Nyílt színen mondok köszönetet a hazai és külhoni média korrekt képviselőinek, bunyevác népi kezdeményezésem tárgyilagos megítéléséért! Ugyanakkor nem fogom eltitkolni azt sem, miként igyekeztek némelyek hol nyílt, hol bújtatott kellemetlenkedéseikkel kárt okozni nemes ügyünknek. Muity Mijo, a bunyevác nép nemzetiségi elismertetésére irányuló népi kezdeményezés elindítója
Egyre inkább kezdem érteni, miért is utálják nem kis számban Magyarországot, leginkább Európában.
Nálunk főként a politikai szférában hovatovább törvényszerű, ha valaki magas pizícióba jut, kevés kivételtől eltekintve emberileg érzéketlenné, antihumánussá, gátlastalanná és hazuggá, önzővé és kíméletlenné válik, hacsak nem volt ilyen világéletében.
Azt az ájtatosan farizeus viselkedést, amit politikusok képesek ideológiai hovatartozásuktól függetlenül szemrebbenés nélkül gyakorolni, azt egy egyszerű hétköznapi ember számára nehéz megemészteni.
Nekem és mindenkori tényleges segítőimnek hosszú évek hiábavaló munkája kell ahhoz, hogy szembesüljünk azzal a gyalázatos világgal, ami körbevesz bennünket.
Sosem tudtam elképzelni lokálpatriótaként azt, hogy eljön az az idő, amikor alja emberek ügyködésének köszönhetően politikai üldözöttjévé válok Magyarországnak. Számomra az ígéret földje, azaz az USA mindig is fogadóképes volt, és nem, én sosem fogadtam el a tálcán kínált lehetőséget, röghöz kötöttként mindig itthon maradtam a szülőföldemen, mely most holmi ispánovitymártonoknak, vízieszilvesztereknek, szarkalászlóknak, tóthágneseknek, dobosbalázsoknak, pálinkásjózsefeknek, heppmihályoknak, osztrogonáczjózsefeknek, karagitymihályoknak és társaiknak köszönhetően olyannyira idegenné válik számomra, hogy törhetem a fejem, hol kérjek letagadott, kitagadott bozgorként menedékjogot.
Ma még egyszer kísérletet tettem arra, hátha Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke közvetlenül elérhető politikusának fog bizonyulni.
Az az Orbán Viktor, aki a bunyevác kérdés kapcsán évek óta hallgat, nem alkot véleményt, nem reagál egyetlen beadványra sem, nem osztja meg rangos politikusként a gondolatait egy olyan elemi ügyben, amit nem is lenne szabad, hogy latolgatás övezze.
Sajnálnám, ha a kialakulófélben lévő gyalázat Magyarország terhe, szégyene maradna az etnikai jellegű kérdésekre érzékeny világ előtt.
Sajnálnám, ha a határon túli magyaroknak is az a sors jutna, mint amiben mi bunyevácok és más nemzeti kisebbségek részesülünk.
Bunyevác ügyünkkel egyik legtöbbet foglalkozó újságíró Czene Gábor, a Népszabadság munkatársa.
Aki minden általa leírt szó esetében igyekszik lelkiismeretesen a valós helyzetet bemutatni. Még akkor is, ha az olyan - esetenként minden ok nélkül - általános tiszteletnek örvendő személyeket is érint, mint az MTA elnöke és egyes munkatársai.
Mint az MTA, sajnálatos módon köpönyegforgatónak bizonyult elnöke és egyes olyan munkatársai, akik már 2006-ban is befolyásoló tényezőknek bizonyultak a Vízi E. Szilveszter által aláírt bunyevác-tagadásnak. Mely tézissel Pálinkás József saját, két évvel korábban objektíven megfogalmazott állásfoglalására rácáfolva azonosulni volt legutóbb képes.
