>>>>A POLITIKUSOK NEM VESZNEK KOMOLYAN MINKET!!!!<<< Csupán szofisztikai különbségek ezek. Te (gondolom) úgy érted ezt a kijelentést, hogy a politikusok nem a mi érdekeink szerint cselekszenek, nem veszik figyelembe a véleményünket, akaratunkat, tehát nem tekintenek partnernek bennünket, nem számolnak velünk mint tényezővel.
Én úgy értem, hogy a politikusok kizárólag a saját érdekeik szerint cselekszenek, két fontos cél érdekében dolgoznak, egyik a hatalmuk megerősítése, másik a vagyonuk gyarapítása. Ezt nagyon komolyan csinálják, éjt nappallá téve dolgoznak azért, hogy olyan törvényeket hozzanak, ahol ugyanaz a mondat rólunk egy újabb bőrt nyúz le, nekik pedig újabb kivételes előjogokat biztosít. Ha mi ezt nem vesszük komolyan akkor bizony oda kerülünk, ahova kerültünk, a tönk szélére.
Nem törődni a politikusokkal annyi mint rájukhagyni, azt csináljanak amit akarnak.
Ha a környezeteddel törődsz, akkor rá kell jönnöd, hogy a te közvetlen környezeted bizony nem független egy tágabb környezettől, és az sem független egy még tágabbtól.
De meg vagyok győződve, hogy nincs valódi különbség a nézeteink között, valóban nem pártok zászlaja alatt, hanem a saját közös érdekeink mentén kell összefognunk. :-)
Úgy tűnik, hogy Orbán Viktor talán rátalál végre a helyes útra.
Persze erre nem merném letenni a nagyesküt, de nagyon fontos lenne, ha várnánk egy kis időt addig, míg ki nem derül, hogy szétsípoljuk-e minden nyílvános megszólalását (amire ő inspirált minket eddig), vagy pedig kezet nyújtsunk neki.
Nem folytathatjuk tovább azt a megosztó politikát, amit éppen Orbán kényszerített ránk eddig!!!!
Én nem a politikával törődöm, és - főképpen - nem a politikusokkal, mivel még nem találkoztam valóban értünk dolgozó, tevékenykedő politikussal, politikai irányvonallal.
A politikusok ugyanis nem vesznek minket komolyan.
Legfeljebb négy évente, egy bizonyos tavaszi időszakban.
Amúgy:
Én a környezetemmel törődök.
A családommal, a barátaimmal, a közvetlen környezetemben lakó szomszédaimmal...aztán meg a tágabb környezetemben lakó más ismerőseimmel, ismeretlenekkel, akiknek igen valószínű, hogy hasonlóak a gondjaik, bajaik, és akik ugyancsak segíthetnek engem, és másokat, akik itt élnek.
És ez lényegesen fontosabb, mint holmi pártszimpátia, amivel megbolondíthatnak egyeseket.
Egy dologgal feltétlen egyetértek: >>>>Főbenjáró vétek politikailag "hovatartozni"!!!!!<<<<
Ha nem törődsz a politikai irányvonalakkal, akkor mivel törődsz a politikában? A politikusok tettei összességükben határozzák meg az irányvonalat, nem a hablaty. Te például egyformán elfogulatlanul tudod szemlélni az összes politikai tömörülést?
A bal-jobboldaliság, vagy bármilyen más világnézet nem politikai, hanem ideológiai kategória. Világképe pedig mindenkinek van, ha akarja ha nem.
A politikusok pedig komolyan vesznek bennünket, tehát illik nekünk is komolyan venni őket, ha hosszú távon a mentális és egyéb egészségünk fontos. (Kivéve ha olyan erős vagy, hogy semmilyen változás az országban nem érinti az életlehetőségeid, és olyan érzéktelen, hogy mások sorsa sem érdekel.)
Tudod a birka sem veszi komolyan amíg csak nyírják, csak akkor lepődik meg amikor már (le)vágják.
Amikor egy politikai párt így azonosítja magát, akkor egy lehetséges választói körtnek udvarol.
Valaha a kommunista, szocdem, szocialista pártokat tartották baloldaliaknak, lévén a munkások, a szegények pártja voltak, míg a jobbosok inkább a piacelvű polgári értékrendet magukénak valló tömegeké. Mára a klasszikus proletáriátus egyre inkább elolvad, erre pártokat alapozni egyre nehezebb, másrész a régen a tőkés rendszert tagadó balos pártok zöme megtért és piacbaráttá vált. A Szociális piacgazdaság eszméjét kiötlő kereszténydemokraták viszont a szolidaritás elvét a zászlójukra tűzve, hagyományos baloldali területre hatoltak be, ami tovább bonyolítja a helyzetet.
Én nem azt írtam, hogy a történteket, a történéseket ne kövessük.
Én olyasmit írtam, hogy ne törődjünk a politikai irányvonalakkal, mert az nem egészséges.
A politikát pedig nem egyfajta gyermekjátéknak mondtam, hanem azt gondolom, hogy a politikát nem szabad komolyan venni, ha a mentális egészségünk fontos.
A játék - és persze a gyermekjáték - igen komoly dolog.
De a politika nem az, mivel nincs meg benne az az alapvető ismérv, ami minden játékra vonatkozik.
Ez sem a kérdést feszegeti. Ennyire nehéz egy alapvető hovatartozás definiálása?
Fordítsuk meg a dolgot!
Aki nem próbálja meg követni a történéseket, és gondolkodásában semmiféle irányvonal nem érvényesül, sőt a politikát valami komolytalan gyermekjátéknak tartja, az kicsoda?
Csak nem az ideális választópolgár ahogy némelyek elképzelik?
