Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
?Osztrákoknak is vannak felfegyverzett járőrhajóik.?
2006 óta úgy tudom nincsen, beszántották a dunai flotillát teljesen. A Niederösterreichet még én is láttam anno, de elvileg már semmi nincs. Miről maradtam le?
Szevasztok! Nem vagyok "Flottillás", de a segítségeteket szeretném kérni, akik 1992-93-94 években itt teljesitettek szolgálatot. A volt alakulatunk nyomait keressük ami eredetileg az isaszegi laktanyában volt MN 6370 Gépjármü javitó. A hadrendi átalakitás során a Bánki Donát gépjármüjavitó zászlóalj lett és 1992 májusában áttelepült Újpestre állitólag a Flottillához. Nem tudjuk hogy magához az alakulathoz, vagy csak a Petőfi laktanyába vagy mellé valamely másik ujpesti laktanyába ,nem tudtuk kideriteni.
Ha valaki találkozott ezzel az alakulattal kérem jelezzétek hogy valójában hol müködött tovább.A legközelebbi leszerelési találkozóhoz kellene az info.
Üdv Mindenkinek! Keresek kb 59-60-as méretű flottilla,fbő usankát. Ha valakinek lenne esetleg ilyen eladó, kérem írjon. (lendvaidavid84@gmail.com) Előre is köszönöm! Üdv: Dávid
A határfolyóink a Duna kivételével, komolyabb hajókkal nem is hajózhatók.
Én úgy érzem, hogy a felsorolt folyami feladatok a mi viszonyaink között elláthatók kétéltű harcjárművekről vagy inkább a partról is. De ne legyen vita, mert nem értek a témához. Ha más fegyvernemekre most végre jut pénz, tényleg vehetnénk két-három folyami hadihajót. Hátha a felső Tiszán mostanában szükség lesz rá!
Csatolok egy linket, a topiktársak szórakoztatására.
Orosz haditengerészeti díszszemle a Néva folyón. Az Orosz haditengerészet napja alkalmából rendezik. Lehet, hogy hadihajó kedvelőként többen talán már élőben is látták ezt az eseményt. Ha nem, ajánlom. Végül is Szentpétervár elérhető közelségben van.
Érdekesség: A megszólítás még mindig: Здравствуйте Товарищи (Mondjuk a Товарищ nem szigorúan elvtársat jelent Oroszul, mint ahogy mi idősebbek megszoktuk.)
Kellene amúgy folyami flotta, rendes modern fegyverzettel rendelkező hajókkal, és nem csak aknamentesítésre. Vannak határfolyóink, a belvíz védelem ugyanúgy fontos. Tengerünk ugyan nincs, de a folyóink, ugyanúgy a mi felségvizeink. Osztrákoknak is vannak felfegyverzett járőrhajóik. Partváltási műveleteknél, hidak biztosításánál, közel-légvédelem, több mindenre is jók lehetnének. Sok olyan országnak is vannak folyami hadihajói akik amúgy rendelkeznek haditengerészettel is. A jelenlegi aknamentesítő hajóinkon fegyverzet sincs jóformán és páncélzat is alig-alig.
Természetesen itt nem rombolókra és ilyen olyan cirkálókra kell gondolni. Hanem kis merülésű, gyors járású páncélozott naszádokra, monitorokra, lövészhajókra, amik el vannak látva 120-130 mm-es ágyúkkal, automata ágyúkkal, rakétasorozatvetővel és/vagy aknavetőkkel, valamint fejlett radarokkal és légvédelmi gépágyúkkal és légvédelmi rakétákkal.
Régebben anno volt szó, a Duna-Tisza csatornáról is, amivel a két folyót összekötik, hogy a kereskedelmi hajózás még jobban menjen. Persze semmi nem lett belőle.
Véletlenül keveredtem ide, sok érdekes dolgot olvastam itt.
Nem értek a témához ezért józan paraszti eszemtől vezérelve kérdeznék.
A fegyverzetek mai fejletsége és Magyarország vízrajzi adottságai mellett az aknamentesítésen és rendészeti feladatokon túl, valóban volna létjogosultsága egy korszerű folyami flottillának?
