Mező Ferenc, Kun László, Keresztényi József, Kutassi László, Rejtő László, Füzesy Zoltán és társaik nyomdokain, magyar és nemzetközi vonalon, a kezdetektől a legutóbbi évtizedekig
Kocsis Sándor után Erling Haaland a második legfiatalabb európai labdarúgóként érte el válogatottjában az ötven gólt annak révén, hogy az Izrael felett a szombati világbajnoki selejtezőn aratott 5–0-s győzelem alkalmával háromszor is betalált norvég színekben.
A labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet (IFFHS) összeállítása szerint Erling Haaland 25 évesen és 82 naposan érte el, sőt lépte is túl a félszázas határt (jelenleg 51 gólnál tart 46 válogatott fellépésén), míg a magyar Aranycsapat támadója 24 éves és 363 napos korában jutott el az ötven gólig a románokkal szemben 1954. szeptember 19-én 5-1-re megnyert barátságos meccsen.
Az IFFHS európai korlistáján a harmadik helyen is magyar játékos van: Puskás Ferenc, az ötvenes évek Aranycsapatának kapitánya 25 éves és 114 napos volt, amikor elérte az ötven gólos mérföldkövet a törökök elleni 7-1-es siker alkalmával, a helsinki olimpián 1952. július 24-én.
Érdekes, hogy az kimaradt a megemlékezésből, hogy 1980 - 1983 között Mészöly Kálmán segítője volt a nagyválogatottnál, pedig ez is egy fontos epizód volt az edzői pályafutásában, Mészöly jobbkezeként kint volt az 1982-es VB-n is a válogatottal.
A magyar - örmény meccs előtt is volt egy rövid megemlékezés róla a Puskásban.
Nyugodjon békében!
Abban azért talán tényleg van valami sorsszerű, hogy 40 évvel México után most újra van reális esélyünk kijutni foci VB-re, ráadásul Mexikó most is házigazda lesz (igaz, hogy a jenkikkel meg a juharlevelesekkel közösen).
Tegnap meghalt a feledhetetlen, pótolhatatlan, zseniális Mezey György. Minden futballszerető embert letaglózott a hír, még ha tisztában is voltunk vele, bőven túl a nyolcadik x-en áttétes daganatos betegségben szenvedett. Vitt-e magával további fontos adalékokat az irapuatói kudarccal kapcsolatban, már sohase fogjuk megtudni.
Míg ugyanis a 70-es évekre a magyar foci már alig tudott érdemben beleszólni a nemzetközi kupaküzdelmekbe, a frissen feltörő Újpest a 20–30-as évek fordulóján mindent megnyert az európai porondon, amit lehetett. Ezek közül is a legnagyobb fegyvertény a vb-vel egyidőben kiírt Coupe de Nations fölényes elhódítása volt a rettegett Slavia Prahával szemben 1930 nyarán. Most lesz 90 éve, hogy a magyar bajnok "kényszer-középcsatárral", 16-1-es gólkülönbséggel Genfben megnyerte a BL (BEK) elődjét – amit különböző körülmények miatt csak az '55/56-os idényben indítottak újra.
Ez jó előjelnek számított egyébként Puskáséknak a negyed századdal későbbi fináléra – noha akkor az időjárás akkor már nem fogadta kegyeibe a mieinket.
