A Philips kialakításút repülőgép-összeszerelőüzemhez tervezték a II. vh-ban, alumíniumhoz, amit könnyen túl lehetett húzni. Ezért szándékosan olyan a geometriája, hogy adott nyomaték fölött kiugorjon a csavarfejből, így helyettesítve a nyomatékkulcsot. Viszont ez a mindennapi használatban nem igazán jó... Helyette a pozidriv kialakítású csavar és -húzó olyan, hogy minél nagyobb nyomatékkal lehessen meghúzni.
A csillag azért jobb, mert nem 2, hanem 4 ponton lehet a fejre erőt kifejteni, tehát szebben, centrikusabban lehet betekerni, és nem ugrik ki belőle a hajtó szerszám.
Kegyeleti okokból van még valamennyi régi, hagyományos facsavarom a kazánházban, az a régi egyvágatú fajta. Biztos van aki szakszerűen tudja az anyagfajtáikat, nekem csak az van meg, hogy ezek érzésre nehezebbek, erősebbnek is tűnnek, viszont könnyebben korrodálódnak. A mostani ezüstös, meg sárgás színű srófok könnyebbek, talán még gyengébbek is, bár a fene tudja.
Az viszont tény, hogy eltörni, vagy elnyíródni nem szoktak, nálam legalábbis még nem fordult elő. Az is tény, hogy egy be- és kihajtási ciklus után sokszor újat szoktam betenni, mert azért csak cseszteti az ember a fejét. Annyit meg nem ér az a filléres szar, hogy a következő alkalommal kínlódjon az ember. Azért nem volt teljesen hülye a Philips, amikor feltalálta a csillagcsavarhúzót, azzal azért nagyobb eséllyel lehet boldogulni, mint az egyélűvel. Főleg, ha már kicsit el van nyalva a csavarfej.
A tiplinél szerintem egyáltalán nem baj ha rugalmas, meg esetleg deformálódik. Mindaddig, amíg biztosan ül a helyén. Gyanítom, hogy tartósabb egy olyan kötés, amiben van némi rugalmasság, mint egy teljesen merev. Megaztán nem tudom ki tud mm-es tűrésen belül falba, meg betonba lukat fúrni, nekem ezért nem nagyon szokott sikeredni. :-) Szóval nem olyan nagy baj az, ha van némi rugalmassága, meg tűrése a tiplinek. :-)
Egyetértek. Nem is dobom ki ezeket, többet érnek mint a pozdorja csavarok.
Sajnos ma már minden téren a gyorsaságra mennek. Pedig ezek a gyors építésű "pozdorja " csavarok nem csak gyengék, de könnyen rozsdásodnak is. Tartós, minőségi munkához nem valók.
Azért a "régi" laposfejű csavarokat is érdemes meg említeni.Ellenben a ma használt lemez,vagy facsavarokkal azoknak vastag volt a töve"illesztócsavar" és nem lötyögött a tipliben.Szerintem ha a lyukba keményfát teszünk,mondjuk akácot,az sokkal bicósabb bármilyen műanyag sz@rnál.Én még ma is használom.Műanyagot szinte soha.Eleve a műanyag feszültség alatt folyamatosan alakul,tehát el enged.
Az bizony gyógyszertári vazelin volt, tán még most is van belőle. Egészen pontosan bórsavas sárga vazelin volt a neve, egy 100, vagy 200 gr-os tégelyben. Nem kentük vastagon, éppen csak annyit, amennyit a menet eleje felvett, amikor beleböktük a kenyőcsbe. Gondolom másmilyen is jó lett volna, de nyilván ez volt otthon, ez lett befogva, aztán történelmi távlatban így is maradt.
"Jut eszembe: vazelin! Minden csavarbehajtásnál vazelinbe (sima gyógyszertári) lett mártva a facsavar. Könnyebben ment be, de ami a fontosabb, nem korrodálódott a fatipliben, és könnyen ki is lehetett hajtani."
Nem minden háztartásban van vazelin.