Szeget ütött a fejembe a következő mondat: "De még egy parton álló harckocsi is kilövi őket. :/ "
Igen, vagy pl. egy a Visegrádi - hegységben települt tüzérüteg.
Nekem egy 1-200 m széles folyón mozgó hajó védhetetlenül könnyű célpontnak tűnik.
Romániában, a Duna-deltában persze más a helyzet.
Ha szántok rám időt, érdekelne, hogy jól látom e dolgot.?
Kár, hogy jelenleg nincsenek igazi korszerű és modern folyami monitoraink. A jelenlegi hadihajóink, hát finoman szólva elavultak, mármint a fegyverrendszerük. Csak aknamentesítésre jók, amiben valóban jók is, valamint ilyenek is kellenek. Viszont fedélzeti ágyúkkal, modern légvédelmi fegyverzettel (csöves és rakétás) rendelkező hadihajóink nincsenek. Az AM-eken, csak M55-ös 20 mm-es légvédelmi gépágyúk vannak, ezek legfeljebb "meggymag-köpködők". Ezek is elavultak már. Gyakorlatilag alig van önvédelmi fegyverzetük. Egy modern harci helikopter ellen, teljesen védtelenek. De még egy parton álló harckocsi is kilövi őket. :/
Ha már vásárolunk újabban tankokat, helikoptereket...stb akkor ezeket a hajókat is lehetne cserélni. A románoknak is komolyabbak a folyami hadihajóik vannak (igen tudom, nekik van haditengerészetük is), aMihail Kogălniceanu osztály hajói sem mai darabok, de akkor is erősebbek.
Nagyapám a folyamőrségnél szolgát. Sajnos nincs információ, hogy melyikben és én nagyon szeretném kideríteni.
A hadtörténeti levéltár nem tudott segíteni.
Mellékelek egy képet, hátha valakinek van hasonló fotója és esetleg több információja van róla.
Már sikerült kapcsolaltba lépnem egy másik családdal, akinek birtokában van egy kép, ahol szintén folyamőrők láthatóak ugyanezen a helyen. Sajnos ő sem tudja, hogy készülhetett.
Azon a képen gyönyörűen látszik, hogy ezen az" emlékfal"-on van egy felirat: nem nem soha!
Annó 10 monitor készült az Osztrák-Magyar Monrachiának, a Magyar Parlament előtt álló Leitha volt a második (a testvérhajója, a Maros volt az első) és a Bodrog volt a hatodik és 1904-ben épült. Háromszor süllyesztették el, és ugyanannyiszor emelték ki. 1962-ig volt szolgálatban (Sava néven a Jugoszláv flottilában - volt egy Osztrák-Magyar Száva nevű monitor is, az más hajó!).
Az első világháború első lövéseinél is ott volt, amikor 1914. július 28-áról 29-ére virradóra a TEMES, a SZAMOS és a BODROG monitorok tüzet nyitottak Belgrádra. (A Szerbek szerint az első lövéseket a BODROG adta le, de ez nem igaz, az első lövéseket a TEMES adta le a hajónaplók szerint, … mindegy, legyenek boldogok …).
Mára már cask 2 maradt az egykori 10 monitorból: a LEITHA és a BODROG. 2005-ban fedezték fel, hogy a BODROG még megvan, méghozzá Belgrádban, nagyon rossz, lepusztult állapotban, kavics tároló álló hajónak használták (a LEITHA meg 1919 után kotró hajóként élte túl a XX századot …).
Én mindig nagyon sajnálom, hogy Magyarország nem vette meg és nem állította hejre. A Szerb honvédelmi minisztérium 2016-ban vette meg a hajót 2 millió 250 ezer Szerb dínárért a tulajdonosától és 3 év alatt hozta ilyen gyönyörű állapotba.
Az első világháborúban a BODROG is áthajózott a Fekete Tengeren, hogy a mai Ukrajna területén harcoljon az Oroszok ellen és ez volt az egyetlen monitor, ami nem tudott hazatérni.
