"1956 emléke nem nyugodhat két, ellentmondó és egymást kizáró hagyományon..." igy nem nyugodhat kopenyegforgato kepmutatokon sem! Foleg nem azok elfogadasan.
Akkor gondolom Balog Zoltan neven nevezte Pozsgait AgitProp elvtarsat is (es nem eletmudijat adott neki)!
A Nagy Imre újratemetése című konferencián kedden Budapesten Balog Zoltán fideszes országgyűlési képviselő úgy fogalmazott: le kell leplezni a rendszerváltozás hamis mítoszát. A politikus közölte: nincs megbékélés és kiegyezés bűnbánat és igazságtétel nélkül, nevén kell nevezni az áldozatokat és a tetteseket, azok sebeit kell gyógyítani, akik vesztesei voltak a kommunizmusnak és a legutóbbi 20 évnek.
Azert abszurd, hogy meg ez a nagy ugy, ha akkor nem volt az?
Nagy Imre mar a kutyat sem erdekli. Az szamit, hogy Orban mit mondott akkor (Fidesz ifjak mar a JEL 20 evvel ezelotti szoveget nyomjak "sajat" otletkent), meg az hogy ki volt ugynok.
Nyilvánosságra került, hogy kik voltak a besúgók Nagy Imre újratemetésén 2009.06.11. 20:18 - haszán
Ha nem is teljes, de mindenképpen az eddigi legrészletesebb névsort jelentette meg az 1956-os Intézet azokról, akiket az állambiztonsági szolgálat mozgósított kiterjedt titkos hálózatából, hogy kontroll alatt tartsák Nagy Imre és társainak újratemetését 1989. június 16-án.
Hogy emlekezett Pozsgay a kommunismus aldozataira?! Mocskolta oket mint Mindszenthy kiszbaditojat a kivegzese utan parnappal?
A 1957 december 10-én kivégzett forradalmár (Pálinkás-Pallavicini Antal), akinek legfőbb bűne az volt, hogy részt vett Mindszenty kiszabadításában, február 6-án tartóztatták le.
Pozsgay Mindszentyt es Nagy Imret mocskolo beszede: 1957 December 15
Amennyire dicséretes, hogy 1956-ról szóló cikkükben (HVG, 2009. január 24.) megemlítik, hogy az 1989 januárjában népfelkelőző Pozsgay Imre korábban maga is bősz ellenforradalmározó volt, annyira hiányoltam az önöknél már megszokott alátámasztó idézeteket. A rendszerváltást egy személyhez, azaz saját magához kötő és a húszéves évfordulón önmagát magasztaló Pozsgay már teljesen elfeledkezett arról, hogy 1957 augusztusában a Petőfi Népe című megyei lapban nem csupán „ellenforradalomnak” nevezte népünk forradalmát, de saját jelzőkkel is cifrázta írásait.
„Tépett szájú, hasított körmű sok kis senkinek”, „úri bitangnak” meg „nemzeti szocialistának” nevezte 1956 hőseit a marxista egyetemi igazgató. Arról az igaz kommunistáról, Nagy Imréről pedig (akinek 1989. június 16-án a koporsójánál tisztelgett) azt írta, hogy „szellemi képességeit egy adóvégrehajtó karrierjéhez szabták”, valamint hogy az „áruló és revizionista” Nagy Imre „jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban”.
Azzal pedig, hogy a nyilvános bejelentést követően a pb-beli ellenlábasait azzal próbálta megnyugtatni, egyáltalán nem kell emiatt szakítaniuk a korábbi megjelöléssel, önmagáról állított ki egyáltalán nem hízelgő bizonyítványt.
Es nem eleg, hogy 57-ben mocskosan gyalazta a forradalmat, meg 1989-ban is!
Pozsgay a PB 1989. február 7-i ülésén világosan kifejtette saját és pártja motívumait. Szerinte a népfelkelés szó azért különösen jó, mert „nem hordoz szovjetellenes tartalmat, de antisztalinista és kielégíti jelen pillanatban azokat is, akik egyébként ezt túlhajtó, másik variációt dédelgetnek magukban, a forradalom, nemzeti forradalom és függetlenségi háború, függetlenségi harc gondolatát. [...E]z az összefüggés az, ami véleményem szerint a pártot kisegíti egy aktuálpolitikai kényszerből született fogalom fogságából anélkül, hogy teljes identitását és önbecsülését aláásná, anélkül, hogy az egész párttal szembenézve kellene itt valami különleges számonkérést és elszámoltatást véghez vinni. [...] Tehát nem arról van szó, hogy szakítani az ellenforradalom kategóriájával, hanem arról is, hogy nehogy újra forradalom legyen a neve egyértelműen.”
