Keresés

Részletes keresés

Afrikaans8 Creative Commons License 1 napja 0 0 2990

Csak egy kis kitérő, hogy mit ért el magyar szövetségi kapitányként... Sem ő, sem Puskás, sem Matthäus, sem Storck nem tudott csodát tenni, és nem is tehetett. Soha nem értettem azokat, akik azt várták, hogy a nagyobbnál nagyobb nevek, akik másutt sikert sikerre halmoztak, majd a szarból várat fognak építeni. Homokvárat legfeljebb, mint Dárdai és Berd Storck, ami hamar összeomlott. S ugyanez megy most a kézilabdában (Dujsebajev, Vranjes), a velejéig züllött gépezet, a foghíjas, elhibázott utánpótlásképzés rendbetétele és az edzőképzés feljavítása helyett... Öntik a pénzt egy hibás rendszerbe, méregdrága játékosokat és edzőket hoznak a klubok mellett a válogatottba is, de az alapokon semmit nem változik. Csodálkozik valaki, hogy ez a posztkomcsi tempó ide vezet? Jönnek a csehszlovákok (1969)... a szovjetek (1986)... a jugók (1997)... a hollandok (2013)... Végül Andorra és Luxemburg (2017), és ennél már nincs lejjebb.

Előzmény: Afrikaans8 (2989)
Afrikaans8 Creative Commons License 1 napja 0 0 2989

https://index.hu/sport/futball/2017/12/28/steaua_bucuresti_119_meccs_veretlen_jenei_imre/

Megdönthetetlen futballrekord a 119 meccses veretlenség

A Celtic Glasgow százéves brit rekordot döntött meg azzal, hogy 69 meccsen maradt veretlen a skót bajnokságban. A modern futballban szinte elképzelhetetlennek tűnik egy ilyen sorozat, de a Celtic nagyon messze volt még az igazi rekordertől. Az 1980-as évek végén

a Steaua Bucuresti 119 veretlen mérkőzést (104 bajnoki és 15 kupameccs) játszott le Romániában,

és még a Barcelonát is legyőzte a BEK-döntőben. 

A román ligában évekig egyértelmű volt, hogy csak a Steaua lehet bajnok. 1985 és 1989 között öt bajnoki címet és négy román kupagyőzelmet gyűjtött be Jenei Imre, majd Anghel Iordănescu vezetésével. 

Három szezont (1986/87, 1987/88, 1988/89) veretlenül hoztak le, 86 győzelmet szereztek a 16 döntetlen mellett. Az érinthetetlen csapat abszolút támadófutballt játszott, az előbb említett

102 meccsen 322 gólt lőttek,

a gólátlaguk tehát három fölött volt. A hatékonyság az akkor éppen a klubhoz harmadjára visszatérő Jenei Imrének volt köszönhető. Az edző nagyon gyors labdajáratást követelt meg, nem véletlenül lett Gyorshajtók a csapat beceneve.

Az edzéseken az egyérintős futballt gyakoroltunk. Csak akkor fogadtam el a két érintést, ha a srácok elveszítették a fókuszt, amit elég nehéz volt fenntartani.

idézte Jeneit a Guardian. Az edző mondása volt az is, hogy: 

Mindig járnia kell a labdának, mert a labda sosem izzad, és el sem fárad.

Az edzőnek volt kikből válogatnia, hogy végrehajtsák a tervét. A román futball ekkor élte aranykorát, csapata tele volt olyan klasszisokkal, akik később aztán európai szinten is meghatározó játékosokká, majd edzőkké váltak. A Steauában futballozott a fél román válogatott, többek között Bölöni László, Victor Pițurcă, Marius Lăcătuș és Gavril Balint is. 

Jenei a csapat pszichológusaként is jól működött, mindig nagyon rövid megbeszéléseket tartott a  meccsek előtt, mert tudta, teljesen leszívná a játékosokat. Ehelyett több rövid, mindig csak egy problémára koncentráló diskurzust hozott össze. Míg ma az utolsó pillanatokig titkolják az edzők, hogy milyen összeállításban küldik a csapatukat a pályára, Jenei már egy nappal előbb összerakta a keretet, a kezdőt. 