A Szerbek nagy győzelemként ünneplik a BODROG elfoglalását, holott ez is egy tipikus 1918-ra jellemző tett volt, amihez íme a hajó egykori parancsnokának a jelentése:
Október 3i-én a »Bodrog« zátonyra jutott, miről a hajóparancsnok következő jelentést adott le: »1918. október 3i-én este a Dunáhajórajparancsnokság szikratávirati rendeletére a »Bodrog«-gal Zimonyból Vincára indultam, hogy a visszavonuló csapatainkat fedezzem. Az idő ködös volt és nemsokára arra kényszeritett, hogy a hajó menetét lassítsam. A balpart mentén haladva körülbelül este 10 órakor egy sűrű ködfelhőbe kerültünk, mire a kormányost figyelmeztettem, hogy míg jobban tudunk tájékozódni megfordultunk és lehorgonyozunk. Ebben a pillanatban a hajó fara feneket ért és a »Bodrog«-ot a part felé rántotta:. A gépeket azonnal teljes gőzzel hátra vezényeltem. A »Bodrog« a Duna balpartján 20 méterre a parttól, Panosovától fölfelé 12 km. a Szamár-hegygyel szemben ült fenéken és saját erejéből nem tudott szabadulni, mert lefelé haladva kerültünk az iszapos partra és így a csavaroknak nem volt elegendő vizük. Ezt a helyzetet látva, segítségért sürgönyöztem. A közelben a »Száva« monitor tartózkodott és így ő hozzá fordultam először segítségért, miután a Dunahajórajparancsnoksághoz és a »Sámson« mentőhajót kértem. Éjfélig azonban segítség nem érkezett, tehát újra sürgönyöztem a Dunahajórajparancsnoksághoz, most már három erős vontatógőzöst kérve. Addig is, míg a hajó súlyán könnyítsek, a felesleges tárgyak és anyagok kihajózását rendeltem el. Végre hajnalban megérkezett a »Sámson« mentőhajó, mellyel egyhamar elkezdtük a »Bodrog« levontatását. Eleinte egyenletes vontatással, később lökésekkel próbáltuk, de ez sem használt, mert a kötelek elszakadtak. 7 óra felé a másik két vontató is megérkezett és most már három hajóval folytattuk a levontatást. A »Bodrog« akkor a vízapadás miatt már nagyon kiemelkedett a vízből és egyik kötél a másik után szakadt el. Végre 8 drótkötélre fogtam mind a három vontatót és már lazult is az iszapban a »Bodrog«, mikor 10 óra felé a szerb partról megszólaltak az ellenséges ágyúk. A »Bodrog« és a közelben lévő monitorok rögtön felvették a harcot, a vontatógőzösöknek azonban hamarosan el kellett menekülniök, mert a tűz rájuk volt irányítva. Idővel a monitorok is bevonultak és így a »Bodrog« magára hagyatva délig folytatta a harcot, míg a sok találattól több léket kapott és ágyúi hasznavehetetlenek lettek. Minden reménységtől megfosztva elrendeltem a legénységnek, hogy hagyják el a hajót. Még a harc közben megtettem a szükséges intézkedéseket a hajó fölrobbantására, de megfontolva, hogy a »Bodrog« magyar parton feküdt és így remény maradt még megmentéséhez, elállottam ennek keresztülvitelétől. Fél egy órakor délután első tisztemmel és vitorlásommal én is elhagytam a »Bodrog«-ot. Az erős ágyútűz dacára senki sem sebesült meg, mert a hajópáncél kitűnően tartott, a szárazon pedig az agyagos partban a gránátok nem robbantak. A »Bodrog« elhagyása után így könnyűszerrel indulhattunk útnak Pancsovára. Pancsován az állomásparancsnokkal léptem érinkezésbe, de eredmény nélkül, mert akkor katonaságunknál a fegyelem már teljesen feloszlott. Ezek után az ottani német parancsnoksághoz fordultam és egy őrséget eszközöltem ki a »Bodrog« megvédésére. Éjjel kocsin a »Bodrog«-hoz mentem, hogy a helyzetet megvizsgáljam, de a német, őrség nem engedett a hajóra jutni, mert egy része az őrségnek részeg volt és a hajón fosztogattak, annyit azonban megtudtam, hogy a hajó hátsó