Ésaiás próféta által Izrael Istene maga nyilatkoztatja ki, hogy Őt magát és a Szellemét
egy Isten küldte.(Ésaiás 48:16,17)
Dániel próféta könyve is tartalmazza az Istenek Istene és a szent istenek kifejezést.
Ámós próféta pedig Izrael Istenét az Urat Khrisztosznak nevezi a 4. fejezet 13-ban.
Sőt, ha a magyar bibliafordítók, nem lettek volna megfertőzve az egyiptomiak istenének
YHWH-nak egyedüli létezéséről szóló hamis tanítással, akkor sokkal több helyet lehetne
idézni a próféták írásaiból,ahol Izrael istenei többes számú alakja fordul elő.
Ennek tipikus esete ,amikor a fordítandó szöveg szerint Ábrahám azt mondja fiának, hogy majd az istenek gondoskodnak az áldozni valóról. A magyar fordításban azonban
Szerintem - ha már ennyire belementünk az elemzésbe -, nem tartom igaznak, hogy az "egy születetlen Istentől" született a Szentszellem, hanem én inkább arra hajlanék, hogy maga a Szentszellem azonos az "egy születetlen Istennel".
Nem az mérvadó, hogy te,aki hajlasz jobbra balra,mint gondolsz, hanem az,hogy mit mondott
maga a Szentszellem.
A Példabeszédek 8. fejezetében két alkalommal jelenti ki önmagáról, hogy születtett.
Példabeszédek 8:22Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.23Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.24Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.25Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem./Károli/
Még az a jó, hogy az Isten Szava megmásíthatatlan.
Így nem lehet emberek kénye kedve szerint hajlítgatni.
Az Újszövetségben nincs precedens arra, hogy "theoi"-ként írnának le pozitív értelemben mást, mint az egy igaz mindenható Istent. Az Újszövetségben sehol sem neveznek "theoi"-nak angyalokat, bírákat, prófétákat, senkit."
Érvelésed figyelmen kívül hagyja az Isten szavába való hit nélkülözhetetlenségét, mint az Isten megismerésének egyedüli forrását az Istennel való személyes találkozásokon kívül.
Nem az a lényeg, hogy zsidó vagy magukat keresztényeknek valló teológusok mit állítanak istennel kapcsolatban, hanem az, hogy mit írtak le a próféták. A próféták írásai sehol nem tartalmaznak olyan
állítást, miszerint az emberek közül való bírák istenek lennének. Sem olyat, hogy bárkit az igaz Isten szellemszolgái közül Istennek neveztek volna a próféták írásaiban.
Az anggelosz kifejezéssel való zsonglőrködésedet jelenti azt a Szentírás a Mindenható Istenre,
is alkalmazza, de alkalmazza a Jerikóba kiküldött kémekre ,azaz emberekre is.Hasonlóan alkalmazza
szellemszolgákra. Magának a szónak a jelentése nem a szellemszolgákra lett kitalálva.
Az Isten Fia kifejezést ellenben szellemszolgákra nem alkalmazza. Ezt Pál apostol a Héberekhez írt levelében egyértrelmüvé teszi:
Zsidókhoz 1: 5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: ‘Én Fiam vagy Te, én ma szültelek téged.’ és: ‘Ismét én leszek néki Atyja, és Ő lesz nékem Fiam.’? 6 Viszont mikor behozza az Ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják Őt az Istennek minden angyalai.
Egyértelmű hát, hogy Isten szellemszolgái a Fenséges Istennek nem fiai,ahogyan azt az Isten Szavától
eltévelyedett teológusok előadják.
Az ellenben kijelenti Izrael Istene, hogy a Fenségesnek fiai mindnyájan istenek.
Zsoltárok 82:1Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.6Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
A Szentírás arról is beszámol, hogy ezek közül egy Istent a Fenséges isten felken társai az istenek fölé:
Zsoltárok 45: 7 Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett. 9 Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból, elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet./Káldi Neovulgáta/
Pál amikor a Fiú Istenről, a Teremtőről tanúskodik a zsoltárok ugyanezen írását idézve Khrisztoszként,
Fiú Istenként azonosítja az Istent, akit Istene felkent a társai fölé.
Zsidókhoz 1:7 Az angyalokat illetően ugyanis így szól: »Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává«. 8 Fiát illetően pedig: »A te trónod, Isten, örökkön-örökké áll; országod jogara az igazság jogara. 9 Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent fel téged, Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett«. 10 És: »Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei./Káldi Neovulgáta/
Ha az Isten,akit felkent Istene a társak közül, akkor a társai is azok,amint azt a 82. Zsoltár kinyilatkoztatása is igazolja, miszerint a felségesnek a fiai,mindnyájan Istenek.
Ami azon állításodat illeti, miszerint Khrisztosz korában ez a nyelvhasználat nem ismert,nem felel meg a valóságnak, hisz maga Pál apostol idézi azt a írást a zsoltárokból, ahol a Fiú Istennek a társai fölé
való felkenetéséről tanúskodik. Majd egyértelművé teszi ,hogy az égben van sok isten, amikor Izrael
tulajdon Istenéhez való ragaszkodását hangsúlyozza:
1.Kor.8: 5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, amint sok isten van és sok úr, 6 nekünk mégis egy Istenünk van, az Atya, akitől minden van, s akiért vagyunk; és egy Urunk van, Jézus Krisztus, aki által minden van, s aki által mi is vagyunk.
Amikor hát Mózes, Józsué, Dávid Istenek Istenének nevezi nevezi Izrael Istenét,akit Pál egyértelműen
a Khrisztosz Istennel azonosít,nem a saját véleményét adja elő,ahogyan azt írásodban próbáltad sugallani, hanem változhatatlan igazságot.
Talán nem azt állította az Úr Jézus testében lakozó Izráel Istene és Atyja az Őt testében hordozó Jézus
szája által, hogy Mózes Ő róla írt?
János 5:46Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Nem az Isten Szava változott,hanem az Isten Szavába vetett hit halt ki , lett elfojtva emberi okoskodások által, beleértve a szentháromság tanát is, ami az Isten Szavával összeegyeztethetetlen.
Ha a Szentírás Istenek Istenének nevezi a Mindenható Istent,aki aki a Felkent az fenséges fiai közül,
mimódon meri valaki félelem nélkül azt állítani, hogy egyetlen Isten létezik.
Nem bálványszobrokról írja, hogy meghajolnak előtte mindnyájan , hanem élő istenekről,
azokról,akikről Pál azt írja, hogy az égben vannak.
Zsoltárok 97:7Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek.
Ábrahám sem faragott istenekre utal, amikor azt mondja fiának, hogy az istenek gondoskodnak majd
az áldozni valóról.
Visszatérve az anggelosz kifejezésre megállapítható, hogy ahol a kifejezést a Próféták írásai az égiek közül az istenekre alkalmazza, ott a magyar fordítások nagy kezdőbetűt használnak az Angyal kifejezés alkalmazása esetén. Ahol szellemszolgákra, ott pedig kis kezdőbetűt, hogy elkerüljék a félreértést, hogy az Anggelosz kifejezést szellemszolgákra értse az olvasó.
Ennek tipikus esete, amikor Mózes Angyalnak nevezi a Mindenható Istent aki a Khrisztosz az Istenek közül. Mózes tisztában volt azzal, hogy Izrael Istene a Mindenható a Fenséges Isten Fia és Hírnöke,
akit Ő elküldött beküldött a teremtett világba és a Földre, hogy tanúskodjon az igazságról.
2.Mózes 22:11Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
Csak úgy kapkodom a fejem Leslie teológiáján, kb. a "kánaáni 'elohim' pantheon" henoteista szemléletét vallja, hermeneutikai-teológiai végeredmény szerint ez a helyzet.
Az ősi héberek nem voltak szigorúan monoteisták, a második templom kori judaizmus és a rabbinikus judaizmus hangsúlyosan monoteisták; azonban az elődjüket - a Yahweh kultuszt, ahogyan azt az ókori Izraelben a Kr. e. 9. és 8. században gyakorolták (jahvizmus) - henoteistának vagy monolatrikusnak írták le.
Ez azt jelenti, hogy amikor az Ószövetség korábbi könyvei íródtak, az elvi szintű monoteizmus még nem lett kinyilatkoztatva. Ezért a korai Ószövetségi könyvek istenfogalma henoteista: léteznek más istenek, de van egy fő Isten, Jahve, és csak őt szabad imádni. Ezért vannak olyan kifejezések, mint "istenek Istene", "ne legyenek más isteneid", stb. Ebben az értelemben a korai Ószövetségi könyvek El-Eloah-Elohim fogalma az Istenségről egy alacsonyabbrendű istenfogalom, amelyet meghaladottnak kell tekintenünk a második templom kori judaizmus, pláne a kereszténység szemszögéből. Ezért nevezik a korai Ószövetségi könyvek "elohim"-nak az angyalokat, bírákat, stb., mert ebben a henoteista felfogásban ez semmi rendkívüli.
Azonban amikor elérkezünk Krisztus korába, ez a felfogás, sőt ez a nyelvhasználat már nem létezik. Az Újszövetségben nincs precedens arra, hogy "theoi"-ként írnának le pozitív értelemben mást, mint az egy igaz mindenható Istent. Az Újszövetségben sehol sem neveznek "theoi"-nak angyalokat, bírákat, prófétákat, senkit. Nem véletlen, hogy a Zsidókhoz írt levél 2:7-ben az ihletett szerző 'angyalok'-ként fordítja azt, ami a zsoltárosnál az eredetiben még 'elohim' volt: következésképpen az újszövetségi görögben ez a 'theosz' fogalom nem létezik.
Amikor a JT-teológia nem tagadja, hogy az Újszövetségben a Fiú számtalanszor van "theosz"-nak nevezve, ám ebbe a korai ószövetségi "elohim"-istenfogalomba akarja beletaszigálni, akkor ezt teljesen újszövetségi precedens nélkül teszi.
A niceai keresztény teológiában az egy igaz abszolút és mindenható Isten és a teremtmények között végtelen különbség van, és a kettő közt nincsenek köztes, kisebb istenségek. Az "Isten" szó tehát csakis az egy igaz Istenre alkalmazható, amely három személyben szubzisztál, és senkiree és semmi másra nem.
"Jehova papjai nem képesek megérteni, hogy az egy születetlen Istentől születtek az istenek. Közöttük a Teremtő Isten és a Szentszellem is."
Szerintem - ha már ennyire belementünk az elemzésbe -, nem tartom igaznak, hogy az "egy születetlen Istentől" született a Szentszellem, hanem én inkább arra hajlanék, hogy maga a Szentszellem azonos az "egy születetlen Istennel". Így aztán értelmet nyerne a Szentszellem magasabbrendűsége, elvégre az Atyát is lehet szidni, meg a Fiút is, viszont a Szentszellemet nem.
"holmi szójátékkal tettük Istenné önmagunk számára Izrael Istenét
a Mindenhatót, aki a Szentírás tanúsága szerint egy a született istenek közül, aki egyedül méltó arra, hogy imádják Őt úgy az égiek, mint a földön élő emberek.."
Egyedül? Ezek szerint a láhatatlan és "nem született" Isten nem méltó az imádatra???
Ettől még a katolikus Szentháromság is jobb, mert abban legalább van valami misztikus, ésszel felfoghatatlan tartalom, de a te teóriádban nincs semmi ésszel felfoghatatlan, hanem csak a biblai mondatok egymás mellé helyezése.
"Izrael Istene tulajdonképpen elsősorban azt hangsúlyozza, hogy olyan Isten nem létezik még egy rajta kívül, aki szolgája Jákób érdekében elhívta és nevén szólította Czirust."
Igen, így is fel lehet fogni. Ezek szerint nem egy Isten van, hanem sok. De ez az értelmezésed mit sem változtat azon, hogy a "nem született, azaz örökkévaló Istenből" CSAK EGY VAN. Viccesen kifejezve, te "mindenkit" Istennek nevezel, aztán mint felfedezést közlöd, hogy nem egy Isten van. Ez játék a szavakkal."
Nem mindenkit nevezek Istennek, hanem a született Isten, Izrael Istene és Atyja
mondja önmagáról, hogy Isten. Mózes írása pedig ezt megerősíti. nem én neveztem
el önkényesen a született Isten Istenek Istenének, hanem Mózes, Józsué, Dávid.
Te azt akarod sugallani, hogy a születetlen Istenből született isten fiak nem istenek,
csak azért, mert bálványszervezeted csak egyetlen, láthatatlannak tartott Isten létezését engedi meg elfogadni neked. Csakhogy az Isten,aki megjelent Ábrahámnak Izsáknak és Jákóbnak és a Mindenható Isten nevén mutatkozott be,nem láthatatlan Isten,ahogyan azt bálványszervezeted papjai állítják és tanítják a démonok asztaláról táplálkozva és táplálva a megtévesztett jehova tanúit.
Tudniillik a Mindenható Istent megjelent sokaknak a választottjai közül. Látták is Őt
és hallották is Őt. A születetlen Isten -akiből a Mindenható Isten született és annak a társai is, akik mindnyájan istenek a szentírás tanúsága szerint - ellenben nemhogy a Földön nem járt, de még az egekben sem, hisz soha se jött be ebbe a teremtett világba,amit a belőle született Isten által megteremtett. Ezért tanúskodott róla a Jézus testében lakozó született Isten, Izrael Istene és Atyja Jézus szája által ily szavakkal:
János 5:37Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
Nem én játszok a szavakkal, hisz ezek a szavak egyértelműek. Egy olyan Isten létezéséről tanúskodnak ,akit soha senki nem látott és nem is hallott, és ennek az Istennek a leszármazottairól, akik közül a leghatalmasabb, Izrael Istene a Mindenható
Isten,akit láttak és hallottak sokan.
A hitető szellemektől elvakultan ezt nem vagy hajlandó tudomásul venni,ehelyett
a született Isten a Mindenható szent prófétáit , továbbá az Úr Jézust és tanítványait
azzal vádolod, hogy holmi szójátékkal tettük Istenné önmagunk számára Izrael Istenét
a Mindenhatót,aki a Szentírás tanúsága szerint egy a született istenek közül,aki egyedül méltó arra, hogy imádják Őt úgy az égiek, mint a földön élő emberek..
"Izrael Istene tulajdonképpen elsősorban azt hagsúlyozza, hogy olyan Isten nem létezik még egy rajta kívül, aki szolgája Jákób érdekében elhívta és nevén szólította Czirust."
Igen, így is fel lehet fogni. Ezek szerint nem egy Isten van, hanem sok. De ez az értelmezésed mit sem változtat azon, hogy a "nem született, azaz örökkévaló Istenből" CSAK EGY VAN. Viccesen kifejezve, te "mindenkit" Istennek nevezel, aztán mint felfedezést közlöd, hogy nem egy Isten van. Ez játék a szavakkal."
Sőt a 2003-ban magyar nyelven megjelent ÚV Ferdítés az Ésaiás 45:7-ben előforduló
κτίζω kifejezés fordításánál már nem erőlteti a teremtésre fordítást, mint a Példabeszédek 8:22-ben, hanem úgy fordítja, hogy békét szerez.
Ésaiás 45:aki világosságot formál és sötétséget teremt, békét szerez és bajt teremt; én, Jehova idézem elő mindezeket.
De a 24. és 25. versekből egyértelművé teszi, hogy született,nem teremtve lett.
Példabeszédek 8:22Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.23Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.24Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.25Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem./Károli/
Példabeszédek 8:22 Jehova engem hozott létre elsőként,a legkorábbi műveként réges-régen.23 Ősidők óta a helyemen állok,kezdettől fogva, a földnél korábbi időktől fogva.24 Akkor születtem, mikor még nem voltak mély vizek,mikor még nem voltak vízzel teli források.25 Még mielőtt a helyükre kerültek a hegyekés a dombok, akkor születtem én,/ÚV Fordítás 2003-as kiadás/
Összefoglaló a Prédikátor 8:22-ről szóló vita kapcsán
Jehova Tanúi állítása: Jehova Tanúi szerint a Prédikátor 8:22 versében szereplő "bölcsesség" azt állítja, hogy Jehova "teremtette" őt, és mivel Isten bölcsessége nem lehet teremtett, ezért a bölcsességet az elő-emberi Jézus Krisztussal azonosítják, mint egy teremtett lényt.
Gondolom a Példabeszédek 8:22-re akartál utalni.
A Példabeszések 8. fejezetében a Szentszellem szól önmagáról és az Úrról,a Teremtőről,
akinek Ő kézművese, segítője volt.
Mózes teremtési beszámolója is igazolja a Szentszellem jelenlétét az eseménynél.
1.Mózes 1:1 Kezdetben teremté Isten (Elohim) az eget és a földet. 2 A föld pedig kietlenné és pusztává vált, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Szelleme lebegett a vizek felett.
Példabeszédek 8:22Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.23Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.24Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.25Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Végig azt állítja önmagáról a Példabeszédek 8. fejezetében a Szentszellem Isten, hogy született, nem azt,hogy teremtve lett.
Nos jehova papjai,akik a démonok asztaláról táplálkoznak ezt figyelmen kívül hagyták.
Ahelyett, hogy megfogadták volna a Példabeszédek 8. fejezetében megnyilatkozó, bölcsesség és értelem, azaz a Szent Szellem tanácsát, aki az Úr Jézuson is megnyugodott, a hazugságokat tették magukévá.Így nem érthették meg, hogy aki a Példabeszédek 8. fejezetében szólott az nem a Teremtő Isten, hanem a segítő Isten a Szentszellem.
Pedig elég sok információt szolgáltatott ahhoz,hogy akik nincsenek híjján az értelemnek és a bölcsességnek ezt felismerjék.
Példabeszédek 8:29Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját,mikor megállapítá e földnek fundamentomait:30Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.31Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
Az 1. Mózes 1:2 a Szentszellem játszadozására utal,amikor azt írja, hogy lebegett a vizek felett.
Jehova papjai nem képesek megérteni, hogy az egy születetlen Istentől születtek az istenek. Közöttük a Teremtő Isten és a Szentszellem is.
Összefoglaló a Prédikátor 8:22-ről szóló vita kapcsán
Jehova Tanúi állítása: Jehova Tanúi szerint a Prédikátor 8:22 versében szereplő "bölcsesség" azt állítja, hogy Jehova "teremtette" őt, és mivel Isten bölcsessége nem lehet teremtett, ezért a bölcsességet az elő-emberi Jézus Krisztussal azonosítják, mint egy teremtett lényt.
