Azért a bakonyi betyároknak ez a hosszú nyelű fokosbaltája hozzáértő kezekben brutális, gyilkos egy fegyver lehetett.
A filmből úgy láttam, hogy hosszabb nyelű és nehezebb is volt, mint a kuruc szabadságharcokban a kuruc lovasság által használt fokosok.
Akinek ezzel a bakonyi fokosfejszével nagy erővel odavágtak, annak már nem kellett sem felcser, sem orvos, max. gyóntatópap, hogy meggyónja bűneit és felvegye az utolsó kenetet...
A filmben a vége felé van az a harci jelenet a betyárok és az osztrák katonák között, no ott a betyárok megmutatták, hogy micsoda gyilkos fegyver volt a fokosfejsze. Mármint a filmben...
A végén az egyik betyár, talán a Liliom Peti még az egész sorozat legunszimpatikusabb figurájának, Dankaváry ezredesnek is odasóz egy jóízűt a baltával az arcára.
(Mondjuk az ő arcára én is szívesen odasóztam volna...
A Duna-Tisza köze legrettegettebb betyárbandája volt, legalábbis 1861-1862 táján a Dönti - Bogár Szabó féle lovas betyárbanda.
A hatóságok 1862-1863-ban módszeres kíméletlenséggel számolták fel a bandát, amelynek gyakorlatilag minden tagja vagy akasztófán végezte vagy lőfegyver végzett vele.
Gelencsérrel kapcsolatban a Somogy-Zala topikba felteszek néhány képet. Gelencsér "szülöháza" ma is áll. Szülöháza azért idézőjelben, mert nem itt született (van történész aki szerint igen) , de itt nevelkedett fel testvéreivel és ez volt a törzshelye, nemcsak Gelencsérnek, de Bergán (Fülöp) Jánosnak, a két Patkonak, Hajnal Jánosnak és mog sokaknak... a somogyibetyárvilág egy fajta központja.
Híres jászsági betyár volt még a jászjákóhalmi Fazekas Dávid, ő azonban jóval korábbi generációhoz tartozott, mint Borsos.
Országosan kevésbé ismert, helyi jelentőségű jászsági betyárok voltak a jászárokszállási Szikra Balázs és Dékány Sándor.
Semmi konkrétumot nem tudok róluk, egy Jászárokszálláshoz kapcsolódó internetes oldalon is mindössze annyi infó van róluk, hogy gyakran mulatták az időt az árokszállási csárdában.
Somogyban volt egy női betyárvezér is, róla is van egy fejezet.
Aztán, megtalálta Bödő Böske részletes sok oldalas vallomását is (lényegében önélerajz).
Amiből nem pajzán, erőszakos, italozó, fgyveres, mulatozó betyárlány jön le, ahogy Gönczi ábrázolja, hanem egy kiszolgáltatott, mélyen vallásos, alapvetően jóra törekvő női sors az 180-as évekből.
Nekem is van egy csomo fotom, régi somogyi és zalai betyárcsárdákrol, sirokról, etc. csak nem itt hanem a Zala-Somogy topikban itt a Történelem alatt, akkor készültek amikor a magas északon jártam.
Berta megtalálta a Gönczi által és a levéltár által is kiselejtezettnek vélt egykori peres iratokat, jegyzőlönyvek jelentős részét, vallomásokat. Ezek nem voltak bekatalogizálva, hanem csak bedobozolva és jelzéstelenül egy sarokba letéve sok más irat között.
Erre alapszik a monográfiája.
Gönczi olvasmányos, de ha elolvasása után feleszik a kérdést hogy pl. Gelencsér József hány rendbeli gyilkosságot követettt el és mik a fő életrajzi adatai hát nem tudsz válaszolni rá, a a Berta könyv alapján igen.
Ezt követően a Törökszentmiklóson összeült statáriális bíróság mind három betyárt akasztófára ítélte. Az ítéletet 1816. december 6-án délután fél kettő órakor a fegyverneki pusztán hajtották végre.
Zöld Marcit, aki betyárvezérként jórészt Heves vármegyében tevékenykedett, végzete is itt érte utol. Emlékét egy napjainkig használatos szólás is megőrizte, melynek eredeti értelme szerint, a rövid ideig jól élő és nagy hírnévre szert tévő, de vélhetően rossz véget érő emberre mondták, hogy él, mint Marci Hevesen.
Miután a két betyár sikeresen elmenekült Fegyvernekről, útjaik különváltak. Kapus Miksát Várhelyen fogta el Bulyovszky csendbiztos, míg Zöld Marci egy öcsödi tanyán lelt menedéket, ahol november 26-án néhány helybéli adta a pandúrok kezére. Marci foglyul ejtői 1817. január 12-én Vidovich György alispánhoz intézett levelükben így számolnak be a betyár elfogásának körülményeiről:
„…Zöld Marci a mi határunk szomszédságába vonta magát, ki is a lovaitól Fegyverneken megfosztódván a gyalui gulyástól, Csökmei Istvántól arról tudakolódzott, hogy lehetne-é körül-belül valami jóféle paripára szert tenni? A gulyás egy részről bíztatta, de másrészről a Zöld Marcit nyomozó Tekintetes Nemes Heves Vármegyei biztos úr szorítására ígéretet tett, hogy Zöld Marcit kézbe adatja.
(…) Rédai Mihály Tanyáján volt egy jóféle paripa és ottan a béresnek, Herczeg Jánosnak felfedezte, hogy a következendő estve a Rédai Mihály nyerges lovának elorzására egy tolvaj elő fog jönni, azért jól vigyázzon, és több embereket összeszedvén, ha a zsivány előjön, fogják meg.
Ezen előrevalólag alattomoson tett felfedezésre a gulyásnak, Herczeg János béres velünk alólírtakkal a dolgot közölvén a tolvajnak oda érkezésére, s megfogására a készületeket megtettük, és még (…) Rédai Istvánnak tanyáján lévő istállóba lesben állottunk, amely tanyára esthajnal tájon a zsivány, a magát tettető Csökmei István gulyással el is jövén, a konyhában tüzelni kezdettek a Béres Herceg Jánossal együtt, ki is nemsokára azután Zöld Marcit és a gulyást bennhagyván (…) kifordult, és nékünk lesben állóknak a zsiványnak már ott, és minden fegyver nélkül való lévén megjelentette, s azzal ismét bément, mely jelzése után mi csakhamar öten követvén a konyhába, ahol tüzelgettek, egyszerre bérontottunk és Zöld Marcit, ki az ajtónak nyílásával már a kirohanáson vala, vasvillával vissza taszítván, a földre terítettük, megkötöztük, és ámbár a nála lévő 100 egynéhány forintnak nékünk való ajánlásával – csak hogy szabadon bocsátanánk – kínálkozott, de mi mind amellett is őtet el nem eresztettük, hanem inkább a gulyásnak előre tett utasítása szerint, megkötözve a magunk kocsiján, s három lovon Tiszaföldvárra bévittük és ottan a helység házánál – ahol már Palatinszky Pista fogva tartatott (…) – resignáltuk…”
