Keresés

Sehol sem mondott Jézus olyat, h "harmadnap", ez nem egy létező kifejezés vagy szó az eredeti görögben.

Máté 27:63-64 "és így szóltak: „Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a tévelyítő még életében megmondta: Harmadnapon feltámadok.  Parancsold meg hát, hogy vegyék a harmadik napig a sírt biztos őrizet alá..."

Itt maga a szöveg is alátámasztja, h a "harmadnap" szó helyén álló kifejezés jelentése: harmaDIK nap, nem pedig valamiféle elmaszatolt kifejezés volna ez a holnaputánra. De az eredeti görög is ezt támasztja alá:

"meta treis ēmeras" - után három nap

"Jézus azt mondta hogy harmadnapra fog föltámadni,nem három nap mulva."

És vannak helyek a Földön, ahonnan csak egy harmad Nap látszik 24 órán keresztül, folyamatosan....

Ok, látom, nem érted, vagy nem akarod érteni. Ugyanazt hajtogatod csak, amit már megcáfoltam. Szevasz.

>> Jézust a hét hatodik napján feszítették keresztre

Ez a te állításod, én pedig ezt vitatom. Attól, h újra elismétled, érvek és bizonyítás nélkül, még nem lesz igaz.

Tehát, még egyszer az én érveim:

- az nyilvánvaló az Írásból, h a feltámadást azt asszonyok a hét első napján fedezték fel

- ebből három napot és három éjszakát visszaszámolva (Jézus saját szavai alapján, melyek számtalan helyen szerepelnek az evangéliumokban, nem kizárólag a Jónás jele kapcsán beszél erről, amire amúgy te mondhatod, h csak képletesen értette, azonban magának a Krisztusnak a szó szerinti magyarázata ezt cáfolja) a szerdai (a héten a negyedik) naphoz jutunk.

- az evangéliumokban szereplő "péntek" szó helyén MINDEN esetben a παρασκευήν-paraskeuēn-előkészületi nap szó áll, vagyis az apostolok NEM a hét hatodik napját emlegették, mint a megfeszítés időpontja.

- az, hogy az evangéliumokban nincs szó szerint kirészletezve, h pontosan mit csináltak a tanítványok a három egész nap alatt, egyáltalán nem jelenti azt, h ne telhetett volna el az a három egész nap a két esemény (kereszthalál és feltámadás) között, hiszen tudjuk, h az evangéliumok közel sem tartalmaznak minden eseményt, beszédet, információt, ami csak elérhető lenne a Krisztus életéről. A lényeg azonban le van írva.

Így van, amelyik sabbath-ok után pedig nem feltétlenül a hét első napja következik, vagyis nem ez alapján szombatok, hanem Isten elválasztása alapján, és az azokon történő cselekedetek (szent gyülekezés, munkától való tartózkodás) alapján, azok ezek:

"Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2. Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik az Úrnak ünnepeit, a melyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim: 3. Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken. 4. Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések napjai, a melyekre szabott idejökben kell összegyülekeznetek. 5. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája. 6. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. 7. Az első napon szent gyülekezéstek legyen, semmi robota munkát ne végezzetek. 8. Hét napon át pedig tűzáldozatot áldozzatok az Úrnak, és a hetedik napon szent gyülekezéstek is legyen: semmi robota munkát ne végezzetek. /.../ 16. A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz. /.../  21. És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint. /.../ 24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel. 25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak. 26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak. 28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt. 29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül. 30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül. 31. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken. 32. Ünnepek ünnepe (shabbat shabbatovn) ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket. 33. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 34. Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig. 35. Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek. 36. Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon. 37. Ezek az Úrnak ünnepei , a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján. 38. Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni szoktatok az Úrnak, 39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja (shabbatovn), és a nyolczadik napon is nyugodalom napja (shabbatovn) legyen. 40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig. 41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt. 42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben. 43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 44. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felől."

Azt kéne igazából látni, h a szombat, azaz sabbath az nem egy napnak a neve a hétből, hanem egy fogalom, amely nyugalmat, megnyugvást, munkától való megszűnést jelent, ez pedig nem korlátozódik csak a hetedik napra, hanem, amint fentebb láthatod, sok alkalommal Isten választott ünnepnapjainak is ugyanúgy ez a lényege.

"Az Isten Felkentjének személyiségét néha képes vagyok érzékelni, ezek viszonylag ritka és áldott pillanatok, ezekbe kapaszkodom, ezekre igyekszem visszaemlékezni, az elmémben forgatni a zűrös hétköznapokban, amikor igencsak uralkodni akar rajtam a saját ócska természetem. Ha pedig esetleg téves képeket őrzök az isteni természetről, akkor biztos vagyok benne, h az Atya kiigazít ebben, ha máskor nem, legkésőbb a feltámadás alkalmával :)"

Áldott szavak. Köszönöm, hogy leírtad, mennyire ismerős! :-)

Ezekért a percekért érdemes egyáltalán ezen a Fórumon jelen lenni.

