Az alábbi cikkben (https://onomastikion.blog.hu/2024/08/20/skolnyik) szerepel egy olyan, a XVIII. sz.-ban Nyíregyházára áttelepedett család esete, amelynek az áttelepedés előtti („eredeti”) vezetékneve vélhetően foglalkozásnévi volt (Skolnyik), de az áttelepedés után a származási helyéről kapott új megkülönböztető nevet (Valykovec), amely családnévként is használatban volt, miközben az eredeti vezetéknév továbbra is ismert volt, minthogy a polgári anyakönyvezés megszilárdultával az lett a család „végleges” neve. Egyes településeket a XX. sz.-ig volt a családoknak (családon belüli elkülönülő ágaknak) a vezetéknevük mellett öröklődő, családnévszerű megkülönböztető neve is. Korábban ez még elterjedtebb gyakorlat volt, és a XVIII. sz. végéig, a XIX. sz. elejéig esetleges volt, hogy a párhuzamosan használt vezetéknevek (vagy az azonos vezetéknév különböző változatai) közül melyik került be melyik anyakönyvbe.
Különösen perturbálhatnak a vezetéknevek költözéskor. Az új közösség hajlamos új megkülönböztető nevet (ragadványnevet) adni a frissen beköltözőnek, ha az illető korábbi családneve túl gyakori vagy éppen túl szokatlan. Jellemző lehet ilyenkor a származási hely vagy a foglalkozás megkülönböztető névvé válása, de gyakori a feleség vezetéknevének, az illető vagy felmenője személynevének (a személynév mindennapok során használt formájának) a ragadványnévvé válása. Első körben az ilyen alakulat egyéni ragadványnév lesz, de gyakori, hogy a családtagokra is alkalmazzák, majd nemzedékeken át örökölhetővé is válik. Tulajdonképpen az „eredeti” családnevek is így alakultak ki, de az ezeket gereráló folyamatok nem álltak le, hanem ciklikusan ismétlődve akár néhány generációnként le is cserélődhetett a vezetéknév. Ez csak az abszolút állam uralomra jutásával állt le, amely megkövetelte az állampolgárai ilyen módon való egyértelmű azonosíthatóságát is (a név korábban az adószám szerepét is eljátszotta).
Teljesen elképzelhető tehát, hogy a mészáros foglalkozású Benyók Mojzes egy idő (vagy helyváltoztatás) után Mészáros Mojzesként szerepel, továbbá a leszármazottai pedig Mojzes vezetéknévvel jelennek meg az iratokban. Persze ezt megfelelően valószínűsíteni kell más adatok egybevetésével, mert ugyanúgy lehetséges az is, hogy ezek a személyek (vagy egy részük) különállóak, és az ilyen hipotézisalapú összekapcsolásuk csak konstruált dolog.
Kedves Lvt. Mojses névvel kapcsolatban lenne kérdésem.
Kiskunfélegyháza 1744-től.
Adott egy Mészáros Mojses nevű úriember. Elvileg katolikus. Akiről találtam egy olyan írást is ahol "Mojzes a mészáros"-ként van említve.
2 gyereke a házassági bejegyzésükben Mészárosként szerepel, mint vezetéknév. Ellenben az ő gyerekeik születésekor többször is a Mojses szó szerepel vezetéknév gyanánt. Sőt az egyel alatta lévő generációban is előfordul ez. Tehát a házasságiban Mészáros, keresztelésekkor Mojsesként is előfordulnak.
Még nem dolgoztam fel minden ilyen Mojses nevet, de mondható h van egy minta erre a klánra. (nehéz pontosan meghatározni, mert nagyon sok Mészáros volt illetve a Mojses előfordult tényleges vezetéknévként másnál is)
A hab a tortán, hogy egy másik településen találtam egy ígéretes keresztelési bejegyzést, amt stimmelne az elsőnek említett Mészáros Mojzesre (vadászom, hogy honnan érkezett Félegyre), ott Benyók Mojzes van feltüntetve. Nem biztos h ugyanaz a személy,de minden más stimmel.
A kérdésem: Ekkoriban elképzelhető, h még nem volt kialakulva a vezetékneve és, mivel Mészáros volt, ezért az új faluba érkezve nem Benyók Mójzes volt, hanem mivel ő lett a mészáros, elkezdték Mészáros Mozesnek hívni és hogy megkülönböztessék magukat a többi Mészárosostól, időnként ezt diktálták be a papnak?