részében víz volt. 2-án délelőtt a pancsovai főtéren hivatalosan közhírré adták, hogy megkötöttük az entente-csapatokkal a fegyverszünetet. Erre én délután újra kimentem a »Bodrog«-hoz, de amikor az ellenség a kocánkat meglátta, ágyútűzzel fogadott és nem engedett a »Bodrog« közelébe. Miután tudtam, hogy a hajó a magas víz beálltával sem úszóképes, abbahagytam a hajó fölrobbantására való szándékomat és visszatértem Pancsovára. Másnap, november 3-án, Pancsován megalakultak az egyes nemzeti tanácsok. Eleinte csak magyar zászló alatt láttam egy körmenetet. Később saját szememmel láttam, mikor két polgárember egy boltba futott és óriási izgalommal és sietség mellett egy szerb zászlót varratott. Délben azután már e zászló köré csődültek egy páran és ők is körmetet tartottak, a mi katonaságunk legnagyobb része akkor már hazaszállingózott és a hátországból szabadon jöttek a szerb foglyok. November 4-én a még megmaradt katonaságunk vonatra ült és a német katonaság is Pancsovát kiürítette. Este én is vonatra ültem, de éjjel még Pancsován maradtunk. Másnap, mint utolsók, mi is elindultunk Szeged felé. 1918. decemberében és 1919. január havában pozitív híreket kaptam a »Bodrog«-ról egy pancsovai magyar lánytól. Az első levélben azt írta, hogy a vízállás nagyon kicsi, a »Bodrog« teljesen szárazon van és lékjeit javítják. A másikban meg azt írja, hogy a »Bodrog«-ot levontatták és Belgrádba vitték. Kádár kormányos, aki a »Bodrog«-ot október 3 i-én vezette, azt állította, hogy tévedett egy erdőben s így korábban jött a balpart felé, mint ahogy szabad lett volna. A végén még kiemelem, hogy a »Bodrog« a tényleges fegyverszünet kötése alkalmával még a magyar parton volt és nem harc folytán került az ellenség kezébe Taschler, sorhajóhadnagy
Hasonlót akartam irni .,amikor létezett a folyami flottila megfelelő technikával,kapacitással egy kis segitséggel ki lehetett volna már emelni a vizből a hajót.Természetesen ezt is mint a többi önálló fegyvernemet,alakulatot megszüntették(hozzáteszem pl. a TEK -nek marhára ott kell lennie...)nem kellett volna felszámolni az utász,műszaki egységek egyes részeit stb.
Hozzáteszem itt nem a mostani "maradvány" flottilával van a gond...
Felháborodva panaszolom a sajkások-tűzszerészek Erzsébet hídi tevékenységét. Miért nem csinálják éjszaka, miért kell százezrek életét pokollá tenni? Úgyis azt panaszolták kedden a búvárok, hogy a Duna magas vízállása miatt erős a sodrás, túl sok a hordalék, nem látni semmit és mindent tapogatni kell. Akkor meg nem mindegy nekik, hogy nappal vagy éjszaka nem látnak semmit?
A hídzárásból eredő fél fővárosnyi közúti káosz éjjel elkerülhető lett volna a csekély forgalom miatt - sőt nagyrészt a folyami akadály is, mert sötétben már nincs teherhajózás és a szárnyashajók sem közlekedhetnek éjszaka!
Érdekes, hogy a vasúti baleset-elhárítók, sőt egyszerű váltó-cserélő brigádok is tudnak egész éjszaka dolgozni, reflektorok fényénél - pedig az sokkal veszélyesebb munka, több ezer tonnás vonatok mozognak, 160 tonnás vasúti daruk forognak szó szerint könyöknyire, a szomszédos vágányon, néha ugyanazon.
Sajnos a mai szereplésével a flottillának sikerült megutáltatnia magát a fővárosi lakossággal, éjszakai műszakra való restségetekkel szégyent hoztatok a Szt. István csatahajó 100 éve elsüllyedt legénységére. Idős emberek még a szegény néhai dr. Torgyán minisztert is megszidták miattatok, hogy ha engedte volna megszüntetni a hadihajózást, akkor most nem kellene a dugóban álló buszon megsülniük!
történetét?
