Itt van egy régi, de az elképzelésednek talán megfelelő összeállítás:
Thumper, alul visszafolyóval az üstbe, a thumper tetején pedig egy vízhűtéses deflegmátor (ez lehetne egy infúziós csepegtetővel szabályozott Pistorius is) , amivel szabályozni lehet mi menjen át.
Az a baj ezekkel a tartályokkal, hogy nincs meg a folyamatos körforgás. A jó rektifikálásnál folyamatos a fázisváltás. A lassan haladó gőzből a cső/tányér/akármi falára lecsapódnak az alacsonyabb forráspontú összetevők. Ahogy folynak vissza, a magasabb hőmérséklet hatására újra elpárolognak. Ennek a körforgásnak a fenntartása, és szabályzása a kulcs. Ez dönti el, hogy kisüsti módban megy a főző, vagy egy menetesben. Ezt a fazekakban nem tudod jól szabályozni, az mindenképp kisüsti lesz. Nem a sisak hőmérséklete számít, hanem a rendszer tetején átbukó gőz hőmérséklete. Ez határozza meg, hogy mit engedsz át, és mit nem.
Remélem nem úgy van, ahogy leírod. Érdekes tapasztalatom volt, hogy dupla retortánál a sisak hőmérő főzés közben beállt egy (viszonylag alacsony) hőfokra és azt nagyon sokáig azt tartotta. Szerintem sok nehéz, káros összetevő már a sisaknál elakadt. Csatolom képben a főzés közbeni jegyzetem egy részét:
Ez egy thumper működése során felvett diagramm. Ha jól választana el, akkor a szeszfok közel állandó lenne a lepárlás alatt, de látszik, hogy ez nem így van, így egy menetben főzésre biztos alkalmatlan.
Pálinkafőző berendezésre nem való a thumper. Hangsúlyozom: pálinkafőző berendezésre! Egy jól megtervezett Pistorius-tányér nagyságrendekkel jobb eredményeket produkál, mint akármilyen thumper. Nem véletlen, hogy a pálinkafőzdék körében a Pistorius az elterjedt.
Miért nem túl jó a thumper? Mert nincs reflux-visszavezetés. A főzés előrehaladtával a thumperben lévő folyadék a magasabb forráspontú komponensekben dúsúl. Kisebb thumper esetén akár odáig, hogy az összetétele megegyezik az üstben lévő folyadék komponens-összetételével. Kivéve a szilárd részeket. Vagyis egy idő után a thumper semmit nem csinál, mert a beérkező gőz és a thumper-folyadék azonos összetételű. Ha beépítünk a thumperbe egy visszafolyó ágat, akkor természetesen feljavul az elválasztási hatásfok, de akkor már nem thumper, hanem egy rossz hatásfokú rektifikáló tányér.
Cukorcefre esetén a thumper-dúsulás nem jelent gondot, mert egy cukorcefrében eleve alacsony a magasabb forráspontú komponensek aránya. Nem úgy, mint a gyümölcs-cefrékben.
A thumper gyakorlatilag egy nagyon-nagyon egyszerű rektifikáló elem. Ugyanúgy átbuborékol a gőz a folyadékon, mint egy desztilláló oszlop tányérjain. Az egyszerű szerkezete miatt nagyon rossz a hatásfoka. / Rézműves barátunk megpróbálta javítani a hatásfokot. A gőzbevezető csövet elvitte az edény aljáig, vízszintesen elvezetve. A vízszintes szakaszon alul több lyukat fúrt, és a cső véget lezárta. Így több apróbb, nagyobb felületű buborék képződött. /
Persze, a múúnsájnereknek ez is elég, hiszen magas alkoholtartalmú cukorcefréből főznek.
A legtöbb múúnsájner cukorcefrét csinál. Magas cukortartalommal, alkoholtűrő "turbóélesztővel". 2-3 nap alatt, akár 30-35Celsius fokon is kierjednek ezek a cefrék. A nagyonexpertek némi kukoricalisztet, kukoricadarát kevernek a cefrébe. A cél: minnél töményebb szeszt nyerni, minnél hamarabb.
Amiről írsz, azon már én is sokat rágódtam: hogy a fenébe lehet, hogy olyan boldogok az erdőben a múnsájnerek az 1db thumperükkel? Hogy nem utópárlatos az italuk, főleg úgy, hogy azt állítják, a thumperbe bármit belerakhatsz: cefrét, alszeszt, utópárlatot stb. Ugyanezt megcsinálva pálinkával nagyon hamar utópárlatos lesz az ital, igazából egy erős alszeszt kapsz. Azért tudom, mert próbáltam. Nem biztos hogy igazam van, de magamnak a következő tényezőkkel magyaráztam, hogy ők ezt meg tudják csinálni:
1. csak a cefre levét főzik ki, derítik a cefrét, se a szilárd, se az élesztős rész nem megy bele
2. a cefre szeszfoka jóval magasabb, mint a mi cefréink, a legtöbbször 10% feletti, mert mindent megtesznek ahhoz, hogy magas legyen. Csak az élesztő alkohol tűrése a határ. Ha belegondolsz, a mi cukrozatlan bogyós vadnövényeink gyenge alszeszeinek szintjét hozzák már a cefrével.