Butaság feszültségben tartani a játékosokat a meccs estéjéig, ha feszültek, talán más problémák kerülnek előtérbe, és ki tudja, mi történhet

– mondta az edző.

„A tisztelet volt a kulcsszó számomra. Mindig mondtam, a játékosok emberi lények, és megérdemlik, hogy meghallgassák őket. A kritika mindig konstruktív, de a tiszteletnek kölcsönösnek kell lennie" – beszélt Jenei az UEFA-nak hitvallásáról.

Több volt játékosa is Jenei ösztönös zsenijét emelte ki, és azt, ahogyan bánni tudott velük. Iovanból ő csinált középső védőből jobbhátvédet, és Pițurcă csatárjátékát is átalakította. „Jenei mondta – ezen először kicsit fel is húztam magam – , hogy én túl önzően játszom. De ő tudta, hogyan kell velem beszélni. Elmondta, hogy nagyszerű kvalitásaim vannak, és hogy mindannyiunknak a lehető leghamarabb meg kell tanulnunk csapatként játszani.

A Steaua az 1988/89-es idényben fejlesztette tökélyre játékát, a 34 bajnokijukból 31-et nyertek meg, 91 százalékos volt a hatékonyságuk a megszerezhető pontokat nézve. A gólkülönbségük is lenyűgöző volt, 128-at rúgtak és csak 21-et kaptak. 

A Steaua bajnoki sikereiről akkoriban nem sokat tudtak külföldön, a Nicolae Ceausescu diktatúrájába bezárkózó ország és futballja sem volt túl érdekes. A román bajnok nevét viszont 1986-ben mindenki megtanulhatta. Jenei csapata a BEK-döntőben legyőzte a Barcelonát. A Steaua-edző a Sevillában rendezett meccsen inkább a védelemre összpontosított, így sikerült kihúznia a rendes játékidőben majd a hosszabbításban is 0-0-val az egyre kétségbeesettebben támadó Barcával szemben. 

A tizenegyeseknek már külön történelmük van, a Steaua kapusa, Helmuth Duckadam négy egymás utáni 11-est védett ki, így az is belefért, hogy a román csapat első két lövője is hibázott. A Steaua szenzációvá vált, Jeneinek meg a román válogatott szövetségi kapitányi kinevezést is meghozta a siker.

A bajnokcsapat, utódjával, Iordănescuval is tökéletesen működött, ráadásul a csapathoz került a Kárpátok Maradojának nevezett Gheorge Hagi is. Romániában továbbra is legyőzhetetlenek voltak, és a BEK-ben is versenyképesek maradtak: 1988-ban az elődöntőig, 1989-ben a döntőig jutottak. Utóbbin az AC Milan 4-0-ra ütötte ki a Steauát.

A bajnoki sikersorozatuk végül az 1989/90-es szezonban tört meg, a harmadik fordulóban az ősellenség, a Dinamo Bucuresti 3-0-ra győzött. A Dinamo a végén a bajnokságot is megnyerte egy ponttal, az összesen négy meccset is veszítő Steaua előtt.

A Steaua 104 meccses bajnoki veretlenségi sorozatát persze többen megkérdőjelezték, és azt állítják, hogy az nagyban köszönhető Nicolae Ceausescu fiának,Valentinnek is. A klub irányításában is résztvevő Valentin Ceausescunak óriási befolyása volt, a legjobb román játékosokat a Steauához rendelte, ha ott akartak játszani, ha nem. A vádak szerint a meccsek végkimenetelét is tudta befolyásolni, a bírók és az ellenfelek teljesítményére is volt ráhatása. Ezeket a sejtetéseket már bizonyítani és cáfolni is nehéz, de a klub a maga idejében frappáns válaszokat adott, a BEK-ben elért sikereiket senki nem foghatta Ceausescu fiára. 

