Nasim Maani egy hangulatos nyári szabadtéri koncertet ad Nagykovácsiban június 24-én, pénteken este 7 órától 10 óráig. Dalai többsége a Bahá’í Hit Szentírásaiból ihletettek. A szervezők nagy szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt a Club Balance-ban (Szent Florián utca 5.)
Valamivel több mint ezer lehet, és ők is eléggé szétszórva az országban. A bahá'íok nem "téríthetnek rámenősen". Inkább az a jellemző, hogy aki érdeklődő talál rájuk.
A csilag szimbólum már Báb írásaiban megjelenik, de az az ötágú csillag. Ezt ő a hit szimbólumának nevezi. Ez látható egy másik (például gyűrűkön előforduló) bahá'í szimbólumban. Ott a két csillag a két Megnyilvánulást (a Báb és Bahá'u'lláh) jelöli.
A kilencágú csillag viszont "csak" a kilences szám megjelenítésének egy módja. A 9 az ami előfordul a bahá'í tanításokban mint (ahogy babu9 is írta) a tökéletesség szimbóluma. A tradíció szerint magának a Bahá szónak a számértéke is 9. (Mint a latin és görög betúknek - az arab írásjeleknek is volt számértékük.)
Ezért használják sűrűn a bahá'íok a kilencágú csillagot, de hivatalos formája nincs, nagyon sokféleképpen találkozhatsz vele. A kilencágú csillag nem szent szimbólum, inkább olyan általános, a mindennapokban használt bahá'í jelkép.
A vallásoknak valóbban az egységre és a békére kéne törekedniük - ahogy természetesen az összes embernek is a maga életterületein....
Nagyon érdekes ez a szó: "hitehagyó". Jelen esetben is épp olyanokra alkalmazzák, akik máshol találják meg a "hitük", "egységük" mint ahogy azt egyesek elképzelik. Jómagam ezért is képtelen vagyok elképzelni magam vallási csoportuláson belül, jobban szeretem az univerzum mozgató erőit, ideáit személyesen megtapasztalni - max egy kisebb gyakorlati szemléletű csoporton belül.
Mindenesetre örülök, hogy akkor a Bahá'i egy ilyen kötetlenebb pozitív út, életmód az embereknek. Ha megtalálod, arra a csillagra még kíváncsi volnék :-)
A bahá’iok a világon mindenhol a tavaszi napforduló idején ünneplik az Újévet. A Naw-Rúz perzsa szó, jelentése: új nap. A bahá'í időszámítás szerint a 168. évbe lépünk vasárnap.
Budapest 2011. március 20. 17:00 Magyar Kultúra Háza - 1014 Budapest, Szentháromság tér 6.
Debrecen 2011. március 20. 16:00 Bahá'í Központ, Vásáry István utca 4.
Szeged 2011. március 20. 18:00 B-612 Kulturális Műhely, Bécsi krt. 7.
A programok mindenki előtt nyitottak és ingyenesek.
"A Föld egyetlen ország és az emberiség a polgárai." (Bahá'u'lláh)
Néhány alább felvetett kérdésedre próbálnék választ adni.
Valóban, a muszlim vezetők nem örültek a Báb által elindított "mozgalomnak" - hiszen olyan felvilágosult gondolatokat kezdett el hirdetni, amelyek ellentétesek az iszlámmal (annak mai dogmarendszerével) vagy helyesebb ha azt mondjuk, hogy túlmutatnak azon. A bábi és bahá'í kinyilatkoztatás célja azonban semmiképpen sem az volt, hogy viszályt, széthúzást keltsen az emberek között. A vallás célja éppen az egység és béke megteremtése.
A 9. szám - mint a legnagyobb egyjegyű szám - a teljesség, tökéletesség szimbóluma. A csillagnak utánanézek, nem tudom honnan ered.De használjuk emelett a Legnagyobb Név (Yá Bahá'u'l-Abhá
=Ó, Te a Legdicsőbb Dicsősége!) kétféle kalligrafált változatát is (pl. ékszereken) az identitásunk kifejezésére.
Az Általad idézett kérdező nyilvánvalóan azért tekinti tévelygésnek a bahá'í tanításokat, mert az iszlám vezetők hivatalos álláspontját vallja magáénak. A bahá'iok hitehagyónak számítanak a muszlimok szemében, ezért a mai napig üldözik őket Iránban.
Amire még nem adtam kielégítő választ, annak próbálok utánanézni és amint tudok válaszolok.
Ha van még kérdésed, írj nyugodtan! A kérdéseid nagyon jók.
... Tehát mondhatjuk, hogy ez egy reformista irányzat. Azonban a reformoknak a hatalmon lévő, húsos tálhoz közel eső vas kalaposok nem örültek. Féltve, hogy rontani fogják az üzletüket megpróbálták lefejezni a kígyót. Azonban ez csak részben sikeredett és minden egyes lépés ugyanolyan energiájú ellenlépést követett. Így jutunk el a mai hívők nagy létszámához.
Van néhány kérdésem, pusztán kíváncsiságból néhány részletet szeretnék megérteni:
"-A Báb először az iszlám reformját hirdette meg, majd 1848-ban túllépve ezen kinyilatkoztatta, hogy egy teljesen új vallást hozott a világba. Megváltoztatta a házasság, válás, böjt és ima törvényeit, és meghirdette a nők egyenjogúságát."
- Lehet tudni pontosan, hogy eredendően milyen "alternatív" irányt, módosításokat vázolt fel Alí-Muhammad ?
- Miért 9 ágú és honnan ered ez a csillag szimbólum ?
- Végül, egy másik helyen olvastam ezt a konkrét kérdést:
"""S miért okoztak előbb széthúzást, majd miért vitték tévelygésbe a hívőket?"""
Ami végülis jogos, a vallás alapító, avagy alapítók ezzel tisztában lehettek azzal hogy ideáik nem feltétlen aratnak széles körű elfogadást.... A tévelygést nem tudom, hogy mire értette a kérdező, de aki tud erre is adhat választ.
