Adófelügyelő polgártárs! Bocsánat a zavarásért. Köszönöm... Inkább csak állok... Ne fáradjon, ha mondom... Kényes kérdéssel háborgatnám, ha ráér: Mi a költő helye a munkás-társadalomban? Mintha nekem is volna boltom vagy földem, rám adót, sőt bírságot is kiszab. Félévenként ötszázat követel tőlem, s huszonötöt a vissza nem küldött űrlapok miatt. Munkám bármilyen munkával egyívású. Nézze csak - milyen veszteség súlya nyom, termelési költségem milyen óriási és mennyibe kerül a nyersanyagom. Hogy a rím milyen jelenség, azt Ön is sejti persze. A sor végén mondjuk az a szó áll, hogy bandzsa, és akkor egy másik sorvégén a szótagot megismételve fölcsendül valami halandzsa - Az Ön nyelvén szólva a rím: váltó. Lejár a sorvégen - ez a rendelet. S a névszó- s igeragozás ürülő kasszájából a képző- s rag-aprópénzt kikeresheted. E szót be akarnád gyömöszölni a sorba, de nem hagyja magát - széttört, ni csak, csorba. Adófelügyelő polgártárs, becsületszavamra, a költő sokat költ a szavakra. A mi nyelvünkön szólva a rím: hordó. Dinamitos hordó. S a sor: gyújtózsinór. Végigég a sor, robban az utolsó szó, s levegőbe röpíti a várost a sor. Hol hajthatsz föl, és milyen áron rímet, mely öl, mihelyt célba hatol? Talán valahol, Venezuelában öt el nem használt rím még lapul. Ez vonszol hőségen és a tél fagyán át. Rohanok előleg s kölcsön hurkába tekeredve. Polgártárs, vegye számba a vasúti jegy árát! A költészet - utazás az ismeretlenbe. A költészet - akár a rádiumtermelés. Egy gramm rádium egy évi robot. Tízezer tonna szó-érc sem kevés, ha azt az egy szót közte fölhozod. De ez a szó milyen emésztően éget! Mellette a nyers-szavak tömbje hunyorog csak, e szó átragyog sokezer évet, és szív-milliókat mozgat! Persze másfajta költőt is látok. Sok költőnek a keze ragad! Bűvészként húzza ki maga és mások szájából a szavakat. S a lírai heréltek rajával mit csináljak? Idegen szavakat illeszt be - s röhög. Ez közönséges lopás és sikkasztás csak az országot átfogó lopások között. Ezek a mai ódák és versek a tapsok zokogó zuhatagában a történelem során pótköltségei lesznek annak, mit alkottunk, ketten vagy hárman. Megeszel, mint mondják, egy pud asztali sót, és száz cigarettát fújsz az egekbe föl, hogy fölhozz egy értékes, igazi szót az ember artézi mélyeiből. Ezért adómat csökkentenie kell ma! Egy nulla kerekével kurtuljon az adó! Hisz egy rubel kilencven a száz cigaretta, s egy rubel hatvan az asztali só. Űrlapján a tömérdek kérdést nem is értem: - Utaztam-e eddig? Utazok-e most? És ha az utóbbi tizenöt évben agyonhajszoltam tíz pegazust? Viszonyaimat firtatja érdeklődve. Van-e szolgám s vagyonom itt vagy amott? És ha én a nép vezetője s ugyanakkor a nép szolgája vagyok? Mi vagyunk a toll proletár-hada, motorja. Szánkon át beszél az osztály. Az évek elkoptatják a lélek gépeit sorra, s azt mondják: Kimerült! Irattárba való már! Apad a merészség, apad a szerelem. Az idő rohama koponyámat benyomja. A legszörnyűbb amortizáció végez már velem: a szív és a lélek amortizációja. És mikor hízott ártányként a nap a koldusok nélküli jövőre melegen süt, én már rothadok a kerítés alatt tucatnyi kollégámmal együtt. Készítse el végső mérlegem mielőbb! Állítom - és szavamnak hinnie