Stimmel az, csak több párhuzamos szálon fut már a történet...
Szóval az van, hogy a DOXA egyetlen, mondjuk úgy, hogy nemzetközileg is valamennyire sikeres és ismertté váló modellje az 1967-től gyártott SUB lett, abból is főleg a narancsszínű. A többi, mondjuk úgy, hogy maradt olyan "tizenkettő-egy tucat" modell, és a gyártónak respektusa és viszonylag stabil vásárlóközönsége továbbra is a magyar-lengyel maradt, itt a vasfüggöny mögött, sejthetően nem valami nagy volumenben - a gyártó inkább csak úgy létezett, semmint szárnyalt...
Aztán a 70-es évek végétől teljesen eltűnt, megszűnt a gyártás, a gyártó tönkrement, a márkanév alvó állapotba került.
A továbbiak inkább rekonstruálható, mint pontosan tudható események - mert nem túl dicsőséges mivoltuk okán eltitkolja minden érintett ezeket (elvégre mindenki büszkén is folyamatosan hivatkozik az "évszázados múltra", miközben ahhoz szikrányi köze sincs a ma ezen néven órákat forgalmazó cégeknek...). Szóval az van, hogy a jelek szerint Najari szigorúan a magyar piacra kiterjedő névhasználati jogot tudott venni, vélhetően a Cornavinra is - ezért ezeket a "magyar Doxákat" másfelé nem is forgalmazzák, legalábbis nem hivatalosan. És 2002-től a Jenny-féle vonalon meg kizárólag a SUB újraélesztését eszközölték meg, valószínűleg az ő név/márka-használati jogosultságuk meg erre korlátozódik, és ezt az egyetlen, egyébként szintén private-label, szerintem simán kínai tokos, korábban ETA, mostanság Sellita werkekkel szerelt modellt forgalmazzák.
A hivatalos honlapon csak a SUB különboző modeljei szerepelnek.
Tulajdonosok: 1889-1967 Georges Ducommun (alapiító)
1968- Synchron SA
1978-1980 Aubrey Frères S.A (1980-tól nem gyárt órákat) 1997 Jenny family of Bienne (2002-től újra gyártásba kerül a SUB széria1997 óta a Jenny család tulajdonában van a DOXA. Érdekesség, hogy a Peter P. Jenny általa alapított Walca Group egy "private label" gyártó. Jan Edöcs a DOXA vezérigazgatója és a Walca Group igazgatóságának tagja.Ha a Walca Group gyártja a nem SUB szériákat, még mindig mi közte van az Astoriás "üzletembernek" az egész gagyi DOXA vonalhoz, amit fel sem akarnak vállalni a saját honlapjukon? :):):)
Erre céloztam - a brand-építés még nem jött össze. Próbálkoznak, de mondjuk úgy, még nem látszik az áttörés...
Az autóiparban, mobilok terén már vannak jelei, hogy sikerül felépíteni pár márkát globálisan is elfogadottá-ismertté.
De azért ez az óra-szegmens annyiban speciális, hogy ez már egyértelműen luxusipar, és a már felépített kínai brandek egyike sem luxusmárka - ellenkezőleg, az "olcsón jót" jegyében igyekeznek haladni. Ide viszont ez kevés lesz... Egyelőre még egy Casio vagy Timex szintű brand kialakítása is nehéz falatnak tűnik - de ez talán még összejön majd.
A Rolex meg a Patek-Vacheron, de akár az Omega-Longines köreit kóstolgatni próbáló márkát valószínűleg eleve esélytelen felépíteniük - még akkor is, ha akár tényleg azokkal összemérhető minőséget adnának (és azért még ehhez is dolgozni kell sokat).
Korábban már tettem be képeket - például mikrorotoros, acél tokos, zafíros modellről - ami kb: 100 ezres tételbe került. Azért megkockáztatom, minden szempontból több polccal feljebb lévő portéka, mint amit egy Seiko 5 Sports ad. Miközben ez még ugye így sem mondható olyan rossz ajánlatnak...
