Igen, (asszem6325) a wermachtwerknek is nevezett vonal clónja. Ami inkább újratervezés, mint klón.
Még csak üvegen át nézegetve is egy nagyon szépen kivitelezett szerkezet. nem karcosak, sen sorjásak a felületek. Kimondottan szép.
Nincs kínai órám mert pl. kategorikusan elítélem a másolatokat.
Mindkét vonalat.
A percíz, megtévesztésig megalkotottakat azért mert csalásra tervezték, gyártják, el is kérnek érte rengeteg pénzt, mégha az csak 10-ede is az eredetinek.
A mindenféle tucat alapokra épült csak látszatra eredeti luxusmárka utánzatot pedig, mert vicc az egész.
De ez valahogy megfogott, így átnézve utánagondolva tett bele elhivatottságot a rizses.
Ez egy Junghans maxbillre HASONLÍTÓ óra. "0" felirat, még ahirdetésben sem, seholsem akar másnak mutatkozni.
A számlap, tok, stílusjegyek hozzák a maxbill vonalat.
A szerkezet pedig szintén csak köthető a junghanshoz, hiszen Unitas 15-17 köveseket használtak a 60-70-es években ők is más típusokban.
A kis kínai pedig nem egy 2dolláros lomot dobott bele, hanem ezt a tényleg történelmileg illeszkedő klót.
Ami egyébként mint fent írtam, nagyon minőségi, mérés szerint jól sikerült.
Az átgondolt fúrás faragás rajta pedig nekem kimondottan tetszik.
Maga az óra sem a csúcs chronoscope, hanem a legtisztább alap dátummentes.
Gondolom ez a kínai Unitas-klónra épülő nagyobb szerkezet?
Azok teljesen jók, a jobban sikerültek minden szempontból egyenértékűek a svájci megfelelőjükkel, és igen, én is nem egyet láttam, ami nyugodtan elküldhető lett volna kronométer-minősítésre, átment volna rajta.
Megtanultak sajnos a rizsesek órát is jót csinálni.
Az antik órák beárazása viszont valóban nem egy egyszerű történet, végképp nem egy egzakt tudomány - kimondottan ezzel foglalkozó nepperek/régiségkereskedők is nem ritkán megégetik magukat ezzel. Tényleg ritkábban előforduló daraboknál az sem megbízható támpont, ha talál az ember egy lezárult, sikeres árverést a neten egy hasonlóról - semmilyen garancia sincs semmire, ha el is vittek valamikor egy ilyet x-ért, eleve 100%, hogy még egyszer nem lesz ugyanannyi a vége, és könnyen lehet, hogy aztán most meg annak a töredékéért sem viszik - vagy éppen meglepő módon többért is elkel...
Még az is elmondható, hogy egyáltalán nem jelent önmagában jelentős értéket az, ha valami egyedi/ritka. Attól még simát lehet, hogy egyáltalán nem fog végül kelleni senkinek...
Ehhez a hsz-odhoz nem inkább egy másik fórumra lett vón' szükség??-már megbocsáss, de utállom a politikát...-maradjunk meg órakedvelőknek mi, akik itt vagyunk.
Magyarország az EU legcsóróbbja lett és az emberek a szarból is várat akarnak építeni. Minden kukában, padláson, fészerben talált szemetet tízezrekért próbálnak elsózni.
Nem érik fel ésszel, hogy 2010 óta csak az államadósság triplázódott meg, a fizetések és a nyugdíjak nem.
Ez mostanában nagyon elharapózott más témákban is, mint például régi elektronikus műszerek, számítógép alkatrészek, sőt még a könyvek körében is.
Az emberek érzékelik a hatalmas inflációt, és ahhoz igazítják ezek árát, csak épp azzal nincsenek tisztában, hogy ha nagy az infláció, éppen az ilyen holmik kereslete esik vissza a legdrasztikusabban, ami árcsökkentő hatású. Ha másra többet kell költeni, kevesebb marad ilyesmire.
Az a baj, hogy bizonyos oldalakon, főleg a Facebookon és a Galeria Savarián sok tárgyat (így az antik órákat is) 2-3-4-szeres áron adják. Még a Vaterán meg a piacokon lehet reálisabb árú cuccokat kifogni, de ott is sok a nevetséges túlárazás.
