Mondjuk nyugodt lélekkel írhatták volna, hogy A tanú sztárja, legalább annyira ismert Bástya elvtársként. De nem, az Örök Hivatkozási Alap mindig az Opusz.
Érdekelne azért, ki lehet ez a kortárs "műűűűűvésznő", aki a 115 éve született Both Béláról nem akart beszélni. "Amikor felhívtam az egyik legismertebb, közkedvelt színésznőt, aki kortársként jól ismerhette Both Bélát, csak annyit mondott: róla nem hajlandó beszélni." Olyan nagyon sok kortárs színésznő nem lehet már, mégsem ugrik be egyetlen 115 éves műűűvésznő neve sem.
A cikk címe persze köszönő viszonyban sincs a tartalommal, egyetlen ellenségről nem esik szó benne.
Ne vádoljuk Mestert azzal, hogy egysíkúan ostobának és nevetségesnek állította be a vállalkozókat (lásd például újgazdagok házibulija, ahová Etuskót a közmondásosan jó modorú Virágh doktor kísérte el), hiszen ott volt a szimpátikusan dúsgazdag Károly, akivel Etuskó intelligensen, fíííínom úúúúri modorban tudott társalogni, csipkelődni, és aki ordenáré paraszt választékos módon alázta beszélt Ernőbenőubul bácsival.
Aztán ott volt SudárBíró Laci presszótulajdonos, aki nem átallott vállalkozni a profit reményében, de szerencsére ott volt Alma, aki nehezményezett és gátolt mindent, ami bevételt jelentene: ittas (= kérsz még egy italt magadnak) vendégek kiszolgálását, a borravalót (pfújjjj már!), és aki kénye-kedve szerint járt be parancsolgatni és szenvelegni dolgozni a presszóba. Laci nem került ugyan a nevetséges unszimpatikus skatulyába, de természetesen nem ért fel Károly fennkölt szintjére sem. Ennek oka valószínűleg az érettségi, valamint a mákos tészta és Alma iránti egykori vonzalma lehetett. Meg persze mivel teljesen papucsférj módjára tűrte balsorsa Alma minden nyűgét s nyilait.
Érdekes kör az idegenbe szakadt, ám hazatérő vállalkozók ügye: Wampetics úr ábrázolása pozitív lett. De persze ott van abszolút negatív szereplőként az építész-vállalkozó páros Kolonics-Farkas (Szabó Sándor és Székhelyi József), urizáló életmódú, jellemtelen, pénzéhes, megbízhatatlan személyekként mutatta meg Mester rajtuk keresztül ezt a réteget.
Azért ez érdekes dolog volt. Mondhatni skizofrén. Hiszen őket is a Mester írta (íratta) bele a történetbe, és azt is ő hagyta, hogy a kipécézésük ellenére ne legyenek végül mégse vitán felüli mód negatív figurák (mint mondjuk a taxishiénák). Sőt, a többi, direkt egyhelyben toporgónak megírt és ábrázolt károgó karakter mellett kvázi a friss levegőt képviseljék. Nem fura?
Ak akar tenni ellene ill. nem akar éhenhalni és ezért vállalkozik is akár vannak ötletei, lásd. Deziré vagy GG az negatív szereplő. Alma és Lenke is folyton osztja Dezirét, pedig azon kívül, hogy nem akar éhenhalni és van egy sikeres vállalkozása semmivel sem szolgált rá.
Ernőt Etuskó is csak lábtörlőnek használta, ott vedeltek előtte, őt meg mindig fenyegette, hogy ha piáláson kapja akkor mehet. Még a szemetet is áttúrta egyszer számonkérve, miért van borosüveg a szemétben, Ernő meg nem győzött magyarázkodni, hogy vendége volt és ő itta
"egy életérzés" - sopánkodás, panaszkodás, a 'jólvanezígy' langyos mocsarában dagonyázás, ami ellen még véletlenül se tegyünk mondjuk vállalkozás formájában, hogy anyagilag előrébb jussunk, pfuj már! A kispolgári lét, mint egyedül üdvözítő életforma.
"egy darabka magyar valóság" - Mester megemelt magyar valósága. Múzeum helyett húsos pultban gyönyörködő nyugdíjasok. Éhező nyugdíjas a mentőben vagy Madaras(i) Bandi közértjében reggelit helyben fogyasztó nyugdíjas. Öregurak rendszeresen akadályoznak meg életerős, fitt rosszfiúkat és tartanak vissza a rendőrség érkezéséig. Apropó, rendőrség: napi váltópénz rablása miatt a fél állomány mozgósítása földön, vízen, levegőben. És végtelenségig lehetne sorolni.
Nálam az ópusz legalja volt a sok alja dolog közül (mert sajnos volt egy-pár), ahogy Ernő bácsival szemben megnyilvánult Virág (ehhez Károly is csatlakozott, amikor Ernő bácsi odaégette a kerámiákat*, elég csúnyán viselkedett ő is). Szóval nem tudni, hogy ezt poénnak szánta a Mester, de annak nagyon nem volt az, sőt inkább szokás szerint ellenkező hatást váltott ki.
Azért is érhetett véget a sorozat, mert már elfogytak a férfi keresztnevek. :)
A konkurencia BK-ban meg volt egy külön hülyenévadó szakosztály sztem, ahol ilyenkeet találtak ki mint Urbán Armand, Pipó Brúnó meg Rókus vagy ahogy akkor hívtuk "Kórháznevű Szatír"
Meg hogy Virág doktor sosem bírt megnevezni egy olyan bonyolult nevet, mint az Ernő, ezzel egyszerre téve nevetségessé az ő memóriáját és Ernő bá megbecsülését.