Van viszont vaj ,zsír étolaj kéz kenőcs és ezek mindegyike jó.
(5) Ha a melegvíz-díjmegosztási arányok meghatározása az (1) bekezdés a) pontja szerint kerül sor és
a) a díjfizető nem tette lehetővé a használati melegvíz-költségmegosztó felszerelését, szerződésben meghatározott módon és időpontban történő leolvasását,
b) a díjfizető a használati melegvíz-költségmegosztót önkényesen leszerelte, vagy
c) a használati melegvíz-költségmegosztók leolvasása vagy ellenőrzése alkalmával megállapítható, hogy a használati melegvíz-költségmegosztó vagy annak plombája sérült,
akkor a tulajdonosi közösség az adott épületrészre alkalmazandó használati melegvíz-díjmegosztási arányt határozhat meg, amely nem lehet nagyobb a felhasználási helyen a legnagyobb használati melegvíz-felhasználású épületrész melegvíz-felhasználásának 1,5-szeresénél és amely a használati melegvíz-költségmegosztó felszerelésének vagy leolvasásának megakadályozásától, önkényes leszerelésétől vagy sérülésének megállapításától alkalmazandó.
Nyilván a 4-es csavar, 6-os tipli kombináció a normál dolgokhoz való, a bojler, mosdó, konyhaszekrény és társai speciális szerelvényt igényelnének, de ez 'hál Istennek nem aktuális.
Arra már nem emlékszem, hogy ezek a combosabb cuccok hogyan gyógyultak fel a falra gyerekkoromban, gyanítom hogy mélyre bevésett fatiplivel. Legalábbis arra emlékszem, hogy egy-két kisebb dolgot atyám gipszelt fatiplivel rakott fel. Olyan 10x15 cm forma, 2 cm vastag deszkadarabot az élein ferdére vágott. Azaz nagyon lapos csonkagúla alakja lett, és a falba a szélesebb oldalával befelé rakta be. Ezt aztán gipszelte, legalábbis én erre emlékszem, és nem a vésett vályogtörmeléket keverte vissza sárnak. Az biztos, hogy a luk jól be lett locsolva.
Olyan jó ötven éve tartanak szépen. De gondolom, hogy atyám is csak azért romantikázott ezzel, mert akkoriban azért nem nagyon lehetett normális rögzítőelemeket kapni, csak az az ócska, merev műanyag tipli volt, amibe még optimális körülmények között is alig lehetett behajtani a csavart, nemhogy a porlós vályogban. Cserébe nem lehetett tisztességesen kivenni a visszatüskéi miatt.
Jut eszembe: vazelin! Minden csavarbehajtásnál vazelinbe (sima gyógyszertári) lett mártva a facsavar. Könnyebben ment be, de ami a fontosabb, nem korrodálódott a fatipliben, és könnyen ki is lehetett hajtani.
Ismerős a helyzet. A szülői ház is részben vályog, alul téglából. Van előnye és hátránya is, de amúgy elég élhető. Viszont óvakodok hozzányúlni, nagyon megfontolom ha csinálni kell valamit.
Ez a kék tipli nagyon jól bevált vályogban, főleg a válla (szakálla) miatt. Amúgy is elég jól tart, de amikor beüti az ember a furatba, akkor a négy szakáll megakadályozza hogy elforogjon a puha vályogban amíg el nem kezd rendesen fogni, tehát nem cseszi szét a furatot a csavarozás elején. Egyre kell figyelni: a csempénél nem jó, mert a szakállak miatt nem lehet a falsíkig beütni. A csempénél faragni kell. Amúgy kb. mindenre is 3 cm-es Fischer SX 6 TK tipliket használok, de a vályognál a 6x45-ös kék tipli egyértelműen jobb. Van 6x60, vagy valami ilyesmi hosszúsággal is.
