Azért az élet vízben (ősóceán mélyén kéreglemez repedések mentén kialakult melegben, oxigénben és széndioxidban, ásványisókban gazdag vízben, no meg a magma keltette fényben) jelenhetett mega legnagyobb valószinűséggel. No de az élet megjelenése és a főemlősöké közt kb. 3,5 milliárd év van! Az viszont igaz, hogy nem minden majom él fán, s az emberős láb/medence/gerincoszlop alakulása sem arra utal, hogy a fán élt volna, sőt a tartósan felegyenesedve, kétlábon járva való közlekedésmód akár a vízben alakulhatott ki! Nem mély, állóvízben. Erre sok közvetett bizonyiték mutat rá. De hát ha a tudomány valamiben melléfog s sikerül el i terjesztenie, azt igen nehéz kíjavitani, pláne ha szándék sincs rá!
A dinók kihalásának a fő oka a szaporodásuk módja volt. Ugyanis mint a többi Diapsida hüllő, ők is csak tojásokkal tudtak szaporodni. Ezeket vagy kitudták a testük lelegével költeni, vagy csak valahova lerakni s a talajra, a nap melegére vagy rothadó növények hőjére bízni a költést. A kotlás eleve csak a kisebb termetűeknél jöhetett szóba, mivel a tojások mérete attól függött, hogy milyen vastag lehetett a gázokat áteresztő tojáshéj szilárdsága! (Ezért az óriási dinóknak is legfeljebb veder/levesestál méretű tojásaik voltak/lehettek!). A kréta közepére (kb.80-100 MÉ) a dinók konkurensei és tojásaikra pályázó más hüllők (gyíkok, kígyók, krokodilok) valamint a madarak is annyira elszaporodtak, hogy állandó veszélyt jelentetek a dinó fészkekre s abból kikelő kistermetű fiókákra, akár tudták védeni azokat a szülők, akár nem. Ez a helyzet egyre romlott a dinók kihalását jelző határig (65 MÉ), de már az ezelőtti éveket is csak kevés faj (s főleg nagy falkákban járó növényevők) élték meg. A kihalás természeti katasztrófák nélkül is bekövetkezett (volna), hiszen az egyedszám lassan a kritikus nivó alá került.
Az új lelet is azt bizonyítja, hogy a teljesen melegvérű madarak és emlősök egyre jobban előnybe kerültek a hüllőkkel szemben, amelyek közöl csak azok maradtak fenn, amelyeknél az ivadékvédelem/gondozás biztosította a szükséges létszámot (gyíkok, kígyók, krokodilok, teknősök).
Az evolúció egy folyamat, amelyben az egykori egyedek, ha utódaik voltak, evolúciós láncokat hoztak létre. A mai élőlények valamennyien egy-egy ilyen lánc utolsó (mostani) láncszemei (ahány generáció annyi láncszem!). Az őslénytan ezeket a láncokat gombolyítja le, a kezdetektől mostanáig. Persze, a láncok igen hiányosak, de az elődökből le lehet vezetni az utódokat a jellegek alapján és az összehasonlító anatómia ismeretében, jellegek amelyek fennmaradtak a leletekben és a levezetés bármikor, bárki által ellenőrizhető, s ha szükséges javítható.
A molekuláris filogenetika a mai élőlények egyedeinek a genomját igyekszik követni az elődökben, a gombolyítást fordítva csinálva (mától visszafele az időben s generációkban). Igen ám, de a DNS/RNS pár tizezer év alatt egyrészt széttöredezik, majd a kövesedés során meg is semmisül, ergo egy egy evolúciós lánc bizonyitő erejű genom hasonlóságát csak aránylag rövid ideig s kevés generáción át lehet követni. Ez rendszerint még az előző fajok szintjét sem igen érik el (a fajöltők rendszerint sok százezer, sőt millió évesek is lehetnek a magasabbrendű élőlények esetében). Tehát a földtörténeti élővilág tanulmányozásához nem lehet a genomot használni, ergo, a molekuláris taxonómiának, rendszertannak sincs tudományos értéke/jogosultsága, bár nagy divat lett mostanában, hiszen sokkal több a genetikus (eszkimó), mint a tanulmányozható téma( fóka). A' 70 években megjelent Sibley & Alquist rendszertanhok, majd Monroe és jelenlegi társaiké teljesen felboritják a Linné-féle rendszertant, miközben csak statisztikai módszerekkel tudnak kimutatni genom hasonlóságokat/különbségeket a mai fajok közt, de azt már nem, hogy ezeknek mi a magyarázatuk!
Summa summárum, ki mit szólna olyan családfához, amiből csak legfeljebb a szülők ha ismertek, de a felmenők már nem? Az biztos, hogy voltak, de azt nem lehet hasraűtve kikövetkeztetni, hogy kik!