kell -: a mai kis ügyek és ügyeskedők között az adósság csak engem nyel el! A mi dolgunk, hogy süvöltsünk, mint szirénák rezes torka, nyárspolgár-ködökben, viharban, mindenkinek. A költő mindig a Mindenség adósa, a kamatot s bírságot bánattal fizeti meg. Adósa vagyok a broadwayi lampionoknak, Japán meggyfáinak, neked, bagdadi ég, a Vörös Hadseregnek s minden olyan dolognak, amit nem tudtam megírni még. De miért e sok hűhó, ez az oktalan lárma? Hova célzok a rímmel, e ritmus hova szúr? A költő szava az Ön föltámadása, halhatatlansága, tintakukac úr. Egy évszázad múlva idézd az időt fel, papír keretben, e sorokon át. S feltünik e nap az adófelügyelővel, csodás ragyogásban, és tintabűzt okád. Önnek csak a Mában horgonyzik meggyőződése, váltson a Vasúti Népbiztosságon a halhatatlanságba jegyet. s verseim hatását fölmérve háromszáz évre ossza szét jövedelmemet! De a költő ereje nem merül ki abban, hogy csuklás rázza azt, ki a jövőben Önre gondol... Nem! A költő rímében ma is ott lappang a gyöngédség, a jelszó, a szurony és az ostor! Adófelügyelő polgártárs, ötöt fizetek, a nullákat ne is lássam! Joggal követelek egy arasznyi helyet a legszegényebb munkások és parasztok sorában! S ha Önök szerint nincs más dolgom, csak idegen szócskákat kell a papírra helyeznem, akkor, elvtársak, itt a tollam, írjanak maguk helyettem!
Tud valaki nekem segiteni abban, hogy hol talalok orosz - magyar kifejezeseket a weben? Egyszeruen nem talaltam..Vagy van e itt valaki aki tudna nekem nehany mondatot forditani.
Pelevin, Viktor : A rettenet sisakja
Az Agyaggéppuska, A rovarok élete és a xxx szerzjének új kötete a Minotaurosz és a labirintus témájának merészen XXI. századi feldolgozása. Helyszíne nem más, mint a kibertér, melyben egy maroknyi csoport tagjai egy nap arra ébrednek, hogy megmagyarázhatatlan módon egy internetes útvesztben találják magukat, külön-külön szobában. Csak számítógép útján tudnak érintkezni egymással, egy közös csevegszobában, és felfedezéseiket így megosztva próbálnak értelmet találni a különös helyzetben. Egy id után többen kimerészkednek szobájukból, ám odakint félelmetes és riasztó tapasztalatok várnak rájuk melyek középpontjában a Rettenet Sisakja áll. Vajon beletördnek-e, hogy az áradó információ világában a megismerés végs soron hiú remény?
:)
Radzinszkij állítólag nagyon jó drámaíró-ezt el is tudom képzelni, mert a történelmi tárgyú írásai is eléggé hátasosak és egyáltalán, nagyon izgalmasak, kár, hogy egyre több hibát találok bennük, tehát mint történész..hmm...könyvei bibliográfiája alapos kutatásra vall, de például az utolsó orosz cárról vagy Raszputyinról készült-egyébként szerintem lebilincselő-könyveiben nem tudja megállni, hogy ne fűszerezze meg egy kicsit a történelmet, amitől elég hiteltelen lesz az egész:S
Arcomról a mosoly ledermed. Ajkam a téli szélbe mártom. Ma egy reménnyel kevesebb lett, s eggyel több ének a világon. Nem bánom, mi sír énekemben, nevessék, szidják - arra szántam. Megfulladnék a tűrhetetlen, szerelmes, fojtó hallgatásban!
Cári tábornok voltam egykor. Akkor nem érdekelt az irodalom. Furcsálltam, hogy katonatisztek, mint Tolsztoj ilyesmivel foglalkozott. Halálom óta most kezd érdekelni az orosz irodalom.