3. A thumper térfogata 1/3-a - 1/2-e a főzőének, szóval böszme nagy
Két thumperes főzővel szerintem lehet pálinkát csinálni. Persze óvatosan fogalmazok, mert élesben még csak egyszer, idén csináltam egy izabella cefréből. Szerintem pálinka lett végül :) Ott se mindegy, hogy mit raksz a thumperekbe! Szerintem a rossz tapasztalatok 90%-a ebből ered. Két thumperes (retortás) rendszernél jobb követni a rumfőzés hagyományait, mert hagyományosan ott használnak ilyen rendszert (de nem minden rumfőző országban). Ha pálinkás fogalomtárral szeretném megmagyarzázni, akkor az első thumperbe alszesz erősségű anyag kerüljön, a másodikba pedig erős középpárlat erősségű. Nem kell bele sok, a thumper térfogatának 10-15%-a kb. Az első főzés után már lesznek utópárlataink, amit a következő főzéshez (vagy jövőre) fel lehet használni thumper tölteléknek. Nincs szabály, meg mindenki másképp csinálja, de alapvetően az EP-t az üstbe rakják, az üsthöz közelebbi, első retortába (thumperbe) gyenge utópárlatot raknak, kb 30%-ost, a második retortába pedig erős utópárlatot (Up vágás és kb 60% kijövő szeszfok közötti rész).
A tanulságot nélkülöző eredmény ebből az egy próbából az, amiről ezen a fórumon korábban ment a beszélgetés: okés, ha a cél egy sima ital. Olyan tényleg, mintha háromszor főztem volna alap főzővel - azt is csináltam már ugye. Ami még érdekes volt, hogy a rászerelt nyomásmérő óra egész főzés alatt meg se mukkant. Mert ugye itt a thumper bejövő csövek miatt vízzár van, ezért elvileg a légkörinél magasabb nyomáson működik az egész, ami a módszer veszélyességét okozza. Hát egy nagy nulla lett a nyomásnövekedés, azt tapasztaltam. Az oroszok sokszor 6-8 kis thumpert használnak amikor szamogont főznek, ott mekkorának kellene lennie a nyomásnövekedésnek? :
Főzés után, vagy ha főzés közben kifogy a nafta a gázpalackból, szerintem veszélyesebb a vákuum a főző sisakjára, mint a nyomásnövekedés. A két thumperes rendszer összerakása meg röhejesen egyszerű: kell két, az üst térfogatának 25%-ával egyenlő zárható edény, vagy az első thumper legyen 25%, a második 20%, oszt csókolom, egy menetből megvan a pálinkád. Még egyszer hangsúlyozom: kevés tapasztalatom van, lehet hogy pár év múlva azt fogom mondani, hogy ez a módszer teljesen rossz irány...
Kisüsti technológiánál a réznek inkább a katalizáló hatása a fontosabb. Ha van is egy réz töltetes rektifikáló egység, azt nem érdemes túlhűteni, vagy túl sok reflux-al használni. A legjobb eredményt azok a párlatok mutatták nálam, aminél a hűtéssel nem erőltettem sokáig a magas alkoholtartalmat, csak kicsit emeltem, és nyújtottam a kisüsti jelleggörbén. Épp csak annyit, hogy több időt töltsön a párlat a réztöltet körül, és a páracsőben. Ezek a párlatok mindenképp előrébb járnak az érési folyamatban. Most közelednek az 1 hónapos pihenéshez, igen szépen alakulnak.
Érdekes téma ez az ultrahangos, és nagyfeszültséges érlelésgyorsítás, de házi körülmények közt inkább főzzünk "jövőre". Nem sietünk sehova. (szerintem)
Üdv.Lenne egy kérdésem.Tudom hogy már sokszor kivolt vesézve itt a forumon a thumper.Visza is olvastam.Csak egyetlenegy kérdésem lenne vele kapcsolatban.A visszaolvasott hozzászolások között nekem az jött le,hogy 2 thumper is csak egy erős alszeszt csinál és pálinka főzésére nem alkalmas.Moonshinehoz használják ugye főként.A kérdésem arra vonatkozik,hogy mi külömbség van akkor a gyümölcs cefre és a monnshinak készitett cefre között?Vagy a cefre között van a külömbség vagy ők is csak egy erős alszeszt készitenek vele és ez egyáltalán nem érdekli őket csak az hogy megvan egymenetben?
"Az ellenőrzés során a vizsgálatot végzők rábukkantak a szeszfőzde pincéjében egy magasfeszültségű árammal működő készülékre, amelynek segítségével az üzem az érlelési folyamatok idejét néhány hétre le tudta szorítani. Az így előállított pálinkát azonban csak keverésre használta fel a cég.”
