Bizony, az angol is könnyű, de ha arról beszélünk, melyik (a leg)könnyebb, akkor a "se nagyon van" meg a "nincs" közül az utóbbi a nyerő (nyilván szerintem). Angolban az igéknek alapból kétféle jelenidejű alakjuk van, az I/3 személyrag ráadásul sok esetben visszafelé is hat az igetőre (fly- flies) és akkor még nem említettük a folyamatos jelent. A létigének meg három jelen idejű alakja van - a norvégban ez mindkét esetben csupán egy alak. Amiben az angol könnyebb, az inkább a főnevek "gender-semlegessége", néhány kivételtől eltekintve (bár ilyen megvan a magyarban is, pld színész/színésznő). Norvégban van hímnem és semlegesnem.
norvegul, svedul ugyan nem tudok, de gondolom hasznalnak nevmast
Mivel leírtam, hogy használnak, ehhez már nem kell tippelgetni sem.
ugyhogy megis van igeragozas
A névmások használata és az igeragozás megléte nem függ össze. Minden igének egyetlen jelen idejű alakja van, függetlenül attól, milyen személyes névmás mögött áll; még folyamatos alak sincs (ez persze nem ragozás kérdése)
Azonkívül nincs tárgyeset sem. Megtanulod, hogy lát (ser) és madár (fugl) és már kész is vannak az egyszerű mondatok.
Egy madár - En fugl. Látok egy madarat - Jeg ser en fugl. Látsz egy madarat - Du ser en fugl.
Nem hiszem, hogy van ennél könnyebb EU-nyelv, ez az én véleményem. Persze mindenkinek más jelent nehézséget. Továbbá annak, aki beszél mondjuk egy újlatin nyelvet, könnyebb megtanulni egy másikat.
> Kipróbáltam Doulingón a norvégot (de lehetett volna a svéd is), gyakorlatilag egy nap alatt meg lehet tanulni alapmondatokat. Nincs igeragozás, tehát szinte csak szótárazni kell: névmások, igék, tárgyak.
angolul se nagyon van igeragozas.
egyebkent valoszinu, hogy hulyeseg amit irsz. norvegul, svedul ugyan nem tudok, de gondolom hasznalnak nevmast ... hogy a mondando vilagos legyen, ugyhogy megis van igeragozas, csak maskepp mukodik, mint pl. a magayr nyelvben.
Pedig ez valós érv. Nem kell beszéd közben gondolkodni, egyeztetni. Mint amikor azt próbálják imitálni, ha valaki töri a magyart "Én szeret fagyi". Norvégban ez pont így van :P
Kipróbáltam Doulingón a norvégot (de lehetett volna a svéd is), gyakorlatilag egy nap alatt meg lehet tanulni alapmondatokat. Nincs igeragozás, tehát szinte csak szótárazni kell: névmások, igék, tárgyak.
Azt nem tudom te merrefelé laktál Francia o. ban de amerre én jártam sehol sem ejtenek misaelt. A lektor csajszi pedig nem a fr. nyelvtan szabályi szerint ejtette ki a szót, hanem úgy ahogyan feléjük használják. Épp ez lett volna a mondandóm lényege...
Mondjuk azt nem tudom, Floridában volt-e spanyol fennhatóság, de a Miami pl. nem a spanyol mi ami (barátom) szóból származik, hanem egy ott (egykor) honos, talán a szeminolákkal rokon majami v. majámi indián törzs nevéből.
A Michael írású szó francia ejtése. Egyébként tévedtem, a Douglas ejtése sem duglasz, csak duglá. De semmiképp sem düglász. A misel ejtésű szó írásmódja ugyanis Michel/Michelle, a nélkül.
Nem tudom ki hogy van vele, de én még nem találkoztam élő külföldivel aki a sok magánhangzóra panaszkodott volna a magyarral kapcsolatban. Ugyanakkor annál többet pl. lengyelről vagy a csehről (amit bár én nem beszélek), ahol a mássalhangzó torlódás miatt a kiejtés sokkal nagyobb erőfeszítésbe kerül. Máskérdés hogy az anyanyelviek nyilván nem mindent és nem úgy ejtenek mint a nyelvet tanuló külföldi, de hát ez mindenhol így van!
