Kultúr zenehallgató így nyilatkozik! Örülök megosztottad velem nem azonos érték ítéleted az after TD történésekről!
Ha vissza emlékezünk a DM5 már úgy készült, hogy jerome nem volt már a TD tagja, de emlékszem jó volt látni a lemezen talán 2010 körül, hogy - Tangerine Dream - composed, edited Edgar and Jerome Froese - Hivatalos anyagban a DMV-ön kollaboráltak utoljára apa és fia. Bár szerintem ezek 95% Jerome munkái, már sokszor írtam Edgar a régi mesterszallagokat biztosította fiának, illetve gondolom menedzselte. Akkori időkben a TD koncertek nagy része a Dream Mix tételek előadása és koncert átriarata volt diaporáma vetítéssel. A zenészek nem pózoltak mint napjainkban (kabátos-sálas ember), akár a 70-es években Bauman-ék sötétben oldalt tették dolgukat a nagy kivetítőn és a zenén volt hangsúly.
A Pecsa-ban is 1997-ben a koncert jó nagy blokkja az addigi DM verzéket vonultatta fel, emlékszem végig lúd bőröztem. Edgar kb. 4m-re ült előttem szerényen félre húzódva a színpadon. Személyes TD élőzenei csúcsom ez volt, melynek markáns eleme volt Jerome és munkássága is. Ebben az időben még TD-nek tekintettem a produkciót amit hallok, látok. 2012-ben a MÜPA-ban TD koncerten voltam, de nem éreztem magam TD koncerten. Már kiderült azóta, nekem az már nem TD volt. De legalább Edgart ott láthattam utoljára élőben. Kár Jerome már nem állt mellette (sőt akkortájt szakadék volt közöttük), hanem mindenféle koncert zenészek volt a csapat körülötte. Köztük TQ, H stb. Utóbbi hegedűt is szétzúzott a színpadon, nekem nagyon idegen volt az egész. Akkor még Edgar volt a szpotban idősen, a vitatott zenészek semmi egyéni ízt vagy színezetet nem építettek be a főként Edgar produkciókba. Jól profin zenéltek ennyi. Linda Spa pl. szerintem fantasztikus előadó megállapítottam, de nekem a TD-ben a saxophone valahogy mindig testidegen volt hangzásban. A fuvola jobban bele passzolt volna. Volt ott virtuóz fiatal gitáros, az imádni való Iris dobolós csaj, akit élmény volt nézni koncerten, mert mintha nász közben extázisban lett volna úgy dobolt stb. De ez egy már számomra Edgar által vezetett cirkusz volt, minden tiszteletem ellenére. Ez azóta sem változott csak nincs Edgar.
Kicsit ezt a számomra utolsó TD korszakot 2007-ig sírom vissza, ezért jó nosztalgia minden DM album újrahúzás. Meg talán Jerome kicsit feltámad ez által válság állapotából, hátha lesz még motivációja komponálni. Mindenesetre, eme tettével ő is ápolja és képben tartja a TD kultuszt! Úgy látom kezd motiválódni és jelzi is érzi sokunk lojalitását. Hátha még kipattan pár dolog részéről!
Amúgy a héten volt az általam is kedvelt Far Side of the Face albuma megjelenésének évfordulója, ez is remek darab, totál Jerome világa melyből lejön milyen fáról hullott le az alma és olyan messzire azért nem gurult el :-)
Nem akarom a Jerome témát is túl tolni, de szerintem Neki megvan a markáns saját védjegy zenei világa és hangzásvilága. Rögtön tudom ez Jerome mű. Annó Stutgard egy városi rendezvényén a parkban játszotta egy DJ le pakoláskor a DM2 album egy nem TD feldolgozásos track-jét, akkor még nem is tudtam a lemez megjelenéséről és azonnal oda kaptam a fülem és mentem a hangládák felé ez Jerome futam, mely mindig is tetszett. Másnap a város központi nagy lemezboltjában csengettem is le kasszában a pénzt a DM2 frissen megjelent albumért és mellette volt a Soundmil Navigator album melyet ott fedeztem fel a boltban mint 70-es évekbeli addig nem kiadott új téma.
