állítólag a paradicsomi eset is valami sima apple-s szellemi tulajdonjogi vita volt, bár ez nyilván hülyeség, mert a paradicsomban gyümölcshús és magok vannak, nem alma
Túl fiatalok vagytok. Nekem még Tutu nevű osztálytársam adott kölcsön szalagot (nem kazettát), amin Beatrice koncert nézőtéri felvétele volt. A Bikini csak utána lett... de AZ a Bikini mára Hova lett?
(Búcsúzóul a D,nagyék Bikinijének is írt pár tinglitangli számot, pl. a Fagylaltot)
Az első Bikini szalagom egy "kalóz" felvétel volt, egy koncerten rögzítették a nézők soraiból. Fogalmam sincs, milyen technikával a '70-es évek legvégén.
A legtisztábban a következő, elég ritmusos szöveg érthető: "A kúúva életbe, a lábam!" - az egyik csápoló előadásában.
Ez még a Hova lett c. lemezről való. Abból az időből, amikor még nem fsta ki a nyócóramunkát, amit ugyanúgy utálok, mint Rózsitól a szeherehelemvonatot.
Az első Bikini lemez csúcs, csak ez a kretén tényleg kretén lett. Viszont jól megél a nyócórából. A Nagyvárosi farkast talán egyszer hallottam a Rock FM-en.
Ez eddig nem elvont, és nem vicc. A következő sem feltétlen az.
Főnököm írta, hogy a véleményemet csak óvatosan írjam le.
(Még valamennyire aktuális, lekvár- és pálinkafőzési okosító a rádióból. Bozsik gazdával, a magasan képzett növénynemesítő szakmérnökkel, a Nemzeti Főkertésszel beszélget a Riporter Csajszi.)
- Tehát, van a Panyolai és a Penyigei szilva - amit mostanában sokan Nemtudom szilvának hívnak.
- Akkor ez a Régi Rejtély megoldása: a Penyigei a Nemtudom szilva?! - sikkant föl halkan a Riporter Csajszi.
- Hát, vagy a Penyigei, vagy a Panyolai... Ill. ezek valamelyik változata. - sóhajtja a tudós.
(Mára ennyi, gondolja a Mesterséges Intelligencia miközben kiveszi a hűtőből a jéghideg, barackízű csirkevermutot.)
Túrázók érkeznek egy szép, füves rétre, ahol egy öreg bácsi kaszál éppen. Mivel már esteledik, a turisták illően köszönnek neki és megkérdezik, van-e itt valami szállásféle, ahol az éjszakát eltölthetik.
- Én csak két dombon kaszálok! - veti oda az öreg nekik, miközben fel sem pillant rájuk és csak kaszál tovább.
Néznek nagyot, de azért még próbálkoznak.
- És van-e itt valami forrás, ahol vizet tölthetünk a kulacsainkba? - kérdik.
- Én csak két dombon kaszálok! - jön a válasz ugyanúgy, de embereink nem adják fel.
- Sátor is van nálunk, elalhatunk akár itt is, ha szabad lenne...
- Én csak két dombon kaszálok! - érkezik a válasz.
Látják, hogy ez bizony meg van buggyanva, hát indulnak tovább. Elmenet azért az egyik még odaszól neki: - Bácsi, aztán látja azokat a szép dombokat ott a messzeségben? Igazán lekaszálhatná azokat is!
Erre az öreg megáll a munkával, elmosolyodik.
- Hát miért nem evvel kezdték? - kérdi. Örülnek a turisták, na végre valami értelmes válasz. Az öreg meg folytatja:
- Ej, milyen régen nézem már én magam is azokat a szép hegyi réteket. Mennyi jó, kövér fű nőhet ott azon a vidéken. Mennyi finom tejet adnának a tehenek, juhok, kecskék, ha azt a sok füvet mind megehetik. És látják, itt már árnyékban vagyunk, de ott még mindig süt a nap - mondja lelkesen. Aztán sóhajt egyet, veszi a kaszáját és kaszál tovább, miközben már csak úgy magának mormogja:
