Előző bejegyzésem utolsó bekezdése féreértésre adhat alkalmat. Nem arról van szó, hogy elkérem valakitől dr. Schwalm Pál Wahrheit ohne Dichtung c. könyvét, majd nagylelkűen a Széchényi Könyvtárnak ajándékozom. A könyv - mely nekem is megvan, de a szerző meleg hangú ajánlása miatt nem szeretnék tőle megválni - idővel mindenképpen a Széchényi Könyvtár tulajdona lesz. A most ajándékozandó példányt megvásárolni szeretném, és úgy ajándékozni.
Dr. Schwalm Pál elhunytának 10. évfordulójáról tavaly jómagam a Műzeumőr c. rangos folyóiratban emlékezhettem meg. Bereznai Zsuzsanna tudós főszerkesztő asszonynak köszönhetően egy teljes oldal terjedelemben. (Hasonlóképpen a száz éve született bajai helytörténészről, Bárdos Ferencről is.) A következő laptervben szerepel a szintén vaskúti dr. Flach Pálról való megemlékezésem. Róla 1987-ben, 80. születésnapjára plakettet készíttettem, 100. születésnapján pedig a Helyismereti Klubban előadást tartottam. Az általam alapított Bajai Honpolgár első számában cikket írtam róla, a másodikban pedig írását közöltem. Később utcanevekről szóló könyvéből 5 részt fordítottam, és jelentettem meg. Ennek része lehetett abban, hogy a folyóiratot meglehetősen nemtelen puccsal kivették a kezemből. Egyébként dr. Schwalm Pálnak is meghurcoltatás volt a sorsa.
Nagyon érdekes ez a híradó, korrajznak is nevezhetném. Minden bizonnyal sokan személik nosztalgiával, a fiatalok pedig egy idilli kor idillikus történéseiről kapnak tájékoztatást.
Számukra lenne néhány megjegyzésem. Én a film készítésekor 14 éves voltam. Apám gyári lakatos volt, túl voltunk a sokadik házkutatáson. Ami a vaskútiakat illeti: a 95 százlékban német ajkú lakosság nagyobb részét elűzték, a benesi lakosságcsere következtében a felvidéki magyarok is elűzöttekké váltak.
A termelószövetkezetek szervezésével van közvetlen élményem: egyik kollegám édesapját izzó vaskályha mellett nagykabátban kukoricán térdepeltették, hogy a tsz-be kényszerítsék. Amikor kiengedték, kapott még néhány hatalmas pofont. Az idős gazda hazamenve a pajtában felakasztotta megát.
1987-ben megírtam egy akkor 80 esztendős bajai munkásember emlékiratát. Együtt ült azzal a garai gazdával, akinek a padlásán a házára szemet vetett ávós revolvert helyezett el. Egy csátaljai gazda pedig azért került börtönbe, mert nem tudta teljesíteni a kivetett tej leadását.
A vaskúti dr. Schwalm Pál, a bajai német gimnázium alapítója megírta emlékiratát. Tanulságos olvasmány. A könyvet keresem, címe Wahrheit ohne Dichtung. Szeretném az Országos Széchényi Könyvtárnak ajándékozni.
Egy emlékezetesen szép hangversenyről szeretnék hírt adni. Tamás Jeromos egyesületi elnök úr szíves meghívásának eleget téve részt vettem tegnap a bajai Bácskai Kultúrpalotában a Kraul Antal Fúvósegyesület zenekara által adott, egész estét betöltő, színvonalas hangversenyen. Örömmel láttam a zenekarban a sok fiatal művészt. Név szerint említem a karnagyokat, Huzsvay Györgyöt, Vörös Csabát,és a fúvószene nagy öregét, Túri Istvánt. A kitűnő szólistákat azért nem merem említeni, mert tartok tőle, hogy kihagynék valakit. Harmonika, trombita, klarinét, fuvola, ének, gitár előadókat hallottunk, a fiatal karnagyok szólistaként is szerepeltek.
Személyes megjegyzésként: Kraul Antallal jómagam is foglalkoztam, amikor - ez nagyon régen volt - a német gimnáziumban tanítottam. Azóta tudom, hogy Huzsvay György szakdolgozatot írt a neves vaskúti származású karmesterről. A zenekar egyik németországi útján, a nagy siker tanújaként, a Petőfi Népe újságírójaként, de mint egykori muzsikus, a fúvószene szorgalmazójaként jómagam is részt vettem.
A Bíró család eredeti levele itt olvasható Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány! A „Fel a fejjel” programhoz csatlakozva, szeretnék bemutatkozni, és szeretném bemutatni családomat. Bíró Klára vagyok, *****-n születtem 1970. augusztus 04-én. ******* egy 3600[...] Bővebben!Tovább »