G. Lorant Creative Commons License 6 napja 0 0 2988

Ha volt is alapja a Varga-Albert ellentétnek, a sajtó nagyon felfújta. A szurkolók semmit nem érzékeltek belőle. Amikor Vargának lakásra volt szüksége, Albert adott neki. 1991-ben Albert 50. születésnapjára Varga Németországból az első hívószóra egyből hazautazott.

Előzmény: [fidelio] Pirandus (2983)
G. Lorant Creative Commons License 6 napja 0 0 2987

Schlosser Imre (a "Slózi") 10 gólt lőtt ezen a németországi és angliai túrán; a rajz egy korabeli Nemzeti Sportban jelent meg:

 

Egy másik fotó a Keletiből:

 

Előzmény: G. Lorant (2986)
G. Lorant Creative Commons License 6 napja 0 0 2986

"ISTEN, BOROTVÁLD MEG A KIRÁLYT!"
(az FTC Londonban, 1912-ben)

1912 januárjában több ezer lelkes szurkoló várta a Ferencvárost a Keleti pályaudvaron (lásd a képet).

A Fradi európai turnén vett részt; előbb négy meccset játszott Berlinben (s mind a négyet megnyerte: Hamburg 5-3, Bremen 5-0, Hertha 4-2, Preussen 7-2), majd Angliába utazott.

"A hajón konstatáltuk, hogy a konyakszállítmányunk állítólag a tengeri levegőtől felhígult, alapos gyanúm azonban az, hogy a piarista* rend keresztelte meg a kitűnő tarcali borpárlatot" – olvasható a korabeli Nemzeti Sportban közölt ferencvárosi útibeszámolóban. S hozzá a lábjegyzet:

*piaristák = a csapat nem antialkoholista tagjai.

Mit csináltak az FTC focistái Londonban? Képtárba mentek, megnézték a British Museumot, s beiktattak a programba egy színházi előadást is, amely azonban nem nyerte el a játékosok tetszését ("a legjobban az mulatott, aki az előadást átaludta").

"Délután a Woolwich Arsenal–Aston Villa mérkőzést néztük meg, félórai vasúti utazás visz ki a Plumstead külvárosban fekvő pályára, a vasúti kocsiban két fiatal angol érdeklődött kilétünkről és örült, hogy a németeket oly jól elkeféltük, azt kérdezték, hogy golyóztunk-e a németekkel, hogy a gólarányunk oly kitűnő."

Ezek után következett a Fradi első angliai meccse: Woking v FTC 2-3!

"Angliában a vendégcsapat óriási hendikeppel, a helyi publikum sovinizmusával lép a küzdelembe, ilyen körülmények között győzni idegen pályán nagy dolog. […] Úgy Rumboldot, mint Weiszt egy-egy jól alkalmazott büntető rúgással eltávolították a pályáról. Annak, hogy egy darabig 9, majd Weisz visszatérésével 10 emberrel dolgozott a Franzstadt, volt a következménye az a kis gólarány, amivel az FTC győzött, mert egyenlő körülmények között az FTC csúnyán elpáholta volna Wokingot."

A meccs után az angolok bankettre hívták a ferencvárosi játékosokat.

"Felvonultunk az emeleten levő klubhelyiségbe, hol zongoraszó mellett énekeltünk, a fiúk elénekelték angolul az angol himnuszt: a God save the King- et." A beszámoló írója hozzáteszi: az FTC játékosai magyarosan (fonetikusan) ejtették a szöveget, "szév" helyett "sév"-nek, ami így azt jelentette:

Isten, borotváld meg a királyt!

S bár a Fradi a következő meccsen 4-1-re kikapott a válogatott játékosokkal felálló English Wanderers FC-től, a magyar futballközvélemény hangulatát ez már nem befolyásolta.

