Körbetekertem köszi, én is a nudista részen fordultam vissza, bár ott már út sem volt rendes. :-) Meg felmásztam Cikat félszigeten a Monte Baston-hoz is.
Pedig Losinj még az egyszerűbbek közé tartozik. Videón nézve, a fotelben hátradőlve könnyű szórakozás a horvát szigetvilág, gyakorlatban kell kitartás hozzá, főleg, ha 30 plusz fok van.
Próbáljátok a Sissi sétány a sziget déli részén körbe, az közvetlenül a parton megy, nem nagy szintekkel, igaz főzezonban zsúfolt lehet.
Itt vagyunk Losinjban, párszor megnéztem a videódat.. hoztam is a 4 bringát, h a kölkökkel majd milyet tekerünk.. hát elmaradt, olyan szintek vannak, hogy a tüdőm kiköptem.. szal nem kocabringásnak való, vagy kell a rásegítés. :-)
A Donauradwegben az a jó, hogy a természeti és az épített látványosságoknak, nincsen kontrasztja., nagyon összeillenek, egységes egészet alkotnak.
Túránk utolsó szakasza, amolyan örömbringázás, a Duna itt már szelídebb arcát mutatja. Az altatósan megnyugtató vadvízország látványa felettébb feldobja a kerékpártúra ezen szakaszát. Zárásként, városnézés Kremsben, kalandoraink átvergődnek egy különleges hídon, lesz önfeledt csobbanás egy vegyi gyár üzemvíz csatornájában, útba ejtenek egy abandoned atomerőművet, végén pedig, bónusz programként egy váratlanul befigyelő meglepetés grillparti is színesíti az eseményeket….
Az „Alpok” szó hallatán minden bizonnyal a hatalmas, erős sziklabástyák, a függőleges falak, a merészen égbeszökő tornyok jutnak eszünkbe. Mennyire mozdíthatatlannak, szilárdnak tűnnek e hegyek...
Mai cél, az újkori történelem legnagyobb vízügyi katasztrófájának helyszíne. A természet által, de emberi hiba folytán átformált szürreális táj, ma már nyugalmat sugároz, de az üszkös romok, abandoned házak, ipari torzók, örök mementóként emlékeztetnek arra, hogy itt alig néhány éve még a halál volt az úr.
Mivel a „gyilkos”, a világ akkori legnagyobb gátja, még ma is áll, egy körtúra keretében, amolyan katasztrófa turisták módjára, kerékpárral bejártuk a helyszínt, feltérképeztük, rekonstruáltuk az eseményeket.
Alpok-túránk talán leglátványosabb, de mindenképpen legmegdöbbentőbb túranapja következik filmes formában…
Útvonal: Ospitale di Cadore-Thermine-Longarone-Codisaccio-Diga del Vajont-Casso-Sentiero il Lago-Pineda-Lago di Vajont-Passo di San Osvaldo-San Martino-Erto-Val Zemola-Galeria del Vajont-Longarone
Figyelem, a film csak a Cobranco PF youtube tagság számára elérhető!
Május 31-én hajnali 3:30-kor nyeregbe pattantam, hogy egyedül vágjak neki egy több mint 300 km-es túrának Debrecenből a határon túlra és vissza Debrecenbe!
Ez nem csak egy egyszerű bringázás volt, hanem egy igazi belső utazás, tele váratlan fordulatokkal, gyönyörű tájakkal, és persze néhány kemény, földutas szakasszal, amit talán társaságban nem mertem volna bevállalni!
Mi van a videóban?
Kíváncsi vagy, milyen volt eljutni Ömbölytől Bátorligetig a szántóföldek között, vagy kávézni Vállajon egy templom árnyékában?
Érdekel, hogyan tekertem át ellenőrzés nélkül a határon Nagykárolyba, vagy Szatmárnémeti pezsgő Szamos-parti kerékpárútján?
És hogy milyen a Szamos gátján hazajönni, vagy épp szembeszélben "edzeni" az Alföldön?
A videóban emellett arról is mesélek, én hogyan oldom meg az energia utánpótlást egy ilyen hosszú távú bringázás során, és mit teszek, hogy végig hidratált maradjak! Megosztom a tippjeimet és trükkjeimet, amik segítenek túlélni a kilométereket.
Miért érdemes megnézni?
Ezen a túrán minden benne volt: magányos pillanatok a gondolataimmal, váratlan útvonalmódosítások, a természet csendje, a fizikai és mentális kihívások, és persze a célba érkezés felemelő érzése! 310,95 km és majdnem 20 óra a nyeregben, mindezt meglepően jó fizikai állapotban! Büszke vagyok erre a teljesítményre, és most végre elkészült a videó is erről a nem mindennapi bringázásról!Ne maradj le róla! Nézd meg a videót, és gyere velem erre a különleges utazásra!