Elemzés és kritikák:
Poétikus megszemélyesítés:
A Prédikátor 8-ban a bölcsesség személyesítése része egy hosszabb poétikus résznek, amelyben a bölcsességet nőként mutatják be (Prédikátor 8:1-3, 8:12, 8:18-21, 8:34, 9:1-5). Az ilyen nyelvi használatokat nem szabad szó szerint venni.
A versek nem arra utalnak, hogy Isten ténylegesen teremtette a bölcsességet, hanem arra, hogy Isten "bírta" vagy "szerzett" bölcsességet, mielőtt bármit is teremtett.
Többértelmű szavak:
A "qanah" (קָנָה) héber szó jelentése lehet "szerezni," "birtokolni," de nem feltétlenül "teremteni."
Az ógörög LXX fordításban a "κτίζω" (ktizo) szó gyakran "teremt" jelentéssel bír, de használható "alapítani" vagy "kijelölni" értelemben is.
Ősi fordítások:
Az ókori zsidó bibliafordítók, mint Philo Alexandriából, Aquila, Symmachus és Theodotion, a "qanah" szót "ἐϰτήσατο" (ektesato) formában fordították, ami "megszerezni" vagy "birtokolni" jelentéssel bír.
Jeromos, miközben héberül tanult Betlehemben, szintén ezt a jelentést vette át.
Kaiszareiai Euszebiosz kritikája
"Qanah" szó fordítása: Eusebius megjegyzi, hogy a héber "qanah" szót helytelenül fordították a Septuagintában (LXX) "teremtett" (ἔκτισεν) szóval, míg helyesen "megszerzett" (ἐκτήσατο) lenne. Az utóbbi kifejezés jobban tükrözi az eredeti héber jelentést, amely azt sugallja, hogy valamit birtokba vesznek vagy megszereznek, nem pedig a semmiből teremtenek.
Fordítások következetlensége: Eusebius kifejti, hogy a héber szöveg helyes értelmezése "megszerzett" (ἐκτήσατο) lenne, ahogy ezt más helyeken is használják, például Ábrahám esetében, ahol azt mondja, hogy "megszerezte" a mezőt. Az "ἐκτήσατο" kifejezés következetesen szerepel más bibliai fordításokban is, amelyek hűek maradnak az eredeti héber szöveghez.
A fordítás jelentése: Eusebius hangsúlyozza, hogy a "teremtett" (ἔκτισεν) és "megszerzett" (ἐκτήσατο) közötti különbség lényeges. A "teremtett" szó közismerten azt jelenti, hogy valamit a nemlétezőből létrehoznak, míg a "megszerzett" azt jelenti, hogy valami már létező dolgot birtokba vesznek vagy megszereznek, ami személyes kapcsolatot jelez a birtoklóval.
Bibliai példák: Eusebius példaként hozza fel, hogy Ádám esetében, amikor megszerezte első fiát, a héber "qanah" szót használja, ami "szereztem" jelentésű, nem pedig "teremtettem". Ugyanez a szóhasználat jelenik meg a Példabeszédek 8:22-ben is, ahol a helyes fordítás szerint "Az Úr szerzett engem útjainak kezdeteként".
Hibák és következmények: Eusebius arra is kitér, hogy a helytelen fordítások és értelmezések teológiai következményekkel járhatnak. Ha valaki a "teremtett" szót használja a "megszerzett" helyett, az félreértelmezheti a szöveg eredeti jelentését és annak teológiai üzenetét.
Teológiai Érvek:
Origenész és Athanasius hangsúlyozták, hogy a "teremtés" és "nemzés" fogalmait külön kell kezelni.
Az Atya és a Fiú közötti kapcsolatot leginkább a "γεννάω" (nemzés) igével lehet leírni, nem pedig a "κτίζω" (teremt) igével.
A Fiú örök nemzésének koncepciója hangsúlyozza, hogy a Fiú mindig létezett az Atyában.
Jehova Tanúi gyakran hivatkoznak a Példabeszédek 8:22-re, hogy alátámasszák azt az állításukat, miszerint Jézus Krisztus teremtett lény. Az érvelésük szerint a versben említett bölcsesség maga Jézus, akit Isten teremtett minden más előtt. Azonban ez az értelmezés félreértésekre épül, és nem veszi figyelembe a bibliai szövegek mélyebb teológiai és nyelvi összefüggéseit.
Először is, a Példabeszédek 8:22-31 egy költői szakasz, amelyben a bölcsesség megszemélyesítése történik. A megszemélyesítés egy irodalmi eszköz, amelyben egy elvont fogalmat (például a bölcsességet) emberi tulajdonságokkal ruháznak fel. Az ilyen szövegrészeket nem szabad szó szerint venni, ahogy az a szakasz környezete és a teljes bibliai kontextus is mutatja. A bölcsesség, aki a városkapuknál áll és kiált az emberekhez, és aki gazdagságot ígér azoknak, akik szeretik őt, nem egy konkrét személy, hanem a bölcsesség fogalmának költői kifejezése.
A héber szövegben a "kanani" (קנני) szó szerepel, amely a "qanah" (קנה) igéből származik. Ez az ige alapvetően megszerezni, birtokolni jelentéssel bír, nem pedig teremteni. Például a Példabeszédek könyvében több más helyen is szerepel a "qanah" ige, ahol egyértelműen megszerezni vagy birtokolni jelentéssel bír, mint például a Péld 4:5-ben: "Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet." Ezért a helyes fordítás inkább az, hogy "Az Úr birtokolt engem útjainak kezdeténél," nem pedig az, hogy "Az Úr teremtett engem."
Az ókori zsidó és keresztény fordítók és értelmezők is így értették ezt a verset. Az Aquila, Theodotion és Symmachus által készített görög fordítások mind a "ἐκτήσατο" (ektēsato) szót használják, amely megszerezni, birtokolni jelentéssel bír. Philo Alexandriából is ezt a fordítást alkalmazta, és a korai keresztény egyházatyák, mint például Athanasziosz és Euszebiosz, szintén ezt az értelmezést támogatták.
A Septuaginta (LXX) fordítása, amely a "ktizó" (κτίζω) szót használja, ami teremteni jelentéssel bír, sok vitát váltott ki, különösen az arianizmus vitái során. Az arianizmus azt állította, hogy Jézus egy teremtett lény, és ezt a Septuaginta fordítására alapozta. Az ortodox kereszténység azonban határozottan elutasította ezt az értelmezést, és hangsúlyozta, hogy Jézus Isten egyszülött Fia, aki öröktől fogva létezik, és aki egy lényegű az Atyával.
Ezen kívül a héber "bara" (ברא) ige használatos a teremtés kifejezésére, ahogy azt az 1Mózes 1:1-ben is láthatjuk: "Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet." Ha a Példabeszédek 8:22 valóban Jézus teremtéséről szólna, akkor itt a "bara" igének kellene szerepelnie, nem pedig a "qanah"-nak.
Az Újszövetség fényében is látható, hogy Jézus Krisztus nem teremtett lény. A János 1:1-3 egyértelműen kijelenti, hogy "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett." Ez világosan megmutatja, hogy Jézus Krisztus öröktől fogva létezik és minden teremtett dolog általa lett.
Összefoglalva, a Példabeszédek 8:22-31 nem támasztja alá azt az állítást, hogy Jézus Krisztus teremtett lény lenne. A helyes értelmezés szerint ez a szakasz a bölcsesség költői megszemélyesítése, és nem utal Jézus teremtésére. Jézus Krisztus öröktől fogva létező, egylényegű az Atyával, és minden teremtett dolog az Ő általa lett.
Konklúzió: A Prédikátor 8:22 versének helyes értelmezése, hogy Isten a bölcsességet "(meg)szerezte" vagy "birtokolta" a teremtés előtt, nem pedig teremtette. Ez az értelmezés összhangban van a keresztény teológiai hagyománnyal, amely a Fiú örökkévaló nemzését hangsúlyozza, szemben az ariánus nézettel, amely a Fiú teremtettségét állítja.
ÉSAIÁS TANÚSKODOTT AZ ISTENRŐL,AKIT IZRAEL FIAI LÁTTAK ÉS HALLOTTAK
Ésaiás 64:3Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, aki így cselekszik azzal, aki Őt várja.
Ő pedig,amikor ember testében jelent meg, tanúskodot az Istenről, akit soha senki nem látott
és nem is hallott:
János 5:37Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam.Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.38Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
Jehova papjai akik egy isten létezéséről regélnek,elvetik Izrael Istenét,akit láttak és hallottak is
Izrael fiai:
2.Mózes 24:10És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényű tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég.11És Izráel fiainak e választottjaira nem bocsátá kezét: jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is.12És szóla az Úr Mózesnek: Jőjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kőtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, amelyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.
Akik egy láthatatlan istenről szónokolnak,azok mindnyájan a démonok asztaláról táplálkoznak.
BABILON KIRÁLYA MÓZESHEZ ÉS DÁVIDHOZ HASONLÓAN ISTENEK ISTENÉNEK NEVEZI DÁNIEL ISTENÉT:
Dániel 2: 47 Majd így szólt a király Dánielhez: »Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok Ura, a titkok kinyilatkoztatója, mert te meg tudtad fejteni ezt a titkot.«
/Vesd össze az 5. Mózes 10:17:, a Józsué 22:22:, a Zsoltárok 50:1/
Babilon királya felismerte, hogy Dánielben szent istenek szelleme lakozik.