A Bicannal felálló Slavia 30-as évekbeli erejére jellemző az Inter 1938. évi 9:0 arányú legyőzése – a második olasz vb-cím évében járunk –, ennek fényében mérhető fel többek között az Újpest teljesítménye:
https://index.hu/sport/futball/2025/09/09/vb-2026-selejtezo-magyarorszag-portugalia-egymas-elleni-mult-puskas-ferenc-aranycsapat-vb-1938-albert-florian/ A magyar válogatott története során eddig 11 válogatottal szemben maradt nyeretlen, de senki ellen sem próbálkozhatott annyiszor, mint Portugália ellen. A képzeletbeli örökrangsor dobogójára az ausztrálok (0–0–3) és a fehéroroszok (0–2–1) állhatnának fel, Szlovákia ellen hat (0–2–4) összecsapáson maradtunk siker nélkül, Portugália ellen viszont 14 (!) mérkőzésen át nem jött össze a siker (0–4–10). Az első összecsapásra közel 100 éve, 1926. december 26-án került sor, karácsony másnapján pedig hiába vezetett Portóban Holzbauer József és Braun József góljával az első félidő derekán 2:0-ra a magyar válogatott, José Martinsék a 60. percre megfordították a meccset (3:2), és végül Holzbauer újabb találata kellett, hogy 3:3 legyen a vége. Az 1933-as felkészülési mérkőzésen Cesar de Matos és Barátky Gyula „kettős kiállítása” után Artur Pinga góljával nyert Lisszabonban a házigazda (1:0), öt évvel később pedig 4:0-ra diadalmaskodtak Espirito Santóék (nem összekeverendő természetesen a mostani tréner Nuno Espírito Santóval). A krónikások feljegyzése szerint az 1938 januári összecsapáson (0:4) Dietz Károly a Szabó Antal – Miklósi István, Bíró Sándor – Gyarmati János, Turay József, Dudás János – Sas Ferenc, Vincze Jenő, Kállai Lipót, Zsengellér Gyula, Titkos Pál (csereként pályára lépett Szűcs György és Szendrődi Lajos) csapatot küldte pályára, amelyből később heten is játszottak a június vb-döntőn. A következő meccsre 1956 júniusáig kellett várni, amikor a Sebes Gusztáv vezette Aranycsapat látogatott Lisszabonba. Az angolokat 1953-ban az „évszázad mérkőzésén” 6:3-ra legyőző gárdából hatan, az 1954-ben vb-döntős gárdából öten (Budai László helyett az NSZK ellen Tóth Mihály játszott) léptek pályára a portugálok ellen: Ilku István – Buzánszky Jenő, Teleki Gyula, Lantos Mihály – Bozsik József, Palotás Péter – Budai László, Kocsis Sándor, Machos Ferenc (Berendi Pál), Puskás Ferenc, Fenyvesi Máté volt ekkor a felállásunk. Az első félidő végén José Águas szerzett vezetést a házigazdának, de a második játékrész első negyedórája során Kocsis Sándor és Lantos Mihály is betalált, megfordítva a meccset. A győzelem viszont ekkor sem jött össze, Manuel Vasquesnek volt még egy válasza (2:2). Az első tétmeccsre az 1966-os világbajnokságon került sor, amikor a négy éve negyeddöntős magyar válogatott a csoportkör első fordulójában csapott össze Eusébióékkal. Az angliai vb-n Manchesterben, az Old Traffordon találkozott a két csapat, José Augusto pedig már a 3. percben megadta az alaphangot, erre Bene Ferenc révén még válaszolt egy óra játék után Baróti Lajos csapata. A Szentmihályi Antal – Káposzta Benő, Mészöly Kálmán, Mátrai Sándor, Sipos Ferenc, Sóvári Kálmán – Nagy István, Rákosi Gyula – Bene Ferenc, Albert Flórián, Farkas János összetételű tizenegy azonban nem sokáig örülhetett, hét percre rá ismét jött Augusto, a lefújás előtt pedig José Torres állította be a 3:1-es portugál sikert. 1983-ban egy gól nélküli döntetlent jegyezhettünk fel. A 2000-es Eb-t megelőző selejtezősorozatban itthon az 56. percig vezettünk Horváth Ferenc góljával, a végjátékban viszont Sá Pinto duplájával és Rui Costa góljával 3:1-re nyertek a vendégek, Portugáliában pedig negyedóra alatt eldöntötték a párharcot a hazaiak, akiknek még Pauleta 41. perces kiállítása is belefért. A 2010-es vb előtt a régi Puskás Ferenc Stadionban Pepe találata döntött, a „visszavágón” ismét 3:0-ra győztek a portugálok (Simão Sabrosa tudott duplázni). A 2016-os Európa-bajnokságon a csoportkör zárásán látványos, emlékezetes meccsen találkoztak újra a felek. A magyar csapat Gera Zoltán remek lövésével – amit a szurkolók a kontinensviadal legszebb góljának is megválasztottak! – vezettek, majd jött Dzsudzsák Balázs két távoli lövése, de mindegyikre volt válasz, előbb Nani, majd kétszer is Cristiano Ronaldo révén. Legutóbb a 2021-re halasztott Eb-csoportmeccsen találkoztunk, akkor a 84. percig gól nélküli döntetlent mutatott az eredményjelző (sőt, Schön Szabolcs lesgóljánál néhány pillanatig még ünnepelhetett is a magyar közönség), aztán viszont Raphaël Guerreiro megpattanó lövése megtörte a jeget, és a végjátékban Cristiano Ronaldo újabb duplájával lett 0:3.