2000-et írtunk tavasszal, nekem ünnepnap volt :-)
Na ezeket az izgalmakat és örömöket hiányolom 2007 óta. De idén Baumann, Haslinger bácsik és Jerome is megbombáz ismét valami értékkel, ami nekem bejön és TD közeli.
Nálam ebbe nem sorolható be TQ munkássága, ennyi a szubjektív megfogalmazás általi értékítélet. Sajnos nem tudom nem rosszallóan nézni ahogy teszi amit tesz, de ez az ő döntése. Szerintem markáns zenei védjegye soha nem lesz, már írtam 20 év alatt nem alakult ki, akkor kicsi az esélye most fog.
De értékelem ha valaki felvállalja nem távoli TQ minden tétele számára és elfogadom. De uyge ez nem TD ? :-)
Én WAV verze formában töltöttem le, na meg mp3 és az én rendszeremen a mi nappalinkban nagyon jól szól. Az original DM4-es album is remekül szól 2004-ből, a remix nem rontott rajta, apró elemeket színezett tovább Jerome. De tulajdonképpen az akkori 3 bónusz track-et meg toldotta 6db-al, amelyekből három online volt megismerhető előzőleg. Így tulajdonképpen lett egy 2 CD-nyi DM4 anyag az első klasszikus TD DM futamokkal a 2. Jerome 2000-es évekbeli futamaival nyomokban beépített TD klasszikusokkal. A végén a Rising Runnert még egy verzével újra gombolta a Cyclone-ról ahol nem hagyta le SJ vocal elemeit. Jópofa, remek.
Nagyon élvezetes, számomra legalábbis. Várom a DMV átgyúrását esetleges további kiadatlan tételekkel az is kedvenc.
Arra, hogy "semmi esetre sem", azért ne fogadj nagy tétben ;) Az egyik pluszt én tettem rá, mert szerintem is nagyot zenéltek, és ebben Adrian mellett Thorstennek is elévülhetetlen érdeme volt. (Mondom ezt úgy, hogy az elejéről sajnos lemaradtam.)
Nem mindegyik Thorsten-kollaborációt követtem figyelemmel - láttam/hallottam szvsz jobbakat és kevésbé sikerülteket is. Nem tudom, e session-ök üzletileg mennyire sikeresek, az általam hallottak közül 2-3 az, amit többször is élvezettel végig tudnék hallgatni.
A TD létjogosultságával kapcsolatos felvetéseket elgondolkodtatónak tartom, különösen úgy, hogy nem jönnek az Edgar keze nyomát viselő, korábban beharangozott megjelenések. Thorsten, Ulrich és Hoshiko savazását viszont megalapozatlannak és méltatlannak tartom. Diplomatikusra fazonírozott soraimat azzal zárom: továbbra is olvasom a fórumot, de vitázás helyett inkább zenét hallgatok. A témánál maradva: a múltkor egyszerre szereztem be Jerome DM-szériáját, amelyek közül szinte minden nap meghallgatom valamelyiket, az újabb track-eket többször is :)
Miért kéne vigyáznom :-) Igaz akkor már 4 vélemény vs 3 kb. az állás (Bocs Pergamoon is megtisztelt minket 5vs3). Tessék bátran felvállalni ha valakinek más a véleménye és 100% TD élménynek éli meg a számomra szürke eminenciás profi előadó művész zenész tételeit. Nem vetek meg senkit érte, sőt hátha GG-én kívül olvashatok más zenekedvelőtől is kifejtést, hol keressek izgalmat, értéket abban, amiben nem hallok, nem látok! De ha nem is győz meg azt érzékelem sokakat elér ez a fajta zenélés, mert sajnos egyéniséget, zenei védjegyet én nem hallok bele.
Tényleg írjatok többen akik eddig passzív módon olvasva a témát GG érvelésével egyetértve nagyra becsülitek és élvezitek ami 2015-óta születik, történik és ebben a formában!
"De itt az általad egykoron felrakott tök jó banner képet is nézve, nem értem miért rugózunk ennyit ezen a személyen"
Itt tárgyi tévedés van:nem GG rakta fel,hanem onogur nevű topiktárs készítette,és intézte el,hogy az indexesek feltegyék.Tudom,mert az ambient forum logóját is ő csinálta.Ráadásul az előbb volt kész,mint ez.