Dániel 4: 18 Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét; mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nékem megmondani a jelentését; de te tudod, mert a Szent Isteneknek Szelleme van benned. /Károlyi KSZE/
DÁVID AZ ISTENEK ISTENÉT IMÁDTA,Ő RÓLA TANÚSKODOTT
Zsoltárok 50:1Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.2A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.3Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.4Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:5Gyűjtsétek elém kegyeseimet, akik áldozattal erősítik szövetségemet!6És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.7Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Ma az emberek egyházakat hoztak létre maguknak abból a célból, hogy megtagadják
az Istenek Istenét, megvetve ez által az Istent, aki Istenek Istenévé kente fel a legigazabbat a született istenek közül.
Mózes Izrael Istenét,akit látott is és halott is szintén az Istenek Istene névvel illette.
5.Mózes 10:17. Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni,
Józsué könyve hasonlóképpen Istenek Istene néven említi Izrael Istenét.
Józsué 22:22. "Az Istenek Istene, az Úr, az Istenek Istene, az Úr tudja, de tudja meg Izrael is: Ha lázadás részünkről vagy hűtlenség az Úr ellen, akkor ma ne mentsen meg minket;
Merem remélni - bízva Istenben -, hogy senkit sem hibbantasz meg az okoskodásoddal, sőt azt is, hogy előbb-utóbb magad is észhez térsz."
Nyugodj meg. Semmiben sem térek el az Isten szent prófétáinak tanításától, és azoknak a tanításától,aki testében hordozta Izrael Istenét és Atyját a Khrisztosz Istent.
Közben kérem a megtestesült Istent,az Igét a születetlen Isten Khrisztoszát, hogy szabadítsa ki lelkedet a hitető szellemek hatása alól.
Jusztinosz, aki igaz khrisztoszi volt tanuskodott a születetlen Istenről, a mindenség Atyjáról,a született Istenről akit a Felkent(Khrisztosz) névvel illet. Jézust ellenben embernek és üdvözítőnek nevezi. Az igaz khrisztosziak hite tehát nem azonos a három személy egy Istenben dogmának. Tudniillik e három személy küzül az első a Mindenség
Atyja,aki születetlen Isten. A második a Felkent Isten, aki egy a született istenek közül,
akit a születetlen Isten a mindenség Atyja kent fel társai fölé. a Harmadik személy
aki a Jézus (üdvözítő) nevet viselte,nem azonos személy a született Istennel a Teremtővel, még akkor sem ha Őt az ember Jézus halála pillanatáig emberi testében hordozta.
A jehova tanúi szervezetének tanítása abban tér el a khrisztoszi hitvallástól és a szent
próféták hitvallásától,hogy ők egy születetlen isten létezésében hisznek, de elvetik
a Felkent Istent az Istenek Istenét,akit az ember Jézus a haláláig a testében hordozott
az Őt magába hordozó Jézus saját állítása szerint.(János 1:1,14: János 14:10)
Ami jehova tanúi egy istenét illeti, úgy utalnak rá,mint láthatatlan istenre,akinek
az Amherst 63 papiruszokból közismert borjúisten YHWH(Jahó) nevet tulajdonítják,
VI.VI. 1. A mindenség Atyjának, mivelhogy születetlen, nincsen neve, de ha valamiféle nevet mégis adnak neki, Ő mindig korábbi annál, mint aki nevet ad neki. 2. Az atya, az isten, a teremtő, az úr, az uralkodó nem nevek, hanem jótéteményeiből és tetteiből származó elnevezések. 3. Az Ő Fia, akit egyedül lehet valóban Fiúnak mondani, az Ige, aki minden teremtést megelőz, aki vele van és született, vele teremtett meg mindent a kezdetben, Ő a Krisztus, ami annyit jelent, hogy Fölkent, és hogy általa rendezett el mindent az Isten, de még ezzel a névvel is valami megfoghatatlant jelölünk, ugyanúgy mint az Isten szóval, ez az elnevezés sem név valójában, mert egy kimondhatatlan valaminek az emberi természetbe oltott kifejezése. 4. A Jézus névnek van jelentése, ez az emberé és üdvözítőé. 5. Ő ugyanis ember lett – mint már beszéltünk róla -. Isten és az Atya akaratából született meg a benne hívő emberekért és a démonok lerontására; ezt mind ma is megismerhetitek a szemmel látható dolgokból.
XIII.4. Mert minden, amit bárki helyesen mondott, az miénk, keresztényeké; mivel mi Isten után a születetlen és kimondhatatlan Istentől való Igét (Értelmet) imádjuk és szeretjük, ki értünk emberré lett, hogy szenvedéseink részeseként gyógyítson minket./Forrás:http://www.church-bg.eu/blog/jusztinosz-martir-ii-apologia/
Olvastam és reagáltam is. Csak te egyházad dogmáin kívül nem foglalkozol mással.
Ott van mindjárt az első állítás: "„Halljad Izrael! a mi Urunk Istenünk egyetlen Ur“;
Ezt Mózes jegyezte fel. Egyáltalán nem azt állítja ezzel, hogy Izrael Istene egymaga lenne Isten. Egyszerűen arról van szó,hogy az istenek közül sors által csak ennek az egy Istennek lett rendelve Jákób népe. Más népeknek más isten jutott sors által, akik néki társai. El kellene egyszer olvasni Mózes teljes írását, hogy megértsd, Izrael Istene
nem az az Isten,aki az örökséget osztotta sors által, hanem az az Isten,aki az örökrészt kapta.
Az 5. Mózes 32:7-9-ben ezt Mózes írása egyértelműen feltárja:
5.Mózes 32: 7. Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül.
Mivel Izrael Istenét az írás társaival együtt a született istenek közé sorolja, nem lehet
igaz reá nézve, hogy csak egymaga Isten.
Izraelnek Ő egyedül jutott. És miután Jákób és népe el is fogadta őt istenéül,sőt szövetséget is kötött ezzel az egy Istennel a született Istenek közül,érthető Módon
más nemzetek isteneit, akik vele egy időben szintén sors által kapták örökrészüket,
nem imádhatták. Már annál az egyszerű oknál fogva sem,mert imádat joga csak egyetlen egy Istent illetett meg a született istenek közül, mégpedig azt az Istent,aki
aki felkenetett a született istenek közül.
Zsoltárok 45:Zsoltárok 45: 7 Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett./Káldi Neovulgata/
Ebben az esetben is a Zsoltárok szerzője két Istent azonosít. Egyik Isten,aki felkeni
a másikat társai fölé.Az Isten,aki felken egyet az istenek közül,Istene annak,aki
felkenetett a felkenetése jogán istene lett az összes született istennek. Mivel a Felkenő Isten és felkent Isten és társai a született istenek között is alul és felülrendeltségi
jogállás létezik, kizárja annak a lehetőségét, hogy csak egy Isten létezzen.
Már önmagában az a tény, hogy Izrael Istenét, a született és Felkent Istent Mózes
Istenek Istenének nevezi igazolja rajta kívül más istenek létezését, olyan istenek létezését,akik neki társai és mindnyájan vele együtt a születetlen Isten fiai.
Az általad belinkelt szöveg utalva az Ésaiás 48:11-ben feljegyzett kinyilatkoztatásra,
ahol Izrael Istene kijelent, hogy Ő az Első és az Utolsó,ezért rajta kívül nem létezik más Isten. Csakhogy Izrael Istene tovább folytatja mondandóját,és épp azt bizonygatja, hogy igen is van rajta kívül Isten,aki őt magát és a Szellemét elküldte:
Ésaiás 48:Ésaiás 48:16 Közelegjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! Mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az Ő Szellemét. 17 Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, aki hasznosra tanítlak, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell.
Erre a problémára már felhívtam a figyelmedet, tudniillik, hogy az egy Isten létezését
bizonygató tévtanítók,úgy próbáljál meg bizonygatni hazugságaikat, hogy kiragadnak befejezetlen kijelentéseket,ami Izrael Istenétől származik, hogy úgy tűnjön Izrael Istene azt akarta bizonygatni, hogy Ő az egyetlen létező, élő Isten holott ilyet soha nem
állított. Sőt a fent idézett ,Ésaiás próféta által feljegyzett kinyilatkoztatásában annak épp ellentmond,amikor azt állítja, hogy Őt és vele együtt a Szellemét is Isten küldte.
Az írásjelekkel való szándékos gondolatmegszakítás problémájára,ami megváltoztatja
A KHRISZTOSZ ISTEN TESTÉBEN HORDOZÓ JÉZUS, LETT AZ ELSŐSZÜLÖTT AZOK KÖZÜL,
AKIK EMBEREK KÖZÜL ISTENTŐL ,A SZENTSZELLEM ISTENTŐL SZÜLETTEK
Abban különbözik a Khrisztosz Istent, Izrael Istenét és Atyját a testében hordozó Jézus,
hogy Ő nem attól az Istentől született,akitől a benne lakozó Izrael Istene és Atyja született.