Megmondom őszintén, egy kicsit tartok attól, hogy ha - valami nagy csoda folytán - kijutnánk a jövő évi VB-re és ott ne adj Isten beleszaladnánk egy csúnyább zakóba, akkor megint éveken, ha nem évtizedeken át menne a kesergés és a bűnbakkeresés...
Az oláh válogatottnak végül a nyolcaddöntő jelentette a végállomást, ahol az írekel kerültek össze.
Miután 0:0-ás rendes játékidő után a hosszabbításban sem született gól, következett egy fantasztikus büntetőpárbaj, ahol az ír kapus, Pat Bonner minden román 11-es előtt keresztet vetett.
Az első 4 párból mindenki bevarrta, de az ötödik körben Daniel Timofte hibázott, míg David O'Leary bevarrta.
A kelták mentek tovább a legjobb 8 közé, ahol aztán a házigazda olaszokkal kerültek össze...
Marius Lăcătușra emlékszem a 90-es VB-ről a román válogatottból.
Mindjárt az első csoportmeccsükön 2:0-ra verték a "nagy hősies" Szovjetuniót (akkor indultak utoljára Szovjetunió néven világversenyen) és mindkét gólt Lăcătuș lőtte.
Az első egy hatalmas nagy gól volt, a másik 11-esből.
Egy elég érdekes csoport volt az a VB-címvédő Argentínával, Kamerunnal, Romániával és a szovjetekkel.
Előzetesen kb. majdnem mindenki az akkor még nagyrészt ismeretlen kameruniakat várta a csoportutolsó helyre, a szovjeteket meg kábé mindenki továbbjutónak tippelte, erre Afrika szelídíthetetlen oroszlánjai megnyerték a csoportot, a ruszkik meg csoportutolsóként kulloghattak haza...
Az örök sláger, amely soha nem megy ki a divatból. Pénteken volt a szomorú évforduló: az 1986. június 2-án Irapuatóban játszott Szovjetunió–Magyarország (6–0) világbajnoki mérkőzés évtizedek múltán is téma. A magyar futballtörténelem egyik, ha nem a legnagyobb kudarca volt ez, a sportág onnantól kezdett mélyrepülésbe. A hat szovjet gól Disztl Péter hálójában olyan volt, mint hat százas szög labdarúgásunk koporsójába… Sokan már csak legyintenek, ha szóba kerül, unalmas ez már – állítják. Az idősebbek keserű emlékként őrzik a napot, a fiatalabbak pedig talán nem is kíváncsiak a magyarázkodásra. Mert abból épp annyi volt, mint szovjet gólból. 37 esztendeje ünnepelni akart az ország. A zöld gyepen bosszút állni a megszálló szovjeteken. Felfokozott hangulatban, régen átélt bizakodással ültünk le a televízió elé, hogy aztán négy perc elteltével bambán nézzünk ki a fejünkből. Merthogy Jakovenko és Alejnyikov góljával már 2–0-ra vezettek a szovjetek. Pontokba lehetne szedni, hányféle magyarázatot kaptunk azóta a katasztrofális vereségre, a mieink szinte szédelgő játékára. Nagy valószínűséggel valamennyi belejátszott a kudarcba. Ám ha a válogatott akkori csapatkapitányát, Nagy Antalt hallgatjuk, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy lehet helyes tipp. – Mindenekelőtt tegyük helyre a sokat emlegetett tésztadolgot – mondta Nagy, a 66 esztendős, 32-szeres válogatott kispesti legenda. – Újra és újra előkerül, s vannak, akik még el is hiszik, hogy azért kaptunk ki, mert folyamatosan tésztát kellett enni. Elmondom, honnan jött ez az egész. Állandóan kérdezgettek bennünket az újságírók, és mindig azt hallottuk: mondjatok már végre valamit. Soha nem felejtem el Szendrei Józsi mondatait, aki csak hogy leszerelje őket, azt válaszolta, a tészta az oka mindennek. Kevés húst kaptunk, állandóan tésztát kellett zabálnunk... Erről ennyit. Nagy persze hallotta a szóbeszédeket, és van, ami azóta is foglalkoztatja, amiről úgy véli, igenis lehetett alapja... – Ami az igazságot jelenti, azzal nekem a vébé után nem sokkal Franciaországban kellett szembesülnöm. Hazajöttünk Mexikóból, és már utaztam is ki Nancyba, új csapatomhoz. Alapos orvosi vizsgálatnak vetettek alá, és csodák csodájára a szervezetem tökéletes eredményeket produkált. Kérdeztem a francia orvost, hogy lehet ez, amikor néhány nappal korábban meg akartam halni a pályán. Szédelegtem, levegő után kapkodtam, fehér foltokat láttam, jártányi erőm sem volt. S így voltak ezzel a többiek is. Nos, a doki a fejét csóválva kijelentette, erre csak egy magyarázat van, lágy drogot tettek az italotokba, csak kicsit túlméretezték az adagot. Megszólalni sem tudtam. Biztos vagyok benne, hogy ez az egyetlen magyarázat a csúfos történelmi vereségre – mondta Nagy.
