Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Ez 1 tök jó topik volt, aztán meg ......Sajnos ez nem 1 helyi kiskocsma, hogy kidobjuk, mint a macskát sz@rni, azt tudja magát hova tenni. Hiába minden, szereti, ha utálják. :-)))
Az esetleges további agykárok keletkezése esetén a PTA semmiféle felelősséget nem vállal!
No de ne csak törpöljünk, merjünk nagyobbak lenni... A PTA Késmúzeum MEKK részlege (Mesés Kelet Kincsei) egy tanulságos történetű, különleges kést mutat most be. Noha volt kapcsolat, de itt nem látható a csodalámpa fénye, mert a lámpából már kifogyott a dzsinn. A lámpa pedig már azért nem látható, mert a dzsinn évezredek alatt megemésztette a rezet. Már csak az utolsó szellenete pislákolt, ami a kioldott fémtartalma miatt meg is rezült. Csak a fantázia megmozgatására itt alant látható egy valódi csodalámpa, tele dzsinnél és még dörzsöletlenül. (valódi, hiteles, valóságazonos rekonstrukció)
Egy ilyesmit talált meg Agrabah város tengerpartjának homokjában a kis Farhát és mivel hiába dörzsölte nem jött ki belőle semmi ezért bevitte a helyi hulladékudvarba. Így végezte volna újrahasznosítva a híres dzsinn, akit már Deli Böndölygőz, a neves török utazó is megemlít a "Széllel szállva a világ körül" című útleírásában. Leírja, hogy az agrabahi bennszülöttektől rendszeres paszulyáldozatot* követelt. Erről a sztoriról szólt Mehemed ben Puki regénye, "Al-Farhang a dzsinn élete és kifingása" amiből a Hollybudi könnyfakasztó világsiker, a "The Last Fart" (Az utolsó fing) című film készült. De ez már egy másik történet...
Nem veszett se kárba, se pocsékba a dzsinnfing, egy jószemű mester felismerte a lényeget és gyártott belőle egy kést. Aztán elfeledkezett az egészről és jó ideig csak hol itt, hol ott hányódott az eszköz. Szerencsére a PTA agrabahi rezidense éber volt és megszerezte a csodás relikviát. Az ifrit dzsinn, a tűz szelleme, természetesen alfarhangon is lánglelkű volt, így az abból összeállított kés pengéje, különösebb formázás nélkül is alakhűen követte az utolsó allehelet formáját.
A PTA összes helyiségében végzett restaurálás felfedte az eszköz titkait. A penge egyik oldalán az alapanyag, a másikon a gyártómű helye és a gyártási idő szerepel. A markolaton egy önvédelmi fohász és egy szigorúan titkos felirat szerepel, ezek pontos megfejtése még folyamatban van.
A tesztelések szerint a kés már teljesen szagtalan és megpengetve szép hangja van, megfelelve Bölcs Salamon** mondásának, azaz "...hangos fingnak nincsen szaga***... " Ettől függetlenül manapság a kés elsősorban borítékbontásra javasolt.
A penge hossza 125 mm, a vastagsága 3 mm, a markolat hossza 92 mm. Az eszköz alapanyaga dzsinnfingben oldott, majd kikristályosodott és hengerelt, kalapált sárgaréz csodalámpa.
* Szent Paszuly fingtanúról elnevezett áldozat. Eredetileg Phasaolus néven kelt ki, szülei egyszerű babszolgák voltak az udvarban. Nemzetközi hírnévre tett szert, számos néven imádták. Ő volt a kínai Phing Tunk, az orosz ortodox Paszuly Beszarovics Fingov, az arab al-Farod el-Durrantó és a török Budi Hűdebüdi is. A d'Elf in Gott am Magam kolostorban lelte halálát. De ez egy másik történet...