Egyébként nagyon vicces ez a TQ téma annak függvényében,hogy hétfő óta csak TD classicot hallgatok.:))
Azért GG nincs egyedül - ketten lájkolták a beírását, tehát már legalább 3-an vannak, akik ezt így, ebben a formában elfogadják, úgyhogy vigyázz mit írsz :)))
De nem, mert Yoko Acquaye megalkotta azt a mítoszt, hogy Edgar így akarta, TQ-nak meg passzol. Nem szeretem Ulrich zenéjét, de szerintem nemhiába ö nem a TD névvel páváskodik. Ö mindig is US maradt, nem a TD egyik tagja. Igen, mert neki már nem kell a hírnév, de TQ-nak igen - és jó úton van, hogy meglelje. A kiscsajról nem is szólók - meg se látom az egész kontextusban. Ö csak ott van, mint egy kis pohár saké egy ótvar Nyugat-Európai kisvárosban.
Maradjunk annyiban,ha TQ-ban meg a többi zenészben maradt volna egy szemernyi jóérzés,akkor Edgar halála után önként elhagyják a TD-t.Kár ezt ragozni. Nyílván Te azért is kedveled,mert személyesen ismered,ez sokat számit. Viszont eredeti nincs benne,ez tény és való.Jó zenész,de nem eredeti.
De nem gyűlölöm, csak nem kedvelem a TD brand kihasználását és nem érint meg amit produkál. Nem TD ennyi! GG leírtad ismét ő hatalmas TD szerű élményt adott számodra, ok. Nekem sok más előadó adott TD szerű élményt tetszően élő zenei produkcióban. Azon előadók szimpatikusabbak, mert vállaltan TD követők, de nem burkolóznak a brand-be.
Valami ilyesmi, már sokadjára. GG írtam már ha nekem valaki elmagyarázza mekkora élmény számára valami és ez remek, az sajnos nem jelenti azt a már felvázolt egyszerű humán zenei szűrő szintemen átjön. Rendre bele szenvedgetek TQ mindenféle produkciójába és nem, egyszerűen nem. És ezen mosolygok GG ügyes vagy :-)
Mert ha TQ általi zenei élményeidet rendre nem osztod itt meg velünk, amiket én elfogadok neked csúcs, de mégis eléred már 100 hasábon elemezzük a csávót a TD fórumon pusztán azért, mert oda meri biggyeszteni ő a TD.
Így soha nem lesz vége :-) Lassan nem olvasnak minket négyünket itt, unalmas lesz a TQ téma. TD fórum, ezért próbálkozom a TD nagy történelmének témáiban is írogatni. Ezt fogadd el TQ nekünk sokunknak nem releváns TD vonatkozásában. Ha egy másik ambient fórumon menne róla az agyalás én nem is olvasom. De itt az általad egykoron felrakott tök jó banner képet is nézve, nem értem miért rugózunk ennyit ezen a személyen?
Nem kell reklámozni, mert láthatóan nem jön be, az eddig megnyilvánuló olvasóság nagyobb része nem fogadja be, akármekkora élmény számodra.
Én mondom már ne TQ-val foglalkozzunk ennyit egy TD fórumon. Tényleg a Shulze vagy bármely felvetett topik érdekesebb lehet és köthető a nagy TD kultuszhoz.
Nem írtam volna már a fentieket, ha azt látnám GG a posztod után x-y vagy min. a forumozók közel 10-20% hasonlóan azonnal ugrana, - igen GG remek, imádom a TD-nek ezt a korszakát és TQ zsenialitását- posztok erősítenék élmény leírásod. De nem látom a rajongás bázist, itt úgy tűnik magadra maradtál vagy legalábbis nem markáns az érdeklődés ezen zenei fejleményekre. Vagy a TQ TD vonalú elismerését, sokan félve kritikus esszink okán, nem merik, nem szeretnék kimutatni. Bár ezt kétlem, inkább nem az embereket kiemelten TQ egy TD fórumban.