Czene Gábor előtt mi bunyevácok csak főt tudunk hajtani, hiszen ritka az olyan sajtómunkatárs, aki képes részrehajlás nélkül elmélyedni olyan kérdésekben, melyek forró témának tekintendők. És azzal a mai Horvátországgal, azaz annak néphódító politikájával szembe helyezkedni (azt boncolgatni), mely éppen ezekben a napokban mutatja ki foga fehérjét egyre vehemensebben az usztasa eszmeiség változatlan hódolatát kinyilvánítva, bizony tekinthető olyan forrónak, mintha behatóbban az alvilág befolyásos hatalmasságaival foglalkoznánk.
Dr. Tanács Gábor, a Szabad Föld hetilap rangos újságírója az elsők között figyelt fel egy ellentmondásos ügyre, ez esetben a botrányaitól egyre inkább tekintélyét vesztő Magyar Tudományos Akadémia önmagát lejárató megnyilvánulása korbácsolja fel az indulatokat a bunyevác népi kezdeményezés kapcsán.
Lehet, hogy a köpönyegforgatás műfaját tantárgyként akadémikusok által oktatva kellene magasfokon tanítani?
Alább az írás a Vissz-Hang médiafigyelő formáció átvett anyagaként látható.
„Ha elfogadjuk, hogy a nemzetiségi hovatartozás döntően attól függ, hogy a szóban forgó nyelvek-nyelvjárások beszélői mely közösségekhez tartozónak vallják magukat (...), nem láthatjuk akadályát az önálló nemzetiségi kisebbségi státus elnyerésének." E sorokat Pálinkás József MTA-elnök vetette papírra 2009 májusában, amikor a bunyevácok - egy bácskai szláv kisebbségi csoport - vezetői meghallgatást kértek tőle. Miközben a 2009-es Pálinkás-levélre hivatkozva a Bunyevác Túlélők Egyesülete másodszor is népi kezdeményezést indított az önálló kisebbségi státus megszerzéséért, az MTA elnöke az Országos Választási Bizottságnak immár gyökeresen ellenkező tartalmú levelet írt: az idén januárban kelt vélemény szerint a bunyevácok nem felelnek meg önálló kisebbségnek.
A Magyarországon tíz- és harmincezer fő közötti lélekszámú bunyevácokat a jelenlegi szabályozás a horvátokhoz számítja. A XVIII. században Bácskába települt szláv népcsoport nyelvéről ők maguk azt állítják, hogy önálló nyelv, a horvátok horvát nyelvjárásnak mondják. A Bunyevác Túlélők Egyesületének elnöke, Muity Mihály szerint a bunyevácok önálló nemzeti léte történelmileg inkább igazolható, mint a horvátoké - ha ez így talán túlzás is, az biztos, hogy tudományosan a kérdésben nem lehet igazságot tenni.
Önálló kisebbségként az Országgyűlés ismerhet el bármely népcsoportot, ehhez megfelelő számú aláírással népi kezdeményezést kell indítani, s az MTA ad szakvéleményt arról, hogy megfelel-e az adott népcsoport önálló kisebbségnek. Mivel a kérdésben a képviselők nem feltétlenül tájékozottak, valószínűtlen, hogy az MTA állásfoglalásával ellentétes döntés születhet. A bunyevácok 2006-ban már próbálkoztak, akkor a Vizi E. Szilveszter vezette Akadémia elmeszelte őket. Ezért keltett meglepetést 2009-ben, hogy Pálinkás nem látta akadályát annak, hogy a bunyevácokat önálló kisebbségként elismerjék. Ám rövid idő múlva az Akadémia „magánvéleménynek" minősítette az elnök akkori levelét.