** Nevezett nem tévesztendő össze I. avagy Fényestökű Salamon királyunkkal.
*** Ezt a mondást a kísérlet résztvevői, némi babsaláta (vajban pirított kenyérrel) elfogyasztása után, egyértelműen cáfolták. Jelenleg, szagot kapva - a PTA keretein kívül - a Fartbusters műsor forgatókönyvén dolgoznak.
a moderátor max annyit tesz hogy törli a hozzászólásod meg ezt is mert nem a témába illik.......
legalább egyszer már volt itt ilyen amúgy hiába is törölni az ilyen pszhio sérült visszatérne más névvel nyitni kell új topikot ahol te vagy a gazda és azt törölsz akit akarsz bár ami forgalom van itt érdemesebb a könyvjelzőt törölni és elfelejteni az egész index fórumot
Ezt a majmot miért nem lehet egszer, s mindenkorra eltüntetni? Ahányszor törlöm, mindig újra megjelenik, karikatúrává téve az egész topicot. a moderátorokat ez nem zavarja?
Folytassuk sétánkat a PTA Törpkésmúzeumában... :-)
A krisz (kris), ősmagyar fegyver. Valószínűleg a kristály, a tisztaság jelképe ihlette a nevét, ugyanis tisztánpusztán gyilokszerszám. Szalonnázni, csavartvágni, tollaságazni nemigen praktikus... Pali (ma Bali) szigetiek, de még a palinéző (polinéz) sőt a mélánnéző (melanéz) rokon népek is használják. Pali szigetéhez is illik tudni, hogy a hét vezér népén kívül volt még néhány. Például a déli amerikkoknál a már említett Undok-hegységbéli barlangi bélák, ázsiaszertén pedig a palik népe, akikről már szintén esett szó Nepál kapcsán.
A palik törzse jellemzően kitűnően másol, így a mai krisz gyakorlatilag teljesen azonos az első ősmagyar példánnyal, amit Ázsiába vittünk, még a Sötét Ködök eljövetele (lsd: PNV) előtt. Íme mai hazájában, a rettenetes dzsungelben:
Manapság főleg az ifjú hölgyek használják, ha valaki nemtetsző akarja megbökni őket, akkor megbökik a krisszel. De idősebb hölgyek is használják, ha valaki nem akarja őket megbökni, akkor megfenyegetik a kriszükkel. Állítólag Sandakan a paraj tigris is használt ilyet EDC-nek. De amúgy is általános EDC bökő a palinéző népeknél.
Látható a rettenetes veszélyessége, neki mindegy hogy valami áll vagy meggy, leböki. Félő, hogy rövidesen betiltják, hiszen már egy régi bűnügy kapcsán is szerepelt. Az áldozat, a mátészalkai illetőségű néhai Gacsaj István egyéni vállalkozó szívében ugyanis duflakést találtak!
motto: "A dicső napok elmúltak, mint eső a hegyen. Vagy mint a szél a mocsár felett. E szép napok nyugaton buktak alá, a dombok mögött, s a sötétségbe vesztek. Hogyan jutottunk idáig?" (Théoden)
A Fullánk... A PTA (Pithecus Tudományos Akadémia),TÖKI (Törpkéskutató Intézet) Törpkés-múzeumának megbecsült darabja. Szőröstalpú barátaink - nem, nem a délkeleti szomszédok, hanem a hobbitok - tünde gyártmányú EDC-je. Különösen hasznos, ha gyűrűkúrára mennek.
Orkjelző funkciója is van, bár a mindenféle híresztelésekkel ellentétben nem a penge, hanem a markolat világít, ha ork van a közelben. Ez a PTA tulajdonában lévő példány vagy selejtes kínai hamisítvány, vagy elromlott. Merthogy Északföldén, a Megyében, kedvenc betontornyos szülőfalumban, a Főutcán (a Forinton) tett sétám alkalmával állandóan világított...