"Hazaérkezett a Ferencváros csapata, s az ország közönsége babérral hintette be útját, míg hazafelé tartott. Útjuk egyes állomásain ujjongó tömeg fogadta őket, Budapesten pedig szakadatlan ünneplés lett részük" – írta a korabeli Sporthírlap.

Megállították őket Hegyeshalomban (ahol az Aradi AC és a Pozsonyi TE gratuláló sürgönye várta őket), Győrött babérkoszorúkat kaptak, Komáromban pedig 300 fő vonult ki a vasútállomásra, a KFC vezetőségét beleértve, hogy köszöntse a Ferencvárost.

A Keleti pályaudvaron aztán több ezres, sűrű embertömeg, "frenetikus hurrázás, taps, zászlólobogtatás" várta a vonatról leszálló csapatot.

A köszöntők után felhangzott a Szózat, majd a játékosok a szurkolókkal együtt az Üllői útra indultak. "A végtelennek tetsző kocsisort a körutakon mindenütt éljenzés és hurrá fogadta, s folytonos ünneplés közben kísérték ki a pályára."

Így érkezett haza a Ferencváros labdarúgócsapata Angliából, 1912 januárjában.

G. Lorant Creative Commons License 6 napja 0 0 2985

1912-es labdarúgó olimpiai döntő:
https://www.youtube.com/watch?v=qBzgzXbCCEU&t=19s 

G. Lorant Creative Commons License 2018.01.14 0 0 2984



"A France Football főszerkesztője módfelett elégedetlen volt azzal, ahogy az MLSZ Albert Flórián Aranylabda díjátadását kezelte.

Lukács László

Amikor kiderült, hogy az MLSZ nem engedélyezi a szovjetek elleni mérkőzést megelőzően az Aranylabda-átadást, a France Football küldöttsége a Sport Szállóba hajtatott, ahol a válogatott játékosok készültek a nagy mérkőzésre. A helyszínen derült ki, hogy Albert nincs a hotelben, mert sérült, így Sós Károly szövetségi kapitány hazaküldte őt. Gondoltuk, ha az Eb-negyeddöntő előtt nem lehet átadni az Aranylabdát, tegyük azt meg a Sport Hotel éttermében. Mivel Albert nem volt ott, a francia lap főszerkesztőjét és fotósait leültettem a szálló éttermében, mondtam, el ne mozduljanak innen. Taxiba vágtam magam, Albert lakására mentem. Ekkor már este tíz óra is elmúlt. A pizsamás Albert egy perc alatt megértette, miről van szó, gyorsan felöltözött, és saját kocsijával mentünk vissza a szállóba. Végre odaértünk, leültettem Albertet, elkezdtük megbeszélni, hogy legyen az átadás, milyen fotók készüljenek. Ekkor a szálloda hangosbemondójában hallom, hogy telefonhoz kéretnek. El sem tudtam képzelni, ki lehet az ennyire későn. A vonal végén a szövetségi kapitány, Sós Károly kiabált, hogy mit keresek én ott a sérült Alberttel? Szó szót követett, végül aznap este nem adtuk át az Aranylabdát. Közben a France Football vezetői jelezték, hogy nagyinterjút is szeretnének a magyar játékossal. Ezt másnap délelőttre tettük, a beszélgetés Albert lakásán készült el. Közben szinte óráról órára kellett tájékoztatnom az illetékeseket, akik semmilyen ünnepségről sem akartak hallani. Végül annyi történt, hogy a szovjetek elleni meccs előtt a Népstadion teraszán készült pár fotó, majd, hogy a dolog mégis menthető legyen a meccs utáni banketten, szinte titokban adtuk át Albertnek az Aranylabdát a városligeti Gundel étteremben. Szinte titokban zajlott le az az aktus, amely a világ minden stadionjában eddig tíz és tízezrek előtt esett meg. Az Aranylabda történetében ez volt az első olyan alkalom, hogy nem egy mérkőzés előtt adták át a díjat. A France Football főszerkesztője, Max Urbini hivatalos nyilatkozatában méltatta Albertet, de módfelett elégedetlen volt azzal, ahogy az MLSZ ezt a díjátadást kezelte. A Gundelből az éjszaka közepén átmentünk a Sport Hotelbe, ahol már várták őt a játékostársak, akik cigányzenés vacsora keretében ünnepelték Magyarország első és mindmáig utolsó Aranylabdását."