A Pálinkás József által aláírt legfrissebb vélemény szerint a bunyevácoknak nincs önálló nyelve, és önálló kisebbségként való „elismerésük nem járulna hozzá érdekeiknek a kisebbségi önkormányzatok rendszerében való hatékonyabb érvényesítéséhez". Magyarul: a bunyevácok érdekeit legjobban a már kisebbségként elismert horvátok képviselik. Nem a Magyar Tudományos Akadémia pálfordulása a meglepő - inkább az, hogy a 2009-es Pálinkás-levél megszülethetett. Ez annyira meglepte akkor a horvátokat, hogy az országos kisebbségi önkormányzat elnöke, Hepp Mihály a köztévé horvát műsorában azt is felvetette, hogy a levél hamisítvány lehet. A bunyevácok itteni önálló kisebbségi létezése ugyanis Horvátországnak is kínos lehet, hiszen akkor a saját bunyevácai is követelhetnének kisebbségi jogokat - amelyeket egyébként Szerbiában meg is kapnak. Magyarországnak nem érdeke ezért konfliktusba kerülni Horvátországgal, ráadásul a jelenlegi kisebbségek működése is temérdek botránnyal jár - kezdve azzal, hogy a törvényhozás húsz éve nem biztosítja nekik az alkotmányban előírt parlamenti képviseletet -, ezért aztán számukat nem kívánja a politika gyarapítani.
„Az eredetükről, múltjukról valló források interpretációja koronként változott, nemegyszer politikai célok függvényében is" - írta Pálinkás 2009-ben. Az MTA-elnök botrányos, utólag visszavont igazmondását, talán épp ezért, mély hallgatás övezi.
Ma reggel a Klubrádió műsorvezetője, Pikó András készített egy rövid riportot szerénységemmel a Reggeli gyors című műsorában: Tiszta beszéd (19:50-től 25:27-ig).
Köszönet illeti a Klubrádió szerkesztőségét, amiért megtisztelték figyelmükkel bunyevác kezdeményezésemet!
Újabb végtelnül korrekt, a bunyevác kezdeményezés mélységeit kutató és taglaló objektív tartalmú írás jelent meg M. László Ferenc tollából, az ORIGO internetes portál oldalán.
A bunyevác nép jövője szempontjából nem közömbös, hogy a magyar sajtó, mely szava mindig is nyomatékot jelentett a közélet befolyásolására, egyre inkább kezdi felismerni és az olvasók, hallgatók, nézők elé tárni azt a méltánytalanságot, mely egy valójában egyértelmű kisebbségi törvény ellenére is sújtja ezt a kisemmizett nemzetiséget.
Egyre nagyobb tisztelettel kezelik azt az állhatatosságot, amivel a négy évvel ezelőtti kudarc ellenére is továbbvisszük mozgalmunkat, mely lelkes és fáradhatatlan társak, segítők nélkül nem lehetne eredményes a rögzített feltételek teljesítéséhez.
Igen, a horvátok számára egyre savanyúbb lesz a szőlő, na de kérdezem én, ki csinált belőlük komolytalan bohócot azzal, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága betűről betűre elutasította azokat a mélyen snassz badarságokat, amivel megtámadták kezdeményezésemet. Ők önmaguk! Az elnökük révén, a sváb apa és bunyevác anya gyermekeként tiszta horvát identitásúnak valló elnökük vérszomjának köszönhetően.
Sokadszor mondom ki: nekünk bunyevácoknak nem az egyszerű horvát néppel van gondunk (akiket olyan tetvéreinknek tekintünk, mint az összes többi délszláv népet), akiknek önmaguktól eszükbe sem jutna idegen tollkkal ékeskedni, hanem azzal a horvátországi sovinizmussal, mely hosszú éveken át tartó folyamatos publikálása mellett képes a mindenkori médiára feltétlen bizalommal tekintentő emberek agyát megbolygatni.
Ezért fontos számunkra, hogy az összmédia legrangosabb képviselői kíméletlenül lerántsák a leplet, hogy objektív tájékoztatást nyújtsanak nem csak azok számára, akik érintettek e nemzetiségi kérdésben, hanem mindenki más számára is, hiszen az sem mindegy nekünk, hogy miként tekint ránk a magyar többségi társadalom, miként a többi nemzeti kisebbség is.
Kedves M. László Ferenc, itt is megköszönöm azt a tisztességes alaposságot, amivel missziónkkal kapcsolatos írását összeállítottta!