Akkor meg minek reklámozni. A világháló TQ-val együtt tucat hasonlót feldob, meghallgatjuk egy-némely új szüleményt, koncert megosztást és véleményezzük. Leírtuk már sokan, ebben az ömlenybe profi zenész módjára TQ tökéletesen beleillik. A profit itt az üzleti szempontra is értem nem csak előadói. De nem kéne állandóan szpottba helyezni, nem akkora zenei hullám indítás amit ő csinál.
Túl sokat beszélünk itt róla, persze ha igény tegyük, én már váltanék témát. Jelzem :-) Persze posztold, szabadság van itt csak bármit bedobsz az ügyben kritikai vélemény alá kerül, mert ez a TD fórum HUN :-)
Ne túlozz, a szégyenfolt túlzás! Maradjunk abban rengeteg TD zenét hallgató emberben visszatetszést kelt, pont azon okból, amiket fel soroltál (teljesen osztom érvelésed), de nem szégyenfolt, hanem egyszerűen out of TD tekintünk 2015 utáni ténykedésére és rosszaljuk, hogy TD-vel próbálja magát promózni. Kiderült, ezzel sokan így vagyunk.
Gyűlölt? Legfeljebb nem köt le amit alkot, de örülök ha zenei élményben részesülsz általa. Mindenki lelje meg kedvenc zenei előadóit, komponistáit és zenei irányzatát. Én is és mások is ezt teszik. Arról nem tehetek neked élmény-katarzis, nekem unalom. De gyűlölettel soha nem írtam róla, leg feljebb pár számomra visszatetsző jelenséget vázoltam fel, amiben ő résztvállal. Hogy nálam miért nem történik meg a csoda alkotói útja vonatkozásában? Nem tudom, nem ér el egyenlőre, sőt távolodik.
De annak külön örülök ha saját személyes karrierje kapcsán aktívkodik. Helyes, keresse útját és mint látható lesz, akiknek nagyon tetszik és lesz már kimondottan személyéhez köthető rajongói tábora. Hajrá, sok sikert a produkciókhoz!
Ha hangulat idézés 78 TD az is jó, épp tegnapelőtt hallgattam meg egy 1978 TT bootleg koncert igen pocsék minőségű felvételét három hosszú tétellel. Nagyon érdekes volt a SJ féle dszemmellés KK dobolással, nekem még tetszik is, kicsit terjengős az adott időszak koncert témái, nagyon a jazz formációk működése elvén nyomták. Edgar kapott is miatta kritikát és hiába a FM remek album sikere, megijedvén a vegyes visszajelzés kapcsán a -Quichotte- koncertek idején gyorsan vissza ugrott 77-es önmagukhoz, igaz Schmoeling nyitó zongora futama előrevetítette valami változás mégis lesz. A többit tudjuk a legnagyobb közönségsikert és a TD csúcsát érték el 82-84 között, mely ismételhetetlen.
Szóval érdekes ez a 77-80 közötti TD korszak is pláne, hogy kalózfelvétel is ebből az időszakból a leg kevesebb. Nekem tetszik, de hát én ugye progrock fun is vagyok,de tudom sok TD rajongó a Cyclone albumot eléggé félre sorolja és ritkán hallgatja.
Most, hogy DM4 remixen újból felcsendült a - Rising Runner - ismételten rájöttemén imádom. A lemez B oldalát egy remek tételnek tartom, ott KK dobolásával. Nem kár 78-79-ért sem, kellett a TD történelemben az előrehaladáshoz.
Mint már 100x leírtam, pont ez a baj TQ-val - NEEEEEEEEMMMMMMMMMM EREDETIIIIIIII!!!!!!!!!!!
Semmi innováció nincs abban amit csinál, jó Krautrock-utánzatai, jó Cyclone-Tour utánzatai, jó Mothers of Rain-utánzatai, jó LOART-utánzatai stb. stb. vannak, de SEMMI, DE SEMMI EREDETI!
