"Végig feszültségben tart Fliegauf Benedek legújabb, a Berlinálé versenyében bemutatott felkavaró, erős filmje a cigány gyilkosságokról. Apró hibái ellenére ritkán látni vásznon ilyen átélhetően, ugyanakkor árnyaltan, filmszerűen megrajzolt társadalmi és szociális kérdéseket."
Készülőben az új dokumentumfilm a pécsi veszprémi történetekről.
Ilyenek ezek a mentőtisztek. Csupa agresszív állat, csak azt lesik állandóan hogy kit lehetne agyonütni. Én is rettegek, hogy egy mentőtiszt mikor vágja el a torkomat vagy rabolja el a mobilomat.
Biztos hogy paraszt volt a mentőtiszt. Még soha nem hallottam, hogy cigány mentőtiszt ilyet tett volna.
2012. szeptember 7., péntek 07:01Hamarosan előléptetik Darnyik Alexander Attila rendőr zászlóst, aki súlyosan megsérült szerda este, amikor Turán egy tetten ért tolvaj elfogásakor a bűnöző segítségére kelt fél tucat ember megtámadta
Vagy még nem készült el a második rész, amiben egy falu retteg, mert éjjelente kormosképű suttyók járnak és megerőszakolják, kirabolják, megölik a magányos öregasszonyokat?
Megmutatja, hogy milyen trükköknek nem szabad bedölni.
mármint a Svindlerek az megmutatja, igen.
de ez a film nem azt mutatná be, hogy milyen trükköknek nem szabad bedőlni, hanem azt, hogy mi a valóság. persze ezt valamilyen szinten művészi eszközökkel tehetné Fliegauf önálló művész úr.
Fligauf nem nagy művész, hanem ügyesen választ témát. Ha cinikus lennék, azt mondanám: az a tipus, aki ha nyolcvan évvel hamarabb születik, akkor egy másik berlini rendezvényen az akarat diadaláról szóló filmmel indult volna.
Ebben Kertész Imrére hasonlít, akinek irodalmi nívója okán vajmi csekély esélye lett volna a Nobel-díjra, de nyerő témát választott.
Fligauf nem nagy művész, hanem ügyesen választ témát. Ha cinikus lennék, azt mondanám: az a tipus, aki ha nyolcvan évvel hamarabb születik, akkor egy másik berlini rendezvényen az akarat diadaláról szóló filmmel indult volna. Ilyen értelemben amit csinál, szerintem nem lesz maradandó művészi érték, nem lesz a maga generációjában olyan mint a hatvanas-hetvenes években Jancsó, vagy a nyolcavanas évek második felében/kilencvenes évek első felében volt a Tarr Béla.
Ez nekem akkor vált egyértelművé, mikor a giccses - nyugatiak előtt autentikusnak feltüntethető, de nekem a magyarnak ordítóan művi - cigányfeelinges öltözettel pózolt a sajtónak. Ilyen bazári dolgokra egy művésznek nem nagyon van szüksége.
Ja, Fliegaufnak meg kellene mutatnia, hogy nem csupán akkor tör ki belőle a társadalmilag érzékeny művész, aki a világ igazságtalanságait látja, ha az igazságtalanságok éppen a cigányokkal vagy más, ballib értelmiség által védett csoportokkal történik.
Miért van az, hogy ezek a művészek akkor indulnak/gerjednek be, ha kellően trendi konfliktusokról kell megnyilatkozniuk?
Miért nem látni nagybecsű művészeinket pennájukra dőlve, felvevőgép mögött állva látni olyan eseteket illetően, amelyekben nem a kvcs-k (különösen védett csoportok) az áldozatok?