/Nem, nem akarok "csatlakozni", pusztán van 1-2 dolog, amire választ várok, mint örök információgyűjtő természetű fazon... :)
/Pár napja elém került ez a Bahá’u’lláh és rettentő rossz érzés fogott el vele kapcsolatban... Részletek elhanyagolhatók, a lényeg tudom ez se az "én utam" de kíváncsi vagyok mi az, ami ennyire nem :-D
Iránban 1844-ben alapított független világvallás. Születését mind a keresztény, mind a muszlim világban kiterjedt millenista messiásvárás és reménykedés előzte meg. Az iszlám mindkét ágában meglévő, egy megígért nagy reformer vagy vallásalapító (Mahdi/Qa’im) eljövetelét hirdető várakozások beteljesedéseként 1844. május 23-án a Báb (a.m. Kapu – eredeti neve: Siyyid ’Alí-Muhammad, 1819-1850) bejelentette, hogy Ő az, akire a hívők ezer éve várnak. Fellépése kiváltotta az iráni síita papság elkeseredett ellenállását, mert tanítása szerint eljövetelével megszűnt azok hatalmának jogi alapja. A Báb először az iszlám reformját hirdette meg, majd 1848-ban túllépve ezen kinyilatkoztatta, hogy egy teljesen új vallást hozott a világba. Megváltoztatta a házasság, válás, böjt és ima törvényeit, és meghirdette a nők egyenjogúságát. Háromévi viszonylagos szabadság után a Bábot bebörtönözték, majd 1850-ben kivégezték. Néhány év leforgása alatt az új hit húszezer követője halt mártírhalált olyan körülmények között, melyek párhuzamait a korai keresztények kínzatásaiban találhatjuk meg.A Báb tanításainak visszatérő és központi gondolata egy Nálánál sokkal hatalmasabb új vallásalapító (Man-Yuzhiruhu’lláh – Az, Akit Isten ki fog nyilvánítani) eljövetelének a megjövendölése volt, Akit Isten a „kilencedik esztendőben” „Bahá Napjában” fog megnyilvánítani.A bahá’í hit alapítója, Bahá’u’lláh (a.m. Isten Dicsősége – eredeti neve: Mírzá Husayn-’Alí Núrí, 1817-1892), a Báb egyik kiemelkedő követője volt. A Bahá nevet a Bábtól kapta. Bahá’u’lláh arisztokrata családból származott. Nagyon fiatalon elhatározta, hogy nem lép atyja nyomdokaiba, és nem vállal kormányhivatalt, hanem a rászorulók gondozásának szenteli életét. Származásából eredő kivételezett helyzete megszűnt, amikor 1844-ben bejelentette, hogy Ő is a Báb hitét vallja. A bábí korszak kilencedik esztendejében, 1852-ben egy szörnyű teheráni börtönben misztikus élményben volt része, melyben Isten kinyilvánította neki, hogy Ő az, akinek eljövetelét a Báb megjövendölte.Bahá’u’lláh-t 1852 végén az akkor a Török Birodalomban lévő Bagdadba száműzték. Mivel nem akart egyenetlenséget szítani egy amúgyis vezetőjét vesztett közösségben, két évre a Sulaymáníyyih (Kelet-Kurdisztán) körüli hegyekbe vonult vissza, ahol remeteéletet élt, imádkozott és elmélkedett. 1856-ban tért vissza Bagdadba, és a közösség élére állt. Néhány év alatt mind Ő, mind a bábik nagy hírnévre tettek szert, mint rendkívül megbízható, tisztességes és nagy tudású emberek. Az ekkoriban kinyilatkoztatott munkáiban elsősorban Isten és ember kapcsolatáról, a vallás természetéről, a vallások egymásra épüléséről, valamint misztikus kérdésekről tanított. Sokat foglalkozott keresztény és muszlim témák magyarázatával is. 1863 májusában a perzsa hatóságok folyamatos ármánykodásai miatt a törökök először Konstantinápolyba, majd az év végén Edirnébe (régi magyar nevén: Drinápolyba) száműzték tovább. Elindulása előtt, 1863 áprilisának végén jelentette be hivatalosan is a követőinek, hogy Ő a Báb által megjövendölt Megígért. Edirnéből intézte leveleit kora nagy uralkodóihoz, amelyekben felszólította őket a fegyverkezési verseny abbahagyására, arra, hogy béküljenek ki egymással, és így teremtsék meg egy békés világ alapjait. Arra is figyelmeztette őket, hogy ha nem hallgatnak Rá, irtózatos háborúk fognak következni.1868-ban a Török Birodalom legszörnyűbb börtönébe, a szentföldi Akkóba száműzték családjával együtt. Ott két évet töltött tömlöcben, majd élete végéig a városban, illetve annak környékén élt. Ebben az időszakban kinyilatkoztatott munkái (legfontosabb a Kitáb-i-Aqdas, a Legszentebb Könyv, a bahá’í hit törvénykönyve) elsősorban a közösség megszervezésével és a közösségi és egyéni életet szabályozó törvények kinyilatkoztatásával foglalkoznak. 1892. május 29-én hunyt el az Akkó melletti Bahjí-i udvarházban. Ott található sírja ma a bahá’iok legfontosabb zarándokhelye.Bahá’u’lláh végrendeletében a közösség vezetését, valamint Írásai kötelező érvénnyel történő magyarázásának jogát legidősebb fiára, ’Abdu’l-Bahá-ra (a.m. Bahá szolgája – 1844-1921) hagyta. Először fordult elő a világ vallástörténetében, hogy egy nagy vallás Alapítója megkérdőjelezhetetlenül és írásban meghatározta, hogy halála után ki kövesse, mint a közösség vezetője. Ezzel, valamint azon keresztül, hogy kizárólag Fiát hatalmazta fel arra, hogy Írásait kötelező érvénnyel magyarázza, elejét vette az egyházszakadásoknak.'Abdu'l-Bahá születésétől fogva mindvégig Atyja mellett állt, és a legfontosabb segítője volt. Fiatal korától kezdve szerették és tisztelték szerény, mindenki felé a legnagyobb szeretettel forduló természete és hatalmas tudása miatt.Bár nem vallásalapító, a bahá’iok Őt tekintik annak a makulátlan példaképnek, akihez hasonló életvitelre minden hívőnek törekednie kell. 'Abdu'l-Bahá 1892-től 1921-ig, megújuló üldöztetések közepette állt a növekvő bahá’í közösség élén. Az addig elsősorban Iránban összpontosuló közösség az Ő idejében kezdett el más országokban is gyökeret verni (Egyesült Államok, Anglia, Németország, Ausztria). 