A Jézus testében lakozó Isten, akit ő Atyjának is nevezett ugyanis már a világ megteremtése előtt született. Ezért soha sem nevezte a benne lakozó Khrisztosz Istent testvérének, hanem mindig Atyának nevezte Őt.
Így mi sem nevezzük a mennyből alászállt Fiú Istent, testvérünknek, szemben az Úr Jézussal,
akit testvérének nevezte mindazokat, akik hozzá hasonlóan az emberek közül szintén a Szentszellem Istentől születtek.
Máté 12:49És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!50Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.
EGYSZÜLÖTT ISTEN,AKI ELSŐSZÜLÖTT AZ ISTEN FIAI KÖZÖTT
Nemcsak Mózes húzta ki az egy Isten létezését hirdető tévtanítók méregfogát ,amikor az 5.Mózes 32:8,9-ben feljegyzett kinyilatkoztatásban az Urat Isten fiai egyikeként mutatja be,miután
az 5.Mózes 10:17-ben Istenek Isteneként utal Izrael Istenére az Úrra,de Pál apostol is miután az 1.Kor. 10:4-9-ben Izrael Istenét a Khrisztosz azaz Felkent névvel illeti,a Héberekhez írt 1. fejezetében
idézve a 45. zsoltár szavait tanúskodik az istenek közül egynek a társai fölé való felkenetéséről egy Isten által,akit a Felkent(Khrisztosz) Isten Istenének nevez.
Összevetve az Ó szövetség prófétái és Jézus tanítványai,az apostolok által kinyilatkoztatott igazságokat,megállapítható, hogy nem képviselték azt a tanítást, miszerint csak egyetlen Isten létezne. Izrael Istenének Istenéről és társairól tanúskodik a Szentírás.
Pál a Felkent(Khrisztosz) Istent az elsőszülött jelzővel illeti,ami arra utal, hogy Izrael Istene és Atyja
az elsőszülött az Isten fia között.
5.Mózes 32: 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül./SZIT/
5.Mózes 10:17. Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni,/SZIT/
Zsoltárok 45: 7 Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett./Káldi Neovulgata/
Zsid.1: 6 Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: »És hódol előtte Isten minden angyala!« 7 Az angyalokat illetően ugyanis így szól: »Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává«. 8 Fiát illetően pedig: »A te trónod, Isten, örökkön-örökké áll; országod jogara az igazság jogara. 9 Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent fel téged, Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett«. 10 És: »Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei./Káldi Neovulgata/
2.Kor. 2: 17. mert nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik kereskednek Isten Igéjével, hanem őszinteségből (napfényben megítélésből), sőt mint Istenből Isten előtt Krisztusban szólunk./Vida S./
A János 1:1c fordítása régóta viták táryát képezi a teológusok és a bibliafordítók körében. A vita középpontjában az áll, hogy a görög szöveg helyes fordítása „az Ige egy isten volt” vagy „az Ige Isten volt”. A Jehova Tanúi által használt Új világ fordítás (NWT) az előbbit választotta, ami jelentős kritikákat váltott ki a keresztény teológusok részéről.
Görög nyelvtani és szintaktikai elemzés
Az eredeti görög szöveg szerint a János 1:1c így hangzik: „καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος” (kai theos ēn ho logos).
Görög nyelvtan és szintaxis:
Alany és állítmány: A görögben a "ὁ λόγος" (ho logos - az Ige) az alany, és "ἦν" (ēn - volt) az ige. A "θεὸς" (theos - Isten) kifejezés állítmányi névszóként funkcionál.
Az "ἦν" (ēn) ige ("volt", "vala") használata jelentős, mivel folyamatos múltbeli létezést jelöl. Ez azt jelenti, hogy az Ige mindig is létezett, és nem jött létre, nem teremtetett.
Névelő használata: A határozott névelő "ὁ" (ho) az "λόγος" (logos) szóval szerepel, de a "θεὸς" (theos) szóval nem. Ennek a hiánynak döntő szerepe van az itt leírt természet és identitás megértésében. A görög nyelvtan, különösen Colwell szabálya szerint, egy határozott állítmányi névszónak, amely megelőzi az igét, nem szükséges határozott névelőt tartalmaznia ahhoz, hogy határozottnak tekintsük.
A "θεὸς" (theos) névelő nélküli (anarthrous), ami egy minőségi aspektust jelezhet, jelezve, hogy az Ige osztozik Isten természetében és lényegében.
S "θεὸς" (theos) János 1:1c-ben minőségi jellegű, ami azt jelzi, hogy az Ige Isten természetével rendelkezik. Ez az értelmezés összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy az Ige teljesen isteni, osztozik Isten minden attribútumában anélkül, hogy személyileg azonos lenne az Atyaistennel.
Fordítási hatás: A "θεὸς" "egy isten"-ként történő fordítása szemben az "Isten"-nel jelentősen megváltoztatja a teológiai következményeket. A hagyományos fordítás Krisztus isteni természetét támogatja, állítva, hogy az Ige (Logosz) teljes mértékben Isten.
Colwell-szabály:
Ez a szabály kimondja, hogy egy határozott állítmányi névszó, amely megelőzi az igét, általában nem tartalmaz névelőt, de mégis határozottnak kell tekinteni, vagyis az határozott állítmányi névszónak, amely megelőzi az igét, nem szükséges határozott névelőt tartalmaznia ahhoz, hogy határozottnak tekintsük. János 1:1-ben a "καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος" (kai theos ēn ho logos) szerkezetben a "θεὸς" (theos) az ige ("ἦν" - ēn) előtt helyezkedik el. Colwell szabálya szerint a "θεὸς" határozott, tehát "Isten", nem pedig "egy isten". Így János 1:1-ben a "θεὸς" határozott és "Isten"-ként kell fordítani, nem pedig "egy isten"-ként.
Harner főbb pontjai:
Kvalitatív hangsúly: Harner szerint a János 1:1c-ben szereplő „theos” olyan erős kvalitatív hatással bír, hogy nem tekinthető határozottnak. Ez a kvalitatív természet azt jelenti, hogy „az Ige” (Logosz) rendelkezik a „theos” (Isten) tulajdonságaival vagy természetével.
Alternatív szerkezetek: Harner több lehetséges görög szerkezetet is megvizsgál, amelyeket János használhatott volna, ha különböző jelentéseket akart volna kifejezni:
A.„ho logos ēn ho theos”: Ez azt jelentette volna, hogy a Logosz és Isten pontosan egyenértékűek, ami ellentmondana János 1:1b-nek („az Ige az Istennél volt”), mert ez személyes különbségtételt sugall.
B. „theos ēn ho logos”
C.„ho logos ēn theos”: Ez azt jelentette volna, hogy „az Ige egy isten” vagy isteni lény volt, amit Harner megjegyzése szerint János nem választott, jelezve, hogy ez nem volt a szándékos jelentése.
D. "hO LOGOS ÊN THEOS"
E.„ho logos ēn theios”: Ez azt jelentette volna, hogy „az Ige isteni volt”, de ez kisebb fokú isteniséget sugallna, amit szintén nem választottak.
Elsődleges kvalitatív jelentés: Harner arra a következtetésre jut, hogy az alkalmazott szerkezet (B. „theos ēn ho logos”) azt hangsúlyozza, hogy az Ige ugyanazzal a természetével rendelkezik, mint Isten, anélkül, hogy azonos lenne az Atya Istennel.
Így Harner elemzése azt jelzi, hogy János 1:1c azt állítja, hogy a Logosz (Ige) ugyanazzal a természetével rendelkezik, mint Isten, anélkül, hogy különálló isten lenne, ezzel cáfolva az „egy isten” értelmezést.
A görög nyelv egyik nehézsége a főnevek és a névelők kapcsolata. A főnévi állítmány előtt hiányzik a névelő, ha az ige előtt áll, akkor nem kap névelőt. A főnévi állítmány az alany természetét fejezi ki, válaszolva arra a kérdésre, hogy mi az alany.
A magyarhoz hasonlóan a görög sem teszi ki mindig a névelőt. A névelő nélküli főnév lehet határozatlan, határozott vagy kvalitatív. A magyar nyelvben az „alma” szó jelentése akkor határozatlan, amikor azt mondom: „Ez egy alma.” Ha viszont azt mondom: „Ez az alma”, akkor a főnév jelentése határozott lesz. Ha csak annyit mondok: „Ez alma”, akkor a főnevet vagy megint határozatlan értelemben használom, vagy kvalitatív értelemben, arra utalva, hogy a kezemben lévő tárgy minősége, jellege, lényege az, hogy alma.
Azzal minden exegéta egyetért, hogy a mondatban a Logosz az alany, Isten az állítmány. Tehát a Logoszról állítjuk azt, hogy Isten, nem Istenről állítjuk, hogy a Logosz. Sokkal fogósabb kérdés, hogy a névelő nélküli „Isten” szó vajon mit jelent ebben a mondatban.
A görög nyelvben nem pont ugyanígy működik a főnevek és névelők kapcsolata, de ez a három jelentés lehetséges, ha a főnév előtt nincsen névelő. Ha megfigyeljük a καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος mondatot, a λόγος (logosz, Ige) főnév előtt láthatjuk a határozott névelőt jelző betűt (ὁ), ugyanakkor ilyen betű nem áll a θεὸς (theosz, Isten) szó előtt. Vajon miért? És mit jelent ennek fényében ez a mondat? Határozatlan, határozott vagy kvalitatív jelentéssel bír a névelő nélküli θεὸς (Isten) főnév?