Ugyan egyre inkább kitűnik az a káosz és anarchia, ami országunkat jellemzi, de mi türelmesen kivárjuk a sorunkat, bármiként is értelmezi az Alkotmánybíróság a "soron kívüliséget".
Külön köszönet illeti a HVG hetilapot amiért feloldva a cikk zárolt jellegét, lehetővé tette olvasói előtt az érdekes írás tanulmányozását a nagyközönség számára is!
Acsarkodhatnak némelyek, hála a sorsnak, akadnak még olyan jelentős személyiségek, akik felkapják fejüket arra, hogy a meghurcolt bunyevácok nem nyugodtak bele a négy évvel ezelőtti halálos ítéletükbe.
Csűrheti-csavarhatja a holmi Heppekre hallgató sajtó, ha akad olyan újságíró, mely nem sajnálja az időt arra, hogy alaposan utánajárjon az eseményeknek, akkor korrekt és komplex anyag kerekedhet a publikációból.
Mint tette most a rangos hetilap, a HVG, hasonlóan rangos újságírója, Schweitzer András is, akinek itt köszönöm meg az apró részletekre is kiterjedő, több oldalon megjelent lelkiismeretes írását!
2010. február 10., szerda Szerző: Schweitzer András
Nyelvi, kulturális, történeti szempontok helyett leginkább aktuálpolitikai megfontolások alapján döntik el a kelet-európai régióban, kikből lehet nemzeti kisebbség – bizonyosodott be a magyarországi bunyevácok önállósodási törekvése kapcsán is."
Nem akarok telhetetlen lenni, de ha történt volna idézés a nemzetközi porondon is jelesnek számító Nevenka Basic Palkovic, (a szabadkai múzeum könyvtárának az igazgatónője, történész), valamint Délvidéki S. Atilla történész munkásságából is, a Szerb Tudományos Akadémia állásáfoglalásáról nem is szólva, még kerekebbnek tartanám az egyébként nagylélegzetű anyagot.
Ezek a szakemberek a horváttá vált Dinka Šokčević, bunyevácsággal kapcsolatos demagóg dogmáit pillanatok alatt szednék ízekre.
Czene Gábor, rangos újságíró a kisebbségi kérdések egyik kiemelkedő szakértője, a Népszabadság napilap munkatársaként igyekezett körültekintő módon összefoglalni a bunyevác kezdeményezés részleteit.
Hála és köszönet Czene Gábor újságírónak, aki összefogottságra törekvő anyagával szintén bebizonyította, létezik még a média berkeiben tudósítói lelkiismeretesség!
Végtelenül korrekt tartalma miatt köszönet illeti a Szabad Föld hetilap neves munkatársát, Dr. Tanács Gábor újságírót, a lap 2010 január 22-én megjelent számának hetedik oldalán található írása miatt!
A címe: Jönnek a bunyevácok
Sajnos az újság online változatában ez nem jelent meg, csak a nyomtatott verzióban.
Tanács Gábor garai kötődése miatt átérezte a bunyevác nép sorsát, és szimpatikus empátiát tanúsított ügyünkkel szemben.
Szerény megítélésem szerint körültekintő alaposságban követi híres édesapját, Tanács István újságírót.
Elsőként a BAON.HU online szerkesztősége projektvezetőjének, Páncsics Hajnalkának fejezem ki hálás köszönetemet azért, mert volt benne annyi realitásérzet és kurázsi, hogy képes volt egy, a bunyevácság ügyére és számomra kompromittáló MTI hírt korrigáltan leközölni!
Nyílt színen mondok köszönetet a hazai és külhoni média korrekt képviselőinek, bunyevác népi kezdeményezésem tárgyilagos megítéléséért!
Ugyanakkor nem fogom eltitkolni azt sem, miként igyekeztek némelyek hol nyílt, hol bújtatott kellemetlenkedéseikkel kárt okozni nemes ügyünknek.