Ezt a problémát még a PTA-központban, a Trantoron a szakemberek is vizsgálják. Bízom bennük, ők még egy vasgolyót is bármikor megjavítanak. Egyébként önvédelmi szempontból rendkívül hasznos az eszköz, mert ha fényleni kezd a markolat, fokozottan kézközelbe kell helyezni valamilyen/bármilyen hatásos önvédelmi estközt. Kétségtelen, hogy Szaromán nagyúr beköltözése az Egytoronyba, a várakozásokkal ellentétben nem javította a helyzetet. Sőt, egyre durvább! De ez egy máshová való történet... Egyébként tök környezetvédő bio az eszköz. Nappal a Nappal szépen feltöltődik.
Egyszer nekem bevált. CIf súroló szert csepegtettem a penge és a rugó közé, bőven. Sok nyitás-csukás után kimosás, szárítás, olajozás. Használható lett. Egy Simon közép maskarával csináltam. Apai örökség a mai napig meg van.
De maradjunk csak a PTA Késmúzeum anyagánál. A következő legyen egy törp-EDC - a még legális muzeális gyűjteményből - egy ősi egyptus dagger.
Állítólag Thuthimeghszopath törpfárajó aláírnokáé, Khovachesz-Sauluseszé volt, legalábbis az ő maszturbájában találták meg. Az eszközt egy toll és egy levél társaságában fedezték fel, így sem a tulajdonos, sem az dagger EDC/CIA besorolása nem lehet kétséges.
Ezt a felfedezést annakidején a mértékadó Bullshit Peaks Review is megírta. A penge .500-as kemény fehérbronz*, a felületéről szent íbiszszarral oldották ki a rezet, ezért szép fehér. A markolat vörös orichalcum. A vég krétai mamutcsont. Jelenleg - már egy ideje - a dagger kölcsönben egy vándorkiállításon, a d'Elfin Gott am Magam-i "Bölcs Salamon" múzeumban látható teljes életkicsiségben.
Lehet még WD40, Ballistol, de ezek büdösek. Lehet 2B-ceruzával satírozni, grafitport beleszórni, olcsó, de kétséges. Három jó megoldás van: - Kézbevétel, kipróbálás nélkül ilyesmit sem veszünk. - Vissza a feladónak és/vagy csere. - Elviszed egy késes mesterhez hogy tágítson rajta. De úgy látszik olyan itt nem ismert.
A nyelezésre nincs tippem nekem se. Egyrészt nem vagyok Büdöspesti, másrészt úgysem vállalnám, mert csak hobbista vagyok. Meg lehet hogy nem tetszene. :-))) Van itt azért olyan popsipofa-majsztró, aki ami egy ilyen kés miatt is konkrétan lehülyézett:
így soha ha mindig szóba kerül keress rá a troll etetésére, aztán rájössz miért van még mindig itt és mindig akad valaki aki "eteti", még ez a bejegyzés is etetés
plusz a hitvány index fórum motor is hibás mert hiába tiltja le az ember valamiért mindig elveszik a tiltás
ami egyedül ami hatásos: törölni a regisztrációt, utána a könyvjelzőt és az index fórum a múlt homályába fog veszni a trollokkal együtt amúgy a moderátorok részéről sem értem ezt a dolgot, de ha megemlíted akkor előbb törlik a te hozzászólásodat mint azt ami az idejárók jelentős többségét zavarja
Egy laza, dologtalan hét után, csak úgy évzárónak, + BUÉK. :-D
Dzsungária, a legeslegősibb őshaza. Egy ősrégi kurgán (korhány) feltárásakor találták ezt a gyakorlatilag tökéletes épségben megmaradt kést, avagy ahogy a művelt kínai nevezi, "push dagger"-t. Az ásatás vezetője Ting-Li Tangli professzor a jó kapcsolatokra való tekintettel elküldte az erősen ősmagyar-gyanús eszközt a PTA Késmúzeumnak.