http://www.origo.hu/sport/futball/20171227-albert-florian-aranylabda-atadas-1967-france-football-mlsz-mszmp.html

[fidelio] Pirandus Creative Commons License 2018.01.03 0 0 2983

Albert és Varga? Mindenesetre utálták egymást, nicht wahr?

Előzmény: G. Lorant (2980)
Afrikaans8 Creative Commons License 2018.01.02 0 0 2982
Kaspar Herrenberger Creative Commons License 2018.01.02 0 0 2981

BÚÉK 2018.

 

Újév alkalmából egy könyvajánló:

 

https://www.libri.hu/konyv/keir_radnedge.futballrekordok-konyve.html

 

A nagyobb fiam megkapta karácsonyra, jó kis kiadvány, tele érdekes infókkal, adatokkal.

 

Inkább a válogatottakkal foglalkozik, nem annyira a klubfutballal, mondjuk engem eleve jobban érdekel a válogatott foci, mint a klubfutball.

 

Minden este együtt olvasunk el belőle 2-3 oldalt a gyerekkel. :-)

G. Lorant Creative Commons License 2018.01.01 0 0 2980

Az én hősöm: Varga Zoltán

Nála eredményesebb (több gólt rúgott, több trófeát szerzett stb.) labdarúgó bőven született, magyar pályán is akadt elegendő, ám számos kortársa esküszik, hogy jobbat, mint Varga Zoltán, nem látott soha. Játékának lényegét nem a kicsikart győzelem öröme, hanem egy-egy – meglehet, gólt sem hozott – mozdulat, szinte valószerűtlen bravúr áhítatának emlékezete adta, ami mítoszformáló elemként épült be a futballszurkolók tudatába, azokéba is nemegyszer – s ez az, ami példátlan –, akik nem látták játszani a maga idején! A labdarúgás „kegyelmi pillanata” ez a história, benne a játék atavisztikus örömének, az önmagunkká válás s a mindenséggel való összeolvadás szabadságának átélni vágyott ideája villan fel valamiképp.

S mert Varga elment 1968-ban, s mert futballunk ezt követően – de nem csupán emiatt! – látványos süllyedésbe kezdett, a hiány, az ő hiánya (is), az egykori „aranykor” mámorára emlékeztette a labda szerelmesét. Valamire, ami volt, illetve hisszük, hogy volt, aztán eltűnt, de ami vele még ma is lehetne talán, s ebben az érzelmi keretben a tűnt remények, a vádaskodások, az álmok, a magabiztos állítások, s az indulatok kavarognak azóta is. Olyan tünemény – avagy rejtély – ez, ami szinte-szinte megfejthetetlennek mutatkozik.

Állítom, a Varga Zoltán féle jelenség csak futballrajongói szívvel valóban átláthatatlan, s az bizony a „futballszakos” historikus vagy újságíró hozzáállásával is! Mert hogy is gondolkozik az efféle lélek – a valóságnak tökéletesen megfelelve persze? Egy csapat, egyáltalán e játék precíz, megmásíthatatlan hierarchikus alakulatként működik ezen észjárás szerint. Vannak elsők, s vannak hátrébb vagy hátul lévők a sorban, ez így volt, és így lesz az idők végezetéig, s nem is lehet ez másképp! De mit tegyünk, ha épp ez az a „törvény”, ahonnét szemlélve a Varga-jelenség értelmezhetetlen lesz mindeninek. Aki e látószögből beszél – tegye szeretettel, tisztelettel bár! – egyetlen dolgot vet Varga szemére minduntalan, s belátom, e futball-látószög elkötelezett foglyaként, nem is nagyon tehet mást. Miért türelmetlenkedett, miért zavarta Albert „elsősége”, hisz tudhatta volna – jó három évvel ifjabbként –, hogy az idő neki dolgozik?