A megjegyzés csak a családnevekre vonatkozott, mert a névadás motivációján (azaz a név „jelentésén”) túlmenően a személy- és családnevek jellemző morfológiája (képzési módjai) is eltérhet nyelvenként. Pl. az ukrán és orosz családneveket gyakran meg lehet különböztetni az eltérő képzők alapján még akkor is, ha a név alapja egyébként azonos.
A márkanevekre azonban nincs ilyen korlátozás. Ezért a puszta сокол (szokol) madárnév az oroszban is lehet egy termék neve. A szovjet korban az ukrán településneveket is az orosz formájukban használták a hivatalos kommunikációban, pl. a térképeken. Így Киев (Kijev) volt használatban, nem Київ (Kijiv). De más nyelvek vonatkozásában is: Баку (Baku) járta Бакы (Bakı) helyett. A szovjet termékek, vállalatok nevét is orosz alapon alkották meg.
Corrigendum: „a sokol (le. sokół) ~ сокол ’sólyom’ jelentésű közszláv szó. Családnévként lehet szlovák, cseh, ukrán, fehérorosz, esetleg horvát eredetű.”
Szokol: Ahogy @altenberger; már jelezte, hogy a sokol (le. sokół) ~ сокол ’sólyom’ jelentésű közszláv szó. is lehet szlovák, cseh, ukrán, fehérorosz, esetleg horvát eredetű. Az ukrán névalak jelen van az orosz területen is, bár ott a képzős Szokolov forma az endemikus. A lengyel Sokół forma ejtése /szokul/, de a szlovákon keresztül átértelmezve esetleg ez is magyarosodhat Szokol alakban.
Ilia, Illia: Az Илия ~ Илија (Ilija) az ’Éliás, Illés’ egyházi személynév délszláv alakja. Elviekben ebből a személynévből lett képzőtlen apanévről van szó, azaz a felmenő puszta személyneve lett a leszármazottak megkülönböztető neve. Azonban a délszláv területre a képzőtlen személynevek nem jellemezők, de mégis ritkán előfordulhat elsősorban horvát kontextusban. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy magyar környezetben kapta a család a (még) horvát vagy szerb Ilija nevű felmenőről a nevét, és ekkor magyar képzésről beszélhetünk. Így kerülhetett be az Ilia név a román családnévkincsbe a gyakoribb belső keletkezésű Ilie mellett, csak ott a bolgár volt forrás. – Az -ia írásmód az -ija helyett a magyar helyesírási tradícióknak köszönhető (vö. írva fia, de ejtve /fija/), a hosszú -ll- magyar hangtani fejlődés eredménye (vö. írva szalag, de ejtve /szallag/).
Muszti: Nem találtam német kiindulási lehetőséget, de más idegen nyelvűt sem. Ezért leginkább a magyar eredetet valószínűsítem, bár biztosan alátámasztott magyarázatom ilyen sincs. A Muszti családnév ugyanakkor összekapcsolhatónak látszik a szintén magyar Muszta vezetéknévvel. Ez utóbbi -i képzőt felvéve a *Musztai alakon keresztül Muszti formára egyszerűsödhetett. Az -i képző kétféle funkciójának megfelelően két közelebbi feltételezés állítható fel:
(1) Az -i képző lehet az -é birtokjel változata, amely így apanévképzőként szolgál, és így ebben az esetben a Muszta kiindulás a felmenő világi személyneve lehetett.
(2) Az -i melléknévképző, azaz az alakulat lakosnév, amely ebben az esetben egy Muszt(a) nevű településről történt elszármazást, az oda való kapcsolatokat, esetleg az ottani birtokot jelöli. – A magyarban lakosnevek képzőtlenül is alakulhatnak, ezért ennek a magyarázatnak az esetén a Muszta családnevet tekinthetjük ilyenként.
Bár a régiségben Muszta személynevet vagy Muszta nevű települést nem sikerült adatolnom. Mindemellett a mai Arad megyei Muszka (románul Mâsca) település eredeti neve Meszt volt, amely végső soron a szláv Mьstъ személynév átvétele. (A név alapja az ősszláv *mьstiti sę ’megbosszul, bosszút áll’ ige töve, és ez alkotja pl. az orosz Msztyiszlav személynév előtagját.) A máramarosi Misztótfalu (románul Tăuții de Jos) település nevének elején a Miszt folyónév áll, amelynek szláv párhuzama az orosz Мста (Mszta) folyónév. Ezek alapján esetleg feltételezhető magyar területen máshol is ilyen személy- vagy helynév, amely esetleg hangrendi átcsapással Muszt formát adhatott. További lehetőség a szláv most ~ мост (moszt) ’híd’ szóból lett helynév magyarosodása, de az Árpád-kori személynévtárban a Most személynév is adatolható. A román irodalom ismeri a Must személy- és családnevet, valamint ennek Musta származékát. Ennek megfelelően az 1720-s évekbeli összeírásokat vizualizáló Történeti Magyar Családnévatlasz a Muszta nevet a Zaránd megyei Jenői járásból, valamint a Bihar megyei Érmelléki és Belényesi járásokból mutatja ki. A név alapjául vélelmezett román must közszó jelentése ’must, (gyümölcs)lé, (növényi) nedv’.