1911 és 1913 között két nagy nyugati körutat tett. Meglátogatta az Egyesült Államokat, valamint számos nyugat-európai országot, és a Teozófiai Társaság volt elnökének, Stark Lipótnak a meghívására felkereste Budapestet is. Itt két nagy fontosságú jövendölést tett: Budapest lesz kelet és nyugat egyesülésének egyik helyszíne, és a fény Budapestről fog kisugárzani más helyek felé. Az első világháború alatt mezőgazdasági programot szervezett a szentföldi szegények élelmezésére. Megépítette a Báb szerény mauzóleumát Haifa városában.'Abdu'l-Bahá végrendeletében a közösség vezetését, valamint Bahá’u’lláh tanításainak és az Ő magyarázatainak kötelező érvényű értelmezési jogát legidősebb unokájára, Shoghi Effendi-re (1897-1957) hagyta. Shoghi Effendi idejében, Bahá’u’lláh és 'Abdu'l-Bahá tanításainak testet öltéseként alakult ki a bahá’í hit egyházigazgatási rendje. A bahá’í hitben nincsen papság. A közösséget helyi és országos szinten kilenc fős, évente választott testületek vezetik. Az ún. Helyi és Országos Szellemi Tanácsok testületi felelősséggel tartoznak a közösségek vezetéséért. Őket munkájukban tanácsadók (helyi szinten a Segédtestületi Tagok, országos szinten a Tanácsosok) segítik. Bahá’u’lláh és 'Abdu'l-Bahá útmutatásai alapján Shoghi Effendi kezdte el a bahá’í hit Világközpontja épületeinek építését a szentföldi Haifa városában.Shoghi Effendi elhunytával megszakadt a Bahá’í Szent Család leszármazási vonala. A közösség vezetését nemzetközi szinten 1963-ban egy, Bahá’u’lláh és 'Abdu'l-Bahá írásaiban, valamint Shoghi Effendi magyarázataiban már részletesen kifejtett, de Shoghi Effendi elhunytáig csak előkészített, de meg nem választott kilenc fős testület, az Igazság Egyetemes Háza vette át. Azóta az Igazság Egyetemes Háza a Bahá’í Világközösség legfőbb vezető testülete. Kilenc tagból áll, akiket ötévente választanak. Székhelye Haifában található.A bahá’í világközösség ma az Encyclopaedia Britannica évkönyve szerint bolygónk földrajzi értelemben a kereszténység után második legelterjedtebb vallási közössége, amely több, mint ötmillió tagot számlál. 183 országban működnek Országos Szellemi Tanácsok. A világközösségben több, mint 2000 nép, nemzetség és törzs tagjai vannak jelen, irodalmat több, mint nyolcszáz nyelvre fordítanak. A közösségben mindenki egyenrangú. A bahá’í hitben ismeretlen a faji, vallási, nemi, bőrszín vagy tanultsági szint szerinti megkülönböztetés.A bahá’í világközösség 1947 óta van jelen az ENSZ-ben és támogatja annak munkáját.A bahá’í hit egy új kinyilatkoztatott vallás. Megjelenése az emberiség nagykorúvá válásának kezdetét jelzi, egy olyan új korszak hajnalát, amelynek eljövetelére a nagy vallási rendszerek próféciái különböző formában ígéretet tettek. A „Beteljesedés Korának” kinyilatkoztatásaként egyedülálló üzenetet hordoz.Bahá’u’lláh szerint minden vallásnak van egy alaptanítása, amire a tanításrendszere felépül. Ez Jézus Krisztus esetében a szeretet, Mohamednél az ’umma gondolata, Buddhánál az arany középút, stb.A bahá’í hit központi gondolata az egység. 'Abdu'l-Bahá így foglalja össze ennek elemeit az egység hét gyertyájáról szóló gondolatmenetében: „Az első gyertya a politika világának az egysége, melynek korai megcsillanásai már láthatók. A második gyertya a gondolatok egysége a világméretű erőfeszítésekben, melyek beteljesedését hamarosan megláthatjuk. A harmadik gyertya a szabadságban való egység, mely bizonyosan eljő. A negyedik gyertya a vallásban való egység, mely magának az alapzatnak a sarkköve, és mely Isten erejéből teljes ragyogásában fog kinyilváníttatni. Az ötödik gyertya a nemzetek egysége – egy olyan egység, mely ezen században szilárdan meg fog alapoztatni, és a világ összes népét arra fogja indítani, hogy magukat egyetlen közös haza polgárainak tekintsék. A hatodik gyertya a fajok egysége, mely egy faj népeivé és gyermekeivé tesz mindenkit, ki a földön lakozik. A hetedik gyertya a nyelv egysége, vagyis egy egyetemes nyelv kiválasztása, melyen mindenkit tanítani fognak, és melyen mindenki beszélni fog. Ezek mindegyike elkerülhetetlenül el fog jönni, minthogy Isten Királyságának hatalma fogja segíteni és támogatni megvalósulásukat.” ('Abdu’l-Bahá: Selections from the Writings of 'Abdu'l-Bahá [Válogatás 'Abdu'l-Bahá Írásaiból], 32. oldal)„Az egység az emberi fejlődés beteljesedését képviseli, amely a családi élet kialakulásával kezdődött, a törzsi szolidaritásban fejlődött tovább, elvezetett a városállamok megszületéséhez, majd később a független és önálló nemzetek intézményét hozta létre. Az emberiség egységének Bahá’u’lláh által meghirdetett elve sem kevesebbet, sem többet nem jelent, mint azt az ünnepélyes bejelentést, hogy e rendkívüli fejlődés utolsó fokára elérnünk nemcsak szükségszerű, de egyben elkerülhetetlen is, hogy ez hamarosan be fog következni, s ezt csak egy isteni eredetű erőnek lehet véghezvinnie” – tanítja Shoghi Effendi.Az egység gondolata 150 évvel ezelőtt, egy olyan időszakban jelent meg a világban, mikor még az emberiség előtt álltak azok a pusztító háborúk, amelyeknek rá kellett az embereket ébreszteniük a bahá’í hit Alapítójának igazságára. Ma a világ előtt olyan kihívások állnak (környezetszennyezés, klímaváltozás, stb.), amelyek nem ismernek határokat. Az emberiség előtt álló egyetlen választás az összefogás vagy a közös pusztulás. Ehhez az szükséges, hogy az emberek, a politikusok és a vallási vezetők felismerjék a világ lényegi egységét, és hajlandóak legyenek létrehozni olyan világméretű szerveket, amelyek meg tudják testesíteni az emberiség közös akaratát.A nagy világvallások, amelyek a múltban csodálatos korszakokat és kultúrákat adtak az emberiségnek, sajnos az emberek közötti széthúzás fő okai és erői is voltak. Most rá kell döbbenjenek arra, hogy a különbségeknél sokkal erősebb a közöttük lévő lényegi egység. Bahá’u’lláh tanítása szerint a nagy vallási rendszerek mindig két gondolatsor köré épülnek. Az egyik a nagy szellemi alaptanítások (vö. Tízparancsolat), amelyek minden nagy vallásban ugyanazok. A másik a társadalmi tanítások, amelyeket a Vallásalapító egy bizonyos időszakra adott követői számára. Mivel az évszázadok folyamán az emberek újraértelmezésével az eredeti tanítások fénye mindig megkopik és relatív erejük csökken, szükség van arra, hogy Isten ezeket időről időre megújítsa. Ez az oka annak, hogy Isten miért küld el a világba mintegy ezer évenként egy újabb világvallást. „Az a Város – magyarázza Bahá’u’lláh a vallást - mintegy ezerévente egyszer megújul, és új díszben ragyog. ... Az a Város pedig nem egyéb, mint Isten Szava, mely minden korszakban és törvénykorszakban kinyilatkoztatott. Mózes napjaiban ez az Öt Könyv volt; Jézus napjaiban az Evangélium; Mohamed, Isten Küldötte idején a Korán; e napon a Bayán (a Báb legfőbb műve); és Annak Törvénykorszakában, Kit Isten ki fog nyilvánítani, az Ő saját Könyve – a Könyv, melyhez minden korábbi Törvénykorszak Könyveit mérni kell...” (Bahá’u’lláh: Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, CXXV:10-11). Az emberiség fejlődésének története tehát végeredményben a vallások, közelebbről a Vallásalapítók egymásra épülő tanításainak a története.A nagy vallásalapítók (Ábrahám, Mózes, Krishna, Buddha, Zoroaszter, Jézus Krisztus, Mohamed, a Báb és Bahá’u’lláh – ’Isten Fiai’, bahá’í terminológiával a ’Megnyilvánulások’) ugyanazon egy igaz Istentől szállnak alá, és mindig az emberiség adott fejlettségi szintjének megfelelő tanításokat adnak a követőiknek. Saját maguk nem istenek, de végtelenül többek, mint az egyszerű emberek: „...minthogy nem lehet semmiféle közvetlen kötelék az egy igaz Isten és teremtménye között, és nem létezhet semmiféle hasonlatosság a múlandó és az Örök, az esetleges és az Abszolút között, elrendelte Isten, hogy minden korban és törvénykorszakban egy tiszta és makulátlan Lélek öltsön testet a föld és a menny királyságaiban. E tökéletes, e titokzatos és földöntúli Lényt kettős természettel látta el: fizikai természettel, mely az anyagi világ velejárója, és szellemi természettel, mely Magából Isten lényegéből fakad. Továbbá kettős rendeltetéssel bízta meg. Első rendeltetése szerint, mely e Lény legbensőbb valóságához kapcsolódik, Ő az, Kinek hangja Maga Isten Hangja. ... A másik rendeltetése emberi természete ... Ezek a Lények, az Önmegtagadás megtestesítői, e tündöklő Valóságok Isten mindent átható kegyelmének csatornái. A csalhatatlan vezérlet fénye által vezettetvén, s a legfelsőbb hatalommal felru¬házván, Ők azért küldetnek, hogy szavaik lelkesítő ereje, tévedhetetlen kegyelmük áradása és Kinyilatkoztatásuk szentesítő szellője által megtisztítsanak minden vágyódó szívet és fogékony lelket a földi gondok és korlátozások salakjától és porától.” (Gyöngyszemek XXVII:4)Az emberiség elérkezett kollektív nagykorúvá válásához. A Bahá’u’lláh által a világba hozott tanítások küldetése, hogy az embereket átvezesse ebbe az állapotba. A nagykorúság egy olyan társadalom megteremtését igényli, amely nem kérdőjelezi meg a korábbi lojalitásokat (család, közösség, haza), hanem ezek mellé beemel egy negyedik szintet, az emberiség, a Föld iránti lojalitást. Ha az emberek felismerik lényegi egységüket, akkor tudnak majd egy, a mainál sokkal jobb és emberibb társadalmat létrehozni. Ez a világ, az „ezeréves birodalom” képe, a bahá’í hitben is megtalálható, igen konkrét formában. A bahá’í közösség feladata, hogy segítse ennek létrejöttét.Bahá’u’lláh tanítása szerint csak egyetlen Isten létezik. Nincsen zsidó, keresztény, muszlim, bahá’í Isten. Isten az emberiséget egy csak Általa ismert úton vezeti. Ennek az útnak az egyes állomásai az egyes nagy világvallások, amelyek mindig a következő mintegy ezer esztendőre jelölik ki a világ fejlődésének a fő irányát.Isten nem száll alá a világba testi formát öltve. Ő mindig is végtelen magasságban uralkodott a világ felett, és onnan is fog uralkodni mindörökké. „Minden értő és megvilágosodott szív számára nyilvánvaló, hogy Isten, a kifürkészhetetlen Lényeg, az isteni Lény, végtelenül magasan áll minden emberi jellemző felett, úgymint testi létezés, fejlődés és hanyatlás, felemelkedés és bukás. Távol álljon az Ő dicsőségétől, hogy dicséretét emberi nyelv méltón zenghesse, vagy emberi szív felfoghassa megfejthetetlen misztériumát. Ő mindig és mindenkor Lényegének időtlen örökkévalóságába burkolózott, és Valóságában örökre rejtve marad az emberek szeme elől....” (Gyöngyszemek XIX:1)Isten, minthogy megközelíthetetlen, végtelen szeretetében gondoskodik arról, hogy Akaratát az emberek megismerhessék: „Az Örök Úr megismerésének kapuja ... minden lény előtt bezárulván, a végtelen kegyelem Forrása, Saját kijelentése szerint „Kegyelme áthatott minden dolgot; a könyörületességem azonban mindent magában foglal” (Korán 7:156), megjelenítette a Szentség azon ragyogó drágaköveit a szellem birodalmából az emberi test nemes templomában minden ember számára láthatóan, hogy hirdethessék a világnak a változhatatlan Lény misztériumait, és szólhassanak az Ő halhatatlan Lényegének titkairól.E megszentelt Tükrök, az örök dicsőség e Hajnalpontjai mind, egytől egyig Annak a földi helytartói, Ki a világegyetem központi Napja, Lényege és végső Célja. Tőle ered tudásuk és hatalmuk; Tőle kapják uralmukat. Orcájuk szépsége az Ő szépségének tükröződése, Kinyilatkoztatásuk az Ő halhatatlan dicsőségének jele. Ők az isteni tudás tárházai és a mennyei bölcsesség letéteményesei. Ők közvetítik a kegyelmet, mely végtelen, és árasztják a Fényt, mely el nem halványulhat. … A Szentség eme Frigysátrai, ezen elsődleges tükrök, melyek a múlhatatlan dicsőség fényét tükrözik, nem mások, mint Annak a kifejeződései, Ki a Láthatatlanok Láthatatlanja. Az isteni erény eme ékköveinek kinyilatkozta¬tásában testesül meg Isten összes neve és tulajdonsága, úgymint tudás és erő, hatalom és uralom, irgalom és bölcsesség, dicsőség, bőkezűség és kegyelem.Isten eme tulajdonságaival soha sem csak egyes, kivételezett próféták ruháztattak fel, és mások nem. Ó nem, Isten Prófétái, az Ő szeretett, szent és választott Küldöttei kivétel nélkül mind az Ő neveinek viselői, és az Ő tulajdonságainak megtestesítői.” (Gyöngyszemek XIX:1-4)A bahá’í tanítások szerint az ember különleges helyet foglal el a földi teremtésben:„Megteremtvén a világot és mindent, ami benne él és mozog, Isten korlátlan és szuverén Akaratának közvetlen hatása által úgy határozott, hogy