Jól ismerhettem, sokat beszélgettünk, akadt, hogy öt-hat órán át, de szinte soha nem a „konkrét” futballról, hanem a mögöttünk hagyott időről, sorsunk tanulságairól inkább. Ezért mondom: nem szellemi géniusz, meglehet, cselekedeteiben ösztönös lélek, de döbbenetesen tanulságos lény is volt ő, aki a létezés itt e földön „soha el nem érhető” lényegére nézvést rendkívül következetesnek mutatkozott. Nem volt türelmetlen, nem Albert „elsősége” zavarta akkor! Olyan világot, olyan „közeget” akart – a futball „földi” törvénye felől nézvést lehetetlent tehát! –, ahol nincsen „első”, s ahol főleg az nincs (!), ami az „elsőséggel” együtt jár, a kivételezettségtől, a hajbókolástól, az önimádattól kezdve akármeddig. Ha ő lesz „elsővé”, mindent szétvert volna maga körül! Gyűlölte a „rajongást”, az „elsőség” öntudatát, az eszement „szeretetet” minden formájában. Utópista volt, ha tetszik, abban az értelemben, ahogy a szeretet színházáról álmodó Latinovits Zoltán, vagy a „magyar modell” esélyét egy életen át fogalmazó Németh László is az volt természetesen.

Azt kergette, ami elérhetetlen, ám soha föl nem adható. Nemcsak játéka emlékének káprázatát, hanem azt az örök ideát is reánk hagyta ő, ami nélkül jól, „sikeresen” élni lehet, csak – hitem szerint – nem igazán érdemes!

N. Pál József

F1 Hierro Creative Commons License 2018.01.01 0 1 2979

George Weah sportolóként történelmet írt: az 1995-ös (egyetlen afrikai) aranylabdás játékost Libériában négy napja államelnökké választották.

G. Lorant Creative Commons License 2017.12.27 0 0 2978

Elmarad a meccs....

 

Mégpedig a Fradi – Újpest. A Karácsony viszont nem:

“1944: Jobban zavarta a drukkereket, hogy elmarad a focimeccs, mint az, hogy közben nagyban folyik Budapest ostroma
Ujra elmaradt a Ferencváros-Ujpest mérkőzés című cikk, megjelent a Nemzeti Sportban 1944. 12. 26-án, Budapest ostromának megkezdése után egy nappal.
“Ismeretes, hogy Karácsonyhétfön kellett volna lejátszani az immár kétszer elmaradt Ferencváros-Újpest rangadó mérkőzést. Ezen dőlt volna el – esetleg – az őszi elsőség kérdése. A mérkőzés most, harmadízben is elmaradt. Háromnegyed tíz órakor az Üllői-úton az FTC-pálya irányába hosszú sorokban ömlik a közönség.

– Biztos, hogy a Ferencváros lesz a győztes, – hallatszik a tömegből.
– Tévedés, most az Ujpest a jobbik, mi leszünk a győztesek, – jön meg a válasz, nyilván egy ujpesti szurkoló szájából.
Amikor az FTC-pálya elé érünk, már nagy tömeg áll a kapuk előtt. Bemegyünk a pályára. A kapun akkor jön éppen Schlosszér Imre, a régi csúcsválogatott játékos, Bíró Sándor, Laborcz és Sólymost, a három ujpesti fiú.
– Elmarad a meccs! – mondják nagybúsan.