"gy kis nyomás a Mesti részéről, hogy akkor most vigyünk bele valami humort"
Mester "humora" leginkább mások kinevetésében mutatkozott meg. Sümi kiváló alany bolt ehhez. Meg Keszeikém. Gázfőző használata utáni burleszk jelenet, fel nem adott adóbeallás, az említett rigójancsi. Vagy Virág doktor alázása Etuskó által, amihez Gyurciburci bácsi mindig jó képet vágott, hiszen a Tökéletes és Szent Etuskó senkit meg nem bánt (áááááá, nem - lásd Jocó és a széles utca).
Pironkodva, Mester emlékét megkövetve vallom be, nem emlékszem a bőrkabát jelenetre. Feltételezem, valami negatív szereplőről lehet szó, hiszen leginkább az úúúúri népek vesznek drága ruhákat maguknak. Vagy tévedek?
Ez azért is érdekes, mert tele van a sorozat bakikkal, mintha hiányzott volna a Mester szótárából, hogy ezt vegyük fel mégegyszer. Polgári nevén szólítja Jutka Veronikát, fuldokló gyerek, végig röhög, meg a többiek is, "rádöntötte az asszonyt a felszolgálóra" stb.
Én nem vennék arra mérget, hogy Palócz ezt szívesen csinálta ... vagy legalább is nem volt benne egy kis nyomás a Mesti részéről, hogy akkor most vigyünk bele valami humort és jobb híján ez jutott eszébe. (Megelőzve a Adam Sandler poénjait.)
Vágáschi Feri a jogtiszta vindózkilencvenötjével beszállt az internet mellett a polgári körökbe is és megosztotta gondolatait, melyeket (szánom-bánom) nem hallgattam végig. Viszont a csekély számú kommentek között ezeket találtam:
Tölts inkább Janka néninek még 1 felest. - Ebben mondjuk a "még" erős csúsztatás, ugyanis a mi derék Vágáschi Ferink, a pozitív hős, akit példaképül állítottak elénk, nem szokott Janka néninek felest tölteni, sőt, inkább letagadta, hogy van még ital otthon.
"Ismerőseim dolgoztak Csűrösékkel és azt mesélték"
Azért talán nem árt fenntartásokkal kezelni az ilyen forrásokat. Nehezen tudom elképzelni, hogy Mester mások előtt alázta volna Etuskót, különösen annak fényében, hogy szerepe szerint ő volt a tökéletes, akit mindenki mindenhol, minden körülmények között körberajongott. És volt valami cikk is még régen, itt is beszéltünk róla, hogy Mester kipenderítette az Opuszból azokat a fiatal szíííínészeket, akik Mesternén karcarásztak. De persze bármi lehetséges, és annak az ellenkezője is.
Amúgy az én szavazatom Mesternéé, szerintem rosszabb szíííínésznő volt Görbe Nóránál.
Mogorva egy sértett ember volt szerintem, de ebben lehetett egyfajta kifeleé történő megfeleni vágyás, legitimizálódni akarás is, hogy ha már benyomja a nejét mindehová, akkor az legalább egy középszert hozni bírjon annyi pénzért. Bár amilyen mísz f@sz volt ett is meg a Ék.-ben pl Kulka is 12 éven át... Még ez se biztos.
Ha visszagondolok, akkor Zenthe, Máriás, Szabó Ottó, Horváthy Gyula, Kézdy, Bajor, Hacser Józsa és talán Koltai János voltak akik energikusan játszottak. A többiek csak ellébecoltak, vagy felböfögték az így-úgy megírt szserepeiket. Aki konkrét siarlom volt az épp Csűrös, de maníros majom volt Palócz és Raksányi is - aki már attól elvárták a hasraesést, hogy egy sorozatban szerepelhetett velük valaki.
Egy januári Hálózat Facebook-poszt (téma: Görbe Nóra Lindajént vagy Csűrös Karola Etusként nyújtott-e rosszabb színészi teljesítményt) kommentszekciójából:
Kicsit árnyalandó a képet Csűrös Karoláról. Ismerőseim dolgoztak Csűrösékkel és azt mesélték, hogy a férj olyan módon alázta, tehetségtelenezte le és ordította le folyamatosan, hogy szegény asszony még azt a kis tehetségét sem tudta megmutatni, ami volt neki. A többiek azt nézték, amikor megkapták az aktuális forgatókönyvet, hogy van-e jelenet Cs. K.-val, tudták, akkor azt minimum 5x kellett felvenni, mert “Karcsi” a férje piszkálódása miatt folyton elrontotta a szöveget. Persze ez nem volt akadálya, hogy mindkettőjüknek jöjjön be gázsi a Szomszédokból majd az Életképekből.
Tegnap megnéztem véletlenül egy fejezetet a Opuszból. Karácsonyi rész volt. 1991. december 26.
Maga az epizód történetileg, érdekesség szempontjából, színvonalát tekintve mondhatni tejesen érdektelen (és alkalmasint bántóan tehetségtelenül előadott) volt. Amiért mégis ott ragadtam, az a felbukkanó szereplők szomorú számbavétele volt. Hányan halottak már közülök, édes istenem...
Zenthe Ferenc
Komlós Juci Horváth Sándor
Csűrös Karola
Kézdy György
Palócz László
Schubert Éva
Both Béla
Bánki Zsuzsa
Bajor Imre
Mihályi Győző
És aki nem, az is mennyire idős ma már. Kb mint akik akkor voltak azok.
Ez persze részben a világ rendje - ugyanakkor saját öregségünké is. És ez az, ami nagyritkán ott tud tartani a képernyő előtt, ha belébotlok egy-egy (számomra) vártalan sugárzásba. Megelevenedő időkapszula a nézői és alkotói múlt emlékkönyvéből. Nem mondom, hogy nem csüggesztő.