Jehova Tanúinak fő érve az, hogy a θεὸς szó előtt nincs névelő. Ez egyrészt a görög nyelv mélyebb ismeretének a hiányáról tanúskodik, hiszen abból, hogy nincs névelő, egyáltalán nem következik, hogy a főnév jelentése határozatlan lenne. Másrészt az ÚV fordítás sem következetes ebben, mert a 18. versben az első θεὸς szó előtt szintén nincs névelő, Isten nevét ott mégis nagy betűvel írták (igaz, hogy a mondat elején szerepel, de JT angol fordításában a mondat közepén is nagybetűvel, határozatlan névelő nélkül találjuk).
1933-ban megjelent egy tanulmány a görög névelő használatáról, mely azóta minden görög nyelvtan fontos részévé vált. A szerzője, Ernest Cadman Colwell arra a következtetésre jutott, hogy igék előtt a határozott jelentésű, állítmányként funkcionáló főnevek általában nem rendelkeznek névelővel. A névelő hiányából tehát nem következik, hogy a főnév jelentése határozatlan vagy kvalitatív lenne. A határozott jelentés a kontextusból derül ki, és amennyiben a kontextus ezt sugallja, ne hiányoljuk a névelőt! Ezt azóta Colwell-szabálynak nevezik.
A görög nyelvben a névelő nélküli főnevek használata gyakran minőségi értelemben történik, azaz nem egyszerűen egy entitásra, hanem annak természetére utalnak. P.B. Harner nyelvészeti tanulmánya („Qualitative Anarthrous Predicate Nouns: Mark 15:39 and John 1:1”) rámutat, hogy ebben a kontextusban a „theos” kifejezés minőségi értelmet hordoz, azaz az Ige isteni természetére utal, nem pedig arra, hogy „egy isten” lenne. Ez az értelmezés összhangban van a keresztény hagyománnyal, amely Jézust teljes mértékben istenként, de az Atyától különböző személyként értelmezi.
Harner nem tagadta a Colwell-szabály érvényességét, de felhívta a figyelmet arra, hogy Colwell a határozott-határozatlan dichotómiában gondolkodott, és figyelmen kívül hagyta a kvalitatív jelentésű főneveket. Ráadásul Harner szerint a Colwell-szabályban érintett főnevek 80%-a sem határozott, hanem inkább kvalitatív főnév, és csak 20%-a határozott.
Paul Stephen Dixon János evangéliumában tanulmányozta a névelő nélküli, állítmányként funkcionáló főneveket, és hasonló következtetésekre jutott. Harner és Dixon szakmai körökben elfogadott kutatásai azt a gyanút erősítették, hogy a János 1,1 θεὸς ἦν ὁ λόγος mondatában is inkább kvalitatív, nem pedig határozott (pláne nem határozatlan!) főnévről van szó.
A θεὸς ebben az esetben a Logosz természetét mutatja meg, nem a Logosz identitását. (Emlékezzünk az almás mondatokra: a kvalitatív jelentésnek az „Ez alma” mondat felel meg.) „Isten volt a Logosz.” Nem egy isten volt, nem az Isten volt, hanem Isten volt. A minősége, természete az, hogy Isten. Mondhatnánk úgy is: Istenből van.
Bár a görög szövegben máshol is hiányzik főnevek előtt a névelő, az angol New World fordításban mégsem látunk határozatlan névelőt sem a „kezdet” (1,1. 2), sem az „élet” (1,4), sem az „Istentől” (1,6), sem a „János” (1,6) szavak előtt. Jehova Tanúit kivéve gyakorlatilag az egész szakma egyetért abban, hogy a καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος mondatban a θεὸς főnév nem határozatlan, hanem vagy határozott vagy kvalitatív. Vajon melyik az utóbbiak közül?
Az az érv, hogy a névelő hiánya "egy isten" fordítást követel, nem áll meg, ha figyelembe vesszük az Újszövetség más szakaszait, ahol a "theos" névelő nélkül szerepel, de egyértelműen az egy igaz Istenre utal. Például János 1:18-ban a "θεὸν οὐδεὶς ἑώρακεν πώποτε" (theon oudeis heōraken pōpote) kifejezésben a "θεὸν" (theon) névelő nélkül szerepel, és a legtöbb fordításban "Isten" szerepel, nem "egy isten".
Több Példa a Szentírásban: Számos példa van arra, hogy a "theos" névelő nélkül szerepel és "Isten"-nek fordítják. Például János 1:6, 12, 13, 18 verseiben a "theos" névelő nélkül szerepel, és következetesen "Isten"-ként fordítják. A "theos" "egy isten"-ként való fordítása János 1:1-ben, de nem ezekben a más versekben következetlenséget és teológiai elfogultságot mutat. Ezekben az esetekben az „Isten” névelővel és névelő nélkül is fordul elő, de mindig nagybetűvel írják.
Az olyan versekben, mint János 3:2 és 13:3, valamint Róma 1:21, a "theos" mind névelővel, mind névelő nélkül szerepel ugyanabban a kontextusban. Az NWT mindkét esetben "Isten"-nek fordítja, ami azt mutatja, hogy a névelő hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy határozatlan főnévről van szó.
A "theos" szelektív fordítása "egy isten"-ként János 1:1c-ben, de nem más versekben teológiai elfogultságot mutat a görög nyelvtani szabályok betartása helyett. Például a 2 Korinthus 4:4-ben a "ὁ θεὸς τοῦ αἰῶνος τούτου" (ho theos tou aiōnos toutou) Sátánra utal, mint "e világ istene", határozott névelővel. Az NWT ezt pontosan "az isten"-nek fordítja, ami azt mutatja, hogy a János 1:1 fordítása teológiailag motivált.
Tehát más versek, ahol a "theos" névelő nélkül jelenik meg (például Zsidók 1:8, Titusz 2:13 és 2 Péter 1:1) még mindig az egy igaz Istenre utalnak, nem "egy isten"-re. Ez tovább gyengíti az NWT János 1:1 fordításának hitelességét.
A kis kezdőbetűvel (angolban ráadásul határozatlan névelővel) nyilvánvalóan el akarják kerülni a következtetést, hogy Jézus Krisztus maga Jehova Isten volt. Szerintük Krisztus nem volt Isten, hanem csak egy isten volt, a Jehovánál alacsonyabb rendű istenek „panteonjában”. Fontos tudni, hogy egyetlen fordítás sem követi az ÚV fordítást, sőt, görög tudósok számos esetben kimutatták az ÚV fordítás szakmaiatlanságát és tendenciózus, elfogult voltát.
A szahidi kopt fordítás értelmezése
A szahidi kopt fordítás, amely a 3. századra datálható, különösen érdekes, mivel rendelkezik határozott és határozatlan névelővel. A Jehova Tanúi gyakran hivatkoznak erre a fordításra, amely szerintük „és az Ige egy isten volt” formában adja vissza a szöveget.
Azonban a kopt nyelv szakértői, mint Bentley Layton és Ariel Shisha-Halevy, rámutatnak, hogy a kopt határozatlan névelő nem azonos az angol vagy a magyar határozatlan névelővel. Layton szerint a kopt szerkezet minőségi értelemben is fordítható, például „az Ige isteni volt” vagy „isteni természetű volt”. Shisha-Halevy is hasonló véleményen van, megjegyezve, hogy a kopt nyelvben az ilyen szerkezetek inkább az alany természetére utalnak, mintsem egy határozatlan entitásra.
Wallace szerint a szahidi kopt nyelven a határozatlan névelő használható osztálytagság vagy tulajdonságok, jellemzők megjelölésére, hasonlóan ahhoz, amit a görög nyelvtanban „kvalitatív használat”-nak neveznek.
Példák a kvalitatív értelemre a kopt nyelvben:
János 1:33: „Ez az, aki [egy] Szentlélekkel és [egy] tűzzel fog keresztelni” (Horner fordítása).
János 3:6: „Ami testből született, test, és ami szellemből született, [egy] szellem.”
A János 1:18b-ben a görög névelő nélküli „theosz”-t határozott névelővel fordítják kopt nyelvre: „Isten, az egyetlen Fiú” (Horner fordítása). Ez a következetesség azt sugallja, hogy a kopt fordító valószínűleg isteni tulajdonságokat tulajdonított az Igének János 1:1-ben, nem pedig határozatlan főnévként kezelte („egy isten”).
A görög nyelv sajátosságai és a teológiai kontextus
A görög szöveg fordításának helyessége nemcsak nyelvtani, hanem teológiai kérdés is. A görög nyelvben a névelő nélküli főnevek használata gyakran minőségi jellegű, ami azt jelenti, hogy az Ige isteni természetére utal, nem pedig arra, hogy az Ige egy alacsonyabb rendű isten lenne. Ez a megközelítés összhangban van a keresztény teológia alapelveivel, amelyek szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt részesülnek az isteni természetben. A János 1:1b szerint „az Ige Istennél volt” (pros ton theon), ami egyértelműen különbséget tesz az Ige és az Atya között, de nem utal arra, hogy az Ige alacsonyabb rendű lenne.