A fentieket vitatóknak ajánlom, hogy gondolkozzanak el azon, hogy a saját evolúciós láncukban kik/mik voltak a láncszemek 100 ezer, 1,10,100 millió éve, vagy éppen 1,2,3 milliár éve! Mert kellett legyenek, hiszen nélkülük mi sem létezhetnénk, ugyebár?
2014-ben a brazíliai esőerdő mélyén táboroztunk egy csapattal. 1 hétig voltunk ott, és éjszaka többször is döbbenetesen hangos, mély üvöltéseket hallottunk a távolból, a sűrűből. Nagyon féltünk éjszakánként mert nem tudtuk mi lehet az. Az egyik nap találkoztunk egy helyi törzzsel, ők elmondták hogy generációk óta többször is láttak már dinoszauruszokat az esőerdőben, úgynevezett sauropoda dinoszauruszokat. Már többször megpróbáltak egyet leteríteni sikertelenül. Mi természetesen nem hittük el nekik, de az utolsó előtti napon amikor egy széles erdei ösvényen haladtunk, belefutottunk egy kisebb csordába. Messziről, leesett állakkal figyeltük, ahogy átvágnak egy patakmedren. Egyszerűen nem akartuk elhinni, amit látunk...........a Jurassic parkban éreztük magunkat..
Hát, alaposan meglepődtem a Megaraptoron a pesti kiállításon... (Végre volt ugyanis alkalmam elzarándokolni. :-P) Szentül meg voltam róla győződve, hogy elrontották azt a rajzot, még gondoltam is, hogy jé, de hülyék, mellső végtagnak rajzolták azt, ami igazából a hátsó láb volna (höhöhö, gondoltam, még a Jurassic Park-ot sem látták, pedig azóta közismert még a gyerekek körében is, hogy a raptoroknak a hátsó lábán volt az a nagyobb méretű karom), erre itthon utánanéztem, és óriásit koppantam, mert kiderült, hogy az tényleg egy mellső végtag. Viszont akkor ezek szerint gondolom ennek a fajnak semmi köze a dromaeosaurusokhoz... Feltételezem előbb-utóbb a genus nevét is meg fogják változtatni.
Sziasztok. Tök jó ez a beszélgetés, igazán tanulságos bár nem olvastam az egészet végig. Nekem kérdésem lenne úgy mindenkihez. Régóta szeretnék elmenni fossziliákra vadászni kalapácscsal, hátha találok valami érdekeset, csak nem tudom hova menjek. Persze tudom, hogy nem fogok vicsorgó T-rexet találni, de én örülnék egy-egy szebb ammonitesznek, trilobitának vagy másnak is. Szóval ha tudtok olyan helyeket kis hazánkban ahol az ember esetleg talál valamit akkor azt megköszönném. Csak könyörgöm ne azt mondjátok, hogy a Bakonyban, vagy a Gerecsében, mert tű a szénakazalban effektus játszana be:)
Az az igazság, hogy ezek a legrégebbi nagy termetű dinoszauruszok (kb innen az értelmezési hiba is), felső triászbeliek és az alsó jurában már ki is haltak. A Prosauropoda csoporthoz tartoztak. Első példányukat még 1837-ban találták Németországban.
Minden eddiginél gazdagabb dinoszauruszmaradvány-lelőhelyre bukkantak Svájcban egy falu mellett, ahol tízméterenként rejt a föld teljes csontvázakat.
Az Aargau kantonbeli Frick határában amatőr paleontológusok találták az első háromszáz csontot egy építési munkagödörben. Rögtön átadták a terepet a szakértőknek és kiderült, hogy igazi őskori dráma színterét fedezték fel.
A lelőhely a Jura hegységben fekszik egy völgyben, amely 230 millió éve ingoványos terület volt, közepén kanyargó folyóval. A plateoszauruszok oda jártak inni és tömegesen vesztek a mocsárba. Ben Papst kutatásvezető szerint Európában soha nem találtak még ehhez fogható leletegyüttest. Átlagosan tízméterenként kerülnek elő újabb példányok maradványai.
A plateoszaurusz a legnagyobb termetű növényevő dinoszaurusz. Hosszuk elérte akár a tíz métert, súlyuk pedig a négy tonnát. A világ számos pontján találtak már maradványokat. Frick közelében is előkerült korábban egy komplett csontváz, amelyet a helyi dinoszaurusz múzeum őriz.
OK, de az Eurolimnornis és a Palaeocursornis egyrészt a legrégebbi valódi madarak közé tartoznak (kb. 130 millió évesek) másrészt Kárpát-medenceiek! Így sokkal értékesebbek/érdekesebbek számunkra mint a jóval fiatalabb kinaiak vagy kukutyinból valók!
A Mlikovsky - linket próbáld a SAPE honlapról letölteni, de letöltve átküldhetem csattolva is, ha érdekel.