Egyetértek, h a bennünk levő, Istentől kapott világosság a lényeg, és minden mást ez alapján kellene vizsgálni, megismerni, megítélni. A Biblia valóban nem mérvadó atekintetben, h sosem az írott betűből fakad a hit, nem az alapján szeretem az Istent. Azonban megvan az a "funkciója", h alkalmas a tanításra, feddésre, megjobbításra, és ezekre a dolgokra csak akkor tudom tekintélynek elfogadni, h bízom abban, h a benne található szöveg nem hamis.

Az Isten Felkentjének személyiségét néha képes vagyok érzékelni, ezek viszonylag ritka és áldott pillanatok, ezekbe kapaszkodom, ezekre igyekszem visszaemlékezni, az elmémben forgatni a zűrös hétköznapokban, amikor igencsak uralkodni akar rajtam a saját ócska természetem. Ha pedig esetleg téves képeket őrzök az isteni természetről, akkor biztos vagyok benne, h az Atya kiigazít ebben, ha máskor nem, legkésőbb a feltámadás alkalmával :)

Nos, kérlek ne használd azt a kifejezést, hogy Jézus fontosnak tartotta kijelenteni, mert Jézusról sajnos igencsak írói felhangú képzelményt képzelteti velünk, semmi szemtanúi látást!

Nem mond, hogy Ő akarta, hanem mond, hogy írói akarták, értelmezői tanítják!

A biblia nem mérvadó, ellenben ami a szívben van, a "lélekben-szellemben", az észben, elmében, az alapvető természetben leledző, ez a lényeg!

Érzed a valóságot, annak a valakinek a személyiségét, akit Jézusnak mondasz, gondolsz, képzelsz?  

Mert jó lehet a képzeted nem ugyan azt jelöli, mint a valóság, amitől sok keresztény igencsak fél, idegenkedik!

Kedves Paleo!

Én nem tudom, a "keresztények"-nek mit érdemes csinálni és mit nem, nem is nagyon foglalkozom ezzel a kérdéssel, engem az érdekel, h ha valaki az Írásokra hivatkozik a megszólalásaiban, és mégis annak ellentmondó következtetésekre jut, azt megpróbáljam tisztázni.

Nem válogatok a Biblia szövegéből, nem relativizálom el az értelmét, nem teszek különbséget az egyes részek között - csak olvasom és igyekszem megérteni, hogyan cselekszik az Isten, mi az Ő akarata, hiszen mindazok, amik benne vannak, példaként írattak le számunkra. A Szellem pedig tanít és tanácsol mindeközben, és ha kérek bölcsességet a Fiú nevében, az én Atyám megadja azt.

Ha pedig Krisztus fontosnak tartotta kihangsúlyozni - nem csak itt, hanem a megjelölt többi versekben, alkalmakkor is - h három nap elteltével fog feltámadni, akkor ez nem tűnik jelentéktelen apróságnak. Sztem.

Köszönöm Paleo a keresztények nevében. Maradjon meg ez a 3 a Ludas Mátyásnak. Meg a misztikusoknak.

Nos ez a fölgyomor nem más, mint költői szóvirány, Jónás sohasem volt a cet gyomrába, mint Jézus sem volt a föld gyomrába, mert mit is neveznek a Föld gyomrának?

Csak nem a tűzhányók mélységét, ahonnan az égő, fortyogó magma lakozik?

Mese, mint ahogy állítólagossan Jézusnak tulajdonított, de szájából elhangzónak írt szöveg is!

Mond, mi értelme babonás számokkal operálnia a keresztényeknek is?

3 nap, három éjjel, ennek van jelentősége?

Nincs!

Nem én értem szó szerint, hanem maga Jézus magyarázza szó szerint erre az értelemre:

"Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában."

Továbbá ha ennek a kijelentésnek nem is akarsz hinni, akárcsak az akkori nemzedék, vajon milyen jelképes értelme volna szerinted az alábbiaknak?

Máté 16:21, 17:23, 20:19, Márk 8:31, 9:31, 10:34, Lukács 9:22, 18:33, 24:7, 24:46, János 2:19-22

És ismét. A Lukács 23:54-ben szereplő eredeti görög szónak semmi köze a mi péntek-fogalmunkhoz. Ott a παρασκευῆς - paraskeuēs - preparation - előkészület áll. A szombat pedig nem kizárólagosan a hetednapi sabbath neve, hanem ugyanezt a szót használja az Írás Isten minden rendelt, azaz parancsolt ünnepére, vagyis persze, h megpihentek ezen az ünnepnapon a tanítványok a parancsolat szerint.