A lelátó alatti klubirodában Weisz István, az FTC-pálya igazgatója fogad bennünket.
– Az előbb kaptam távbeszélő értesítést a rendőrségtől, hogy visszavonják a mérkőzés lejátszására adott engedélyt, – mondja, –. Pedig legalább 15.000 néző lett volna kíváncsi a mai összecsapásra. Azért is sajnálom, hogy a mérkőzés elmarad, mert a pálya kitűnő állapotban van. Az idény közepén sem lehetne jobb.
Amíg beszélgetünk, másodpercenkint cseng a telefon. Mindenki azután érdeklődik, hogy a mérkőzést megtartják-e. Csalódottan veszik tudomásul a választ. Elhagyjuk a pályát.
A kapu előtt még mindig álldogálnak néhányan. Nem akarják elhinni, hogy a mérkőzés elmarad.
Aztán az egyik mélyen a szemére húzza a kalapot és csendesen annyit mond:

– Annyi baj legyen, így legalább a Ferencváros végzett a HB öszi fordulójában az első helyen!”

Index.hu nyomán

Afrikaans8 Creative Commons License 2017.12.24 0 0 2977
Afrikaans8 Creative Commons License 2017.12.23 0 0 2976
Afrikaans8 Creative Commons License 2017.12.16 0 0 2975
Afrikaans8 Creative Commons License 2017.11.27 0 0 2974

Természetesen nem újságnak nyilatkozta, hanem egy magánlevélben írta. Ami a spanyolokat illeti, korábban is hallattak azért magukról, például 1929-ben első nem britanniai csapatként megverték az angolokat (4-3), azon a meccsen játszott egyébként világhírű kapusuk, Zamora is.

Előzmény: Vaftrúdnir (2968)
Afrikaans8 Creative Commons License 2017.11.27 0 0 2973
maribor Creative Commons License 2017.11.27 0 0 2972
[fidelio] Pirandus Creative Commons License 2017.11.25 0 0 2971

Tképp a 66-os VB-teljesítményük nehezen érthető, elemezni kéne így utólag, így a távolból.

Előzmény: [fidelio] Pirandus (2970)
[fidelio] Pirandus Creative Commons License 2017.11.25 0 0 2970

1964: Espaňa: Európa Bajnok.

Előzmény: Vaftrúdnir (2968)
Afrikaans8 Creative Commons License 2017.11.25 0 0 2969
Vaftrúdnir Creative Commons License 2017.11.21 0 0 2968

"Ő maga nyilatkozta, hogy a spanyolok fáziskésése, szerényebb technikai tudása miatt van keresnivalója ennyi idősen a királyi gárdánál."

 

Ma már elég fura olvasni ilyen nyilatkozatot, hiszen ma a technikai tudás tekintetében a spanyolok az élen járnak, talán csak a brazilok veszik föl velük a versenyt.

 

Viszont az 1950-es évek a spanyol focinak tényleg nem volt a legkiemelkedőbb időszaka, főleg, ami a válogatott szereplését illeti, sem az 1954-es, sem az 1958-as VB-re nem tudtak kvalifikálni. 

Az 1950-es évek második felétől a klubfutballjuk már kezdett feljönni, főleg a Real révén, amelynek az Őrnagy is a tagja volt.

A válogatottjuk viszont némi fáziskéséssel csak az 1960-as években került be a világ vérkeringésébe, az 1962-es és 1966-os VB-ken már kint voltak, de akkor még nem tudtak maradandót alkotni, mindkét alkalommal kiestek a csoportkörben.

Hozzáteszem, hogy azok még 16 csapatos Vb-k voltak, így már a csoportokban nagyon erős csapatok kerülhettek össze, nem úgy mint mostanában, ahol a 32 csapat kb. harmada-fele simán a hanyagolható, felejthető kategória...:-(

Előzmény: Afrikaans8 (2967)
Afrikaans8 Creative Commons License 2017.11.21 0 0 2967

Ezek szerint utánanéztél, és mást találtál?