az emberre ruházza azt az egyedülálló kitüntetést és képességet, hogy felismerje és szeresse Őt – egy olyan képességet, melyet az egész teremtés kiváltó mozzanatának és elsődleges céljának kell tekinteni. … Minden egyes teremtett dolog legbensőbb valóságára ontotta Nevei egyikének fényét, és megajándékozta Tulajdonságai egyikének dicsőségével. Az ember valóságára azonban összes Nevének és Tulajdonságának ragyogását összpontosította, és Önnön Magának tükrévé tette.” (Gyöngyszemek XXVII:2)A különleges hely azonban különleges kötelezettségeket is jelent Isten, embertársaink és a teremtett világ felé.Az emberben Isten tulajdonságai látens módon vannak jelen, azokat ki kell bontani és felszínre kell hozni. Ezt az erkölcsös és lelkileg tiszta élet segítségével lehet elérni. Az ember feladata az evilági életben azoknak a lelki szerveknek és érzékszerveknek a kifejlesztése, amelyekre a túlvilágon lesz szüksége. Bahá’u’lláh az evilági élet állapotára az anyaméh hasonlatát alkalmazza: a magzat nem tudja, miért kell végtagokat, szemet, fület, stb. növesztenie, de ha azok nélkül születne bele a világba, sérült lenne. Hasonlóképpen kell nekünk is magunkban kifejlesztenünk a pozitív isteni tulajdonságokat (szeretet, megértés, lelki béke, stb.), mert ezek nélkül nem tudunk optimálisan fejlődni a túlvilágon.Az isteni tulajdonságokat gyermekkorban elsősorban a nevelés folyamatában lehet felszínre hozni. „Az ember a legfőbb Talizmán. A megfelelő nevelés hiánya azonban megfosztotta attól, mi vele született tulajdona. Egy Isten ajkáról eredő szó életre keltette az embert; egy további szó felismertette vele neveltetésének Forrását; míg egy harmadik biztosította méltóságát és sorsát. A Magasztos Lény így szól: Tekints úgy az emberre, mint egy kincsesbányára, teli felmérhetetlen értékű drágakövekkel. Egyedül a nevelés képes arra, hogy feltáruljanak kincsei, és az emberiség javára váljanak. Bárki, aki elgondolkozna azon, amit az Isten szent Akaratának mennyországából leküldött Írások kinyilatkoztattak, készségesen elismerné, hogy céljuk nem más, mint hogy minden ember egy lélekként tekintessék, úgy hogy az „Istené lészen a Királyság” feliratú pecsét minden szívbe bevésődjék, és az Isteni bőkezűség, kegyelem és irgalom fénye ragyogja be az egész emberiséget. Az egy igaz Isten, magasztaltassék a Dicsősége, semmit sem kíván Saját Magának. Az emberiség hűsége nem használ, sem romlottsága nem árt Néki. A Kijelentés Birodalmának Madara egyfolytában e hívást hallatja: „Minden dolgot számodra akartam, és téged is önmagadért.” (Gyöngyszemek CXXII:1)Ez utóbbi kijelentés egyszersmind a teremtés céljának megfogalmazása is: az ember azért teremtetett, hogy „visszatükrözze Isten dicsőségének nagyságát” (Gyöngyszemek, XXXIV:1), és hogy megismerje és imádja Istent: „Tanúságot teszek, ó, Istenem, hogy azért teremtettél, hogy megismerjelek és imádjalak Téged.” (Rövid kötelező ima)Isten az embert szeretetből teremtette: „...örömöm telt a teremtésedben, ezért teremtettelek. Szeress hát te is engem, hogy neveden szólíthassalak, és megtölthessem lelkedet az élet szellemével.” (Bahá’u’lláh: Rejtett szavak, Arab 4)A szeretet az a kapocs, ami az embert Istenhez fűzi: „Ó, lét fia! Szeress engem, hogy szerethesselek. Ha te nem szeretsz engem, az Én szeretetem sehogyan sem érhet el hozzád. Tudd ezt, ó, szolgám.” (Bahá’u’lláh: Rejtett szavak, Arab 5)A szeretet gondolata áthatja az egész teremtést, és az embert is. Az ember a szereteten keresztül éli meg a saját emberségét.A bahá’í tanítások szerint nem létezett olyan állapot, mikor Isten önmagában, az anyagi világ nélkül létezett volna. Mivel nincsen szó értelem nélkül, Isten címe, a Teremtő magában hordozza egy teremtés szükségszerűségét, amely nélkül a Teremtő teremtés nélkül állna magában: „Ami kérdésedet illeti a teremtés eredetéről, tudd bizonyosan, hogy Isten teremtése öröktől fogva létezik, és örökké fennmarad. Kezdetének nincs kezdete, és végének nincs vége. Neve, a Teremtő, feltételezi a teremtést csakúgy, mint a címe, az emberek Ura, szükségszerűen magába foglalja a szolga létét.” (Gyöngyszemek LXXVIII:1)A teremtés nem egy egyszeri fizikai mozzanat, hanem olyan lelki aktus, amely az egyes Vallásalapítók eljövetelekor megismétlődik.A földi világot az isteni akarat (más megfogalmazásban: Szentlélek) kiáradása tartja fenn abban a formában, ahogy ismerjük. Ha Isten az akaratát akár egy pillanatra is megvonná, a világ a mai ismert és rendezett formájában megszűnne létezni.A teremtés vonatkozásában a különbség nem a létben vagy nemlétben, hanem a lét viszonylatosságában áll: „...a lét és nemlét egyaránt viszonylagos. Ha azt mondjuk, hogy egy bizonyos dolog a nemlétezésből jött világra, ez nem az abszolút nemlétezésre vonatkozik, hanem azt jelenti, hogy az előző állapota a mostanihoz képest nemlétezés volt. Hiszen a teljes nemlétezésben nem található meg a létezés, ahogy a létezés képessége sincs meg benne....a teremtés létezése Isten létéhez képest nemlétezés. Így aztán világos és nyilvánvaló, hogy bár a dolgok léteznek, azok nemlétezők Istenhez és az Isteni Szóhoz viszonyítva. Ez azon Isteni Szó kezdete és vége, Aki így szól: "Én vagyok az Alfa és Omega", hiszen Ő a Nagylelkűség kezdete és vége. A Teremtőnek mindig megvolt a teremtése, a Valóság Napjából mindig ragyogtak és fénylettek napsugarak, hiszen a sugarak nélkül a Nap áthatolhatatlan sötétség lenne. Isten nevei és tulajdonságai megkövetelik a létező dolgok létezését...” ('Abdu'l-Bahá: Megválaszolt kérdések 321-322. oldal)Isten világainak száma végtelen. A bahá’í tanítások öt világszintet különböztetnek meg:Hahút: Az abszolút Isteni világ, Isten birodalma, ahová senki sem érhet fel.Lahút: Az Isteni Udvar, itt jelenik meg Isten a Megnyilvánulásoknak.Jabarút: Itt lakoznak a Megnyilvánulások, mielőtt alászállnának a világba, hogy Isten vallásának egy új fejezetét közvetítsék, illetve azután, hogy visszatértek a mennybe. A