Így van, épp ezért nehéz olyan emberekkel bármilyen más nyelvet megtanítani, akik már nem kellôen fiatalok, és az anyanyelvükön kívül mást nem beszélnek. (Az olaszok többsége pedig éppen ilyen, ahogy tapasztaltam... ;-) )
A sémákból való kilépés nehézségét pedig úgy tudja minenki érzékelni, ha megpróbál hétfôrôl keddre, a tízes számrendszerrôl átállni mondjuk 18-asra... Nem lesz egyszerû :) Pedig a 18-as se rosszabb, mint a tízes, csak mi az utóbbit szoktuk meg, de nagyon.
Ez érdekes!:)))))) Nem gondoltam volna, hogy a kiejtés lesz a toppon. Én mindenesetre arra gondolom, hogy az ált. nyugat Eu.-ból jövőknek (nem tudom keletebbre hogy van én csak őket ismerem igazán) van egy általános, indoeurópai nyelvek alapján kialakított nyelvi prekoncepciója ami a magyar nyelv tanulásakor nem hogy nem segít, de egyenesen akadályoz. Magyarul tanuló olaszoknál figyeltem meg, hogy minden áron be akarták azonosítani a rendszert egy általuk már ismertel. Szerintem egész egyszerűen megszokták hogy az alapséma ált. ugyanaz, (segédigék, prepozíciók, igeidő egyeztetés stb..) és nem tudnak kilépni belőle.
Emlékszem egyszer egy francia barátnőm áradozott a kedvenc amerikai színészéről, " Misel Düglász"-ról. Mi értetlenül bámultunk erre: hát a pasi a Basic Instinct-ből! (Michael Duglas) Szóval azért a franciák se piskóták....
Egyébként bár magyar anyanyelvűként igazából nem tudhatom, de azt gondolom, hogy a magyar nem különösebben nehéz nyelv. Ezt az általános vélekedést a körülöttünk élő indoeurópai nyelveket beszélők véleménye alapján alakítottuk ki magunkról. Kérdezzen meg bárki egy más nem ind.eu nyelvet beszélőt és mindjárt kiderül, hogy a helyzet sokkal árnyaltabb mint, hogy a magyar nehéz és pont.
Azért ez nem teljesen igaz! Gondoljunk pl. a németekre akik gyakorlatilag képtelenek megkülönböztetni a "p" és a '"b" hangot. Pedig az egyik zöngés a másik zöngétlen. Vagy más esetekben (az olaszoknál konkrétan tudom), hogy a "h" hangot nem csak ejteni nem tudják, de igazából nem is hallják.(néhány északi dialektust is beszélőt kivéve, hogy pontos legyek) Azt pedig még kevésbé tudják eldönteni, hogy hová kell és hová nem. Nagyon aranyosan oldják meg de leginkább össze-vissza.
Sír hogy nem nagy was-ist-das egyikrôl a másikra váltani. Csakhát, egyet be kell vágni valahogy... ;-) És ez a nem könnyû.
Kicsit olyan ez, mint megtanulni pl. horvátul... Ha beszélsz horvátul, az összes szláv nyelvhez igen sok közöd lesz. Szerbül automatikusan tudsz, bulgárul szinte teljesen, de a lengyellel, orosszal még mindig viszonylag sok bajod lesz. Viszont még velük is "meg tudsz beszélni" egyszerûbb dolgokat, úgy hogy mindkettôtök más nyelven beszél egyazon párbeszédben.
>>Az "én mentek", az kiejtve "én mëntëk", teljesen ugyanaz, mint az "ti mëntëk". <<
Ez nem igaz. A(z én) mentëk mást jelent, mint a mëntëk. Már maga az alapszó a ment (megment, stb.) mást jelent, mint a mënt (ami valakinek a múlt időbeli járására utal).
>>Olyan, hogy mentëk, nincs, mivel ha az alapszóban nem ë van, akkor a ragban sem, mint már írtam.<<
Az egy dolog, hogy elvileg, papíron mi létezik, az meg egy másik, ami a valóságban, a gyakorlati beszédben.
>>És én 22 évig olyan helyeken éltem (többfelé), ahol ejtik az ë-t.<<
Én meg 31 évig éltem egy olyan helyen, ahol szintén ejtik.
De talán ennek a topiknak tényleg nem a magyar nyelv részletekbemenő elemzéséről kéne szólnia, hanem - a cím nekem ezt sugallja - inkább az idegen EU-s nyelvekről.
Az "én mentek", az kiejtve "én mëntëk", teljesen ugyanaz, mint az "ti mëntëk". Olyan, hogy mentëk, nincs, mivel ha az alapszóban nem ë van, akkor a ragban sem, mint már írtam. És én 22 évig olyan helyeken éltem (többfelé), ahol ejtik az ë-t.