Ez már ízlés dolga, de én nem látom ezt az órát csúnyának - de kiemelkedően szép műtárgynak sem. Viszont tényleg ez az a kategória, amire amúgy sincs nagy érdeklődés, így összességében szerintem is kifejezetten sötétek a piaci kilátásai. Ezt az órát még nagyon olcsón árulva sem fogják "azonnal elkapkodni", de mondjuk 12-15 ezerért pár körön belül elvinnék a Vaterán. Több százezerért viszont az ítéletnapi harsonákig sem fog senki rá sem nézni.
Ráadásul ezzel az órával ugye az is baj, hogy ronda.
Bocsánat, de kimondom, hogy a király meztelen.
Van sok régi óra, ami ugyanígy alacsony árszinten eladható, de legalább vállalható, vagy egyenesen szép kinézete van. Azért azokra nyilván nagyobb a kereslet.
Ennyi információból lehetetlen reális értékbecslést adni. Látni kellene a szerkezetet, annak minőségét-állapotát, és a firtatott részleteket a tokkal kapcsolatban is. De ezzel együtt nagyon erős a gyanúm, hogy ez valami egyszerű Kienzle-Junghans szerkezetre épített, XX. század elejéről származó historizáló asztali óra, ami egy olyan közepes minőségű kispolgári műtárgy volt már anno is - és ezeknek az ára a hazai piacon most szerintem a 20-30 ezres árszintet üti meg így látatlanban - ennek a többszörösét meg még akkor sem fogja tudni, ha amúgy valami jobb holmi. És most nem is azt írom, hogy "nem ér annyit" - hanem azt, hogy "szinte biztosan nem tudod eladni annyiért". Egyszerűen - hasonlóan a faliórákhoz - minimális a kereslet erre a kategóriára.
Súlyos bronz tokos asztali órát - egész finom felesütős rövidingás szerkezettel - vett ismerős most piacon több körös alku után 50 ezer helyett 20 ezerért, "csak vigyék végre el, évek óta nem bírok túladni rajta" felkiáltással - csak a tok volt lemérve 18-19 kiló bronz (!!) - 1300Ft a tört bronz felvásárlási ár jelenleg...
Nekem is van olyan 2x kilós márvány Japy asztali órám, amelyik a Szabadságharc évéből származik, még nevesnek is mondható (Japy), látványos Brocot-járattal, egy igazi remekmű, bármelyik szalon éke lehetne - egyszerűen nincs értéke, mert nincs rá kereslet, én magam valami 25 ezerért vettem még a Vaterán...
Most mit írjon ezek után felelősséggel bárki egy ilyen órát illetően? Ha horror áron hirdetik - ne is foglalkozz vele többet. Valószínűleg soha az életben nem fog elmenni, de ha az eladó is drágán vette - engedni sem fog, ezek ilyen dolgok, rajta marad örökre, aztán majd egyszer-valamikor az örökösei kidobják, vagy akkor valóban fillérekért meg lehet venni.
Vagy ki tudja, egyszer újra divatba jön a kategória, és megint sokat fog érni. Mint a veterán autók ára, az is állandóan hullámvasúton van.
Az eladó szerint egy német férfi gyűjteményéből származik. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy német gyártmány. Kb. mennyit érhet reálisan? Durván. Mert eléggé horror áron hirdetik, nyilván ezért is nem kelt el eddig.
Kevés az információ, látni kellene a szerkezetet. Ilyen felhúzású-állítású szerkezeteket, eltérő minőségi kivitelben nagyjából a XIX. század végétől a XX. század első harmadáig készítettek, és én leginkább a századforduló és első világháború közötti időszakra tippelnék.
Ugyanakkor lehet benne egy egészen egyszerű, kő nélküli pecekjárat, és valami igényesebben kidolgozott szerkezet is, ezt látni kellene. A toknál sem mindegy, hogy most bronz, spiáter, préselt lemez, faragott márvány vagy öntött műmárvány-gipsz, és egy képről ezt sem lehet megmondani.
De az igazság az, hogy túl nagy értéket ezek semmiképpen sem képviselnek.
Köszönöm, ezt jól esik olvasni. Egyébként pontosan ezért állítottam össze az egészet, támpontként az elinduláshoz - ami nekem is hiányzott annak idején.