Megnyilvánulások lényegüket tekintve ugyanazok, tehát valójában mindig ugyanaz a Vallásalapító tér vissza a világba, más név alatt, más korra szóló küldetéssel.Malakút: Isten Királysága, ide kerülnek a lelkek haláluk után. A földi világgal ellentétben a lelkek ebben a világban már Isten akarata, és nem a saját döntéseik szerint fejlődnek tovább.Nasút: Az esetlegesség világa, a földi világ.A földi világ 'Abdu'l-Bahá tanítása szerint négy ún. királyságra osztható: ásványi, növényi, állati, emberi. Minden egyes királyságnak sajátos jegyei vannak, amelyek túlmutatnak az előzőn. Az adott királyságban létező akkor éli meg a saját valójában létező összes lehetőséget, ha ezeket kihasználja. Az ember az állatvilágból örökölt ösztönök mellett lelket is kapott, ez a legnagyobb ajándéka. Az ösztönök és egyes reakciók, melyek az állat esetében pozitívak és előremutatóak voltak, az ember esetében, ha ezeket nem tartja uralma alatt a lélek és az ész erejével, a saját lealacsonyodásának eszközévé lesznek (birtoklásvágy, hatalomvágy, gyilkolás, stb.). Az ember, „ha erényekre tesz szert, akkor az a létező dolgok legnemesebbike; ha azonban bűnöket követ el, akkor a legalacsonyabb rendű lénnyé válik.” ('Abdu'l-Bahá: Megválaszolt kérdések, 169-170. oldal)A földi világ a szabad akarat világa. Az ember Isten felé való fejlődésében döntéseket hoz, melyeknek az eredményeit vagy élvezi vagy elszenvedi. Ezek a döntések a szabad akarat működésének az eredményei.A korábbi világvallások által ismert alvilág-kép a bahá’í hitben nem létezik. A legalsó szint az esetleges világ, a Nasút. Az alvilágnak megfelelő funkció, mint a büntetés helyszíne azonban létezik: Isten az embert halála után szembesíti minden cselekedetével. Ha az illető esetében a rossz cselekedetei voltak túlsúlyban, Isten egy olyan lelki világba helyezi el, amely rendkívül távol van Tőle, és tudatosítja a lélekkel azt, hogy a káros döntései eredményeként milyen távol került Teremtőjétől. Ez a megfosztottság-érzet lehet olyan súlyos, mint az alvilági szenvedés.A bahá’í vallás – mivel már az emberiség kollektív nagykorúvá válásának idejére küldetett alá a világba -, nem tanítja a Sátán, mint Istentől függetlenül működő gonosz, illetve az ugyanilyen hatást kifejtő démonok létezését. Az ember saját maga felelős minden döntéséért, azokért a felelősséget nem háríthatja át külső, a saját akaratától függetlenül működő gonosz erőkre. A bahá’í hit a Sátán kifejezést metaforaként használja, az emberben lévő hiányosságok összességének, az alantas késztetéseknek a szimbólumaként.A bahá’í tanítások szerint a lélek a fogamzás pillanatában kapcsolódik össze a testtel. A lélek a földi testen keresztül gyűjt tapasztalatokat és fejlődik az anyagi világban. Nem száll alá a testbe, hanem Isten világaiban marad, kapcsolata a testtel hasonló a nap és az annak fényét visszatükröző tükör kapcsolatához. Az itteni tapasztalatszerzés fő eleme a lélek szabad akarata, amely ennek a világnak a sajátja.Az emberi lélek, amint áthalad a földi létezés állapotain, tökéletességeket szerez, melyek megszerzése a lélek fejlődésének alapfeltétele.'Abdu'l-Bahá ötféle lelket (vagy szellemet) különböztet meg:A növényi lélek az „elemek egyesüléséből” jön létre, és addig létezik, amíg a növény. Fő jellemzője a növekedés. A növény pusztulása után alkotóelemeire szétesve megszűnik létezni.Az állati lélek hasonló a növényihez, és az érzékek erejében összpontosul. Az állat kimúlásával ez is eltűnik. A növényi és állati lélek a fizikai testhez kapcsolódik.Az emberi lélek (racionális lélek) esetében a test „egy tükörhöz, az emberi lélek pedig a naphoz hasonlítható. Ha még a tükör össze is törik, a nap jótéteménye fennmarad; és ha a tükör szilánkokra hull vagy megsemmisül, a nap jótéteményét semmi baj sem érheti, hiszen az örök. Ezen léleknek megadatott a felfedezés képessége; ez mindent magában foglal. Az összes csodás jelek, a tudományos felfedezések, a nagyszerű vállalkozások és fontos történelmi események, melyekről tudomásod van, mind ennek köszönhető. A rejtett és láthatatlan birodalomból a szellemi erő által ez hívja elő ezen dolgokat a látható világ síkjára. Így van az, hogy bár az ember a földön van, mégis felfedezéseit az egekben teszi.” ('Abdu'l-Bahá: Megválaszolt kérdések, 169-170. oldal)A negyedik a mennyei lélek (a hit lelke): „Ez a hit szelleme és Isten bőkezűsége; ez a Szentlélek leheletéből származik, és az isteni hatalom által az örök élet okává válik. Ez az az erő, mely a földi embert mennyeivé, a tökéletlent pedig tökéletessé teszi. Ez változtatja a tisztátalant tisztává, a szótlant ékesszólóvá; megtisztítja és megszenteli a testi vágyaknak foglyul esetteket; bölccsé teszi a tudatlant.” ('Abdu'l-Bahá, ibid.)Az emberben a lélek két szintje kapcsolódik össze, a racionális és a transzcendentális. A racionális lélek kutatja a világot, felfedi a dolgok természetét, de ez az embernek csak az egyik oldala. „Az emberi lélek ..., hacsak nem segíti a hit lelke, nem szerez tudomást az isteni titkokról és a mennyei valóságokról. Olyan az, mint a tükör, mely bár tiszta, fényezett és csillogó, mégis szüksége van a fényre. Míg a nap sugara nem sugárzik le rá, a mennyei titkokat nem képes felfedni.” ('Abdu'l-Bahá: Megválaszolt kérdések, 208-209. oldal) A lélek ezen két szintje egymást kiegészítő mivoltának tagadása, illetve az egyiknek a túlhangsúlyozása vezetett el ahhoz az értékvesztéshez, amelyet a mai világban tapasztalhatunk.A lélek legfelsőbb szintje és megnyilvánulási formája a Szentlélek. „A Szentlélek a közvetítő Isten és az Ő teremtményei között. Olyan ez, mint a nap felé fordított tükör. Mint ahogy a tiszta tükör a napból kapja a fényt és továbbítja ezen jótéteményt mások számára, ugyanúgy a Szentlélek a Valóság Napjából származó Szent Fény közvetítője, melyet a megszentelt valóságoknak ad át. Az összes isteni tökéletességgel felruházott ez. Minden alkalommal, amikor megjelenik, a világ megújul, és