Mit keres akkor a TD-ben, ami egy folyamatosan magát megújító Project volt (mondjuk 2006-ig - Jerome távozása - biztosan). Aztán egy Edgar szóló Project lett, amit már analizáltunk a Dream Roots Vol. 5 kapcsán, és Edgar halála után meg egy BS / Ktautrock tribute banda lett. Nem hiszem, hogy Edgar ezt szerette volna! :(
Most kérlek ne gyere azzal, hogy a Behind egy TQ szóló Project - ott virít a TD név, azért szeretik az emberek, mert a TD tagja.
A Picture Palace Music-nak mekkora sikere volt, még TQ TD-be való belépése elött és után is? Szinte semmi. Ott volt valahol a többi "saláta"-együttesek között (vagyis keveri a Prog-Rock-ot, a BS-el, meg a Krautrock-al, de azt is rosszul - és TQ ugyanezt csinálja most a TD-ben:(
Húzzon vissza a PPM-jében és azzal érjen el világhírnevet (mondjuk most már lehet sikerülne neki, mivel soha sem felejtené el ráírni a PPM-es cuccokra, hogy "former TD member":(
Engem sajnos nem tudsz meggyözni TQ-val kapcsolatban. Számomra (és szerintem sokak számára) egy szégyenfolt marad a TD történetében :(((
A gyűlölt pária, Thorsten tegnap Adriannal, a dobos barátjával valami iszonyú nagyot zenélt. A srác egyébként itt volt a TD-vel az A38-on is, csak barátságból eljött velük. Az egész teljesen a 78-as turné hangulatát idézte, csak sokkal jobban: hihetetlen lendület és energia, végig.
Nahát! Követlek! Nagyon rég hallgattam az Electonic Meditationt. Én a 90-es évek végén hallottam először. Még a Marx téri kis lemezboltba jártunk zenékért. Akkor jelent meg az Optical Race és nekem még a Le Parc is szinte emészthetetetlenül populárisnak tűnt, TD ami rövid tételekből áll?! A Phaedra és a Poland határolta TD univerzum volt az alap számomra. Nehezen emésztgettem az kezdeti TD-t, de még az év telén teljesen behúzott az első két lemez. Egy TDK chrom 90-es kazira lett felvéve. Egyik téli este elkezdett havazni, fogtam a walkmanomat és elindultam... máig élénken él bennem, ahogy a csendes esti hóesésben a hangok dallamokká álltnak össze, ahogy a hópelyhekből lepel lett. Szóval nosztalgia.
Reggel azon gondolkodtam,hogy mikor jelent meg az Electronic meditation napra pontosan.Erre kiderült,hogy pontosan 50 éve.Legalábbis a google szerint. Ilyet! Most hallgatom.Asszem TD hetet tartok ennek tiszteletére.:)
Élvezettel olvastam végre háttérbe helyeződve az érdekesebbnél, érdekesebb gondolat füzéreitek. Néha jobb csak olvasónak lenni :-)
Két érintett témához elmélkednék én is, próbálom nem túlzott bő lére ereszteni, pláne végül általatok szinte kifejtésre is került hol az egyik, hol a másik topik társ által alap gondolatom.
TD vs Shulze ( nem is szabadna vs hanem nevezzük úgy párhuzam)
GG-vel egyetértve nem is szabad a direkt összevetés, az egyik egy sok személyiség által formált pulzáló műhely, míg a másik egy karakter és személyiség egyéni produkciója szintén pulzálással.
Mindkét label zenetörténeti alap és ne feledjük együtt kezdték (Electronic Meditation) és együtt kerestek új zenei irányt. Abban is osztom GG véleményét inkább, mind Denon-X -ét, hogy noha a KS diszkográfia is sorakozik nálam is, sőt pont tegnap előtt hallgattam meg egykori kedvencem a Mirage albumot, és igaz KS napjainkban is alkot elmélyült dolgokat, de ő meg pulzálva sokszor ezt rengeteg felhígító album közé hozza be. Állítom a KS diszkográfia súlyosabb lenne ha lecsontoznánk 20-25 jelentős albumára. Sajnos a többi tucat épp olyan munkásság hígító, devalváló (GG után) , miként Edgar tette életművével a 2000-es években. Nem véletlen KS esetén is nálam a klasszikusabb érdemlegesebb albumok forognak időnként.