Elkezdtem olvasgatni a weboldaladat, hát az egy aranybánya. Ha senki nem köszönte még meg, megragadnám az alkalmat és minden olvasód nevében köszönöm a fáradságot, hogy ezt nekünk összeraktad.
Több lehetőség is van - de mind igényel némi felszereltséget. Törött rugót összeforrasztani általában nem lehet, ponthegesztés-keményforrasztás sem fog megtartani, újra le fog törni hamar ott - vagy rögtön, a harmadik hajlításnál...
Én bemetszeném a kar végét mélyen (vékony, 0.5-0.3-as vágókoronggal, vagy gyémántporos fűrészhuzallal), és abba forrasztanék be egy új, erős rugószálat, megfelelő ívre hajlítva. De mivel a karnak maradt így is túlnyúló vége, amin némi erőkar tud keletkezni - kicsit átcsiszolva lépcsősre a rugónak kialakított fészekbe be lehetne tenni egy kimondottan oda hajlított U alakú rugót, ami nyomná fel a végét erősen - ez is tudna működni. De ehhez is kell reszelni-csiszolni, és kell megfelelő minőségű rugószál, amit hajlítani tudsz.
Sajnos ehhez a típushoz pótalkatrészt nem fogsz találni - vagy csak bontásból, ha lelsz egy ugyanilyen szerkezetet - tehát a javítás a járható.
Jobban beleondolva lehet, hogy eleve hiányzott egy alkatrész, mert hibásként vettem és az volt a hiba, hogy nem lehetett felhúzni. Ha így van, csak az a kérdés, hogy milyen alkatrész hiányzik és honnan lehet beszerezni. Gondolom egy rugó de akkor mi az a kicsi, görbe nyelű buzogány? :)
Sziasztok, segítséget szeretnék. Egy Junghans Astra zsebórát próbálok összerakni szerviz után, de a felhúzószerkezettel nem boldogulok, itt vannak a fotók: Szétszedéskor a számlap oldalról sajnos nem készítettem fotót, gondolom egyszerűnek tűnt. Most sehogy nem tudok rájönni, hol és hogy volt az kis rugó rögzítve, hogy tegye a dolgát. Szétszereléskor nem emlékszem, hogy bármi elrepült volna, de nincs kizárva, hogy hiányzik valami. Találkozott valaki ilyennel? Köszönöm előre is.
Más szakmában is van ilyen technológia. A nejem azzal kezdi a főzést, hogy az alkoholos öblítőt felnyitja. És megy a torokra és a kacsa alá, hogy ússzon.
Kezdő kísérletnek megteszi, de igazándiból nem ez a jó menete a dolognak, és erősebben szennyeződött szerkezeteknél nem is biztos, hogy ez eredményre vezet.
Az alkoholos öblítés szép felületeket szokott adni ugyan, de szinte semmi olyan szennyeződést sem old - ami viszont az óraszerkezetekre jellemző. A benzin meg nem old mindent, a sima áztatás-öblítés is általában csak kevésbé szennyeződött alkatrészeknél eredményes.
Papírforma szerint a szokásos "ipari" módszer a szappanlúgos (kotyvás, ELMA RED készen kapható, csak eléggé drága, viszont kis szerkezetekhez a házilag szalmiákszeszből és kenőszappanból kevert kotyva nem feltétlenül a legjobb, én inkább azt csak nagyóra-szerkezetekhez, tokokhoz, és extrém módon szennyezett dolgok előmosásához használom) mosás, majd egy előbenzines (ami a kotyva maradékát is eltávolítja) és egy benzines utómosás.
Nyilván sem a benzin, sem az alkohol gőzét nem jó "iparilag" szívni folyamatosan, de igazándiból egy kis benzinszagtól nem lesz még bajod, jellemzően annak sincs, aki napi szinten foglalkozik ezzel.
A sima áztatás viszont nem ritkán egyszerűen kevés - ezért is van óramosó, sőt, ezért készítettek kézi hajtású óramosókat már a XIX. században is. A Aliexpressen nemrég még lehetett kapni egész kicsi, kvázi befőttesüveg-fedélbe épített USB meghatású óramosót pár tízezerért - most éppen nem látok, de érdemes várni, hátha felbukkan, mert igazán egyenletes, megbízható eredményt mosó nélkül elérni nehéz.