egy új ciklus alapíttatik.” ('Abdu'l-Bahá: Megválaszolt kérdések, 171. oldal) A Szentlélek megjelenése a világban mindig összekapcsolódik egy-egy nagy világvallás megszületésével.Minden ember bizonyos adottságokkal és képességekkel születik a világba. Ezek a képességek és adottságok nem egyenlőek: vannak okosabbak, erősebbek, stb. A kérdés az, hogy a nekünk adott képességekkel és adottságokkal miként tudunk élni, és azokat az emberek javára fordítani.A testet meg kell tisztelni mind életében, mind halálában. Életében oda kell figyelni rá, megfelelő módon táplálni és edzeni kell. A halál után a testet, mint a lélek egy bizonyos ideig volt hordozóját méltó végtisztességben kell részesíteni.A halál az a pillanat, mikor megszűnik a kapcsolat a lélek és a test között, de a lélek a továbbiakban is létezik. Az ember halála után Isten ítélőszéke elé kerül, ahol Isten megítéli a földi világban eltöltött életét és a döntéseit, amiket hozott. A bahá’í tanítások szerint Isten mindig azt nézi, hogy a lélek aszerint a mérték szerint, ami néki adatott, mit tett, mennyire tudta megtölteni lelkének edényét jócselekedetekkel, jó tulajdonságokkal. A bahá’í hit nem hirdet mechanikus egyenlőséget. Nem az edény nagysága számít tehát, hanem az, hogy mennyire van tele. Így hát, ha egy egyszerű lélek a saját kisebb edényét sokkal jobban meg tudta tölteni, mint egy nagyon sok képességekkel megáldott, az egyszerű lelket Isten egy sokkal magasabb világba helyezi.A túlvilágon az emberi lelkek tovább fejlődnek, kapcsolatot tartanak a velük egy szinten, illetve „lejjebb” lévő lelkekkel, de a felettük lévőket nem értik meg. A túlvilági fejlődés, amely magában is végtelen, azonban már nem a lelkek akaratából történik, hanem Isten döntésén múlik.A lélek a túlvilágon is megtartja a saját egyediségét: „Tudd az igazat, hogy a lélek, miután elvált a testtől, tovább fog tökéletesedni, mígnem Isten színe elé jut, olyan formában és állapotban, melyet sem korszakok és évszázadok körforgása, sem e világ változásai és eshetőségei meg nem érinthetnek. Létezni fog, amíg Isten Királysága, uralma, fensége és hatalma létezik.” (Gyöngyszemek LXXXI:1)Isten ebben a világban a lélek hűségét az utolsó pillanatig megpróbálja, ha azonban a lélek ebben a világban Isten akarata szerint élt és hű maradt Hozzá, a túlvilágról is befolyást tud gyakorolni a földi világra.A lélek nem születik meg újra ebben a világban: „Minthogy minden dologban megvan az egyediség tanújele, Isten Egysége és Egyedülisége pedig megnyilvánul minden létező dolog valóságában, így ugyanazon külső megjelenés megismétlődése teljességgel lehetetlen.” ('Abdu'l-Bahá: Megválaszolt kérdések, 325. oldal)Erre nincs is szükség, mert a földi világ nem minden világok legjobbika: „...ez az anyagi világ nem bír olyan értékkel és kiválósággal, hogy az ember, miután megszabadult e világ börtönéből, azt kívánná, hogy ebbe a kelepcébe másodjára is visszaessen. Nem, az Örök Nagylelkűség által az ember igazi képessége és értéke a létezés fokozatain való áthaladással, és nem a visszatérés által tűnik elő és válik láthatóvá.” ('Abdu'l-Bahá: Megválaszolt kérdések, 327-8. oldal)Az Isten Lelke kifejezést a bahá’í Szent Iratok több értelemben használják.Isten Lelke száll alá a Megnyilvánulásokra (a nagy világvallások alapítóira), valamint a prófétákra tevékenységük kezdetén, és inspirálja Őket küldetésük során. Ez különféle módokon valósulhat meg: Jézus Krisztusra galamb képében szállt alá a Szentlélek, Mohamednek Gábriel arkangyal jelent meg, Bahá’u’lláh a börtönben egy égi hajadontól kapta a küldetését, stb.A szó átvitt értelemben jelezheti magukat a Megnyilvánulásokat is. Bahá’u’lláh sokszor az Isten Lelke címmel illeti Jézus Krisztust.Az Isten Lelke kifejezés egyes helyeken jelölheti Isten akaratát is, amely áthatja a világot.Az emberi szív a bahá’í tanításokban fontos szerepet foglal el, mint Isten lakhelye: „Az égen és földön mindent neked szántam, kivéve az emberi szívet, melyet az Én szépségem és dicsőségem lakává tettem …” (Bahá’u’lláh: Rejtett szavak, Perzsa 27)Az ember lelki fejlődésének sarkköve, hogy a szívét mennyire tudja megtisztítani az evilági élet szennyétől. Az ember szabadon sajátíthat el minden olyan evilági tudást, ami az emberiség hasznára válik, de a tudás megszerzésének van egy másik formája és célja is: „Szíved tiszta talajába vesd el isteni bölcsességem magjait, és öntözd azokat a bizonyosság vizével, hogy tudásom és bölcsességem jácintja frissen és zölden hajtson szíved megszentelt kertjében.” (Bahá’u’lláh: Rejtett szavak, Perzsa 33)Az emberi tudat fejlődésének célja Bahá'u'lláh szerint az örökkévalóság perspektívájából szemlélve az, hogy Isten egyre tisztábban lássa tökéletességeit teremtésének tükrében, és, Bahá'u'lláh szavai szerint: „hogy önmagában, önmagán keresztül és Ura Megnyilvánulásában minden ember tanúbizonyságot tehessen, hogy nincs Isten Rajta kívül, és hogy ezáltal minden ember eljuthasson a valóságok legmagasabb csúcsára, mígnem senki nem fog semmi másra figyelmezni, csak arra, hogy Istent láthatja meg ott.” (Bahá’u’lláh: Hét völgy, 1-2. old.)5.
Szakirodalom
Bahá’u’lláh: Hét völgy és Négy völgy. Budapest, Ausztriai Bahá’iok Országos Szellemi Tanácsa, 1991Bahá’u’lláh: Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból. Kéziratos fordítás, 2007Bahá’u’lláh: Kitáb-i-Aqdas: A Legszentebb Könyv. Budapest, Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa, 2001Bahá’u’lláh: Rejtett szavak – Imák. Budapest, Ausztriai Bahá’iok Országos Szellemi Tanácsa, 1991'Abdu'l-Bahá: Megválaszolt kérdések. Budapest, Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa, 2000'Abdu’l-Bahá: Selections from the Writings of 'Abdu'l-Bahá [Válogatás 'Abdu'l-Bahá Írásaiból]. Wilmette, Ill., USA, Bahá’í Publishing Trust, 1982Shoghi Effendi: Bahá’u’lláh világrendje (válogatott levelek). Kéziratos fordítás, 2007
Nagyon helyes a kiegészítésed, ami Buddha rangjával kapcsolatos.