Viszont, ahogy írtam, még nem tudtak igazán brandeket felépíteni. Még az is kérdéses, fognak-e tudni? Egyelőre nagyon odafigyelve, kicsit értve is lehet jókat kiválogatni a nagyon sokféle, néha nem is túl jó, meg nem teljesen befejezett órából. Ez náluk még nem tisztult le, de közben már azért megjelentek a saját fejlesztésű, már nem másolt-licencgyártott werkek, már van saját automata kronójuk is - a Peacock 4801:
Megvallom - nekem tetszenek ezek, kreatívak, és folyamatosan javul a minőség is - miközben már az ETA utángyártásoknál is elérték azt, hogy szerintem teljesen megbízható, tartós szerkezetek azok is, gyakorlatilag nyugodtan meg lehet kockáztatni a kínai utángyártott alkatrészekkel javítani szükség esetén a svájci werkeket is.
Én ugye szerkezet-centrikus vagyok, nem tok-csat-számlap van elsősorban a fókuszomban, de ezen a téren is bőven van korrekt ajánlat.
A jó öreg 5-óst 7S26 szerkezettel még mindig kapni, nem azt mondom, hogy a 78 darab ezres a legjobb üzlet, de elfogadható.
Kicsit feljebb van az 5 Sports, az már nem lemezből hajtogatott csatos de már 130-140 ezer magasságába emlkedik az ár, és nem zafírüveges. Most inkább az Orient az új Seiko5, 5Sports áron náluk már zafír is van.
Amúgy kínai témában annyit, hogy a nemrégiben rendeltem az Aliról elektromos apróságokat, és állandóan szemrevaló kínai órákat kínálgatott az oldal igen olcsón. Lehet, hogy legközelebb veszek egyet, csak hogy első kézből lássam, hol tartanak ma tokkal meg werkkel.
Szerintem most is racionális választás, kb 100 rongyért kapsz egy korrekt kis automata órát. Az azért nem túlárazás, bár gőzöm nincs, hogy 50, vagy 7894%-os árrés van rajta?
Nekem perpill. csak annyi a bajom vele, hogy az utóbbi években kicsit nagyobb órát hordok (vostok europe) az mellett meg olyan kis csenevész:)
Az akkor Seiko 5-ök még nagyon racionális választások voltak, nem csak olcsóbbak voltak, de bizony műszakilag is igényesebbek annál, mint amit ma kapunk a már nem is japán, hanem kínai-malajziai eredetű 5-ösök gyanánt.
Egyértelműen kezdi az iparágban Kína átvenni most azt a szerepet, amit anno Japán - most az "olcsón jót" igényével valamilyen megfelelően megválasztott kínai órát érdemes venni. Ami tény: brandet még nem tudtak felépíteni, így aki nevet/márkát akar látni az óráján, náluk még hiába keresgél... Mivel az egész iparág átpozicionálódott erősen a luxusipar felé, és a vásárlói elvárások között a felsőbb kategóriákban a sznobizmus a legfőbb szempont, így erősen kérdéses, hogy ez össze fog-e jönni nekik egyáltalán a jövőben is?
Az a vicc, hogy nekem is nagyon hasonló összeg rémlik. Bementünk az akkor még csak "majdnem" feleségemmel 97' környékén órákat nézegetni vásárlási szándékkal, és egy seiko 5, meg egy nagyon hasonló forma citizent nézegettünk az említett 15 ezres kategóriában, de mivel hasonlóm már volt (csak rettenetesen leharcolva) végül a swatch skeletont vettem meg:)
Igazándiból ma is drága a DOXA - ahhoz képest, amit nyújt (újonnan, boltban, a most annak hívott órákról beszélve - másodkézből nem véletlenül nagyjából minimum egy nullával érnek kevesebbet...).