Ezek a magyarázatok keringtek: - A sokat emlegetett tészta megülte a mieink gyomrát - Elhibázott magaslati edzőtábor Ausztriában - Mexikóban irdatlan hőségben edzettek a mieink, ami kizsigerelte őket - Nyilasi Tibor mellőzése, itthon hagyása miatt felbomlott a csapategység - Néhány hónappal a vb előtt a mieink megverték (3–0) a brazilokat a Népstadionban, ez elhitette velünk, hogy világbajnokok leszünk - Megmérgezték a játékosainkat
Ez a '34-es selejtezőkör idejéből származó eset ugyan fél évszázaddal korábbi, és Bulgáriából származik, mindenesetre jól rávilágít arra, hogy bizonyos kelet-európai politikai rendszerektől nem állt távol az a fajta megoldás, hogy a futballellenfél ételeibe a meccs kimenetelét befolyásoló vegyi anyagokat csempésszenek.
Nem tartom valószínűnek, hogy Mezey bármiféle háttéralkut kötött volna a szovjetekkel, de a felkészülési edzőtáborozás hibáiból és hasonló ballépéseiből eredő következményeket érzésem szerint is igyekszik áthárítani volt játékosaira. Az irapuatói 0:6-os meccsen tapasztalt váratlan erőnléti gondok mindenesetre mérgezésre látszanak utalni így távolról, első blikkre.
https://nepszava.hu/3290891_mezey-mexiko-mentes-maskent Minden jelenlévőben más momentum ragadt meg a találkozóról; bennem az, hogy a labdákra fáziskéséssel mozdultak a magyar játékosok. Akik egyébként azzal érték el feltűnő sikereiket 1984-ben, 1985-ben, illetve 1986-ban még a holland, a nyugatnémet vagy a brazil válogatottal szemben is, hogy kondicionálisan és taktikailag nemzetközi szintre emelte őket Mezey. A kapitány ezt – akkori progresszív énjén, elsőrendű stratégiai érzékén túl – azért is tehette meg, mert mögötte állt a vezetés. Teljes támogatást élvezett, úgy zajlott minden a címeres mezes csapat körül, ahogyan azt kigondolta. ... A legnagyobb dilemma ... az irapuatói erőállapot. Amikor a fáziskésést a nézőtéren tapasztaltam, még nem sejtettem, hogy a bemelegítés alatt valamennyi magyar labdarúgó össze akart esni. Illetőleg, dehogyis akart, csak alig állt a lábán. Ilyesmi még egy megyei másodosztályú együttessel, sőt alkalmi társasággal sem fordul elő, nemhogy a nemzetközi mezőny legkiválóbbjaival is konkurálni képes válogatottal. A magyar csapat korántsem vonultatott fel annyi klasszist, mint az argentin, a brazil, a dán, a francia, a nyugatnémet, a spanyol, a szovjet, vagy a selejtezőkön megelőzött holland válogatott, ám csapatként – a negyedik helyen kikötő belga együtteshez hasonlóan – az élmezőny képviselőinek is méltó ellenfele volt a már említett jellemzői miatt. Mármint Mexikóig. Ott a szbornajától akár 12-0-ra is kikaphatott volna, hiszen labdarúgói szó szerint csak lézengtek a pályán, nemhogy futni, de lépni is alig tudtak, amit legalább az utolsó interjúban illett volna minimum megpróbálni megindokolni, erre azonban lényegi szándék nem mutatkozott. Pedig a nyilatkozónak súlyos a felelőssége. Ahogyan az ő érdeme (is), hogy felépítette a csapatot a magyar futball akkor már kétségkívül leszállóágában, úgy elképzelhető, hogy maga is rendítette meg azt az épületet, amit emelt. ... Az ex-kapitány napjainkban néhányukra hárítja a felelősséget. Név nélkül, így aztán mindannyian belekeverednek a férjkutatós, meztelen nős történetekbe ...