Saját hozzáfűzésem, hogy amellett nem szabad a két féle alkotói kört direktben összevetni, KS réteg maradt a rétegzenében. Az tény TD-t sokkal többen hallgatnak mint KS-t. KS pont a 82-es budapesti koncert előtt az egykori IM magazinban szólt be a BS chip fesztiválon szintén fellépő TD-nek, hát van aki letért az útról és a közönségsiker felé fordult. Ugye Chip Festival 82 mindketten felléptek. Erre akkor is mondtam magamban, savanyú a szőlő. Igen a TD akkor került a közönségsiker csúcsára és már arénákat megtöltöttek és kösz ha olyan az útról való letérés amelyet a Schmoeling korszakban tettek igen prog rockból->poposabb irányba az nekem OK 100-ra bejön :-) Szóval KS mohikán harcos, tisztelem, de nem véletlen nem tudott a rétegen belüli rétegből jobban kitörni. A TD lett a zászlóvivője a BS-nek!
Noha a 70-es években még a TD is színház termekig jutott el, miként KS is.
Itt térnék át az USA témára, melyhez van még gondolatom.
Vegyünk egy tehetséges kicsit avantgard formációt: ami egy budapesti romkocsmában 40-50 felpaprikázott fiatal érdeklődő, az Amszerdamban vagy Londonban ect. egy 500-1500 fős klubkoncert izgatott hallgatókkal (pl. A38 szint) , az az USA legkisebb államának közepes városaiban is 2-4000e fős kis aréna vagy színház nézőtérrel. Ez a helyzet, az arányok és amit lentebb taglalok tovább.
Tehát a 70-es évekbeli TD USA tour nagy siker volt, kajálták a Yenkik akkor még az analóg gótikát, de nem nagyobb arányban mint Európában csak hát ott minden más. Sok európai csapat tehette meg tömeget mutató színházfotókkal a sikerük bemutatását, de a gyakorlatban USA mércével ezek apró események voltak.
Az amerikai olvasztótégelyben a sokféle náció és kúltúr mix egy nagyon nyitott és befogadó hallgatóságot jelent, ott senki nem hökken meg egy extrémebb avantgard produkció végett, miként az utcán is bármit felvehetek nem bámulnak meg. Ez egy nagyon pozitív dolog és sok európai művész kiélvezhette. Lásd The Beatles. Párizsban fanyalogtak, majd az USA-ban arénákban tomboltak rájuk. Ez ami nagyon jó az USA-ban és rengeteg zenészt elvarázsol aki oda viszi művészetét.
De jön a kettősség és fekete leves. Mint írtam csak amíg nagyon új friss megy a zsezsgés és becsapósak a telt házak az ország népességéhez viszonyítva, másrészt mihelyst két-három embernél több jobban érdeklődik a produkció iránt azonnal ráfonódik az üzlet és azonnal kiöli azt az egészből, amit az adott előadó hozott magával más kontinensekről, nagyon kevés kivétellel. Ez történt a TD-vel is amikor Edgart bekebelezte az USA tömeg filmgyártás és zene igénye és igaz bevétel jelent meg az addig igen gyenge költségvetésű formációnál, ellenben levette a fókuszt mint mindenkinél szinte az alap művészi tevékenységről! Ez a fekete leves, főleg a hallgatók és rajongók oldaláról nézve. Ebbe az ipart szolgáló zenélésbe fáradt bele Schmoeling és Franke is.
Vicces, mert a BS egyik fő törekvése volt, hogy túl az afrikából érkező és amerikán átszövődő blues alapú zenén valami teljesen európai modern kortárs dolgot hozzanak létre! Ez sikerült is akár az Atem-et vagy akár a Rubycont hallgatjuk. A Cyclone és FM már progrock elemeket vonultat fel és 80-tól meg TD módjára felültek a POP vonatra. Na ez mind az amerikai mételyezésnek köszönhető.
Rengeteg zenészt mint a narkó által fertőződött meg az USA métellyel, pár magyar könnyűzenei példa: Bartha Tamás, Laux József, Horváth Charlie ect. a vége a legtöbb esetben beszürkülés vagy targédia lett kint vagy hazatérés. Vagy Haslinger, Baumann bevétel egzisztencia tehát siker, de hová tűnik a művészet. Ez a gondom az USA métellyel, amikor az üzlet rárepül egy értékre.