A kés, az arrafelé pár ezer éve tartó száraz időjárásnak köszönhetően csak minimális restaurálást kívánt és máris kutatható volt. A bizottság megállapította, hogy a penge atlantiszi orichalcum, a markolat valami emlősállat csontja. Valószínűleg - az egyes tudósok szerint lehet hogy a már kihalt* - a paleornitológusok által ballis-nak nevezett ősmadár tollából nyert nemes olajjal kezelve.
A feltételezések szerint egy áldozat-bemutató sámánkésről (táltoskésről) van szó. A markolaton lévő farkasfej a táltos totem- és védő-szellemállatát mutatja. Különvéleményként szerepel, hogy a fémpénzek első felbukkanását láthatjuk, azaz az 1 Farkas (1 Fs) értékű pénzérmét. Ráadásul a kés erősen piroskás színű. A két napszimbólum jelzi a Napot és a nyolc bolygót. Nehogy megkérdőjelezhető legyen a csillagászati tudás, ezért nyomatékosan, oldalanként kétszer is szerepel.** A penge felirata különféle szent szövegeket sejtet, de a pontos értelmezésén dolgozzon, akit érdekel.
A kurgánban épségben maradt pergamenek*** nagyjából körvonalazzák a hitvilágot és a sámánmisét. A sámán hosszas dobolás és bevarázsgombázás után komótosan felolvasta a pengén levő szövegeket. Majd felállt a sámlira, utána a hokedlire, majd az asztalra, ezzel jelképesen minden alkalommal megmászta az Életfát****. A mágikus szertartás záróakkordja, a törzs tagjai felé fordulva, "íme az Életfa gyimilcsike" szöveg kíséretében a magaslati késfelmutatás volt, ami az Életfa arany gyümölcseit hivatott jelképezni. Erre a hívők többszöri "dzsunga, dzsunga, Dzsungária!" felkiáltással válaszoltak. A kép szertartásazonos rekonstrukció.
A kés méretei: pengehossz: 115 mm, pengeszélesség: 56 mm, pengevastagság: 3 mm, a teljes késhossz: 152 mm.
* A kihalásokat kritikával kell kezelni, hiszen a ballis madár Németországban valószínűleg titkos állatkerti szinten létezik, hiszen tollából manapság is sajtolnak olajat. A titkolózás nemzetközi szinten szokásos, hiszen a kihaltnak mondott moa madárról is terjednek hírek, hogy lövészkiképzési célból az 51-es körzetben (USA, Nevada) tenyésztik. A katonák 1 mérföldről lövik, a tengerészgyalogosok természetesen 1 tengeri mérföldről.
** Egyes szakadár tudósok szerint a készítők földönkívüli származásának bizonyítéka, bemutatva a kiindulási és a célállomás, lényegileg azonos szerkezetű naprendszerét.
*** A terjedelmes tekercsek kihozatali nehézségi okokból sajnos Dzsungáriában maradtak, így tartalmukat csak prof. Ting-Li Tangli szövegeléséből ismerjük.
**** Az Életfa megmászása vizsgatétel volt a sámánképzőben. Aki lehozott egyet a fa arany gyümölcseiből, az átment a vizsgán. Nem volt nehéz próba, ha a jelölt már induláskor magával vitt egyet. A többiek megbuktak.
motto: "Jobb adni mint kapni!" (ősi bokszoló közmondás)
Boldog Téli Napfordulót, reményteljes Karacsunt kívánok minden kedves és kedvetlen olvtársnak!
Érdekes, amikor az egysejtűek - és még az az egy sejt se agysejt - vinnyognak, amikor átlagosan egy hét (gyengébbek kedvéért 7 nap) üres hely áll rendelkezésükre, hogy kitöltsék szerintük "értelmes" hozzáböfögéssel, de nem teszik. Vagy fél-analfabéták, akik amik olvasni ugyan nem tudnak, de (f)irkálni igen... Nem mintha zavarna... :-)))
Már korábban ismertettem néhány korai katonai EDC-t, ezért illik megemlítenem az azték (is...) macuahuitl-t* is. Mivel ez mind korban, mind hosszmértékben távol volt, ezért csak törpváltozatban. Persze azért megjegyzendő, hogy ez a bemutatott darab a késváltozat, sőt meglehetősen kiskés változat.