Egyéb tudományos vélemények és kritikák
A NWT fordítása nemcsak a görög nyelvtani elemzések, hanem a teológiai értelmezések és a történelmi kontextus alapján is problematikus. A NWT fordítói azt állítják, hogy az „egy isten” fordítás pontosabban tükrözi az eredeti görög szöveget, de ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja a görög nyelv sajátosságait és a keresztény teológia alapelveit. Több neves teológus és bibliai tudós, mint például Murray J. Harris és Robert Harvey Strachen, azt állítják, hogy a János 1:1c helyes fordítása „és az Ige Isten volt”. Ez az értelmezés nemcsak nyelvtanilag, hanem teológiailag is helytállóbb, mivel Jézus isteni természetét hangsúlyozza.
Vezető görög tudósok, mint Dr. William Barclay, Dr. F. F. Bruce és Dr. Julius Mantey egyhangúlag bírálják az "egy isten" fordítást János 1:1-ben, mint nyelvtanilag és kontextuálisan helytelen. Szakértelmük és következetes tudományos munkájuk erős ellenérvet szolgáltat az anti-trinitárius fordítással szemben. Jehova Tanúi félrevezetően idézték és félreértelmezték a görög tudósok nézeteit, hogy támogassák fordításukat, ez tovább gyengíti az NWT fordításának hitelességét.
Phillip B. Harner tanulmánya a minőségi névelőtlen állítmányi főnevekről azt a következtetést vonja le, hogy a "θεὸς" (theos) János 1:1c-ben azt jelenti, hogy az Ige osztozik Isten lényegében és természetében. Phillip B. Harner tanulmányát a névelő nélküli állítmányi főnevekről, különösen János 1:1-ben, a Jehova Tanúi gyakran idézik fordításuk alátámasztására. Azonban Harner következtetései valójában nem támogatják az Új Világ Fordításban (NWT) használt „egy isten” fordítást. Harner ehelyett a „theos” állítmányi főnév kvalitatív aspektusát hangsúlyozza János 1:1c-ben.
Mind Harner, mind Harris, akik kulcsfontosságú tudósok a János 1:1-ről szóló vitákban, valójában támogatják a hagyományos értelmezést, miszerint „az Ige Isten volt”, ami tükrözi az Ige kvalitatív természetét, mint Isten természetével rendelkező lény. Elemzéseik nem támogatják az „egy isten” fordítást, amely teológiai politeizmust vezetne be, amely ellentétes János monoteista keretével. A szélesebb tudományos konszenzus is megerősíti ezt az értelmezést, összhangban a hagyományos nézettel, miszerint a Logosz teljesen isteni és ugyanazzal a természetével rendelkezik, mint az Atya Isten.
Paul Dixon statisztikai elemzés útján arra következtetésre jutott, hogy a névelőtlen állítmányi névszók túlnyomórészt minőségiek, tovább támogatva azt az értelmezést, hogy az Ige teljesen isteni.
William Barclay azzal vádolta az Őrtoronyt, hogy szelektív idézéssel félreértelmezte nézeteit, kijelentve: "Az Őrtorony cikk a gondos vágással az ellenkezőjét mondatta velem annak, amit mondani akartam." Tisztázta, hogy Jézus ugyanazon lényegű, mint Isten, de különbözik az Atya Istentől.
Hans-Jürgen Becker "ein Gott" fordítása a görög szövegben található névelő nélküli "theos" értelmezését tükrözi. Azonban Becker kommentárja azt jelzi, hogy nem tekinti a Logoszt különálló vagy alacsonyabb rendű istennek. Azt látja, hogy a Logosz szorosan kapcsolódik Istenhez, részt vesz a teremtésben, és isteni természetű. Becker hangsúlyozza, hogy a Logosz megérdemli, hogy "Istennek" nevezzék isteni természete és örök előlétezése miatt, ami sokkal inkább összhangban van a hagyományos keresztény nézetekkel a Szentháromságról.
Az Őrtorony gyakran szelektíven vagy kiragadva a kontextusból idézi tudósok, mint például E.C. Colwell, Frederick Danker és C. H. Dodd megjegyzéseit, hogy támogassa az Új világ fordítást (NWT). Ha teljes egészében olvassuk, ezek a tudósok általában nem támogatják az NWT fordításait, különösen azokat a teológiai következtetéseket, amelyeket a Jehova Tanúi levonnak belőlük. Ehelyett ezek a tudósok a nyelvtani lehetőségeket emelik ki anélkül, hogy támogassák az NWT által rájuk erőltetett doktrinális értelmezéseket. Fontos, hogy a tudományos idézetek teljes kontextusát és szándékát figyelembe vegyük, hogy pontosan megértsük álláspontjukat a fordítási kérdésekben.
Az Őrtorony által az NWT János 1:1c fordításának támogatására szelektíven használt és néha félreértelmezett tudósok gyakran nem tükrözik a tudósok szélesebb nézeteit. A legtöbb idézett tudós vagy elutasítja annak a gondolatát, hogy Jézus alacsonyabb rendű istenség lenne, vagy úgy értelmezi a szöveget, hogy az megerősíti a hagyományos trinitárius doktrínát. Azok a tudósok, akik támogatják az NWT fordítását, mint például Jason BeDuhn, gyakran nem teológiai szempontból közelítik meg a szöveget, ami nem veszi figyelembe az Újszövetség szélesebb teológiai kontextusát.
További teológiai megfontolások
A teológiai érvek is fontosak a János 1:1c értelmezésében. A keresztény teológia szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt részesülnek az isteni természetben, így az „Ige Isten volt” fordítás jobban kifejezi Jézus teljes isteni természetét. A korai keresztény hitvallások, mint például a niceai hitvallás, szintén hangsúlyozzák Jézus isteni természetét és egyenlőségét az Atyával. Az „istenség” fogalma nem egy családnevet jelent, hanem az Atyában, Fiúban és Szentlélekben közös, mással közölhetetlen vonások összességét, mint például a mindenhatóság, a mindentudás, az örökkévalóság és a mindenütt jelenvalóság.
Ezekben a versekben János az Ige (Logosz) örök isteni létét és működését mutatja be. Az Ige teremtetlen, öröktől fogva létező, és az idő kezdetén már jelen volt. Ez ellentétben áll azokkal az eretnek nézetekkel (például az ariánusokkal), amelyek szerint az Ige egy teremtmény volna.
A "Logosz" szó, amelyet János evangéliumában találunk, különböző módokon fordítható: „Ige“, „Szó“, vagy „Bölcsesség“. János apostol a "Logosz" alatt Isten egyszülött Fiát érti, aki az Atya kebelében van (János 1:18), és aki örök élet az Atyánál (1 János 1:1–3). A Jelenések könyvében a "Logosz" Isten Igéjeként jelenik meg (Jelenések 19:13), aki eljön ítélni az istenteleneket.
A "Logosz" szó jelentése a görögben "gondolat", "fogalom", "szó", és "beszéd". János az Igét a Szentháromság második személyeként, Isten Fiaként és Krisztusként értelmezi. Az ószövetségi és más ősi szövegekben az Ige gyakran Isten bölcsességével vagy személyesített szavával azonosítható.
Az Ószövetségben a "Logosz" kifejezés a "bölcsesség" szinonimája (Példabeszédek 8:12, 22; Bölcsesség 7:21; Sirák fia 24), és Isten Fiaként is ismert (Példabeszédek 30:4). A Messiásra, mint Isten Igéjére és Fiára való utalás is megtalálható a zsidó irodalomban, például a kálai fordításokban.
A "Kezdetben" kifejezés a Példabeszédek 8:23-ban található magyarázattal összhangban áll, ahol a bölcsesség örökkévalóságára utal. Ez a kifejezés tükrözi a Teremtés 1:1-et, jelezve, hogy a Logosz a világ teremtése előtt létezett. A "kezdet" kifejezés itt minden teremtés előtti időre utal, hangsúlyozva az Ige (Logosz) előző létezését. János az "kezdetben" kifejezést használja, hogy hangsúlyozza az Ige örökkévalóságát és teremtetlenségét. Az Ige már létezett a világ teremtése előtt, és nem időben jött létre. János tehát azt hangsúlyozza, hogy a Logosz (Ige) örökkévaló és Isten természetével rendelkezik.
János nem azt mondja, hogy "Istenben" volt a Logosz, hanem "Istennél", ezzel kifejezve a Logosz személyiségét és megkülönböztetve őt az Atyától. A "πρὸς" (pros) prepozíció intim és személyes kapcsolatot sugall. Ez azt jelenti, hogy az Ige szoros, szemtől szembeni kapcsolatban volt az Atyaistennel, jelezve a megkülönböztetést, mégis az intim kapcsolatot. János hangsúlyozza, hogy az Ige "Istennél" volt, ezzel kifejezve az Ige és az Atya közötti legbensőbb kapcsolatot, miközben megőrzi a két személy különbözőségét. Az "Isten" itt az Atya személyét jelenti, nem csupán isteni lényegét.
Bár a Szentlélek kifejezetten nem kerül említésre János 1:1-ben, implicit módon benne foglaltatik az Atya és a Fiú viszonylatában, ahogyan később János 16:13-ban említést tesz róla.