Zárásnak a TD-t azért szeretem, mert azért mégis európai tudott maradni a pop-rock betétek ellenére, ezt igazolja a Dante trilógia és sok más és valljuk be az USA siker az arányok miatt nem volt soha akkora számukra és ez is kb. 77-88 közé tehető. Onnantól Európában és érdekes Ausztráliában volt sok koncert, mert várták a formációt. Ázsia és Dél-Amerika (hiába a Live Miles-en a Buanosz Nouches :-) ) szerintem marginális dolog volt.
Szóval Amerika szememben a valóban nyitott lehetőségek országa, de vigyázz narkotikum is és ha beszippant pusztán az alapidentitásod veszítheted el :-) Az USA-ban szocializálódott nagy művészek egy más izgalmas tészta. (Al' di Meola stb.)
Ezért is lepett meg pozitív Haslinger-Baumann Neuland projektje, mert számomra világzenei dolog és nem érezni, hogy több évtizede már ott élnek, kiugrott belőle egy apró európai BS gyökér :-)
Élvezetes a topik, folytassátok az izgalmas témákat!
Hú, mindenkivel részben egyetértek a Roots 1,3 egy csoda számomra. Megunhatatlan! Pergamoon tökéletesen jellemezte a trackeket. De nekem az Underwater-Tyger is az! Szerintem ez utóbbiakat azért is nem követték trendek, mert utánozhatatlanok. Egyszerűen remekművek ahol minden hang a helyén van, minden dallam és harmónia tökéletesen organikus egységet alkot. Ebben Franke szerepe szerintem nagyon nagy volt és a kezdeti szólólemezei is ezt a vonalat követik (dallamorientált finom harmóniák).
Nekem a TD amerikai stílusa nagyon bejön, sőt általam a legtöbbet hallgatott lemezek (Lily, Optical, Destination, Man Inside, Dead Solid... ha nyomott a kedvem csak felrakom őket és feltöltenek.
Schulze. Nagyon sokat hallgatom és szerintem is több klasszikus lemezt alkotott, mint bárki. Minden korszakában! Egyetértek a nagy hármassal, nekem közülük az Are you Sequenced? a kedvencem (szerintem minden idők egyik leg...).
Igenigen, én is az 1-3-ra gondoltam, tulajdonképpen kömpozícióknak ezek nevezhetők a lemezről, Franke dalai. Elképesztő gyönyörű két szám, nekem inkább az első a kedvencem, szekvenszeres mestermunka, végtelenszer hallgatható. Nagyon jön rajta Franke személyisége, tulajdonképpen akár folytatása is lehetne a Force Majeure második felének, ami Franke életének szerintem másik csúcspontja - ez volt az első komolyabb zenedarabja igazán komplex digitális szekvenszeren, a Roland akkor megjelent MC-4-es, négysávos gépén, ami itt van egyébként:
Franke integritását jelzi, hogy mennyire hasonló hangulat jött ki a kezei közül ezen a kis primitív gépen, és a Valley of the Sunban is, ami pedig már az Atari ST-szekvenszerkorszak terméke.
Nem véletlen azonban szerintem, hogy a Valley nem került sorlemezre. a nyolcvanas évek közepének társadalmi-művészeti kontextusából ez a hangzás olyan mértékben kilógott, hogy Edgar szerintem ezért nem vállalta be, és döntött az Underwater-Tyger hangzásvilág mellett. Ami egyébként szintén nem bizonyult telitalálatnak, enyhén szólva, de a rajongótábor legalább úgy érezte, nyert vele, elfogadta. Arról beszéltél korábban, hogy a TD 1987-ig volt TD - ezt én leszűkíteném inkább 1985-ig, mert már ez a két lemez sem gyakorolt semmilyen hatást a TD-univerzumon kívüli világra.A Schmoelling-korszak viszont, bár szintén sok válságjelenséget mutatott fel egyébként (Franke a távozását pont ezekkel indokolta), összességében mégis átemelte a Berlin Schoolt egy másik szintre, és előkészítette annak két és fél évtizeddel későbbi mainstream sikereit.