NB. Balatonújlakon előfordul a Muszti-völgy földrajzi név, ez azonban inkább a kérdezett vezetéknévből származhatik (t. i. ’a Muszti család birtokán vagy közelében lévő völgy’), neme pedig egy régi *Muszt(a) helynevet őrzött meg.
Kedves LvT! Nagyon köszönöm a részletes választ! Ezek szerint nem jártunk rossz nyomon, amikor a Bor-szörcsökön született Parer Antal apját Jakabot kerestük, aki a Kolontáron 1839-ben bejegyzett esküvőjén még Bohrer néven szerepel, később németből fordítva Furoként is megjelenik.
Szeretném tudni a Szokol és az Illia (Ilia) vezetéknevek eredetét. A Somogy megyei Babócsán születtek és éltek az 1800-as évek első felében (Illia) és második felében (Szokol).
A Muszti vezetéknév esetleg német eredetű lehet? (1800 körül a Balaton délnyugati térségében.)
Párer: A véleményem szerint magyarosodott (írásmódú) német családnévről van szó. Több kiindulási névforma feltételezhető:
– *Paarer: Egy Paar nevű személy leszármazottait jelölő -er képzős apanév. Ez a Paar név ’(házas)pár’ értelmű, és egy jellegzetes kapcsolatban élő személy ragadványneve lehetett. – Másik lehetőség a bajorországi Paar településre (az onnan történt elszármazásra) utaló -er képzős lakosnév.
– Bahrer: A szó eleji b- zöngétlen ejtését p- írásmóddal visszaadó alak (vö. német Binder > magyar pintér). Ez a név egy Bahr nevű egyén leszármazottait jelölő -er képzős apanév. Az alapszemélynév lehet az alnémet bare ’medve’ szó ragadványnévi vagy háznévi eredettel, esetleg a régi felnémet bar ’fiú, szabad férfi’ szóból lett jogállási név.
– Parrer: Ez esetleg a német Pfarrer alakváltozata, amely plébánossal (szolgálóként vagy másmilyen) kapcsolatban álló személy ragadványneve lehet, illetve a protestantizmus elterjedésével lelkész felmenőt is jelölhet. Ezen kívül -er képzős lakóhelyi név is lehet, amely arra utal, hogy az elnevezett a plébánia mellett lakott.
Szomszédom édesanyja Párer, az ő nagyapja Badacsonytomajon élt, de Bor-szörcsökön (anyakönyvezve Somlóvásárhelyen) született. Mit lehet tudni neve eredetéről, jelentéséről?
Az Együd személynévben két név esik egybe. Egyrészt görög αἰγίδιον (aigidion) ’gödölye’ szóból származó latin Ægidius egyházi személynév magyarosodásáról van szó. Ebben az értelemben van kapcsolat a német Sankt Egyden helynevekkel, mert mindkettő a VI‒VII. sz.-i Szent Egyed szerzetesre emlékezik (személynévként a személyes védőszent, településnévként a templom tituluma alapján).
Másrészt lehetséges, hogy hasonló név belsőleg is keletkezett a magyarban az egy ’1’ számév vagy a már kiveszett egy ~ igy ~ ügy ’szent’ melléknévből a -d kicsinyítő képző hozzáadásával. Ilyen módon a név jelentése ’elsőszülött’, ’egyetlen’ vagy ’szentecske’ (vö. a mai szentem kedveskedő megszólítást) lehetett.
Az Együd személynév e-ző változata az Egyed, amely a jelenkorban a gyakoribb forma.
Hollerung, Hollrung: Német (ezen belül bajor) családnév, a jelenkori elterjedését l. itt. Elsőként képzőtlen lakosnévre gondoltam egy *Hollerung vagy *Hollerungen nevű településre utalóan, de ilyen helynevet nem sikerült adatolnom. Ugyanakkor a német -ung végződés a névtanban gyakoribb -ing képzős alakváltozata, amely családi vagy földrajzi leszármazásra utal. A név tehát vagy egy Holler nevű felmenő leszármazottát, vagy egy Holler, illetve Hollern nevű helységből elszármazott személyt jelöl. mind a személy-, mind helynév mögött az irodalmi német Holunder ’bodza’ növénynév nyelvjárási, összerántott Holder ~ Holler változata áll.