Most egy nagyon durva dolog jön, 12 éven aluliak hunyják be a szemüket. Valószínűleg ez az első eszköz, aminek konyhai vagy vadászfelhasználása konvergál a nullához, de nem elképzelhetetlen. De azért elsősorban főleg az ellenérdekű fél fizikális meggyőzésére használtak.
Ne becsüljük le ezt a technikát, kiválóan lehetett vele borotválni a szőrt. Karral, vagy fejjel együtt. Az adott példányt Quichikuki törpkirály hadvezérének, Chicopatco Toltakupán-nak a sírjában találták. Az EDC-kard a kor más földrészeken kialakult gyilokszintjétől messze lemaradva a keményfa bunkó és a kőkés ötvözete.
Toltakupán nemesi származását bizonyítja, hogy nem fekete obszidiánból, hanem mézarany színűből készültek a macuahuitl pengéi. Láthatjuk, hogy a mahagóni fát az ellenség továbbá a harcos távollétében a nejénél rendszeresen kétszer csengető postás vére még pirosabbra festette. A pengéket rögzítő ragasztóhoz természetes bitument, fagyantákat, fahamut, a ragasztást végző mesterhez - hogy ne remegjen a keze - erjesztett kaktuszlevet használtak. A felbecsülhetetlen értékű tárgyat Vizilópocsi isten templomának papja, Nukukuki Pukimuki ajándékozta a PTA Törpfegyvernúzeumának. Persze, hogy minél önzetlenebb legyen, előbb kapott egy tölgyfatörphordónyi éghető szilvalevet...
A sérülésmentes szállítás érdekében az eszközre zacskót húztak, ami elsőharcolók esetén vászon, veteránoknál viszont rendszerint az ellenség zacskója volt. Sajnos az ajándékozó a saját zacskóját nem akarta adni, így ez a tárgy csak tok nélkül mutatható be.
Az eszköz tesztelésére is sor került, de a Salvequick megoldotta a problémát. A korabeli képeket** igazolva, az eszköz kiválóan vágta a nyers húst és a csontokat, de a füstöltszalonna vágására van - itt is ismert - jobb megoldás, bár ezzel is működött...
Többek őszinte hideglelésére és hátszőrfelállására folytassuk a világ EDC késeinek bemutatását a PTA (Pithecus Tudományos Akadémia) Késmúzeumából. Naezmiez? Netán atomgomba?
Neeeeem! Jön a hideg, itt(?) a hó, sőt volt már a Hohohohó is a rémszarvassal, tehát itt az ideje hogy képzeljük magunkat a sarkkörön túlra és eszkimókázzunk egyet. (Jó, tudom, van jámborszarvas is, de Rudolf rém. És Mikibá sem inuit, hanem magyar, de ez egy másik történet, majd a maga helyén...) Ez itt egy valódi, hamisított inuit ulu kés. Ha jött egy kis fóka-móka, akkor használatba került. Arrafelé ez az EDC, a kóstoló-kiskés méret, a mutatóujj tövével támasztott tollszárfogással használták és tok nélkül hordták, volt az anorákon egy praktikus kis uluzseb.
"Fókaháj, rókamáj, nem lesz skorbut, ezt zabálj!" Az ősi inuit gyermekmondóka - bár autenticitásáról még vitatkoznak a tudósok - de attól még ők vidáman falták a finom, vitamindús nyershúst. Tupilek Taqukaq eszkimóka barátunk, akinek a segítségével a PTA az uluhoz hozzájutott mégegy babonát eloszlatott. Az igaz, hogy a szíves vendéglátáshoz náluk hozzátartozik a nőnemű ágymelegítők kölcsönadása, de ez manapság már nem jelent automatikusan dugványozási engedélyt! Merthogy a hölgyek nem hóka-móka-eszkimókáznak, és az ulu nemcsak EDC, de CIA is!
