"Az MDF keresztény-nemzeti politikusai az elmúlt másfél évben folytatott politikájukkal azt üzenték meg a fiataloknak: "fontosabb nálatok a Torgyán-MDF-koalíció, fontosabb a ti jövôtöknél, hogy a következô választáson minden plébánián a keresztény-nemzeti koalíció pártjai mellett agitáljanak.(...) Ez a kormány leírt bennünket. Ideje, hogy tudomásul vegyük."
Orbán Viktor: A fiatalok és a rendszerváltás Népszabadság, 1991. szeptember 28.
No, azt nem tudom, ma mit mondana, de sejtem: igazat.
"Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye." (2007. június 29., Index-interjú)
Húsz év alat sokat változik az ember. Csak az ökör következetes. 92-ben már Ov rájött, hogy az SZDSZ nem úgy liberális, ahogy a magyar hagyományok diktálnák. Csak egyszerűen önzők. Szemere forog sírjában.
OV értékrendje nem nagyon változott! Az MDF országos gyűlése a választás után a Fideszszel való koalíciós tárgyalásokra szavazott. Nem sokkal kaptak kevesebb szavazatot mint a kisgazdák!
Még 1-2 év és le fog szállni a kádárista vonalról, majd kapunk valami új műsor. Igazából a szociáldemokrata vonalon még nem próbálkozott, lehet, hogy az jön?
Ez egy nagyon jó beszéd. Ez az ember valaha nem volt akárki. Szerintem úgy 2002-ig kifejezetten pozitív alak volt, és 2002-06 között is tűrhető. Kár, hogy az elmúlt négy évben átment marxistába.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Vasárnapról hétfõre virradóra véget ért az új magyar demokráciát megrázó elsõ nagy társadalmi válság. Megkönnyebbüléssel vettük tudomásul, hogy a szemben álló felek rendelkeztek a kellõ bölcsességgel, és kölcsönös engedményeket tettek. Az élet - úgy tûnik - visszatér a megszokott kerékvágásba. Látszólag happy enddel végzõdött a krízis, és ahogyan a boldog történetekben szokásos, talán sokan azt gondolják, hogy a felek boldogan élnek, míg meg nem halnak, és minden rendben folyik tovább az országban. Mi azonban úgy véljük, hogy az elmúlt három nap eseményeinek vannak olyan tanulságai, amelyekkel nekünk, a választott országgyûlési képviselõknek, feltétlenül kötelességünk szembenézni.
Elõször is le kell szögeznünk, hogy a Kormány hazudott. A benzinár emelését megelõzõ napon még tagadták másnapra tervezett intézkedésüket. Másodszor akkor hazudott, amikor az árak ilyen mértékû emelését a világpiaci árak változásával indokolta, holott világos számunkra, hogy ez csak kisebb részben volt oka lépéseiknek, valójában az államháztartáson keletkezett réseket akarták betoldozni. Az a tény, hogy a Kormány immáron sokadszor félrevezette a közvéleményt, nemcsak azért baj, mert aláássa a Kormány erkölcsi hitelét, és mára odavezetett, hogy a Kormány presztízse elillant, hanem azért is felelõtlenség ez a kormányzati magatartás, mert a Kormánnyal szembeni állampolgári bizalmatlanságnak kézzelfogható és messze ható gazdasági következményei is vannak; ahogy azt az események mutatták. El kell oszlatnunk továbbá egy, a kormányzat megszorító intézkedéseivel szemben kialakult tévhitet. A megszorító intézkedések - bár elkerülhetetlenek - önmagukban nem elegendõek a gazdaság talpra állításához. Az ezekkel járó áldozatokat csak akkor vállalhatjuk, ha az életszínvonalunkat rontó, azt sújtó intézkedések mögött átgondolt gazdasági elképzelések húzódnak meg. A Kormány nem rendelkezik ezekkel. Ezt nem én állítom, hanem az MDF nyilatkozata, amely 9. pontjában - amelyet tegnap tettek közzé - arra szólítja fel a Kormányt, hogy a Kormány tárja fel teljes nyíltsággal és részletességgel az ország gazdasági helyzetét, és teremtsen széles körû közmegegyezést válságkezelési programja megvalósításához. (Zaj a jobb oldalon.) Úgy gondoljuk tehát, maga az MDF sem titkolja, hogy a Kormány még odáig sem jutott el, hogy az ország tényleges gazdasági helyzetét föltárja. (Zaj a jobb oldalon.) A Kormányt illetõ következõ tanulság pedig az, hogy a válság kezdetekor elõbb fejét vesztve, látványosan szétesett, majd napokba tellett, amíg képes volt összeszedni magát. Majd miután magára talált, olyat tett, aminek következtében a válság legsúlyosabb, az erõszak elszabadulásával fenyegetõ pillanatait kellett átélnünk. Igaz ugyan, hogy nem a Kormány, csak a legnagyobb kormányzó párt, az MDF szervezte a Kormány melletti ellentüntetést, de a Kormány a Parlament ablakain kitörõ örömmel fogadta a felmentõ sereget. (Derültség a bal oldalon.) Úgy tûnik, a Kormány általuk felmentve érezte magát az õt is terhelõ alkotmányos felelõsség alól. Ezzel a Kormány nemcsak az erkölcsi, de jogi alapját is elvesztette annak, hogy akár a blokád résztvevõit, akár az õket támogató politikai erõket az alkotmányosság talajáról való letéréssel vádolja. (Taps a bal oldalon.) Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy a történések ne járnának a másik oldalra nézve is súlyos tanulságokkal.
Bár megértjük a megmozdulásokat kiváltó indulatokat, de nyíltan meg kell mondanunk, hogy óriási felelõsséget vesz magára az, aki mégoly jogos követeléseinek alátámasztására utcára vonul és másokat is utcára visz. Ezt csak olyan erõknek szabad megtenniük, akik biztosak lehetnek abban, hogy az eseményeket végig az ellenõrzésük alatt tudják tartani. Csak olyanok tehetik meg, akik képesek a megmozdulást végig a törvényesség és a humánum keretei között tartani. Mert ne tagadjuk - mint ahogyan a megmozdulást szervezõk sem tagadták -, hogy voltak olyan pillanatai a válságnak, amikor senki sem tudhatta, mi fog történni a következõ pillanatban, és uralja-e egyáltalán bárki a helyzetet!
Ez a tény, valamint az a tapasztalat, hogy napokba tellett a megfelelõ kompetenciával bíró tárgyalópartnerek megtalálása, felhívja a figyelmet arra, milyen nagy szükség lenne a magyar társadalom mai állapotában elfogadott, független és erõs érdekvédelmi szervezetekre. Ez a válság egyik legfontosabb tanulsága. Reméljük, hogy a Kormány levonja a megfelelõ következtetéseket, ez azonban nem az ellenzék dolga. Azt is reméljük azonban, hogy a jövõben minden politikai erõ, így a parlamenti ellenzéki pártok mindegyike hasonló esetben arra törekszik majd, hogy a konfliktusokat minden erejével az alkotmányosság keretein belül tartsa, a kompromisszum elérésének igényével és a kompromisszum útjára terelés szándékával. (Taps.) Bár megkönnyebbülhetünk, de jó kedvre nincs okunk, ugyanis a történéseknek semmiféle pozitív, örömre okot adó tapasztalata nincsen. Köszönöm szépen. (Taps.)
Peldaul et mondana! MILYEN profetai szavak voltak ezek :-))
"Nem szabad azt gondolni sohasem, hogy a politikus pótolhatatlan. Abban a pillanatban, ha egy politikus, vagy politikai párt azt gondolja, hogy ha nem ő vezeti az országot, ha nem ő van többségben, akkor tragédia lesz - az egész országra nézve veszélyt jelent... Ennek nem lehet happy end a vége..."