A Wikipedia szerint a karmester „székely származású” (akármit is jelent ez egy német vezetéknevű személynél). Hasonló nevű család a mai Nyugat-Szlovákia területén volt ismert. Német nyelvterületen a botanikus Max Hollrung-ot tartják számon.
Languszta: Olyan ritka név, hogy irodalmi adatot nem találtam róla. A magyar történeti, illetve XX. sz. előtti névtárakban sem bukkantam előfordulására. Emiatt végső soron csak családtörténeti kutatás után lehetne konkrétumokat írni róla. Ezért csak általánosságban jelzek néhány lehetőséget, amellyel ilyen családnevek kialakulhatnak.
1. Idegen családnév magyarosodása. Van adat a francia Langouste vezetéknévre és annak kicsinyítő képzős Langoustet. Ismert az orosz Лангуст (Languszt) családnév, amely talán a francia név átvétele. A francia név etimológiájáról sem találtam irodalmi forrást, de az ilyen nevek szokásos motivációi, vagyis a halász, a kereskedő és az ínyenc ebben az esetben feltételezhetőnek tűnnek. A francia langouste szó mint a latin locusta szó n-nel bővült változata a Mediterráneum észak-nyugati részére jellemző (óokcitán eredetű). Innen a spanyolban is a langosta forma általánosult, és bár a jelenkorban ebből családnév már csak másodlagos spanyol ajkú területen adatolható (Fülöp-szigetek és Latin-Amerika), de korábban Európában is feltehető. A languszta metonímiával (névátvitellel) nyerte a nevét, minthogy a latin locusta szó ’sáska’ értelmű volt (a ’rák’ jelentés a locusta marina ’tengeri sáska’ kifejezésből származik). Ezt a jelentést a spanyol langosta szó máig megőrizte, ezért nem zárható ki, hogy ez történetileg a francia langouste szó esetén is igaz lehetett. Emiatt a francia Langouste név esetén sem zárható ki a ’sáska’-ra utaló motiváció.
2. Belső fejlemény eseménynévi motivációval. Vidéken a XX. sz.-ig tartotta magát a szokás, hogy személyeket, családokat nem (csak) a hivatalos nevükön ismertek, hanem a ragadványnevükön. Ragadványnév keletkezhet egyszeri, de szokatlan eseményre vagy jellegzetes szóhasználatra utalóan (eseménynév, szavajárási név). Ha egy illető elmesélte, hogy olvasott langusztáról, (máshol jártában) hallott vagy (képen stb.) látott ilyen állatot, vagy máshogy időnként emlegette, akkor ez alapaot adhatott a környezetének ilyen ragadványnév adására, amely, ha a családtagjaira is átszállt és örökölt megkülönböztető név lett, akkor idővel a korábbi családnév helyébe léphetett.
3. Belső fejlemény játszi képzéssel. Ragadványnevek az eredeti név módosításával is képződnek. Elképzelhető, hogy a környezet a román Langu, szláv Langus, Langusz stb. családnevet úgy „értelmesíti”, hogy játszi képzéssel Languszta alakúvá módosítja, és ragadványnévként az eredeti családnév helyett alkalmazza, majd a hivatalos használatban is a helyébe lép.
Még annyit, hogy Új magyar etimológiai szótár a magyar hering szót 1518-ból adatolja, és korabeli jelentéseként ezt adja meg: ’különféle kisebb (besózott) tengeri halak elnevezéseként; ezüstös színű, arasznyinál nagyobb, az északi félteke tengereiben élő hal’. Továbbá a ma gardának (Pelecus cultratus) hívott honos halnak is volt garadhering, balatoni hering elnevezése: így akár még gardára vagy más honos, kis termetű, sózással tartósított hallal való kapcsolatra is utalhat a magyar Hering ~ Heringes családnév.
Csatlakozva @s2a,;-hoz úgy vélem, hogy amikor Magyarország a középkorban és a korai újkorban tokajit exportált Lengyelországba, akkor ellentételezésül sózott, szárított, füstölt heringet importálhatott onnan. Van itt egy cikk, amely azt taglalta, hogy olyan jelentős volt a hering halászata és kereskedelme, hogy bizonyos heringpopulációk már a XVI. sz.-ra eltűntek a túlhalászat miatt: https://ng.24.hu/termeszet/2022/11/09/mar-evszazadokkal-ezelott-is-tulhalasztak-a-heringet/