Én is sokat gondolkodtam de mivel a ház eleve egy régi sárépület,ez szinte adta magát.Én is nagyon szerettem volna a villanyt kívül vinni(ha csak rajtam múlana akkor nem is lenne villany)de mivel van három gyerek meg asszony...ők még nem látják át ennek a szépségét teljesen.Ráadásul nagy a ház (153nm) sokkal több meló lett volna falon kívül,mint a padláson,persze földbucka alatt.
500x600-as 21K-s kis radiátor helyére menne fel egy törölköző szárító. Emez 170cm magas, 60cm széles, 36 tag, azt hiszem. Teljesítményben hogy aránylanak egymáshoz?
Fürdőszoba felújításban vagyok benne. Lenne egy olyan kérdésem, hogy ötrétegű vízcsövet lehet szerelni kulcsos szorítógyűrűs fittinggel falon belül? Elég biztonságos? Csempe alatt lenne. Esetleg valami víz szigetelő ragasztóval biztosítani? Azt olvasom , hogy falon belülre, a préselhető idomokat ajánlanak. Köszönöm a választ.
Nekem is nagyon bejön az efféle rusztikus / indusztriális stílus. Mielőtt szétkaptam a fürdőszobát, erősen eltűnődtem a falon kívüli rézcsöves szerelésen, rászántam néhány éjszakai álmatlan órát, illetve hajnali koránébredést. Sajnos akárhogyan is morfondíroztam, a fürdőszoba nem nagyon tette lehetővé, hogy falon kívül ésszerűen menjenek a csövek. Így maradt az ötrétegű cső a padlóban a fal sarkánál a szennyvízcső mellett, és függőleges fel a kiállásokhoz, természetesen a burkolat alatt. Szóval magam is lelkesen bogarásztam a rézbigyós oldalakat. :-)
A villanyszerelést meg tudtam csinálni szépen a falon kívül MBCU-val és rögzítőbilincsekkel, a lámpákat is össze tudtam legózni magamnak alkatrészekből, de a víz az bizony kifogott rajtam.
Megjegyzem: Amit említettem a házépítős sorozatnál, a csaptelep nélküli vízkeverés a mosdónál - no ott is azt mondta a srác akié a kecó volt, hogy egy szállodában, vagy panzióban látták valahol Svédországban.
Igen,valami ilyesmire gondoltam magam is,csak nem tudtam hogyan keressek rá.Régebben jártam egy kúriában,ahol nem volt semmi felfogatás a csőbilincsen kívül.Nagyon tetszett a puritán egyszerűsége,javíthatóságát ne is említsem...De hát régen még anyagból készült minden,ma meg max sárgaréz ötvözet...Szóval,köszönöm,ilyesmit fogok alkalmazni.
Én azért eltűnődnék ezen. A csaptelep maga két-három kiló körül lehet, plusz a zuhanycső és a zuhanyfej. Plusz maga a víz nyomása, időnként vízütés, és óhatatlan, hogy rezonálni is fog egy kicsit. Mindezt rábízod két forrasztásra.
Ezen kívül a kád-zuhany csaptelepnél könnyen előfordul, hogy rátámaszkodik, vagy nekidől valaki, akár véletlenül is. Én már bányásztam ki zuhanycsaptelepbe beletört elzáróbetétet, miután némi sikítást követően elzártam az óránál a vizet. Bár az illető erős tagadásban volt, nagyjából biztos vagyok abban, hogy zuhanyozás közben egy kicsit rátámaszkodott az elzárógombra.
Ezeket azért elég szépen fel lehet rakni réz csavarokkal:
Minden csöves boltban lehet kapni folyasztószert, forrasztópasztát és ónt is. Teljesen jók. A paszta és az ón ma már kizárólag ólommentes - ez előírás.
Ja és még valami.:Milyen a legjobb folyasztószer félkemény rézcsőhöz,illetve milyen ón jó?Amit legutóbb 20 éve használtam az nem biztos hogy oly biztonságos.
Én is meg találtam ezeket természetesen.De nekem kifejezetten olyan kell,ami csak a forrasztható menetes idom tart,esetleg egy fali konzol,s a csövek felülről