Gólátlagban csak Christiano Ronaldo előzi Puskást a Realnál, ha a néhány meccses gólszerzőket nem nézzük (pl. Samitier: 2 meccsen 3 gól), de Ronaldónak még most következik a leszállóága, ami várhatóan rontani fog a statisztikán. Puskás mindössze 1 évvel fiatalabban került a Realba, mint amennyi idős most Christiano!!! Pelé ennyi idősen már abbahagyta a komoly focit, Puskásnak meg akkor kezdődött a másodvirágzása. Ez páratlan és rendkívüli dolog, ráadásul a világ legjobb klubcsapatától (Honvéd) a stafétát átvevő újabb top-gárdához kerülve hajtotta végre ezt a bravúrt. Úgy, hogy többszörös gólkirályként, BEK-rekorderként tündökölt. 30 fölött így ontani a gólokat ilyen szinten, ez valami elképesztő. Ő maga nyilatkozta, hogy a spanyolok fáziskésése, szerényebb technikai tudása miatt van keresnivalója ennyi idősen a királyi gárdánál.

Előzmény: [fidelio] Pirandus (2964)
Afrikaans8 Creative Commons License 2017.11.20 0 0 2966
Előzmény: Afrikaans8 (2751)
Vaftrúdnir Creative Commons License 2017.11.20 0 0 2965

Joachim Löw ,  aki 2006 után Jürgen Klinsmanntól vette át a Nationalelf vezetését, volt az, aki az egykilencven magas, szőké hajú, kék szemű, félelmetes fizikumú, de kissé nehézkes és darabos germán tankok közé playboyokat, vagy ahogy te írod, "buzikat" vegyített.

Namost ezek a csávók tényleg új fazont szabtak a Nationalelf játékának, egy kissé közelítettek a kombinatívabb latinos stílus felé, no persze hol van még ez a brazilok vagy a spanyolok attraktív focijától. :-)

Ezek egy része egyébként nem is volt tisztán germán származású, de ez most ebből a szempontból mindegy.

A 2017-es Konföd, Kupán viszont mintha kezdett volna visszatérni a "pályát felszántó germán tankok" dominanciája a "szépfiúkkal" szemben, hát majd kíváncsi vagyok, hogy a VB-n milyen stílust fognak bemutatni...

Előzmény: Afrikaans8 (2947)
[fidelio] Pirandus Creative Commons License 2017.11.19 0 0 2964

Ez a "legidősebb gólszerző a Realnál" vizsgálandó. Szóba jön természetesen DiStefano és talán a ma is élő Gento.

Előzmény: Afrikaans8 (2959)
showtimes Creative Commons License 2017.11.19 0 0 2963

Most látom elütöttem, helyesen: Szulejmanoglu a neve.

Előzmény: showtimes (2960)
showtimes Creative Commons License 2017.11.19 0 0 2962

Ha jó emlékszem a bolgár engedékenységnek 1 millió dollár volt az ára, ami akkoriban óriási pénz volt, kb. a mostaninak a 10-15X... Amikor megnyerte az első olimpiai aranyát 1 kg. aranyat kapott jutalmul a török államtól.

 

 

Előzmény: F1 Hierro (2961)
F1 Hierro Creative Commons License 2017.11.19 0 0 2961

Nyugodjék békében!

 

Sajnos az ő sportága közismerten doppingfertőzött...

 

Ha már történelem fórumban vagyunk, érdemes megemlíteni róla, hogy török nemzetiségű volt, de bolgár állampolgárnak született, Szulejmanov néven anyakönyvezték. Az akkori nemzetiségpolitika azonban még ezt sem találták elég "bolgárosnak", ezért Salamanov néven versenyzett. 1984 lehetett volna az első olimpiája, de Bulgária csatlakozott a bojkotthoz. 1986-ban egy Világkupa-versenyre utazva disszidált, Törökországban jelentkezett állampolgárságért. Az 1988-as szöuli olimpián csak azzal a feltétellel indulhatott, ha a két ország szövetsége és olimpiai bizottsága megegyezik egymással. A bolgárok engedtek, így Süleymanoğlu néven, török színekben ott lehetett a játékokon (és nyert is).

Előzmény: showtimes (2960)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!