Ha tetszett a videó, és szeretnél még hasonló kalandokról értesülni, ne felejtsd el feliratkozni a csatornámra! Nagyon régen készült már ilyen videó, ideje volt frissíteni a tartalmat!
Nem tudom 100%, de amit kell pl. magamra állítom és bejelölök eg részt egy négyzetet amit követni kell. Majd meghatározom milyen irányból vagy körbe-körbe kövessen, majd START. A végén STOP. Majd kézzel visszahozom. Van másik a koordináta alapján útvonal. Ami biztony a gyere haza funkció az távirányítós koordináta alapon megy. Vészként ha elmegy a jel a drón felszállási adatokat tárolja és oda visszarepül ahonnan felszállt.
Sajnos a kör 100% útból 80% minősége kritikán aluli. Nem csak lent hanem egyes szakaszokon a bokrok, faágak miatt. Drón: nekem nem mobilos app, hanem hozzá való távirányító van. De maga egyben kell a Follow-Me módot, hogy tudja. Tehát alapban a drónnak kell tudni és szoftver legyen friss.
A Karni Alpokat a Dolomitok „peremkerülete”-nek is szokták nevezni. Méltánytalanul, mert szinte minden téren felveszi a versenyt „nagy testvérével”. Lélegzetelállító látnivalók, fantasztikus útvonalak, és még sorolhatnám. A Piave-forrásvidéke nem szűkölködik látnivalókban, bár a panorámát nem adja ingyen a természet.
Mai nap dióhéjban...illetve nem dióhéjban, mert azt nem találtam a spájzban, csak így szavakban: „Rögtön egy lyukra futással kezdünk, majd a keleti Dolomitok leghosszabb alagútja, ráadásul kétszer, aztán a nap csúcspontjaként a Karni Alpok legszebb panorámaútja, mely sport szempontból is erős feladatnak bizonyul. Egy gyötrelmesen gyenge gasztro kitérő után még két kanyon is befigyel, végül, de utolsó sorban, a szokásos sunnyogással egybekötött birtokháborítás is fokozza az izgalmakat.”
Újabb intenzív nap, különleges helyszínekkel a napfényes Itáliából,….
Wachau, a Donauradweg leghíresebb ausztriai szakasza. A hegyek közé szorított Duna, Ausztria legismertebb szőlő és borvidékévé tette a helyet. A dunapart-ról nézve napsütötte lankás táj, igazi vad hegyi világot rejteget, mely mind sportszempontból, mind látványügyileg, egész komoly izgalmakat tartogat. Kalandoraink itt, az „osztrák Tokaj”-ban folytatják útjukat, lesz vártúra, csobbanás a jeges Dunában, sőt még egy bombanő is bemutatkozik a paleolit korból. ...
A Duna-saga újabb része megtekintésre készen áll...Jó szórakozást!
Ha Észak-Olaszország, akkor a legtöbb embernek a hegyek ugranak be elsőnek. Nem véletlenül, itt húzódnak az Olasz Alpok égbetörő gerincei. A felkapott Dolomitok és a nyugati óriások árnyékában, mondhatni, háttérbe szorulva, sok különleges, érdekes hely bújik meg, melyek, mind látványvilágukban, mind sport szempontból kihívásokat tartogatnak. Mai cél, Olaszország egyik speciális abandoned átjárója, mely az állandó földcsuszamlások miatt 30 éve lezárt terület, amolyan senki földje.
Kalandoraink ismét a tilosban járnak...vajon sikerül-e a lehetetlen küldetés? A válasz, a most következő utifilmből kiderül… Jó szórakozást!
A Duna osztrák szakasza deklaráltan, Ausztria egyik „leg”-je. Nincs könnyű dolga, mert az Alpok, mint erős vetélytárs is itt integet a szomszédban. Javára legyen mondva, hogy a természeti látnivalók mellett, az épített infrastruktúra is intenzíven jelen van. Persze, Ausztriában vagyunk, sógoréknál nem lehet mellényúlni, a díszlet mindenhol gyönyörű és erre még rábifláz a késő tavasz egyedi hangulata.
Duna-menti kerékpártúránk újabb szakaszáról készült útifilm, megtekintésre jelentkezik…
Donauradwegnél nincsenek meglepetések, Passau és Bécs között meg végképp nem, mivel Európa legfelkapottabb kerékpárútjáról beszélünk. Tájügyileg abszolút hozza a formáját, nyilván nem Alpok kategóriában kell gondolkozni. Hamisítatlan osztrák környezet, útninőség penge, tisztaság, idilli, rendezett falvak és szinte minden sarokból ránk köszön a történelem.
Ezek után nem meglepő, hogy igazi örömbringázást kap, aki bevállalja.
Újabb epizód, újabb szakasz, újabb film...Kellemes időtöltést!