Hogy van bor a kepen 56 martirjait a szajara venni!!!
Beágyazódott liberális hatalom 2008-06-25 MHirlap
Pozsgay Imre a liberálisoktól félti a magyar demokráciát. Szerinte addig kellene alkotmányos keretek között, erőszak nélkül megváltoztatni a politikai intézményrendszert, amíg van rá lehetőségünk.
– Ön azt is mondta, nehéz megszabadulni a nómenklatúra uralmától Magyarországon. Az idén ez a nómenklatúra még tovább ment, és már ötvenhat emlékét is kisajátította.
– Ez mély társadalmi megosztottságra utal, még az 1956-os forradalom mártírjainak emléke sem eléggé összetartó erő ahhoz, hogy félretegyék a politikai ellentéteket. A közmegegyezésnek nincs politikai alapja Magyarországon, de a társadalmi alapja megvan, a márciusi népszavazás ezt megmutatta.
– Ma már úgy tűnik, a társadalmi feszültséget szándékosan szították, hogy leszámoljanak a kormánypolitika ellenzőivel. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a titkosszolgálatok – a Rákosi-érát leszámítva – talán soha ennyire nem avatkoztak be a mindennapokba, mint napjainkban.
– Ez a lehetőségek között van, és egy kis felkelés jól jönne a politikának, mert akkor a fél országot börtönbe lehetne zárni. Ez olyan, mint amikor 1905 decemberében kivitték az embereket a Téli Palota elé, és aztán belelövettek a tömegbe. Ezt a helyzetet kellene elkerülnünk, Magyarországnak nincs több tartaléka katasztrófákra.
Ez lehet. De ha ilyen mocskos Nagy Imret, 56-ot, meg eppen kiszabadijanak kivegzesekor (!! hat milyen erkolcsi ferto kell ehhez ?) Mindszenthyt mocskolo Pozsgay feleket ajnaroz a nemzeti oldal akkor itt mirol is beszelunk?
latom neked meg most is faj az ,hogy nem az MSZMP van hatalom esetleg Genycsany Fegyenc elso titkarral az elen?
ez faj.?.. akkor csak fajjon...
A nagy imer per tulajdonkeppen az egesz 56'-nak csak egy jelentektelen epizodja volt...
Ugyanis 56 lenyege nem a reformkommunistak felreformkommistak, negyedrefomrkommunistak nyolcadreformkommunistak ez tizenhatodreformommunistak tortenete volt.
Egyszeruen arrol volt, szo, hogy a lakossag donto tobbsege, normalis ember modjara nem akart egy diktaturaban, a kulvilagtol elzartan elni hanem valami jobbat akart.
S a lenyeg nem nagy imre vagy pozsgai, maleter szereplese volt hanem az, hogy SPONTAN az emberi alaptermszetnek megfeleloen a lakossag donto tobbsge orult, hogy megszabadulhat a megfelemlitestol, hazugsagoktol a PART uralmatol...
az, hogy mi tortent a kommunista elit egyes figuraival mint peldaul nagy imrevel teljesen lenyegtelen.. az emberek nem nagy imre, vagy mindsztenty kedevert vettek reszt az esemenyekben hanem azert mert az emberi termeszet alapvetoen nem szereti a rakosi rendszerhez hasonlo ocsmanysagokat...
S ami 1990 illeti hat az jo el lett szurva mivel az mszmpes elitet nem soportek el egy jo hatarozott mozdulattal a politikai gazdasagi eletbol a mediabol.. pedig az kellett volna ugy lenduletbol meg az uj gazdaik a globalis maffiak se mertek volna sokat dumalni foleg ha ez mind az elso valasztasok utani hetekben honapokban tortent volna... de hat Vitez Antall Jozsef von KGB ezt nem engedte..