Egyébként nagyon tiszták, minden este fürdenek. Arrafelé a nappal, mint köztudjuk, 6 hónapig tart. Szóval bármennyire csábító a helyzet, csak óvatosan az igluban. Az eszköz bár kicsi, de viszi a répát! Szúróhossz 3 cm, vágóél 115 mm. A két rész, hal- és bőrenyv megfelelő keverékével ragasztva, fókazsírral stabilizálva. Villámgyorsan borotvaélesre lehet fenni az élét, ennél már csak az gyorsabb, ahogy elveszti.
Egyesek szerint valószínűleg virgácsfaragás közben ejtette el egy krampusz***, és a nagy hajtásban senki sem vette észre. Az már sorsszerű, hogy a csomagot a Késmúzeum igazgatója kapta, mert egész évben jól viselkedett. Amikor meg nem, az nem jutott se a kampusz, se Jólópuki tudomására. Így a csomag késes, de virgácsmentes volt.
Más todományos különvélemény szerint a kés Jólópuki személyes tulajdona volt, amit az ajándékkérő levelek felbontására használt. Mivel ilyenkor, indulás előtt neki kellett ellenőrizni a többszörös fénysebességet elérő Rudolf-hajtómű zuzmóüzemanyaggal való ellátását is, a kés nagy kapkodásban eshetett bele az ajándékos zacskóba.
A vizsgálatok szerint a penge, az erre a célra - már máskor, máshol is - bevált TSTM acél, HRC60+. A markolat jó fogású, kitűnő minőségű ördögfióka-bőr borítású. A penge hossza 82 mm, vastagsága 2,8 mm, a markolat hossza 82 mm.
Ebben a hűvösben... A csodás Brazilia... Egy igazi törpös caboclo EDC-t mutatok most be. Egy manausi manus, senhor Silva Palinca jóvoltából került ez a machete a PTA múzeumába. Az arrafelé nélkülözhetetlen EDC eszköz végigkísérte senhor Palinca expedícióját a Rio Afroamericano völgyében, egészen a forrásig, Cupan Verde faluig...
Most, hogy felhagyott a kalandos élettel, délre, Rióba költözött és "Tupiqupi" néven szállodát nyitott, amiben a tradicionális étkeket felszolgáló "Saboroso Pessoas" tupi étterem is működik. Állítólag kitűnő a friss bögyörőjük, bár nem angyalból készül, és híres a tökösmákosuk is. De ezt majd máskor, máshol... Most nézzük a Boa Vista-i jenki malackólával barnított pengéjű szépséget egy, még a dzsungelben készült felvételen...
Mivel kedvenc eszközét most már kellően megbecsülő kezekben tudhatta, Silva Palinca barátom megnyugodott. Elpékesztő törpéneteket mesélt a dzsungelbéli kalandjairól. Volt hogy egyszerre hét szúnyogot is kettévágott, mikor azok a vérszomjas fenevadak megtámadták. Hetet egy csapásra!!! Máskor, horgászatra készülvén egy piranháktól hemzsegő patakon kellett átkelnie. Ismét a machete mentette meg, hirtelen kettévágott egy csalinak előkészített gilisztát, beledobta a vízbe, és míg a piranhák a vérszagra gyűlve marcangolták szegény gilisztát, ő egy elegáns ugrással biztonságban átjutott a túlpartra. Univerzális alkalmazhatóságának bizonyítéka, hogy könnyedén készíthető vele tollaság is!
A dzsungelbéli rettenetek után senhor Palinca most már békés nyugalomban él Rióban egy favelában, és időnként elénekli a régi szép brazil népdalt, hogy: "favela, fak anál, fat a'nyér..."