Hogyan magyarázod Jézus kijelentését a Jónás jeléről, és arról, h a harmadik napon, avagy három nap után fog feltámadni? péntektől vasárnapig a legnagyobb jóindulattal is csak két nap telik el, de az Izraelben használt napkezdet-számítás szerint még annyi sem, mert a mi péntek esténkkel náluk már elkezdődik a szombat, és szombat naplemente után már vasárnap van, úgyh valójában egyetlen egész nap volna csak a halál és a feltámadás között.

Amúgy azt nem is vitattam, h az asszonyok a hét első napján mentek sírhoz, nem értem, ennek milyen jelentőssége van itt. Vagy azt gondolod, h nem telhetett el több nap a két esemény (kereszthalál és feltámadás) között, mert nincs részletesen leírva, pontosan mit csináltak a tanítványok ezekben a napokban?

Igen, a hét első napját megelőző, hetedik napi sabbathról, nem véletlenül van itt pontosan megjelölve, h nem a korábban emlegetett előkészületi nap (παρασκευήν - paraskeuēn) utáni napról van szó, hanem a rendes, hetedik napi szombatot (σάββατον - sabbatōn) követő, az új hétnek első napjáról.

Nincs ezekben ellentmondás.

Máté 27:62, János 19:42, és Lukács 23:54-ben "előkészület" napjáról van szó (Strong's 3904: παρασκευή - paraskeué - preparation), nem ír pénteket az eredeti görög szöveg (nem is voltak ilyen nap-neveik akkoriban), a "sabbath" (σάββατον - sabbaton) pedig nem kizárólag a hét hetedik napját jelöli, hanem Isten rendelt ünnepnapjaira is ezt használja az Írás, mivel minden ilyen nap a pihenés, megnyugvás, munkától való tartózkodás ideje.

A pészahnak is volt egy megelőző, előkészítésre szolgáló napja,és ez volt az a nap, amikor a keresztrefeszítés megtörtént:

János 18:28 "Jézust Kajafástól a pretóriumba (laktanyába) vezették. Ők maguk [a zsidók] nem mentek be a pretóriumba, hogy ne fertőződjenek, hanem megehessék a pászkát."

János 19:14 "A pászka előkészülete volt, körülbelül a hatodik óra. Azt mondta a zsidóknak: "Nézzétek! Itt a királyotok!"

János 19:31 "Előkészület ideje volt, s mert a következő nap a szombat nagy napja [a peszah] volt, a zsidók megkérték Pilátust, hogy töresse össze a megfeszítettek lábszárát s vétesse le őket, hogy szombaton [peszah] a testek a keresztfán ne maradjanak."

Ugyanígy előkészületi napról írnak a szinoptikusok is:

Márk 15:42 "Már késő délután lett. Miután előkészület [ideje] volt, azaz szombatelő, "

Máté 27:62 " Másnap, mely az előkészületet követő nap volt, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és farizeusok"

Lukács 23:54 "Az előkészület napja volt: kigyulladtak a szombati csillagok"

Vagyis nem szó szerinti péntekről beszélnek az evangélisták, hanem a nagy szombatot, a nagy ünnepnapot megelőző előkészületi napról, mely a hét napjai közül bármelyik lehet. Csakis úgy teljesedhet be Jézus saját jövendölése, mely szerint Jónáshoz hasonlóan 3 napot és 3 éjszakát fog eltölteni a sötétségben, ha kereszthalál egy szerdai napon történt (tudván azt, h a feltámadást a hét első napján vették észre az asszonyok). Azt követően volt egy nagy ünnepnap, egy sabbath, a kovásztalan kenyerek első napja, mai fogalmaink szerint csütörtök, majd a péntek következett, mely ismét előkészületi napnak számított a heti szombat előtt, és azután maga a hetedik napi szombat. Csak mindezeket követően, a hét első napján - mely nem volt a kovásztalan kenyerek ünnepén belül sem pihenésre elválasztott nap - tudtak az asszonyok kimenni a sírhoz, ekkor volt először alkalmuk a törvény megsértése nélkül munkát végezni, vagyis terveik szerint tisztességesen eltemetni a Mestert.

"" A teljes gyülekezetnek fel kell készülnie a peszah periódusra a fentebb is említett módon, aminek részeként az első hónap 10. napján el kell választani a nyájtól a pészah alkalmával feláldozandó bárányt, amelyet négy napon át külön tartanak, és a 14. napon feláldoznak (2Móz. 12:3). Ez a bárány szimbolikusan Krisztus áldozatára mutatott rá, Akit pontosan Niszán 14. napján áldoztak fel, kb. délután három órakor (i.sz. 30-ban, a keresztrefeszítés évében ez a ma használatos pogány naptár szerint április hónap 5. napjára esett, ami egy szerdai nap volt." ""

Nos, sajnálatos, hogy ennyire elferdítenek egy ószöveget, főleg úgy, hogy Jézust használják fel a maguk vallásfilozófiai hittételeikhez, amihez szerintem Jézusnak semmi köze sem volt, úgy ahogyan azt immár 1900 éve tanítják!,  semmiféleképpen nem lehetett semmilyen áldozat...

