Néha már egyszerűen frusztál, hogy mindig ennyire igazam van. Mint most is, amikor biztos voltam benne, hogy erre a kérdése sem kapok értékelhető választ! :)
""Na majd megpróbálom előhalászni azt az idézetet, miszerint Liszt kifakadt, hogy a zsidók csak másolni, utánozni tudnak. ""
(Ezzel őt magát is folyamatosan vádolták.)
Ha csak ez az egy kifakadás bizonyítja, akkor az nem éppen nagy durranás....
Liszt jó ember volt, és ezzel összeférhetetlen mindenféle vad rasszizmus. A cigányokat pl. szerette, sőt, zenéjükből származtatta a magyar népzenét, persze aztán rájött, hogy ez hülyeség.
Egyetlen gyengéje a női nem volt, ezt a Wittgenstein-libát is eltűrte a nyakán, pedig, lám, csak bajt okozott neki és lejáratta. Lánya meg egyenesen.....dehát ez más téma.
22 év telt el a könyv első, párizsi megjelenése (1859) óta. A magyar történelmi helyzet a kiegyezéskor kedvezően változott, a Liszt munkája körüli lárma elcsendesedett. Ő maga szorosabban kötődött hazájához: 1871 óta rendszeresen és aktívan itt töltötte az év egyharmadát, királyi tanácsosi címet és évjáradékot kapott, 1875-től pedig az új Zeneakadémia elnöke volt. Mint művész és pedagógus, áldozatosan fáradozott a magyar zenei élet felvirágoztatásán. Nagy számú jótékonysági (egyebek közt zsidó felekezeti) intézmény javára rendezett hangversenyen vállalta a nyilvános zongorázást.1 Ötvenéves művészi jubileumát 1873-ban országosan megünnepelték, s ez boldoggá tette. Ennek ellenére sokan támadták idehaza, amiért nincs állandóan itthon, nem tud magyarul, s egyebütt, másokért is vállal áldozatot. Azután egyszer csak, 1881 őszén, 70. születésnapját követően Lipcsében, Breitkopfnál megjelent, és újabb, a korábbinál nem kisebb hatású időzített bombaként robbant a "cigánykönyv" második, átdolgozott, kibővített, francia nyelvű kiadása.2 Sejtettük, reméltük, hogy kéziratát Liszt nem is látta - ám erről csak 1996 márciusa óta beszélhetünk tényként: ekkor a magyar Liszt Ferenc Társaság Budapesten rendezett Nemzetközi konferenciáján, Bettina Berlinghoff - Liszt írásai készülő német Kritikai Összkiadása "cigány-kötetének" gondozója - beszámolt róla, hogy Carolyne Wittgenstein hercegné és a Breitkopf kiadó levelezéséből ez egyértelműen kiviláglik. Ha a mű 1859-ben, a hercegné tollából, az első kiadásban egészen más lett, mint aminek Liszt szánta, ez az újabb verzió aztán tökéletes ellentétben állt a mester szellemiségével, és mint embert és zeneszerzőt egyaránt rettenetes helyzetbe hozta. Liszt sokat támadott elméletén, és a saját, a magyarokat és a cigányokat illető ostobaságain a hercegné mit sem változtatott, sőt még vitába is szállt Mátrayval.3 A magyar hely- és személynevek, szavak helyesírásán inkább rontott.4 Sok apróságot átírt, átcsoportosította az egész anyagot. Lényeges változtatásokat csak egyetlen nagy fejezeten végzett, a "Les Israélites" címűn. Azóta is bántotta, hogy Cornelius az 1861-i német kiadásból ezt kihagyta volt.5 Úgy tetszik, ennek a most többszörösére duzzadt résznek (16 alfejezetből áll, 28 - 44 soros - lapból!) a betoldása és közreadása lényegbevágóan fontos volt számára. (Valószínűleg fel sem merült benne, hogy ezt önállóan, a saját nevén tegye. Adataink erre vonatkozóan nincsenek. Mint ahogyan arra sem: végiggondolta-e, milyen kárt okoz ezzel az imádott férfinak, vagy netán éppen ez volt a szándéka?) Ennek kedvéért sietett elvégezni a munkát anélkül, hogy Liszt látta volna - nehogy a mester írásainak németre fordítója és a Gesammelte Schriften köteteiben közreadója, Lina Ramann megelőzze. Úgy tartotta ugyanis, hogy Liszt kézirataihoz egyedül ő nyúlhat. Ramann pedig, Carolyne bosszúságára, hozzájárulása nélkül, csak magával Liszttel konzultálva adta nyomdába a Gesammelte Schriften III. kötetét.6 Ebben az új, gyűlölettől fröcsögő, uszító fejezetben - Liszt neve alatt, de az ő megkerülésével - a pogromok, a cári zsidóüldözések Oroszországában nevelkedett Wittgenstein hercegné olyan szöveget publikált, amelyben a vallási eredetű antijudaizmus szlogenjei mellett megjelennek az akkoriban Német- és Franciaországban kibontakozó modern, rasszista, antiszemita fajelmélet tételei is, s ezzel e "mozgalom" egyik első, félelmetes dokumentumát hozta létre.
Még azzal az idétlen Mendelssohnnal is jó viszonyt ápolt, és nem ő rúgta fel.
A valaha élt egyik legönzetlenebb és legbőkezűbb, boldogot-boldogtalant istápoló zseniről beszélsz! Lánya szerint az akkoriban legtöbbet kereső emberek egyike volt, mégsem maradt utána szinte semmi vagyon (mármint pénz, mert kincseket, azt bőséggel hagyott: kulturális kincseket), mert soha senkitől nem tagadott meg támogatást.
"tudsz említeni zsidó zongoraművészt, aki világhírű volt? "
Pl. Szjatoszlav Richter, Arthur Rubinstein. Richter bácsi zongorázás közben gyakran felemelkedett a székről, de a játéka csodálatos.
(A Melogyija bakelitek a nővéremnél vannak :-((( )
"nem véletlen, hogy az ún. komoly zenében a zsidók a bajnokok" No ez viszont egetverő marhaság.
Még karácsony előtt hallottam egy Vásáry Tamás előadást Liszt Ferencről. Vásáry zsidó, Liszt antiszemita. DE KIT ÉRDEKEL? A lényeg a zene volt, Liszt sok zeneszerzőt megelőzött, mondhatni XX. századi szerző. Vásáry pedig rendkívüli szeretettel beszélt róla, az egész élményszámba ment.