Remelem a Nagy Imret gyalazonak most nincsenek bekes napjai!
A per | 2008 június 9 - június 15 http://www.osaarchivum.org/galeria/catalogue/2008/per/program/hu_index.html http://index.hu/politika/belfold/nip080605/
A per általános menete
Június 9. és 10. A per első és második napján került sor a nyolc vádlott kihallgatására. Az első tanú, Haraszti Sándor a második nap végén lépett színre.
Június 11. A harmadik napon folytatták le azokat a tanúkihallgatásokat, amelyek elsősorban a „Nagy Imre-csoportra”, vagyis a forradalom előzményeire, a forradalom előtti értelmiségi mozgolódásra, a Rákosi-klikk ellen fellépő pártellenzékre és Nagy Imre kormányainak tevékenységére vonatkoztak, beleértve Tildy Zoltán szerepét.
Június 12. A negyedik napon a tanúkat Maléter Pállal kapcsolatban hallgatták ki.
Június 13. Az ötödik napon került sor Nagy Imre titkárnőinek a kihallgatására, a Kopácsi Sándorra vonatkozó tanúkihallgatásokra. Ekkor vetítették le a vádlottaknak az 1956-os népítéletekről összeállított anyagot, majd Szántó Zoltán többórás kihallgatása, végül a vádbeszéd következett.
Június 14. A hatodik napon került sor a nyolc védőbeszédre, valamint a vádlottak utolsó szó jogán elmondott beszédére.
Június 15. A hetedik napon Vida ítéletet hirdetett, a halálra ítéltek nyilatkoztak a kegyelmi kérvényről. Ekkor hangzott el Nagy Imre második utolsó szó jogán elmondott rövid szózata.
Mert abban 1000% egyetértünk, súlyos illúzióvesztés esete forogna fenn, ha a polgár belehallgatna. Gyakorlatilag az egész rencerváltás utáni politika 56 örökségéből vezeti le magát, a Pozsgay féle gyomorforgató fingoktól kezdve a hősi titulussal felvértezett Göncz, Mécs, Wittner és társaiig, a két évvel ezelőtti hugyosokig, az emlékmű előtt kezét szívén szorongató, látványosan leroskadó Fletóig mindenki megtalálta benne a módot az önfényezésre.
Az egész patetikusra tupírozott eposz HITELESSÉGE kérdőjeleződne meg, ha kiderülne a hanganyagokból hogy kommunista belharc volt, anarchia, az élén a tehetetlenül sodródó Nagy Imrével, ha kiderülne hogy Nagy és Kádár közt esetleg csak annyi a különbség hogy az utóbbi időben átállt, ha kiderülne miért és hogy vonultak be az oroszok ... stb.
Mert szerintem ilyenekről lehet szó azokon a szalagokon, ha a hősi eposzt erősítené, már napi 24 órában jáccanák a rádiókban...
Koszonom, hogy megkaptuk a valaszt HAZUG Laszlotol!
Index 2008. április 25., péntek 16:35
Kövér László szerint arra a kérdésre is megvan az egyértelmű és világos válasz, "lesz-e a bolsevik kutyából demokratikus szalonna. Ennek az ügynek a fényében nyugodtan, bátran kijelenthetjük, hogy nem lesz" - fogalmazott.
Pozsgay a PB 1989. február 7-i ülésén világosan kifejtette saját és pártja motívumait. Szerinte a népfelkelés szó azért különösen jó, mert „nem hordoz szovjetellenes tartalmat, de antisztalinista és kielégíti jelen pillanatban azokat is, akik egyébként ezt túlhajtó, másik variációt dédelgetnek magukban, a forradalom, nemzeti forradalom és függetlenségi háború, függetlenségi harc gondolatát. [...E]z az összefüggés az, ami véleményem szerint a pártot kisegíti egy aktuálpolitikai kényszerből született fogalom fogságából anélkül, hogy teljes identitását és önbecsülését aláásná, anélkül, hogy az egész párttal szembenézve kellene itt valami különleges számonkérést és elszámoltatást véghez vinni. [...] Tehát nem arról van szó, hogy szakítani az ellenforradalom kategóriájával, hanem arról is, hogy nehogy újra forradalom legyen a neve egyértelműen.”