A kép pedig 1951-ből:
azt írták valahol, hogy ezeknek a mesterséges, gyorsított érleléseknek csak rövidtávú hatásai vannak, egy idő után megint egyensúlyt keres az ital és megváltozik.
Sose csináltam, de manapság állítólag meg szokták mikrózni az italt olyan 60 fokra melegítve, aztán megvárják amíg kihűl, újra mikrózzás és így tovább néhányszor.
A tisztított réz felület a lepárlásnál nem csak a hővezetés miatt (rektifikáció, deflegmáció stb)
javít a minőségen, hanem a tisztított réz felület azon a hőfokon (80 °C) már enyhén katalizál kedvező reakciókat.
A rossz ízzű és szagú aldehideket ecetsavakká (karbonsavakká) oxidálja,
a nagyobb szénatomszámú alkoholokat (propanol, pentanol stb) szintén hasonló savakká oxidálja.
Így hatása hasonló a hosszú érleléshez.
(A rövidebb érlelésnél csak a könnyen illók mennek inkább el).
Észterek képződnek alkoholokból és savakból.
Az érlelésnél van alkoholveszteség, és minden párlatnak jót tesz, de egyes pálinkák-
főleg a barack pld a nagyon hosszú érlelésnél veszíthet gyümölcs aromát,
míg a réz felületen való lepárlástól nem.
Nem tudom mesterségesen ezt -nem lepárlással, de valami eszközzel elő lehet -e idézni.
Whiskynél pld állítólag igen:
A whisky mesterséges érlelése reaktorban egy valódi, szabadalmaztatott és kereskedelmi forgalomban lévő technológia, amelyet számos szeszesital-gyártó használ a ...Néhány nap alatt megismételhető az évekig tartó hagyományos hordós érlelés:
"Olyan cégek, mint a mára megszűnt kaliforniai Lost Spirits Distillery fejlesztették ki az úttörő technológiát, amely kémiai reaktorokat használ a gyors érlelés eléréséhez. A folyamat célja, hogy lemásolja azokat az összetett kémiai reakciókat (additív, szubtraktív és interaktív érlelés), amelyek általában évek alatt zajlanak le fahordókban.Az ezekben a reaktorokban használt főbb alkatrészek és módszerek a következők:
Fadarabok : A szeszes italt nagy felületű faforgácsnak, dongáknak vagy tömböknek teszik ki, hogy megkönnyítsék az íz kinyerését.Energiabevitel : Különböző energiaformákat használunk a reakciók felgyorsítására.Ultrahang : A nagyfrekvenciás hanghullámok kavitációt hoznak létre, ami fokozza a tömegátadást a szesz és a fa között, felgyorsítva az ízfejlődést.Hő és nyomás : A szabályozott hőmérséklet- és nyomásciklusok mélyebbre kényszerítik a szeszt a fába, és csökkentik az aktiválási energiát az olyan kémiai reakciókhoz, mint az észteresítés és az oxidáció.UV-fény/mikro-oxigenizáció : A szabályozott fény- és oxigénexpozíció utánozza a természetes oxidációt, amely akkor következik be, amikor az oxigén átszivárog egy porózus hordón.Kémiai analízis : Gázkromatográfiát és tömegspektroszkópiát alkalmaznak a hagyományosan érlelt szeszes italokban található specifikus kémiai vegyületek elemzésére és klónozására, biztosítva, hogy a reaktor kimenete megfeleljen a kívánt profilnak. "
Idén végig játszottam a lepárlást sima, alacsony csőtől, a levegős, üres deflegmátoron át a rézzel töltött rektifikáló+vizes deflegmátorig. Igen csak észrevehető különbségekkel a párlatokban. Ez a legutolsó verzió hozta a legfinomabb végeredményt.
Saválló sisakos főzőnél mindenképp kell egy kis réz katalizátor. Ha más nem, akkor egy nagyobb átmérőjű függőleges cső is megteszi.
A réz katalizáló hatására gondolsz? Rektifikáció (újra párolgás) magában a réztöltetben sem lesz (jelentős), ha nincs felette valami, ami ellátja refluxal, de ez már egy töltetes oszlop lenne.
Az inox sisak fő hátránya, hogy az igen alacsony hővezető képessége miatt gyengén működik, mint deflegmátor.
Nem vonok kétségbe semmit. Véleményemet írtam le, hogy a felfelé menő oldalon, rézre van szükség ahhoz, hogy a rektifikáció működjön. Saválló sisakos főzőknél egy réztöltetes egység igen sokat hozzá tud tenni a minőséghez.
A barátom első/alap/cefre főzője egy 50 literes full réz főző, talán elég annyi réz.
Ha itt a fórumon megnézzük a régi hozzászólásokat, akkor vannak olyanok, akik sima rozsdamentes kuktával finomítottak/finomítanak, de a fórumtagok, akik ismerik őket, semmiképp sem vonják kétségbe, hogy ne tudnának finom pálinkát főzni.