János evangéliuma prológusában Jézus Krisztusról mint Igéről (Logoszról) beszél. Azt állítja, hogy a Logosz kezdetben, mikor minden létrejött (ἐγένετο), már volt (ἦν). Nem is akárhol, hanem Istennél (πρὸς τὸν θεόν). Ezután váratlan fordulattal hozzáteszi: „és Isten volt a Logosz” (καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος).
Az állításban ("Isten vala az Ige") az "Isten" az állítmány, amit a görög nyelvben a névelő hiánya jelez. Az "Ige" a tétel alanya, így a mondat értelme: "Az Ige, mely öröktől Istennél volt, isteni természetű és mivoltú". Ez az értelmezés összhangban van az Újszövetség többi részével (Róma 9:5; Zsidókhoz írt levél 1:2–13), ahol az Ige örökkévalósága, személyisége és isteni természete van hangsúlyozva.
Következtetések és teológiai értelmezés
Az Ige örökkévalósága: János 1:1 kifejezi, hogy az Ige (Logosz) öröktől fogva létezik, még a teremtés előtt is.
Az Ige személyisége: Az Ige személyes létező, nem csupán egy elvont fogalom vagy tulajdonság.
Az Ige isteni természete: Az Ige osztozik Isten isteni természetében és létében, teljes mértékben isteni.
Ez a hagyományos keresztény értelmezés megerősíti a Szentháromság tanát, miszerint az Atya, a Fiú (Logosz), és a Szentlélek egyaránt Isten, mégis különálló személyek. Az "Isten volt az Ige" kijelentésben az "Isten" az állítmány, míg az "Ige" az alany. Ezzel János kifejezi, hogy az Ige isteni természetű, de megkülönböztethető személy az Atyától.
Az Ige örökkévalósága, személyisége és isteni természete összhangban áll a keresztény Szentháromság tanával, amely szerint az Atya, a Fiú (Ige) és a Szentlélek egyaránt Isten, de különálló személyek.
Jehova Tanúi tehát, amikor János 1:1c-t úgy fordítják az Új világ fordításban (NWT): „és az Ige isten volt.”, ez a fordítás azt sugallja, hogy Jézus egy különálló, alacsonyabb rendű isten, aki különbözik az egy igaz Istentől, Jahvétól. Ez a nézet problémás, mert több isten fogalmát vezeti be, ami ellentmond a bibliai monoteizmusnak.
A Biblia ugyanis számtalan helyesen kijelenti, hogy Jahvén kívül nincsenek más "istenek": 5Mózes 32:39, 5Mózes 32:21, Ézsaiás 43:10.
A JT értelmezése teológiai következetlenségekhez vezet:
Nincsenek istenek Jahvén kívül (5Mózes 32:39).
Jézust Istenként azonosítják (János 1:1).
Ezért Jézusnak Jahve Istennek kell lennie.
A bibliai kontextus és a teológiai elemzés azt mutatja, hogy Jézus nem lehet „egy isten” az igaz Isten mellett. Az NWT által János 1:1c-ben használt „egy isten” fordítás ellentmond az Írások egyértelmű monoteista tanításának. Ezért a hagyományos „az Ige Isten volt” fordítás pontosan tükrözi Jézus istenségének bibliai doktrínáját és az Istenség egységét.
Összefoglalás
A János 1:1 "az Ige egy isten volt" fordítása nem támogatott sem a görög nyelvtan, sem a kontextus, sem a tudományos konszenzus által. Az "egy isten" fordítás, amelyet az Új Világ fordítás (NWT) használ, egy alacsonyabb rendű, teremtett lényt sugall, amelyet sem a görög nyelvtan, sem János prológusának kontextusa nem támogat. A görög nyelvtani szabályok és a kontextus minőségi értelmezést sugallnak, nem pedig határozatlan névelős értelmezést. A nyelvtani szabályok következetes alkalmazása, a kontextuális elemzés és az elismert tudósok véleményei megerősítik a hagyományos fordítást, amely szerint "az Ige Isten volt".
Az Ige, vagyis Jézus Krisztus, nem teremtmény, hanem öröktől fogva létező, isteni személy, aki az Atyával való legbensőbb kapcsolatban van. Ez a keresztény hit alapvető tanítása, amely az Újszövetség más részeivel is összhangban áll. Ez támogatja a Szentháromság tanát és Krisztus teljes istenségét, ellensúlyozva az anti-trinitárius értelmezést.
A János 1:1 különböző fordításainak és tudományos kommentárjainak elemzése, beleértve a kopt változatot is, egy olyan konszenzust tár fel, amely hangsúlyozza a „theosz” kvalitatív természetét János 1:1c-ben. Ez a kvalitatív értelmezés azt jelzi, hogy az Ige (Logosz) osztozik Isten isteni természetében, összhangban a monoteista teológiával. Félreértések és szelektív idézetek félrevezetésekhez vezettek, de a tudományos és kontextuális bizonyítékok a hagyományos fordítást támogatják: „az Ige Isten volt”, amely az Ige isteni természetét hangsúlyozza anélkül, hogy politeizmust sugallna.
Az Új világ fordítás megoldása több szempontból is problematikus. A görög nyelvtani és szintaktikai elemzés, a kopt fordítás részletes vizsgálata, valamint a tudományos és teológiai érvek mind azt támasztják alá, hogy a hagyományos „és az Ige Isten volt” fordítás pontosabban tükrözi az eredeti szöveg jelentését és a korai keresztény hitet. Az „egy isten” fordítás figyelmen kívül hagyja a görög nyelv sajátosságait és a keresztény teológia alapelveit, és olyan értelmezést kínál, amely nem áll összhangban a keresztény hitvallásokkal és a Biblia többi részével.
«Az Egyház azoknak az embereknek társasága, akiket ugyanannak a hitnek vallása és ugyanazoknak a szentségeknek használata kapcsol egybe a törvényes pásztoroknak, kivált Krisztus földi helyettesének, a római pápának fősége alatt»; ez a meghatározás a látható elemet és a hierarchiai jelleget domborítja ki szemben az újítók tévedésével. "/Schütz Antal: Az Egyház/
Ezt is írja:
Téves meghatározások. 1. Akülönféle katarus eretnekségek (montanisták, novaciánusok, donatisták, albiak, fraticellusok stb.) szerint az egyház a megigazultak (tiszták, χαθαροί) gyülekezete;a predestinaciánusok (Wiclif, Hus, Kálvin, részben a janzenisták) szerint az előrerendeltek együttessége. Mindkét fölfogásban az Egyház láthatatlan és meghatározhatatlan társaság, mely csak igazakat ölel föl; míg katolikus igazság szerint az Egyház a földön jókat és rosszakat egyaránt összefoglaló látható társaság (corpus permixtum).[1] Az Egyháznak ez a felekezeti (szektárius) fogalma tagadja, hogy az Egyház szüli és szenteli a Krisztus-hivőket és fordítva azt állítja, hogy a hivők illetőleg a szentek szülik az Egyházat mint szentek szövetségét. 2. Luther szerint az Egyház az igazaknak (előrerendelteknek) az a gyülekezete, ahol helyesen hirdetik az evangéliumot és szolgáltatják a szentségeket; tagjai az egész földön szétszórt igazak; ismertetőjelei a tiszta evangéliumi tan és a szentségek."
Nos, mivel a kérdés az, hogy hogyan azonosítható be az Isten egyháza,amit a tulajdon vérén szerzett, így a választ az apostolok tanításában kell keresni. Ezt sem Schütz Antal,sem Luther Márton nem jogosult felülírni.
Mivel a kérdés nem az volt, hogy a katolikus vagy a református igazság szerint mi az egyház,hanem az, hogy kik alkotják az Isten eklézsiáját a választ azok tanításában kell keresni, akik a Khrisztosz Isten és az Úr Jézus követői voltak földi életükben.
Róma 8:1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint. 2 Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. 5 Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. 6 Mert a testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. 7 Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. 8 Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. 9 Ti azonban nem test, hanem Szellem szerint éltek, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. 13 Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, éltek. 14 Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. 15 Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! 16 Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
Mindezekből az következik, hogy Isten Eklézsiája csakis a Szentszellem Isten által megigazított újjászületettek eklézsiája lehet.
A különféle tévtanítók által létrehozott, a világi hatalmak által jóváhagyott intézmények,amelyekre megtévesztés ürügyén az Egyház, ill. Anyaszentegyház megjelölést alkalmazzák, nem engedik meg tagjaiknak, hogy Isten törvényének engedelmeskedjenek. Ezekben az egyházakban az Isten Törvényét meghazudtoló
tévtanítóknak kell engedelmeskedni.
Aki azt szeretné, hogy megigazuljon és újjászülessen a Szentszellem Isten által,
annak el kell hagynia az Isten Törvénye ellen harcoló, hazugságokat hirdető tévtanítók által létrehozott egyházakat, mert semmi közössége Isten Eklézsiájának hamissággal,
ahogyan a világosságnak a sötétséggel.
2.Kor.6:14Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?15És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?16Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.17Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,18És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.
Azt ugye tudod, hogy ez az idézet A vallás jövője című Őrtorony-kiadványból származik. Azért pont te, aki eddig szidtad az Őrtornyot, most mint megbízható forrásként hivatkozol rá, ez vicces."
Nem tudtam, hisz nem a kiadványukat idéztem.
Mindenesetre ők is más forrásból idézik. Tehát nem a sajátjuk.