"Jelenések Könyve az Ószövetségre épül."

Ez így van kedves prozelita.

A cikk helyesen utalt arra, hogy a Názáreti Jézust nem pénteki napon feszítették keresztre. Ezért idéztem. Viszont az általuk propagált dátumkor Jézus már öt éve halott volt...

Jézus i.sz. 25 április elsején lett keresztre feszítve a Peszách ünnep előkészületi napján, vasárnap.

A szarvakban van elrejtve a lényeg:

Zsoltárok könyve:75:11És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

Ezékiel könyve:29:21Azon a napon szarvat sarjasztok Izráel házának, és a te szádat megnyitom közöttök, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

Dániel könyve:7:7Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, amelyek előtte valának, és tíz szarva vala néki.

Dániel könyve:7:8Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.

Dániel könyve:8:3És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedék.

Dániel könyve:8:4Látám azt a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lőn.

Dániel könyve:8:5És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között.

Kicsit kiegészíteném a COG-ról való idézetedet, mert úgy tűnik, nem olvastad elég figyelmesen (felteszem, h nem szándékosan hagytad ki az alábbiakat).

'"A 2Mózes 12. fejezetének elején láthatjuk, hogy a peszah ünnepének hónapja, azaz Niszán hó a hónapok, vagyis az év hónapjainak kezdete. Az ünnepi előkészületek az év első napjával, a templom felszentelésével kezdődnek meg, majd a hetedik napon a papság imádkozik a nép oktalanul elkövetett vétkei miatt (vö. Ez. 45:18-20). Maguk az áldozatok beteljesedtek Krisztusban, és a felkészülés és megszentelődés egy állandó folyamat, amely Ezékiel próféciáiból láthatóan még a millenniumi rendszerben is folytatódni fog. Akik nem készültek fel megfelelően a peszah vételére, vagy éppen utazás közben érte őket az ünnep, azoknak a második hónapban kell elvégezniük annak megünneplését (4Móz. 9:6-12; 2Krón. 30:2-4). Az Izraelben élő idegeneknek szintén meg kell tartani a peszah ünnepet (2Móz. 12:48-49; 4Móz. 9:140), mivel Izraelben nekik is üdvösségük van, ami majd az egész emberiségre kiterjed.

Magát az ünnepet az Isten által kijelölt helyen (az adott helyet a papságon keresztül határozza meg) (5Móz. 16:5-7), és kovásztalan kenyér fogyasztásával kell megtartani (2Móz. 12:8, 15-20; 12:3, 6; 23:15; 3Móz. 23:26; 4Móz. 9:11, 28:17; 5Móz. 16:3-4; Mk. 14:12; Lk. 22:7; Ap.Csel. 12:3; 1Kor. 5:8). Akik elvetik az ünnepet és a vele kapcsolatos rendeletek megtartását, azokat Isten szigorúan eltávolítja népéből (4Móz. 9:13), kivéve, ha betegség vagy utazás miatt történt a halasztás, amint azt fentebb láttuk. A rendeletek egyformán vonatkoznak az izraelitákra, és a köztük élő idegenekre és jövevényekre is (4Móz. 9:14).

A teljes gyülekezetnek fel kell készülnie a peszah periódusra a fentebb is említett módon, aminek részeként az első hónap 10. napján el kell választani a nyájtól a pészah alkalmával feláldozandó bárányt, amelyet négy napon át külön tartanak, és a 14. napon feláldoznak (2Móz. 12:3). Ez a bárány szimbolikusan Krisztus áldozatára mutatott rá, Akit pontosan Niszán 14. napján áldoztak fel, kb. délután három órakor (i.sz. 30-ban, a keresztrefeszítés évében ez a ma használatos pogány naptár szerint április hónap 5. napjára esett, ami egy szerdai nap volt."

Igazat kell adnom. Az Úr, Búzi fiának megjelentette a hasonló formájú, toporgóan haladó, rendkívül lelkes állatokat, akik örömükben a többorcájúságról is tanúbizonyságot tetek.:

Károli Gáspár » Ezékiel próféta könyve » 1. fejezet

3Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze

.4És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, amely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből. 

5És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala,

6És mindeniknek négy orcája vala, és négy szárnya mindenikőjöknek;

7És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított érc színe.

8Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orcái és szárnyai.

9Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orcája irányában megy vala.

10És orcájok formája vala emberi orca, továbbá oroszlán-orca mind a négynek jobbfelől, és bika-orca mind a négynek balfelől, és sas-orca mind a négynek hátul;