Bahá'u'lláh azt mondja: „Óvakodjatok, ó, ti kik hisztek Isten Egységében, nehogy megkísértsen a gondolat, hogy Ügye Megnyilvánulásai között bármiféle különbséget is tegyetek, vagy hogy osztályozzátok a jeleket, melyek Kinyilatkoztatásaikat kísérték vagy bejelentették. Bizony, ez az Isteni Egység igazi jelentése, ha értitek és hiszitek ez igazságot. Legyetek benne biztosak továbbá, hogy Isten ezen Megnyilvánulásainak mindegyike, sőt minden, mi kapcsolatban van velük, és bármi, amit a jövőben kinyilváníthatnak, az mind Isten rendelése, és Akaratának és Céljának visszatükröződése..."
"Isten Prófétái úgy tekintessenek, mint orvos-doktorok, kik is a világ és annak népei jólétéért serénykednek, hogy az egység szellemében meggyógyítsák a megosztott emberiséget. Senkinek sincs joga kételkedni szavaikban, vagy becsmérelni cselekedeteiket, mert egyes egyedül Ők azok, akik vallhatják, hogy megértették a beteget, és pontosan megállapították nyavalyáit. Azonban senki emberfia, legyenek mégoly élesek érzékei, nem juthat a bölcsesség és megértés azon magasára, mely egyedül az Isteni Doktor sajátja. Nem csoda hát, ha az előírt gyógymód nem azonos azzal, melyeket korábban Ő rendelt el. Hogy is lehetne másként, mikor a szenvedőt sújtó nyavalya, annak minden állapotában; külön-külön orvoslást szükségeltet? Hasonlóképpen, mikor Isten Prófétái megvilágosították a földet az Isteni tudás napjának ragyogó sugarával, Ők mindenkor felszólították a népeket, hogy Isten fényét úgy fogadják magukba, ahogy legjobban illett azon kor követelményeihez, amelyben éltek. Ily módon képesek voltak, hogy a tudatlanság sötétjét szétoszlassák, valamint hogy a földre ragyogják tudásuk dicsfényét. Így hát minden tisztánlátó tekintetének a Próféták ezen legbelső lényegére kell fordulnia; meglátván, hogy azok egyetlenegy célja mindenkor az vala, hogy utat mutassanak á tévelygőknek és nyugalmat adjanak a szenvedőknek. Ezek nem a bőség és a győzelem napjai. Az egész emberiség számos nyavalya szorításában él. Arra törekedj ezért, hogy annak életét azon üdvös orvosság segédletével mentsed meg, melyet a tévedhetetlen Orvos-doktor mindenható keze készített."
Különleges korban élünk, mert Bahá'u'lláh által Isten újra megerősítette az emberekkel kötött Szövetséget, áldásai újra alázáporoztak a teremtésre, és Tanításainak követése által beteljesedik az Ígéret. "Ez Isten változatlan hite, örök a múltban, örök a jövőben."
A Bahai vallás viszont monoteista gyökerű, tehát szorosan kötődik egy Istenhez. Buddha mint tanító és mester, ennek ellenére beleilleszthető.
A Baha'i vallásban Buddha nem tanító és mester, hanem küldött, próféta, és Isten megtestesülése. Rendelkezik Isten neveivel és tulajdonságaival.
Mint ahogy az összes tisztelt személy; Ádám, Noé, Ábrahám, Zoroaszter, Khrisna, Mózes, Buddha, Jézus és Mohammed és Bahai'ullah is.
Természetesen ez érdekes viszonyban van avval a képpel, ami ma Gautama Buddha tanításaiból ránk maradt. Megjegyzem azért szerintem az is erős túlzás, miszerint buddha tanaiból hiányoznának az Istenek, avagy Istenségek. Ha jól emlékszem, éppen Brahma a Teremtő szólítja fel Buddhát arra, hogy ne tartsa meg magában a felismerését, hanem ossza meg az emberekkel.
-Más kérdés, hogy magában a filozófiai rendszerben valóban nem lényeges az istenek szerepe, és azok nélkül, önmagában is megáll a rendszer.
"Sőt az Indiai nyelvben, -ha jól tudom- nincs is kifejezés/szó Istenre."
Bocs-bocs, elhamarkodottan válaszoltam. Fentieket Te írtad ugye?
Most meg azt írod, hogy : "nálunk európaiaknál is mást jelent és ott is. Nálunk nincs rá szó". Nincs itt ellentmondás?? Most akkor ha ott sincs (ez persze nem igaz), és itt sincs rá szó (ez sem stimmel), akkor miképpen értelmezzem azt, hogy "nálunk európaiaknál is mást jelent és ott is" ??
No persze óvatosan kell bánni a szavakkal, mert nagyon sok jelentésűek. A "sri bhagavan uvacsa" valóban jelenti isten szavát, de számtalan esetben értik a "bhagavan" szót a bölcs megvilágosodott tanítókra is - ehhez elegendő akár itt a neten is rákeresni a szóra.
Aposztáta az, aki elhagyja a vallását. Ha megegyezünk abban, hogy a baháik nem muszlimok, és ha valaki BELESZÜLETIK ebbe a vallásba, az NEM aposztáta.
Én síita vagyok, de elítélem, hogy Iránban halálbüntetéssel sújtják az ilyet, bár tudtommal nem magukat a bahái vallást követőket, hanem azt, ha valaki erre mást rábeszél.
Mindegy, ezzel sem értek egyet, ismertem baháit, a barátnőm volt. az ő dolga, miben hisz.
Akkor a mai naptól megkérdőjelem, hogy piros lámpánál nem szabad átmenni, meglátjuk mi lesz. Sőt megkérdőjelezem, hogy keleten kel fel a Nap... "Szélsőséges"? Ki az? Szerintük lehet, épp te vagy az! Ha az aposztázia egy jogrendben bűn, akkor nem bűn hiányában menekül, aki menekül.
(A szanszkrit nyelvben leginkább az "isvara" szót használják Istenre, de még gyakrabban nevezik a leg változatosabb személynéven - akár Visnuról, akár Síváról van szó - a személynév általában egy tulajdonságára utal ... legalábbis a "személyes" filozófia vallói között.)
A jog az emberi szubjektumon kívül álló dolog. Lehet egy jogi döntést szeretni vagy sem, de nincs JOGUNK azt egy adott társadalmi közegben megkérdőjelezni. Ha egy jogrend valamit halálbüntetéssel súlyt Texastól Kínáig, akkor azt lehet szeretni vagy sem, nem változtat azon, hogy az adott közegben a dolog elfogadott.
A konkrét példához tartozik, hogy ismerek olyan iráni bahai orvost Pesten, aki pont a halálbüntetéstől félve menekült Európába.
Értem. Igazad van. Ám még az is érdekes, hogy Istenről beszélnek és Buddhát is emlitik. Buddha soha nem beszélt Istenről, sőt úgy gondolta fölösleges ezen gondolkozni, hogy Isten van v. nincs! Isten nincs a tanaiban. Sőt az Indiai nyelvben, -ha jól tudom- nincs is kifejezés/szó Istenre.
Én valamikor 1998-2002 között az egyik évben nekik ajánlottam az egyházi ill. közös célra felajánlható 1 %-omat az szja-ból, mert abban az évben olyasmire költötték volna, ha nem adom egyháznak, amire én nem szerettem volna...