De a Doxa valójában Magyarországon és Lengyelországon kívül jóformán alig létezett a világban, mint márka (1945 előtt volt év, hogy termelésük 98%-át ebben a két országban adták el, de 45 után is ide jött még a zöme). Itt sikerrel befutottak (nálunk konkrétan a Doxa a vasút tenderén, amit egyébként azért nyert meg, mert olcsóbb volt a többi pályázónál - és utána vált fogalommá, az egyébiránt teljesen átlagos, közepes minőségű, hétköznapi FHF tucat-szerkezetű, de ezzel együtt tartós és megbízható, a célnak jól megfelelő zsebóráival).
A Cornavin erősen hasonló pályát írt le - és egyébként az is egyike volt a korabeli hétköznapi tokozóknak.
És mivel a többség ugye annyit ért a témához, amennyit, így a dolgok összemosódnak, darab-darab, svájci óra a Patek is, az IWC is, az Omega is, ott van a Doxa is - fogsz találni olyat nem is egyet, aki szerint egyenesen a lista végén álló Doxa, "hát, az veri az összeset magasan"...
Egyébként valamivel valóban fiatalabb vagy :-) Hétzenésem sosem volt. Igazából számkijelzös kvarcom-a mai napig is-egy G-shock, ezt sportoláshoz, kertészkedéshez hordom. Megjegyzem-bár ez inkább "idömérö" mint óra, de nagyon birja a gyűrödést.
Szerintem én fiatalabb korosztály vagyok nálad, én 74-es vagyok. Én úgy nőttem fel, hogy azt láttam, édesapámon mindig van óra, tőle kaptam az első órámat tizenévesen, a kornak megfelelően hétzenés kvarcóra volt:)
Később kaptam egy seiko 5 órát is, valami ilyesmit képzelj el sárga számlappal, de akkor már nagyon a swatch tarkabarka elemes műanyag órái voltak a menő/trendi/divatos/népszerű órák a többi szaros "tináger" szemében:D
Ugyeugye, mikor valaki (én:) igazi laikus. Azt hittem, a doxa (a számomra is ismerősen csengő patinás név) valami tetüdrága holmi... Aztán mikor tegnap néztem, épphogy átlépi az egy milkát. Nem is gondoltam volna.
Szerintem édesanyámnak volt egy, a hagyatékából került elő, de már nem emlékszem, hová keveredett el. Kisméretű női karóra volt, arany színben, az akkor kb 27-28 éves feleségem hallani sem akart róla, hogy esetleg hordja:D
Igen, ez az a Najari, ő áll az Ungaro Swiss mögött is, amelyik "feltámasztotta" a Doxát és a Cornavint (persze valójában ugyebár nem gyártanak semmiféle órát, csak ezek a márkanevek kerülnek katalógusból rendelhető private-label órákra).
És az ETA werkes (jellemzően kínai tokos - de teljesen rendben lévő) Doxák most is vállalható, jól használható órák, csak nyilván egy gyűjtő-órabarát szemével nézve nagyjából zéró izgalmat jelentenek.
A Cornavin vagy éppen a Doxa, mint gyártó és márkanév nem élte túl a 70-es évek nagy óraipari válságát. Ám mivel nálunk ezek népszerű és ismert márkanevek voltak, így mint márkaneveket a meglehetősen kalandos üzleti életű Bachar Najari megvette és "feltámasztotta", mindenféle private-label órákat lehet most ezen a néven kapni, amelyek között (a drágábbak) egészen tisztességesnek nevezhető svájci szerkezetű órák is vannak, meg vannak olcsóbb kínaiak is (azok között is van óraként jó, amúgy nyilván nem túl izgalmas darab).
De ettől még egy vintage, 50-70-es évekbeli és szép állapotú öreg Cornavin vagy Doxa bármilyen társaságban és bármilyen körülmények között vállalható "veterán darab", függetlenül attól, hogy nem képvisel komolyabb értéket.
De helyesbítek - van egy kör, ahol nem az - a végletesen sznob társaság semmit sem tart semmire, ami nem nagyon drága... Az már mindegy is, hogy a pénzért kaptunk-e egyáltalán valamit, a sznob a legritkább esetben ért ahhoz, amit éppen kritizál, csak az a fontos, hogy nagyon, irreálisan drága és menő legyen. Itt valóban nem lehet villantani ilyesmivel...
